Filmajánlók 53.

Beverly Hills Cop: Axel F

akció krimi vígjáték

Raf ajánlója
A nosztalgiában az jó, hogy régebben minden jobb volt. Kivéve, ha nem. Jelen esetben pont nem igaz, mert a harmadik rész a BHC-ból minden volt, csak nem jó.
Negyven(!) évvel(!) az első(!) és 30(!!!!!!) évvel (!!) a harmadik után csak megszületett a negyedik rész (közben elkezdtek egy sorozatot is a fiáról, Murphy-vel, de nem kapott zöld utat a pilot alapján - ami elnézve az ilyen sorozatok sikerességi rátáját amúgy, nem is feltétlenül probléma). És jó lett. Abszolúte szórakoztató, hozza a humort (Dörner hangja jobban öregedett, mint E. Murphy - mondjuk személy szerint még mindig nem tudok túllépni ezen a szinkron párosításon, wink-wink, nudge-nudge; de még mindig működik), önreflektív és inkább hommidzsol, mint szolgaian másolna.
Kellemes meglepetés (főleg az Amerikába jöttem 2 után), élvezhető (nem úgy, mint az Amerikába jöttem 2), vicces (bár az Amerikába jöttem 2 is az lett volna) és megnézendő (ellenben az Amerikába jöttem 2-vel). Na meg kiköszörüli a harmadik rész okozta csorbát.
Amúgy is ajánlott lenne, mivel kevés a buddy cop mozi - de ez legalább jó is.

A szervezet

akció krimi vígjáték

Wolkens ajánlója
A világ tele van szupertitkos szervezetekkel, csak hát ugye nem tudunk rólunk, mert szupertitkosak. A méhészek után itt a legújabb, ahol a forgatókönyvírók már azzal sem fárasztották magukat, hogy rendes nevet találjanak ki neki. Vagy rendes történetet, a változatosság kedvéért megint egy lista körül bonyolódik a sztori, ami, ha kikerül, lőttek a szupertitkos szervezetek szupertitkosságának, mindenki meghal, világégés, káosz, jaj, jaj, jaj.
Amitől mégis nézhető, sőt, meglepően szórakoztató a Szervezet, az a titkosügynök Hale Berry és az építőmunkás Mark Wahlberg párosa, és abban legalább van ötlet, hogy őket hogyan hozza össze őket a forgatókönyv a világ megmentésére. Működik a kémia, tűrhetőek az akciójelenetek, és még J. K. Simmons is szerepel – laza kikapcsolódáshoz ennyi teljesen elég.

Kapcsolódó ajánlók

A méhész

A Szer

horror dráma

Wolkens ajánlója
A siker, a rivaldafény, a népszerűség drogok. És nem belépő szintűek, mint a marihuána, hanem kőkemények, mint a heroin. Meg kell szerezned, ha belepusztulsz is. Röviden erről szól Coralie Fargeat új filmje, meg sok minden még másról is, de ami a minél is hangsúlyosabb, az a hogyan.
A történet szerint a kiöregedő sztár, Elisabeth Sparkle (Demi Moore alakítása előtt földig érő főhajtás) váratlan és titokzatos ajánlatot kap: a Szer létrehozza egy fiatal genetikai ikertestvérét, akivel párhuzamosan élhetnek, hetente váltva egymást. Kap az alkalmon, és így jön létre a gyönyörű Sue (Margaret Qualley alakítására szintén nem lehet panasz, maga a megtestesült nedves férfiálom), aki be tudja tölteni az Elisabeth távozásával keletkező űrt. Le is csap rá a végtelenül visszataszító pojáca producer, Harvey (Dennis Quaid úgy lubickol a szerepben, hogy arra szavak sincsenek). Akár perfekt is lehetne minden, de hát tudjuk, nincs olyan szabály, amit át ne hágna valaki, és ez jelen esetben a Szer használati utasítása. És a be nem tartásnak természetesen megvannak a következményei. Ahogy a csillagászat megtanította nekünk, a világegyetem igazi nagy energiakitörései két fekete lyuk összeolvadásakor keletkeznek. Az objektumok egyre gyorsuló ütemben keringenek egymás körül, végül már másodpercenként több ezerszer megkerülve egymást, aztán jön a gigantikus bumm. Ezt látjuk a vásznon a két színésznő fantasztikus előadásában, és aminek a csúcspontja az a vizuális pokoljárás, amit a rendező a nézőre zúdít, és amiről a kritikák, amiket előzetesen olvastam, azt írták, erre nem lehet felkészülni. Tényleg nem, pedig Fargeat első mozifilmje, a Bosszú sem a visszafogottságáról volt híres. Mondjuk ezen a ponton a stílus - ahogy a Bosszú esetében is - már a paródia határát súrolja, ami valamelyest enyhíti a nézői diszkomfortot, mondjuk kábé annyira, mint az aszpirin a nyílt törés okozta fájdalmat.
Amiről még meg kell emlékezni, az a hangmérnöki munka, az alsó hangon 11 pont a 10-ből. Elképesztő, hogy a jelenetek hatására hogyan erősítenek rá a túltolt és torzított hangeffektek. Az operatőr is tudta a dolgát, az ultra nagylátószögű kamerával felvett képek tökéletesen illeszkednek a hangokhoz. A trükkmesterek munkája szintén hibátlan.
Szóval itt van nekünk egy film, amiben mindenki, aki hozzátett, a maximumot nyújtotta. Hogy ajánlom-e? Na azt nem merem.

Raf ajánlója
Vannak dolgok, amik elkerülhetetlenek. Ilyen az öregedés, a halál, a függőség, az adók és a Last Christmas meg az All I want for Christmas minden év novemberében és decemberében (fun fact: egyszer hazafelé autóztam NRW-ből Budapestre, az uszkve 12 órás úton 6 különböző rádióban összesen kilencszer hallottam a Wham "slágerét").
Az öregedés legjobban/legdurvábban/legleg pont a nőket tudja érinteni keményen (én már csak tudom, hiszen férfi vagyok, és éppen most mansplainelem el), FŐLEG, ha történetesen színészféleség az illető hölgy (lásd még: öregasszony), mert ott 40 felett kb. csak anyós, esetleg nagymama lehet a nő.
Pont ebbe a jól előkészített és bevett csapdába lép bele telitalppal Szikrázó Erzsébet is (Demi Moore), akit az ötvenedik születésnapján (fun fact: DM 61 volt a forgatáson) a stúdió managárja (Dennis Quaid a zsigeri kőbunkó hímsoviniszta sudribunkó geci, akinek én kiosztanám az oszkárt egyből és azonnal. IS.) elmagyarázza, hogy "it ends". Bözsi vissza is kérdez, hogy mi is ér véget, de választ nem kap, pedig oly sok lehetőség van: Az élet, a világ meg minden.
Összetörve, magába roskadva vezet hazafelé, mikor nem adják meg neki az elsőbbséget és lezúzzák a Mustangját (kígyóarcú autó a lóval, és nem ferrári - NA ÉS az alkotók még arra is figyeltek, hogy Sue később egy sokkal régebbi Mustanggal megy el otthonról). Szerencsére megússza, de egy doki ajánl neki egy szert, amit kis hezitálás után meg is rendel. A szer nem más, mint egy zöld trutyi, ami megfelezi a DNS-ét és megduplázza a testet, csak éppen szebb és jobb kivitelben. Persze, mint a mogwai esetében, itt is van főszabály: 7 nap az egyiknek, 7 nap a másiknak. És soha ne feledd: egyek vagytok.
Nem könnyű a téma - és a megvalósítás se gyenge! Kapunk a filmben Cronenberg-féle testhorrort (szia Légy!), Tarantino-féle lábfejeket (és mást is), társadalomkritikát, hatalmas nagy mutatóujjat, ami az égből rámutat a színésznők öregedésére és minden egyes folyományára, nagyszerű alakításokat (a már említett Dennis Quaid (Jack Quaid apja), de Demi Moore is zseniális, bár ugye ő IS műtétekkel meg botox-szal próbált küzdeni az öregedés ellen - a gond az, hogy Courtney Cox is így tett, s engem sokszor kizökkentett a műélvezetből, hogy nagyon sokszor egymás ikreinek nézett ki Brucené és Kutcherné), végtelen mennyiségű, semennyire sem öncélú szuperközeli felvételt és OLYAN, DE OLYAN hangmérnöki munkát, hogy ez lenne a második akadémiai avardus, amit a filmhez vágnék kérdezés és vita nélkül már most.
Igazából mindenkinek (főleg a férfiaknak és a nőknek) kötelezően megnézendőnek mondanám, de tartok tőle, hogy nem mindenkinek van olyan beteg személyisége, mint nekem és tudja rezzenéstelen (jó, nem igaz, a fogas rész az egy trauma miatt (kösz Kornél!) nekem is nehéz volt) arccal nézni a filmet - kell hozzá ha nem is gyomor, de kitartás (én arra számítottam, hogy lesz aki kimegy, de csak egy néni kezdett el mobilozni, hogy ne lássa a vásznat).
A függőség (bármi iránt), a megfelelési kényszer rossz, értem. És ha arra számítasz, hogy képes vagy változni, hogy ugyanazon kísérlet során más eredményt vársz akkor nem vagy okos. Vagy űberoptimista.

Kapcsolódó ajánlók

A bosszú

Tomb Raider - Lara Croft legendája első évad

animációs

Wolkens ajánlója
Először 1997-ben játszottam Tomb Raider játékkal, legutóbb talán 2-3 éve. Nem egy részt többször is végigtoltam, az egyetlen akciófigurám, ami van otthon, egy Lara Croft. Láttam az összes Tomb Raider filmet. Szóval asszem, kijelenthetjük, hogy rajongó vagyok. :-) Úgyhogy rendesen felcsillant a szemem, mikor hallottam, hogy a játék alapján anime sorozat készült.
Ha nem lennék rajongó, akkor valószínűleg maradéktalan lenne az örömöm a sorozat megtekintése után is. Egy kicsit azonban csalódott vagyok, de ennek az oka nem a sorozat minősége, hanem hogy megint sikerült megállapítanom: videójátékot jól vászonra vinni pokoli nehéz. Az új sorozat egy furcsa ellentmondáson vérzik el: azért okozott csalódást nekem rajongóként, mert pont olyan , mint egy Tomb Raider játék. A forgatókönyv sztorija több játékra is egy az egyben ráillene, csak a neveket, a mitikus tárgyakat meg a helyszíneket kell kicserélni. Még a lelki/drámai fordulatok, visszatekintések, emlék-felidézések is erősen hasonlóak. Történetben tehát sok újat nem tud adni a sorozat – ellentétben például a nemrég megjelent Terminator animével.
Ezzel együtt anime rajongóknak mindenképpen ajánlott. A látványvilág abszolút követi a klasszikusokat, annak minden előnyével és hátrányával. Gyönyörűek a helyszínek és különösen a karakter dizájn – érdekes alkotói döntés, hogy Lara arcát pont másmilyennek rajzolták, mint azt a játékokban megszoktuk. Ez eleinte furcsa, de összességében hétköznapibbá teszi a hősnőt. Az akciórészek kellően látványosak, a történet a 8, nagyjából 25 perces részhez teljesen elegendő, nincs üresjárat.
A konklúzió tehát nagyjából az, mint a Last of Us esetében: az nem kérdés, hogy ez egy jó adaptáció, a kérdés az, hogy létezik-e tökéletes.

Kapcsolódó ajánlók

The Last of Us első évad

Ne oldozz el!

horror

Wolkens ajánlója
Alexandre Aja eddig tizenhárom filmet rendezett, amiből - ezt is beleszámítva - nyolcat láttam. Az IMDB pontszámok 6 körül ingadoznak, ami számomra nagyjából azt jelenti, hogy a pasi, ha nem is egy meg nem értett zseni, de azért finoman fogalmazva is súlyosan alulértékelt. Nagyon tud rendezni, és ez látszik a Ne oldozz el! minőségén is.
Mondjuk jelen esetben volt a főszerepre egy piszok jó színésznője Hale Berry személyében, és hozzá két ismeretlen kissrác, akik a fiait játsszák, hát előttük is le a kalappal. Meg volt egy nagyszerű operatőre. A filmzene-szerzőt mondtam már?
Ilyen felállás mellett rangon aluli lenne a néző olcsó ijesztegetése váratlanul beugró macskákkal, és Aja nem megy a rangja alá. A feszültség mintaszerűen épül, amihez egyszerre járulnak hozzá a nyomasztóan szűk képkivágások, a baljóslatú zene, az, hogy a néző átérzi és átéli a szereplők rettegését, különösen a gyerekekét, és hát persze a történet.
A történet szerint az anya és a két kisfiú egy erdei kunyhóban próbál túlélni egy olyan világban, amelyen úrrá lett a gonosz. Az áldott ház megvédi a lakóit, és mindaddig, amíg a házat csak úgy hagyják el, hogy egy kötél köldökzsinórként összeköti őket az épülettel, addig nem eshet bajuk. A fiúk születésüktől fogva így nevelkednek, az anyjuk vasakarattal veri beléjük és tartatja be velük a szabályokat.
A néző nyilván elég gyorsan arra a következtetésre jut, hogy a nő totálisan kattos, de ennyire azért nem egyszerű a történet. Ahogy a régi szólás tartja: csak mert paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem akarnak elkapni. Vajon tényleg rejtőzik valami természetfeletti az erdőben? Választ az utolsó pillanatig nem kapunk, csavarokat annál inkább. És a végén is csak egy dologban lehetünk biztosak: a műfajában kimagasló minőségű, és ahhoz képest alulértékelt filmet láttunk.

Raf ajánlója
Mama (Júniusbogár), Nolán és Sámuel egy rozzant faházban lakik egy mindentől távol eső erdőben - mert mindenkit elpusztított "A" gonosz, s őket is csak az védi meg, hogy köldökzsinórként funkcionáló kötéllel rögzítik magukat a ház szent részéhez. A gond az, hogy az étel fogyóban van, és az ikrek fele elkezd kételkedni a gonosz egyáltalán létezésében.
Alexandre Aja (barátainak csak Alex - BTW: tudtad, hogy a "vezetékneve" (lásd még: felvett művészvezetéknév) az "eredeti" nevének monogramja? I was today years old.) nem kezdő a szakmában, letett már pár filmet a vetítővászonra, s amit eddig láttam tőle, abszolúte ért a hangulat, a feszültség megteremtéséhez - és ezt megmutatja a Never let go-ban is. Nagy segítség ebben Halle "Macskanő" Berry és az ikreket játszó két kiskölök is, akik nagyon jók, még a szinkronon át is átjön a játékuk (valahol a távolban elégedetten felsóhajt egy Szirmai Gergely).
Az alkotók pedig egész végig játszanak az emberrel, hogy akkor most TÉNYLEG full zakkant a mutter, tényleg mindenki meg van halva? Létezik a gonosz? És amikor nagyot sóhajtva úgy érzed, megfejtetted, mire gondolt a költő, bedobnak egy vágást, képet, hangot, hogy megint ott állj letolt gatyával és a "na most akkor mi van?!"-arccal.
Műfaj rajongóinak kötelező - de mindenkinek ajánlom, Halle Berry a Macskanő óta nem volt ilyen jó, már csak az alakítása miatt érdemes megnézni.

Szellemirtók: A borzongás birodalma

fantasy

Raf ajánlója
2021-ben újra kiásták a Szellemirtók 2016-ban már kihantolt, megbecstelenített és kettévizelt hulláját - beletettek gyerekeket, kameókat (lásd még: kámeák) és az amcsi vidékre száműzték a történéseket.
Meglepően jól működött az egész (nem mellesleg Paul Rudd is sokat segített), magas nosztalgia-faktor, satöbbi.
Persze, hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg, így folytatták is, csak hát...
Újra a Nagy Almában (lásd: New York City) vannak a szelleműzők, s a régi bagázs is visszatér (kivéve, aki nem él és/vagy visszavonult; ja meg Szigorú Víver, aki csak a háttérben, poszteren villan fel egy rövid pillanatig). Új fenyegetés van, valami őskori démon, aki ELVILEG úgy beszarat, hogy a félelemtől hideglelődsz és megfagysz, de amúgy csak simán mindent és mindenkit lefagyaszt, mit egy gonosz Jégember. Persze, ha új film, akkor új vicces sidekick is kell, jelen esetben Kumail Nanjiani (amiben eddig láttam, mindenhol zseniálisan jó, még egy rosszabb filmet is fel tud dobni). Megyeget a történet a medrében, ahogy kell, aztán égbe sugár (erről már a Marvel és a DC is leszokott), majd érzésre öt perc (lehet volt az nyolc is) alatt egy összecsapott végjátékot (nem "A". Egy.) kapunk, ami olyan szépen hazavágja az egész addig felépített mindent.
Összességében nem rossz, nosztalgiafaktor továbbra is játszik (a nyújorki pógárjenőért és a könyvtári szellem miatt sok plusz pont), de az összecsapott vég miatt inkább fenntartásokkal ajánlom.

Borzalmak városa

horror

Raf ajánlója
Király István (angol anyanyelvűeknek: Stephen King) egy nagyon jó író volt (régóta már csak simán "író", újkori műveit olvasva sokszor kifejezetten sajnálom, hogy lejött a drogokról), egyik legrövidebb regénye volt sokáig a Borzalmak városa (röpke ~439 oldal eredetiben - vö.: Az, Rémkoppantók, stb).
Érdekes módon ez úgy igazából a második megfilmesítés (az eredeti Hutch-csal készült két részes tévéfilm), nem koptatták szanaszét, mint a Kedvencek temetőjét.
A történet maga amúgy faék egyszerűségű: Ben, a sikeres író hazamegy szülővárosába, ahol nem sokkal őelőtte egy vámpírt is házhoz szállítanak, aki nem rest, s szépen lassan (vagyis hát, a filmben pikkpakk) mindenkiből vámpiroskát és vámpétert csinál, s csak Benen és kis csipetcsapatán múlik, hogy meg tudják-e őket állítani.
Azt mondják a jó filmek, legyen bármilyen műfajúak, betartják a saját maguk állította szabályokat. Hát, ennek nem sikerült. Pedig az alapanyag igencsak jó, csak a megvalósítás, abba csúszott hiba. Azon még túl lehet lépni, hogy milyen sok színes bőrű lakója van a városnak ("hivatalosan" 289 lakóból úgy tucatnyi - vö.: 1970-ben egész Maine államban 2800 nem-fehér lakos volt a ~ millióból), de az előbb említett szabály-be-nem-tartás nagyon rányomja a bélyegét a filmre. Semmi konzisztencia nincsen abban, hogy ki lesz vámpír egy harapás után, ahogy az átalakulás ideje is random, pont ahogyan a forgatókönyv megkívánja, éppen úgy ahogyan azt is, hogy mikor tud bemenni a vérszívó (meghívás kellene, egyszer vissza is vonják, de aztán már később mégsincs rá szükség). A másfél órás nappalokat már meg sem merem említeni.
Maga a rendezés nem rossz, van több jól megkomponált, feszült jelenet, de sajnos a főszereplőket a kelleténél többször védi a plot armour. Amit még nagyon sajnálok, hogy a kellemes tempójú felvezetést követően minden jel nélkül a semmiből kihal a városka, aztán jön a röhejbe hajló leszámolás.
SK-rajongók és a szekszi-vámpírok gyűlölői adhatnak egy esélyt, de ne legyenek nagy elvárásaik.

Terminátor - A vég kapujában

animációs

Wolkens ajánlója
A Terminator 3 óta egyetlen filmet sem voltam hajlandó megnézni a szériából, és valószínűleg nem vesztettem sokat. Viszont arra, hogy most anime formában térhetünk vissza ebbe a söté hangulatú univerzumba , már felkaptam a fejem, a pozitív kritikák meg meggyőztek, hogy érdemes lehet belevágni. És tényleg érdemes, viszont végig egy furcsa kettősség jellemzi:
- a 8 epizód összesen kevesebb, mint 4 órányi játékideje bőven elég ehhez a történethez – mégis szívesen néznénk tovább,
- sokszor csak a szokásos terminátor-kliséket látjuk, de ahogy halad előre a sorozat, egyre erősödik az érzet, hogy ennél jóval többről van szó,
- az ítélet napja előtt és után, egy alternatív Japánban játszódó történet úgy tud egy nagy csavart vinni az eddigi filmekből ismert eseményekbe, hogy nem rúgja fel a logikát,
- helyenként rendesen véres akciórészeket kapunk, amiket aztán minden átmenet nélkül követnek filozofálgatások az élet értelméről, arról, hogy mit jelent embernek lenni, meg az időutazás céljáról vagy céltalanságáról,
- a karaktereknek nincs igazán mélysége, néhány főszereplő mégis a szívünkbe lopja magát,
- az animés látványvilág régimódian szögletes animációkkal és stilizált minikával idézi meg a 80-as éveket, miközben máshol pazar kamerafahrtokat és gyönyörűen kidolgozott részleteket kapunk.
Ha Terminator-rajongó vagy, akkor, ha nem is kötelező, de erősen ajánlott a sorozat. Ha (még) nem vagy az, akkor ideje előszedni a kultikus első két részt (1984, 1991).

Beetlejuice Beetlejuice

fantasy vígjáték

Raf ajánlója
36 év után folytatás született a Beetlejuice-hoz. Nak.
Nehéz szülés volt (lásd még: úgy másfél napnyi forgatás volt vissza amikor elkezdődött a színész-sztrájk), de itt van, az ember megnézheti a saját két szemével.
Mindenképpen érdemes, sőt mi több, minden BJ (nem, te kis huncut, Beetlejuice-t rejt a rövidítés) és Tim Burton-rajongónak kötelező!
Lehet, nem hoz igazából semmi újat - de nem is kell, mert így lett jó, hiába telt el sok év, Michael Douglas ugyanolyan zseniálisan-tenyérbemászóan-gusztustalanul-vicces, mint 36 éve (több év telt el a két rész között, mint ahány év telt el Douglas születése és az első rész moziba kerülése közt), a poénok ülnek, a stop-motion ugyanolyan jó, a két világ is - na de a korona, az a Soul Train.
Kötelező. Azért még eredetiben is meg kéne néznem, de a szinkron nagyon jó volt.

Fekete pont

dráma

Wolkens ajánlója
Ahogy a Magyarázat mindenre, a Fekete pont is egy független, álllami támogatás nélküli produkcióban készült, nyomasztó pillanatfelvétel Magyarországról, de míg az előbbi egy gimnáziumban játszódott, addig az utóbbi helyszíne egy általános iskola.
A mondanivaló röviden az, hogy akár pedagógus, akár diák vagy, az önálló gondolat és a szürke masszából kilógás nemkívánatos. A cél a túlélés, nem a fejlődés vagy a dolgok jobbá tétele. Az iskola nem azért van, hogy ott bárki jól érezze magát.
És lehet, hogy a szituációk sarkítottak vagy dramatizáltak, de azt nem lehet kijelenteni, hogy ne lennének életszerűek. És ez a legnyomasztóbb az egészben.

Raf ajánlója
Szeptember elseje. Palkó (a nem létező) Németországból költözik Magyarországra. Juci megkezdi tanári pályáját. Életük ott ér össze, hogy Julonának be kell ugrania helyettesíteni osztályfőnökként Pál osztályába. Minden beilleszkedés nehéz, főleg, ha kicsit is kirísz valamivel a tömegből. És mindketten kilógnak az átlagból.
Többektől olvastam, hogy a film Örkényi groteszk vagy legalábbis szerű. Hát, szerintem semennyire sem az, ez amit megmutatott nekünk Szimler Bálint és tsai, az se nem groteszk, se nem görbe tükör, hanem a nagy büdös valóság, csak éppen egy gyermek és egy lelkes tanár, akiket bedarál a berögződés, a poroszos iskola, a központosítás (IS) okozta szegénység és döntésképtelenség, az elöregedés, a szülők - és még ki tudja mi minden.
Rév Marcell képei (hol imbolyogva követi a hőseinket, hol az arcukba tolva az objektívet mutatja meg szenvedésüket) ráerősítenek a kilátástalanságra, a kiúttalanságra - hogy a végén megmutassa, nincs remény.
És sikerült egy olyan bravúrt is beletenni a filmbe, hogy egy didaktikus jelenetet (a családi pótlékos) sikerült olyan jól megcsinálni, hogy egy percig sem érződik szájbarágósnak, se didaktikusnak, s egyúttal egy nagyon szép középső ujjat is felmutat a közkeletű vélekedésnek.
Nézzétek meg, de óvatosan - egy nemrég nyugdíjba ment tanító ismerősöm PTSD-s lett. ENNYIRE a valóság leképezése. Mindenkivel IS kötelezően megnézetném, bár sokan nem fognák fel, mit is láttak és miért - de ez persze nem az alkotók hibája.

Kapcsolódó ajánlók

Magyarázat mindenre

A tökéletes pár első évad

krimi

Wolkens ajánlója
A kőgazdag Winbury család esküvőre készül, ám a nagy nap reggelén arra ébrednek, hogy a társaság egyik tagja elhalálozott, és jó eséllyel nem természetes úton. A rendőrség nyomoz, de elég lassan haladnak előre, mivel, ahogy az már csak lenni szokott, a család egyik tagja sem százas, és persze mind máshogy és más mértékben zakkantak. Így aztán az sem világos, mi volt a gyilkos motivációja. Szerelemféltés? Pénz? Féltékenység? Irigység?
Persze a végére kiderül az igazság, és persze nyilván nem az a tettes, akit annak hiszünk. Ez a sorozat leggyengébb pontja: erősen ráncolt homlokkal töprengtem vagy negyedórát azon, hogy na neki vajon pont mi volt az indítéka, és igazából nem sikerült rájönnöm.
Ezzel együtt ajánlott a hat részes minisorozat, különösen a színészi játék miatt. Nicole Kidman (botox ide vagy oda) és Liev Schreiber brillírozik a szülők szerepében, de a többiekre sem lehet panasz. Jó kis krimi ez.

Rebel Ridge

akció krimi

Wolkens ajánlója
Terry (Aaron Pierre) ex-tengerészgyalogos, aki balszerencséjére egy korrupt rendőrőrs egyik korrupt rendőrébe fut egy isten háta mögötti kisvárosban. Koholt vádak alapján elveszik a pénzét... és sajnálatos események láncolataként az ügy erősen személyessé válik. Hősünk úgy dönt, felveszi a kesztyűt a velejéig romlott Sandy (Don Johnson) vezetette őrssel. Az egyetlen, aki melléáll, az a bírósági gyakornok, Summer (AnnaSophia Robb, úristen, de régen volt a Híd Terabithia földjére...).
A bő két órás darab első fele inkább az idegek harca, és olyan szépen fokozza a feszültséget, hogy az ritka, főleg Netflixes filmekben. A második felében az akció dominál, és az elszaporodó klisés megoldások miatt viszont az addig felépült feszültség jelentős része elvész.
Rövidebbre vágva ütősebb lett volna, de így is érdemes megnézni, jófajta akciókrimi.

Raf ajánlója
Terry kerékpárral teker, hogy letehesse az óvadékot az unokaöccséért - sajnos a sima bringázás helyett először kap egy odaútra szóló jegyet a faszerdőbe a helyi korrupt fakabátoktól - hogy aztán később a helyzetek bonyolódása után ő maga adja át saját kezűleg majd ugyanoda szóló jegyeket a helyi rendőrség tagjainak.
Röviden összefoglalva: Reacher és Rambo közös unokatesója ez a film - nem egy kihagyhatatlan alkotás, de teljesen jól kitölti a Reacher S3 megjelenéséig az űrt. Don Johnson (Dakota Johnson apukája) meg nagyon jó a korrupt seriffként.
Több jelenet zseniálisan játszik a feszültséggel, amiből a leszámolásos részre már nem jut - de ennek ellenére élvezhetó a Netflixes Jack Reacher, még ha nem is fogsz rá emlékezni pár hét múlva.
Itt látszik, hogy mennyire megy az idő: a főszereplő néni nemrég (="nemrég") még a Depp-es Charlie és a csokigyárban volt az idegesítő, rágózós kiscsaj, most meg AHA szerepeket kap. Damn, i'm old.

Kapcsolódó ajánlók

Híd Terabithia földjére vs. A faun labirintusa

Kaos első évad

fantasy

Wolkens ajánlója
Zeus (Jeff Goldblum) be van parázva. Talált a homlokán egy ráncot, és ez egy ősi jóslat alapján akár hatalmának a végét és a káosz eljövetelét is jelentheti. De vajon minden jóslat elkerülhetetlenül bekövetkezik? És csak úgy magától, vagy a hatalomvesztés egy összeesküvés végeredménye?
Mindeközben Héra szorgalmasan bosszút áll Zeusz minden egyes szeretőjén, Dionüszosz keresi a helyét a világban, Hádész pedig átépítené az alvilágot. Szóval zajlik a mindennapi élet az istenek között – ahogy az emberek között is. Euridiké éppen elhalálozik, Orfeusz pedig úgy dönt, alászáll érte az alvilágba.
A sorozat sokat ígérően indul, aztán a vége felé veszít az erejéből. Még így is ajánlott: érdekesek a karakterek, a modern környezetbe helyezett görög mitológia szórakoztató, még ha nem is egészen így tanultuk töri- meg irodalomórán. :-)

Fortune-hadművelet: A nagy átverés

krimi akció vígjáték

Wolkens ajánlója
Guy Ritchie, ahogy a The Gentlemen széria esetében is, már csak szórakoztatni akar. A Fortune-hadművelet egy egyetlen másodpercig sem komolyan vehető akcióvígjáték, ami legalább akkora lazulás lehetett a színészeknek, mint a nézőknek. Jason Statham, Aubrey Plaza, Hugh Grant és Josh Hartnett szemmel láthatóan nagyon élvezik a mókát, karaktereik helyenként már a paródia határát súrolják. A történet kimenetele nem lehet kérdéses, szóval zacskó popcorn, nagy pohár kóla, széles vigyor bekészít, aztán hadd szóljon. :-)

Kapcsolódó ajánlók

Úriemberek első évad

Fák Jú, Chantal!

fantasy vígjáték

Raf ajánlója
Eljutottunk ide is - a Fack ju Göhte három film után kapott egy spin-offot, mégpedig Chantal "heul leise" Ackermann (és Zeynep szerepében szokás szerint Gizem Emre) főszereplésével.
Santi még mindig nem dolgozik (amit Herr Müller a szemére is vet egy szinte kameóban) - aztán jön egy varázstükör és ők a Mesevilágban landolnak, ahol minden más, s nem ártana hazajutni, mert merül a telefon.
Én szeretem a Fakk jú tanárúr szériát (oké, a harmadik részre már a fáradtság jeleit kezdte mutatni, de Elias M'Barek (tutira elírtam a nevét!) és karaktere azért még lélegeztetőgépen tartotta a szériát. Az első (és utolsó) tréler alapján egy nem túl jó vígjáték jelent meg a lelki szemeim előtt (főleg, amikor kiderült, hogy TELJESEN más zenék voltak a német verzióban) - de nem, egy teljesen korrekt, sőt, meglepően jó vígjátékot láthattam.
Minden Goethe Schule-rajongónak ajánlom, kötelezően.
Csak az a borzalmas magyar (lásd még: magyarosan kiejtett angol kifejezések) szinkron, az ne lett volna. Sajnos nagyon rosszul fog öregedni ez a része.

Kapcsolódó ajánlók

Fák Jú, Tanár Úr!

Fák Jú, Tanár Úr! 3

Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz első évad

krimi

Wolkens ajánlója
Pip (Emma Myers a Wednesday-ből) öt éve bűntudatos. Eltűnt egy lány, a feltételezett gyilkos önkezével véget vetett az életének... és hősnőnk úgy érzi, köze van az eseményekhez. Ezért úgy dönt, a kötelező végzős diákmunka dolgozata arról fog szólni, hogy kideríti, mi is történt akkor. Miért nem került elő a holttest? Vajon a gyilkos nem az volt, akinek mindenki hitte? Vajon az áldozat nem az volt, akinek mindenki hitte? Hat részen át, nagyjából öt órán keresztül zajlik a nyomozás, míg végre megtudjuk az igazságot.
A sorozat az azonos című könyv alapján készült, amit nem olvastam, így nehéz eldönteni, hogy a gyengeségek már az alapműre is jellemzőek, vagy a forgatókönyvnek köszönhetők. Vannak egypáran: klisék, előre kiszámítható fordulatok, kifejezetten időhúzó részek, jelenetek, amik a feszültségek hivatottak növelni, de csak addig jutnak, hogy idegesítik a nézőt, miért nem történik már valami, úgy, hogy közben pontosan tudjuk, mi fog történni, és persze az irracionális döntések/lépések a szereplők részéről - nagyon sokszor érezzük az írói lustaságot. Ezzel együtt túlzás lenne unalmasnak minősíteni a sorozatot, nem merült fel bennünk, hogy abba kéne hagyni a felénél.
Ami a pozitívumokat illeti: Emmay Myers. A 22 éves színésznő még bőven hiteles a gimis szerepben, elviszi a hátán a sorozatot. Ami leginkább tetszett, hogy simán elhisszük neki, hogy az ügy megoldásának keresése olyan számára, mint egy drog: pontosan tisztában van a pusztító mellékhatásokkal, de nem bír lejönni róla.
Összességében erős közepest mondanék a sorozatra, a 6,8-as IMDB pontszám erősen eltúlzott.
Ja és amit nem tudunk meg a végére sem: hogy miért ez a címe...

Alien: Romulus

sci-fi horror

Wolkens ajánlója
Az igazán jó scifi és fantasy alkotások, mint a Star Wars, a Star Trek, az Aliens, a Predator, vagy akár a Gyűrűk Ura, kitermelik a rajongótáborukat. Az ezeket a világokat bővítő filmek két utat választhatnak: vagy próbálnak megfelelni a rajongók elvárásainak, vagy próbálnak valami nagyon újat mutatni. Mindegyik elsülhet jól (Préda, Zsivány Egyes) vagy rosszul (majdnem az összes, 1990 után készült Star Wars film és sorozat). Ami az Alien univerzumot illeti, ott gyakorlatilag minden, ebben az évezredben készült rész csak rombolta a mítoszt. De most itt van nekünk a Romulus, és ez bizony a rajongóknak készült.
Ha már Alien rajongó vagy, akkor a továbbiak is relevánsak :-), ha nem, akkor kevésbé, mert a xenomorphok világába nem a Romulus a megfelelő belépési pont, hanem az eredeti tetralógia, négy markánsan különböző és mégis összetartozó filmmel. A Romulus annyira ezeknek a moziknak a rajongóit célozza meg, hogy azok ismerete nélkül nem is értelmezhető vagy elemezhető.
Huh, a moziajánlóimnak valószínűleg legalább a fele rövidebb, mint ez a bevezető, de rajongó lévén ezeket muszáj volt leírnom. Viszont nem csak a mi kis csapatunk az M41A-es egyenpólóban képviselte a moziban a rajongótábort. Weyland-Yutani céglogós póló, hátizsákból kilógó plüss arctámadó, ezek azért azonnal feltűnnek a hozzáértő szemnek. :-)
No de legyen szó végre arról is, mit láttunk.
Kezdem azzal, hogy a Romulus messze nem hibátlan, több pont van benne, ami kifogásolható, akár logikai, akár a kánon szempontjából, de! Ezek nem rettenetesen zavaróak, és a mérleg másik oldala bőven többet nyom. Kapunk egy szépen felépített alapszituációt egy minden eddiginél kapzsibb Weyland-Yutani nagyvállalattal, nem ágyútöltelék, hanem gondolkodásra képes, de mégis sokszor az érzelmeik befolyása alatt cselekvő - azaz emberi - szereplőket, az eredeti filmek 80-as évekbeli látványvilágára hajazó, gyönyörűen felépített helyszíneket (hála az égnek nem zöld vásznat használtak, hanem fizikailag megépítették a belső tereket) (az űrhajókat kívülről mutató CGI eggyel gyengécskébb, de nem zavaró), megszámlálhatatlanul sok főhajtást és kikacsintást a tetralógia felé, amik olyan szépen illeszkednek a történetbe, hogy a zöldfülű mozilátogató nem is érti, min röhög vagy éppen szisszen fel a közönség többi része. Ami meg lett változtatva, az ügyesen, finoman, tisztelettel, ahogy kell. Persze Alien filmről lévén szó, kapunk az arcunkba xenomorphokat is rogyásig, a film rendesen (!) tesztelgeti a néző gyomrának teherbírását, és akkor vág pofán igazán, amikor már nem számítanál rá.
A darab nagy részben Magyarországon készült, mutatva, hogy a hazai stúdiók a praktikus effektek színvonalát illetően ott vannak az élmezőnyben. Ezen nem lepődtünk meg, de amikor az űrhajó egyik folyosójára befordulva a szereplők egy budapesti metró mozgólépcsővel találták magukat szembe... na, azon igen. :-)
Ha a további Alien filmek (mert lesznek) hozzák ezt a szintet, én már köszönöm, elégedett rajongó vagyok.

Raf ajánlója
Réges-régen egy messzi-messzi. Izé. 1979-ben egy kezdő rendező a Star Wars árnyékában (és hatására) elkészítette az Alien-t (lásd még: Nyolcadik utas a Halál - és nem, nem csak itthon kapta ezt a címet, többek közt a spanyolok sem tudtak számolni), amiben űrkamionosokat intéz el H. R. Giger rémálmaiból szalasztott biomechanikus-erotikus szörnyetege. Persze addig kell ütni a vasat, amíg meleg (legalábbis ez szokott lenni a stúdiók szándéka), így 7 évvel a klausztrofób horror után jött egy akció-tufa. A harmadik részre már csak hat évet kellett várni (ha a stúdió és az írók és a rendezők és a mindenki nem balfékeskedi el az egészet (maroknyi alkotót fogyasztott el, míg az első filmes Fincher megcsinálta, majd meg is tagadta)), a negyedik rész öt évvel később jött Jeunet-től. S mindegyik filmben van egy fő vezérfonal, ami a készítés idején fontos volt/megmozgatta az embereket (lásd még: Aliens: háború Vietnámban; 3: AIDS, 4: klónozás), s persze (már ahol, UGYE 3???) a rendezők egyedi látásmódját is sikerült beleszőni.
Aztán jöttek a crossoverek (köszönhetően a Predator 2-nek), amik dettó a stúdió miatt rosszabbnál rosszabb "alkotások" lettek.
De ami ennél is rosszabb: Ridley Scott csinált egy spin-offot, a Promételyt, amelyben megválaszolt egy olyan kérdést, amit egyrészt senki sem kérdezett, másrészt képregényekben és könyvekben már megválaszoltak rendesen (lásd még: lore nekifutásból felrúgása). Sajnos az öreg brit agya öregkorára megzápult - összehasonlítva az Alien legénységét a Prométeuszéval, hát... Egetverő a különbség - míg az űrkamionosokban volt egy kis ész, addig a felfedezők satuhülyék voltak, az embernek olyan érzése volt, hogy a lehető legalkalmatlanabbakat válogatták össze (lásd még: sisak levétele egy idegen bolygón egy ~2 másodperces elemzés után; a térképész eltéved, a biológus a láthatóan agresszív lényt próbálja magához édesgetni, stb). Aztán Scott akart csinálni egy folytatást, amiben még jobban belemélyed az Alkotók (=Engineers) világába - aztán valahol félúton meggondolta magát és mégis "Alien-es" filmet csinált, ez lett a Covenant. Nem azt mondom, hogy fene nagy Alien-rajongó vagyok, de engem annyira felszabott a hülyeségeivel a film, hogy úgy 8 óra alatt néztem végig itthon. Voltak olyan jelenetek, ahol konkrétan felálltam és kimentem a szobából. Amikor azt mondtam, hogy a Prométely legénysége idiótákból állt, akkor a Covenant-é szellemi fogyatékos lepkékből. Akik emellé ügyetlen kétbalkezes kretének is voltak. Na és azok a párbeszédek!
Maradjunk annyiban, hogy az ezután készülő összes alkotásnak nem egy magasan lévő lécet kellett megugrani (ha le akarnák (mert miért ne, UGYE Borderlands?!) verni, akkor egy ásó kell első körben).
Az Alien: Romulus írására és rendezésére Fede Alvarez-t kérték fel (parancsolták meg?), aki azért a Don't breathe-tel megmutatta, hogy tud atmoszférát teremteni. Alkalmas volt folytatni egy ilyen szériát? Szerintem teljes mértékben.



Jól adagolja a feszültséget, az egyik jump scare esetében nagyon jól alkalmazta az altatást/figyelemelterelést (=red herring), a fény-árnyék játék is jó - de ami a legfontosabb, nem nyúlt CGI-hoz (vagyis dehogynem, csak nem a belső felvételek esetén), a lények robotok, kosztümök (lásd még: practical effects).
Na és tele van kikacsintásokkal, utalásokkal a 4 filmre (és az Isolation-re is!) - és ellenben Klág Dáviddal, én inkább éreztem a legtöbbet hommage-nak, mint szolgai másolásnak (jó, oké, a "Get away from her! You bitch" nem kellett volna, mert a warriorok bizony nem nőstények - az az Anyuka).
A történet is elég jó, bár nekem személy szerint a (SPOILER ALERT) a goo behozása nem kellett volna, de hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek?! (SPOILER VÉGE), de amit lehetett, kihozott. A látványvilágra sem lehet panasz, mind a bolygó, mind az űrbéli "felvételek" bámulatosan/látványosak - na és a kettes metrós snitt meg azért megmelengeti az ember üres, kőkemény szívét egy pillanatra! Az egyetlen negatív Rook kinézete: ott egyértelműen már elfogyhatott a pénz - bár amikor először feltűnik a karakter, lehetett tudni, kiazmiaz. Nehéz a kockák élete, na.
A színészek jók (annak ellenére, hogy van köztük énekestől kezdve produceren át mindenféle foglalkozású), de akit mindenképpen ki kell emelni, az nem más, mint David Jonsson, aki Andy-t, a kis hibás androidot (=mesterséges személy) játsza. Az amit művel, hát az kész, olyan arcizmokat mozgat meg a megfelelő pillanatokban, amikről nem is tudtam, hogy rendelkezik ilyenekkel egy átlag homo sapiens sapiens!
Végre készült hosszú idő után egy tényleg jó Ilionos film, ami jól néz ki, nem kretének a karakterek. Rajongóknak kötelezően kötelezően kötelező - műkedvelőknek is bármikor.

Kapcsolódó ajánlók

Aliens vs. Predator 2: Requiem	Alien: Covenant	A bolygó neve: Halál (Aliens)
The Predator - A Ragadozó	Préda (Prey)	Zsivány egyes

The Boys negyedik évad

akció fantasy

Raf ajánlója
Utolsó előtti évadához érkezett a The Boys - és húztak egy Birodalom visszavágot. Ennek fényében IS érdekes lesz az ötödik, befejező évad. Persze most sem kellett félteni az alkotókat, mindenkinek beszóltak, mindenkit kifiguráztak - ÉS az egyik csavarral konkrétan megleptek, ezt nagyon nem láttam jönni.
És sikerült (legalábbis picit) elkerülni az MCU-féle sorozatok hibáit, bizony beleszőtték a Genvé-t rendesen, mind plot, mind karakterek terén.
Már csak az a kérdés mennyit kell még várni - bármennyit is, sok lesz az.
Természetesen a rajongóknak nem okoz csalódást - akik meg nem nézik: MIÉRT NEM?!

Kapcsolódó ajánlók

The Boys első évad

The Boys második évad

The Boys harmadik évad

The Acolyte első évad

sci-fi

Raf ajánlója
Végre elszánta magát a Disney, hogy elszakadjon a Skywalker-szagától, s csinált egy nyolcrészes sorozatot, ami úgy 100 évvel játszódik Anakin Starkiller születése előtt. Egy igazi nyomozós sorozatot, fénykardokkal.
Sajnos nem igazán lett értékelhető a sorozat, és nem igazán a sok belterjes incel által felrótt dolgok miatt (leszbikus űrboszik, stb.) - egyszerűen nem volt nyolc résznyi cucc ebben a sorozatban, másrészt itt is ugyanolyan hülyék és önteltek a jedik, mint az előzmény-trilógiában. Az sem segít, hogy ugyanúgy felrúgják a pillanatnyi konfliktus/"csavar" érdekében a logikát/addig működő dolgokat (lásd még: megérzem ám a tanítványom - kivéve ha mást hozok el helyette).
Pedig az igyekezet megvolt (innentől fogva lesznek spoilerek), próbálták is összekötni a prequel-borzalmakkal, hiszen a főhőst és ikertestvérét (első rész hatodik percében kitalálható rejtély) az Erő segítségével alkották meg, pont úgy, mint Anakint, s nem véletlenül tűnik fel egy pillanatra Darth Plageuis (hallottál már a gonoszról, a csúf, kopasz Sidious mesteréről?!), aki az örök élet ("élet") titkát kutatta, s eléggé esélyes, hogy Annyakínnya létrehozója vala. Ja és látjuk még Yoda mester fejebúbját az utolsó másodpercekben.
Igazából senkinek sem ajánlom megtekintésre, hiába van benne fényostor (uszkve 3 másodpercig), pár igényesebb fénykardpárbaj, a végső leszámolás keményen wuxiába hajló koreográfiája - sajnos a jó nem ilyen.
Ha jó SW-sorozat akarsz nézni, ott az Andor S1 - talán már nincsen vissza 1 év sem a második évadig.
Nem azt mondom, hogy teljesen halott a SW, mert ott van Ásóka és Grogu meg a fémbilifejűek társasága, de maradjunk annyiban, nem áll jól a szénája. Skeleton Crew? Hát, egyre kevésbé van abban is bizodalmam.

Kapcsolódó ajánlók

Andor első évad	Ashoka első évad	The Mandalorian első évad
The Mandalorian második évad	Star Wars III - A Sith bosszúja

Borderlands

sci-fi

Raf ajánlója
Ómen:
- egy híres Prodigy (lásd még: Prodidzsáj) szám
- legalább hat részből álló film-sorozat
- jelentése: intő jel
Hát, a Borderlands film esetében volt itt rendesen INTŐ JEL. Például maga Eli Roth, az író-rendező: kis költségvetésű filmekben tud alkotni, de egy A++ játéksorozatból (6,5 játék) filmet? Előbb csináltattam volna meg Shawn Levy-vel. Az sem a "na ez aztán jól sikerült és tarolni fog a pénztáraknál" kategóriába tartozik, hogy a filmet Magyarországon forgatták - 2021-ben. Bő 3 éve. Aztán a forgatás óta eltelt években valami zseni úgy gondolta, hogy ha már a Bearjew leforgatta Rated R-ban a filmet, legyen belőle PG-13 (ami itthon VALAMIÉRT 16-os karikát kapott. Ne kérdezd.), tehát jött az utóforgatás - MÁS RENDEZŐVEL (Tim Miller amúgy).
Aztán kijött az első tréler és bebizonyosodott minden félelem a film minőségével kapcsolatban.
Aztán megnéztem a filmet, és sajnos nem csalt a megérzés, ez bizony egy bűnrossz film. Mert az egy dolog, hogy a világ, amit megfilmesítettek (uszkve 821 játékóra után azért felismeri az ember a pályákat, fegyvereket, karaktereket) jól lett ábrázolva - a gond az, hogy full steril a világ, hiába akar lerobbantnak látszani, lerí róla, hogy egy tiszta díszlet, full kamu az egész. A történet sablonos és kiszámítható, a "poénok" (teljes hiánya mellett) megmaradnak a pisi-kaki szinten.
Utóbbi években igenis született példa arra, hogy LEHET jó játék-adaptációt csinálni. Még úgy is, hogy hű marad az alapanyaghoz. Na, ez újfent nem sikerült, mert azért megtaposták a lore-t, kérdéses a színészválasztás (Cate Blanchett 55 évesen egy tweent játszik - és sajnos sokszor látszik, hogy nem élvezte az egészet), a kinézet gagyi, a "történet" és a megvalósítás csapnivaló.
Megtekintésre senkinek sem ajánlom, még ha kikerül streamingre, se pazarolja senki a sávszélt rá.
insert shame gif here

A cikk utoljára frissítve: 2024.11.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra