Filmajánlók 55.

Yellowjackets második és harmadik évad

horror

Raf ajánlója
Ritkán szoktam visszaolvasni a kritikáimat (lásd még: NAGYON ritkán), de a most ledarált Zsakettek két évada (na jó, az elsőt is újranéztem) után visszaolvastam.
Véleményem nem nagyon változott, az első évad igencsak jó (még mindig) - NA ÉS AZTÁN itt van a második és harmadik... Enyhén szólva beleállt a földbe a széria, mint Evel Knievel bármelyik félresikerült ugrása után.
Az egy dolog, hogy a két évadban (19(!) rész!) sokszor részeken át egy helyben toporog a történet, húzzák az időt, mint a rétestésztát - hogy aztán ugorjunk fél évet hirtelen, out of the fuckin' blue. Az viszont már sokkal gázabb, hogy olyan semmiből előrángatott "karakterfejlődések" szemtanúi lehetünk, hogy az mber csak pislog, hogy "ezt így HOGY?!". Ráadásul az idővonal sem stimmel már igazából.
Az alkotók saját bevallásuk szerint öt azaz 5 évadot terveztek - hát, a második-harmadik bőven elfért volna egyben; és még mielőtt rám sütné bárki, hogy én vagyok a válogatós, sznob pöcs: a második évadot még az első tévébe küldésekor berendelték - a harmadik már lement egy hete, de sehol a hír a következő berendeléséről. Nem véletlenül ért véget a jelek szerint úgy a szezon, ahogy: ha innen nem folytatják, is OK. Nem kapunk teljes lezárást, de itt lehet(ne) zárni.
Kitartó nézőknek továbbra is érdemes nézni, mert a színészek ott vannak a szeren, de egyre illogikusabb, érthetetlen pálfordulásokkal van tele - na és az a folyamatos időhúzás... Az sem segít, ahogy a színészcserék sem (amikor a vadonban eltöltött egy év után új arcokat látsz és nem érted mi a baj - ja, hogy lecseréltek legalább két színészt. Hát jó.).
Ha még nem nézed, ne is kezdj bele (vagy állj meg az első évad végén). Túl sok jó sorozat van, hogy az ember ilyen látványosan összeomló minőségű cuccokra pazarolja az idejét.

Kapcsolódó ajánlók

Yellowjackets első évad

Mennydörgők*

akció fantasy

Raf ajánlója
Mielőtt megkérdeznéd: a csillag a stáblista előtti utolsó másodpercben fog értelmet nyerni. Igen, két jelenet van. Nem, a második a fontosabb - a stáblista utáni. Igen, klasszikus MCU-mozi, annak minden tulajdonságával.
DE.
Egyrészt: végre nem ugyanolyan, csak más színű sugarakkal/varázslatokkal/whatsoever küzd két egyenrangú és meglepően hasonló képességű karakter; másrészt pedig az MCU-faszád mögött a film lényegében a depresszióról szól és annak a leküzdéséről. Wery Well Wdone.
Nem egy Guardians - de pót-GotG-nek simán jó; az elmúlt időszakot elnézve sajnos kiemelkedik a mezőnyből.
Ha ismered, követed a sorozatot, felüdülés lesz a Marvelék és hasonló melléfogások után - újoncként viszont sokkal-sokkal korábbra kell visszamenned, addig semmiképpen.

Kapcsolódó ajánlók

A Galaxis őrzői	A Galaxis őrzői 2	A Galaxis őrzői 3
The Marvels

Until dawn

horror

Wolkens ajánlója
Újabb videojáték-filmadaptációval gazdagodtunk: az Until dawn eredetije egy immár 10 éves döntésalapú videojáték (ennek a kategóriának az a lényege, hogy a játékos a játék adott pontjain hozott döntései és/vagy cselekedetei befolyásolják a történet további alakulását és végkifejletét), amiben egy fiatal társaság próbál egyetlen borzalmas éjszakát túlélni. A film leginkább csak az alapötletet és a sztori nagyjábóli vonalát veszi át a játékból, no meg a patakvér gyilkolászásokat. Hőseink (?) újra és újra elhaláloznak, változatos módokon, az éjszaka pedig újrakezdődik - amíg vagy sikerül túlélniük, vagy fokozatosan végleg a részévé válnak.
A Silent Hill lenyomata egyértelműen érződik a filmen, még talán jobban, mint anno a videojátékon. A horrornak és különösen a feszültségépítésnek azt a szintjét ugyan nem éri el, de a műfaj rajongói jól szórakozhatnak: szépen kivitelezett gyakorlati effektusok, a néző folyamatos ijesztgetése az arcába ugró szörnyekkel, egész elfogadható színészi játék, és helyenként még izgalom is akad. Nem a kategória legjobbja, de ha kedveled ezt a stílust, akkor (és csak akkor!) jó szórakozás.

Raf ajánlója
Egy játékon (10 éves évforduló) alapuló, de "csak" a világában játszódó time-loopos slasher.
Világot megváltani nem fogja (ahogy egy slasher sem nagy eséllyel, de a Boldog halálnapot-ok humora sokat nyom a latban), de műkedvelőknek kimondottan ajánlott. Nagy eséllyel ismeretlen helyeken nem fogsz vizet inni utána.

Kapcsolódó ajánlók

Boldog halálnapot!

Silent Hill

A könyvelő 2

krimi akció

Wolkens ajánlója
9 éve a Könyvelő azonnal az egyik kedvencem lett, leginkább az okosan felépített történetnek köszönhetően, ami hitelessé teszi a főszereplőt, és simán elhisszük róla, hogy ugyanolyan könnyedséggel kezeli a táblázatokat, mint a mesterlövész puskát. A sztori akkor le lett zárva... de a karakterek elég érdekesek voltak ahhoz, hogy szülessen egy folytatás.
A legnagyobb hiba, amit az alkotól elkövethettek volna, az az, ha megpróbálják az egészet kicsit ráncfelvarrva másodszor is eladni, de szerencsére ennél okosabbak voltak. Ehelyett egy teljesen új forgatókönyvet kapunk, ami egyrészt figyelembe veszi, hogy közben eltelt ennyi idő, másrészt remekül épít a megismert szereplőkre, a nyomozás mellett elsősorban a főhős (Ben Affleck) és öccse (Jon Bernthal) viszonyára fókuszálva.
Az eredmény nem éri el az első film színvonalát, de ettől még abszolút ajánlott. Érdekes a sztori (bár helyenként áramvonalasítva lett - vagy kissé elnagyolva, nézőpont kérdése), működik a humor és a helyzetkomikum (és jó hozzá a magyar szinkron), van akció rogyásig, és mindemellé még feszültséget is sikerült teremteni. A két testvér komplex kapcsolata szépen átjön, különösen Bernthal alakítása meggyőző. Soha rosszabb folytatást, a magam részéről vevő lennék egy harmadik részre is, főleg, ha nem kéne megint 9 évet várni rá.

Kapcsolódó ajánlók

A könyvelő

A kettes számú esküdt

krimi dráma

Wolkens ajánlója
Az azért elég erős, mikor az olyan hollywoodi veterán színészek, mint Kiefer Sutherland meg J. K. Simmons ifjú süvölvények a rendezőhöz képest. Itt pedig pontosan ez a helyzet: Clint Eastwood 94 évesen rendezte ezt a thrillert/drámát, és hát, a pasi még mindig jó.
Sutherland és Simmons ezúttal csak mellékszereplők, de mondjuk én sem mondtam volna nemet, ha Eastwood hív szerepelni valamelyik filmjébe. :-) A két főszereplő ezúttal Nicholas Hoult és Toni Collette, akik már szintén bizonyítottak párszor.
A történet szerint Justin (Hoult) esküdtként kerül egy gyilkossági ügybe. Az egész eset nyilvánvalónak tűnik: egy kiadós kocsmai veszekedés után a gyanúsított agyonverte barátnőjét és egy patakba dobta. Az ügyésznő (Collette) biztos a dolog kimenetelében, ahogy az esküdtek nagy része is. Csak Justin nem: ő hirtelen ráébred, hogy neki is köze van a történtekhez, és a vádlott valójában ártatlan.
Nem, ezzel nem lőttem el a csavart a történetben: ez a film alaphelyzete. És nem is a végkimenetel az igazán érdekes, hanem az oda vezető út: kikben ébrednek kételyek, kit nem érdekel az egész, kit nem lehet eltéríteni a meggyőződésétől, és legfőképpen: hogyan viselkedik és mit tesz Justin.
Szűk két órán keresztül követhetjük mindezt, és ez bőven elég a fontosabb karakterek belső vívódásainak érzékeltetésésére, viszont a többi esküdt karaktere, idő hiányában, felszínes és klisés marad. A tartalom talán elég lett volna egy minisorozathoz is, de az biztos, hogy ha jobban el van nyújtva, az a feszültség rovására ment volna. Szóval a véleményem az, hogy jó ez így, remélem, Eastwood még a századik születésnapján is meglep minket valami hasonlóval. :-)

Polar

akció dráma

Wolkens ajánlója
Duncan (Mads Mikkelsen) nyugdíjazás előtt álló bérgyilkos. A cég, ahonnan a megbízásait és a jövedelmét kapja, viszont abban érdekelt, hogy ne érje meg a nyugdíjkorhatárt. Így aztán a szadista főnök, Blut (Matt Lucas) mozgósítja a piszkos munkát elvégző kis halálkommandóját, hogy intézzék el a csávót. Azt meg már nem egyszer és nem kétszer láttuk, hogy az öreg rókákkal nem jó ujjat húzni...
A film folyamatosan váltogat a koromfekete humorú komédia, a patakvér akciófilm, a szoftpornó és a lassú dráma között. Érdekes kombináció, és annak ellenére, hogy a stílus helyenként már karikatúrába/paródiába hajlik, Mikkelsen és Lucas is komolyan veszik a feladatot. A B kategóriás akciófilmek rajongóinak valószínűleg bejövős lesz, mert a kategóriájában, ha nem is kiemelkedő, de nem rossz. Mindenki más jobban jár, ha elkerüli.

Egy Minecraft film

fantasy

Raf ajánlója
Nagyon sokszor kifejeztem már sokaknak ("sokaknak"), hogy a hócipőm tele van a megtévesztő filmcímekkel. Ez a film sem kivétel. Várom, hogy végre igazságot szolgáltassanak a kancellárnak, erre Jack Black saját magát játszva álnéven ripacskodik Momoával egy olyan világban, ahol minden szögletes RÁADÁSUL a helyi tesszeraktot meg gömbnek hívják.
Biztosan jobban szórakoztam volna, HA az alapoknál jobban ismerem a játékot, meg ha a két fazon (Black és Momoa) nem ilyen... Black és Ripacsomoa.
Volt benne pár poén, a szakértők FELÁLLVA tapsoltak a film végén (még mindig nem tudom, hogy komolyan gondolták vagy szarkazmus volt - na nem mintha tudná ez a generáció, mi az a szarkazmus. Többek között), a kis szakértő is elismerően csettintett többször is... Hát én.. Én meg inkább soha többet nem nézném meg, s ha nem is követelem vissza a 2+ órát, azért jobb dolgom is lett volna.
Verdikt: csakis szakértőknek / rajongóknak.

Mickey 17

sci-fi vígjáték

Wolkens ajánlója
Az Alkonyat egykori szereplőgárdájából nem sokan csináltak filmes karriert a sorozat lezárása óta: Kristen Stewart (aki elég megosztó, az én véleményem, hogy sokkal jobb színésznő, mint az a köztudatban él), Anna Kendrick (A könyvelő, Egy kis szívesség) és természetesen Robert Pattinson, aki többségében "furcsa" filmekben vállal szerepeket, és ez alól a Mickey 17 sem kivétel.
A történet szerint a bukott, cserébe elmeorvosi mértékben egocentrikus és messiás-komplexusos politikus, Marshall (Mark Ruffalo ripacskodása hibátlan) egy csillagközi expedíciót indít egy új bolygó kolonizálására. Az utasok többségében elvakult követői, így feleségével (Toni Colette szintén perfekt) kvázi király-királyné, mellékállásban főpap-főpapnő párosként irányítják a missziót. Erre az utazásra jelentkezik Mickey (Pattinson), aki nem egy észkombájn, viszont már annyira ég a lába alatt a talaj a Földön, hogy "feláldozható" szerepkörben is hajlandó dolgozni. Ez nagyjából azt jelenti, hogy ha bármilyen okból elhalálozik - arra pedig egy csillagközi utazás során meg egy ismeretlen bolygón nem kevés lehetőség akad - , nyomtatnak belőle egy újat, áttöltik bele az előző példány emlékeit, aztán mehet elvégezni a következő öngyilkos feladatot. Nincs is nagy baj, amíg egyszer véletlenül életben nem marad, így az újonnan készült verzióval már ketten vannak Mickey-k.
Sokszor zavaró tud lenni, ha egy film váltogat a műfajok között, pláne ha ezt nulla idő alatt teszi. A Mickey 17 is ilyen, de valahogy itt azt érezzük, ez nem esetleges, hanem szándékos. Hol fekete komédia, hol scifi, hol szatíra, hol disztópia, hol társadalomkritika: a Mickey 17 üdítően változatos és egyedi (lehet, érdemes lenne elolvasni az alapjául szolgáló novellát is :-)). Hiába a bő két órás játékidő, a filmben nincs egy perc üresjárat sem, és Pattinson bőven kap lehetőséget arra, hogy az említett színészek mellett brillírozzon - vagy brillírozzanak, hiszen az idő nagy részében a teljesen eltérő személyiségű Mickey 17 és Mickey 18 egyszerre van jelen a vásznon.
Minden pozitívuma ellenére óvatosan ajánlanám a filmet, nem felkészült nézőnek könnyen megfekheti a gyomrát. De ha mondjuk tetszett a Snowpiercer, a Diktátor, a V, mint vérbosszú (mondjuk akinek az nem tetszett, az inkább ne nézzen semmit) vagy a Jojo nyuszi, akkor bátran vállald be ezt is.

Raf ajánlója
Emlékszem, sok-sok évvel ezelőtt (17 amúgy - VÉLETLEN?! ALIGHA) A. és K. barátaim unszolására elmentünk megnézni a zalkonyat című vámpíros filmet, mert, idézek: "tök jó vámpíros film". Jelentem, NEM VOLT AZ. De kaptam kis kitűzőt. Jó, az is igaz, hogy úgy 20 perc után barátaim egymást csesztették, hogy melyikük ötlete is volt megnézni ezt a celluloidmocskot, de nem jutottak dűlőre. Én meg csak félhangosan szenvedtem. Akkor és ott nem hittem volna, hogy az a napsütésben szikrázó metroszekszuális köcsögöt játszó balfék (Patiszon Róbert, első ezen a néven) még tényező lehet valaha.Bármiben.
Aztán jött a 2020-as Tenet (amit szerintem Nolan sem ért teljesen) meg a 2022-es szemkiégető Der Fledermausmann (mea culpa, a Máriós világítótornyost nem láttam még, de listán van), s Robikánk megmutatta, tud ő. Tud.
Gondolom ezért IS kapta meg Barnás Miklós szerepét (TELJESEN megérdemelten amúgy) a Mickey 17-ben (spoiler alert: a könyvben csak 7 van) Bong Joon Ho-tól a főszerepet még... valamikor úgy 2022 környékén - ugyanis a film elég sokáig pihent a stúdió széfjében, hiszen az egyik epizódszereplő 2023-ban hunyt el.
A történet hipoallergén olajos mag héjában: Miklósunk menekülve a Földről elvállalja egy űrhajós expedíció ekszpendábilis szerepét; értsd: kísérleteznek rajta, sokat, aztán ha megmurdel, kinyomtatják újra. És újra. És újra. Amíg egyszer csak nem kettő lesz egyszerre belőle, ami IGEN NAGY BŰN! És ha ez nem lenne elég, még a bolygó őshonos létformái is megorrolnak a telepesekre.
Ez az a film, ami egyszerre tu-fa, inváziós mozi, merengés a klónozásról ÉS már-már(?) Idiocracy-be hajló társadalomkritika. Ezekhez tökéletes Patiszon, de az, hogy Ruffalo Márk zsinórban a második filmjében (Poor things volt az első) alakít egy szemenszedett, tenyérbemászó ripacspojácát... na az nem véletlen. Az sem, hogy nem-is-olyan-rejtetten Trump paródia(?) a karaktere (ha nem lenne elég a fogak, a smink, a teátrális mozdulatok, az állandó súgásigény, a kultuszépítés és a csekély szellemi kapacitás - minden másra ott vannak a hívek piros sapkái) lemossa Robit a vászonról - nem feltétlenül az alakítás minősége miatt (lásd még: sokszor úgy vették fel a dupla jeleneteket, hogy Patinszon sem tudta éppen melyikőjüket játssza), hanem "nem tudod nem nézni". Mint egy gyerekeket szállító busz balesete. NÉZNI KELL. Tony Collette meg mint a felesége azokkal a karmokkal és a szószok iránti vágyával - Rocco és Cicciolina óta nem láttunk ilyen tökéletes párost.
Nekem tetszett a film nagyon, megtekintésre mindenkinek ajánlom, felejtsd el a tválátos Partiszont, tud a srác - Bong most messze nem végzett olyan jó munkát a társadalomkritika terén, mint az Élősködőkben vagy a Hószúróban, de abszolúte élvezhető és kötelező művet tett a vászonra.

Kapcsolódó ajánlók

Alkonyat	Alkonyat - Hajnalhasadás 1.	Alkonyat - Hajnalhasadás 2.
Alkonyat - Napfogyatkozás	Alkonyat - Újhold	The Batman
A diktátor	Egy kis szívesség	Jojo nyuszi
A könyvelő	Parasite	Snowpiercer
Tenet	V for Vendetta

Kamaszok versus La Palma

dráma

Wolkens ajánlója
Gondolom, aki hallott már a két minisorozatról, annak az első kérdése, hogy miért kerül a mérleg egyik serpenyőjébe alma, a másikba meg körte. Nos, azon kívül, hogy egymás után sikerült látni a kettőt, van még pár érdekes hasonlóság:
- Netflix saját gyártás, 4 részesek, nagyjából részenként 1 óra játékidővel,
- a főszereplő család átlagos, középkorú szülők konfliktusos házassággal, egy, a felnőttkor küszöbén álló lány és egy problémás, fiatalabb fiú gyerekkel,
- a központi kérdés az, hogy hogyan tudnak helytállni és családként együttműködni krízishelyzetben.
Aztán a hasonlóságok ezen a ponton véget is érnek. A különbségek viszont sokkal érdekesebbek:
- a krízis a Kamaszok esetében egy gyilkosság, amivel a fiút gyanúsítják, a La Palma esetében pedig egy természeti katasztrófa, ami életveszélybe sodorja a szereplőket,
- a K brutálisan jó és nyomasztó, a LP maximum nézhető,
- a K epizódjai gyakorlatilag vágás nélkül mennek végig, keresztül-kasul bejárva a helyszíneket (érdemes végiggondolni, mit jelent ez a színészeknek, az operatőrnek és a rendezőnek – jár nekik minden elismerés), valós időben, ami különösen drámai hatást ad. A LP esetében egészen más drámai: az angol szinkron drámaian rossz, a forgatókönyv és maga a film meg drámaian tele van logikai meg folytonossági hibákkal, és atomjaira esik szét a történet előrehaladtával.
- a K esetében nagyszerű a színészi játék, különösen a főszerepet alakító15 éves Owen Cooper meggyőző,
- a LP esetében ha nem is nagyszerű, de a költségvetéshez képest egész jó a látványvilág.
Konklúzió: négy órát bármelyikkel el tudsz tölteni, de csak a Kamaszokkal érdemes.

A Szurdok

sci-fi romantikus

Wolkens ajánlója
Mióta a Nyers 2016-ban megjárta a mozikat, rendszeresen felbukkan mindenféle "legundorítóbb horrorfilmek" listákon. Én meg minden alkalommal próbálom elmagyarázni, hogy a film nem horror, hanem felnövéstörténet. Csak attól, hogy van benne kannibalizmus, még nem lesz horror. (Aki még nem látta volna, ajánlom. :-))
Hasonlóképpen ne higgyetek senkinek, aki azt mondja, hogy a Szurdok akciófilm, scifi vagy horror. Csak attól, hogy van benne lövöldözés, közelharc meg olyan génmutáns organizmusok és szörnyek, amiket látva a Last of Us, a Silent Hill meg a Resident Evil rajongók egyetértően csettintenek, attól még nem lesz a felsoroltak egyike sem.
A Szurdok szerelmesfilm. És annak bizony jó.
Drasa (Anya Taylor-Joy) litván profi mesterlövész az orosz kormány szolgálatában. Levi (Miles Teller) amerikai leszerelt katona, szabadúszó profi mesterlövész, jelenleg állandó munkahely nélkül. Egy furcsa megbízás eltünteti őket a világ szeme elől: a misztikus, gomolygó füst takarta szakadékot, amit egyszerűen csak Szurdoknak neveznek, kell őrizniük két oldalról, egy teljes évig. És a telepített védelmi rendszerek azt sejtetik, hogy nem nyuszikák, őzikék, meg kis színes énekesmadarak rejtőznek a füst alatt...
A bő két órás játékidőbe sok minden belefér, annyira, hogy ezúttal kifejezetten örültem, hogy a film nem rövidebb. A forgatókönyv nem kapkod, veszi magának az időt, hogy bemutassa a főszereplőket, a helyszínt, a mindennapokat a Szurdok két oldalán, hogy utána ráfordulhasson a nő és a férfi lassú megismerkedésére és közeledésére.
Persze könnyű lehet annak a rendezőnek, akinek két ilyen fantasztikus színésszel kell együtt dolgoznia. :-) Taylor-Joy egyik filmjében lenyűgözőbb, mint a másikban, itt Drasa karakterében egyszerre excentrikus, vagány csajszi és tökéletesen fókuszált katona, Teller pedig a Whiplash fanatikus dobos srácából megfontolt férfivá érett, aki hibátlanul hozza a poszttraumás stressz miatt az élettől már semmit sem váró háborús veteránt. A párosuk pedig ugyanolyan remekül működik, mint Sandra Bullock és Keanu Reeves a Féktelenül-ben vagy Cameron Diaz meg Tom Cruise a Kéjjel-nappal-ban. Mint ezeknél, az akciórajongók ezúttal sem maradnak ki a jóból, a Szurdok rejtélye természetesen nem lehet örökké felderítetlen. Ahogy Buddha mondta (mint a filmből megtudtam): "Három dolog nem maradhat sokáig rejtve: a Nap, a Hold, és az igazság."
És az igazság az, hogy a Szurdok messze überelte az előzetes elvárásaimat :-), eddig számomra az év pozitív meglepetése.

Raf ajánlója
Szabó-Élvezet Anya és Tányér Mérföldek két mesterlövész, akiknek egy éven át (vagy 365 napon keresztül - amelyik előbb letelik) kell magányosan őrködni és megakadályozni, hogy a címben megnevezett hasadékból ha esetleg valami ki akarna jönni.
Persze, mivelhogy meg egyébként is két ellenkező nemű karakterről és színészről van szó, ezért teljesen egyértelmű (na és persze a trélerek is ellőtték), hogy kialakul a vonzalom, először csak üzengetnek egymásnak (tisztára, mint egy fórumon vagy üzenőfalon), aztán az egyik át is megy a másikhoz, majd mindketten a szurdokban kötnek ki (igen, a trélerek ezt is ellőtték) - na és itt bizony egy nagyon nagy stílusváltás történik, a romkomdráma (drámai romkom?) átcsap egy rezsident evil-be enyhe testhororral ötvözve (abból szerintem lehetett volna még sokkal-sokkal több, messze felülmúlta a többi "rémséget"), ahol olyan szinten elszabadul a kreténség és a fizikát (IS) a sutba dobják, hogy arra szavak nincsenek. vagyis van. Halálos iramban utolsó 3 részt húznak. Aztán jön a romantikus lezárás (de kár érte), majd a stáblista.
Kár érte, pedig volt benne potenciál, de két marék Potemix és egy levél Viagra sem segített volna rajta - már ott felvontam a szemöldököm, amikor red dot irányzékkal lőnek célba több száz méterre (értsd: zéró nagyítás), de a ~80 éves jobbkormányos(!) Willys Jeep autó első pöccre indul, majd kifolyatják(!) a propánt(!) a marmonkannából(!) az ellenre.. Az, hogy 15+ évvel a DNS felfedezése előtt már említi a tudós néni azt, azt már meg se merem említeni.
Sajnos ez a sok-sok logikátlanság, hülyeség nagyon elszúrja az egészet, pedig még Szhigorú Vívert is belerángatták, hátha az embernek "Cabin in the woods"-feelingje lesz.
Csak akkor tudom ajánlani, ha a két főszereplőt bírod, mi több, velük van kitapétázva az imaszobád - mindenki másnak csak akkor, ha képes elengedni az egetverő baromságokat és a fizika, logika teljes hiányát.

Kapcsolódó ajánlók

Cabin in the woods (Ház az erdő mélyén)	Halálos iramban 8	Kaptár 3: teljes pusztulás
A kaptár: Megtorlás 3D	Kaptár - Túlvilág 3D	Kéjjel-nappal
The Last of Us első évad	Nyers	Silent Hill
Whiplash

A majom

horror

Wolkens ajánlója
A "kreatív halálnem" kissé perverznek hangzó fogalmát jó eséllyel a Végső állomás filmek ültették bele a fejünkbe. Mint Raf barátommal beszéltük a Majom megtekintése után: aki látta a második részt (2003) az ominózus rönkszállító nyergesvontatós (amúgy elképesztően látványosan megcsinált) jelenettel, az azóta rendes távolságot tart ezektől a járművektől.
És ugyan hiába nem ezekről a filmekről írok most ajánlót, a hatás tagadhatatlan. A horror és az akció műfajában azóta nem egy film szállt versenybe, hogy válogatott módon elhalálozó szereplőkkel sokkolja vagy éppen késztesse röhögésre a nézőt (Halloween, Majomember, Aki bújt, hogy csak néhányat említsek az elmúlt évekből). És teszi ezt mostani filmünk is. A címbeli majom ugyanis egy gonosz mágikus felhúzós játék, ami, ha nekiáll dobolni, akkor ott emberek halnak meg, látszólag őrült véletleneknek köszönhetően. Hogy az eredeti Stephen King novellában is ugyanezek történnek-e, nem tudom, de az biztos, hogy a film megadja a módját, és alaposan megszór minket kreatív halálnemekkel, olyan szinten, hogy az már nem is horror, hanem sokkal inkább groteszk. Teszi ezt annak ellenére elég jól, hogy a büdzsé helyenként érezhetően korlátozott volt; szerencsére a trükkmesterek kihozták belőle, amit lehetett. Az eredmény igazi bűnös élvezet, és a hab a tortán, hogy a majom által traumatizált főszereplő ikreket Theo James alakítja, a film stílusához képest meglepően komolyan véve a feladatot, remek színészi játékkal.
Hogy kiknek nem ajánlom: akik a felsorolt filmek közül egyet sem láttak, vagy ha láttak, nem találták szórakoztatónak.

Raf ajánlója
Stephen King régebbi regényeinek (sajnos mióta lejött a drogokról már csak árnyéka önmagának - sztorik minőségét illetően) az ijesztegetés és a mindenféle külső gonosz (ördög, földönkívüliek, alternatív dimenzió, vámpírok) mellett az emberi lélek mélyebb bugyraiba utazásról, a gyerekek kalandjairól (Állj mellém, Az) és legfőképpen az emberi gonoszságról (szinte mindegyik történetben, főleg vallásos vén fapicsák) szólnak.
Nem kivétel ez az adaptáció sem, ahol egy doboló majom öli az embereket (nem szó szerint) - a sors fura fintora, hogy a könyvben cintányéros maki van; ezért került be a Toy Story valamelyik iterációjába (azt hiszem a harmadikba) a gonosz cintányéros főemlős, VISZONT a megjelenítési (vagy milyen) jogok a dűzninél vannak, ezért változtatni kellett dobosra. OH THE IRONY.
A sztori (ahogy az eredeti novella is) nem egy nagy vaszisztdasz: van a "játék" ami öröklődik és öl. Őrülten látványosan öl. Hal és Bill (a nerd és a bully, ebben a sorrendben) megöröklik apjuktól a mazsomot (Adam Scott - aki ha nincsen feltüntetve a stáblistán sosem jövök rá, hogy ő volt az és nem csak valaki aki hasonlít rá), s természetesen felhúzzák. A maki dobol, az emberek halnak.
Osgood Perkins nagyon jól tette bele a fent említett King-i dolgokat (amik az eredetiben nem is feltétlenül voltak annyira jelen), a sovány alapsztorit jól feldobta a jó öreg Király Istváni metafórákat használva, jól megfűszerezte (mit megfűszerezte?! beleborította a nagyker éves fűszerkészletét!) igencsak kreatív és lehetetlenül látványos halálokkal amik annyira groteszkek és humorosak, hogy az ember akaratlanul is visítva röhög ezeken - persze ha odafigyel az egyszeri néző akkor az előárnyékolásokat (lásd még: foreshadowing) is észreveheti, még jobban várva mi lesz és hogyan.
Sajnos, mint említettem, nem a történet viszi a hátán a filmet, a közepe felé alaposan le is ül. Viszont a halálok, hát amiatt mindenképpen ajánlom mindenkinek, nem csak az ilyen minden téren sérült nézőnek, mint én.

Kapcsolódó ajánlók

Aki bújt	Halloween	Majomember
Végső állomás 5 3D

Árnyék és csont második évad

fantasy

Wolkens ajánlója
a sorozat második évada sajnos nem egy tekintetben elmarad az elsőtől:
- a színészi játék (különösen az Alinát alakító Jessie Mei Lei) sokszor gyengécske,
- rengeteg a túlnyújtott, szenvelgős rész,
- a számítógéppel generált képek többségénél ordít, hogy kamu,
- a kötelező Netflixes homoszexuális vonal túl van tolva,
- több fordulatnál megbicsaklik a logika,
- a befejezés kifejezetten erőltetettnek érződik, sulykolva, hogy kell(ene) itt lenni folytatásnak.
De hogy korrekt legyek, soroljuk fel a pozitívumokat is:
- Ben Barnes még mindig nagyon jó, és tetszetős Freddy Carter alakítása is, az új szereplőként feltűnő Patrick Gibson pedig telitalálat, nem egy jelenetben lejátssza a többieket a képernyőről,
- a látvány azért nem mindenhol gáz, az árnyékrémek animációja például kifejezetten jól sikerült,
- a nagy csatajelenetben vannak ötletes mágikus összecsapások (bár gondolom, ezek a könyvből jöttek),
- még mindig érdekes a mellékszereplők sorsának alakulása.
Ha láttad az első évadot, annyit megérhet, hogy végigdaráld ezt is, de valószínűleg nem véletlenül nem készül harmadik évad.

Kapcsolódó ajánlók

Árnyék és csont első évad

Árnyék és csont első évad

fantasy

Wolkens ajánlója
valamikor évszázadokkal ezelőtt egy sötét mágus egy szörnyű varázslattal létrehozta az Árnyzónát, egy, szörnyek lakta, átláthatatlanul gomolygó füstsávot, kettéhasítva az országot, Ravkát. Az átkelés életveszélyes, így a két oldal szinte külön világként működik. Persze mindkét oldalon vannak haszonélvezői az Árnyzóna puszta létezésének, de természetesen vannak olyanok is, akik a Zóna megsemmisítését látják a kulcsnak Ravka újra felvirágoztatásához, és várják a legendákban megírt Napidéző születését. És annyi év után, végre van egy lehetséges jelölt, Alina (Jessie Mei Li) személyében, aki maga sincs sokáig tudatában a képességeinek. Aztán amikor először, önkéntelenül használja, nem csak az ő világa áll fejre, hanem az egész ország felbolydul. Kirigan tábornok, akit a köznép csak Éjúrnak hív (Ben Barnes már a Punisher sorozatban is megmutatta, mennyire jól érzi magát a sötét oldalon, itt egyértelműen a gárda legjobbja), veszi a szárnyai alá. Mindeközben több másik szálon is fut a történet, számos más érdekes karakterrel, akik itt-ott keresztezik egymás útját.
Nem a világ legerősebb fantasy sorozata az Árnyék és csont, sem a történet, sem a látvány tekintetében, és a színészgárda sincsen tele A kategóriás nevekkel, de az első évad mégis kifejezetten szórakoztató. Ez leginkább a jól kitalált karaktereknek, a karakterekhez remekül kiválasztott színészeknek, és az ő játékuknak köszönhető. Így aztán a néző hamar megszereti a főhősöket, és együtt izgul velük. Egy pillanatig sincs unatkozás, az események elég turbulensen követik egymást, a vihar egyre erősödik. Jó kis sorozat ez :-), jöhet a második évad.

Kapcsolódó ajánlók

Árnyék és csont második évad

The Punisher első évad

The Punisher második évad

Társ

sci-fi vígjáték

Wolkens ajánlója
ahogy azt az Ex Machina-tól a Westworld-ön keresztül a Wifelike-ig számos filmből tudhatjuk, a robotcsajokkal csak a baj van.
Nem, nem lőttem le a poént, azt egyrészt megtette már a plakát meg az előzetes :-(, másrészt a Társ története igazából onnan indul, amikor a főhős(robot)nő, Iris (Sophie Thatcher) megtudja, hogy ő egy robot, a pasija, Josh (Jack Quaid) iránt érzett szerelem, emlékekkel meg érzésekkel, csak programkód, és hogy ő maga csupán egy eszköz egy nagyon gonosz, ám valahol mégis nagyon kicsinyes tervben. Ami természetesen balul sül el, a 18-as karikához méltóan véres elhalálozásokkal tarkítva. De nem csak itt dicséretes a látvány, a két főszereplő arcjátéka is hibátlan. Thatcher olyan tökéletes gunyoros szemöldökfelhúzást képes produkálni, hogy azt egy komplett diplomamunka leprogramozni robotika szakirányon :-D, Quaid alakítása meg csak azért nem éri el a "még a mentőben is ütném" szintű seggfejet, mert közben az is hibátlanul átjön, hogy a felszín alatt Josh valójában egy szánalmas lúzer.
A film logikája itt-ott megdöccen, egyes részleteket, a történet sodrását biztosítandó, nagyvonalúan áramvonalasítva, de ez nem zavaró. Jófajta scifi-abszurd-krimi-fekete komédia egyveleg a Társ, ha bírod a vért, kár kihagyni. Érdemes angol eredetiben bevállalni, még felirat nélkül is, egyrészt, mert jól érthető, másrészt meg mert a szinkron már az előzetesben is tragikusan rossz.

Raf ajánlója
Mi teszi az embert emberré? Mi a szerelem? Honnan tudjuk, hogy a szerelem nem csak pár hormon összjátéka, mely kiváltja az emberből a "de jó vele baszni" érzést? Mi a lélek? Élünk-e egyáltalán? Mi célból van az adó? Ha kidől egy fa az erdőben, de nincsen senki aki hallja - van hangja a kidőlésnek?!
Ezekbe nem mind megy bele a film, de felvet kérdéseket, mégha nem is válaszolja meg őket, de az ábrázolásuk kimondottan jó.
Josh a nőjével, Iris-szel (mivel az egyik tréler ÉS a poszter is ellőtte a poént, ezért spoiler alert: a név anagramma) egy hétvégi elvonulásra megy a barátaival egy default-jellegű-szovjet vállalkozóhoz: kaja, pija, casual szex, móka, kacagás, elhalálozás. Tudod, tipikus májusi hétvége barátokkal.
Előkerül fegyver, pénz, kavarás, elhalálozás, deputy, önvezető autó - mint mondtam, klasszikus májusi hétvége haverokkal. Aztán lezárás, ami egyrészt újfent keretes szerkezetű (nem, nem én kerestem, ők csinálják így, én csak észreveszem), másrészt olyan tökéletesen, arcunkba tolva mutogatja a megoldást, mégsem esik le. Szép munka, na - ahogy a Végrehajtó 2 többszöri megidézése (franciául: omázs, amerikaiul: hommidzs) is hatalmas plusz pont.
Jack Quato-t már legalább másodszorra látom kattant faszt játszani - apacitól örökölt tehetséget, mert a hasznos balfaszt is pont olyan jól adja, mint a closeted pszichót. Vagyis a kisembert jelen esetben, aki ellen az egész világ összeesküdött. Sophie Thatcher (nem rokon) pedig helyenként simán felülmúlja a Yellowjackets-es alakítását, az apró mimikák, rezdülések zseniálisak (milyen lehet az idő most kint vajon amúgy?). Kár, hogy Rupert Friend a röhejes kinézete mellé csak alig pár percet kapott, ha nem is volt kihagyott ziccer, de azért még néztem volna többet.
Egy percig sem veszi magát komolyan, vicces, vannak váratlan fordulatok (igen, nekem is az volt az egyik), kimondottan szórakoztató, kicsit véres csak - mindenkinek kötelezően ajánlom, ha más nem, kapudrognak a zsánerhez.

Kapcsolódó ajánlók

Ex Machina	Westworld első évad	Westworld második évad
Westworld harmadik évad	Wifelike	Yellowjackets első évad
Yellowjackets második és harmadik évad

Vaiana 2

animációs

Raf ajánlója
Vajana: jelentése: Moana
Moana 2 jelentése: folytatás
Ha tetszett az első rész (2016-ból(!)), ez is tetszeni fog, de ha nem láttad az elsőt, akkor ne ezzel kezdd.
Amúgy teljesen korrekt, Dwayne "a kő" Johnson kicsit jobban háttérbe van szorítva ÉS nem a szokásos arbeitskleidung-jában ideges, izé, van.
Igen, van ének is, felesleges megkérdezni.

Kapcsolódó ajánlók

Vaiana 3D

Kissing Jessica Stein (2001)

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
Ha meg kéne mondanom a kedvenc három romantikus filmemet, akkor kettőnél komolyan elgondolkodnék (erős a verseny), de hogy a Kissing Jessica Stein (a magyar cím "Csók, Jessica Stein", de a "Megcsókolni Jessica Steint" sokkal jobb lenne) ott lenne a háromban, az biztos.
Kezdeném azzal, hogy kiknek nem való a film: a skála egyik végén azok, akik körül már megkövesedett a heteronormativitás buborékjának a fala, a másik végén pedig azok, akik a régi viccnek megfelelően a kérdésre, hogy hogyan látják a leszbikus kapcsolatokat, a "nagyképernyőn, full HD-ben" választ adják. Az utóbbiak túl keveset látnak majd a két főhősnő kapcsolatából, az előbbiek viszont túl sokat. Mindeközben a film elsősorban arról beszél, amiről számtalan más film is a kategóriában: hogy az igazi szerelem az, amikor egy másik embernek a személyiségébe szeretünk bele, nem a külsejébe, hogy minden kapcsolat kulcsa a kommunikáció, és hogy mekkora probléma, ha eltérőek az igények a testiséget illetően. Az, hogy ezúttal mindketten nők, egyszerre teszi a viszonyt könnyebbé és nehezebbé.
Jessica (Jennifer Westfeldt egy csillapíthatlan elektromos energiabomba, megállás nélkül cikázik, szikrázik, zizeg a képernyőn) intelligens, de neurotikus, önbizalomhiányos, és a 30-hoz közeledve is egyedülálló, túl megszámlálhatatlanul sok félresikerült randin, részben saját, részben szülői szervezésben.
Helen (Heather Juergensen tökéletes ellenpont) hasonlóan intelligens, de szókimondó, határozott, folyamatosan hódol az élet örömeinek és megfelelő intellektuális partner hiányában csak falja a férfiakat. Nem csoda, hogy azonnal felkelti az érdeklődését Jessica egyénisége, de a nő reménytelen esetnek tűnik. Így Helen, részben polgárpukkasztási, részben bosszantási, részben rá- és megdöbbentési céllal megcsókolja. És mint a mesében, megtörténik a csoda. És hogy mi jön a csoda után, azt meséli el nekünk a film, egy tipikus párkapcsolat összes fontos momentumával a szülői bemutatástól a... nos, hogy meddig, azt nem árulom el, tessék megnézni. :-) A film legszebb jelenete, amikor Jessica anyja a lánya értésére adja, hogy minden előzetes elvárás, meg felhajtott vőlegényjelölt ellenére sincs kifogása Helen ellen - ezt a pár percet tanítani kellene.
Gyönyörű romantikus történet, fergetes dinamikával, humorral, helyzetkomikummal, hiteles érzelmekkel, személyiségfejlődéssel előadva - méltatlanul alulértékelt és ismeretlen. De most, hogy elolvastad az ajánlót, van lehetőség, hogy egy kicsit változtass ezen. ;-)

Véletlenül írtam egy könyvet

dráma vígjáték

Wolkens ajánlója
a Futni mentem után itt a következő, kötelezően megnézendő magyar film. Ne hagyd, hogy az idétlen cím és a nem túl sokat ígérő előzetes elriasszon, a VÍEK sokkal jobb, mint gondolnád!
A történet szerint a 13 éves Nina (Demeter Villő remekül megbirkózik a szereppel) kisgyerekként veszítette el édesanyját (Lovas Rozi), emlékei is alig vannak róla. Az elmúlt években apuka (Mátray László) ugyan próbálkozott, de a az új kapcsolatok rendre kudarcba fulladtak, így aztán a kislány gyanakodva szemléli a legfrissebb barátnőt, Dettit (Rujder Vivien), aki valahogy mégis más, mint az előzőek. De ahhoz, hogy el tudja fogadni, még sok mindenen át kell esnie: az első udvarlótól az első menstruáción meg az első sminkelésen keresztül addig, hogy el tudja engedni a gyászt, és el tudjon fogadni egy lehetséges új családtagot. És mindeközben gátfut, bulizik, meg könyvet ír, amiben a sokat tapasztalt írőnő, Lídia (Zsurzs Kati) segíti.
Igazi életigenlő, szívmelengető, megható darab a VÍEK, csak ajánlani tudom, de popcorn helyett egy nagy csomag zsebkendőt vigyél, mert hiába gondolod az első öt percben azt, hogy nem fogod megkönnyezni, meg fogod.

Kézipoggyász

krimi

Wolkens ajánlója
Ethan (Taron Eggerton) nem éppen a munka hőse a Los Angeles-i reptér biztonsági szolgálatánál. Előre nem látható módon mégis lehetőséget kap, hogy a csomagátvilágító pultnál dolgozzon... amivel nem is lenne baj, ha egy kellően eltökélt bűnöző (Jason Bateman hibátlan a jéghideg pszichopata karakterében) nem pont aznap akarna felvinni egy kifogásolható tartalmú kézipoggyászt az egyik légijáratra, az éppen illetékes átvilágító megzsarolásával biztosítva a csomag átjutását. Ethan tehát rosszkor van rossz helyen, és csapdába esik: terhes barátnője élete a tét.
A két órás film bő kétharmada remek macska-egér harc a két főszereplő között, aránylag kevés logikai hibával. Sajnos ez nem mondható el az utolsó harmadról, ahogy közeledünk a végéhez, egyre inkább halmozódnak a bakik, a megmagyarázatlan "mert csak", vagy éppen kizárólag feszültségkeltésre és időhúzásra berakott részek, és nem csak a mennyiségüket, hanem a súlyosságukat tekintve is. Annyira, hogy a néző nem csak utólag visszagondolva jön rá, hogy elfogyott a forgatókönyvírók energiája, hanem már a film közben. Kár érte, egy kis polírozással egész rendes krimi lehetett volna.

A cikk utoljára frissítve: 2025.05.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra