Filmajánlók 56.

Apja lánya

romantikus dráma

Wolkens ajánlója
A munkamániás Ollie (Ben Affleck) gyermeke születésekor elveszíti a feleségét, aztán nemsokára a munkáját is. Így apjánál kell laknia, amit utál, karbantartóként kell dolgoznia, amit utál, és gyerekneveléssel kell foglalkoznia, amit u... púpnak érez a hátán. Alkalmi kikapcsolódásként pornót kölcsönöz ki a tékából, amivel felkelti a tékás csaj, Maya (Liv Tyler) érdeklődését. A végkifejlet innen kitalálható, de addig Ollienak sokat kell dolgoznia, hogy súlyosan seggfej hozzáállását leküzdje. Nem rettenetesen gyenge film, de Affleck helyében inkább kifelejteném az önéletrajzomból.

The Chronicles of Riddick - Dark Fury

sci-fi horror

Wolkens ajánlója
30 perces kis animációs filmecske a Riddick-univerzumból, ami lazán összekapcsolja az első két Riddick-filmet. Rövidsége ellenére sem stílusban, sem színvonalban nem egységes, szóval csak rajongóknak. Nekik viszont igen, mert hát... Riddick. :-)

Kapcsolódó ajánlók

Chronicles of Riddick

Riddick trilógia

Sweetpea első évad

horror krimi

Wolkens ajánlója
Rhiannon (Ella Purnell) a céltáblája volt néhány iskolatársnője zaklatásának, és a traumát a mai napig nem heverte ki. Felnőttkorára szürke kisegér lett, akin mindenki átnéz, rosszabb esetben át is gyalogol. A bajok kicsúcsosodni látszanak, amikor szeretett édesapja, aki az utolsó stabil pont az életében, elhalálozik. A belső feszültség hirtelen felindulásból és szükségtelenül sok késszúrással elkövetett emberölésben robban ki belőle. Az élmény felszabadító... és elkezd formálódni az elképzelés, hogy évtizedes lelki problémáinak gyökerét is késsel kéne eltávolítani ebből a világból. Persze semmi nem a tervek szerint alakul, amatőr gyilkosunk összevissza bénázik, de szerencséjére a rendőrség sincs a helyzet magaslatán.
Hat, egyenként háromnegyed órás epizódon keresztül követhetjük a nem kicsit morbid és helyenként mind dinamikában, mind logikában megbicsakló történetet. Ella Purnell hibátlan a karakterben, a többi színész is jó, de összességében rezeg a léc, a néző nem feltétlenül érzi úgy, hogy a majd valamikor érkező második évadra is mindenáron be kéne neveznie.

Raf ajánlója
Rhiannon élete nem kimondottan jó - ő a klasszikus láthatatlan személy, akit mindenki lát, mégsem vesz észre. Se a férfiak, se a nők, se senki. Az sem segített rajta, hogy középsuli alatt egy maroknyi lány terrorizálta, ezzel mélységesen mély sebet ejtve rajta, megritkítva hajkoronáját.
Aztán egy nap véletlenül nagylyukú szűrőt csinál egy őt levizelő részegből, s a hirtelen hatalomtól megrészegülve önbizalommal töltődik fel, s elhatározza, bosszút áll az őt tinikorában terrorizáló leányzókon.
Ella Purnell, ha nem is ezerarcú (hallod ezt Bella Ramsey?!), de nagyon jól tudja hozni a naiv libuskát (Kiesés anyone?!) éppúgy, mint a nagyszájú, irányításmániás szűzkurvát (Sárgakabátosok), vagy itt a szürke kisegeret, akiből virágzó vénuszcsapda lesz (a gülüszemei sokat segítenek, és tud is velük játszani). Nem egy Kristen Stewart, de azért nem rossz.
Igazából mindenkinek ajánlott, csak 6 (azaz 6) rész, hamar le lehet darálni - és a cliffhanger miatt meg nem kell aggódni, már decemberben berendelték a második évadot.

Kapcsolódó ajánlók

Yellowjackets első évad

Yellowjackets második és harmadik évad

Egyedül a vadonban

horror

Wolkens ajánlója
Csak azért nem mondhatom, hogy minden idők legbénább és legunalmasabb zombifilmje, mert még nem láttam minden zombifilmet.

A dark song

horror

Wolkens ajánlója
Nem szokványos darab, ami a természetfeletti horror, az okkult thriller és a lélektani dráma közötti határon egyensúlyoz. Lassú, néhány ponton megbicsaklik, viszont nem szájbarágós befejezése miatt egy kis elgondolkodásra készteti a nézőt. Hangulatra hasonló, mint nemrég az Eretnek - ha az tetszett, ennek is adhatsz egy esélyt.

Kapcsolódó ajánlók

Eretnek

Pontypool

horror

Wolkens ajánlója
Vannak ugye azok a filmek, ahol a történésekről pusztán vagy legalábbis nagyrészt csak az elhangzó párbeszédekből értesülünk, és a néző fantáziájára van bízva, hogy miként is képzeli el az eseményeket. Ilyen volt a 2013-mas Hívás meg a 2018-as Bűnös - mindkettő remek darab. Most pedig sikerült megnéznem az időben mindkettőt megelőző, 2008-as Pontypool-t (magyar alcím: A zombik városa), ami sajnos csak időben előzi meg őket, élvezhetőségben már kevésbé. Pontosítok: a film első fele kifejezetten jó, aztán a második fele úgy csapja agyon az egészet, mint egyszeri böllér a levágásra ítélt tehenet.
Az alapszituáció szerint a veterán rádiós műsorvezető, Grant Mazzy (Stephen McHattie), az adás producere, Sydney (Lisa Houle) és az asszisztensük, Laurel (Georgina Reilly) a reggeli műsorban drámai eseményeknek lesznek fültanúi, különféle telefonos bejelentkezések alapján. A kisvárosban elszabadulni látszik - vagyis helyesebben: hallatszik - a pokol, a lakosság megőrül, és, ahogy az egy rendes zomibitól elvárható, foggal-körömmel támad a még meg nem fertőzötteknek. Hőseinkben pedig közben egyre fokozódnak a kételyek: vajon tényleg ennyire rossz a helyzet, vagy az egész egy remekül megszervezett átverés?
Szóval a film idáig egészen jó. Szépen épül a feszültség, megismerhetjük a karaktereket, kellő dinamikát visznek az egészbe a műsorvezető és a producer eltérő elképzeléseiből adódó konfliktusok. Aztán beüt a ménkű, és kapunk egy olyan idióta és hézagos magyarázatot az eseményekre, hogy az már fáj. A logika egyik másodpercről a másikra esik szét egyre apróbb darabokra, a végén már a morzsái sem látszanak. Ezt persze az alkotók próbálják kompenzálni némi vérrel meg akcióval (érezhetően alacsony költségvetésből), de leginkább sikertelenül. Kár érte, az ötletben több lett volna.

Kapcsolódó ajánlók

A bűnös

A hívás

Final Destination: Bloodlines

horror

Raf ajánlója
14 év után kiásták a Final Destination hulláját, hogy nyerészkedjenek rajta, s ha már ott vannak, meg is gyalázzák kicsit - és egyben elbúcsúzzanak Tony Todd-tól, kinek ez volt az utolsó filmje. Maradjunk annyiban, hogy ha a búcsú még jó is volt (not scripted), de a film, na, hát az nem igazán. Persze mint a legtöbb sorozat, ez a széria is részről részre gyengült, ez a rész sem kivétel - cserébe még a CGI is borzalmas. Na meg az elmaradhatatlan "School of running away from things".
Csak azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a valószerűtlen belezős-felezős témát és 110 percre ki tudják kapcsolni az agyukat, mert a logikátlanságok tárháza végtelen a film.

Kapcsolódó ajánlók

Végső állomás 5 3D

28 évvel később

sci-fi horror

Wolkens ajánlója
Érdekes úgy beülni egy trilógia harmadik részére, hogy a nézőközönség jelentős része még nem is élt, amikor az első rész készült. :-) Mondjuk ez nem annyira probléma, mert a film önmagában is élvezhető és értelmezhető, az alaphelyzeten kívül nem kapcsolódik a korábbi részekhez.
Az alaphelyzet pedig az, hogy 28 évvel ezelőtt elszabadult egy virus Angliában, ami a fertőzötteket dühöngő őrültekké változtatja. A vírust sikerült bezárni, a karantén pedig maga Nagy-Britannia. A világ többi része ment tovább a maga útján: jött az okostelefon, az internet, a csomagküldő szolgálatok, míg a bezárt területeken a civilizáció lényegében törzsi szintre süllyedt, ahol a legfontosabb fegyver az íj és a nyílvessző.
De mindez csak egy keret az eredeti filmet, a 28 nappal később-et is rendező rendező :-), Danny Boyle számára (akinek olyan "csekélységek" vannak még a munkásságában, mint a Trainspotting meg a Gettómilliomos) egy olyan történet elmeséléséhez, ami a legkevésbé sem a fertőzöttekről szól. Mesél ehelyett szülő-gyermek kapcsolatról, felnőtté válásról, szüleink hibáinak felismeréséről, elfogadásról, az elkerülhetetlen halálról, gyászról, a saját utunk kereséséről. Igazából négy színész viszi a vállán a filmet: Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer, Ralph Fiennes és a gyakorlatilag újonc, 14 éves Alfie Williams, akinek a legnehezebb dolga van a filmben, és azt hibátlanul teljesíti. A három nagy névtől meg már megszoktuk, hogy értenek a színészethez.
A 28 évvel később sokkal inkább dráma, mint horror, és leszámítva néhány brutális akciórészt, alapvetően inkább lassú, melankolikus, víziószerű, és helyenként mellbevágóan hatásos. Mondanám, hogy ajánlom mindenkinek, de a látványvilága és az ezt tükröző 18-as karika miatt azért óvatos vagyok ezzel a kijelentéssel.

Raf ajánlója
Az Úr 2025-ik évében mozikba küldik a 28 years later című filmet, Danny Boyle rendezésében, írta Alex Garland. Ez a 28 nappal később című film folytatása, melyet ugyanők készítettek - volt egy 28 héttel később is, de azt ez a film nem megtörténtté tette.
Az Úr 2025-ik évében ezen filmet a magyar mozikba küldik.
18-as(!!!!!!!4!!!!!) karikával.
Ezen filmben vannak meztelen fertőzöttek (nem, TOVÁBBRA SEM zombik!).
Meztelen fertőzöttek, amiket (akiket?) színészek alakítottak.
Olyan színészek, akik a brit gyermekvédelmi törvényeknek/szabályozásoknak megfelelően (ugyanis a főszereplő gyermek a forgatáskor 12 éves volt) az intim részeiket protézisekkel takarták el/helyettesítették. Értsd: elsődleges és másodlagos nemi jellegeket műanyaggal/szilikonnal fedték el. Értsd: műpénisz, műmell, műmuff. Műminden.
Ebben a filmben nem cicózik senki, főleg mert nincsen slukker senkinél - van bél és vér, több kitépett gerincoszlop premierplánban (a sarokban felsír egy csapat predátor), minden mi szem szájnak ingere.
ÉS AZ ÚR 2025-IK ÉVÉBEN EZT A 18-AS KARIKÁVAL RENDELKEZŐ FILMET ÚGY KÜLDTE A FORGALMAZÓ A MOZIBA, HOGY A MÁSODLAGOS NEM JELLEGEKET MIND KIBLŐRÖZTÉK.
Ismétlem. 18-as karika:
"Olyan műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme a közvetlen erőszak vagy egyéb haláleset naturális bemutatása, illetve/vagy közvetlen szexualitás visszafogott ábrázolása nem érintve a pornográfia jellemzőit. 2021. július 8-ától ide tartoznak a homoszexualitást és a szexuális kisebbségeket bemutató tartalmak is."
Nincs rá más szó, mint a SZÉGYEN.
"Amúgy" a film zseniális, de teljesen mást kaptam, mint amire számítottam: abszolúte folytatása a 28 nappal később-nek (nem, nincsen benne Cillian Murphy; legnagyobb sajnálatomra), s bár itt is hangsúlyos a túlélés, mint az előzményben, de itt már nem az újdonságtól és ismeretlentől való félelem dominál, hanem az emberek már berendezkedtek erre a világra, megszokás van; illetve hiányzott az emberi gonoszság, most nem volt benne egy ex-Doktor sem, aki megtestesítse azt.
Az emberiség a túlélését az alkalmazkodóképességének köszönheti, nincsen ez hőseink esetében sem: áram nincs, védelem van, dagály és beavatás. Viszont nincsen modern medicína, s ha valaki megbetegszik, a mendemondák az egyetlen reménye a betegeknek.
Annyi mindent kapunk, hogy felsorolni is nehéz: felnövéstörténetet és felnőtté válást, veszteséggel és (bizonyos szemszögből) árulást, a remény szikráját a kilátástalanságban, művészieskedésbe tartó (de azzá sosem váló) képeket, ami a történet előrehaladásával megritkul, majd elfogy, de mégis passzol és szervesen beépül, kitépett gerincoszlopokat, alfákat - és egy hirtelen véget, ami számomra a folytatást implikálja. Remélem, nem kell sokat várni rá. Van rá két hetük. Max egy hónapjuk, azután türelmetlen leszek.
Igazából mindenkinek ajánlanám, hiába a téma - mert a veszteséges rész, az egyszerűen zsigerig hatol, sebeket tép fel, de mégis segít. Ralph Fiennes pedig majdnem(?) ugyanolyan zseniális, mint az In Bruges-ben, csak teljesen máshogy.
Nézd meg az elsőt és ezt - csak streamingen vagy külföldön.

Kapcsolódó ajánlók

28 nap múlva vs. 28 hét múlva

F1 - A film

akció dráma

Wolkens ajánlója
A nem túlbonyolított cím ezúttal nem a segítségkérő gombra utal a billentyűzeten, hanem a Forma1-re, ami egyesek szerint az autóversenyzés csúcsa, mások szerint meg az unalomé. Bevallom, én is az utóbbi csoportba tartozom, így voltak kételyeim a filmmel kapcsolatban is. És, bár a darab ugyanúgy túl hosszú, mint egy F1-es futam, azzal ellentétben legalább nem unalmas. :-)
Mondjuk sok újdonságot nem láthatunk, az alkotók, mint az autóversenyes tervezőmérnökök is, a meglevő megoldásokat (értsd: kliséket) csiszolgatták, finomítgatták. Van itt nekünk egy már majdnem kiöregedett, sokat megélt, önfejű autóversenyző, Sonny (Brad Pittnek egyértelmű jutalomjáték a szerep), akinek vissza kell térnie a nyugdíjas lét határáról. Aztán van egy feltörekvő, fiatal, önfejű sztárpilóta, Joshua (Damson Idris), aki azt képzeli magáról, hogy már mindent tud, pedig nem. Kettejüknek persze együtt kellene dolgoznia, így az alapkonfliktus adott, aztán, ahogy kell, végigmegyünk az összes kötelező autóversenyzős filmes momentumon, az ennek megfelelően kiszámítható végkifejletig. Szóval ez simán lehetne dögunalmas, de mint írtam, nem az. Jók a fő karakterek, jók a mellékszereplők, jó a látvány, (nagyrészt) jó a ritmika. Kikapcsolódásnak tökéletes, többre azért ne számítsunk.

Raf ajánlója
Azt mondják, hogy ami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy viselkedik, mint egy kacsa, az nagy eséllyel kacsa.
Na, ez a film pontosan cáfolja ezt a tézist. Mert úgy néz ki, mint egy F1-es film, úgy mennek az autók, mint az F1-es autók, vannak benne volt és jelenlegi F1-es versenyzők és csapatfőnök, de ez minden, csak nem egy F1-es film. Ugyanis az F1 nem ilyen. Nem lángolnak a kipufogók váltásnál (az a WRC), nem törnek szándékosan autókat, hogy így hozzanak előnybe csapattársakat (vagyis, hát de, volt ilyen EGY alkalommal mostanában: 2008-ban és elég hamar kibukott, mindenki is meg lett szexualizálva az anyja hátán), ha nem vettél részt időmérőn, akkor nem indulhatsz a versenyen stb.
Tehát ha a sport értékét nézzük, akkor egy nagy nulla a film.
Ha az eredetiségét, klisé mentességét: még nagyobb nulla.
Logikát? Same.
DE.
Mégis szórakoztató (ha el tudsz vonatkoztatni az életszerűtlenségétől), legfőképpen a versenyjelenetek miatt, nagyon jól oldották meg, tényleg beszippant, mint Deutsch Tamás a budapesti éves kokómennyiséget.
Mindenkinek ajánlott - kivéve a nagyon-nagyon durva F1-fanatikusoknak.

Jurassic World - Újjászületés

sci-fi akció

Wolkens ajánlója
Kezdeném azzal, hogy a helyes alcím az "Újrahasznosítás" lett volna.
Persze önmagában az újrahasznosítással nincsen semmi baj. Lehet azt jól is csinálni, de a JW:Ú nem jól csinálja. Azt sem. A logikát sem. A filmzenét sem. A fordulatokat sem. Az alapvető fizikát sem. Sorolhatnám sokáig - elég hosszú a film - de inkább csak néhány kiragadott részlet.
- valahol ott kezdődik a fájdalom, amikor Zora (Scarlett Johansson) egy kékbálna méretű dínóra távcsöves puskával céloz úgy, hogy előzőleg a fülébe rágják, hogy tíz méternél közelebbről kell lőnie. Mint akarna látni abban a távcsőben? Hogy melyik hámsejt lenne az ideális célpont? Ja, amúgy a távcső maximum egyszeres nagyítású, és még piros pont sincs benne, szóval kb. csak nehezíti a felhasználó dolgát. Billeg is a puska a csaj kezében összevissza, ami azért elég méltatlan egy olyan zsoldoshoz, akit millió dollárokért bérelnek fel.
- amikor anno a Leszbikus vámpírok gyilkosai röhögve a néző pofájába tolta, hogy "némmá, még arra sincs pénzünk, hogy ezt az effektet megcsináljuk", az abszolút illett a film kategóriájához. Amikor egy 180 millió dolláros látványfilmben spórolnak meg pár tízezer dollárt azzal, hogy egy jelenetet hangsúlyozottan "a néző fantáziájára bíznak", csak hogy ne kelljen leforgatni meg leanimálni, na az nem vicces, hanem kínos.
- amikor Zora egy satnya harapófogóval áll neki elvágni azt az ujjnyi vastag acéldrótot, amit szemmel láthatóan az elmúlt akárhány évben a szabadon kószáló dínók meg sem tudtak mozdítani, mindezt egy olyan kerítésben, hol fél méter hézag van két drót között, szóval simán átférnének, ott már erősen kapartam a szék karfáját.
- amikor csávókám lezuhan 150 méter magasról, de szerencsére az utolsó tíz méteren néhány falevél tompítja az esést, így aztán úgy pattan fel egyetlen sérülés nélkül, mintha mise történt volna, ott már a fejemet fogtam. Sajnos addigra már elengedtem, amikor a kis ejtőernyős csomagocska, amit a pasinak előzőleg sikerült még a szurdok tetején elveszítenie, tőle két méterre landol fél perccel később, tökéletesen a párbeszédekhez ütemezetten. Mert nyilván egy szűk, bazi mély szurdokban egy kis szigeten az óceán közepén semmi oldalirányú légmozgás nincs, így egy tízdekás, ejtőernyős cucc tök függőlegesen jön le. És természetesen nem akad fenn és nem térül el azokon a fákon, amik viszont elég sűrűk ahhoz, hogy hősünk zuhanását lefékezzék.
- amikor csak nézel, hogy a 17 éve elhagyatott szigeten kialakult olyan dínópopuláció, ami már több tíz példányt számlál... egy olyan fajból, ami elvileg 100+ évig él, tehát sejthetően nem két évesen lesz ivarérett. Ja és kicsik nincsenek, csak nagyok. De nem érsz rá ezen gondolkodni, ahogy emelkedik a kamera, hogy mutassa ezt az iszonyatosan epikus látványt, mert csengenek a füleid a túltolt, epikusnak szánt háttérzenétől, ami nagyjából a film minden két percében legalább egy perc harmincnyolc másodpercig dübörög, nyüszít, vonyít, hogy a hülye néző is ércse :-D, mekkora epikus cucc ezitten.
- amikor minden, két évtizede hanyagolt akkumulátoros cucc pöccre indul, kivéve azokat, ahol a forgatókönyv máshogy kívánja. Mondjuk annál a jelenetnél, ahol (a) világít a kijelző, közben (b) sikít valamelyik karakter, hogy "Nincs áram!", majd (c) kézzel berántják a csónakmotort, tehát önindító sincs, szóval tökmindegy, van-e áram, na ott teljesen összezavarodtam.
De ahogy írtam, sorolhatnám sokáig.
A teljességhez hozzátartozik, hogy a JW:Ú nem teljesen nézhetetlen. Scarlett Johansson még egy rossz forgatókönyves filmben is tud jót alakítani, a lassú, visszafogottabbb - a karakterépítést szolgáló - jelenetek kifejezetten szépen működnek. Kár, hogy ezeknek vége nagyjából a film negyedénél.

Raf ajánlója
Lassan veszélybe kerül a Gyors és Furiózus Első Helye A Folytatások Számát illetően, a dínók számszakilag erőteljesen közelítik az autós szériát. Pedig a filmben is elhangzik, hogy az emberek megunták a dínókat (what a lie - a semmilyen/szar dínós filmeket unták meg), annak ellenére, hogy soft reboot folyományaként megint kihalnak.
De még mielőtt kihalnának, a Prototipikus Céges Ember (halovány utánzata Carter J Burke-nek) felbérli a Fekete Özvegyet, hogy menjenek el az egyenlítői övbe, ahol a dínók élnek, mert ott jobb az idő ÉS MAGASABB AZ LEVEGŐ OXIGÉNTARTALMA, és ha már ott vannak, szedjenek ki a három legnagyobb élő dínóból 1-1 kancsónyi vért, mert nagyok és emiatt nagy szívük van (pont mint nekem, csak nincsen benne hely senkinek) és ezért sokáig élnek, s ez segíthet a minden ötödik meghaló emberen, akik amúgy szívbetegségben halnak meg. Pont mint Fekete Özvegy anyukája.
I KID YOU NOT.
Gondolom semmi köze ezen halálokoknak a civilizációs dolgokhoz.
Na, ez és a sok nulla a beígért csekken segít a spinének dönteni, össze is állítanak gyorsan egy csapatot, kezdik a dínótudóssal, aki nagy szakembör, bár élő dínót még nem látott, és a mosasaurust és pteradonokat is következetesen dinoszauruszoknak hívja (know your fuckin' place, peasant!). Aztán jön a hajós ex-bajtárs (mégiscsak szigetre kell menni, ahhoz meg egy hajó kell, ha nem jó) és legénysége. Ekkor még egy másik szálon bejön egy elvált apuka két kislánnyal és az egyik (az idősebb, a szivarérett!!!!4!!!) pasija, ők hajótörnek, de a jótét kommandósok felveszik őket, s együtt mennek a sokadik szigetre (ex ingen-mutánskészítőlabor otthona). Persze cat-té válnak, vért vesznek, elfogynak, hazamennek.
Nem egy okos film, ezt meg kell hagyni. Sőt, kimondottan buta, ha az alapokat nézzük. Ha a karaktereket (vagyis a szereplőket, akiknek semmilyen egyéniségük nincsen - hacsak nem tekintjük annak az egyik ürge "franciául beszélek, de a baj láttán nem vonulok vissza fejvesztve"-t. Rutinos mozibajáróként egyből kiszúrni az elhullandandókat - profik még a sorrendet is pontosan kitalálhatják (lásd még: ÉN).
Látványra nem lehet panasz - Gareth Edwards hozza a formáját.
DE.
Az ingen tudósai olyan profik voltak a génsebészetben és klónozásban, hogy az összes dínó hangtalanul lépked, észre sem veszi az ember, csak amikor már ott áll felette; legyen szó T-Rex-ről vagy a Titanosaurus-csordáról. Vagy akár a D. Rexről (ami egy alien és egy rancor szerelemgyereke). (ha már Titanosaurus: a csorda olyan szépen elbújt a másfél méteres fűben, hogy hőseink csak akkor vették őket észre, amikor a kamera is alaposan végigpásztázta a brachioszaurusz-pótlékokat)
Sajnos egy nagyon klisés és buta filmet sikerült soft rebootként prezentálni - oké, még mindig jobb, mint a JW:VU, de a jó nem ilyen. Oké, egy maréknyi harmadikos odáig volt érte, féltek, izgultak meg minden - de ne ők legyenek a mérce.
Látvány ott van - de minden más, hát... Na jó, a hommidzs is ott van a szeren. Szerencsére tényleg hommage és nem szolgai másolás.

Kapcsolódó ajánlók

Jurassic World: Világuralom

Leszbikus vámpírok gyilkosai

Balerina (2025)

akció

Wolkens ajánlója
A bosszú-akciófilm műfajban röpke 11 évvel ezelőtt nagyot robbant a John Wick-bomba: vegytiszta akciót kaptunk, rengeteg, szépen megkoreografált bunyóval, megszámlálhatatlanul sok fejlövéssel, és az egészet egy érdekes (al)világba helyezve. A második és a harmadik rész aztán gyengébbnek bizonyult, így a negyedikre még rá sem szántam magam, amikor megjött az említett érdekes univerzumban játszódó, jelentős részben Magyarországon készült Balerina. A címszereplő egyszerre kecses táncos és könyörtelen harcos, aki úgy nő fel, hogy egyetlen célja, hogy bosszút álljon apja gyilkosain. Mondjuk ennek alapján sejthető volt, hogy az alkotók nem a forgatókönyvvel akarják beverekedni magukat az Oscar-gálára :-), de ahogy a korábbi John Wick filmekben megszokhattuk, van az az eset, amikor a patakvér, csontrecsegős akció, a kreatív halálnemek, a "mindennel ölök, ami a kezem ügyébe kerül" kárpótolnak a kisebb történetbeli hiányosságokért, neadjisten logikai bukfencekért. Ebben a műfajban olyan darabok versenyeznek, mint a tavalyi Majomember és a Kinyírni a világot, illetve korábbról a Kate vagy a Rajtaütés.
És most megjött a Balerina, és hogy visszafogott legyek, ez egy tízpontos gyilkolászáspornó. :-D Eve (Anna de Armas) mindenen és mindenkin átgázol, amíg el nem ér céljáig. A szépséges színésznőnek jól áll a karakter, kapott harcművészeti tréninget is, így az akciójelenetek egy részében tényleg őt látjuk, nem dublőrt. Akciójelenetek pedig vannak rogyásig, ahogy kell, bár a sajtreszelő pont nem bukkan fel a fegyverarzenálban*, cserébe a lapostányértól a jégkorcsolyáig nagyjából minden más.** :-) A műfaj rajongóinak kötelező, kólát és popcornt vigyetek, a logikát hagyjátok a kocsi csomagtartójában.

* Mai fontos tudásmorzsa: az IMDB-van külön lista azokról a filmekről, ahol sajtreszelőt használnak fegyverként. :-)
** Klasszikus filmes idézetek, emelt szint: "Teásbögre általi halál. Hogy erre miért nem gondoltam?" - melyik filmben is hangzott el ez? :-)

Kapcsolódó ajánlók

John Wick	John Wick 3 - Parabellum	Kate
Kinyírni a világot	Majomember	The Raid: Redemption

A csúf mostohatestvér

dráma

Wolkens ajánlója
Kezdjük a konklúzióval, de ehhez egy találós kérdés: mi a közös a következő filmekben: Silent Hill (2006), REC (2007), Köpök a sírodra (2010), Szeplőtlen (2024), A szer (2024)? Gondold át.
Egy pont jár azért, ha tudtad, hogy ezek mind horrorfilmek.
Még egy pont jár azért, ha tudtad, hogy a főszereplő nő.
Egy további pont jár azért, ha tudtad, hogy a főszereplő extrém szenvedéseken kell, hogy keresztülmenjen, amik egyrészt erősen erodálják a külsejét, másrészt nagyon komoly elismerés jár a színésznőnek, hogy egyáltalán bevállalta a szerepet.
És még két pont :-) jár azért, ha tudtad, hogy mind a filmek azon szegmensébe tartoznak, amik egy mondatban az "annyira erős, hogy csak a nézők egy százalékának merem ajánlani" kategóriába tartoznak.
A skandináv gyártású Csúf mostohatestvér is ezt a nem szokványos sort bővíti. Szóval igen, jó. És szóval nem, nem biztos, hogy meg akarod nézni. Ha a felsoroltak közül egyet sem láttál, akkor szinte biztos, hogy nem. Megfordítva: ha a fentiekből láttad bármelyiket és tetszett, akkor viszont igen.
Na valszleg ez az egyik leghosszabb konklúzió, amit valaha írtam :-), úgyhogy nézzük, mi vezet ide.
A történet lényegében Hamupipőke meséjének a fonalát követi (ami ugye önmagában elég horrorisztikus), ám ezúttal nem Hamupipőke, hanem egyik mostohatestvére, Elvira (Lea Myren minden tiszteletet megérdemel ezért az alakításért, kétszer) szemszögéből. Egy kicsit senki nem olyan, mint az eredeti mesében: Hamupipőke nem egy szende szűz, a herceg nem egy tiszta erkölcsű lovag, Elvira pedig nem gonosz.
Legalábbis eleinte.
Ő csak egy kissé együgyű lány, aki szerelmes a hercegbe, és arról álmodozik, hogy az majd eljön érte... mint a mesében. És ezért az álomért mindent hajlandó megtenni, részben szülői, részben környezeti nyomásra, részben abban a hitben, hogy a külsejének az átalakítása teszi majd ellenállhatatlanul vonzóvá. Az átalakulással viszont pont a belső szépségét veszíti el: átmegy abba a Hamupipőkét ugráltató, elnyomó, lenéző mostohatestvérbe, akit a történetből ismerünk. A herceg megszerzése a rivális legyőzése árán válik az egyetlen rögeszmévé, ami vezérli, és viszi keresztül durvánál durvább szépészeti beavatkozásokon. És amikor azt mondom, durva, akkor "még nézni is nagyon fájdalmas" szinten durvára gondolok. A látvány nem kíméli a nézőt.
Mindeközben Hamupipőke személyisége pont az ellenkező irányba változik: a kezdeti arrogáns, az orrát fenn hordó valakiből egy harcos lesz, aki nem származásából és szépségéből, hanem személyiségéből merít erőt.
Elvira bukása elkerülhetetlen, és totális: mindent elveszít, gyakorlatilag helyrehozhatatlanul, az életén kívül.
Hosszan lehetne ragozni, hogyan nyújt a film görbe tükröt a szépségiparnak, az Instagram modellkedésnek, a Youtube nézettséghajhászásnak és még sok minden másnak, de szerintem ez a leírtak alapján sejthető. Méltán állítható párba a Szerrel, minden tekintetben. Sokat morfondíroztam rajta, megnézzem-e (már az előzetes megtekintése is megterhelő), de örülök, hogy bevállaltam.

Kapcsolódó ajánlók

Köpök a sírodra	REC	Silent Hill
Szeplőtlen	A Szer

Predator: Killer of killers

animációs

Wolkens ajánlója
Mint minden rendes univerzumnak, a Ragadozó világának is folyamatosan tágulnia kell. :-) Ezúttal egy minőségi, másfél órás animációs filmet kapunk, kicsit az Arcane-ra hajazó, gyönyörű látványvilággal, szédítő kamerafahrtokkal, szépen kidolgozott és pörgős animációkkal. A darab három különböző történelmi korból hoz össze egy-egy hőst, akik megküzdöttek egy Ragadozóval, és túlélték. Hogy aztán a valószínűtlen trió (egy viking törzsfőnök nő, egy japán szamuráj, meg egy ifjú amcsi pilóta a második világháborúból) együtt mire jut együtt, az már a következő kérdés.
Majdnem tökéletes belépési pont a Predator-univerzumba, csak a Prédát kell előtte megnézni - legalábbis ha nem akarod nem érteni a referenciát a végén.

Raf ajánlója
Réges régen, egy messzi messzi galaxisban JVCD besokallt latexcuccban a mexikói esőerdőben, és csapot-papot otthagyva lelépett a Predátor forgatásáról. Újra kellett tervezni - elég megnézni a forgatási fotókat, archívumot, hogy jól járt a világ, hogy a belga spárgahős ragequitelt.
Persze az Osztrák Tőgy, izé, Tölgy sikerre vitte a filmet, így frencsájz lett, sőt, összeboronálták a második részben még az ilionokkal is, ami szintén szép nagy lökést adott a frencsájzizmusnak (copyright by me) - ha lehet az AvP-t, de főleg az AvP:R-t felejtsük el egy életre. Antal Nimród, Shane Black - majd Dan Trachtenberg próbált több-kevesebb sikerrel életet lehelni a szériába (SB esetén NAGYON látszott, hogy mennyire nagyon belenyúltak a filmbe a stúdiónál, pedig nem kispályás; na meg ugye duplán áldozata a Prediknek! wink-wink); igazából Dannyboynak sikerült rendesen belefingani a nulláslisztbe, annyira, hogy a dűzni zöld utat és defibrillátort adott a kezébe.
Idén (2025) jön a Predátor: Rosszföldek, amiben a jelekből (lásd még: trailerek) ítélve egy We-Yu(!) android küzd vállvetve egy yautja oldalán - de addig is itt van bemelegítésként egy egész estés "rajzfilm" (elvileg UE5-tel készült, tehát nem rajzolt, hanem CGI), ami ad egy kis ízelítőt a vadászok világából és össze is köti a Prédát és (ezzel együtt) a Predi 2-t (mindenképpen).
3 hős három különböző korból: egy közös van bennük: megküzdöttek egy zöldvérűvel és túl is élték. DE.
Minden másra ott a Disney+ (vagy a téka).
Rajongóknak kötelező, mert jól sikerült - szűzek meg kezdjék a Prey-jel; utána ez, aztán Predator 1, 2, Predators, The Predator. Majd idén meg a Badlandz. Valamikor.
You're welcome.

Kapcsolódó ajánlók

Aliens vs. Predator 2: Requiem	A karatekölyök vs. Ragadozók	The Predator - A Ragadozó
Predator - Ragadozó	Préda (Prey)

Így neveld a sárkányodat

fantasy

Raf ajánlója
Nem azt mondom, hogy az Universal megirigyelte a Disney "sikereit" az élőszereplős remake terén, s gondoltak egyet(?), s felültek a bandwagonra, elkészítve a 2010-es(!!!!) INAS1-et, emberekkel és CGI-jal.
Hogy hiba volt-e? Jó kérdés, mert anyagilag nagy eséllyel sikeres lesz. De. De a multikulti inzertálásán kívül semmit sem tettek hozzá az eredetihez, de legalább a (haveri) sárkányok is cukiból félelmetesbe mentek át, még Fogatlan hangjaival is így tettek.
Nem rossz, de a hiányzó báj és a masszívan érezhető pénzsóvárság keserű szájízt hagy.

Kapcsolódó ajánlók

Így neveld a sárkányodat 3D

Mission Impossible - A végső leszámolás

akció

Wolkens ajánlója
A Leszámolás ugye két részben jött a mozikba, és az első részt imádtam: igazi régimódi, szerethető akciófilm volt.
Lelövöm a poént: a második rész nem lett az. Túl lett tolva, és nem kicsit. Minden túl sok: túl hosszúak a jelenetek, túl lehetetlenek a kihívások, amikkel a főhős szembesül, túl sok az epikus (nem EPIK, mert olyan szó nincs, rád nézek, Pepsi Zero reklám) háttérzene, túl nagy a felelősség, ami a megfáradt Tom Cruise alakította megfáradt Hunt ügynök vállát nyomja, túl sok az egyszem forrasztópákával megoldható mikroelektronikai probléma. Oké, az MI filmek eddig sem a realitásról voltak híresek, de eddig legalább próbáltak valamennyire hihetőek lenni - mostanra ez teljesen elveszett. A három órás filmben van néhány poén, néhány párbeszéd, néhány ügyesen párhuzamosított eseményszál, de ennyi. Történetileg ugyan az első rész folytatása, de egyébként nem említhető vele egy lapon.

Kapcsolódó ajánlók

Mission impossible 4: Fantom protokoll

Mission Impossible: Leszámolás - első rész

Mission Impossible - Utóhatás

Karatekölyök - Legendák

akció

Raf ajánlója
Nem csak a Marvel, a Disney, a WB meg Universal (pontosítok: Universal, LOL) épít univerzumokat, hanem a Sony is (Columbia néven - ha már a Spidey-ellenfélverse BŐDÜLETESEN befuccsolt).
Ugyanis a KKK, izé, KKL a KK-verse Avengerse: itt futott össze az összes Daniel-sanos KK-mozi, a Cobra Kai-ok, az előző lányos(?)-Jackie Chan-os film. Gondolom ezért IS lett Legends! (insert smart meme here)
A film maga viszont egyrészt kimondottan vicces, feel good, aranyos, imádnivaló. DE. Sajnos van egy de: a gonosz(ok) (lásd még: antagonista(k)) olyan null-dimenziósak, hogy arra szavak nincsenek. Egyetlen tulajdonságuk van: csúnyán néznek, mindenkit bántanak és gonoszok. Egy kis jellemábrázolás nem ártott volna. Ennek ellenére IS nagyon élvezhető a film - sőt, úgy igazán csak az első Karatekölyök kell csak hozzá, minden más csak opcionális.
Fun fact: az egyetlen nem főkarakterek közti bunyón nagyon érződik Jackie Chan hatása, szvsz 108%, hogy ő koreografálta és rendezte azt a jelenetet.
Fun fact 2: a tréler átszabós: a fő sztorivonal (és ezzel együtt karakter) nem is szerepelt egyikben sem amit láttam - teljesen más a film, mint az előzetes alapján várható volt.
Mindenkinek kötelezően ajánlott.

The Last of Us második évad

horror

Wolkens ajánlója
Az első évad sikere után egyértelmű volt, hogy a folytatásnak jönnie kell, és persze rajongóként ennek nagyon örültem. Kételyeim természetesen voltak, részben az első széria apró hiányosságai miatt, részben pedig amiatt, hogy az antagonista (? erre még visszatérünk) Abby karakterére, aki a játékban nagyjából úgy néz ki - és nem véletlenül -, mint Stallone és Schwarzenegger szerelemgyereke, a vasággyal 35 kiló Kaitlyn Devert sikerült kiválasztani. A dolgot súlyosbította az, hogy a csajt legutóbb a számomra nézhetetlen "Nincs, aki megmentsen" című scifi-horror borzadályban láttam. Nos, a jó hír az, hogy az ütőerő, ami hiányzik izomzatban, az ott van Dever tekintetében: az engesztelhetetlen gyűlölet Joel iránt, ami az új széria fő konfliktusát kirobbantja. A színésznő előadásában olyan kőkemény és eltökélt harcos Abby, akiről simán elhisszük, hogy egy olyan csapat vezéregyénisége, ahol mind súlyra, mind testmagasságra ő a legkisebb. (Azért még némi konditerem ráfért volna forgatás előtt.)
A játékot annak idején sokan fröcsögve kritizálták, aminek a fő oka az, hogy rákényszerítette a játékost arra, hogy a történetet nem csak Ellie, hanem Abby szemszögéből is végigélje. És az események előrehaladtával Ellie egyre kevésbé tűnik pozitív, míg Abby egyre kevésbé tűnik negatív hősnek. A fő üzenet éppen az volt, hogy a csillapíthatatlan bosszúvágy minden emberit kiöl az emberből, és ezt a sorozat sem haboz közvetíteni.
Térjünk is vissza a sorozatra. Néhány dolgot szeretnék még kiemelni: a látványvilág eleinte pazar, minden négyzetcentiméter tökéletesen ki van dolgozva, és ezúttal lényegesen több, ráadásul lényegesen durvább akciójelenetet kapunk, mint az első évadban - ez a széria sokkal közelebb áll hangulatában a játékhoz. Mindjárt a második epizódban olyan csatát dobnak az arcunkba, hogy szemünk-szánk eláll - nem véletlenül áll ez a rész 9.2 ponton IMDB-n. Aztán az évad előrehaladtával mintha fogyatkozott volna a büdzsé és/vagy a rendelkezésre álló idő: egyre több az éjszakai jelenet, de még a sötétségnek sem sikerül mindenhol jótékonyan eltakarnia a CGI hiányosságait. Kár. :-(
Ami az eseményeket illeti, a forgatókönyv több ponton eltér a játéktól, az egész évadon érezhető, hogy szabadabban kezelték a történetet. A lényeg viszont megmaradt, és természetesen a játék ikonikus jelenetei is visszaköszönnek a képernyőről. Amikor az a-ha 1985-ben kiadta a Take on me-t, biztosan nem számítottak ők sem arra, hogy a slágerük 35 évvel később egy koromsötét, patakvér és ultraerőszakos posztapokaliptikus akciójátékban fog előkerülni, könnyfakasztóan szép előadásban (lásd link) - ez nyilván nem maradhatott ki a sorozatból sem. Az említett jelenet másik szereplője az első szériában nem szerepelt, irritálóan dögös és szépséges :-) Dina, akit Isabela Merced alakít. A színésznő ragyog a képernyőn, és ez elég erős kontrasztot képez az Ellie-t alakító Bella Ramsey-vel. Egyrészt sokszor úgy érezzük, hogy ellopja tőle a showt, másrészt némiképp elhitelteleníti kettőjük sokak számára egyébként is nehezen emészthető kapcsolatát. Mondjuk ennél nagyobb bajunk ne legyen. :-)
Az évad lezárása félbevágja a történetet, de azt előrevetíti, hogy a következő széria főszereplője tényleg Abby lesz. Kár, hogy minimum másfél évet kell várni rá.

Take on me Ellie előadásában

Raf ajánlója
Folytatódott a nagy sikerű játék-adaptáció a Maxon (HBO-n?).
Igazából sokkal többet nem tudok hozzátenni az új évadhoz, mint az előző évadról amit írtam (segítség: 2023. április 3. 14:40). Ami arra érvényes volt, még most is az. Talán annyit lehet még hozzátenni, hogy a CGI egyre ergyább.
ÉS.
És ott van szegény, szerencsétlen Bella Ramsey (nem, nem a kinézet miatt - hanem a "rajongók" "szeretete" okán) - aki egy személyben ötvözi Steven Seagal mimikáját és Jason Statham színészi képességeit (bár nem tud szigorúan nézni, honfitársától érdemes lenne legalább ezt eltanulni) és Tommy Wiseau tehetségét. Egyszerűen nem értem a castingot. Néni tehetségtelen, nem képes elvinni a hátán egy vajreklámot sem, nemhogy egy ilyen adaptációt. Akkor is látszik mennyire képtelen színészkedni amikor egyedül van a képernyőn (trust me, NAGYON SOK HOSSZÚ percen át betölti a feje a képernyőt a hét rész alatt) - de amikor megkapja mellé Dora di Explora-t (Isabella Merced - Alien Romulus vagy ha így nem lenne meg akkor "Dóri a felfedező"), akkor a kontraszt kettejük között, hogy nincsen az a SuperAMOLED kijelző ami fel tudja venni a kontraszt-versenyt, letörve, megsemmisülten hazaballag.
Természetesen cliffhangerrel ér véget, de a lehető legrosszabb helyen: ugyanis a legklisésebb klisés helyen van elvágva; aki látott már BÁRMIT tudhatja 91%-os valószínűséggel, hogy mi is történhetett.
Rajongóknak kötelező, de amúgy, ha még nem nézted meg az első évadot sem, ne is fogj hozzá.

Az amatőr

krimi

Wolkens ajánlója
Charlie Heller (Rami Malek remek a karakterben) kódfejtő a CIA-nál, klasszikus introvertrált kocka, aki felváltva hol otthonról nem mozdul ki, hol a munkahelyéről. Egy tragédia képes csak kirántani ebből: egy terrorista támadásban megölik a feleségét. Ő pedig úgy dönt, hogy bosszút áll a gyilkosokon... a gond csak az, hogy a terepmunka pont annyira megy neki, amennyire a személyiségéből következik. Ennek megfelelően a szakmai tudására és kimagasló intelligenciájára kénytelen támaszkodni.
És ezen a ponton sajnos az Amatőr átmegy szuperhősfilmbe: Charlie nagyjából olyanná válik, mint Chuck Norris a viccben: egy kaputelefonról is képes szelfit feltölteni a közösségi médiába. Komolyan, a csávó bármit bárhonnan meghekkel öt perc alatt, bármelyik országhatáron átmegy, mint kés a vajon, bárkit leráz. És ez sajnos lerontja a film élvezhetőségét: egy ilyen lassú, elsődlegesen technológiai thrillerben pont ezeknek a részeknek nem lenne szabad elnagyoltnak lenni. Bónusz büntetés, hogy az előzetesben ellőtték az összes olyan jelenetet, ami a néző pulzusát percenkénti 53 fölé hivatott emelni, szóval meglepetésekre ne nagyon számítsunk. A karakterek nagy része klisés jó- vagy rosszfiú, így a jó színészi játék sem segít.
Kár érte, az alapötletben volt potenciál.

Raf ajánlója
Klasszikus, békebeli, lassú politikai thriller.
Műfaj kedvelőinek, ínyenceknek mindenképpen.

Bűnösök

horror dráma

Wolkens ajánlója
Láttam a Drakulát és a Nosferatut több változatban. Az Interjú a vámpírral-t. A csehszlovák filmgyártás klasszikusát, a Vámpír négy keréken-t. A Penge-trilógiát, az Alkonyat szériát, az Underworld filmeket. Az Álomdoktor-t. Megvolt az Elveszett fiúk-tól a Leszbikus vámpírok gyilkosai-ig a teljes spektrum. Az Alkonyattól pirkadatig, természetesen. Azt gondoltam, egy vámpírfilm engem már nem tud meglepni.
(Na jó, néha meg tud: Daybreakers, Engedj be!, Vérvörös égbolt.)
De baszki, ez most meglepett. Nem kicsit, és abszolút pozitív értelemben.
Kötelezően eredeti hanggal és felirattal. Nyomokban angol nyelvet tartalmaz. :-)
Ja és itt is igaz az, hogy a mozijegy árában a film végi feliratok is benne vannak. ;-)

Raf ajánlója
Minden nagyzolás nélkül rutinos filmszínház látogatónak tartom magam, aki már látott pár filmet (és közönséget). Pont ezért lepett meg az, hogy a Sinners-ről a nézők több, mint 10%-a kiment a film alatt (ketten úgy fél óra után, másik páros úgy egy órával a kezdés után; igaz a férfitag jó ideje a telefonját nyomkodta).
Ez csak azért furcsa, mert a film maga, ha nem is zseniális - kimondottan nagyon jó! Azért sem lehet zseniális, mert egyértelműen és bevallottan inspirálódott az Alkonyattól pirkadatigból, de tényleg csak inspiráció volt, csavart rendesen a történeten. Jó, itt is két testvér áll a középpontban, és majd gyüsznek a vámpírok is - de ennyi.
Itt ugyanis Smoke és Stack (ÉRTED?! füstelvezetéshez kell a kémény!) Chikak, izé, Chíkfut, nem, Chicago-ból hazatérnek a Mississippi-deltába, szülőültetvényükre, hogy nyissanak egy zenés-táncos mulató helyet, ahol unokaöccsük, a hipertehetséges gitáros pengeti a talpalávalót. Pia van dögivel (hát igen, amikor az íreket és az olaszokat is meglopod, összeugrasztva őket), találnak fészert is, már csak a crew kell, meg a közönség. Lesz is, sőt hívatlan vendégek is akadnak, eszkalálva a békés bulájt.
Tény, hogy nem az elejétől vámpírkodik a film - de akkor is az egyik legjobb vérszívós film ever, amit láttam (pedig csak idén láttam már egyet, gótikus-vámpírosat) és Cooglernek sikerült újat nyújtani (amikor Cornbread kimegy slozira) a műfajban.
Megjegyzés: általában nem vagyok híve annak, ha egy színész ikreket játszik, de a legendás kosaras unokaöccse (Michael B Jordan - Creed, Feka Párdutz) kitett magáért.
Vastagon ajánlott! Nem csak rutinos rókáknak, hanem új belépőknek is. Feliratot viszont mindenképpen mellékelj a nézéshez, mert a deltás dialektus tartogat kihívásokat, vastagon.
Ja, és hiába nem szuperhős film, van mid-credit és after credit is. Érdemes mindkettőt, szépen keretbe foglalja és megmagyaráz(hat) 1-2 dolgot.

Kapcsolódó ajánlók

Alkonyat	Alkonyat - Hajnalhasadás 1.	Alkonyat - Hajnalhasadás 2.
Alkonyat - Napfogyatkozás	Alkonyat - Újhold	Álom doktor
Blood red sky	Daybreakers - a vámpírok kora	Az elveszett fiúk
Az ismeretlen Drakula	Leszbikus vámpírok gyilkosai	Nosferatu
Underworld 4 - Az ébredés 3D	Underworld vs. Underworld: Evolution	Underworld: Vérözön 3D

Lilo és Stitch

vígjáték

Raf ajánlója
A Disney az utóbbi években előszeretettel készít régi, nagy sikereikből élőszereplős változatokat. Inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel (vagy orbitális buktával, lásd kishablehány, hótehénke) - pedig olyan alkotókat és közreműködőket rángatnak ezekbe a leginkább felesleges remake-ekbe, hogy hihetetlen! Teljesség igénye nélkül: Dumbó: Tim Burton, Michael Keaton, Colin Farell; vagy Aladdin: Guy Ritchie és Will Smith.
Nem adják fel - pedig igazából nem ártana. Hiába van egy nagyon jól sikerült változat (lásd Lilo és Stitch), ha jut rá egy hókefélke és egy kishablegény. Csodálkozom, hogy még nem hullottak fejek. Sok.
Pedig a L&S kimondottan jó lett - nem lett szolgai másolat, elég sok változtatás lett a filmben, hogy inkább reimagine, mint remake. Szórakoztató, kedves, vicces, könnyfacsaró, nem énekelnek benne a karakterek, kislányt játszó színészpalánta meg cuki ÉS nem idegesítő.
Ha szeretted az eredetit, ezt is muszáj látni - ha pedig nem ismernéd, akkor meg azért. Nagyon jó szórakozás kicsinek és nagynak.

A cikk utoljára frissítve: 2025.08.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra