Filmajánlók 12.

The silent house

Találós kérdés: mi a közös a következő horrorfilmekben, azon kívül, hogy jók :-) : Tézis, REC 1-2, Árvaház, Más világ, A kilencedik kapu? A meglepő válasz: mind spanyol anyanyelvű alkotókhoz kötődnek. Erre a listára iratkozik most fel az Uruguay-ban készült Silent house, ami - hibái ellenére - kötelező darab a műfajban, és nem sok hiányzik a "nagyon-nagyon jó" minősítéshez.

Kezdjük azzal, hogy a film első vágása több, mint háromnegyed óra után (!!!) jön (ha van vágás a filmben egyáltalán, erről lehet vitatkozni), és ez az egyben felvett első rész a horror magasiskolája. Folyamatos kézikamerás felvétel, mesterien megtervezett helyszínen és útvonalon, minden pillanatban tökéletes kamerapozícióval, fokozatosan emelve az elviselhetetlenségig a feszültséget, hibátlanul érzékeltetve a főszereplő rettegését, és mindezt különleges effektusok nélkül. A borzalom a sötétben rejtőzik, amitől csak egy kézi lámpa fénye választ el. Vagy már az sem. A sötétség elborít és gúzsba köt, mint a félelem.
Aztán újra a fénybe kerülünk, és a rettegés gyorsan elhalványul. A történet egyre banálisabb fordulatokat vesz, a feloldás erős "na ilyet is láttunk már" érzetet kelt a nézőben. Kicsit más történetvezetéssel talán nagyobbat üthetett volna... de ha ki kéne találnom, hogyan oldanám meg ugyanezt a feladatot három vágásból ennél jobban, asszem, komoly gondban lennék. És különben is, az vesse az első követ, aki le tudott már forgatni öt percet egyben úgy, hogy sem az operatőr, sem a színészek, sem a világosító nem hibázott. Egyszer sem.

The woman

Tudjátok, hogy van ez. Az ember elolvas egy filmkritikát, az felkelti az érdeklődését, így megnézi a filmet. Aztán elgondolkodik, hogy ez mennyire volt jó ötlet. A The Woman egy iszonyatos jó film. Pontosabban fogalmazva, egy iszonyatos és jó film.

The Woman kritika a geekzblogon

Nem tudom, mikor volt utoljára, hogy egy filmtől egész éjjel rosszat álmodtam. Dogville? Nem, ugyan baromi nyomasztó, és benne van minden, ami a megaláztatásról és az árulásról belefér három órába, de nem. Motel? Rengeteg értelmetlen kínzás, szadizmus, de rémálmaim nem lettek tőle. Köpök a sírodra? Igen, közeledünk, töménytelen erőszak és tiszta gonoszság, de még mindig elviselhető.
Na akkor adjuk össze ezeket, és kb. ott vagyunk, amit a The Woman ad. Lehetne ennél tovább is ragozni, de nem akarom. A geekzblog kritika, ami felkeltette az érdeklődésemet, a film után újból elolvasva azt kell, hogy mondjam, olyan tökéletes, amilyet én biztosan nem tudnék írni. Így most mások tudására támaszkodok. Akit nem riasztottak el az eddig leírtak, olvasson tovább ott (link baloldalt). A kommentek a filmhez illően erősen megosztottak, érdemes azokat is elolvasni.

Halhatatlanok 3D

A filmben egészen pontosan két dolog nézhető: - Mickey Rourke játéka, és hozzá Barbinek Péter abszolút tökéletes szinkronhangja, - az istenek kontra titánok harcjelenet (amiről azért el kell mondani, hogy öt percben hoz annyi látványt, mint a "300" az összes öldöklésben együttesen).

Dog Soldiers

A picsogó széplélek vérfarkasok korát éljük. A mai farkasemberek kigyúrt, jóképű, meleg barna szemű srácok, akik védik az emberi életet, és miután fizikai sérüléseik villámgyorsan begyógyulnak, legnagyobb problémájuk lelki eredetű, és többnyire valamilyen beteljesületlen szerelemre vezethető vissza. A génhiba első hordozója Lucian (Underworld, 2003): fegyelmezett és udvarias, ugyanakkor keserű és cinikus. De ő legalább még tökös srác.

Mint tudjuk, régen minden jobb volt. :-) A vérfarkasok ösztönlények voltak, akik teliholdkor változtak át, végtagokat téptek le, ütőereket haraptak át, és hasfalakat szakítottak fel. Akit egyszer megsebeztek, az lassan, de biztosan maga is elkezdett szőrösödni és a teliholdra vonyítani. A velük való találkozás vérfürdőbe torkollt, nem bundasimogatásba.
A 2001-ben készült Dog soldiers régi típusú vérfarkasokról szól. Meg egy halom katonáról, akiket Skóciában egy isten háta mögötti erdőben dobnak le hadgyakorlatra, és még nem sejtik, hogy a túlélési esélyeik gyakorlatilag a nullával egyenlőek. Neil Marshall (A barlang, Doomsday) jófajta kis patakvér mozit írt és forgatott, mondjuk még 2001-hez mérten is elég harmatos különleges effektusokkal és néhány súlyos logikai hibával. Viszont a filmnek van hangulata, a műfajhoz képest élvezhető a színészi játék, és nem spóroltak a piros festékkel sem. 18+ és erős gyomor szükséges az élvezetéhez, meg persze az, hogy horror-rajongó legyél. :-)

Attack girls swim team vs. the undead

Ahogy előre sejthető, igazi ZS kategóriás gyöngyszem. Úgy indul, mint egy misztikus thriller, aztán átmegy szeletelős horrorba, ebből zombifilmbe, jön egy "árva lányból kőkemény bérgyilkost neveltek" klisé, majd összekapcsolódik a szeletelős és a zombi vonal, kapunk némi leszbikus szoftszexet, és innentől kezdve ezek összes lehetséges kombinációját, katasztrofális logikai hibákkal, gagyi effektekkel, a címhez méltóan hatalmas mennyiségű fürdőruhareklámmal, és természetesen kiértékelhetetlenül gyenge színészi alkotásokkal fűszerezve. A kategória rajongói bevállalhatják, mindenki másnak messziről kerülendő. :-)

Fertőzés

Világméretű vírusjárvány, aminek az emberiség számottevő arányban áldozatul esik? A Fertőzés nem az első és valószínűleg nem is az utolsó film, amit a témában láthattunk. Ami érdekessé és furcsa módon hatásossá teszi ezt a mozit, az a mostanában nagyítóval is nehezen fellelhető erény: a visszafogottság.

A film ugyanis - amerikai létére - nem esik abba a csapdába, hogy izzadó arccal élethalálharcot vívó, fennkölt hősöket mutasson be, kötelezően az utolsó percben megmenekülő pozitív szereplőkkel. Ehelyett szinte jegesen hideg objektivitással, gyakorlatilag zene nélkül, már-már a dokumentumfilm határait súrolva mutatja be a járvány kitörését és elterjedését, a kötelező "mellékhatásokkal": káosz és fosztogatás a városokban, a hadsereg által fenntartott rend, a mindennél értékesebb vélt vagy valós ellenszerekért vívott elkeseredett harcok. A képek visszafogottak, a rendező nem használ hatásvadász effektusokat, hosszan bemutatott szenvedést, egyetlen feleslegesen elnyújtott képsor sincs.
A film háromnegyedénél felerősödnek a személyesebb jellegű képek, a csendet felváltják a filmzenék, így kicsit elmegy a dolog az érzelmek irányába. Ezen a ponton kissé gyengül a tárgyilagosság, és néhány kötelező forgatókönyvi fordulatra azért fel kell készülnünk. Ezek mégsem zavaróak, hála a visszafogottság ellenére is remek színészi alakításoknak: Matt Damon, Kate Winslet, Laurence Fishburne és a szinte ismeretlen Jennifer Ehle tökéletes karakterszínészek, Jude Law pedig elsöprően hozza a bicskanyitogatóan arrogáns és öntelt sztárbloggert.
Konklúzió? Nehéz. Nem nézném meg egyszer, mert nem olyan, amit az ember többször megnéz. Ugyanakkor iskolapélda arra, hogy hogyan kell hiteles katasztrófafilmet csinálni, szóval azért be kell ülni rá. És alaposan mossatok kezet, mielőtt megveszitek a pattogatott kukoricát. :-)

Drive - Gázt!

Nehéz az egyszeri filmkritikus élete. :-) A történet nem az év legjobb sztorija. A Drive talán az év legjobb filmje. A filmzene valószínűleg az év legjobb soundtrackje. Ryan Gosling biztosan az év legjobb színésze.

Valójában egy sima gengszter-/bosszúfilm, nagyjából 3 oldalas forgatókönyvvel. Az idő 99 százalékában nagyon... nagyon... nagyon... már szinte túlságosan... lassú. A fennmaradó 1 százalékban sokkol, de akkor kitéped a karfát a székből, eltakarod a szemedet, és önkéntelenül is csúnya szavak hagyják el a szádat. És mégis egységes egész, a hibátlan fényképezés, a csodálatos zene, és persze Gosling minimalistán is tökéletes játéka fogja össze. Egyszerre introvertált lúzer, hidegvérű és fegyelmezett szupersofőr, romantikus lélek és kegyetlen dzsungelharcos. Nem kell felemelnie a hangját ahhoz, hogy félni kelljen tőle. Nincs múltja, nincs jövője és ezért nincs vesztenivalója sem.
A többi színész, hangsúlyozottan kisebb szerepük ellenére, szintén tökéletes választás. Carey Mulligan törékeny és nagyon szerethető, Ron Perlman és különösen Albert Brooks pedig igazi könyörtelen nehézfiúk. A mellékszereplők is rendesen teszik a dolgukat. Szóval tényleg lehetne az év filmje... és még ha nem is biztos, hogy az, azért még meg kell nézni.

Barátság extrákkal

Mila Kunis és Justin Timberlake párosa keményebben adja elő a dolgot, mint azt fél éve Natalie Portman és Ashton Kutcher tették. Ha már a szex van a fókuszban, akkor legyen hibátlan: ezt csináld, azt ne csináld, elzsibbadtam, begörcsöltem, menjarrébb. :-) Simán elhisszük róluk, hogy ez a dolog működik. Aztán, mikor megjelennek az érzelmek, ugyanúgy elhisszük, hogy már nem működik. Ez abból is adódik, hogy a Csak szexre kellesz történetével ellentétben itt a mellékszálak és –szereplők sokkal kevésbé hangsúlyosak (leszámítva Patricia Clarkson-t, aki már a Könnyű nőcskében is hibátlanul hozta a szédült anyukát :-)), így a két főszereplőnek van lehetősége megmutatni, mire is képes. A színészi alakításaik pedig meglepően jók, így bőven van mit nézni Justin kockahasán és Mila hibátlan alakján kívül is. Prűdeknek és 16 éven aluliaknak nem ajánlott :-), rajtuk kívül bárki bevállalhatja, ha laza kikapcsolódásra vágyik.

Végső állomás 5 3D

Kizárólag nyílttörés-, csonkolás- és fröcsögővér-fetisisztáknak. Viszont sorszámához képest meglepően nézhető, és asszem, ennél tovább nem is szabad ragozni. :-)

Majmok bolygója - Lázadás

Nem hibátlan, de hátborzongatóan jó.

Attack the Block

Leül, megnéz, röhög, izgul, és remekül szórakozik. :-) Nevenincs színészekkel és alacsony költségvetésű effektekkel is laposra veri a horror-vígjátékok 99 százalékát. Bónuszként ingyen nyelvlecke dél-londoni afro-angol szlengből, nagy dózisban. Még felirattal is brutál... :-) Yo, bro, them tingz are fuckin' alienz, innit. :-)

Őrült, dilis szerelem

Örök igazság, hogy a szerelem életkortól függetlenül problémákat tud okozni, legyen szó kamaszokról, a húszas éveikben járó, önmagukat és párjukat kereső fiatalokról, vagy a házasságba belefáradt középkorúakról. Az Örült, dilis szerelem közel kétórás betekintést ad ezen három generáció párkapcsolati problémáiba, humorosan, kedvesen, és az első félórás, kissé nehézkes indulást követően végig lekötve a nézőt.

Mindehhez jön egy parádés szereposztás. Steve Carrell és Julianne Moore abszolút hiteles konfliktusa adja a film alaphelyzetét, de az ebből kinövő többi szál legalább ennyire jól működik. Emma Stone és Ryan Gosling szerelmi jelenete egyértelműen a film imádnivalóan aranyos és vicces, ám mégsem giccses csúcspontja. Kevin Bacon és különösen Marisa Tomei a mellékszerepekben ragyogóan játszanak. És tegyük még hozzá, hogy a gyakorlatilag ismeretlen gyerekszínészek egy pillanatig sem jönnek zavarba a sztárparádétól: Analeigh Tipton és Jonah Bobo, mint zűrös kamaszok végig méltó partnerei a nagyoknak.
Biztosan nem ez minden idők legjobb romantikus vígjátéka, de ha az Igazából szerelem, a Nem kellesz eléggé meg a Szerelem olasz módra ott vannak a kedvencek között, akkor ez is garantáltan ott lesz. :-)

Cowboyok és űrlények

A cím alapján az ember valami B kategóriás akcióvígjátékra gondolna a "Leszbikus vámpírok gyilkosai" stílusában. Na, aki így ül be a moziba, az gigantikusat fog csalódni, ez a film ugyanis véresen komolyan veszi magát. Ettől még nem lesz nézhetetlen, viszont markánsan kiugranak a gyengéi.

De kezdjük a pozitívumokkal: a Cowboyok és űrlények, mint western, kifejezetten jó. Daniel "baltaarc" Craig, akit nem bírtam megkedvelni James Bond-ként, és a nagy öreg Harrison Ford olyan könnyedén elviszik a hátukon a filmet, hogy gyakorlatilag mindenki más csak statisztaként funkcionál, beleértve a kizárólag a férfi nézők kedvéért beépített Olivia Wilde-ot, aki azon kívül, hogy a megjelenése első másodpercétől tudjuk, hogy lesz egy pont, amikor csókolózni fog Craiggel, semmi érdembelit nem ad hozzá a történethez. A történethez, ami egyébként is több sebből vérzik, mint az űrlényekkel vívott csata hős túlélői. Pedig vér az van elég, piros az emberekből, zöld az űrlényekből (klisék, klisék...), mert bizony brutálisan kemény akciórészeket is kapunk, és a mozi ezen a ponton is jól teljesít.
Szóval nem is tudom, vegyes a kép. Ha tiszta western lenne, űrlények nélkül, akkor nagyon jó lenne, viszont be nem ülnék a moziba egy tiszta westernre. :-) Azonban az űrlények csak Made in China szintű műanyag alien és predator-utánzatok, a sci-fi szál pedig fényévekre van lemaradva... nos, akármelyik űrinváziós film mögött. Úgyhogy csendben várjuk tovább az Attack the block hazai megjelenését...

Rossz tanár

Szóval, a neten található minden, porba alázós és fikázós kritika ellenére ez a film nem is rossz. Főleg azért nem, mert egyetlen karakter sem fekete-fehér benne. Nincs jó és rossz, csak ezért rossz, meg azért rossz, kicsit rossz, meg nagyon rossz.

Azonosulhatsz a delfinmániás igazgatóval, a tornatanárral, aki még kötélre sem tud mászni (Jason Segel a film titkos ásza), a gazdag úrifiúval, aki a szexhez le sem veszi a nadrágját (Justin Timberlake übergáz, de nagy élvezettel csinálja :-)), vagy persze valamelyik tanárnővel: a túlsúlyos és önbizalomhiányos vénlánnyal, a rejtett idegbajos mintaoktatóval, vagy természetesen a főszereplő pénzéhes és szilikoncici-rajongó "rossz tanár" Cameron Diazzal. Vagy egyikükkel sem. Így vagy úgy, remekül lehet mulatni emberi játszmáikon, a viharokon, amiket egy pohár vízben szítanak, önzésükön, tisztességtelen eszközeiken, amiket gátlástalanul bevetnek céljaik érdekében, kicsinyes bosszúikon, és persze törvényszerű bukásaikon. A végére azért mind megtanulják a leckét, és még a kötelező happy end meg erkölcsi tanulság sem borítja rózsaszín giccsbe az egészet. Kellemes meglepetés!

Frászkarika

A Frászkarika leggyengébb pillanataiban is minimum nézhető, legerősebb pillanataiban pedig egész jó. A történet eccerű, mint a faék: gimis srác rájön, hogy az új szomszéd vámpír, a vámpír ellenben szeretne inkognitóban maradni, kész a konfliktus, jöhet a kereszt, a szenteltvíz meg a fakaró, és pusztuljon a férgese.

A sztori követése nyilván nem okoz 100% processzorterhelést a néző agyában, meg hát ugye láttuk már ezt a történetet egyszer a nyolcvanas években. Szerencsére az új változatban nem csak a szereplők mások, hanem a környezet is modernizálva lett. A ráncfelvarrás igazi nyertese Peter Vincent szerepében David Tennant, aki nyilvánvaló élvezettel alakítja a szélhámos, alkoholista és macsó bazári majom vámpírvadászt - a jóízű kacagás a nézőtéren többnyire az ő jeleneteihez kötődik. A főszerepben Anton Yelchin kissé halovány, így nem is értjük, hogyan jött össze főnyeremény barátnőjével, Amyvel (Imogen Poots szép, szexi, öntudatos, vagány), azt meg még kevésbé, hogy a csaj tart ki mellette. (Persze ha rendesen ki lettek volna dolgozva a sztori egyes szálai, akkor könnyebb lenne... a film sajnos legalább félórával rövidebb a kelleténél.) És végül, de nem utolsósorban Colin Farrell igen meggyőzően játssza a vámpírt - ő nem egy széplelkű Edward, és nem is egy elegáns modorú Drakula, hanem egy cinikus csúcsragadozó. Az éles szemű nézők kedvéért azért akadnak kisebb kikacsintások a két említett vámpíros filmre, és még más mozikra is.
Ezúttal nem lehet elmenni szó nélkül a 3D mellett sem, amit a műfajhoz méltóan gonosz módon használnak arra, hogy a néző időnként vadul félrerántsa a fejét mindenféle repülő tárgyak, fröccsenő vér meg egyebek elől. A stílus szabadon ugrál a tinivígjáték és a horror között, ijedősebbek készüljenek fel arra, hogy egészen váratlan pillanatokban fognak hátravetődni a székükben.
Az idei év eddigi termése alapján valószínűleg jár a reklámban szereplő "az év horror-vígjátéka" címke a filmnek. De ha 2011-ben lett volna a Pokolba taszítva meg a Zombieland, akkor már a dobogóra is alig fért volna fel.

Förtelmes főnökök

Három ekkora-lúzer-a-világon-nincs pasit rendre kínoznak a főnökeik: Kevin Spacey kisujjból zseniálisan hozza a rabszolgatartót, Colin Farrell filmes karrierjének legidiótább frizurájával szintén tökéletes a nagyvállalat kokainfüggő és távolkelet-fanatikus örökösének szerepében, Jennifer Aniston pedig, aki világéletében széplelkű hölgyet játszott, olyan könnyen bújik ki ebből a jelmezből és válik nimfomán dominává, hogy csak lesünk. (Arról, hogy a férfi nézők többsége mennyire NEM szenvedne attól, ha Aniston egy szál orvosi köpenyben meg akarná erőszakolni, most ne beszéljünk. ;-))

Szóval a három főhős kitalálja, hogy elteszik a főnökeiket láb alól. Bérgyilkosként a szép keresztnevű (csakazértse árulom el :-)) Jones jelentkezik (Jamie Foxx, szintén élvezettel lubickol a szerepében), aki legalább akkora pancser, mint a megbízói. Beindul a gépezet, és persze semmi sem akkor, ott és úgy sül el, ahogy kellene (beleértve a pisztolyt, és a trió szexmániás tagját :-)).
Régen röhögtem úgy egy filmen, hogy fájt tőle az arcom, de ez most olyan volt. Azért vigyázat: a vaskos humort megérdemelten díjazza 16-os karika, széplelkűek ne vállalják be mindenáron.

Démonok 1-2

Kellemes kis zombifilm-páros a nyolcvanas évekből, nagyjából a Gonosz halott stílusában és hasonló látványvilággal. Nem az a horror, amikor az ismeretlentől félünk, itt a hangsúly a "minél gusztustalanabb, annál jobb" filozófián van. Van itt világító szem, habzó neonzöld nyál, csálé fogak, foszló bőr és persze rengeteg vér, különféle testrészek szétválasztása kapcsán. :-) A második rész, a legviccesebb átverésekhez tartozó nyitójelenetet leszámítva, csak fanatikusoknak ajánlott: ahol nem az első film ötleteinek újrahasznosítása, ott sajnos tele van logikai hibákkal. Még ennél is jobban zuhan az extrák színvonala: az első részhez még kapunk egy elfogadható minőségű "így készült" filmecskét (ami szerintem kötelező egy effektre épülő mozi DVD kiadásában), a második lemez "extráit" viszont leforgatni is kár volt.

Kung Fu Panda 2 3D

A verekedős és örökké éhes maci visszatér, és felvegye a kesztyűt a gonosz páva nagyúr ellen. De ahhoz, hogy győzni tudjon, meg kell találnia a lelki békéjét, a gyökereit, meg hogy ki is ő valójában, blablabla. Szóval megvan itt az összes kung fu filmes meg sok más filmes klisé.

Így akár unalmas is lehetne, ha
- nem lennének tökéletesen eltalált karakterek mind a pozitív, mind a negatív hősök,
- nem lenne hiteles kedvenc pandánk személyiségfejlődése,
- nem lennének eszméletlenül megkoreografált harcjelenetek,
- nem lenne tele remek verbális és vizuális poénokkal,
- nem illeszkednének remekül a múltidéző 2D-s rajzfilmes betétek a szemet gyönyörködtető 3D animációba.
De szerencsére minden részlet stimmel. Jól sikerült folytatás, ami nem az első részt ismétli, hanem képes újat mutatni. Mesefilm, egyáltalán nem csak gyerekeknek!

Larry Crowne

Nem szokványos romantikus vígjáték: Tom Hanks veterán hajószakácsból lett Praktiker-eladót játszik, Julia Roberts pedig mérsékelten alkoholista, ám a citromnál is savanyúbb egyetemi tanárnőt. A művésznő parádésan jó ebben a szerepben, javuló hangulatának milliméteres lépésekben érzékeltetett fokozatai teszik a film végén őszintévé legendás mosolyát. És a néző is őszinte mosollyal az arcán távozik a moziból. Garantált 100%-os életkedvnövelő hatás, most csak egy mozijegy áráért! :-)

Hanna - gyilkos természet

Hanna egy tökéletes túlélő- és gyilkológép. Majdnem olyan, mintha James Bondot, Leont, a profit meg Chuck Norrist összegyúrták volna. Mondom, majdnem. Mivel a világtól elzártan nevelkedett, hiába beszél minden fontos nyelven, az angoltól az arabon keresztül a japánig, hiába mindenre kiterjedő lexikális tudása, a csók neki nem több, mint 32 igénybe vett arcizom, a zene nem több, mint hangok érzelmet kiváltó sorozata, így nincs meg benne Bond ellenállhatatlan sármja. Leonnal ellentétben neki nincs cserepes virágja. Chuck Norristól, aki egy üres szobában 615 különféle módon tud megölni (beleértve magával a szobával is, mint tudjuk), Hanna csak annyiban marad el, hogy nála ez a szám 614. A szakállából kihúzott szőrszállal nem tud leszúrni.

Hanna ugyanis egy tizenhat éves kislány. Illetve már nem is annyira kislány, mikor egy napon úgy dönt, elég a kiképzésből. Meg akarja ismerni a múltját és megtudni, ki is ő valójában. A pokol elszabadul, ahogy nevelőapja, Erik (Eric Bana) és ő, két külön útvonalon tartanak az események epicentruma felé: Berlin, ahol minden elkezdődött, és ahol mindennek véget kell érnie. És nincs az a bérgyilkos, CIA ügynök vagy kommandós, aki meg tudná őket állítani. Kivéve talán Marissát (Cate Blanchett kegyetlen jó, mint kegyetlen CIA tiszt), akinek szintén kulcsszerepe van az események idáig vezető végzetes láncolatában. Vagy még ő sem.
Hanna szerepében Saoirse Ronan hibátlan. Mi több, hiteles. Kemény, eltökélt, felkészült, egy pillanatra sem habozó harcos, aki mindvégig az apjától tanult "alkalmazkodj vagy meghalsz" elvek mentén cselekszik. Hiába vasággyal együtt 40 kiló a csaj, elhisszük neki, hogy jobb, ha nem állunk az útjába. Mert végigmegy rajta. És ez az út, a néhány nyilvánvaló fizikai képtelenség meg történetbeli döccenő ellenére, az első perctől az utolsóig a székhez szegez. Ilyen egy jó akciófilm!

A cikk utoljára frissítve: 2011.12.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra