|
 |
The silent house |
|
Wolkens ajánlója
Találós kérdés: mi a közös a következő horrorfilmekben, azon kívül, hogy
jók :-) : Tézis, REC 1-2, Árvaház, Más világ, A kilencedik kapu? A meglepő
válasz: mind spanyol anyanyelvű alkotókhoz kötődnek. Erre a listára iratkozik
most fel az Uruguay-ban készült Silent house, ami - hibái ellenére - kötelező
darab a műfajban, és nem sok hiányzik a "nagyon-nagyon jó" minősítéshez.
Kezdjük azzal, hogy a film első vágása több, mint háromnegyed óra után (!!!)
jön (ha van vágás a filmben egyáltalán, erről lehet vitatkozni), és ez az
egyben felvett első rész a horror magasiskolája. Folyamatos kézikamerás
felvétel, mesterien megtervezett helyszínen és útvonalon, minden pillanatban
tökéletes kamerapozícióval, fokozatosan emelve az elviselhetetlenségig a
feszültséget, hibátlanul érzékeltetve a főszereplő rettegését, és mindezt
különleges effektusok nélkül. A borzalom a sötétben rejtőzik, amitől csak egy
kézi lámpa fénye választ el. Vagy már az sem. A sötétség elborít és gúzsba köt,
mint a félelem.
Aztán újra a fénybe kerülünk, és a rettegés gyorsan elhalványul. A történet
egyre banálisabb fordulatokat vesz, a feloldás erős "na ilyet is láttunk már"
érzetet kelt a nézőben. Kicsit más történetvezetéssel talán nagyobbat üthetett
volna... de ha ki kéne találnom, hogyan oldanám meg ugyanezt a feladatot három
vágásból ennél jobban, asszem, komoly gondban lennék. És különben is, az vesse
az első követ, aki le tudott már forgatni öt percet egyben úgy, hogy sem az
operatőr, sem a színészek, sem a világosító nem hibázott. Egyszer sem.
Kapcsolódó ajánlók
 |
The woman |
|
Wolkens ajánlója
Tudjátok, hogy van ez. Az ember elolvas egy filmkritikát, az felkelti az
érdeklődését, így megnézi a filmet. Aztán elgondolkodik, hogy ez mennyire volt
jó ötlet.
A The Woman egy iszonyatos jó film. Pontosabban fogalmazva, egy iszonyatos
és jó film.
Nem tudom, mikor volt utoljára, hogy egy filmtől egész éjjel rosszat álmodtam.
Dogville? Nem, ugyan baromi nyomasztó, és benne van minden, ami a
megaláztatásról és az árulásról belefér három órába, de nem. Motel? Rengeteg
értelmetlen kínzás, szadizmus, de rémálmaim nem lettek tőle. Köpök a sírodra?
Igen, közeledünk, töménytelen erőszak és tiszta gonoszság, de még mindig
elviselhető.
Na akkor adjuk össze ezeket, és kb. ott vagyunk, amit a The Woman ad. Lehetne
ennél tovább is ragozni, de nem akarom. A geekzblog kritika, ami felkeltette az
érdeklődésemet, a film után újból elolvasva azt kell, hogy mondjam, olyan
tökéletes, amilyet én biztosan nem tudnék írni. Így most mások tudására
támaszkodok. Akit nem riasztottak el az eddig leírtak, olvasson tovább ott.
A kommentek a filmhez illően erősen megosztottak, érdemes azokat is elolvasni.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Halhatatlanok 3D |
|
Wolkens ajánlója
A filmben egészen pontosan két dolog nézhető:
- Mickey Rourke játéka, és hozzá Barbinek Péter abszolút tökéletes
szinkronhangja,
- az istenek kontra titánok harcjelenet (amiről azért el kell mondani, hogy öt
percben hoz annyi látványt, mint a "300" az összes öldöklésben együttesen).
 |
Dog Soldiers |
|
Wolkens ajánlója
A picsogó széplélek vérfarkasok korát éljük. A mai farkasemberek kigyúrt,
jóképű, meleg barna szemű srácok, akik védik az emberi életet, és miután
fizikai sérüléseik villámgyorsan begyógyulnak, legnagyobb problémájuk lelki
eredetű, és többnyire valamilyen beteljesületlen szerelemre vezethető vissza.
A génhiba első hordozója Lucian (Underworld, 2003): fegyelmezett és udvarias,
ugyanakkor keserű és cinikus. De ő legalább még tökös srác.
Mint tudjuk, régen minden jobb volt. :-) A vérfarkasok ösztönlények
voltak, akik teliholdkor változtak át, végtagokat téptek le, ütőereket haraptak
át, és hasfalakat szakítottak fel. Akit egyszer megsebeztek, az lassan, de
biztosan maga is elkezdett szőrösödni és a teliholdra vonyítani. A velük való
találkozás vérfürdőbe torkollt, nem bundasimogatásba.
A 2001-ben készült Dog soldiers régi típusú vérfarkasokról szól. Meg egy halom
katonáról, akiket Skóciában egy isten háta mögötti erdőben dobnak le
hadgyakorlatra, és még nem sejtik, hogy a túlélési esélyeik gyakorlatilag a
nullával egyenlőek. Neil Marshall (A barlang, Doomsday) jófajta kis patakvér
mozit írt és forgatott, mondjuk még 2001-hez mérten is elég harmatos különleges
effektusokkal és néhány súlyos logikai hibával. Viszont a filmnek van
hangulata, a műfajhoz képest élvezhető a színészi játék, és nem spóroltak a
piros festékkel sem. 18+ és erős gyomor szükséges az élvezetéhez, meg persze
az, hogy horror-rajongó legyél. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Attack girls swim team vs. the undead |
|
Wolkens ajánlója
Ahogy előre sejthető, igazi ZS kategóriás gyöngyszem. Úgy indul, mint egy
misztikus thriller, aztán átmegy szeletelős horrorba, ebből zombifilmbe, jön
egy "árva lányból kőkemény bérgyilkost neveltek" klisé, majd összekapcsolódik a
szeletelős és a zombi vonal, kapunk némi leszbikus szoftszexet, és innentől
kezdve ezek összes lehetséges kombinációját, katasztrofális logikai hibákkal,
gagyi effektekkel, a címhez méltóan hatalmas mennyiségű fürdőruhareklámmal, és
természetesen kiértékelhetetlenül gyenge színészi alkotásokkal fűszerezve.
A kategória rajongói bevállalhatják, mindenki másnak messziről kerülendő. :-)
 |
Fertőzés |
|
Wolkens ajánlója
Világméretű vírusjárvány, aminek az emberiség számottevő arányban áldozatul
esik? A Fertőzés nem az első és valószínűleg nem is az utolsó film, amit a
témában láthattunk. Ami érdekessé és furcsa módon hatásossá teszi ezt a mozit,
az a mostanában nagyítóval is nehezen fellelhető erény: a visszafogottság.
A film ugyanis - amerikai létére - nem esik abba a csapdába, hogy izzadó arccal
élethalálharcot vívó, fennkölt hősöket mutasson be, kötelezően az utolsó
percben megmenekülő pozitív szereplőkkel. Ehelyett szinte jegesen hideg
objektivitással, gyakorlatilag zene nélkül, már-már a dokumentumfilm határait
súrolva mutatja be a járvány kitörését és elterjedését, a kötelező
"mellékhatásokkal": káosz és fosztogatás a városokban, a hadsereg által
fenntartott rend, a mindennél értékesebb vélt vagy valós ellenszerekért vívott
elkeseredett harcok. A képek visszafogottak, a rendező nem használ hatásvadász
effektusokat, hosszan bemutatott szenvedést, egyetlen feleslegesen elnyújtott
képsor sincs.
A film háromnegyedénél felerősödnek a személyesebb jellegű képek, a csendet
felváltják a filmzenék, így kicsit elmegy a dolog az érzelmek irányába. Ezen a
ponton kissé gyengül a tárgyilagosság, és néhány kötelező forgatókönyvi
fordulatra azért fel kell készülnünk. Ezek mégsem zavaróak, hála a
visszafogottság ellenére is remek színészi alakításoknak: Matt Damon, Kate
Winslet, Laurence Fishburne és a szinte ismeretlen Jennifer Ehle tökéletes
karakterszínészek, Jude Law pedig elsöprően hozza a bicskanyitogatóan arrogáns
és öntelt sztárbloggert.
Konklúzió? Nehéz. Nem nézném meg egyszer, mert nem olyan, amit az ember
többször megnéz. Ugyanakkor iskolapélda arra, hogy hogyan kell hiteles
katasztrófafilmet csinálni, szóval azért be kell ülni rá. És alaposan mossatok
kezet, mielőtt megveszitek a pattogatott kukoricát. :-)
 |
Drive - Gázt! |
|
Wolkens ajánlója
Nehéz az egyszeri filmkritikus élete. :-) A történet
nem
az év
legjobb sztorija. A Drive
talán
az év legjobb filmje. A filmzene
valószínűleg
az év legjobb soundtrackje. Ryan Gosling
biztosan
az
év legjobb színésze.
Valójában egy sima gengszter-/bosszúfilm, nagyjából 3 oldalas forgatókönyvvel.
Az idő 99 százalékában nagyon... nagyon... nagyon... már szinte túlságosan...
lassú. A fennmaradó 1 százalékban sokkol, de akkor kitéped a karfát a székből,
eltakarod a szemedet, és önkéntelenül is csúnya szavak hagyják el a szádat. És
mégis egységes egész, a hibátlan fényképezés, a csodálatos zene, és persze
Gosling minimalistán is tökéletes játéka fogja össze. Egyszerre introvertált
lúzer, hidegvérű és fegyelmezett szupersofőr, romantikus lélek és kegyetlen
dzsungelharcos. Nem kell felemelnie a hangját ahhoz, hogy félni kelljen tőle.
Nincs múltja, nincs jövője és ezért nincs vesztenivalója sem.
A többi színész, hangsúlyozottan kisebb szerepük ellenére, szintén tökéletes
választás. Carey Mulligan törékeny és nagyon szerethető, Ron Perlman és
különösen Albert Brooks pedig igazi könyörtelen nehézfiúk. A mellékszereplők is
rendesen teszik a dolgukat. Szóval tényleg lehetne az év filmje... és még ha
nem is biztos, hogy az, azért még meg kell nézni.
 |
Barátság extrákkal |
|
Wolkens ajánlója
Mila Kunis és Justin Timberlake párosa keményebben adja elő a dolgot, mint azt
fél éve Natalie Portman és Ashton Kutcher tették. Ha már a szex van a
fókuszban, akkor legyen hibátlan: ezt csináld, azt ne csináld, elzsibbadtam,
begörcsöltem, menjarrébb. :-) Simán elhisszük róluk, hogy ez a dolog működik.
Aztán, mikor megjelennek az érzelmek, ugyanúgy elhisszük, hogy már nem működik.
Ez abból is adódik, hogy a Csak szexre kellesz történetével ellentétben itt a
mellékszálak és –szereplők sokkal kevésbé hangsúlyosak (leszámítva Patricia
Clarkson-t, aki már a Könnyű nőcskében is hibátlanul hozta a szédült anyukát
:-)), így a két főszereplőnek van lehetősége megmutatni, mire is képes. A
színészi alakításaik pedig meglepően jók, így bőven van mit nézni Justin
kockahasán és Mila hibátlan alakján kívül is. Prűdeknek és 16 éven aluliaknak
nem ajánlott :-), rajtuk kívül bárki bevállalhatja, ha laza kikapcsolódásra
vágyik.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Végső állomás 5 3D |
|
Wolkens ajánlója
Kizárólag nyílttörés-, csonkolás- és fröcsögővér-fetisisztáknak. Viszont
sorszámához képest meglepően nézhető, és asszem, ennél tovább nem is szabad
ragozni. :-)
 |
Majmok bolygója - Lázadás |
|
Wolkens ajánlója
Nem hibátlan, de hátborzongatóan jó.
 |
Attack the Block |
|
Wolkens ajánlója
Leül, megnéz, röhög, izgul, és remekül szórakozik. :-) Nevenincs színészekkel
és alacsony költségvetésű effektekkel is laposra veri a horror-vígjátékok 99
százalékát.
Bónuszként ingyen nyelvlecke dél-londoni afro-angol szlengből, nagy dózisban.
Még felirattal is brutál... :-) Yo, bro, them tingz are fuckin' alienz, innit.
:-)
 |
Őrült, dilis szerelem |
|
Wolkens ajánlója
Örök igazság, hogy a szerelem életkortól függetlenül problémákat tud okozni,
legyen szó kamaszokról, a húszas éveikben járó, önmagukat és párjukat kereső
fiatalokról, vagy a házasságba belefáradt középkorúakról. Az Örült, dilis
szerelem közel kétórás betekintést ad ezen három generáció párkapcsolati
problémáiba, humorosan, kedvesen, és az első félórás, kissé nehézkes indulást
követően végig lekötve a nézőt.
Mindehhez jön egy parádés szereposztás. Steve Carrell és Julianne Moore
abszolút hiteles konfliktusa adja a film alaphelyzetét, de az ebből kinövő
többi szál legalább ennyire jól működik. Emma Stone és Ryan Gosling szerelmi
jelenete egyértelműen a film imádnivalóan aranyos és vicces, ám mégsem giccses
csúcspontja. Kevin Bacon és különösen Marisa Tomei a mellékszerepekben
ragyogóan játszanak. És tegyük még hozzá, hogy a gyakorlatilag ismeretlen
gyerekszínészek egy pillanatig sem jönnek zavarba a sztárparádétól: Analeigh
Tipton és Jonah Bobo, mint zűrös kamaszok végig méltó partnerei a
nagyoknak.
Biztosan nem ez minden idők legjobb romantikus vígjátéka, de ha az Igazából
szerelem, a Nem kellesz eléggé meg a Szerelem olasz módra ott vannak a
kedvencek között, akkor ez is garantáltan ott lesz. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Cowboyok és űrlények |
|
Wolkens ajánlója
A cím alapján az ember valami B kategóriás akcióvígjátékra gondolna a
Leszbikus vámpírok gyilkosai stílusában. Na, aki így ül be a moziba, az
gigantikusat fog csalódni, ez a film ugyanis véresen komolyan veszi magát.
Ettől még nem lesz nézhetetlen, viszont markánsan kiugranak a gyengéi.
De kezdjük a pozitívumokkal: a Cowboyok és űrlények, mint western, kifejezetten
jó. Daniel "baltaarc" Craig, akit nem bírtam megkedvelni James Bond-ként, és a
nagy öreg Harrison Ford olyan könnyedén elviszik a hátukon a filmet, hogy
gyakorlatilag mindenki más csak statisztaként funkcionál, beleértve a kizárólag
a férfi nézők kedvéért beépített Olivia Wilde-ot, aki azon kívül, hogy a
megjelenése első másodpercétől tudjuk, hogy lesz egy pont, amikor csókolózni
fog Craiggel, semmi érdembelit nem ad hozzá a történethez. A történethez, ami
egyébként is több sebből vérzik, mint az űrlényekkel vívott csata hős túlélői.
Pedig vér az van elég, piros az emberekből, zöld az űrlényekből (klisék,
klisék...), mert bizony brutálisan kemény akciórészeket is kapunk, és a mozi
ezen a ponton is jól teljesít.
Szóval nem is tudom, vegyes a kép. Ha tiszta western lenne, űrlények nélkül,
akkor nagyon jó lenne, viszont be nem ülnék a moziba egy tiszta westernre. :-)
Azonban az űrlények csak Made in China szintű műanyag alien és
predator-utánzatok, a sci-fi szál pedig fényévekre van lemaradva... nos,
akármelyik
űrinváziós film mögött. Úgyhogy csendben várjuk tovább az
Attack the block hazai megjelenését...
Kapcsolódó ajánlók
 |
Rossz tanár |
|
Wolkens ajánlója
Szóval, a neten található minden, porba alázós és fikázós kritika ellenére ez a
film nem is rossz. Főleg azért nem, mert egyetlen karakter sem fekete-fehér
benne. Nincs jó és rossz, csak ezért rossz, meg azért rossz, kicsit rossz, meg
nagyon rossz.
Azonosulhatsz a delfinmániás igazgatóval, a tornatanárral, aki még kötélre sem
tud mászni (Jason Segel a film titkos ásza), a gazdag úrifiúval, aki a szexhez
le sem veszi a nadrágját (Justin Timberlake übergáz, de nagy élvezettel
csinálja :-)), vagy persze valamelyik tanárnővel: a túlsúlyos és
önbizalomhiányos vénlánnyal, a rejtett idegbajos mintaoktatóval, vagy
természetesen a főszereplő pénzéhes és szilikoncici-rajongó "rossz tanár"
Cameron Diazzal. Vagy egyikükkel sem. Így vagy úgy, remekül lehet mulatni
emberi játszmáikon, a viharokon, amiket egy pohár vízben szítanak, önzésükön,
tisztességtelen eszközeiken, amiket gátlástalanul bevetnek céljaik érdekében,
kicsinyes bosszúikon, és persze törvényszerű bukásaikon. A végére azért mind
megtanulják a leckét, és még a kötelező happy end meg erkölcsi tanulság sem
borítja rózsaszín giccsbe az egészet. Kellemes meglepetés!
 |
Frászkarika |
|
Wolkens ajánlója
A Frászkarika leggyengébb pillanataiban is minimum nézhető, legerősebb
pillanataiban pedig egész jó. A történet eccerű, mint a faék: gimis srác rájön,
hogy az új szomszéd vámpír, a vámpír ellenben szeretne inkognitóban maradni,
kész a konfliktus, jöhet a kereszt, a szenteltvíz meg a fakaró, és pusztuljon a
férgese.
A sztori követése nyilván nem okoz 100% processzorterhelést a néző agyában, meg
hát ugye láttuk már ezt a történetet egyszer a nyolcvanas években. Szerencsére
az új változatban nem csak a szereplők mások, hanem a környezet is modernizálva
lett. A ráncfelvarrás igazi nyertese Peter Vincent szerepében David Tennant,
aki nyilvánvaló élvezettel alakítja a szélhámos, alkoholista és macsó bazári
majom vámpírvadászt - a jóízű kacagás a nézőtéren többnyire az ő jeleneteihez
kötődik. A főszerepben Anton Yelchin kissé halovány, így nem is értjük, hogyan
jött össze főnyeremény barátnőjével, Amyvel (Imogen Poots szép, szexi,
öntudatos, vagány), azt meg még kevésbé, hogy a csaj tart ki mellette. (Persze
ha rendesen ki lettek volna dolgozva a sztori egyes szálai, akkor könnyebb
lenne... a film sajnos legalább félórával rövidebb a kelleténél.) És végül, de
nem utolsósorban Colin Farrell igen meggyőzően játssza a vámpírt - ő nem egy
széplelkű Edward, és nem is egy elegáns modorú Drakula, hanem egy cinikus
csúcsragadozó. Az éles szemű nézők kedvéért azért akadnak kisebb kikacsintások
a két említett vámpíros filmre, és még más mozikra is.
Ezúttal nem lehet elmenni szó nélkül a 3D mellett sem, amit a műfajhoz méltóan
gonosz módon használnak arra, hogy a néző időnként vadul félrerántsa a fejét
mindenféle repülő tárgyak, fröccsenő vér meg egyebek elől. A stílus szabadon
ugrál a tinivígjáték és a horror között, ijedősebbek készüljenek fel arra, hogy
egészen váratlan pillanatokban fognak hátravetődni a székükben.
Az idei év eddigi termése alapján valószínűleg jár a reklámban szereplő "az év
horror-vígjátéka" címke a filmnek. De ha 2011-ben lett volna a Pokolba taszítva
meg a Zombieland, akkor már a dobogóra is alig fért volna fel.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Förtelmes főnökök |
|
Wolkens ajánlója
Három ekkora-lúzer-a-világon-nincs pasit rendre kínoznak a főnökeik: Kevin
Spacey kisujjból zseniálisan hozza a rabszolgatartót, Colin Farrell filmes
karrierjének legidiótább frizurájával szintén tökéletes a nagyvállalat
kokainfüggő és távolkelet-fanatikus örökösének szerepében, Jennifer Aniston
pedig, aki világéletében széplelkű hölgyet játszott, olyan könnyen bújik ki
ebből a jelmezből és válik nimfomán dominává, hogy csak lesünk. (Arról, hogy a
férfi nézők többsége mennyire NEM szenvedne attól, ha Aniston egy szál orvosi
köpenyben meg akarná erőszakolni, most ne beszéljünk. ;-))
Szóval a három főhős kitalálja, hogy elteszik a főnökeiket láb alól.
Bérgyilkosként a szép keresztnevű (csakazértse árulom el :-)) Jones jelentkezik
(Jamie Foxx, szintén élvezettel lubickol a szerepében), aki legalább akkora
pancser, mint a megbízói. Beindul a gépezet, és persze semmi sem akkor, ott és
úgy sül el, ahogy kellene (beleértve a pisztolyt, és a trió szexmániás tagját
:-)).
Régen röhögtem úgy egy filmen, hogy fájt tőle az arcom, de ez most olyan volt.
Azért vigyázat: a vaskos humort megérdemelten díjazza 16-os karika, széplelkűek
ne vállalják be mindenáron.
 |
Démonok 1-2 |
|
Wolkens ajánlója
Kellemes kis zombifilm-páros a nyolcvanas évekből, nagyjából a Gonosz
halott stílusában és hasonló látványvilággal. Nem az a horror, amikor az
ismeretlentől félünk, itt a hangsúly a "minél gusztustalanabb, annál jobb"
filozófián van. Van itt világító szem, habzó neonzöld nyál, csálé fogak, foszló
bőr és persze rengeteg vér, különféle testrészek szétválasztása kapcsán. :-)
A második rész, a legviccesebb átverésekhez tartozó nyitójelenetet leszámítva,
csak fanatikusoknak ajánlott: ahol nem az első film ötleteinek
újrahasznosítása, ott sajnos tele van logikai hibákkal. Még ennél is jobban
zuhan az extrák színvonala: az első részhez még kapunk egy elfogadható minőségű
"így készült" filmecskét (ami szerintem kötelező egy effektre épülő mozi DVD
kiadásában), a második lemez "extráit" viszont leforgatni is kár volt.
 |
Kung Fu Panda 2 3D |
|
Wolkens ajánlója
A verekedős és örökké éhes maci visszatér, és felvegye a kesztyűt a gonosz páva
nagyúr ellen. De ahhoz, hogy győzni tudjon, meg kell találnia a lelki békéjét,
a gyökereit, meg hogy ki is ő valójában, blablabla. Szóval megvan itt az összes
kung fu filmes meg sok más filmes klisé.
Így akár unalmas is lehetne, ha
- nem lennének tökéletesen eltalált karakterek mind a pozitív, mind a negatív
hősök,
- nem lenne hiteles kedvenc pandánk személyiségfejlődése,
- nem lennének eszméletlenül megkoreografált harcjelenetek,
- nem lenne tele remek verbális és vizuális poénokkal,
- nem illeszkednének remekül a múltidéző 2D-s rajzfilmes betétek a szemet
gyönyörködtető 3D animációba.
De szerencsére minden részlet stimmel. Jól sikerült folytatás, ami nem az első
részt ismétli, hanem képes újat mutatni. Mesefilm, egyáltalán nem csak
gyerekeknek!
 |
Larry Crowne |
|
Wolkens ajánlója
Nem szokványos romantikus vígjáték: Tom Hanks veterán hajószakácsból lett
Praktiker-eladót játszik, Julia Roberts pedig mérsékelten alkoholista, ám a
citromnál is savanyúbb egyetemi tanárnőt. A művésznő parádésan jó ebben a
szerepben, javuló hangulatának milliméteres lépésekben érzékeltetett fokozatai
teszik a film végén őszintévé legendás mosolyát. És a néző is őszinte mosollyal
az arcán távozik a moziból. Garantált 100%-os életkedv-növelő hatás, most csak
egy mozijegy áráért! :-)
 |
Hanna - gyilkos természet |
|
Wolkens ajánlója
Hanna egy tökéletes túlélő- és gyilkológép. Majdnem olyan, mintha James Bondot,
Leont, a profit meg Chuck Norrist összegyúrták volna. Mondom, majdnem.
Mivel a világtól elzártan nevelkedett, hiába beszél minden fontos nyelven, az
angoltól az arabon keresztül a japánig, hiába mindenre kiterjedő lexikális
tudása, a csók neki nem több, mint 32 igénybe vett arcizom, a zene nem több,
mint hangok érzelmet kiváltó sorozata, így nincs meg benne Bond
ellenállhatatlan sármja. Leonnal ellentétben neki nincs cserepes virágja. Chuck
Norristól, aki egy üres szobában 615 különféle módon tud megölni (beleértve
magával a szobával is, mint tudjuk), Hanna csak annyiban marad el, hogy nála ez
a szám 614. A szakállából kihúzott szőrszállal nem tud leszúrni.
Hanna ugyanis egy tizenhat éves kislány. Illetve már nem is annyira kislány,
mikor egy napon úgy dönt, elég a kiképzésből. Meg akarja ismerni a múltját és
megtudni, ki is ő valójában. A pokol elszabadul, ahogy nevelőapja, Erik (Eric
Bana) és ő, két külön útvonalon tartanak az események epicentruma felé: Berlin,
ahol minden elkezdődött, és ahol mindennek véget kell érnie. És nincs az a
bérgyilkos, CIA ügynök vagy kommandós, aki meg tudná őket állítani. Kivéve
talán Marissát (Cate Blanchett kegyetlen jó, mint kegyetlen CIA tiszt), akinek
szintén kulcsszerepe van az események idáig vezető végzetes láncolatában. Vagy
még ő sem.
Hanna szerepében Saoirse Ronan hibátlan. Mi több, hiteles. Kemény, eltökélt,
felkészült, egy pillanatra sem habozó harcos, aki mindvégig az apjától tanult
"alkalmazkodj vagy meghalsz" elvek mentén cselekszik. Hiába vasággyal együtt 40
kiló a csaj, elhisszük neki, hogy jobb, ha nem állunk az útjába. Mert végigmegy
rajta. És ez az út, a néhány nyilvánvaló fizikai képtelenség meg történetbeli
döccenő ellenére, az első perctől az utolsóig a székhez szegez. Ilyen egy jó
akciófilm!
Kapcsolódó ajánlók
A cikk utoljára frissítve: 2011.12.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|