|
 |
Csendes éj |
|
Wolkens ajánlója
Az elvesztett családtag(ok)ért véres bosszút álló szülő története sem ma
pattant ki a forgatókönyvírók fejéből. Az egyik emlékezetes ezek közül a
Peppermint, amiben a Hétköznapi Boldog Anyuka képzi ki magát a lőfegyverektől a
közelharcig mindenben, hogy aztán leszámoljon a bandával, ami felelős a
családja haláláért. És most itt van nekünk a Csendes éj, amiben a Hétköznapi
Boldog Apuka (Joel Kinnaman) töri meg az alkoholmámoros gyászolást egy intenzív
tréningprogrammal, aminek a végén úgy bunyózik, mint egy MMA bajnok, úgy lő
célba, ahogy Robin Hood tette volna, ha van pisztolya, és úgy vezet, mint a
néhai Ken Block. A két film történetszála között egy markáns különbség van: az
előbbi a bosszúhadjáratra helyezi a hangsúlyt, az utóbbi pedig az arra történő
felkészülésre. Nem tudom, hogy mennyit kellett retusálni Kinnaman hasfalán
ehhez a nulla százalék testzsíros kinézethez, de a csávó olyan arccal csinálja
végig a dolgot, hogy simán elhisszük neki, hogy a kockahas igazi. És amikor a
bábun gyakorolt mozdulatok a valóságban mégsem úgy sikerülnek, mert az igazi
ellenfél sem ma kezdte a szakmát, attól csak még jobban összeszorítja a fogait,
és tovább edz, egészen a végső nagy harcig.
A Csendes éj alig több, mint másfél óra, de egy órával többnek érződik. Ennek
oka részben az ipari mennyiségű lassítás, amivel a legendás akciófilm-rendező,
John Woo ezúttal sem fukarkodik, a másik pedig a felkészülés aprólékos
bemutatása. Személy szerint nekem ezek tetszettek, főleg, mert így szépen épül
a feszültség, és jól lehet azonosulni a főszereplővel. Amikor viszont végre
akció van, akkor az gyors, intenzív és kegyetlen - amikor éppen kés áll ki a
combodból és a rosszfiú kezében van a nyele, nem biztos, hogy a szépségdíjas
megoldásokat fogod keresni. A film egészen az utolsó jelenetekig nem száll el
nagyon a valóságtól, a végére viszont igen, és itt az eldördülő lövések száma
egyre kevésbé múlja felül a logikai bakikét, pedig lőnek rendesen. Kár érte,
főleg, hogy nagy részük elkerülhető lett volna. Újranézésre valószínűleg nem
fog sarkallni a darab, de egynek jó.
Raf ajánlója
A Legendás John Woo visszatért Hollywood alázatos szolgálatába 20 év után, sok
siker és repkedő galambok után - a nagy kérdés, hogy MINEK?! Vagy.. MIÉRT?!
Nem tudom, hogy a forgatókönyv volt ennyire ergya vagy Woo is megzápult
öregkorára (mint más, legendás direktorok), de számomra kínszenvedés volt a
film (másoknak sem jött be a moziban, több ember kb. a film felétől a
telefonját bújta, tisztára, mintha otthon lenne), a bő másfél órás játékidő két
és félnek tűnt (ehhez asszisztáltak a Snyder-féle lassítások (igen, tudom Woo
előbb használta, de a "tökélyre" Zakariásunk fejlesztette) - de a legrosszabb,
a leges-legrosszabb a vég nélküli művészieskedés. Sajnos ez a klasszikus "addig
erőlködött, míg befosott"-kategória. Lehetne napestig sorolni, hogy mennyire
alárendel mindent a művészieskedésnek (amikor még minden szép és jó,
karácsonykor zöldell a pázsit, aztán áprilisban kiégett és száraz levelekkel
van tele; vagy a férjéhez rohanó feleség szemére HÁROMSZOR zoomol és pauzál a
kamera 1-1 pillanatra).
Nem segít a filmen az sem, hogy alig beszélnek benne: csak rádióadások, tv
bejátszások, üzenetek adják a monológusokat a két maréknyi mondat mellett. Ez
jobb színészekkel működhetne is, sajnos Joel Kinnaman ennyire nem jó aktor. De
a leghihetetlenebb mégis az (számomra), hogy az anyuka(!!!!) egy üzenetben
elküldött mondaton kívül teljesen jól túllépett egy szem gyermeke halálán, csak
az apa gyászolt igazán.
Én senkinek sem ajánlom megtekintésre, van sok másik bosszútörténet, amire
érdemes időt pazarolni.
U.i.: ha menő akarsz lenni, mint a színészek, akkor a poros autó szélvédőjét
szárazon töröld az ablaktörlővel tisztára, és hegesszél gallytörő rácsot a
műanyag lökhárítóra. Mint a nagyok. Tisztára, mint a nagyok.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Családi cserebere |
|
Wolkens ajánlója
A Walker család tagjainak élete fordulópont előtt áll: anyuka (Jennifer Garner
(Peppermint)) egy sikeres prezentáció után végre előléphetne a céges
ranglétrán, apuka (Ed Helms (Másnaposok)) esélyt kap, hogy zenekarával nagy
publikum előtt is bizonyíthasson, lányuk, CC (Emma Myers (Wednesday)) egy
meccsre van a fociválogatottságtól, zseni fiuk (Brady Noon (csupa ismeretlen
film és sorozat :-))) elsős gimis létére már az egyetem kapujában toporog.
Álmaik egy napon mégis összedőlni látszanak, amikor egy aprócska csoda folytán
a szülők és a gyerekek személyiséget cserélve egymás testében ébrednek, hogy
aztán egyre kétségbeesettebben igyekezzenek túlélni a reménytelennek tűnő
helyzetet, és visszakerülni a saját bőrükbe.
Aki ezután az eredetinek nem mondható ötlet után egy jól kiszámítható,
cukorszirupos kliséhalmazra számít, az... nos, logikusan gondolkodik, de
szerencsére a film rácáfol. A Családi cserebere, saját gyártású Netflix darab
létére, meglepően aranyos, humoros, érzelemgazdag és kedves. Ráadásul többet
mond a család fontosságáról, mint Vin Diesel a Halálos iramban összes részében
együttvéve. Az, hogy a történet nem fordul totálisan giccsbe, az jelentős
részben a főszereplők önfeledt játékának köszönhető, mind a négyen remekelnek
a szerepükben – a film végén a bakiparádé egy kis ízelőt is ad, milyen jól
szórakoztak a forgatáson. Ha már csak egy családi vígjátékra van időd
Karácsonyig, ez legyen az! :-)
Raf ajánlója
Egy újabb testcserés vígjáték, csak most nem anya és lánya cserél test, hanem
az apa a fiával, anya a lányával, a baba meg a család frencsijével.
Klasszikus (jellegű) vígjáték, egynek elmegy - legjobban akkor működik, mikor
az egész család együtt van, úgy van a dinamika, összhang.
Ha már láttad az összeset, és néznél egy olyat, amit nem láttál.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Hullaadás |
|
Wolkens ajánlója
Általában prüszkölni szoktam a kreatív magyar filmcím-fordításokra, de ezúttal
kifejezetten tetszik a szójáték. A film se rossz, feltéve, hogy szereted a
belezős-felezős filmek azon részét, amik szeretnének szóról szóra megfelelni a
kategóriának. A film nem véletlenül kapott X besorolást, ami azt jelenti, hogy
a mozik csak este 10 után vetíthetik. Persze ennek megvan az az előnye, hogy
Raf barátommal ketten képviseltük a nézőközönség harmadát.
A történet szerint az egyik Black Friday akció félremegy Plymouth városában, a
magukból kikelt vásárlók mint egy sáskahad rabolják le a helyi szupermarketet,
néhány agyontaposott meg egyéb úton elhalálozott civil áldozat árán jutva
kedvezményes árú anyagi javakhoz. A nyitójelenet pokolian erősre sikeredett,
némi társadalomkritikával rendesen megalapozva a hangulatot. Aztán egy év múlva
az adott éjszaka eseményeiben valamilyen szinten szerepet játszó lakosokat egy
kegyetlen - az eseményekben nyilván szintén érintett - sorozatgyilkos kezdi
ritkítani, kifejezetten fájdalmas megoldásokat használva az élők sorából
történő eltávolításra. A rendőrség és a gyilkos céltáblájára felkerült fiatalok
párhuzamosan nyomoznak a tettes után, a hullák száma meg egyre csak nő... az
alapkérdés persze a szokásos: vajon ki éli túl, és ki nem.
Ahogy említettem az elején, brutalitásból nincs hiány. Ha a Halloween, Péntek
13, Fűrész meg a Sikoly filmeken edződtél, akkor valószínűleg ezzel is
megbirkózol, de ha ezekhez nem volt szerencséd, akkor válassz inkább a Netflix
karácsonyi filmes kínálatából. :-)
Raf ajánlója
Eli Roth. Az ember akire kitalálták a "hit-or-miss" kifejezést az angolszászok.
Meg lehet nézni a filmjeit - illetve az imdb pontokat: egy cápás doku a
legjobban értékelt. A Borderlands-ről meg inkább ne beszéljünk: 2021(!) június
negyedikén fejezték be a forgatást Magyarországon, s a premier (most éppen)
2024 augusztus. Ja és már Tim Miller utóforgat (jó ideje), nem is a Bearjew.
(viszont a Cabin Fever értékelését nem tudom hová tenni, én személy szerint
imádtam a kilátástalan vége miatt, meg úgy az egészet; de mondjuk én nem vagyok
komplett. Lehet ez is benne van.)
És akkor itt a Thanksgiving, ami egyrészt visszahozza a belezős-felezős
zsánerbe a belezést-felezést (szó szerint), másrészt a bél és patakvér jól és
profin van megcsinálva - ez is X-ként járta be a mozikat (lásd még: este 10
után adható a mozikban; pont mint a SVIkoly volt. Csak ott 1-2 véres késen
kívül nem volt semmi. Itt meg. VAN.). Igen, a végén a feloldás előtti rész full
logikátlanul lett megoldva, de ennek ellenére pont a slasher műfajnak az most
ez a film, mint a Sikoly volt '96-ban.
És azért nem elhanyagolható módon sikerült több helyen is elég vastag
társadalomkritikát belefűzni - kicsit több jobb lett volna, de így is nagyon
jó, hogy volt.
Aki szereti a komolyabb (nem hangulatra, kinézetre) belezős-felezős/slasher
filmeket, az mindenképpen nézze meg. Legrosszabb esetben megkíván egy sültet.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Minden idők legjobb karácsonya |
|
Wolkens ajánlója
Charlotte (Heather Graham, akit már mindannyian láttunk valamiben, csak éppen
nem tudjuk megmondani, hogy miben :-)) kissé elégedetlen az életével. Így aztán
meglehetősen morcosan veszi tudomásul, hogy a karácsonyi rokonlátogatáskor
rossz lakcímen landolnak családilag: régi ismerősük, Jackie (Brandy Norwood)
nyit ajtót, akinek a hagyományos karácsonyi családi hírlevelek alapján
tökéletes az élete. Charlotte innentől kezdve mindent elkövet, hogy
bebizonyítsa, vendéglátóinak ez a makulátlan világa csak kamu...
Netflixes tucatromkom létére meglepően érzelemgazdag és kedves, jól sikerült
karácsonyi filmecske. Ha nem is bajnok a kategóriájában, egy megnézést
mindenképpen megér.
 |
Leo |
|
Wolkens ajánlója
Leo, a kedves, barátságos gyík (szinkronhang: Adam Sandler) és Squirtle, a
kedves, barátságos teknős (szinkronhang: Bill Burr) egy terráriumban éldegélnek
70+ éve egy floridai általános iskolában, és, ismerve az átlagos időt, amit egy
gyerek itt tölt, nagyjából mindent láttak már. Mikor Leo rádöbben, hogy bizony
öregszik, és már csak egy éve van hátra, hirtelen úgy érzi, mindent meg kell
valósítania, amiről eddig csak álmodozott. Persze ehhez először ki kell
kerülnie a terráriumból...
Adam Sandler megint bedobta magát: ezúttal a szinkronszínész szerep mellett
íróként is dolgozott ezen az animációs filmen, plusz megint beszervezte a
lányait is. Ennek megfelelően igazi családi film lett a Leo, de szerencsére nem
csak Sandlerék szempontjából. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlott cukiság,
remek hangulatjavító.
Raf ajánlója
Adam Sandler sokaknál szitokszó - amit sokszor teljes mértékben megértek, mert
a Nagyfiúk 2, hát... Meg még van 1-2, ami inkább merénylet az emberi jóízlés
ellen, de mégis van több olyan filmje, amit bármikor elő tudok venni és szénné
röhögni magam rajta (Zohan, már megint rád nézek), mert nem csak vicces, hanem
a maga bárdolatlan, sudribunkó módján egy nagyon jó társadalomkritika is. És
közben még vicces is.
Arra szerintem Ádámunk is rájött, hogy kizárólag abból nem lehet megélni, hogy
haverokkal, haveroknak csinál egy bűnrossz dolgot, amit filmként eladnak
(Nagyfiúk 2, megint a te anyád csuklik), ezért leült a Netflix fejeseivel és
leszerződött velük, termelve a filmeket és lapátolva a sékeleket a manitasijába
(lásd még a bármicvás felnövéstörténetet a lányaival, lányairól; illetve listán
van még az Uncut Gems és a Hustle, mindkettőről jókat olvastam). Maradjunk
annyiban, hogy a Leo megnézése (jó, a két Murder Mystery is ide tartozik, de az
inkább átmenet a szar és a jó filmjei közt) után kijelenthessem: nem volt ez
rossz üzlet nézői szempontból.
Főleg, mert a Leo nem más, mint egy rajzfilm, aminek a címszereplője egy
általános iskolában lakó leguán, aki (ami?) az új tantónéninek köszönhetően a
hétvégéket a nebulóknál tölti, összehaverkodva velük és ezáltal jobb
teljesítményre ösztönözve őket. Többek közt.
Igen, tanmese. Igen, többet ÉS rosszabbul énekelnek benne, mint egy
dűzni-mesében, mégis nagyon jó, mert tele van poénokkal (kicsiknek és nagyoknak
egyaránt), vicces poénokkal és running gagekkel.
Mindenkinek bátran ajánlom!
Kapcsolódó ajánlók
 |
A kék szemű szamuráj első évad |
|
Wolkens ajánlója
Mizu egy démon. Legalábbis annak tartja az emberek döntő többsége - a 17.
századi Japánban. A lány ugyanis fehér apától és japán anyától született, és
rikító kék szemei nem igazán vágnak egybe a szigetországban megszokottakkal. A
sorsa ezért üldöztetés, csak a vak kardkészítő mester, Eiji fogadja be. Mizu
pedig türelmesen tanul, fegyelmet, kovácsolást és harcművészetet... de a
belsejében a gyűlölet csillapíthatatlan tüze ég, és esküvel fogadja, hogy
megöli a négy európai férfit, akik a születésekor Japánban éltek, így
potenciális apaként a szenvedései forrása lehetnek.
Két éve a Netflix akkorát dobott az Arcane - League of Legends animációs
sorozattal, hogy azt hittem, azt megközelíteni sem lehet. Mizu története -
pontosabban a történet első évada, és nagyon, de nagyon szeretném remélni, hogy
lesz folytatás! - ugyan nem éri el azt a szintet, de azért elég közel jut
hozzá. Szemet gyönyörködtető, minden szempontból igazi animés látványvilág,
több szálon futó történet, karakterek, akiket vagy a szívünkbe zárunk vagy
szívből utálunk, jellemfejlődés...
... és ha ez nem lenne elég, akkor bónuszként:
- rengeteg, közvetett vagy közvetlen utalás a Kill Bill-re,
- Tarantino stílusában felrúgott/párhuzamosított időrend,
- nem csak a patakvér miatt 18+ kategóriás ;-),
- a soundtrackben Stray Cats (!). Azért az üt, mikor a szeletelős harchoz
rockabilly szól aláfestésként. :-D
Az egyetlen hiányosság a helyenként megdöccenő történet, néhány kicsit
túlnyújtott jelenet, de ennyi. Ha van sorozat 2023-ban (a Last of Us-on kívül
:-)), ami kötelezően ajánlott, akkor az ez.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Vajon létezik szerelem első látásra? |
|
Wolkens ajánlója
Alapvetően semmi extra nincs benne, szóval lehetne csak egy csepp a karácsonyi
időszak romantikus vígjáték-tengerében. De minden sablonossága ellenére -
néhány döccenőt leszámítva - végig aranyos, és vannak kifejezetten megható
pillanatai. A repülőúton egymásba habarodó Hadley (Haley Lu Richardson) és
Oliver (Ben Hardy) között remekül működik a kémia. Igazi szívmelengető és
hangulatjavító filmecske.
 |
Peripheral első évad |
|
Raf ajánlója
Flynn néha besegít veterán tesójának, Burton-nek a VR-játékában, s így beugrik
helyette a legújabb, kísérleti játékba, ami csúcsminőségű, teljesen élethű sim.
Vagy mégsem csak egy sima sim?! Flynn így a mélyére keveredik egy sci-fibe illő
világba, s olyan összeesküvésbe és kavarásokba, hogy a fal adja a másikat.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy megfogott az első trailer. Generic tu-fa. Aztán
kiderült, hogy bizony William Gibson regényen alapul, s máris katapultálódott a
sorozat az "amit muszáj lesz mindenképpen megnézni"-lista élére. Igen, AZ A
Willian Gibson. A kiberpunk (=cyberpunk) atyja, személyesen.
Aztán el is kezdtem a sorozatot, darára készülve; valahol a harmadik rész
környékén (a nyolcból) tartottam, amikor jött a hír: hiába rendelték be a
következő évadot, a színészek sztrájkja miatt elkaszálták a folytatást.
Innentől fogva nehezen szántam rá magam a nézésre, mert bár a történések
aránylag lassúak, a világépítés, az idősíkok és a környezet nagyon jól van
megcsinálva, pénzt (uszkve 175 millió zöldhasú) és kreativitást nem kímélve
készült el.
Két nagyobb hibája van a The Peripheral-nak: az egyik ugye, hogy a körülmények
kellemetlen együttállása miatt kaszát kapott, a másik pedig, hogy Burton-t nem
más "játssza", mint Jack Reynor. Ki az a Jack úrfi, kérdezhetnéd. Nem más, mint
egy enyhén bandzsa és teljességgel tehetségtelen fickó (vagy csak nekem nem
volt szerencsém rendes alakítását elcsípni), akit láthattál a kihaláskorás
Bayham-transzformerszben, ő volt, aki a híres (de inkább hírhedt) Romeo&Juliet
law-t idézte. Azt is rosszul (ez egyrészt Bay hibája). Pedig a karakter jó
(veterán, aki a barátaival/bajtársaival haptikus kapcsolatban van), és minden
tehetségtelensége ellenére nem sikerült elszabnia az utóbbi évek egyik legjobb
fenyegetős jelenetét.
(kötelezően) Ajánlom minden cyberpunk-rajongónak (van még rajtam kívül vajon az
országban?!), ahogy sci-fi fanoknak is. Igen, nem kapkodós a sorozat, de
műfajában nagyon jó!
Kapcsolódó ajánlók
 |
Gyilkos a múltból |
|
Wolkens ajánlója
Vannak filmek, amik újrahasznosított történetekkel próbálnak szórakoztatni,
aztán vagy sikerül, vagy nem. A Boldog halálnapot! az Idétlen időkig ötletét
rakta üdítően más keretbe, a Sikoly széria a 80-as évek kultikus szeletelős
horrorjainak, a Péntek 13-nak meg a Halloween-nek a farvizén evezett, és most
itt van nekünk a Gyilkos a múltból, ami a Vissza a jövőbe alapszituációját
ötvözi a Sikoly filmekkel.
És teszi ezt meglepően jól!
A történet szerint a gimnazista lány, Jamie (Kiernan Shipka) visszautazik a
múltba, hogy megakadályozzon egy 35 évvel korábban történt gyilkosságsorozatot.
A motivációja meg a dolog technikai kivitelezése majd kiderül a filmből, nem
akarom lelőni a fordulatokat. Amiről viszont érdemes beszélni, az az, hogy a
GyaM-nak sikerül egyszerre viccesnek és véresnek lennie, ahogy már a fent
említett Boldog halálnapot! és a Freaky is az volt. A humor forrása itt
elsődlegesen két téma: az egyik, hogy milyen érzés szembesülni azzal, hogy a
szüleid gimisen még nagyobb, khmm, mondjuk úgy, rosszcsontok voltak, mint te
:-), a másik pedig a 21. század túltolt politikai korrektségének az ütközése az
1980-as évek ezzel szöges ellentétben álló világával. Ez helyenként annyira
térdet csapkodva röhögős meg pajzán, hogy még a kisebb logikai hibákat is
megbocsátjuk a filmnek. Ajánlott!
Raf ajánlója
Jamie anyukájának barátaiból, mikor 16 évesek voltak, egy ismeretlen tettes 16
késszúrással szűrőt csinált. Emiatt Jamie anyukája Jamie-t féltve nevelte,
hiszen sose kapták el a gyilkost. Csak éppen a maszkos gonosztevő 35 évvel
később lecsap, s Jamie anyukája is eltávozik az élők sorából, sőt, Jamie-t
magát is üldözni kezdi, aki egy fatális véletlennek köszönhetően visszautazik
az időben, PONT arra a napra, mikor az első áldozatból nem lett tamtamdob.
Versenyfutás kezdődik, hogy Jamie megmentse a három Molly-t, s megvédje jövendő
édesanyját is egyúttal; na meg persze ő se hagyja ott a fogát.
Mit kapsz, ha keresztezed a Vissza a jövőbét egy tini slasherrel és adsz hozzá
egy csipetnyi Hororra akadva 1-et?
Pont ezt a filmet. Mert van benne tinislasher, időutazás, humor (többször jól
szembeállítva a fránya nyolcvanas éveket az átkozott kétezerhuszasokkal), egy
kis vér, aránylag könnyen kitalálható tettes és csak kevés logikai bukfenc.
Nem túl véres, bárkinek ajánlható, nem csak tinidarabolós-rajongóknak, könnyed
szórakozás, garantált nevetés, kevés jump scare.
Kapcsolódó ajánlók
 |
The Marvels |
|
Raf ajánlója
A híreket (4 hetes utóforgatás; amin amúgy a rendező nem is nagyon volt, stb.)
olvasván egy borzalmas, inkonzisztens, felesleges filmre számítottam, tehát
igencsak negatív elvárásokkal ültem be a filmre.
És legnagyobb meglepetésemre egy inkonzisztens, felesleges, ámbár helyenként
nagyon szórakoztató filmet láttam - tény és való, hogy a szórakoztatási faktort
Goose (=flerken(ek)) és Iman Vellani (Kamala Khan/Ms Marvel) nyújtja; Iman már
a Ms Marvel sorozatban is üdítő színfolt volt, itt is éppen olyan jó nézni, a
rajongása vagy teljesen valós, vagy korának egyik legjobb színésze. Amikor nem
szuperhősködnek, élvezet nézni a pozitív értelemben vett cukiságát (és ebben a
családját alakító színészek is jó társak).
De miért vélem úgy, hogy inkonzisztens? Hát, többek között, mert a Titkos
Invázió mintha meg se történt volna, Fury meg lényegében csak asszisztál,
árnyéka "önmagának", a S.H.I.E.L.D. mindenható vezetőjének, akinek mindenre
volt terve. Terv most is van a végére, de ennyi.
A történetbe nagyon esélyes, hogy a producerek belenyúltak, mert néha olyan
ugrások vannak a sztoriban, s felejtenek el fajsúlyos dolgokat, mintha az csak
egy tüsszentés lett volna, nem egy bolygó elpusztulása.
Összességében a jegy árát nem feltétlenül éri meg, úgyis pár hét múlva kint
lesz D+-on, ott megér egy streamelést egy hűvös téli délután - na meg végre
elindították a hype-vonat az X-Men-állomásról.
Ja, és a stáblista közbeni jelenet után nincs több, csak egy rövid kis hangsáv.
 |
Post Mortem |
|
Wolkens ajánlója
2021-ben a Post Mortem-et Magyarország nevezte Oscarra, de elég gyorsan
kiesett. Ami nem meglepő, mert nem oda való.
Ami meglepő, az az, hogy a Post Mortem egy hátborzongatóan hangulatos és
látványos, rendesen megcsinált horror. Nem kevés kísértetes meg kísértetházas
mozit láttam már, de azt nem gondoltam volna, amikor rányomtunk a lejátszás
gombra, hogy ez a hazai, kevés szereplős horror simán felveszi a versenyt
olyanokkal, mint az Oculus vagy a Bíborhegy, és főleg nem gondoltam volna ezt
a technikai kivitelezésről, különösen nem a hollywoodi mértékhez képest
röhejes, 3 millió dollárt sem elérő költségvetés fényében. Pedig igen.
A történet szerint 1918-ban járunk, a világháború után. Tomás (Klem Viktor) kis
híján odaveszett a csatatéren, talán halott is volt pár percig... és a
traumatikus élményt úgy dolgozza fel magában, hogy halottakat fotóz az elhunyt
még élő családtagjainak kérésére. Az üzlet, ha nem is pörög, de megyeget, aztán
hősünk egy furcsa kislányt, Annát (Hais Fruzsina) követve elkerül egy névtelen
faluba, ahol nagy meglepetésére az összes fényképén kísértetek látszanak. Ez
még nem lenne akkora baj, de valamiért a kísértetek a fotós feltűnését követően
egyre agresszívabbá válnak, így Tomás a lány segítségével - versenyt futva az
idővel - próbálja kideríteni, mi az oka a jelenségeknek...
Ha tetszik az alapötlet, és szereted a műfajt, mindenképpen érdemes adni neki
egy esélyt. Ugyan vannak kisebb ilyenolyan hibái, de a hangulata magával ragad,
és ez egyszerre köszönhető a szépen felépített feszültségnek, a végig baljós
zenének, a színészi játéknak, a sápadt színvilágnak és a kifejezetten látványos
effekteknek. Kérünk még ilyeneket!
Kapcsolódó ajánlók
 |
65 |
|
Wolkens ajánlója
Adam Driver egy embernek látszó földönkívülit alakít ebben a filmnek látszó
valamiben. (Anti)hősünket az űrhajó meteorológia-alkalmazása elfelejtette
figyelmeztetni az aszteroidazápor képében manifesztálódó szélsőséges időjárásra
(érted, METEORológia, hö-hö-hö), így aztán kényszerleszállást kénytelen
végrehajtani a Földön - mikor máskor, mint 65 millió évvel ezelőtt. Bolygónk
pedig nem a legszebb arcát mutatja. Egymást érik a rondánál rondább őslények,
amik között valahogy egyetlen növényevő sincs, szemmel láthatóan mind ember-,
bocsánat, űrlényvérre pályáznak. Mills (Driver) ráadásul pulzál az önjelölt
szuperhős és a lúzer között, de többnyire az utóbbi, mivel kábé a saját lábában
is elesik, és minden esés után nagyon fáj valamije. Így próbálja megmenteni a
tízévesforma Koát (Ariana Greenblatt), aki ráadásul még Millsnél is
földönkívülibb nyelvet beszél, nehogy ők ketten véletlenül szót értsenek.
A másfél órás film nagyjából a kétharmadánál válik idegesítően unalmassá
(kiszámítható már addig is volt). Helyenként lassan már mindennek is szurkoltam
Mills ellenében, a négylábúvá mutálódott T-Rex-ektől a mindent elnyelő mocsáron
keresztül a fizikai hülyeségek tömkelegén keresztül vizualizált
aszteroidákig.
Ha ez lenne Adam Driver első filmje, akkor lehetne az érv, hogy "fiatal voltam
és kellett a pénz", de hogy elismert színészként erre a borzadályra hogyan
tudott igent mondani, az rejtély.
 |
Gyilkos a házban harmadik évad |
|
Wolkens ajánlója
Hőseink idegeit újabb gyilkosság borzolja: az áldozat ezúttal egy filmsztár
(Paul Rudd), akit elég sok ember utált, így aztán nehéz eldönteni, ki is
utálhatta legjobban. Az amatőr nyomozó trió, Charles, Mabel és Oliver (Steve
Martin, Selena Gomez, Martin Short) többszörösen is érintett az ügyben:
egyrészt konkrétan a nyakukba esik az aznap este az árnyékvilágot már másodszor
elhagyó pasi hullája, másrészt az illető éppen az Oliver rendezésében színpadra
kerülő előadás főszereplője, ráadásul a darabban Charles is játszik. Szóval van
mit kibogozni, és akkor ott vannak még a párkapcsolatok is, amiben kedvenceink
sokkal kevésbé mozognak otthonosan, mint a gyilkosságok felderítésében.
Ahogy eddig is, kellemes kikapcsolódás a sorozat, de! erős pluszpont, hogy
ezúttal megnyerték az évadhoz az egyik legnagyobb színésznő-legendát Meryl
Streep személyében, és említésre érdemes még Matthew Broderick vendégszereplése
is, aki most éppen saját magát alakítja.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Cicaverzum |
|
Wolkens ajánlója
A Cicaverzum előzetese a lökött csajjal (Törőcsik Franciska) meg a szexi hangon
búgó kandúrmacskával az első percben megvett kilóra... tűkön ülve vártam, hogy
végre jöjjön a film is. És, mondjuk úgy, visszafogottan fogalmazva, a film maga
már nem vett meg kilóra.
Azt azért erős lenne kijelenteni, hogy a reklámban elsütötték az összes poént,
ez messze nem lenne igaz, de hiába a humor, hiába a helyzetkomikum, hiába a jó
színészi játék (Patkós Márton a csábító macska szinkronjaként már azzal képes
megmenteni egy jelenetet, ahogy a hangjával játszik), a darab egyszerűen nem
talál magára. A történet szétesik sztereotip epizódokra, amikben a pillanat
felülír mindent, a jelenetek szerves összekapcsolódása nem szempont. A végére
eljutunk oda, hogy nagyjából senkinek a motivációját nem értjük, meg azt sem,
hogy mi ez az egész. Pedig az abszurd alapötletből lehetett volna a szatírától
egy filozofikus hangvételű romantikus vígjátékon keresztül egy szimbólumokkal
teletűzdelt társadalomkritikáig bármi. Vagy ezek kombinációja.
Szóval hiú ábránd volt, hogy valami Liza, a rókatündér szintű és színvonalú
másfél órát kapunk. Kár érte, az alapötletben sokkal több volt, mint amit a
forgatókönyv ki tudott hozni belőle.
De! ahhoz képest, hogy a macskák legendásan NEM taníthatóak, emelem a kalapom
az idomárok előtt, sehol nem érezni, hogy egy adott vágásban a kandúr(t éppen
alakító macska) ne azt csinálná, amit kell neki.
Raf ajánlója
Fáni (aki nem elefánt, hanem egy frufrus építész leányzó) párkapcsolati
problémákkal küszködik - apja (Kiss Tibor, a Quimby énekese és a Moszkva tér
záró mondatainak elmonológolója) halála miatt bárki, számára vonzó férfival
találkozik, annak elképzeli a halálát, s így nem képes vele semminemű
kapcsolatra.
De aztán új pasi jön az irodába - aki hozza magával a fekete macskáját, ki
elkezd Fánihoz beszélni, s így zuhan a leányzó bele egy lefelé tartó spirálba,
ahol várja őt az őrület és a klasszikus bántalmazó kapcsolat.
Sajnos a film (vagyis hát, az alkotói) nem igazán tudták eldönteni, hogy akkor
most mit is akarnak csinálni. Fekete vígjáték-féleség? Hamar eldobják. Romkom?
Ez viszi a prímet, de akkor meg minek volt benne a morbid vonal?
Pedig a potenciál, AZ megvolt - elég csak a trélert megnézni, ha azt a filmet
csinálták volna meg, sokkal jobbak lennének a visszajelzések (lásd ezt a
firkálmányt, itt és most). Így is vannak zseniális karakterek (a három idős
grácia telitalálat - pláne, hogy Udvaros Dorottya, Tordai Teri és Martin Márta
játsza őket; kemény belegondolni, hogy U. Dorottya is már nagyiszerepekre
öregedte magát), Patkós "Rómeó" Márton, mint a macsek(ok) hangja is telitalálat
(csak egy egérköhögésnyi hiányzik, hogy hozza Sinkó László "Helló Cicus"-át a
Macskafogóból) és a Don't Breathe-ből ismerős Törőcsik Franciska is jó Polgár
"Mercutio" Csabával.
Egyszer nézős film - de mindenképpen úgy érdemes beülni rá, hogy letekerjük az
elvárásokat, mert a tréler sajnos magasra tette a lécet, amit a film
nekifutásból, művészi könnyedséggel lever, hiába hangzik el, hogy egy probléma
az álruhás lehetőség. Lehetőség? Igen. Siker? Nem annyira.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Easttown-i rejtélyek első évad |
|
Wolkens ajánlója
Kate Winslet remek színésznő, de a külsejét illetően nem idősödött szépen.
Pozitív mellékhatásként viszont így tökéletesen hiteles tud lenni minden
"utálom a világot" szerepben, és ezt adja az Easttown-i rejtélyekben is.
Elvált, megkeseredett, a múlttal való szembenézés elől a munkába menekülő
rendőrnyomozót alakít, akinek rövid időn belül egy meggyilkolt és két eltűnt
fiatal lány esetével is meg kell birkóznia.
A hétrészes, epizódonként egy órás sorozat nem kapkod, az első részt teljes
egészében az alaphelyzet felvázolására fordítja, hogy aztán fokozatosan tegye
egyre nyomasztóbbá a légkört egészen az utolsó részig. Easttown az a kisváros,
ahol nincsenek nyertesek, csak vesztesek, még vesztesebbek, és a vesztes szó
további fokozott alakjai. Mindenki tud mindenkiről mindent... vagyis azért
mindent mégsem, mert akkor nem lehetne ilyen hosszú a széria. :-)
Hangulatában helyenként már-már a Dogville-hez közelít, de az egy mestermű,
ez meg azért annyira nem. A kötelező nagy fordulat előtti szakasz nyúlik, mint
a rétestészta - egyértelműen az utolsó epizód a leggyengébb láncszem a
sorozatban. Viszont mentségére legyen mondva, hogy végig következetes marad, az
újabb csavarok nem rúgják fel a régieket. Összességében jófajta krimi ez,
érdemes végignézni.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Marsra, magyar! első évad |
|
Wolkens ajánlója
1-7. rész
Kamu valóságshow egy kicsi, viszont a multicéges működés összes hülye tünetét
mutató, fiktív hazai vállalkozásról. Mind a valóságshow, mind a magyarok, mind
a multicég szempontjából a karikatúráig túltolt sztereotip karakterek, magukból
hibátlanul hülyét csináló színészgárdával (a legismertebb nevek Stefanovics
"Köszönjük, Emese" illetve "Anzselika Habpatron" Angéla (ez eleve sokat elárul
:-)), Thuróczy Szabolcs és Stork Natasa). Sírva röhögős, ha még nem láttad,
kezdd el nézni. Most!
8-13. rész
Az évad második fele sajnos nem hozza azt a szintet, amit az első. A nyolcadik
rész számomra az eddigiek csúcspontja, de utána rendesen szétesik az egész,
mintha a forgatókönyvírók maguk sem tudták volna eldönteni, mi is történjen,
csak időkitöltésnek írták meg a további epizódokat. Szóval ha az említett
nyolcadik részt lezáró zseniális zenés performansz után abbahagyod a nézést,
valószínűleg nem vesztesz sokat.
 |
A balerina |
|
Wolkens ajánlója
Faék egyszerűségű, még éppen nézhető nézhető koreai bosszúfilm. Nagyjából
olyan, mint a Sisu: kevés, de annál intenzívebb és véresebb akciójelenet,
köztük pedig lassan vánszorgó cselekmény. Ráadásul itt a legfontosabb
kérdésekre pont nem kapunk választ.
Ha még nem láttad a Kate-et vagy a Peppermint-et, inkább azok közül nézd
meg valamelyiket, a kategóriában messze jobbak.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Magyarázat mindenre |
|
Wolkens ajánlója
A Magyarázat mindenre az egyike az idei, állami támogatás nélkül készült,
ellenben nemzetközi díjat nyert filmeknek.
Nem véletlenül: tűpontos kórkép, izé, körkép a mai magyar valóságról.
Hibátlanul felépített karakterek, hozzá remek színészi alakítások. A MM
lehetne 10/10 pontos is, ha mondjuk a két és fél órás játékidő helyett egy óra
negyvenöt perc lenne. Vágni lehetne belőle bőven: néhány indokolatlanul hosszú
vagy csak simán indokolatlan jelenet hiányát nem érezné meg a film, és cserébe
végig feszes lenne a tempó, mert amikor történik valami, akkor az viszont a
kellő dinamikával történik. Ajánlott, de erőfeszítést igényel végigülni.
 |
Az alkotó |
|
Wolkens ajánlója
Az esetek nagy részében már a film megtekintése közben van egy kép a fejemben
arról, mit is gondolok róla. Az alkotó esetében viszont a moziból kijőve még
csak azt sem tudtam megmondani, tetszett-e – mondjuk azt sem, hogy nem.
A téma nagyon aktuális: a mesterséges intelligencia hatása az emberiség
sorsára. És persze egy sor ehhez kapcsolódó kérdés: mikor tekinthetünk
személyiségnek valakit, lehetnek-e egy robotnak jogai, akár csak a létezéshez,
elfogadható-e egy érzelmi kötődés egy számítógépvezérelt, emberi külsővel
rendelkező géphez? A film fel is teszi ezeket a kérdéseket, de a klisés
válaszokon nem igazán jut túl. Két területen mégis elég jól teljesít: az egyik
a háborús pusztítás értelmetlenségének megmutatása, amit már nézni is
fájdalmas, a másik pedig a régi Csillagok háborúja filmek hangulatát megidéző,
fantasztikus látványvilág. Hűha-élményhez ennyi kevés, de azért egy megnézést
megérhet.
Raf ajánlója
Gareth Edwards a Rúzsegy után újra blockbusterben utazik - egy eléggé aktuális
témát feldolgozva (lásd még: AI, világuralom, háború, satöbbi). Egy gond van
csak a filmmel: nem ártott volna valakit még szerezni, aki jobb történet tud
rittyenteni. Mert minden más egyszerűen hihetetlenül lenyűgözően jól néz ki
(abszolút értékben is - aztán meglátod, hogy 80(!) millió(!) dollárból
készült(!!!!!!4!!!) - és így már nem hiszed el. Én még mindig nem.),
konzisztens a látványvilág, a minden. Ennyi pénzből ezt összehozni - EZ a
művészet, nem orosz művészként a zongorába szarni a Louvre-ban (mert úgysem
értenék meg)! Kár, hogy a történet, ha nem is faék egyszerűségű, de 90%-ban
kiszámítható, meglepetések nem fognak érni, ha már láttál pár filmet meg négy
Bolygó Kapitánya részt.
Nagy kár, mert álleejtően jól néz ki.
Mindezek ellenére mindenképpen nézős, ha másért nem, mert megmutatja a film,
hogy egy ügyese/kreatív arc mit tud összehozni. Legközelebb meg talán jobb
írót is vesz maga mellé.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Ashoka első évad |
|
Raf ajánlója
Ásóka, a csápos ex-jedi kalandjai folytatódott a Clone Wars, a Rebels és a
Mandó után - a sorozattal a legnagyobb gond, hogy ha mindent IS láttál akkor
őőőőőőőőőőrületesen lassúnak érződik, mert bizony ezt a sorozat úgy csinálták,
hogy akik Rosario Csápzonnal csak a Mandóban találkoztak és nem nagyon tudnak
róla sokat, is megértsék, hogy kicsoda Ezra, Thrawn és a többiek (amúgy Anakin
Skywalker(!) tanítványa volt, de mivel kitagadta a dzsedirend koholt
bizonyítékok alapján, s lett fehérkardos szürkedzsedáj(ISH), s nem tért vissza
a Rendbe).
Pedig a sorozat vizualitása, sőt zenéje nagyon jó (nem egy Andor, de az Andor
teljesen más vonal és stílus is!), rég nem látott, ismerős (már akinek, ugye)
karakterek térnek vissza. Oké, Dawson szegényem a két kiló smink alatt sok
mimikával nem tud szolgálni, de az nem az ő hibája, hanem Filonié, aki
eredetileg Ásókát olyannak képzelte el, amilyen.
Összességében a jobb SW-sorozatok közé tartozik (ha az Andor még mindig a
mérce, akkor csak átlagos lenne, de mint említettem, az teljesen más teaház),
mindenképpen nézős kategória.
Aztán, hogy lesz-e második évad vagy legközelebb a Mandoverse-et lezáró filmben
látjuk legközelebb Tano úrnőt, hát az nagy kérdés.
Kapcsolódó ajánlók
A cikk utoljára frissítve: 2024.01.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|