Filmajánlók 61.

Csajos hétvége

vígjáték

Wolkens ajánlója
Leslie Mann (imádtam a Csajok bosszújában), Isla Fisher (imádtam a Boltkóros naplójában), Anna Faris (imádtam az Átejtvében) és Michelle Buteau (ő nem volt ismerős) négy barátnőt alakítanak, akik elvonulnak egy szülinapi kikapcsolódós hétvégére. Egyikük, Mel (Isla Fisher) maga a teljes káosz, egyik katasztrófa jön a másik után, persze a végére minden megoldódik.
A forgatókönyv visszafogottan fogalmazva is egy kliségyűjtemény, a fordulatok kiszámíthatóak, a mondanivaló szájbarágós, egymást érik a cseppet sem kifinomult, szexszel kapcsolatos szövegek és poénok - összességében a Csajos hétvége nem egy jó film (és a szinkron sem az az idő nagy részében), szóval akár utálhatnám is. De nem megy, mert a csajok mind szeretnivalóak, Isla Fisher 50 évesen piszok dögös és úgy lubickol a szerepben, mint Rachel McAdams a Segítség!-ben - úgyhogy elnyomva magamban az objektív elemzőt :-) azt mondom, kikapcsolódásként érdemes adni neki egy esélyt.
Legalábbis egy adott korhatár fölött. A 16-os karika indokolt, nem is értettük, mit keres ott egy apuka két tizenegykétéves sráccal, akiknek talán még nem az lenne az életkornak megfelelő humor, mikor az egyik hősnő* azt ecseteli, hogy valószínűleg terhes lett egy kecskétől.

* Igen, jól tippeltél, melyikük az. :-)

Kapcsolódó ajánlók

Átejtve	A csajok bosszúja	Egy boltkóros naplója
Segítség!

Resident Evil (2026)

horror

Wolkens ajánlója
Miből van több, Resident Evil filmből, vagy Csillagok háborúja filmből?
Ha rávágtad, hogy tuti a Csillagok háborúja filmekből, tévedtél. Az állás jelenleg 12:12. Így természetesen indokolt a kérdés, hogy 30 évvel az első RE videojáték és 24 évvel az első RE film megjelenése után tud-e nekünk még egy RE film újat mutatni.
Jelentem, tud.
A 2026-os RE nem csak a többihez képest, hanem úgy általában a videojáték adaptáció filmek műfajban is kimagaslóan jól sikerült és szórakoztató.
Azért ne rohanj jegyet venni, ha nem vagy keményvonalas rajongója a patakvér-genny-trutyi horrorfilmeknek. Az RE világ szörnyei olyan kreatúrákkal emlegethetők egy lapon, mint a klasszikus Légy, a tavalyelőtti Szer főhősnője (a film végén, nem az elején :-)), a Silent Hillből mondjuk bármi :-D, a Last of us 2 videojátékból a Rat king… és ha most azt sem tudod, miről beszélek, akkor komolyan mondom, NE nézd meg az új RE-t.
Viszont a poén az, hogy a film nem ettől jó. Ettől csak RE.
Amitől jó, hogy elképesztően hitelesen hozza a videojáték érzést. Hősünk, Bryan egy hétköznapi csávó, némi pocakkal, aki gyógyászati eszköz- ill. szervfutárként keresi meg lepukkant autójával a létminimumot, szóval nem éppen az élet császára. Nem fegyverszakértő, nem akcióhős, nincsenek szuperképességei, és még csak nem is a legélesebb kés a fiókban. Az aktuális feladata egy ismeretlen tartalmú szállítmány eljuttatása Raccoon City kórházába, ami az RE univerzumban nagyjából a pokol epicentrumát jelenti. Persze ezt Bryan nem tudja, amikor elindul, ahogy azt sem, hogy a megérkezés a saját túlélésének zálogává válik majd.
A kettő között pedig megkapjuk az említett videojáték érzést, olyan átélhetően előadva, ahogy azt talán még egyik filmadaptációnak sem sikerült. Ennek az egyik kulcseleme az operatőri munka, ami a fényhatásoktól a nézőpont megválasztásán keresztül a kamera mozgásáig mindent csillagos ötösre teljesít. Aztán persze ott vannak az utalások a videojátékokban alap szintlépésekre (egyre erősebb fegyverek, egyre erősebb ellenfelek), az RE játékok visszatérő elemeire, amire az egyszeri játékos remekül tud rezonálni (pl. az összes rohadt bezárt ajtó, amikhez sosincs kulcs :-)), de megidézi a film a Last of us-t meg a Days gone-t is.
Úgy tűnik, az író-rendező, Zach Cregger (akinek a remek Fegyverek-et is köszönhetjük) tökéletesen ragadta meg mind a RE, mind a videojátékok lényegét. Kérünk még pár ilyen filmet!

Raf ajánlója
Öreg vagyok én ahhoz már, hogy nyilvántartsam, hogy ez hányadik RE-film. Azt tudom, hogy volt az első, amiben a csúcs a lézeres-szeletelős volt (amit WS. Anderson Pál lényegében megismételt az első AvP-ben - még a színész is ugyanaz volt!). Aztán ott volt a második rész, amiből csak arra emlékszem, hogy valaki beugratott motorral egy templomba egy ablakon át. Olyan templomba, ami sík területen volt és semmi nem volt aminek segítségével be lehetett volna repülni oda. Hacsak a rossz forgatókönyvet nem számítjuk.
Cinemasins-nek köszönhetően tudom, hogy volt még - azt már nem tudom mennyi (igaz, annyira nem is érdekel, TBH). Én az ugratásnál elengedtem a szériát.
Aztán április környékén kijött az első tréler az új részhez - a rendező (köszi Weapons!) személye ígéretes volt. A tréler meg.. Hát az MEH volt.
Azt mondják, semmi jó nem jön a "DE" után.
Néha mégis.
DE aztán jött az első rendes tréler és engem megvett kilóra. Semmi Paulné WSné Andersonné se férje - hanem egy Average Joe akinek ott se kellene lennie. Semmi szuperklón whatsoever, hanem egy emberi belsőség-futár, aki véletlenül kerül Mosómódvefalvára, miközben várandó barátnője várja otthon a hóesésben.
Bryan (a Weapons drogosa - soha nem jöttem volna rá, még mindig kételkedek, mondhat IMDb bármit!) azt a feladatot kapja, hogy gyorsan vigyen már el egy kisebb táskát Raccoon Citybe, mert nagy ott ám a szükség - elvállalja (hóesés ide vagy oda), de már az úton belefinganak a nulláslisztbe a körülmények: elüt egy nyári ruhás nénit, aki egyre furábban viselkedik.
És Bryan kálváriája itt kezdődik el igazán, mert egyre nagyobb bajba keveredik, ő pedig, mint egy átlagember, ennek megfelelően viselkedik.
Meglepően rövid film (89(!!!) perc), mégis nagyságrendekkel jobb, mint azok a rezsidentfilmek amiket láttam (és biztosra veszem, hogy amiket nem láttam IS ide számítandók) - ÖSSZESEN. Nagyon sok húsvéti tojás van a játékokra/-ból/-ról (legalábbis a szakértők szerint) - de sima gémerek is elismerően cuppanthatnak az FPS-es részeknél vagy a "megvilágítjuk a célt, hogy tutira odatalálj"-nál. Mindenki másnak ott van a zseniális operatőri teljesítmény a fény-árnyék hatásokkal. Így kell ezt, kérem szépen.
Jó, fel lehet hozni, hogy "milyemmá, vót benne csampszker!!!!44!!!". Igen. Nem szeretem személy szerint, mert ócska és szar megoldás, de itt az alapanyag miatt abszolúte passzolt.
Ha bírod/szereted a stílust, akkor kötelező darab. Ha bejött a Weapons, akkor is.

Kapcsolódó ajánlók

Fegyverek	Kaptár 3: teljes pusztulás	A kaptár: Megtorlás 3D
Kaptár - Túlvilág 3D	The Last of Us első évad	The Last of Us második évad
Silent Hill	A Szer

Hope

sci-fi horror

Wolkens ajánlója
Koreai scifi-horror 160 percben, ráadásul egy hangulatos, zúzós előzetessel? Nem kicsit fentem rá a fogam.
Ki is csorbult az éle, ha nem is teljesen. A Hope színvonala, hangvétele, látványvilága, témája (!) meg úgy nagyjából mindene valami elképesztően hullámzó. Helyenként igazi mocskos és bűnös élvezet, mint a Bűbáj és kéjelgés, máshol a Halálos iramban-t megidéző autós őrület, van, ahol egyszerűen csak szégyentelenül lop az Alien filmekből, aztán kapunk elég sok kőkemény akciót is, egy teherautónyi eltüzelt lőszerrel, és van, ahol olyan vérciki jelenetekkel szórakoztat, hogy az már fáj. A látvány helyenként parádés, máshol ugyanazt az egyszer leanimált futás-ciklust ismétlő szörnyet nézzük újra és újra. Pontosan látod, hogy melyik felvételre volt büdzsé, és melyikre nem. Persze mindez nem lenne baj, lehetne egy új Sharknado, ha legalább azt el tudná dönteni a film, miről akar szólni. De nem sikerül, és a végére jön a csavar, ami teljesen átkeretezi a történetet. Mondjuk az "átkeretezi" nem teljesen írja le a dolgot, az "agyonvágja" talán pontosabb megfogalmazás. Aztán fekete vászon, futnak a feliratok, Te meg pislogsz kifelé a fejedből, hogy miafaxvoltez?
Megtekintés javasolt módja: haverokkal folytatott intenzív leittasodást követően, zsírfoltos, nyomokban ételmaradékot tartalmazó pizzásdobozok, felborult, még folydogáló sörösüvegek meg üres chips-es zacskók között, a kanapéról félig lelógva fetrengve.

Raf ajánlója
Dél-Korea eddig legdrágább filmje.
És szerintem az egyik leg... Nem is tudom. Furább? Katyvaszosabb?
Ugyanis szörnyfilmnek indul, aztán átvált inváziós szörnyfilmbe, hogy aztán az utolsó öt percben..
Az utolsó öt percben..
Az utolsó öt perc.
Hát nem tudom.
Az az utolsó öt perc.
Arra nincsenek szavak.
Komolyan.
Egy öncélú pélóbálás, aminek semmi, de semmi köze nincsen semmihez, de legalább zavaró, oda nem illő és értelmetlen. Nem tudom hogyan gondolhatta ezt BÁRKI is komolyan, hogy EZ benne legyen BÁRMILYEN filmben.
Ha egzotikumra vágysz, akkor érdemes megnézni, mert annyira más, mint amit megszoktunk - de ha nem akarsz WTF-arccal ülni a teremben, hogy "emmiafaxvótmábaszki", akkor kerüld. NAGYON NAGY ÍVBEN.

Kapcsolódó ajánlók

Bűbáj és kéjelgés

A nyolcadik utas a Halál (Alien) (felújított változat)

War machine

akció

Raf ajánlója
Jack Reacher egy katona bőrébe bújt ezúttal, aki nem csak nagy és erős és sérült, de még terhelt múlttal is bír. Ennek ellenére (vagy mindezek miatt?) be akar kerülni a katonaság elit Kósza-különítményébe. Már vagy negyedszer próbálkozik, amikor (ha már katonaság) FUBAR-helyzetbe (aki nem ismerné: Fucked Up Beyond All Recognition) kerül a többi talpon álló jelölttel együtt, mikor egy különös gépre bukkannak, ami nem kegyelmez senkinek.
Nem egy bonyolult film - azt se lehet rá mondani, hogy két morzsányinál több egyediséget tartalmazna. De őszinte, egy pillanatig sem akar többnek látszódni annál, mint ami: egy bejáratott stílus teljesen jó tagja.
Érdemes megnézni?
Szerintem mindenképpen - de arra készülj fel, hogy JÓVAL véresebb, mint amire számítanál.

Úriemberek második évad

krimi

Wolkens ajánlója
az első évad könnyed, kellően komolytalan, de helyenként azért véres krimikomédia volt. A második évad is hasonlóképpen indul, aztán pillanatszerűen átfordul komoly, kicsit sem vicces, sőt, kifejezetten sötét hangvételű krimibe, és onnantól már csak egyre sötétebb lesz.
Ez persze megosztó, személy szerint nekem tetszett ez a stílusváltás, a karcosság kifejezetten jól áll a sorozatnak. A színészek ugyanúgy jók, Theo James szépen hozza a pokolra küldött és onnan visszatért túlélő csillapíthatatlan bosszúvágyát és vérszomját, a történet izgalmas (bár még mindig nem túlbonyolított), a párbeszédek pedig újra és újra megcsillogtatják az angol nyelv szépségeit - a szokásosnál is erősebben ajánlott az eredeti szinkron. A befejezés folytatásért kiált, és mi is. :-)

Kapcsolódó ajánlók

Úriemberek első évad

Kutya csillagkép

sci-fi

Wolkens ajánlója
Ridley Scott nem a szerénységéről híres, sőt, akkora arca van, hogy csak lapjával fér be az ajtón. Persze mondhatjuk, hogy olyan filmek rendezésével a háta mögött, mint az első Alien, meg a Gladiátor, van mire, de azért ne felejtsük el, hogy ő követte el a Prometheust meg az Alien: Covenant-ot is, amik, mondjuk úgy, hagytak némi keserű utóízt a rajongók szájában. Szóval ellentmondásos figura, így aztán kétesélyes volt, milyen lesz a keze alól kikerülő Kutya csillagkép.
Hát, a csávó, 89 év ide vagy oda, még mindig tud rendezni.
A közel kétórás film végig lassú. Nem túlságosan, de lassú. Ehhez képest nem volt benne olyan két perc, amiben ne lett volna olyan jelenet vagy párbeszéd, amiről ne sajnáltam volna, ha lemaradok (angol eredeti javasolt). Nem szegez a székhez, de nem is enged ki belőle. Pedig sok történés nincs, nagyjából annyi, amennyit a Mad Max: a harag útja is ad.
Tíz (?) évvel járunk egy világjárvány után, ami lényegében lenullázta az emberiséget. Egy olyan posztapokaliptikus világot kapunk, mint a Last of Us-ban, csak mutálódott fertőzöttek nélkül. De az érzet, a hangulat ugyanaz: akik életben maradtak, már csak a túlélésért küzdenek, minden egyéb cél nélkül. Néhány szereplő összekapcsolódó sorsán keresztül kapunk képet a mindennapokról, nagyon jól eltalált emberi oldal vs. akció aránnyal. A látvány nem cél, csak eszköz. A hangsúly a színészi játékon van. És az jó.
A főszerepekben a legendás Csókfülke-trilógiából :-D ismert Jacob Elordi, a filmről filmre pozitív meglepetésekkel szolgáló Margaret Qualley, a hibázni nem nagyon képes Josh Brolin, a sármosan idősödő Guy Pearce, és még egy epizódszerepnyi jutalomjátékra az Oscar-díjas Allison Janney. Persze remek színészekkel is lehet pocsék filmet csinálni (rád nézek, Oak Street vége), de ez itt nem az. Semmiben nem érződik kiemelkedőnek, mégis megragad és foglyul ejt. Újoncoknak kapudrog a posztapokaliptikus filmekhez, a műfaj rajongóinak csemege.

Kapcsolódó ajánlók

Alien: Covenant	Mad Max - A harag útja 3D	A nyolcadik utas a Halál (Alien) (felújított változat)
Az Oak Street vége

Az Oak Street vége

sci-fi

Wolkens ajánlója
Fájdalmasan rossz. Nem hiszed el, mennyire.
Én szóltam.

Donnie Darko (2001)

dráma sci-fi

Wolkens ajánlója
A Donnie Darko nem tartozik a világ legegyszerűbben értelmezhető filmjei közé. Nagyjából ennyire emlékeztem, meg arra, hogy ezzel együtt nagyon tetszett.
Másodszorra sem sokkal könnyebben értelmezhető: ha úgy akarjuk, egy kvázi-tudományos időhurkos filmet látunk, ha úgy akarjuk, akkor egy pszichés problémákkal küzdő srác vízióit és hallucinációit.
Egy megnézést mindenképpen megér, és hasonlóképpen megéri utána keresgélni a neten, hányféle magyarázata létezik.
Érdekesség: a filmben testvérpárt alakító Maggie Gyllenhaal és a főszereplő Jake Gyllenhaal a valóságban is testvérek - akkoriban még mindketten a karrierjük elején.

Átkozott boszorkák (1998)

fantasy

Wolkens ajánlója
28 év telt el Angliában a zombijárvány kitörése óta...
Bocs, nem ide.
28 év telt el az Átkozott boszorkák premierje óta, és hamarosan jön a mozikba a második rész a csúnyán telebotoxolt Nicole Kidman és a valamelyest kevésbé telebotoxolt Sandra Bullock főszereplésével. Ennek kapcsán a Netflix megérezte a piaci rést, és a műsorára vette az első filmet. És bizony jól látták az igényt, mert mi meg úgy éreztük, itt a remek alkalom meggyőzni magunkat, hogy nem akarjuk megnézni a folytatást.
Küldetés sikeresen teljesítve: a film pontosan annyira nem jó, mint ahogy emlékeztem rá ennyi év távlatából. A két színésznő nagyon erős húzónév volt anno, de a filmben Aidan Quinn ízes akcentusán kívül sok érdekes nincsen. Ha akarsz egy szintén régi, de legalább jó boszorkányos filmet nézni, akkor válaszd inkább az Eastwicki boszorkányokat.

Kapcsolódó ajánlók

28 évvel később

Pókember - Vadiúj nap

akció fantasy

Wolkens ajánlója
Az Ultron kora óta (na az se tegnap volt) a Marvel-filmek többségét messze elkerülöm. Persze néha megnézek egyet-egyet, mint például a Dr. Strange az őrület multiverzumában, ami aztán évekre elegendő energiát ad, hogy ne üljek be a következő zöld vásznas, számítógépgrafikás, túltoltan epikus, céltalan csihipuhi, még több, még nagyobb, még hangosabb részekre.
Ami kivétel, az a Deadpool széria és a Pókember filmek egy része. Ezúttal is rezgett a léc, de a pozitív kritikák meggyőztek, és örülök, hogy bevállaltam a két és fél órás hosszával együtt is.
Szerencsére a darab egy gyors visszatekintéssel indul, ami felvázolja a hősünk (Tom Holland itt sokkal jobb, mint az Odüsszeiában) szempontjából nem túl fényes alaphelyzetet: az univerzum visszaállítása után a világ ugyan megmenekült, de barátai és szerelme, MJ (Zendaya) egyáltalán nem emlékeznek rá. Így nem jut neki más, mint megtalálni az örömöt újabb és újabb bűnözők behálózásában (éééérted... :-)), az meg azért kicsit kevés életcélnak.
Ekkor tűnik fel egy erős új ellenfél a színen, aki képes beférkőzni mások tudatába. Pókember, azaz Peter Parker természetesen felveszi a kesztyűt (meg a maszkot, ééérted... :-)), de sem a titokzatos alak célja, sem a helyzet nem annyira egyértelmű. És Peternek felváltva kell harcolnia a saját genetikai mutációjával, az érzéseivel, a vélt és valós ellenségekkel...
Visszanéztem most, mit írtam azokról a Pókember-filmekről, amikben már Tom Holland alakítja a szuperhőst, a Hazatérés kapcsán ezt sikerült: "... a fókuszt nem az (egyébként látványosan megcsinált) akciójelenetekre helyezi, hanem a főhős személyiségfejlődésére, drámájára, a magánéleti áldozatokra, amiket kénytelen szuperhősként meghozni, így a történetet nem érezzük egy kiüresedett, megalomán, túltolt robbantássorozatnak." És pontosan ugyanez volt az érzésem a Vadiúj nap kapcsán is, és pontosan ezért lett jó a film. Az akciót rendeli alá a történetnek, én nem fordítva. Ha kell, sötét, ha kell, szívhez szóló, ha kell, pörgős, hangos, gyors és látványos, ha kell, csendes, visszafogott és lassú. És nem csak Tom Holland jó: Marisa Tomei, Jon Bernthal (imádjuk:-)), Sadie Sink és a többiek is szépen hozzák a karaktereiket (angol eredeti hang javasolt). Ha marad ez a színvonal és ez a stílus, még a végén visszaszokok a Marvel-filmekre. :-)

Kapcsolódó ajánlók

Bosszúállók - Ultron kora	Deadpool	Deadpool 2
Dr. Strange az őrület multiverzumában	Odüsszeia IMAX	Pókember: A Pókverzumon át
Pókember - Hazatérés	Pókember - nincs hazaút

Cobra (1986)

akció

Wolkens ajánlója
A világ változik, és ezt tökéletesen érzékelteti, ha megnézünk egy 40 éves akciófilmet. A 80-as évek klasszikusai, mint a Terminator, a Drágán add az életed, a Rambo vagy a címbeli Cobra hangulatos időutazást adnak egy másik korba. Amikor, mondjuk így, a férfi és a női szerepek még élesen különváltak, a filmek hősei elsődlegesen kőkemény macsók voltak, akik 100% tisztaságú tesztoszteront izzadtak, és az volt a dolguk, hogy megvédjék a nagybetűs Nőket, akiknek meg az volt a dolguk, hogy a karjukba aléljanak. :-)
Pontosan ezt kapjuk a Cobra esetében is: az aktakukac kollégák által utált, cserébe a bűnözők (végleges) lekapcsolásában igencsak hatékony címszereplő, Cobra felügyelő (Sylvester Stallone) aktuális feladata, hogy a szupermodell Ingridre (Brigitte Nielsen) vigyázzon, akire egy csapat fanatikus gyilkos vadászik. Bunyó, lövöldözések, elképesztően látványos, igazi-kaszkadőrök-igazi-járművekben autós üldözések, és persze a műfaj kötelező kelléke: a főhős egysoros beszólásai, mint "ez az a pont, ahol a törvény véget ér, és itt kezdődök én" - a Cobra az akciófilmek hőskorának egyik ikonikus darabja - ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy nagyon jó film is lenne. De hogy kihagyhatatlan, az biztos. :-)

Csak egy éjszaka

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
Ez a film is azok közé tartozik, amikor az előzetes megvett kilóra. Monica Barbaro (szuperdögös) és Callum Turner (szuperjóképű) cuki, működik kettejük között a kémia... na és ebből lett az év kihagyott ziccere.
Az alapötlet szerint betiltják az USA-ban a házasság előtti szexet, és ez alól évente csak egy nap a kivétel. Mondhatnánk, hogy orbitális baromság, de egyrészt, ha valaki utánanézett már a tengerentúlon érvényes, szexszel kapcsolatos hülye jogszabályoknak, akkor annyira nem is elképzelhetetlen, másrészt meg szoktam azzal érvelni, hogy nem az a lényeg, reális-e a szabályrendszer egy fiktív történetben, hanem az, hogy konzisztens-e. A konzisztenciával nincs is (túl sok) baj, minden mással viszont igen. Pontosabban 99 százalékban a forgatókönyvvel, és 1 százalékban az operatőri munkával.
A szkript ugyanis túlontúl sok időt foglalkozik azzal, amikor a főszereplő páros nincs együtt. Végignézhetjük az összes sztereotip "találkozom minden hülyével IS" párkeresési klisét, egy halom félresikerült párosodási kísérletet, amikről mind tudjuk, hogy félre fognak csúszni, rosszabb esetben azt is sejtjük, hogy hogyan. És a végén a pasi meg a nő valahogy mindig ugyanazon a helyszínen landolnak, ugyanakkor, de ennek az árát egyre nagyobb logikai bakugrásokban fizetjük meg. És persze abban, hogy a kialakuló kapcsolatnak nincs igazi íve, nem válik hihetővé. Így a film hosszabbnak is érződik, mint amilyen.
Amikor végre együtt vannak, és elmerülhetnénk abban, milyen aranyosak együtt, és jöhetne a kapcsolat formálódása, akkor jönnek ehelyett az operatőrök. Párbeszéd megjelenítése: egyik szereplő szemből, másik szereplő szemből, aztán a két szereplő oldalról. Ez mondjuk működhet egy papíralapú manga történetben, de itt... sírok, annyira béna. Végre lenne hangulat, de gyorsan sikerül kinyírni három kameraszöggel meg két vágással.
És akkor vannak még olyan apróságok, hogy a film a háttérben a jelenetek jelentős részében mutatja a szabad szex napjából hátralevő időt - de ha már ezeket bele kellett rakni, legalább figyelhettek volna arra, hogy egy jelenet két vágása között ne ugorjon az idő 40 percet.
Nem, nem nézhetetlenül rossz. Csak egy nagyon csúnyán kihagyott ziccer.

Scary Movie (2026)

horror vígjáték

Raf ajánlója
Sok-sok év után visszatért a horror-paródia széria a mozikba.
Feltehetné az ember a kérdést: "de minek?!" - csak választ nem kapna rá.
(amúgy: öt betű, egy szó: PÉNZ)
Vannak benne nagyon okos, mi több zseniális poénok, nem vitás. Kár, hogy a jó poénok/filmhossz arány kimondottan alacsony. Sőt mi több, a jó poénok felét ellőtték "A" nagy trélerben.
Nem jó film, nem elég okosvicces (bár elég sok utalás térdcsapkodóan vicces - de, mint említettem, ez ide kevés).
Lehet az első résszel érdemes lett volna abbahagyni - de így legalább láthatja az ember, ahogy pár kimondottan ötletes jelenettel feldobják az ember napját. A maradék 83 perc meg meg marad szenvedésnek és fejcsóválásnak.

Odüsszeia IMAX

fantasy

Wolkens ajánlója
A közel háromórás Odüsszeiával kapcsolatos érzéseim finoman szólva, vegyesek.
Van egy csomó dolog, ami tényleg jó: a színészi játék (szinte minden fajsúlyos karakter hiteles, Tom Holland talán az egyetlen gyenge láncszem), a felrúgott időrend, és a látványvilág az idő nagy részében. Aztán egy csomó másik dolog, ami meg nem, kezdve azzal, hogy a jelenetek egy része iszonyatosan túlnyújtott. A Küklopsz barlangjában játszódó rész a hajóra visszajutással bezárólag minimum háromszor annyi ideig tart, mint amennyit reálisan érdemelne, ráadásul helyenként repetitív. És ha már ismétlés: érdemes lenne strigulázni, hogy a "hadseregnyi férfi rohan egy üres, sík terepen valamerre" kép hányszor jelenik különböző formában. A nyelvezet helyenként igyekszik fennkölt meg régimódi lenni, aztán minden átmenet nélkül megjelennek trágár kifejezések, sokszor teljesen feleslegesen.
Szóval összhatás? Hát, nem tudom. Egynek jó, de egy Christopher Nolan megafilmtől ennél többet vártam volna. Lehet, hogy a "kevesebb több lenne" mondást kellett volna valakinek a rendező fülébe súgnia.

Hölgyeké az elsőbbség

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
Damien (Sacha Baron Cohen) a vegytiszta hímsoviniszta és bunkó menedzser mintapéldánya. Alex (Rosamund Pike) a vállalatért évtizedekig a lelkét kitevő és mégsem előre jutó rabszolga mintapéldánya. Kettejük viszonya ennek megfelelően alakul, mígnem egy váratlan fordulat következtében a pasi egyszer csak egy kifordított világban ébred. Itt mindent a nők uralnak, a szexista kommentektől a bárokban felszedett alkalmi partnereken keresztül a vezető pozíciókig, a férfiaknak meg a házimunka és a szépségipar által sulykolt hamis szépségideálok követése jut. A pasi nyilván mindent megtesz, hogy visszajusson a saját életébe, de ahogy az az ilyen mesékben lenni szokott, ehhez kell némi személyiségfejlődés.
Nem egy világmegváltó film, de meglepően szórakoztató. Ehhez két dolog kellett: az egyik, hogy az egész ne érződjön egy feminista vádiratnak, a másik meg, hogy hőseink jól működjenek együtt. Mindkettő sikerült, a férfiuralom kiparodizálása végig vicces, rengeteg apró ötlettel és utalással, Damien és Alex tűz és víz párosa meg szépen, hihetően csiszolódik össze. Esti kikapcsolódásnak tökéletes darab.

Motor City

akció

Wolkens ajánlója
Az előzetes alapján egy kőkemény, folyamatosan pörgő, patakvér, brutális akciófilmre számítottam, és ez igaz is... nagyjából a játékidő negyedére. Azon kívül viszont a Motor City egy, mondjuk így, szokatlan moziélmény.
Kezdjük azzal, hogy elég kevés olyan filmet láttam, amiben kevesebbet beszélnek, mint ebben - a magyar szinkron valamelyik délutáni kávészünetben készülhetett. A MC szavak helyett lassításokkal, a színészek mimikájára fókuszálással és epikus filmzenével operál, és mindezt meglepően jól teszi.
Detroitban járunk, 1977-ben. A történet szerint az autógyári jómunkásember John (Alan Ritchson egy kétajtós szekrény, és nem 18 mm-es pozdorjából :-), tökéletes a szerepre) egy gonoszul kitervelt átverés áldozata lesz. Korrupt rendőrség, drogkereskedelem, prostitúció, van itt minden, de a lényeg, hogy hősünket börtönbe zárják. Menyasszonya, Sophia (Shailene Woodley (atyaég, már 12 év eltelt a Csillagainkban a hiba óta) nagyon jó, a kihívó ribanctól a szerelmes háziasszonyon keresztül a luxusfeleségig mindent hibátlanul hoz. Megkockáztatom, az összes szereplő közül ő tölti a legtöbb időt a vásznon, és indokoltan) elhagyja. Johnban két érzelem marad, és egyik sem csillapodik: a szerelem a nő iránt és a bosszúvágy. És erről a bosszúról szól a film fent említett negyede, amiben kő kövön nem marad.
Bosszúfilmet láttunk már elég sokat, és hát ez nem az a műfaj, ahol a történet egyedisége a fő szempont, hanem a megvalósítás módja. A MC-t a fent említett megoldásai teszik egyedivé és hangulatossá. A bő 100 perces játékidő a lassan hömpölygő történetnek, az "ez már túl hosszú" határáig nyújtott jeleneteknek köszönhetően inkább két órának érződik, de nem válik unalmassá. Ahogy írtam: egy szokatlan moziélmény.

Raf ajánlója
John Miller (nem összetévesztendő Joe Miller nyomozóval a Térségből - szerintem amúgy nem rokon) átlagos vietnámi veterán munkás, aki egy bosszúspirálba keveredik.
Megmenti a nőt, ráhúzzák a vizes lepedőt, majd bosszút áll a bosszúért.
Nem lehet azt mondani, hogy bonyolult film lenne.
Sőt.
Még végtelenül pozőr is.
De egyben őszinte is - egy inch-csel sem akar többnek látszani, mint ami.
És teszi mindezt nagyon jól összeválogatott zenével - ami azért is fontos, mert a film nem a bonyolult dialógusairól lesz híres; úgy 63 szó hangzik el a filmben, aminek fele csak az angolul nem tudóknak feliratok felolvasása. Nem, nem muzikel, félnéma.
Ha őszinte akarok lenni, nem mondhatom azt, hogy jó film. De formabontó(-jellegű), hogy nem szöveggel, hanem zenével és cselekményekkel adja el a sztorit, az őszintesége, a finálé ultrabrutál leszámolása (lásd még: lift) mégis azt mondatja velem: abszolúte megérte a pénzt.
Jó, lehet, hogy Alan "Reacher" Ritchson továbbra sem egy színészóriás, de a jelenléte a vásznon még mindig üt.

Minions and monsters

animációs

Raf ajánlója
A "beszélő" sárga végbélkúpok újra a moziban vannak és sületlenségeket hajtogatnak és tönkretesznek lényegében mindent.
DE.
De a film első harmada-fele olyan zseniális óda a filmek hőskorához, olyan tisztelgés, hogy azt tanítani kellene.
DE.
Aztán ott van a többi része, ami, hát, hozza a szokásos színvonalat (értsd: "színvonalat") - bár meg kell hagyni, kimondottan viccesen legalább.
10 éven felüliek is NAGYON sok utalást (lásd: az ódás rész) kapnak arcukba (aminek egy részét még a felnőttek nagy része sem ismeri fel), s ezek nagyon nagy része kifejezetten szórakoztató (értsd: te is ülj be a gyerekkel - ha nem is Shrek szint, de eléggé ott van a szeren).

The bear ötödik évad

dráma

Raf ajánlója
Véget ért (MOST MÁR TÉNYLEG) a "medve nem játék"-sorozat.
De tényleg.
Komolyan.
Ja, hogy mégsem érződik annak teljesen?
Hát igen.
Remélem nem folytatják - na nem mintha nem lett volna jó ez az évad is - de úgy vélem, hogy a csúcson érdemes abbahagyni (The Boys, For All Mankind, rátok nézek - csak idénről, így hirtelen).
Nem tudom, Chris Storer milyen problémákat hozott otthonról, de amit most (IS) letett az asztalra.. Olyan feszültséget tud csinálni (ne feledjük, továbbra is egy főzős sorozatról beszélünk!), hogy nagyon sok horror/thriller könyöröghetne a receptért!
Nem tudom, hogy lesz-e mostanában ilyen sorozat - de nekem igényem, na, az nagyon lenne rá!

A cikk utoljára frissítve: 2026.10.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra