Filmajánlók 54.

Macskaemberek (1982) versus Farkasvér (2000)

horror

Wolkens ajánlója
avagy eredeti címekkel: Cat people vs. Ginger snaps.
Rég volt már dupla filmajánló, így a múltkori Farkasember ajánlóban felsorolt régi darabok közül kedvem támadt újranézni párat. Így aztán itt a remek lehetőség az összehasonlításra.
Kezdjük azzal, hogy mindkét film erősen épít a főszereplő erotikus kisugárzására. A CP-ben Nastassja Kinski alakítja a párduccá változó lányt, Irena-t, míg a GS-ben Katharina Isabelle változik fokozatosan Ginger-ből farkassá. Előbbi 21 éves volt, utóbbi 19 a forgatáskor, szóval pont a felnőttkor küszöbén - ami illik is a karakterhez, amit alakítanak. Ami lényeges különbség, hogy Kinski bevállalt egy nagy adag meztelenséget is, és hát nem véletlenül maradt meg bennem a középiskolás éveimből az a jelenet, amikor Irena éjszaka vadászik az erdőben. Ebből a szempontból a GS látványvilága meglehetősen visszafogott, bár tény, hogy Ginger ruhában is nagyon dögös. :-)
Ha már látványvilág: ebben a műfajban kulcskérdés, hogyan sikerül az átváltozást megvalósítani, és ezen a ponton sajnos mindkét film gyengén teljesít. "Természetesen" minden vonatkozó jelenet éjszaka történik, hangsúlyozottan rossz fényviszonyok között, átláthatatlan kameraszögekből filmezve, amivel a készítők igyekeztek eltakarni a hibákat, több-kevesebb sikerrel. A CP-ben valószínűleg használtak igazi párducokat a teljes alakos felvételekhez, a GS esetében egy sírnivalóan gagyi farkas bábot kapunk - cserébe ebben a filmben a félig átalakult lány elmaszkírozása sokkal jobban sikerült. Sajnálatos módon a Youtube kínálatában gyakorlatilag semmi "így készült" infó nem lelhető fel, pedig nagyon érdekelt volna - egy véletlenül elcsípett fotóból tudtam meg például, hogy a CP-ben a párduc közelikhez egy rádiótávirányítású animatronikus bábot használtak. Igen, 1982-ben.
Ezzel együtt a büdzsé valószínűleg mindkét film esetében erősen limitált volt, ami nem meglepő a műfajt figyelembe véve. A történetekben sincsen semmi extra: a hősnőnek szembesülnie kell azzal, hogy lassan szörnnyé változik. A GS esetében szépen fel van építve az ív, ahogy a különc Ginger személyisége fokozatosan átalakul, felfedezi a nőiességét és a vonzerejét, aztán rádöbben arra, a fertőzés el fogja emészteni, és megpróbál ellene egyre kétségbeesettebben küzdeni. A CP esetében ezt az ívet nem igazán érezni, ezért nem is érezzük túlzottan izgalmasnak vagy érdekesnek sem.
Horrorrajongóknak mindkét film ajánlott, gyengeségeik ellenére. Mindenki másnak... hát, nem annyira. :-)

Farkasember

horror

Wolkens ajánlója
kezdjük egy apróságnak tűnő részlettel: a cím hangsúlyozottan Farkasember és nem Vérfarkas. Nem tűnik nagy különbségnek, de lényeges: aki teliholdkor teljes farkassá alakulásra, gyilkolászás után visszaváltozásra, meg ezüst puskagolyókra, mint egyetlen hatásos ellenszerre számít, az rossz helyen jár - azok a vérfarkasok. Balszerencsés főhősünk "csak" farkasemberré változik. De ne szaladjunk ennyire előre.
Blake (Christopher Abbott) a festői Oregonban nőtt fel, apja háborús veterán, aki el nem múló poszttraumatikus stressz hatása alatt neveli a kisfiút. Nem csoda, hogy a srác az első adódó alkalommal lelép, és új életet kezd: feleség, Charlotte (Julia Garner), kislány, Ginger (Matilda Firth) (csak egy apróság, de én érzek némi rejtett utalást abban, hogy a kislány keresztneve éppen Ginger - lásd lenti lista), és nem is hall többet apjáról, egészen addig, amíg rejtélyes eltűnése után több évvel halottá nem nyilvánítják. A férfi összepakolja a családot, és elindulnak átvenni az örökséget. A többi kitalálható, szóval nem a csavaros sztori a film erőssége. És még csak nem is a horror.
Amit kapunk, az lényegében egyetlen éjszaka története, egyetlen helyszínen, ahogy Blake-et fokozatosan elemészti a kór, és elveszíti emberi jellegét, miközben a felesége és a lánya kétségbeesetten próbálják megállítani, vagy legalábbis lassítani a folyamatot. Egyszerűsége ellenére nem válik unalmassá az egész, ami köszönhető annak, hogy mindhárom főszereplő színészi játéka jó, a különleges effektusok pedig szépen kivitelezettek. Kifejezetten tetszett, ahogy a kamera ide-oda vált a feleség és a már félig farkas férj látás- és hallásmódja között, érzékeltetve a kettejük között egyre mélyülő szakadékot és a helyzet reménytelenségét - abszolút kreatív és hatásos megoldás.
Összességében a Farkasember nem újítja meg a műfajt, de tekintve, hogy a Late Phases óta nem láttam jó filmet a kategóriában, arra teljesen jó, hogy a rajongók fájó hiányérzetét tompítsa. :-)
A vérfarkasos téma kevésbé elcsépelt, mint a vámpíros, úgyhogy egy kis bónusz: tíz ajánlott vérfarkasos/farkasemberes film, a megjelenés sorrendjében, hangsúlyozottan figyelmen kívül hagyva a "vámpírok a vérfarkasok ellen" vonalat, mint az Alkonyat és Underworld szériák.
1. An American Werewolf in London (1981)
2. Wolfen (1981)
3. Cat People (1982) Ez igazából vérfarkasos, csak leopárdokkal. :-)
4. Teen Wolf (1985) De kizárólag akkor, ha akarod látni Michael J. Fox talán egyetlen filmjét, amire jó eséllyel nem büszke...
5. Wolf (1994)
6. An American Werewolf in Paris (1997)
7. Ginger Snaps (2000)
8. Dog Soldiers (2002), akárhányszor megnézem, egyre jobban tetszik. :-)
9. Blood and Chocolate (2007)
10. Late Phases (2014)

Raf ajánlója
Wolf Man
1995. Egy turista Oregonban megfertőződik egy vírussal, amitől megváltozik.
Blake az apjával vadászni van, mikor összefutnak kicsit a.. Lénnyel? Szerencsésen túlélik, de Blake rádöbben, hogy irányításmániás, katonai szigort fenntartó apja konkrétan vadászik erre a kreatúrára másokkal egyetemben.
30 év múlva Blake megkapja apja házának kulcsát, mert végre halottá nyilvánították az öreg Grady-t. Persze Blake felkapja éppen csak családként funkcionáló családját, s elmennek a kies Oregon lankás erdeibe, összeszedni pár cuccot, na meg megmutatni nejének, gyermekének az oregoni tájat (lásd még: Új Zéland).
Mivel (elméletileg) tisztában vagyunk vele, hogy ez nem egy romkom, tehát az erdőben nem egy kigyúrt favágó és egy favágólány (na meg egy favágópóni) fogja őket várni, hanem horror és borzalom, sokat nem is kell várni rá, hogy elszabaduljon a rettenet, s a család nem a funkcionalitásáért, hanem a túlélésért küzdjön.
Jóval kevesebb farkasemberes/vérfarkasos film van, mint vámpíros (szerencsére a romantikus-farkasemberes még várat magára - várasson is az ég szerelmére!), hiszen csak az elmúlt negyedévben több vérszívósat láttam, mint szőrözős-átalakulósat. Ezért is nagy felüdülés ha nagy ritkán ilyen moziba kerül - főleg, amikor a lánynevű ausztrál csinálja, aki az Upgrade-et is és az ehhez hasonlóan többrétegű Invisible Man-t (mivel az Insidious- és a Saw-sorozatot is írta, de azok nekem javarészt kimaradtak, így azok nem voltak számomra perdöntőek). Volt tehát magasra tett léc - sajnos leverte.
Pedig nagyon jó a keretes történet, az ábrázolása annak, hogy "próbálom elkerülni a gyereknevelésnél amit a szülőnk elbaszott aztán mégis pont ugyanazt, ugyanúgy csinálom akaratlanul". A szörny hangja fenomenális, a feszültség tapintható, a nem annyira ismert színészek is jók, gyönyörű tájakat láthatunk - és az, ahogy többször megmutatja az átalakuló személy szemszögéből is a dolgokat zseniális húzás.
Félreértés ne essék, nagyon sok erénye van a filmnek (állítólag nulla CGI-t használtak az átalakulásnál; simán elhiszem), de valahogy, valahol mégis pont az a kis plusz hiányzik belőle (ami megvan az Invisible Man-ben), hogy igazi, örök klasszikus legyen. Elég jó, hogy megnézze az ember, de nem elég jó, hogy odakerüljön a Dog Soldiers mellé a polcra.

Kapcsolódó ajánlók

Dog Soldiers	Dog Soldiers (Démoni harcosok)	Egy amerikai farkasember Londonban
Fűrész	Late Phases	A láthatatlan ember
Upgrade

Újra akcióban

akció vígjáték

Wolkens ajánlója
Em (Cameron Diaz) és Matt (Jamie Foxx) két ex-titkosügynök, aki 15 évvel ezelőtt kiszállt a melóból és eltűnt a világ szeme elől, hogy a családépítésre fókuszálhasson. Ennek meg is van az eredménye: egy dacos kamaszlány, egy videojáték-rajongó kissrác és a családi egyterű gépjárművel fémjelzett dögunalmas élet egy kertes külvárosi házban. Persze mindez csak addig tart, amíg akaratlanul is Youtube-sztárok nem lesznek egy zenés szórakozóhely szétverésével és néhány kellemetlenkedő pasi móresre tanításával. A múlt gyakorlatilag azonnal utoléri őket, és indulhat az Atlanti-óceánon átívelő akció, gyerekneveléssel és anyóslátogatással súlyosbítva.
Egy akció-vígjáték akkor jó, ha a két összetevő arányát sikerül jól eltalálni, a humor nem debil, az akció meg nem gagyi, és az Újra akcióban jól teljesít mindkét fronton. A poénok meg a helyzetkomikum helyenként nagyon ütős, különösen a gyerekek rádöbbenése arra, hogy anyuka legerősebb képességei nem merülnek ki a virágültetésben, és apuka sem csak a lánycsapat fociedzőjeként funkcionál jól. Ami az akciót illeti, néhány láthatóan CGI jelenettől eltekintve egészen kellemes látványt kapunk. A főszereplők, plusz Em anyjaként Glenn Close lubickolnak a szerepben, igazi jutalomjáték, amit kapnak. Nézés közben többször az villant át az agyamon, hogy garantáltan könnyesre röhögték magukat a forgatáson. :-) Kifejezetten jó móka a film, kikapcsolódásnak tökéletes.

A szerelem ideje

dráma romantikus

Wolkens ajánlója
egy párkapcsolat története, ahol az egyik fél halálos beteg: nem a Szerelem ideje az első mozi, ami ezzel a nehéz témával foglalkozik. És pont a téma nehézsége miatt nem könnyű eltalálni az egyensúlyokat, hogy ne legyen hatásvadász módon giccses, de mégis könnyfakasztóan drámai tudjon lenni, amikor az az alkotói szándék.
A filmnek ez sikerül, noha néhány ponton súrolja a túlzás kategóriát és kapunk pár erős meg pár másik nem feltétlenül szükséges történetszálat. Ennek ellenére számomra mégis egy megható szerelmi történet, ami jól megmutatja, hogy egy ilyen helyzetben mennyire nem tudnak az érintettek racionálisak maradni - nem is biztos, hogy ez egyáltalán lehetséges. Florence Pugh és Andrew Garfield kicsit tűz és víz párosa remekül működik, a színészi játék őszinte és hiteles, különösen jók azok a részek, ahol a szavak helyett az arckifejezések beszélnek. Az első néhány jelenet után még nem éreztem kettejük között a kémiát, de a film végére teljesen - mindezt úgy, hogy a történet előre-hátra ugrál az időben.
Nem éri el "Az élet nélkülem" szintjét, és bár hasonló az alaphelyzet, másról szól. Karcosabb (sokkal), mint a "Csillagainkban a hiba". Összeszedettebb, mint a "Lány kilenc parókával". De ha ezek közül bármelyiket láttad és szeretted, akkor bátran nevezz be erre is.

Kapcsolódó ajánlók

Csillagainkban a hiba

Az élet nélkülem

Lány kilenc parókával

Nosferatu

horror

Wolkens ajánlója
a Nosferatu ugye a Drakula-klón, a 2024-es Nosferatu pedig egy Nosferatu-klón :-), szóval túl sok eredeti ötletre ne számítsunk. A filmnek mégis valahogy hatnia kell a nézőre, és ezt leginkább azzal éri el, hogy folyamatosan túlzásokba esik:
- a képi világ az idő nagy részében kékes, sötét és rettenetesen kontrasztos (értsd: a vászon nagy része fekete, csak néhol látszik pár világoskék részlet), helyenként még homályosítással súlyosbítva,
- az idő egy részében sárga - ezek beltéri jelenetek - két méter alatti látótávolsággal. Érted. Megy a csávó a kocsmában, de nem lát az asztal túlsó végénél messzebb, mert minden ködbe vész (de MIÉÉÉRT?),
- a folyamatosan vonyító hangeffektek valószínűleg sértik a kínzásra vonatkozó nemzetközi egyezményeket,
- az 1992-es Dracula fülledt erotikája helyett inkább perverziót kapunk,
és még sorolhatnám.
Kár, mert amúgy erős a színészgárda (Nicholas Hoult, Bill Skarsgard, Aaron Taylor-Johnson, Willem Dafoe a legnagyobb nevek), és a színészi játék sem rossz. A női főszerepben Lily-Rose Depp (Johnny Depp lánya) jót alakít, de markáns arcvonásai miatt valahogy mégsem illik a karakterbe. Az operatőrök meg a filmtrükkösök munkáján meg az érződik, hogy értik ők a dolgukat, és megcsináltak mindent, amit a rendező kért, csak éppen az elvárás nem volt jó.
Összességében nagyjából ugyanúgy felesleges újrafeldolgozás, mint a Szépség és a Szörnyeteg élőszereplős verziója.

Kapcsolódó ajánlók

A szépség és a szörnyeteg (2017)

Virgin River hatodik évad

romantikus

Wolkens ajánlója
Kedvenc ápolónőnk az esküvőjére készül, és ez izgalomban tartja az egész várost. Persze ez kevés lenne újabb tíz epizódhoz, de szó nincs arról, hogy más érdekes ne lenne: a párkapcsolatok tovább bonyolódnak, ezúttal leginkább a "hogyan nyomják rá a korábbi exek a bélyegüket a későbbi kapcsolatokra" kérdés mentén. Komolyan, ebben a szériában nincs egyetlen olyan pár sem, akit ez ne érintene, és vannak, akiknek a reakciói egyes helyzetekben már az orvosi eset határát súrolják... de hát végső soron ettől lesz életszagú, meg szerethető az egész. Továbbra is az egyik kedvenc a sorozat, és mivel a forgatókönyvírók a végén két marokkal szórják a lezáratlan szálakat, alig várjuk, hogy jöjjön az új évad.

Kapcsolódó ajánlók

Virgin River első évad	Virgin River második évad	Virgin River harmadik évad
Virgin River negyedik évad	Virgin River ötödik évad

Csak egy átlagos Karácsony

romantikus

Wolkens ajánlója
Még mindig Netflix, és még mindig karácsonyi romantikus vígjátékok rovat. A történet szerint Thea, a színtiszta norvég nő úgy meglepődik, amikor pasija, a színtiszta indiai Jashan megkéri a kezét, hogy meghívja a férfit a családjához Karácsonyra, valahova Norvégiába. Apró bökkenő, hogy arról viszont elfelejti tájékoztatni a rokonokat, hogy eljegyezték egymást, arról meg pláne, hogy a jövendőbelije nem egy éppen egy szőke viking. A kulturális különbségek fokozatosan robbanásig hevítik a felszínt, de a nőnek rá kell döbbennie, hogy a problémái valójában ennél sokkal mélyebben gyökereznek.
A forgatókönyv nyilván erősen épít a sztereotípiákra, de nem fordul sem kliséhalmazba, sem tömény giccsbe, a helyzetkomikum mögött hihető drámákat találunk. Ezt még a film elején megjelenő "igaz történet alapján" felirat is igyekszik alátámasztani, aránylag sikeresen: a darab minden hibája ellenére megéri a másfél órát.

Perfekt verpasst

romantikus vígjáték

Raf ajánlója
Ralf ötvenes fickó, frissen elvált, két tinédzser gyermek, izé, lánnyal, a helyi (lásd még: Marburg, 76000 lakos) sportbolt tulaja és vezetője.
Mária könyvesboltos. Eladó és tulaj is. Szintén ötvenish.
Mindketten meg vannak rekedve ahol éppen vannak, kaotikus magánélet, szingliség, sikerek elkerülik őket - ők meg egymást, pedig igazából ők egymásnak vannak teremtve, csak mivel még nem találkoztak, nem tudják, pedig Ralf autóján még üzengetnek is egymásnak.
Bastian Pastewka (lásd még: Brisko Schneider) és Anke Engelke (lásd újra, még mindig: Die Wochenshow) lényegében nyolc, azaz 8 részen át:
- elkerülik egymást
- félreértésekbe keverednek
- összeomlanak magánéletileg, folyamatosan
- nagy cringe-ek (lásd még: kringé) résztvevői, elszenvedői, okozói
- élethűek, őszinték; pont akkora balfaszok, mint bármelyikünk
- de legfőképpen viccesek és kringések, aranyosak és szívhez szólóak, kretének és őszinték, szerethetőek és szenvednek és még a kémia is működik köztük.
Nem csak a német "humor" kedvelőinek, mindenkinek tudom ajánlani, mert vicces, viccesen gáz, de mégsem gázosan vicces, s elég hamar drukkolni kezd az ember nekik, hogy találkozzanak végre! Ahogy az angolok mondanák: "funny and feel good story".

Karácsonyi keringő Párizsban

romantikus

Wolkens ajánlója
A Netflix filmjeinek színvonala erősen hullámzó, de ez oké, nem lehet mindig minden tökéletes. A KKP sem az: szinte ismeretlen szereplők, majdhogynem nyílegyenes, kiszámítható forgatókönyv, klisék gazdagon és persze limitált költségkeret. Megtekintésre mégis erősen ajánlott, mert mindezek ellenére igazi szívmelengető romantikus film, ráadásul a táncjelenetei is meglepően szépen lettek megkoreografálva és előadva.
A történet szerint az önzetlen new york-i könyvelőnő, Emma (Jen Lilley mosolyától garantáltan elolvadnak a férfi nézők) álma teljesülni látszik, amikor együtt indulhat a veterán táncbajnokkal, a sármos Leoval (Matthew Morrison) a profi-amatőr vegyespáros táncversenyen. A felkészülést persze ármánykodás, félreértések halmaza, elfojtott érzelmek és önbizalomhiány nehezíti, de a páros, ha botladozva is, de veszi akadályokat. Az eredmény kb. annyira kiszámítható, mint hogy a Párizsban játszódó filmekben minden lakásnak van olyan ablaka, ahonnan látszik az Eiffel-torony. :-)
Forralt bor, bekuckózás és egy kedves karácsonyi romkom: jutalmazd magad ezekkel, amiért sikeresen túlélted a karácsonyig tartó év végi zűrzavart.

Kraven, a vadász

akció fantasy

Wolkens ajánlója
A csapból is szuperhős-filmek folynak, közben én az Avengers univerzumot már rég elengedtem. Így voltaképpen indokolt lehet a kérdés, miért is döntöttem egyáltalán úgy, hogy megnézem pont ezt. Igazából az előzetes vett meg, a parkour-stílusban ugráló, a szó szoros értelmében állati képességekkel bíró, kigyúrt főhős, Aaron Taylor-Johnson előadásában, ez nem lehet rossz. És nem is az. Más kérdés, hogy egy mákszemnyivel sem több, mint az összes többi, tizenkettő egy tucat darab, úgyhogy csak néhány pro és kontra érv:
+ a színészi játék alapvetően rendben van, de azért mind a főszereplő, mind az apját alakító Russel Crowe esetében úgy érezzük, ők ennél sokkal többre képesek (és hivatottak),
+ Kraven kockahasa,
+ ... ööö, más nem jut eszembe...
- ugyan Kraven eredete szépen ki van dolgozva, viszont a rosszfiúké gyakorlatilag egyáltalán nincs. Ők csak megjelennek, vannak szuperképességeik és kész,
- a CGI több ponton is elvérzik, az ugrálásoknak tragikusan hiteltelen a fizikája, az állatok animációja hasonlóképpen (de legalább a leggázabb részeknél ki van homályosítva, hogy kevésbé legyen feltűnő),
- Kraven mindig terpeszben jár, és vállból gyalogol :-), hogy biztosan érezzük, ő mekkora ultrakemény nehézfiú,
- mindenkit le tud vadászni, kivéve, akiket nem, és egyéb logikai bukfencek.
Valamilyen érthetetlen okból mégis jól ki tudtam kapcsolódni a filmen, de arra egyáltalán nincs garancia, hogy ezzel más is így lesz. :-)

Raf ajánlója
"- Milyen táborokba jártál te?
- Nem csak neked vannak titkaid."
Sony. Columbia Pictures. Sinister Six. Sony's Spiderman Universe.
Szebbnél szebb cégnevek és buzzword-ök.
Nagyobbnál nagyobb bukások (mondjuk a Morbius-t alulmúlni, na azt azért lehetetlen. Elvileg.).
Kraven a vadász.
2+ éven át csúsztatva.
Aztán fél perccel azután, hogy mozikba kerül, jön a hír a sunyitól: feladják az SSU-t, ennyi volt, vége, finito, kampecdolóresz. Nincs is semmiféle stáblistás jelenet, se alatta, közte (amúgy pedig az elején van is a zenében egy kis ugrás, simán lehet utolsó pillanatban vették ki). Jó, filmben se volt sok értelmes és/vagy jó jelenet. De legalább a CGI rettenetes volt: 110+ misi dolcsiból készült; a generált állatok tragikusak voltak, Kraven dettó. Viszonyításképpen (már megint a szokásos példa; mondjuk nálam etalon lett): a Creator 80-ból és olyan a vizualitása, hogy ha el tudnám zongorázni a különbséget, én lennék Pavarotti.
Sajnos a történet is faék egyszerűségű, nélkülöz bárminemű csavart, bonyodalmat, ötletet - cserébe ez IS egy eredettörténet.
Az ember sok mindenre képes a barátai kedvéért. Sörözni. Beszélgetni. Elmenni a Kraven-re. Légy te is okos barát, és húzd meg a vonalat a Kravennél, ne hagyd magad rávenni. Nem, a nettó két perc árontélordzsonzon hasizom sem éri meg a bruttó 127 perc szenvedést. Nem, nem jó film. Nem, hiába is gondolod, hogy túlzok. Igen, tudom, R-rated. Nem az. Pont annyira 18-as karikás, mint egy Woodman Casting romantikus lányregény.
NE NÉZD MEG. Letöltést sem ér.
Bár, ha azt nézem, egy pozitív volt a filmben: nem lesz több ilyen. (nem lennék sony fejes idén, ennyi és ekkora bukásokat hogyan fog bárki kimagyarázni...)

Kapcsolódó ajánlók

Az alkotó	Bosszúállók - Ultron kora	Bosszúállók - Végtelen háború
Pókember: A Pókverzumon át

A Gyűrűk ura - a rohírok háborúja

animációs

Wolkens ajánlója
a Rohírok háborúja körülbelül annyira Gyűrűk ura film, amennyire a Taxi filmek a Halálos iramban univerzum részei. A cím ezúttal egyértelműen beetetős, ami igazából felesleges: a darab bármiféle erőltetett Gyűrűk ura utalás nélkül is megállná a helyét az animék között. Az alkotók talán azt érezhették, hogy a sztori önmagában nem fogja eladni a filmet. Ami indokolt: a történet egy meglehetősen sablonos fantasy, ráadásul a kor íratlan elvárásainak megfelelően egy "erős, független nő" a fő karakter (aki pont úgy mászik sziklát, mint Lara Croft :-)). A mérleg másik serpenyőjében viszont ott a látványvilág, ami nagyon érdekes elegye a realisztikus számítógépes grafikának, és a jó értelemben vett régimódi anime stílusnak (minden színből csak három árnyalat (normál, fényes, árnyékos), alacsony másodpercenkénti képkockaszám, tankönyvi módon megrajzolt főszereplő, és így tovább). A műfaj rajongóinak élmény nézni, nem unalmas, bár tény, hogy lehetne egy kicsit rövidebb. Viszont a film második kétharmadában végig az járt a fejemben, hogy úristen, ha valaki Anthony Ryan A várúr című könyvéből csinálna ilyen stílusú animét, hát nem tudom, hová lennék a gyönyörűségtől...

Kapcsolódó ajánlók

Halálos iram	Halálos iramban 5	Halálos iramban 6
Halálos iramban 7 IMAX	Halálos iramban 8	Halálos iramban: Hobbs és Shaw

Hétvégi hajsza

akció

Wolkens ajánlója
Kellően komolytalan, ugyanakkor meglepően szórakoztató akcióvígjáték, autós üldözésekkel, bunyókkal és helyzetkomikummal - az, hogy Luc Besson ott van a forgatókönyvírók között, elég jól érzékelhető. Luke Evans (aki több, mint 50 filmben játszott, de most csak az Ismeretlen Drakula jutott eszembe) és Lun-Mei Gwei (aki több, mint 30 filmben játszott, amikből egyet sem láttam) párosa remekül működik. Jó kis popcornmozi. :-)

Raf ajánlója
Recept: fogj egy csipetnyi Luc Besson-t, adj hozzá három maréknyi Taipei Idegenforgalmi Fejlesztési és Népszerűsítési Irodát, tegyél bele egy nagyot bukott Drakulát, szórj rá egy 15 évesnek semmiképpen se látszó 10 évest. Kell még bele egy F&F-es Han fehér csíkkal a hajában, gonosznak teljesen alkalmatlan üzemmódban. Keverd össze, hagyd érlelődni picit, dobj bele még random zseniálisan kreatív verekedésből egy-kettőt és süsd meg.
Tálalás: uborkaszezonban.
Fogyasztás: elvárások nélkül.
Értékelés: jó szórakozás, de az éttermi bunyós stílust kellett volna jobban tolni és akkor az én értékelésem is jobb lett volna.

Kapcsolódó ajánlók

Az ismeretlen Drakula

Arcane: League of Legends második évad

animációs

Wolkens ajánlója
Ha már kijött a második évad, megragadtam az alkalmat, hogy újranézzem az elsőt, részint azért, mert imádtam, részint azért, hogy pontosan meglegyen, melyik szereplő éppen hol volt és mit csinált az első évad végén. Ez nem is volt baj, mert a második évad abban a percben veszi fel a fonalat, ahol az első befejeződött. És elég sok mindent visz is tovább onnan, de mégsem ugyanolyan. Hogy ez jó-e vagy sem, azt nehéz megmondani, mert erősen attól függ, kit kérdezünk.
A második évad áthelyezi a súlypontot a politikai csatákról a mágikus csatákra. Így a harcok még látványosabbak tudnak lenni - és tényleg vannak olyanok, amik konkrétan lélegzetelállítóak -, cserébe veszítünk a történet feszességéből és logikájából, ez utóbbiból nem keveset. Megjelennek történeti és vizuális elemek, amik minden, természetfeletti elemekkel és mágiával operáló videojátékban kötelező tartozékok: a második évad sokkal inkább játékadaptáció, mint az első volt. Ami önmagában nem lenne baj, de az események sodrásában nem jut idő a mágikus világ szabályainak alapos felépítésére. Azt pedig tudjuk, nem az a lényeg, hogy egy szabályrendszer mennyire reális, hanem az, hogy mennyire konzisztens. Persze lehet, hogy ha ismerném magát a játékot, akkor ez a hiány kevésbé zavarna.
Ezzel együtt az Arcane még mindig kötelező. A látványvilág elképesztően gyönyörű és egyedi, és ha ez egyáltalán lehetséges, még az első évadhoz képest is rátettek egy lapáttal. Jók a karaktereink, különösen az őrület határán billegő Jinx személyisége izgalmas, helyenként nem áll távol a Sötét lovagban Heath Ledger alakította Jokertől. Amikor az életéért harcol, nem a túlélési ösztön hajtja, hanem a kihívás izgalmának, az objektív szükségszerűségnek és a dühnek valami sajátosan fortyogó keveréke. Pontosan ezért nem fél sem harcolni, sem meghalni - érdemes megfigyelni a viselkedését a különféle krízishelyzetekben. Amúgy belegondolva, ez igaz a többi szereplőre is.
Szóval mit is nyavalygok én ilyen mélységben kidolgozott karakterek mellett a zűrzavaros mágia miatt? :-) Az Arcane még mindig a legjobb.

Kapcsolódó ajánlók

Arcane: League of Legends első évad

A sötét lovag

Eretnek

fantasy dráma

Wolkens ajánlója
Két fiatal hittérítő lány (Sophie Thatcher és Chloe East) aktuális "célpontja" Mr. Reed (Hugh Grant), aki kifejezetten érdeklődőnek és nyitottnak tűnik a vallást illetően. A lányok a barátságos beinvitálást követően lelkesen neki is kezdenek a feladatuknak, de hamar kiderül, hogy a házigazda bizony jobban képben van a témában, mint ők maguk, a kérdései meg kifejezetten provokatívak. A beszélgetés egyre kényelmetlenebbé válik, és a lányok már szabadulnának az egészből. A ajtó azonban nem nyílik, ördögi macska-egér játék veszi a kezdetét, amiben a nővérek hite egyre inkább megkérdőjeleződik...
Az Eretnek első fele, a vallástörténeti, filozófiai és a hit lényegét firtató vitával kifejezetten erős. Aztán mind a történet, mind a stílus fordulatot vesz, a dráma-thriller egyveleget felváltja a horror, és ettől a ponttól a film már kevésbé muzsikál jól. Szaporodnak a megválaszolatlanul maradó kérdések, a klisék, a logikai következetlenségek – ami kölönösen az előzmények kidolgozottságának fényében zavaró. Az mondjuk tény, hogy a feszültség miatt ezek fölött könnyen elsiklunk elsőre, és csak utólag véggiggondolva a történetet tűnnek fel. De legalább elgondolkodunk, értelmezünk, vitatkozunk, és a mai filmkínálat fényében ez már önmagában mutatja a darab értékét, hibái ellenére is.

Futni mentem

vígjáték

Wolkens ajánlója
Futás megnézni! :-)

Raf ajánlója
Azt mondják vannak örök igazságok, mint:
- "csak a halál biztos meg az adók"
- igazi tehetség sok pénzből szar filmet forgatni
- a macska szőrös
- a víz nedves
- Sport is Mord, Massensport is Massenmord
- Herendi Gábor teljesen jó, kommersz vígjátékokat készít
- stb.
Na, Herendi Gábor újfent készített egy kommersz vígjátékot, mi több, romkomot - oké, hogy egy csehszlovák film remake-je, de megcsinálta. Lényegében állami pénz nélkül (elvileg forgatókönyv írásra kaptak támogatást, s mivel az köztudott, hogy az viszi el egy mozi büdzséjének úgy 97%-át, ezért ne panaszkodjon senki sem!), s aztán mégis.
Mármint mégis jó.
Na jó, nem mondok igazat, ugyanis NAGYON-NAGYON jó film lett, sőt, mi több, a magyar romkomok piacán szerintem simán top 5 - teljesen megérdemelten: vicces, bájos, kedves, Csuja nevetése magával ragadó, semmilyen testnedvvel kapcsolatos poén nincsen(!) benne, feel good, a színészek szuperek - az egyetlen kivetnivaló talán csak annyi lehet, hogy Tenki Réka a botsáska csomagot kérte.
Ha a 2020-as években egy magyar filmet nézel megy legalább kétszer a mozikban, akkor ez legyen az. KÖTELEZŐ.

Anora

dráma

Wolkens ajánlója
Anora, azaz Ani (Mikey Madison) fiatal sztriptíztáncosnő, akit – a Micsoda nő!-t megidézve – kibérel egy milliárdos... aki igazából egy milliárdoscsemete, egy dúsgazdag orosz neakardtudnimivelfoglalkozik család sarja (Mark Eydelshteyn). Buli, drogok, szex, meg videojátékok... Ani bekerül egy, az életet nagykanállal habzsoló társaságba, így, amikor Ványa megkéri a kezét, némi hitetlenkedés után igent mond. Csak hát ott van még a "mit szól ehhez apu és anyu" kérdés, és az ősök nyilván nem nézik jó szemmel a váratlan, és az ő szemszögükből egyértelműen rangon aluli frigyet.
A film éles határvonalak mentén szétbontható fejezetekre, amik egyrészt önmagukban is túl hosszúak, másrészt teljesen eltérő stílusúak. A romantikus rész minden átmenet nélkül átcsap groteszkbe, amit aztán egy értelmetlenül túlnyújtott "keressük meg Ivánt" rész követ, hogy eljuthassunk a dráma epizódig. Nehéz eldönteni, mit is akartak az alkotók csinálni.
A mondanivaló talán Ani személyiségfejlődése az események súlya alatt akar lenni, de ebből igazából nem túl sokat érzékelünk. Így aztán együttérezni is nehéz vele – közben szép csendben az eseményekbe véletlenül belecsöppenő, "nem a legélesebb kés a fiókban" verőlegény, Igor válik a film legszimpatikusabb karakterévé.
A történetben lett volna potenciál, izzóan forró erotikus mozitól kőkemény akciófilmen keresztül fajsúlyos drámáig bármi lehetett volna belőle – de ehhez koherenciára lett volna szükség, és úgy tűnik, az nem az író-rendező Sean Baker erőssége.

Gyilkos a házban negyedik évad

krimi

Wolkens ajánlója
Az új széria kifejezetten jól indul, az ügy ezúttal személyes: Charles örökké vidám dublőre, Sazz lesz gyilkosság áldozata. Egészen az évad kétharmadáig jól is alakul a sztori, aztán az utolsó három részben olyan szinten összekutyulódik minden, a kalapból előrángatott új szereplőkkel, hogy a végére a néző elveszti a lelkesedést, főleg, hogy az egész nyúlik, mint a rétestészta. De legalább megtudjuk, hogy a "deus ex machina"-t Hollywoodban "ding-dong"-nak hívják.
A lezárás persze kitárja a kaput az új évad előtt... hát, nem tudom, kell-e ezt még erőltetni.

Kapcsolódó ajánlók

Gyilkos a házban első évad

Gyilkos a házban második évad

Gyilkos a házban harmadik évad

A Hullahó-akció

fantasy

Wolkens ajánlója
Elmúlt Halloween, november van, azaz pláza-, áruház- és immár mozi-időszámítás szerint is Karácsony. Meg is érkezett a mozikba a Piros Egyes című családi film, amit Magyarországon természetesen Hullahó-akciónak kereszteltek, mert csak.
Egyszeri kikapcsolódásnak nem rossz a darab. Van benne karakterfejlődés, mondanivaló, színészi játék, J. K. Simmons, mint Mikulás (valószínűleg Hollywood íratlan szabályai közé tartozik, hogy minden férfi színészlegendának, amikor elért egy adott kort, el kell játszania a piros sapkást), remekül megvalósított, helyenként steampunk, helyenként dark fantasy, helyenként sci-fi látványvilág, sodró akciók, és itt-ott humornak látszó szövegek is. Ezek elég jól elfedik a történet ordító hiányosságait (több a lyuk, mint a sajt), a logikai bakikat, a következetlenségeket, a sztorinak alárendelten bővülő univerzumot, újabb és újabb szereplőkkel, szabályokkal meg helyszínekkel. Ebben a tekintetben kicsit olyan, mint a Doomsday, de azon érződik, hogy szándékos stíluskáosz, ez itt viszont inkább az "így sikerült" kategória. De legalább, bónusz poénként, egy fél másodperces vágás erejéig még a Drágán add az életed-et megidézi, ahogy a Doomsday is tette Bruce Willis másik legendás filmjével, az Utolsó cserkésszel. :-) Ha családi mozi kell, iskolás gyerekkel már nyugodtan bevállalható, mert élvezni fogja. Felnőttként, hacsak nem az agyad nagy részének kikapcsolására vágysz, biztosan találsz jobb alternatívát a mozik kínálatában.

Kapcsolódó ajánlók

Doomsday

Az utolsó cserkész (The last boyscout)

A vad robot

animációs

Wolkens ajánlója
A mesterséges intelligencia korában a házi robot-asszisztensek is gombamód szaporodnak, és a képességeik tárháza is egyre bővül. Ilyen egység a mind mechanikai, mind vezérlés szempontjából kimagasló Rozzum 7134, röviden Roz, aki egy katasztrófa következtében egy, csak állatok lakta szigeten landol, és próbálja teljesíteni, amire programozták: megtalálni a gazdáját és elvégezni a kapott feladatokat.
Feladat persze akad, csak nem pont úgy, ahogy azt Roz és az őt megalkotó mérnökök eltervezték. Roznak meg kell tanulnia az állatokkal kommunikálni, megérteni a viselkedésüket, aztán pótanyaként megvédeni és felnevelni az arra szoruló kislibát. És persze a folyamat végére Roz már rég nem az a robot, aki magához tért a szállítódoboz roncsai között...
Igazi szívmelengető családi animációs film, bár egészen kicsiknek azért nem ajánlott. Ellenben iskolás kortól felső korhatár nélkül mindenkinek.

Raf ajánlója
Egy rajzfilm ami kívül és belül is szép. Egy mese ami feldob és megríkat. Egy történet, mely magával ragad és nem ereszt. Tanulság és oktatás úgy, hogy nem szádba rágja.
Mindenkinek kötelező, számomra animációban top 5 tagja lett, kihagyhatatlan.

A cikk utoljára frissítve: 2025.02.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra