PS5 játékajánlók

Sokáig ellenálltam a kísértésnek, hogy beruházzak egy új konzolra, de a Split Fiction megjelenése végül meggyőzött. Aztán lesz itt majd még más is terítéken. :-)

Split Fiction

Négy (Úristen, már négy!) évvel ezelőtt az It takes two "személyében" egy zseniális kétszemélyes kooperatív játékot sikerült feleségemmel végigtolni, így erősen felcsillant a szemem, amikor tavaly meghallottam, hogy a stúdió egy hasonló projekten dolgozik... amit most sikerült is végigjátszanunk. Jöhetne a klisés "egyik szemem sír, a másik nevet" szöveg, de nem, ezúttal mindkét szemem nevet. A Split fiction nem csak, hogy hozza az előd szintjét, hanem helyenként rátesz még egy(pár) lapáttal. Úgyhogy kezdjük a konklúzióval, ami az évszámtól eltekintve szóról szóra ugyanaz, mint az It takes two esetében volt: ha 2025-ben csak egy videojátékot veszel meg, ez legyen az.

A Split fiction, struktúráját, logikáját és játékmenetét tekintve annyira hasonló az elődhöz, hogy kivételesen idézem saját magamat: lentebb a link, hogy mit írtam anno az ITT-ról. Az itt leírtak lényegében ugyanígy igazak most is.
Ami nyilván változott, az a háttértörténet, ami ugyan egy hangyányit gyengébbnek érződik, mint az ITT-ban volt, de! ezzel nincsen semmi baj. Ugyanis az alapszituáció, amibe így a játék a két főhőst be tudja helyezni, még az ITT-nál is nagyobb szabadságfokot adott az alkotóknak pálya- és játékmechanika tervezésben, és a lehetőségeket ki is maxolták. Attól, hogy az egyik pályán egy disztópikus városban rohangálsz egy brutál, futurisztikus elektronikus karddal (barkácsprojektek listájára azonnal felugrik :-)) és egy toitoi vécében repülsz át az egyik épület tetejéről a másikra, még simán lehet, hogy a következő körben szivárványszínű szellentéssel jutsz előre a lökhajtásos malacoddal. És hidd el nekem, ezen a ponton még csak a felszínt kapargatod, lesz ez még sokkal durvább is. De nem akarom lelőni a poénokat, hadd legyen meglepetés. Úgyhogy beszéljünk inkább az alapsztoriról, mert nyilván érdekes, hogyan kerülhetünk olyan helyzetekbe, mint a leírtak.
Onnan indulunk, hogy a két kezdő írónő, a mogorva Mio és a beszédes Zoe összefutnak a nagynevű Rader kiadónál, hogy első műveiket megpróbálják megjelentetni. Mio nagyvárosi lányként alapvetően sötét cyberpunk scifiket ír, míg a farmon nevelkedett Zoe színes-szagos fantasy meséket. A kiadó vezetője, Rader, néhány más írójelölttel együtt egy kísérleti szimulációs gépre kapcsolja őket, nyilván valami csúnyagonosz céllal :-), ráadásul egy apró incidens eredményeként a két nő ugyanabba a szimulációba keveredik. Ott pedig életre kelnek azok a történetek, amik valaha megszülettek az agyukban, akár ki lettek végül dolgozva, akár nem. És mint tudjuk, a fantázia csodákra képes... elindul a nagy kaland, nyolc fejezeten keresztül, aminek a végére a két főhősnő összecsiszolódik, megnyílik és összebarátkozik, szembenéz a saját belső démonaival (és azok nem kicsik), meg együtt legyőz minden akadályt, tűnjön az bármilyen leküzdhetetlennek elsőre.
A Split fiction addiktív, kihagyhatatlan, látványos, kedves, elképesztően ötletgazdag és szórakoztató. Zenghetnék még további dicshimnuszokat, de asszem, felesleges. Menj, ragadj meg valakit, vonszold oda a képernyő elé, és játsszatok. :-)

A cikk utoljára frissítve: 2025.08.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra