Garázslejáró átépítés

Szóval az alap dilemma: a garázslejáró íve olyan, hogy leér az első spoiler. A kérdés, hogyan lehet ezt kiküszöbölni.
Kezdjük némi elmélettel: egy szinteltolásos garázslejáró alapvetően két ponton lehet problémás: az alján és a tetején. :-) Az alján a homorú ívnél leérhet a kipufogóvég vagy az első spoiler, a tetején a domború ívnél pedig tipikusan a középső dob. A méretezés célja, hogy ezek az ívek úgy legyenek kialakítva, hogy ez nem történik meg.
A technikai megvalósításnál lényeges, hogy a lejárót csak több szakaszban lehet kibetonozni - különben lefolyik a beton -, a szakaszok méretének megválasztása sem mindegy. De erről majd részletesen.

Lássuk, mik azok a fő paraméterek, amivel tervezni kell. (A számoláskor abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az utcaszint és a garázs padlója is vízszintes.) A lejáró paraméterei aránylag egyszerűek: kell tudni a hosszát és az áthidalandó szintkülönbséget. Az autó leírásához hat paraméterre lesz szükség: - Az autó eleje és az első tengely vonala közötti távolság. Ez tipikusan 70-80 cm, ami nagyjából egy akkora szakasz, amit még egyben ki lehet betonozni. Ha megoldható, célszerű a lejtő töréspontjait kb. ekkora távolságokra elhelyezni, legalábbis a homorú íven. - Az autó elejének magassága. - Ugyanez a két adat az autó hátuljára. - A tengelytáv. - Az autó hasmagassága a tengelytáv felénél.

A fenti paraméterek ismeretében a lentebb elérhető Excel fájllal megpróbálhatjuk a lejtőt lemodellezni, majd ellenőrizni, hogy le tud-e jutni rajta az autó. Az Excel makrózott, megnyitáskor ezeket engedélyezni kell! A munka menete nagyjából a következő: 1. Megadjuk az autó és a lejtő fő paramétereit. 2. Megadjuk a lejtő töréspontjait. 3. A "Lejtő számítása" gomb megnyomására a program kiszámolja a lejtőt centimétenként. 4. A "Lejtő teszt" gombra a program kiszámolja, hogy a leállás során az autó egyes pontjai milyen közel kerülnek a lejtőhöz, és hogy ezeknek mennyi a minimuma. A magasságokat grafikusan megjeleníti, így láthatjuk, hol vannak problémák. Törekedjünk arra, hogy ne hajszálra méretezzünk, legyen az egészben lehetőleg minimum 3 cm tartalék. 5. Ismételt teszthez nyomjuk meg a "Teszt törlése" gombot, és kezdjük újra a 2. lépéstől.

Az Excelt nem teszteltem agyon ;-), ha valakinek van javítási ötlete, nyugodtan jelezze. Idő hiányában természetesen nincs automatikus lejtőtervező funkció sem. Szerintem jól működik, de garancia nincs! Használat kizárólag saját felelősségre!

Garázslejáró tervező Excel

Ha kész a modell, már "csak" fel kell rajzolni az ívet a falra. Ez azért annyira nem triviális feladat. A klasszikus mondás szerint "Mérd mikrométerrel, jelöld krétával, vágd baltával!", na ez itt nem megy. Egy olyan lejtőnél, amiben összesen pár centi tartalék van, centiméter nagyságrendű hiba nem megengedhető. Minden munkafázist maximális pontossággal kell csinálni. Az első feladat egy pontos vízszintes felrajzolása, amihez majd mérni lehet. Mivel lézeres szintmérő nincs a háztartásban, a feladatot házilag oldottam meg. Két léc, amin egyforma magasságban van lyuk, egy lézerpointeres ceruza, és persze hathatós segítség a családtagoktól. Valaki fogja a lézerpointert, átlő vele az első lécen fúrt lyukon, úgy hogy a fény a másik lyukon is átmenjen (a mellélövések kiküszöbölésére van a kör alakú maszk a képen látható lécen), a másik pedig bejelöli a lézer nyomát a falon. Kb. méteres lépésekben érdemes haladni.

A felrajzolt pontokat vékony ecsettel kössük össze, valamilyen falfestéket használva, ha nem akarjuk, hogy egy kósza eső megsemmisítse fáradozásunk eredményét.

Ha megvan a vonal, akkor a terv alapján jelöljük be a lejtő töréspontjait. (Ezeket később szintén össze kell kötni.) Mivel egy néhány centiméteres beton nem beton, mindenhol meg kell lennie egy minimális vastagságnak. Az én esetemben sikerült úgy megoldani, hogy a lejáró felső feléhez nem kellett nyúlni - cserébe az alsó feléből jó darabot fel kellett törni, akkor is, ha majdnem ugyanaz az ív kerül vissza. :-(

A feltöréshez béreltem bontókalapácsot, és nekiestem. Hát, azért ez nem gyerekjáték. Többször leizzadtam gatyára, a végén lépni nem bírtam... és fél nap alatt jutottam egy négyzetméterig... :-(

Következő hétvégén nekiálltunk, Szili "Feró" Ferenc barátom segített, és alig nyolc óra alatt felszedtük, amit kellett. Este egyikünket sem kellett álomba rigatni... ;-)

Másnap kezdtük a betonozást. Ebben is Feró segített, mind szaktanáccsal, mind fizikailag. Mint írtam, csak szakaszonként lehet betonozni, ezért az első alkalommal be kell zsaluzni a kérdéses területet.

Ha elég jól választottuk meg a szakaszok méreteit, akkor két szskasz közt el lehet férni, és relatív kényelmesen kell dolgozni. Földnedves betont kell csinálni (ez az, ami nagyjából úgy néz ki, mint a nedves homok a homokozóban :-), és az ember nem hinné, hogy valaha homogén anyag lesz belőle), külöben lefolyik már a legkisebb lejtésnél is.

És így egy nap alatt elkészültek a páratlan sorszámú szakaszok. Ezeket egy hétig szorgalmasan locsolgattam.

Második lépcsőben jöhetnek a köztes szakaszok. Ezeknél szerencsére már nem kell zsaluzni, kivéve a legalját. Nálam a lejtő alja külön trükközést igényel, mivel nem szegmentált a garázsajtó, hanem kifele nyílik. Emiatt nem lehet a garázs szinjéig betonozni, mert nem lehetne kinyitni az ajtót. (Idő és lakatos ismerős hiányában az utolsó szakaszra végül megint fapalló készült, végleges megoldás majd jövő tavasszal.)

Az alkotó aláírta a művet. :-)

Ezt követően nagyjából két hét gyomorgörcs, hogy a három napi fizikai munka plusz a beleölt pénz vajon potyára volt-e. Megcsináltam a fapallókat és finoman fogalmazva síkideg állapotban tolattam be a garázsba. Aztán nagy fellélegzés: úgy tűnik, stimmeltek a számítások... :-)))

A cikk utoljára frissítve: 2007.11.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra