Filmajánlók 56.

Balerina (2025)

akció

Wolkens ajánlója
A bosszú-akciófilm műfajban röpke 11 évvel ezelőtt nagyot robbant a John Wick-bomba: vegytiszta akciót kaptunk, rengeteg, szépen megkoreografált bunyóval, megszámlálhatatlanul sok fejlövéssel, és az egészet egy érdekes (al)világba helyezve. A második és a harmadik rész aztán gyengébbnek bizonyult, így a negyedikre még rá sem szántam magam, amikor megjött az említett érdekes univerzumban játszódó, jelentős részben Magyarországon készült Balerina. A címszereplő egyszerre kecses táncos és könyörtelen harcos, aki úgy nő fel, hogy egyetlen célja, hogy bosszút álljon apja gyilkosain. Mondjuk ennek alapján sejthető volt, hogy az alkotók nem a forgatókönyvvel akarják beverekedni magukat az Oscar-gálára :-), de ahogy a korábbi John Wick filmekben megszokhattuk, van az az eset, amikor a patakvér, csontrecsegős akció, a kreatív halálnemek, a "mindennel ölök, ami a kezem ügyébe kerül" kárpótolnak a kisebb történetbeli hiányosságokért, neadjisten logikai bukfencekért. Ebben a műfajban olyan darabok versenyeznek, mint a tavalyi Majomember és a Kinyírni a világot, illetve korábbról a Kate vagy a Rajtaütés.
És most megjött a Balerina, és hogy visszafogott legyek, ez egy tízpontos gyilkolászáspornó. :-D Eve (Anna de Armas) mindenen és mindenkin átgázol, amíg el nem ér céljáig. A szépséges színésznőnek jól áll a karakter, kapott harcművészeti tréninget is, így az akciójelenetek egy részében tényleg őt látjuk, nem dublőrt. Akciójelenetek pedig vannak rogyásig, ahogy kell, bár a sajtreszelő pont nem bukkan fel a fegyverarzenálban*, cserébe a lapostányértól a jégkorcsolyáig nagyjából minden más.** :-) A műfaj rajongóinak kötelező, kólát és popcornt vigyetek, a logikát hagyjátok a kocsi csomagtartójában.

* Mai fontos tudásmorzsa: az IMDB-van külön lista azokról a filmekről, ahol sajtreszelőt használnak fegyverként. :-)
** Klasszikus filmes idézetek, emelt szint: "Teásbögre általi halál. Hogy erre miért nem gondoltam?" - melyik filmben is hangzott el ez? :-)

Kapcsolódó ajánlók

John Wick	John Wick 3 - Parabellum	Kate
Kinyírni a világot	Majomember	The Raid: Redemption

A csúf mostohatestvér

dráma

Wolkens ajánlója
Kezdjük a konklúzióval, de ehhez egy találós kérdés: mi a közös a következő filmekben: Silent Hill (2006), REC (2007), Köpök a sírodra (2010), Szeplőtlen (2024), A szer (2024)? Gondold át.
Egy pont jár azért, ha tudtad, hogy ezek mind horrorfilmek.
Még egy pont jár azért, ha tudtad, hogy a főszereplő nő.
Egy további pont jár azért, ha tudtad, hogy a főszereplő extrém szenvedéseken kell, hogy keresztülmenjen, amik egyrészt erősen erodálják a külsejét, másrészt nagyon komoly elismerés jár a színésznőnek, hogy egyáltalán bevállalta a szerepet.
És még két pont :-) jár azért, ha tudtad, hogy mind a filmek azon szegmensébe tartoznak, amik egy mondatban az "annyira erős, hogy csak a nézők egy százalékának merem ajánlani" kategóriába tartoznak.
A skandináv gyártású Csúf mostohatestvér is ezt a nem szokványos sort bővíti. Szóval igen, jó. És szóval nem, nem biztos, hogy meg akarod nézni. Ha a felsoroltak közül egyet sem láttál, akkor szinte biztos, hogy nem. Megfordítva: ha a fentiekből láttad bármelyiket és tetszett, akkor viszont igen.
Na valszleg ez az egyik leghosszabb konklúzió, amit valaha írtam :-), úgyhogy nézzük, mi vezet ide.
A történet lényegében Hamupipőke meséjének a fonalát követi (ami ugye önmagában elég horrorisztikus), ám ezúttal nem Hamupipőke, hanem egyik mostohatestvére, Elvira (Lea Myren minden tiszteletet megérdemel ezért az alakításért, kétszer) szemszögéből. Egy kicsit senki nem olyan, mint az eredeti mesében: Hamupipőke nem egy szende szűz, a herceg nem egy tiszta erkölcsű lovag, Elvira pedig nem gonosz.
Legalábbis eleinte.
Ő csak egy kissé együgyű lány, aki szerelmes a hercegbe, és arról álmodozik, hogy az majd eljön érte... mint a mesében. És ezért az álomért mindent hajlandó megtenni, részben szülői, részben környezeti nyomásra, részben abban a hitben, hogy a külsejének az átalakítása teszi majd ellenállhatatlanul vonzóvá. Az átalakulással viszont pont a belső szépségét veszíti el: átmegy abba a Hamupipőkét ugráltató, elnyomó, lenéző mostohatestvérbe, akit a történetből ismerünk. A herceg megszerzése a rivális legyőzése árán válik az egyetlen rögeszmévé, ami vezérli, és viszi keresztül durvánál durvább szépészeti beavatkozásokon. És amikor azt mondom, durva, akkor "még nézni is nagyon fájdalmas" szinten durvára gondolok. A látvány nem kíméli a nézőt.
Mindeközben Hamupipőke személyisége pont az ellenkező irányba változik: a kezdeti arrogáns, az orrát fenn hordó valakiből egy harcos lesz, aki nem származásából és szépségéből, hanem személyiségéből merít erőt.
Elvira bukása elkerülhetetlen, és totális: mindent elveszít, gyakorlatilag helyrehozhatatlanul, az életén kívül.
Hosszan lehetne ragozni, hogyan nyújt a film görbe tükröt a szépségiparnak, az Instagram modellkedésnek, a Youtube nézettséghajhászásnak és még sok minden másnak, de szerintem ez a leírtak alapján sejthető. Méltán állítható párba a Szerrel, minden tekintetben. Sokat morfondíroztam rajta, megnézzem-e (már az előzetes megtekintése is megterhelő), de örülök, hogy bevállaltam.

Kapcsolódó ajánlók

Köpök a sírodra	REC	Silent Hill
Szeplőtlen	A Szer

Predator: Killer of killers

animációs

Raf ajánlója
Réges régen, egy messzi messzi galaxisban JVCD besokallt latexcuccban a mexikói esőerdőben, és csapot-papot otthagyva lelépett a Predátor forgatásáról. Újra kellett tervezni - elég megnézni a forgatási fotókat, archívumot, hogy jól járt a világ, hogy a belga spárgahős ragequitelt.
Persze az Osztrák Tőgy, izé, Tölgy sikerre vitte a filmet, így frencsájz lett, sőt, összeboronálták a második részben még az ilionokkal is, ami szintén szép nagy lökést adott a frencsájzizmusnak (copyright by me) - ha lehet az AvP-t, de főleg az AvP:R-t felejtsük el egy életre. Antal Nimród, Shane Black - majd Dan Trachtenberg próbált több-kevesebb sikerrel életet lehelni a szériába (SB esetén NAGYON látszott, hogy mennyire nagyon belenyúltak a filmbe a stúdiónál, pedig nem kispályás; na meg ugye duplán áldozata a Prediknek! wink-wink); igazából Dannyboynak sikerült rendesen belefingani a nulláslisztbe, annyira, hogy a dűzni zöld utat és defibrillátort adott a kezébe.
Idén (2025) jön a Predátor: Rosszföldek, amiben a jelekből (lásd még: trailerek) ítélve egy We-Yu(!) android küzd vállvetve egy yautja oldalán - de addig is itt van bemelegítésként egy egész estés "rajzfilm" (elvileg UE5-tel készült, tehát nem rajzolt, hanem CGI), ami ad egy kis ízelítőt a vadászok világából és össze is köti a Prédát és (ezzel együtt) a Predi 2-t (mindenképpen).
3 hős három különböző korból: egy közös van bennük: megküzdöttek egy zöldvérűvel és túl is élték. DE.
Minden másra ott a Disney+ (vagy a téka).
Rajongóknak kötelező, mert jól sikerült - szűzek meg kezdjék a Prey-jel; utána ez, aztán Predator 1, 2, Predators, The Predator. Majd idén meg a Badlandz. Valamikor.
You're welcome.

Kapcsolódó ajánlók

Aliens vs. Predator 2: Requiem	A karatekölyök vs. Ragadozók	The Predator - A Ragadozó
Predator - Ragadozó	Préda (Prey)

Így neveld a sárkányodat

fantasy

Raf ajánlója
Nem azt mondom, hogy az Universal megirigyelte a Disney "sikereit" az élőszereplős remake terén, s gondoltak egyet(?), s felültek a bandwagonra, elkészítve a 2010-es(!!!!) INAS1-et, emberekkel és CGI-jal.
Hogy hiba volt-e? Jó kérdés, mert anyagilag nagy eséllyel sikeres lesz. De. De a multikulti inzertálásán kívül semmit sem tettek hozzá az eredetihez, de legalább a (haveri) sárkányok is cukiból félelmetesbe mentek át, még Fogatlan hangjaival is így tettek.
Nem rossz, de a hiányzó báj és a masszívan érezhető pénzsóvárság keserű szájízt hagy.

Kapcsolódó ajánlók

Így neveld a sárkányodat 3D

Mission Impossible - A végső leszámolás

akció

Wolkens ajánlója
A Leszámolás ugye két részben jött a mozikba, és az első részt imádtam: igazi régimódi, szerethető akciófilm volt.
Lelövöm a poént: a második rész nem lett az. Túl lett tolva, és nem kicsit. Minden túl sok: túl hosszúak a jelenetek, túl lehetetlenek a kihívások, amikkel a főhős szembesül, túl sok az epikus (nem EPIK, mert olyan szó nincs, rád nézek, Pepsi Zero reklám) háttérzene, túl nagy a felelősség, ami a megfáradt Tom Cruise alakította megfáradt Hunt ügynök vállát nyomja, túl sok az egyszem forrasztópákával megoldható mikroelektronikai probléma. Oké, az MI filmek eddig sem a realitásról voltak híresek, de eddig legalább próbáltak valamennyire hihetőek lenni - mostanra ez teljesen elveszett. A három órás filmben van néhány poén, néhány párbeszéd, néhány ügyesen párhuzamosított eseményszál, de ennyi. Történetileg ugyan az első rész folytatása, de egyébként nem említhető vele egy lapon.

Kapcsolódó ajánlók

Mission impossible 4: Fantom protokoll

Mission Impossible: Leszámolás - első rész

Mission Impossible - Utóhatás

Karatekölyök - Legendák

akció

Raf ajánlója
Nem csak a Marvel, a Disney, a WB meg Universal (pontosítok: Universal, LOL) épít univerzumokat, hanem a Sony is (Columbia néven - ha már a Spidey-ellenfélverse BŐDÜLETESEN befuccsolt).
Ugyanis a KKK, izé, KKL a KK-verse Avengerse: itt futott össze az összes Daniel-sanos KK-mozi, a Cobra Kai-ok, az előző lányos(?)-Jackie Chan-os film. Gondolom ezért IS lett Legends! (insert smart meme here)
A film maga viszont egyrészt kimondottan vicces, feel good, aranyos, imádnivaló. DE. Sajnos van egy de: a gonosz(ok) (lásd még: antagonista(k)) olyan null-dimenziósak, hogy arra szavak nincsenek. Egyetlen tulajdonságuk van: csúnyán néznek, mindenkit bántanak és gonoszok. Egy kis jellemábrázolás nem ártott volna. Ennek ellenére IS nagyon élvezhető a film - sőt, úgy igazán csak az első Karatekölyök kell csak hozzá, minden más csak opcionális.
Fun fact: az egyetlen nem főkarakterek közti bunyón nagyon érződik Jackie Chan hatása, szvsz 108%, hogy ő koreografálta és rendezte azt a jelenetet.
Fun fact 2: a tréler átszabós: a fő sztorivonal (és ezzel együtt karakter) nem is szerepelt egyikben sem amit láttam - teljesen más a film, mint az előzetes alapján várható volt.
Mindenkinek kötelezően ajánlott.

The Last of Us második évad

horror

Wolkens ajánlója
Az első évad sikere után egyértelmű volt, hogy a folytatásnak jönnie kell, és persze rajongóként ennek nagyon örültem. Kételyeim természetesen voltak, részben az első széria apró hiányosságai miatt, részben pedig amiatt, hogy az antagonista (? erre még visszatérünk) Abby karakterére, aki a játékban nagyjából úgy néz ki - és nem véletlenül -, mint Stallone és Schwarzenegger szerelemgyereke, a vasággyal 35 kiló Kaitlyn Devert sikerült kiválasztani. A dolgot súlyosbította az, hogy a csajt legutóbb a számomra nézhetetlen "Nincs, aki megmentsen" című scifi-horror borzadályban láttam. Nos, a jó hír az, hogy az ütőerő, ami hiányzik izomzatban, az ott van Dever tekintetében: az engesztelhetetlen gyűlölet Joel iránt, ami az új széria fő konfliktusát kirobbantja. A színésznő előadásában olyan kőkemény és eltökélt harcos Abby, akiről simán elhisszük, hogy egy olyan csapat vezéregyénisége, ahol mind súlyra, mind testmagasságra ő a legkisebb. (Azért még némi konditerem ráfért volna forgatás előtt.)
A játékot annak idején sokan fröcsögve kritizálták, aminek a fő oka az, hogy rákényszerítette a játékost arra, hogy a történetet nem csak Ellie, hanem Abby szemszögéből is végigélje. És az események előrehaladtával Ellie egyre kevésbé tűnik pozitív, míg Abby egyre kevésbé tűnik negatív hősnek. A fő üzenet éppen az volt, hogy a csillapíthatatlan bosszúvágy minden emberit kiöl az emberből, és ezt a sorozat sem haboz közvetíteni.
Térjünk is vissza a sorozatra. Néhány dolgot szeretnék még kiemelni: a látványvilág eleinte pazar, minden négyzetcentiméter tökéletesen ki van dolgozva, és ezúttal lényegesen több, ráadásul lényegesen durvább akciójelenetet kapunk, mint az első évadban - ez a széria sokkal közelebb áll hangulatában a játékhoz. Mindjárt a második epizódban olyan csatát dobnak az arcunkba, hogy szemünk-szánk eláll - nem véletlenül áll ez a rész 9.2 ponton IMDB-n. Aztán az évad előrehaladtával mintha fogyatkozott volna a büdzsé és/vagy a rendelkezésre álló idő: egyre több az éjszakai jelenet, de még a sötétségnek sem sikerül mindenhol jótékonyan eltakarnia a CGI hiányosságait. Kár. :-(
Ami az eseményeket illeti, a forgatókönyv több ponton eltér a játéktól, az egész évadon érezhető, hogy szabadabban kezelték a történetet. A lényeg viszont megmaradt, és természetesen a játék ikonikus jelenetei is visszaköszönnek a képernyőről. Amikor az a-ha 1985-ben kiadta a Take on me-t, biztosan nem számítottak ők sem arra, hogy a slágerük 35 évvel később egy koromsötét, patakvér és ultraerőszakos posztapokaliptikus akciójátékban fog előkerülni, könnyfakasztóan szép előadásban (lásd link) - ez nyilván nem maradhatott ki a sorozatból sem. Az említett jelenet másik szereplője az első szériában nem szerepelt, irritálóan dögös és szépséges :-) Dina, akit Isabela Merced alakít. A színésznő ragyog a képernyőn, és ez elég erős kontrasztot képez az Ellie-t alakító Bella Ramsey-vel. Egyrészt sokszor úgy érezzük, hogy ellopja tőle a showt, másrészt némiképp elhitelteleníti kettőjük sokak számára egyébként is nehezen emészthető kapcsolatát. Mondjuk ennél nagyobb bajunk ne legyen. :-)
Az évad lezárása félbevágja a történetet, de azt előrevetíti, hogy a következő széria főszereplője tényleg Abby lesz. Kár, hogy minimum másfél évet kell várni rá.

Take on me Ellie előadásában

Raf ajánlója
Folytatódott a nagy sikerű játék-adaptáció a Maxon (HBO-n?).
Igazából sokkal többet nem tudok hozzátenni az új évadhoz, mint az előző évadról amit írtam (segítség: 2023. április 3. 14:40). Ami arra érvényes volt, még most is az. Talán annyit lehet még hozzátenni, hogy a CGI egyre ergyább.
ÉS.
És ott van szegény, szerencsétlen Bella Ramsey (nem, nem a kinézet miatt - hanem a "rajongók" "szeretete" okán) - aki egy személyben ötvözi Steven Seagal mimikáját és Jason Statham színészi képességeit (bár nem tud szigorúan nézni, honfitársától érdemes lenne legalább ezt eltanulni) és Tommy Wiseau tehetségét. Egyszerűen nem értem a castingot. Néni tehetségtelen, nem képes elvinni a hátán egy vajreklámot sem, nemhogy egy ilyen adaptációt. Akkor is látszik mennyire képtelen színészkedni amikor egyedül van a képernyőn (trust me, NAGYON SOK HOSSZÚ percen át betölti a feje a képernyőt a hét rész alatt) - de amikor megkapja mellé Dora di Explora-t (Isabella Merced - Alien Romulus vagy ha így nem lenne meg akkor "Dóri a felfedező"), akkor a kontraszt kettejük között, hogy nincsen az a SuperAMOLED kijelző ami fel tudja venni a kontraszt-versenyt, letörve, megsemmisülten hazaballag.
Természetesen cliffhangerrel ér véget, de a lehető legrosszabb helyen: ugyanis a legklisésebb klisés helyen van elvágva; aki látott már BÁRMIT tudhatja 91%-os valószínűséggel, hogy mi is történhetett.
Rajongóknak kötelező, de amúgy, ha még nem nézted meg az első évadot sem, ne is fogj hozzá.

Az amatőr

krimi

Wolkens ajánlója
Charlie Heller (Rami Malek remek a karakterben) kódfejtő a CIA-nál, klasszikus introvertrált kocka, aki felváltva hol otthonról nem mozdul ki, hol a munkahelyéről. Egy tragédia képes csak kirántani ebből: egy terrorista támadásban megölik a feleségét. Ő pedig úgy dönt, hogy bosszút áll a gyilkosokon... a gond csak az, hogy a terepmunka pont annyira megy neki, amennyire a személyiségéből következik. Ennek megfelelően a szakmai tudására és kimagasló intelligenciájára kénytelen támaszkodni.
És ezen a ponton sajnos az Amatőr átmegy szuperhősfilmbe: Charlie nagyjából olyanná válik, mint Chuck Norris a viccben: egy kaputelefonról is képes szelfit feltölteni a közösségi médiába. Komolyan, a csávó bármit bárhonnan meghekkel öt perc alatt, bármelyik országhatáron átmegy, mint kés a vajon, bárkit leráz. És ez sajnos lerontja a film élvezhetőségét: egy ilyen lassú, elsődlegesen technológiai thrillerben pont ezeknek a részeknek nem lenne szabad elnagyoltnak lenni. Bónusz büntetés, hogy az előzetesben ellőtték az összes olyan jelenetet, ami a néző pulzusát percenkénti 53 fölé hivatott emelni, szóval meglepetésekre ne nagyon számítsunk. A karakterek nagy része klisés jó- vagy rosszfiú, így a jó színészi játék sem segít.
Kár érte, az alapötletben volt potenciál.

Raf ajánlója
Klasszikus, békebeli, lassú politikai thriller.
Műfaj kedvelőinek, ínyenceknek mindenképpen.

Bűnösök

horror dráma

Wolkens ajánlója
Láttam a Drakulát és a Nosferatut több változatban. Az Interjú a vámpírral-t. A csehszlovák filmgyártás klasszikusát, a Vámpír négy keréken-t. A Penge-trilógiát, az Alkonyat szériát, az Underworld filmeket. Az Álomdoktor-t. Megvolt az Elveszett fiúk-tól a Leszbikus vámpírok gyilkosai-ig a teljes spektrum. Az Alkonyattól pirkadatig, természetesen. Azt gondoltam, egy vámpírfilm engem már nem tud meglepni.
(Na jó, néha meg tud: Daybreakers, Engedj be!, Vérvörös égbolt.)
De baszki, ez most meglepett. Nem kicsit, és abszolút pozitív értelemben.
Kötelezően eredeti hanggal és felirattal. Nyomokban angol nyelvet tartalmaz. :-)
Ja és itt is igaz az, hogy a mozijegy árában a film végi feliratok is benne vannak. ;-)

Raf ajánlója
Minden nagyzolás nélkül rutinos filmszínház látogatónak tartom magam, aki már látott pár filmet (és közönséget). Pont ezért lepett meg az, hogy a Sinners-ről a nézők több, mint 10%-a kiment a film alatt (ketten úgy fél óra után, másik páros úgy egy órával a kezdés után; igaz a férfitag jó ideje a telefonját nyomkodta).
Ez csak azért furcsa, mert a film maga, ha nem is zseniális - kimondottan nagyon jó! Azért sem lehet zseniális, mert egyértelműen és bevallottan inspirálódott az Alkonyattól pirkadatigból, de tényleg csak inspiráció volt, csavart rendesen a történeten. Jó, itt is két testvér áll a középpontban, és majd gyüsznek a vámpírok is - de ennyi.
Itt ugyanis Smoke és Stack (ÉRTED?! füstelvezetéshez kell a kémény!) Chikak, izé, Chíkfut, nem, Chicago-ból hazatérnek a Mississippi-deltába, szülőültetvényükre, hogy nyissanak egy zenés-táncos mulató helyet, ahol unokaöccsük, a hipertehetséges gitáros pengeti a talpalávalót. Pia van dögivel (hát igen, amikor az íreket és az olaszokat is meglopod, összeugrasztva őket), találnak fészert is, már csak a crew kell, meg a közönség. Lesz is, sőt hívatlan vendégek is akadnak, eszkalálva a békés bulájt.
Tény, hogy nem az elejétől vámpírkodik a film - de akkor is az egyik legjobb vérszívós film ever, amit láttam (pedig csak idén láttam már egyet, gótikus-vámpírosat) és Cooglernek sikerült újat nyújtani (amikor Cornbread kimegy slozira) a műfajban.
Megjegyzés: általában nem vagyok híve annak, ha egy színész ikreket játszik, de a legendás kosaras unokaöccse (Michael B Jordan - Creed, Feka Párdutz) kitett magáért.
Vastagon ajánlott! Nem csak rutinos rókáknak, hanem új belépőknek is. Feliratot viszont mindenképpen mellékelj a nézéshez, mert a deltás dialektus tartogat kihívásokat, vastagon.
Ja, és hiába nem szuperhős film, van mid-credit és after credit is. Érdemes mindkettőt, szépen keretbe foglalja és megmagyaráz(hat) 1-2 dolgot.

Kapcsolódó ajánlók

Alkonyat	Alkonyat - Hajnalhasadás 1.	Alkonyat - Hajnalhasadás 2.
Alkonyat - Napfogyatkozás	Alkonyat - Újhold	Álom doktor
Blood red sky	Daybreakers - a vámpírok kora	Az elveszett fiúk
Az ismeretlen Drakula	Leszbikus vámpírok gyilkosai	Nosferatu
Underworld 4 - Az ébredés 3D	Underworld vs. Underworld: Evolution	Underworld: Vérözön 3D

Lilo és Stitch

vígjáték

Raf ajánlója
A Disney az utóbbi években előszeretettel készít régi, nagy sikereikből élőszereplős változatokat. Inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel (vagy orbitális buktával, lásd kishablehány, hótehénke) - pedig olyan alkotókat és közreműködőket rángatnak ezekbe a leginkább felesleges remake-ekbe, hogy hihetetlen! Teljesség igénye nélkül: Dumbó: Tim Burton, Michael Keaton, Colin Farell; vagy Aladdin: Guy Ritchie és Will Smith.
Nem adják fel - pedig igazából nem ártana. Hiába van egy nagyon jól sikerült változat (lásd Lilo és Stitch), ha jut rá egy hókefélke és egy kishablegény. Csodálkozom, hogy még nem hullottak fejek. Sok.
Pedig a L&S kimondottan jó lett - nem lett szolgai másolat, elég sok változtatás lett a filmben, hogy inkább reimagine, mint remake. Szórakoztató, kedves, vicces, könnyfacsaró, nem énekelnek benne a karakterek, kislányt játszó színészpalánta meg cuki ÉS nem idegesítő.
Ha szeretted az eredetit, ezt is muszáj látni - ha pedig nem ismernéd, akkor meg azért. Nagyon jó szórakozás kicsinek és nagynak.

A cikk utoljára frissítve: 2025.07.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra