heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Autók] [Autóhifi] [Szórakozás] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 25.

Filmek téma
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók
Filmajánlók 01.
Filmajánlók 05.
Filmajánlók 07.
Filmajánlók 17.
Filmajánlók 10.
Filmajánlók 23.
Filmajánlók 16.
Filmajánlók 02.
10 kedvenc film
Filmajánlók 14.
Filmajánlók 26.
Filmajánlók 24.
Filmajánlók 11.
Filmajánlók 30.
Filmajánlók 15.
Cápás rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 19.
Filmajánlók 08.
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 04.
Filmajánlók 03.
Filmajánlók 13.
Filmajánlók 09.
Filmajánlók 22.
Filmajánlók 12.
Filmajánlók 27.
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló
Filmajánlók 06.
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 18.
Prince of Persia rendhagyó filmajánló
Underworld 1-4 elemzés
Filmajánlók 29.
Filmajánlók 21.
Filmajánlók ábécérendben
Filmajánlók 28.
Filmajánlók 20.

Öldöklő szerelem

Tessa (Katherine Heigl) nem tudja túltenni magát azon, hogy gyermeke apja szakított vele, és összejött egy másik nővel, Juliával (Rosario Dawson). Mivel Tessa kicsit pszichopata, nincs gondja azzal, hogy tisztességtelen eszközökhöz nyúljon a múltja démonaival egyébként is harcban álló Juliával szemben. Egész jó kis thriller lenne az eredmény, ha legalább 15, de inkább 30 perccel rövidebbre vágták volna.

Halálos iramban 8

Wolkens ajánlója
Elég vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Önmagában nem lenne rossz (ha eltekintünk attól, hogy az ötödik rész óta Newton úgy forog a sírjában, mint egy jól olajozott V8-as főtengely :-)), van viszont pár dolog, ami számomra kifejezetten zavaró. Az egyik, hogy a korábbi főgonoszból (Jason Statham 3152. alkalommal is eljátssza a borostás, kopaszra nyírt, nagydumás, bunyós keménycsávót) hirtelen puszipacsitesó lesz. A másik, hogy nem tudom, mit műveltek Charlize Theron arcával, de valami rémisztő, ahogy kinéz. Imádkozom, hogy ne plasztikai sebészet legyen, mert ha az, akkor azonnali garanciális javításra kéne küldeni.

A forgatókönyv olyan, amilyen, lényeg, hogy minden öt percben legalább egyszer elhangozzon az, hogy "család", véletlenszerűen és logikátlanul keverve hol biológiai kötelék, hol közösségi hovatartozás értelemben. Amúgy meg autók minden mennyiségben, látvány, száguldozás, lövöldözés, bunyó... de ez már csak egy tizenkettő egy tucat akciófilm, amiben a nyitójelenetet leszámítva nyoma sincs annak, amiért az első F&F mozit szerettük.

BBBZOO ajánlója
Kezdjük ott, hogy ki látta az előző hetet, kivétel nélkül? :-)
Limonádé. Tisztázzuk, én bírom a limót. Imádom kortyolgatni és nem gondolkodni. Az én besorolásomban akcióvígjáték. Aranyos, van benne pár kedves, gyermeteg poén. Régen kályhacsövet, most meg már kéményt dugnak ki a kocsi végéből... :-)
És azt is tudni kell, hogy foghíjasan láttam a "sorozatot". De tudja azt, amit kell. A korábbiak mély ismerete nélkül is képbe lehet kerülni. A hetedik konkrétan kimaradt... bár a hír, hogy Paul Walker elment, hozzám is eljutott... Apropó, jó volt a hetedik? (Neeem, nem a Morgan Freeman féle nyomozás...)
Ami a történetet illeti, egészen fura. Hirtelen arra gondoltam, hogy a XxX szerepét ide vették... mert hát az elhárításnak vagy mi a fenének dolgozni... Meg hát ez az átállok, néha az ördöggel cimbizek, de mégse... Ellenben egészen megható családi idill alakul ki a végére... Még szerencse, hogy a nagy macik nem kezdenek el egymásra borulva ölelkezni és elmorzsolni néhány könnycseppet. Nekem Jason Statham, mint Deckard Shaw bejött... mert azt kaptam, amit tőle vártam. A fő gonosz cicuka kapcsán a hátamon felállt a szőr... szóval nagyon karaj volt. (Az esztétika más kérdéskör!)
Kevésbé játszottak a remek verdák... bár az elején, amikor még csak Kubában jártunk, egészen belemelegedtem a dologba. Akkor még a gépek is képben voltak...
Nos, belegondolni nem szabad! Én egyszer megtettem és azonnal elrontotta a feelinget. Sajna. De nem tudom, hogy miért történt mindez!? Lehet, hogy nem volt elég abszurd a jelenet? Vagy talán túlságosan is? Nos, 007 esetében ez sosem fordul elő... mármint, hogy belegondolok.
Egyébként egyszer nézhető, ajánlom.

Raf ajánlója
Nem fogok kertelni.
Ez egy celluliodtrágya. Nagy eséllye minden idők egyik legdrágább celluloidhulladéka.
És mit is kapunk ezért a (bevallás szerint legalábbis) 250 millió dolárért?
Elég sok mindent:
- 45 másodpercnyi logót a film előtt
- az utána következő 11 percben Havanna, Kubáról vágóképeket, női seggeket forrónaciban, egy NEVETSÉGES, nem RÖHEJESEN szar versenyt
- kliséket
- botrányosan szar CGI-t - amikor azt mondom, hogy botrányosan szar, akkor nem SW EP I szintű, nem, már majdnem Birdemic(!!!!!) szintű szart
- nevetségesen béna akciójeleneteket, fizikát nemhogy meghazudtoló, konkrétan kigúnyoló jeleneteket!
- viszont SOKKAL kevesebb "család"-ot, mint az előző részben
- fura fejű Sarlíztiront
- "család"-ot
- sarkkörön pocsolyákat, 10 üldöző autóból 50+ megsemmisítését (Honfoglalás bakker, sosem hittem volna, hogy egyáltalán bárhol, BÁRMIKOR egyes jeleneteid követendő példa lehet)
- bődületesen nagy kill countot (a többi hétben összesen nem haltak meg ennyien, mint ebben)
- láma párbeszédeket, 1-2 poénnal
- be nem váltott ígérgetéseket
- magyarázó flessbekkekekt(!!!!)
Biztosra veszem, hogy lesz még rész - és azt is, hogy ha John Goodman lesz benne Jack Nicholsonnal sem fogom megnézni. Ennek a "frencsájznak" már régen eg kellett volna halnia.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy ha élne Scott Eastwood apja és látná mit művel a fia, mennyire forogna a sírjában...

Nyers

Wolkens ajánlója
Eredetileg egymondatos ajánlót akartam írni, de beletört a bicskám. Nem sikerült egy mondatot úgy összerakni, hogy kellően frappáns tömörséggel beszéljen erről a filmről, egyszerre spoilertől mentesen és mégis úgy, hogy minden lényeges benne legyen. Egyszerűen nem ment. Úgyhogy kénytelen vagyok részletesen írni, nagyon odafigyelve arra, hogy ne lőjek le semmi poént.

Kezdeném azzal, hogy az előzetes hírek alapján kissé aggódtam. Aki látta, ódákat zengett róla, de közben folyamatosan ott villogott pirosan a felirat: nem biztos, hogy végig bírod nézni hányás nélkül.
Elsőre azt mondtam, ez nem is annyira jó, mint amennyire dicsérik, és nem is annyira gusztustalan, mint mondják.
Aztán másodszorra azt, hogy ennek a megállapításnak csak a fele igaz. Nem volt hányingerem :-), ellenben a Nyers tényleg annyira jó, amennyire dicsérik. Próbáltam fogást keresni rajta, egy apróságot, amibe beleköthetnék, de nem nagyon találtam. A történet, a karakterek, a rendezés, az operatőri munka, a zene, és végül, de nem utolsó-, hanem elsősorban: a 19 éves főszereplő, Garance Marillier akkora telitalálat és akkorát játszik, hogy az már Oscar díjban nem is mérhető (az idei Oscar gála után meg aztán főleg nem...).
Harmadszor: ez NEM horror. Aki annak titulálja, az hülyeséget beszél. Rendkívül erős a vizualitása, és vannak meglehetősen véres jelenetei, de ezeket csak az események hangsúlyozására használja, amit aztán fekete humorral tompít. Aki azt hiszi, hogy ez horror, az még életében nem látott olyat.
És hogy miről szól a film? Ha nagyon egyszerűsítve akarnék fogalmazni, akkor személyiségfejlődésről, önmagunk megtalálásáról és felvállalásáról, függőségről, érzékiségről, (f)elszabadult ösztönökről, az állatról az emberben. Az életről, úgy, ahogy azt még nem láttuk.
Hogy megnézd-e? Az erősen kérdéses. Ha a zombis pólók a ruhatárad kötelező kellékei, akkor simán. Ha az Aljas nyolcasban Tarantino zsenialitását látod, akkor szintén. Ha a Durr, durr és csók elszórakoztatott: hajrá. Ha Franka Potente nevéről nem a Bourne-trilógia, hanem az Anatómia ugrik be elsőnek: élvezni fogod. Ha nem kapcsoltad ki félóra után a Bűbáj és kéjelgés című darabot, nincs mitől félned. Ha tudod, miért jó a Nimfomániás, értékelni fogod ezt is. De ha ezek egyike sem... akkor azért van némi kockázat.

Raf ajánlója
Legelőször szeretném leszögezni: ez a film nem gusztustalan/undorító (legalábbis nem annyira, mint a hírek szólnak róla, hogy többen elájultak, hánytak, stb).
Jó, vannak benne nem hétköznapi jelenetek (szevasz klotyós-hajas rész!), de különös módon a legtöbb ilyen rész élét elveszik fekete humorral.
Amúgy kimondottan érdekes film, sőt, jó is, a gore nem igazán öncélú, a színészek jók, a csattanó is (hehe, konkrétan a film egy csattanóval kezdődik és azzal is végződik).
Hogy miről szól? A felnőttéválásról, a kihívásokról, a függőség(ek)ről, a családról, a családtagok megvédéséről, az összetartozásról.
S mi a tanulság?
Egyrészt ne légy vega, mert az káros, másrészt meg ha már kijöttél a szekrényből melegként, ne játsz két kapura.

Jane Doe boncolása

Szóval, ha már a címtől rosszul lettél, akkor ez garantáltan nem a Te filmed. Mert Jane Doe-t (ez az angol nyelvben "ismeretlen nő"-t jelent) tényleg felboncolják benne. Méghozzá alaposan, precízen, ahogy kell. És végig kell nézni.

Persze a film attól lesz izgalmas, hogy valami nem stimmel a halottal. A családi vállalkozásban működő boncterem + krematórium már önmagában iszonyatosan baljós helyszín, de ez semmi ahhoz képest, hogy Jane Doe (Olwen Kelly meggyőző alakítása :-)) teste milyen szörnyű titkokat rejt. Apa (Brian Cox szokás szerint hibátlan) és fia (Emile Hirsch) közös erővel próbálják megfejteni a rejtélyt, és persze nem annyira lesz jó nekik, mikor rájönnek.
A végén pedig az egyik szemem sír, a másik nevet. A film első fele - néhány olcsó ijesztgetéstől eltekintve - a feszültségépítés magasiskolája, kb. folyamatosan parázik a néző, hogy mi fog történni a következő másodpercben. Az idő második felében viszont nem sok eredeti ötletet látunk, csupán néhány unalomig ismert horrorfilmes klisét, így aztán a befejezés is kiszámítható. Hibái ellenére összességében remek horror, kár kihagyni - feltéve, hogy bírod nézni és hallgatni, ahogy a bordatörő fogó dolgozik. Brrr, ha csak rágondolok arra a hangra, a hideg futkos a hátamon...

Brazilok

Részben életszagú, részben erősen idealista, részben sztereotip, de így vagy úgy, szívet melengető, szórakoztató vígjáték a cigányok és nem cigányok közötti problémákról, előítéletekről és konfliktusokról Magyarországon. Tessék megnézni!

Morgan

2014 nagy dobása volt az Ex Machina, ami azt a témát járta körül (zseniálisan), mi van akkor, ha egy mesterséges intelligencia elkezdi manipulálni az embereket. A Morgan témája kicsit más: mi van akkor, ha egy genetikailag megtervezett, embernek látszó, saját döntéseket hozó lény dührohamot kap, és elkezdi bántalmazni az embereket, akár a gyilkosságtól sem riadva vissza. A létrehozói pedig elkövetik a legnagyobb hibát, amit lehet: a saját gyerekükként kezelik.

A témából adódóan a Morgan lényegesen akciódúsabb és véresebb, mint az Ex Machina, és annak ellenére, hogy a legtöbb csavar kiszámítható, elég izgalmas. Anya Taylor-Joy és Kate Mara tökéletes választás a főszerepekre, Paul Giamatti ördögien profi (vagy profin ördögi :-)), mint mindig, de a többiekre sem lehet panasz. A szűk másfél órás darab mellé bónuszként kapunk egy érdekes kisfilmet a genetikai kutatások mai állapotáról - éppen úgy leköti a nézőt, mint maga film, és ezt komolyan, minden gúny nélkül mondom.

Élet

Wolkens ajánlója
Ahogy a szeletelős horrorfilmekben a szőke lányok mindig a rossz irányba rohannak sikongatva, ugyanúgy követik el a tudósok mindig a ugyanazokat hibákat, amikor végre Földön kívüli élettel találkoznak. Örömködnek, nézegetik, piszkálják, aztán mikor kiderül, hogy mikre képes, már hiába próbálják agyoncsapni. Ezt teszi az ISS legénysége is a Marsról visszaérkezett szenzációs lelettel. Aztán persze elszabadul a pokol... vagyis pontosabban Calvin, ahogy a lényt elnevezik.

A film összességében egész jó, leszámítva a forgatókönyv néhány sírnivalóan bugyuta fordulatát, az összes, a műfajban kötelezően felvonultatandó klisét és pár vontatott jelenetet. A sztori pörög, van feszültség, a látvány elsőrangú, a színészek tudják a dolgukat, Calvin megjelenése pedig kifejezetten félelmet keltő. A Ragadozó óta ez az űrpolip az első olyan faj, amit érdemes lenne összeereszteni a Nyolcadik utas a halál és folytatásai legendás xenomorfaival. Na, arra garantáltan beneveznék :-), de addig is hiánypótlónak érdemes ezt megnézni.

Raf ajánlója
Röviden: szegény ember Alienje (is).
Hosszabban: egy Marsról visszatérő szondában baktériumvírusegysejtűprotoplazmatikus organizmust találnak, ami (micsoda meglepetés!) elkezd nőni, kitör a kuckójából, módszeresen lemészárolja az egész legénységet szinte, majd a két életben maradott főhős (nem, nem fogok túl sok szót vesztegetni a hülye tudósra meg a Sunshine-ból ismerős kötelező ázsiaira, aki nem fullad meg abban a részlegben, ahonnan nem sokkal korábban a kollégái kiszivattyúzták a LEVEGŐT).
Igaázból olyan négy pont körül adnék a filmnek a hatalams kreativitás, az eredeti történet és ilyesmi miatt - de nálam az ending az simán egy jó másfélszeres szorzóval bír, így inkább mégiscsak ajánlom. A végét elnézve mégsem rossz film.

Kincsem

Ha létezik olyan lónév Magyarországon, amit mindenki ismer, az a Kincsem. A legendás versenyló története önmagában is érdekes téma lenne, az alkotók viszont igazi kosztümös-romantikus kalandfilmet akartak, így kissé kiszínezték a sztorit. És az eredmény abszolút nézhető. Nagy Ervin teljesen otthon van a szerepében (nem, nem Kincsemet alakítja, hanem a gazdáját :-)), közte és Petrik Andrea között remekül működik a kémia, nagyon látványosak a lovasjelenetek, izgalmasak a versenyek, és időnként egészen vicces utalások vannak a 21. századra. A hárommilliárdos költségvetés, amiből készült, itthon igen magasnak számít, de jól sikerült elkölteni: néhány apróság kivételével hibátlan a látvány. A Kincsem nem tör komoly filmes babérokra, egyszerűen csak szórakoztatni akar, és ezt maximálisan sikerül is neki.

Ha a tények érdekelnek, akkor meg úgyis utánanézel a neten, mi igaz a filmből, és mi nem. Miután láttad, érdemes rászánni pár percet!

A szépség és a szörnyeteg (2017)

Ha egyetlen szóval kell jellemezni a Disney klasszikus rajzfilmjének élőszereplős újraforgatását, akkor ez a szó a "felesleges".

Logan

Ahogy a régi mondás szól: bátor és egyben öreg motorosok nincsenek. Hasonlóan van ez a szuperhősökkel, a szakma képviselői ritkán jutnak el a nyugdíjig. Így jártak az X-men mutánsai is, 2029-re már csak néhányan tengődnek a régi csapatból: Xavier professzort mentális rohamok gyötrik, Farkas szervezetét pedig végleg megmérgezte a beültetett adamantium. Aztán egyszer csak feltűnik a semmiből egy morcos, szótlan, tíz éves kislány, akinek a Farkaséhoz gyanúsan hasonlító fémkarmai vannak, és nem fél őket használni... És az öreg, megkeseredett, számos egyre lassabban gyógyuló sebből vérző, bánatát szüntelenül alkoholba fojtó, ráncos harcos rájön, hogy vár rá még egy nagy küldetés, egy utolsó önfeláldozás.

Persze mire odáig eljutunk, bő két óra telik el, és igazából ez a film egyetlen igazi gyengéje. A szédítően pörgős, patakvér akciójelenetek közötti űrt sokszor túl hosszú és lassú átvezetések töltik ki, valószínűleg elbírt volna az egész még legalább negyedóra rövidítést. A történet esetében finoman szólva sem a csavarokon van a hangsúly ;-), hanem inkább az öreg Farkas és a "kisfarkas", Laura (Dafne Keen abszolút meggyőző a szerepben) viszonyán, a karakterfejlődéseken. Jól működnek a főgonoszok is, különösen élvezetes Boyd Holbrook alakítása. Folyamatosan jelen levő, tenyérbemászóan pökhendi arckifejezését a néző önkéntelenül is szívesen korrigálná egy kiadós állkapocs-diszlokációval. :-) Méltó lezárása a mozi Farkas, és szimbolikusan az egész X-men csapat történetének, a címszereplőhöz illően vérgőzös öldöklésekkel. Mi villan át a kommandós agyán, amikor szembenéz Farkassal? Három adamantium karom. :-)

Kojot

Ha a filmek állatok, akkor a Kojot egy tomboló magyar szürkemarha bika.
Valami ősi, elemi erejű düh és nyers erő sugárzik belőle, ahogy ott áll veled szemben. A szemei vérben úsznak, a patájától megremeg a föld, tágra nyílt orrlyukaiból száll a forró pára, és kész elpusztítani mindent, ami az útjába kerül. Te pedig gombócba gyűrt gyomorral próbálod állni a tekintetét, megfeszült izmaid egy pillanatra sem ernyednek, de tudod, hogy semmi esélyed. Maga alá fog gyűrni.

Tékasztorik

A Tékasztorik az azonos című blog alapján született, filmes formába öntve a negyven felé közeledő Viku (Bihari Viktória saját magát alakítja, a szükséges öniróniával) mindennapi problémáit, elsősorban a pasizás témakörében.

A szülők szerepére Görbe Nórát és Csuja Imrét sikerült megnyerni, különösen az utóbbin érződik, mennyire élvezettel alakítja a karaktert. A többi színész - elsősorban a film személyes szemszögéből adódóan - lehetőséget sem nagyon kap arra, hogy komolyat mutasson.
Összességében jó középkategóriás vígjátékot sikerült összehozni, aminek van néhány nagyon eltalált pillanata. Vicces, szókimondó, szórakoztató. Pont mint a blog.

A fegyvertelen katona

A Mel Gibson rendezésében készült háborús filmet mindenki dicséri, és persze megint én leszek az, aki kilóg a sorból. Pedig a valós történeten alapuló darab lehetett volna tényleg nagyon jó... de sajnos csak kicsit lett jó.

Desmond Doss lelkiismereti okokból vonul be az amerikai hadseregbe a második világháború vége felé, hogy aztán közölje a feletteseivel, ő lelkiismereti okokból nem nyúl fegyverhez. Ez persze kiváltja az összes lehetséges negatív reakciót a veréstől a hadbíróságig, de hősünk végül megkapja a lehetőséget, hogy bizonyítsa, felcserként is értékes tagja a századnak. Ő pedig félelmet nem ismerve ment ki újabb és újabb (ismétlés további 17x kb.) sérült bajtársakat a Hacksaw hegygerinc poklából.
A történet érdekes, és kifejezetten jó a film első fele, ami tökéletesen megmutatja, mennyire ki akarja a hadsereg vetni magából a látszólag használhatatlan újoncot. A háború és konkrétan az adott csata bemutatása viszont erősen kettős érzést kelt a nézőben. A látványból érződik, hogy finomítás nélkül meg akarták mutatni a borzalmakat: a sérülések megjelenítése erősen naturális, leszakadt végtagok, kibuggyanó belsőségek, üvöltve égő katonák, van itt minden.
Kivéve tárcsere. Ezekbe a második világháborús fegyverekbe végtelen sok lőszer fér, szünet nélkül lehet lőni velük, ráadásul tízből nyolc amerikai töltény halálos pontossággal, kötelezően az ellenfél fejét éri. A japán puskák persze nem képesek erre, különben szegény hősünknek nem lenne kiket menteni félórán keresztül. "Csak még egyet","csak még egyet", hangzik el újra és újra (ismétlés további 17x kb.) a sóhaj, amíg végül a nézőn is úrrá lesz a végkimerülés.
És ezekért kár. Ha csak néhány apró részletre odafigyeltek volna még az alkotók, sokkal magával ragadóbb, hatásosabb, magasztosabb lehetett volna a film. Engem minden pozitívuma ellenére nem tudott beszippantani, de a fent leírtak ellenére sem ragadtatnám arra, hogy azt mondjam, nem jó. Mert tényleg jó... de nem több.

Farkas totem

Megrázó film az emberi elvakultságról, önzésről és a természet tönkretételéről.

xXx: Újra akcióban

A Halálos iramban széria sikere után nem túl meglepő, hogy Vin Diesel elővette a fiókból a titkosügynök-paródia xXx-et és csinált neki egy folytatást. Mi több, igyekezett ugyanazt a receptet átültetni, ami az autós sorozatban is remekül működik: míg az xXx első részében gyakorlatilag szólóban nyomta, addig most egy bandázós filmet kapunk: eddig ismeretlen karakterek kerülnek elő mindenhonnan, hogy azonnal készek legyenek meghalni barátjukért vagy egy nemes célért, csak mert közben mekkora buli a rosszfiúkat halomra lőni meg autókat kockára törni.

Körülbelül ennek megfelelő komolysággal szabad nézni a filmet, különben súlyos csalódást fog okozni. Ha viszont sikerül elvonatkoztatni olyan "apró" részletektől, mint hogy a motorkerékpárok ritkán működnek víz alatt, hogy létezik olyan magasság, ahonnan leesve nem állunk fel azonnal vagy egyáltalán, hogy vannak olyan béna katonák, akik képtelenek tizenöt méterről géppisztollyal sorozatlövés módban eltalálni egy futó embert, ellenben a pozitív hősök vetődés közben egy sima pisztolyból is 100% találati pontossággal osztják a fejlövéseket... szóval ha ezeket tudjuk élvezni, akkor ez a film jó móka. :-)

Vakfolt

A Vakfolt félig amatőrfilm - ez nagyjából az első perctől kezdve világos a nézőnek. Vágásról vágásra ugráló fehéregyensúly, világítási problémák, helyenként minden dinamikát nélkülöző, felolvasottnak ható párbeszédek, alacsony költségvetésű trükkök - akár lehetne is ekézni a filmet rendesen.

De nem érdemes és nem is szabad: a darab ugyanis végül akkora büdzséből készült, ami egy rendes maffiózónak autóra sem elég, és a rendezője, aki a negatív főhőst is alakítja, 22 éves. Most. A forgatások kezdetén pedig éppen túl volt az érettségin. És ha ebből a szemszögből nézzük, akkor már az alkotói lelkesedést látjuk, és a tehetséget. Egy csomó ismeretlen fiatal, akik nem féltek belevágni a egy akciófilm forgatásába, és végig is csinálták. Autós üldözés, betörés számítógépes rendszerekbe, átverések, lövöldözések, helikopteres akció, egy gátlástalan titkosügynök, egy gátlásos főhős, egy dögös bérgyilkos csaj, és naná, hogy van még szex is :-) : a Vakfolt minden hibája ellenére másfél órán keresztül nonstop pörög. Tessék elmenni megnézni, jön a magyar filmesek következő generációja!

Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére

Ha létezik egyszerre nagyonvéres és nagyoncuki zombifilm, akkor ez az. :-)
Sarah Dumont személyében pedig újabb lélegzetelállítóan dögös zombivadász csajjal gazdagodtunk.

A Nagy Fal

A Nagy Fal nagyjából a tizenötödik másodpercben a néző szemébe mondja: figyusz, ez itt egy mese, szóval nézd ennek megfelelően. Ne várj történelmi tényeket, megtörtént eseményeket, régi idők ismert nagy neveit. Dőlj hátra, nyúlj a pattogatott kukoricás zacskó után, és élvezd azt, amit látsz.

És van mit nézni. A film látványvilága első képkockától az utolsóig gyönyörűséges, ez olyan mozi, amit majd fél év múlva duplalemezes kiadásban veszel meg, hogy egy napig bámulhasd a film készültéről szóló extrákat, kezdve a koncepciórajzokkal. Minden páncél, nyílvessző, sisak, épület, gépezet, fogaskerék meg ami még eszedbe jut, az utolsó szögig ki van találva, át van gondolva, meg van tervezve és úgy megvalósítva, hogy nagyon nehéz benne hibát találni. Már csak azért is, mert mindehhez társul egy elsöprő lendület, tombol az akció, fütyülnek a nyilak, csattognak a páncélok, robbannak a bombák, szinte minden jelenetből sugárzik a monumentalitás.
És mindemellett a történet is emészthető. Nem hibátlan... de nincsen benne akkora orbitális baromság, ami egy mozdulattal lenullázná az egészet. Néhány kisebb logikátlanság, amit egy mesének még simán elnézünk. Talán éppen az az egyetlen gyengéje, hogy mese. Annyira, hogy 12-es korhatárral fut, pedig valószínűleg nem én lennék egyedül vevő egy patakvéres, 18-as verzióra. :-) De ez már csak finnyáskodás a részemről. Ha a fantasyt, mint műfajt, nem utálod zsigerből, akkor ez a film bizony kötelező.

Kaliforniai álom

A film, ami hét Golden Globe díjat söpört be.
Ebből legalább ötöt nem értek, mire. Vagy inkább hatot.

Miért pont ő?

Laird (James Franco úgy élvezi a szerepet, hogy az önmagában szórakoztató) a lányos apák rémálmainak megtestesülése. Szét van tetoválva, nem tud elmondani egy mondatot sem csúnya szó nélkül, és folyamatosan kanos. Steph (Zoey Deutch szépséges) apjának, Nednek (Bryan Cranston), a lassan nyugdíjas korú cégtulajdonosnak pedig enélkül a rémálom nélkül sem lenne egyszerű a helyzete: a cége a csőd szélén, az idő nem csak fölötte járt el, de az üzlete fölött is. A konfliktus nagyjából a film második percétől adott, és ki is tart közel két órán keresztül. Szerencsére nem dráma vagy tragédia formájában, hanem pörgős, zúzós, vaskosan (!) pikáns poénokkal teleszórt, szabadszájú, térdet csapkodva röhögős vígjátékként előadva a generációs szakadékot.

Széplelkűeknek hangsúlyozottan nem ajánlott, de ha tetszett A főnök, a Családi üzelmek, a Deadpool, A kém vagy A csajok bosszúja, akkor remekül fogsz szórakozni.

A cikk utoljára frissítve: 2018.02.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2018.11.07.