Filmajánlók 61.

Az Oak Street vége

sci-fi

Wolkens ajánlója
Fájdalmasan rossz. Nem hiszed el, mennyire.
Én szóltam.

Donnie Darko (2001)

dráma sci-fi

Wolkens ajánlója
A Donnie Darko nem tartozik a világ legegyszerűbben értelmezhető filmjei közé. Nagyjából ennyire emlékeztem, meg arra, hogy ezzel együtt nagyon tetszett.
Másodszorra sem sokkal könnyebben értelmezhető: ha úgy akarjuk, egy kvázi-tudományos időhurkos filmet látunk, ha úgy akarjuk, akkor egy pszichés problémákkal küzdő srác vízióit és hallucinációit.
Egy megnézést mindenképpen megér, és hasonlóképpen megéri utána keresgélni a neten, hányféle magyarázata létezik.
Érdekesség: a filmben testvérpárt alakító Maggie Gyllenhaal és a főszereplő Jake Gyllenhaal a valóságban is testvérek - akkoriban még mindketten a karrierjük elején.

Átkozott boszorkák (1998)

fantasy

Wolkens ajánlója
28 év telt el Angliában a zombijárvány kitörése óta...
Bocs, nem ide.
28 év telt el az Átkozott boszorkák premierje óta, és hamarosan jön a mozikba a második rész a csúnyán telebotoxolt Nicole Kidman és a valamelyest kevésbé telebotoxolt Sandra Bullock főszereplésével. Ennek kapcsán a Netflix megérezte a piaci rést, és a műsorára vette az első filmet. És bizony jól látták az igényt, mert mi meg úgy éreztük, itt a remek alkalom meggyőzni magunkat, hogy nem akarjuk megnézni a folytatást.
Küldetés sikeresen teljesítve: a film pontosan annyira nem jó, mint ahogy emlékeztem rá ennyi év távlatából. A két színésznő nagyon erős húzónév volt anno, de a filmben Aidan Quinn ízes akcentusán kívül sok érdekes nincsen. Ha akarsz egy szintén régi, de legalább jó boszorkányos filmet nézni, akkor válaszd inkább az Eastwicki boszorkányokat.

Kapcsolódó ajánlók

28 évvel később

Pókember - Vadiúj nap

akció fantasy

Wolkens ajánlója
Az Ultron kora óta (na az se tegnap volt) a Marvel-filmek többségét messze elkerülöm. Persze néha megnézek egyet-egyet, mint például a Dr. Strange az őrület multiverzumában, ami aztán évekre elegendő energiát ad, hogy ne üljek be a következő zöld vásznas, számítógépgrafikás, túltoltan epikus, céltalan csihipuhi, még több, még nagyobb, még hangosabb részekre.
Ami kivétel, az a Deadpool széria és a Pókember filmek egy része. Ezúttal is rezgett a léc, de a pozitív kritikák meggyőztek, és örülök, hogy bevállaltam a két és fél órás hosszával együtt is.
Szerencsére a darab egy gyors visszatekintéssel indul, ami felvázolja a hősünk (Tom Holland itt sokkal jobb, mint az Odüsszeiában) szempontjából nem túl fényes alaphelyzetet: az univerzum visszaállítása után a világ ugyan megmenekült, de barátai és szerelme, MJ (Zendaya) egyáltalán nem emlékeznek rá. Így nem jut neki más, mint megtalálni az örömöt újabb és újabb bűnözők behálózásában (éééérted... :-)), az meg azért kicsit kevés életcélnak.
Ekkor tűnik fel egy erős új ellenfél a színen, aki képes beférkőzni mások tudatába. Pókember, azaz Peter Parker természetesen felveszi a kesztyűt (meg a maszkot, ééérted... :-)), de sem a titokzatos alak célja, sem a helyzet nem annyira egyértelmű. És Peternek felváltva kell harcolnia a saját genetikai mutációjával, az érzéseivel, a vélt és valós ellenségekkel...
Visszanéztem most, mit írtam azokról a Pókember-filmekről, amikben már Tom Holland alakítja a szuperhőst, a Hazatérés kapcsán ezt sikerült: "... a fókuszt nem az (egyébként látványosan megcsinált) akciójelenetekre helyezi, hanem a főhős személyiségfejlődésére, drámájára, a magánéleti áldozatokra, amiket kénytelen szuperhősként meghozni, így a történetet nem érezzük egy kiüresedett, megalomán, túltolt robbantássorozatnak." És pontosan ugyanez volt az érzésem a Vadiúj nap kapcsán is, és pontosan ezért lett jó a film. Az akciót rendeli alá a történetnek, én nem fordítva. Ha kell, sötét, ha kell, szívhez szóló, ha kell, pörgős, hangos, gyors és látványos, ha kell, csendes, visszafogott és lassú. És nem csak Tom Holland jó: Marisa Tomei, Jon Bernthal (imádjuk:-)), Sadie Sink és a többiek is szépen hozzák a karaktereiket (angol eredeti hang javasolt). Ha marad ez a színvonal és ez a stílus, még a végén visszaszokok a Marvel-filmekre. :-)

Kapcsolódó ajánlók

Bosszúállók - Ultron kora	Deadpool	Deadpool 2
Dr. Strange az őrület multiverzumában	Odüsszeia IMAX	Pókember: A Pókverzumon át
Pókember - Hazatérés	Pókember - nincs hazaút

Cobra (1986)

akció

Wolkens ajánlója
A világ változik, és ezt tökéletesen érzékelteti, ha megnézünk egy 40 éves akciófilmet. A 80-as évek klasszikusai, mint a Terminator, a Drágán add az életed, a Rambo vagy a címbeli Cobra hangulatos időutazást adnak egy másik korba. Amikor, mondjuk így, a férfi és a női szerepek még élesen különváltak, a filmek hősei elsődlegesen kőkemény macsók voltak, akik 100% tisztaságú tesztoszteront izzadtak, és az volt a dolguk, hogy megvédjék a nagybetűs Nőket, akiknek meg az volt a dolguk, hogy a karjukba aléljanak. :-)
Pontosan ezt kapjuk a Cobra esetében is: az aktakukac kollégák által utált, cserébe a bűnözők (végleges) lekapcsolásában igencsak hatékony címszereplő, Cobra felügyelő (Sylvester Stallone) aktuális feladata, hogy a szupermodell Ingridre (Brigitte Nielsen) vigyázzon, akire egy csapat fanatikus gyilkos vadászik. Bunyó, lövöldözések, elképesztően látványos, igazi-kaszkadőrök-igazi-járművekben autós üldözések, és persze a műfaj kötelező kelléke: a főhős egysoros beszólásai, mint "ez az a pont, ahol a törvény véget ér, és itt kezdődök én" - a Cobra az akciófilmek hőskorának egyik ikonikus darabja - ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy nagyon jó film is lenne. De hogy kihagyhatatlan, az biztos. :-)

Csak egy éjszaka

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
Ez a film is azok közé tartozik, amikor az előzetes megvett kilóra. Monica Barbaro (szuperdögös) és Callum Turner (szuperjóképű) cuki, működik kettejük között a kémia... na és ebből lett az év kihagyott ziccere.
Az alapötlet szerint betiltják az USA-ban a házasság előtti szexet, és ez alól évente csak egy nap a kivétel. Mondhatnánk, hogy orbitális baromság, de egyrészt, ha valaki utánanézett már a tengerentúlon érvényes, szexszel kapcsolatos hülye jogszabályoknak, akkor annyira nem is elképzelhetetlen, másrészt meg szoktam azzal érvelni, hogy nem az a lényeg, reális-e a szabályrendszer egy fiktív történetben, hanem az, hogy konzisztens-e. A konzisztenciával nincs is (túl sok) baj, minden mással viszont igen. Pontosabban 99 százalékban a forgatókönyvvel, és 1 százalékban az operatőri munkával.
A szkript ugyanis túlontúl sok időt foglalkozik azzal, amikor a főszereplő páros nincs együtt. Végignézhetjük az összes sztereotip "találkozom minden hülyével IS" párkeresési klisét, egy halom félresikerült párosodási kísérletet, amikről mind tudjuk, hogy félre fognak csúszni, rosszabb esetben azt is sejtjük, hogy hogyan. És a végén a pasi meg a nő valahogy mindig ugyanazon a helyszínen landolnak, ugyanakkor, de ennek az árát egyre nagyobb logikai bakugrásokban fizetjük meg. És persze abban, hogy a kialakuló kapcsolatnak nincs igazi íve, nem válik hihetővé. Így a film hosszabbnak is érződik, mint amilyen.
Amikor végre együtt vannak, és elmerülhetnénk abban, milyen aranyosak együtt, és jöhetne a kapcsolat formálódása, akkor jönnek ehelyett az operatőrök. Párbeszéd megjelenítése: egyik szereplő szemből, másik szereplő szemből, aztán a két szereplő oldalról. Ez mondjuk működhet egy papíralapú manga történetben, de itt... sírok, annyira béna. Végre lenne hangulat, de gyorsan sikerül kinyírni három kameraszöggel meg két vágással.
És akkor vannak még olyan apróságok, hogy a film a háttérben a jelenetek jelentős részében mutatja a szabad szex napjából hátralevő időt - de ha már ezeket bele kellett rakni, legalább figyelhettek volna arra, hogy egy jelenet két vágása között ne ugorjon az idő 40 percet.
Nem, nem nézhetetlenül rossz. Csak egy nagyon csúnyán kihagyott ziccer.

Scary Movie (2026)

horror vígjáték

Raf ajánlója
Sok-sok év után visszatért a horror-paródia széria a mozikba.
Feltehetné az ember a kérdést: "de minek?!" - csak választ nem kapna rá.
(amúgy: öt betű, egy szó: PÉNZ)
Vannak benne nagyon okos, mi több zseniális poénok, nem vitás. Kár, hogy a jó poénok/filmhossz arány kimondottan alacsony. Sőt mi több, a jó poénok felét ellőtték "A" nagy trélerben.
Nem jó film, nem elég okosvicces (bár elég sok utalás térdcsapkodóan vicces - de, mint említettem, ez ide kevés).
Lehet az első résszel érdemes lett volna abbahagyni - de így legalább láthatja az ember, ahogy pár kimondottan ötletes jelenettel feldobják az ember napját. A maradék 83 perc meg meg marad szenvedésnek és fejcsóválásnak.

Odüsszeia IMAX

fantasy

Wolkens ajánlója
A közel háromórás Odüsszeiával kapcsolatos érzéseim finoman szólva, vegyesek.
Van egy csomó dolog, ami tényleg jó: a színészi játék (szinte minden fajsúlyos karakter hiteles, Tom Holland talán az egyetlen gyenge láncszem), a felrúgott időrend, és a látványvilág az idő nagy részében. Aztán egy csomó másik dolog, ami meg nem, kezdve azzal, hogy a jelenetek egy része iszonyatosan túlnyújtott. A Küklopsz barlangjában játszódó rész a hajóra visszajutással bezárólag minimum háromszor annyi ideig tart, mint amennyit reálisan érdemelne, ráadásul helyenként repetitív. És ha már ismétlés: érdemes lenne strigulázni, hogy a "hadseregnyi férfi rohan egy üres, sík terepen valamerre" kép hányszor jelenik különböző formában. A nyelvezet helyenként igyekszik fennkölt meg régimódi lenni, aztán minden átmenet nélkül megjelennek trágár kifejezések, sokszor teljesen feleslegesen.
Szóval összhatás? Hát, nem tudom. Egynek jó, de egy Christopher Nolan megafilmtől ennél többet vártam volna. Lehet, hogy a "kevesebb több lenne" mondást kellett volna valakinek a rendező fülébe súgnia.

Hölgyeké az elsőbbség

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
Damien (Sacha Baron Cohen) a vegytiszta hímsoviniszta és bunkó menedzser mintapéldánya. Alex (Rosamund Pike) a vállalatért évtizedekig a lelkét kitevő és mégsem előre jutó rabszolga mintapéldánya. Kettejük viszonya ennek megfelelően alakul, mígnem egy váratlan fordulat következtében a pasi egyszer csak egy kifordított világban ébred. Itt mindent a nők uralnak, a szexista kommentektől a bárokban felszedett alkalmi partnereken keresztül a vezető pozíciókig, a férfiaknak meg a házimunka és a szépségipar által sulykolt hamis szépségideálok követése jut. A pasi nyilván mindent megtesz, hogy visszajusson a saját életébe, de ahogy az az ilyen mesékben lenni szokott, ehhez kell némi személyiségfejlődés.
Nem egy világmegváltó film, de meglepően szórakoztató. Ehhez két dolog kellett: az egyik, hogy az egész ne érződjön egy feminista vádiratnak, a másik meg, hogy hőseink jól működjenek együtt. Mindkettő sikerült, a férfiuralom kiparodizálása végig vicces, rengeteg apró ötlettel és utalással, Damien és Alex tűz és víz párosa meg szépen, hihetően csiszolódik össze. Esti kikapcsolódásnak tökéletes darab.

Motor City

akció

Wolkens ajánlója
Az előzetes alapján egy kőkemény, folyamatosan pörgő, patakvér, brutális akciófilmre számítottam, és ez igaz is... nagyjából a játékidő negyedére. Azon kívül viszont a Motor City egy, mondjuk így, szokatlan moziélmény.
Kezdjük azzal, hogy elég kevés olyan filmet láttam, amiben kevesebbet beszélnek, mint ebben - a magyar szinkron valamelyik délutáni kávészünetben készülhetett. A MC szavak helyett lassításokkal, a színészek mimikájára fókuszálással és epikus filmzenével operál, és mindezt meglepően jól teszi.
Detroitban járunk, 1977-ben. A történet szerint az autógyári jómunkásember John (Alan Ritchson egy kétajtós szekrény, és nem 18 mm-es pozdorjából :-), tökéletes a szerepre) egy gonoszul kitervelt átverés áldozata lesz. Korrupt rendőrség, drogkereskedelem, prostitúció, van itt minden, de a lényeg, hogy hősünket börtönbe zárják. Menyasszonya, Sophia (Shailene Woodley (atyaég, már 12 év eltelt a Csillagainkban a hiba óta) nagyon jó, a kihívó ribanctól a szerelmes háziasszonyon keresztül a luxusfeleségig mindent hibátlanul hoz. Megkockáztatom, az összes szereplő közül ő tölti a legtöbb időt a vásznon, és indokoltan) elhagyja. Johnban két érzelem marad, és egyik sem csillapodik: a szerelem a nő iránt és a bosszúvágy. És erről a bosszúról szól a film fent említett negyede, amiben kő kövön nem marad.
Bosszúfilmet láttunk már elég sokat, és hát ez nem az a műfaj, ahol a történet egyedisége a fő szempont, hanem a megvalósítás módja. A MC-t a fent említett megoldásai teszik egyedivé és hangulatossá. A bő 100 perces játékidő a lassan hömpölygő történetnek, az "ez már túl hosszú" határáig nyújtott jeleneteknek köszönhetően inkább két órának érződik, de nem válik unalmassá. Ahogy írtam: egy szokatlan moziélmény.

Raf ajánlója
John Miller (nem összetévesztendő Joe Miller nyomozóval a Térségből - szerintem amúgy nem rokon) átlagos vietnámi veterán munkás, aki egy bosszúspirálba keveredik.
Megmenti a nőt, ráhúzzák a vizes lepedőt, majd bosszút áll a bosszúért.
Nem lehet azt mondani, hogy bonyolult film lenne.
Sőt.
Még végtelenül pozőr is.
De egyben őszinte is - egy inch-csel sem akar többnek látszani, mint ami.
És teszi mindezt nagyon jól összeválogatott zenével - ami azért is fontos, mert a film nem a bonyolult dialógusairól lesz híres; úgy 63 szó hangzik el a filmben, aminek fele csak az angolul nem tudóknak feliratok felolvasása. Nem, nem muzikel, félnéma.
Ha őszinte akarok lenni, nem mondhatom azt, hogy jó film. De formabontó(-jellegű), hogy nem szöveggel, hanem zenével és cselekményekkel adja el a sztorit, az őszintesége, a finálé ultrabrutál leszámolása (lásd még: lift) mégis azt mondatja velem: abszolúte megérte a pénzt.
Jó, lehet, hogy Alan "Reacher" Ritchson továbbra sem egy színészóriás, de a jelenléte a vásznon még mindig üt.

Minions and monsters

animációs

Raf ajánlója
A "beszélő" sárga végbélkúpok újra a moziban vannak és sületlenségeket hajtogatnak és tönkretesznek lényegében mindent.
DE.
De a film első harmada-fele olyan zseniális óda a filmek hőskorához, olyan tisztelgés, hogy azt tanítani kellene.
DE.
Aztán ott van a többi része, ami, hát, hozza a szokásos színvonalat (értsd: "színvonalat") - bár meg kell hagyni, kimondottan viccesen legalább.
10 éven felüliek is NAGYON sok utalást (lásd: az ódás rész) kapnak arcukba (aminek egy részét még a felnőttek nagy része sem ismeri fel), s ezek nagyon nagy része kifejezetten szórakoztató (értsd: te is ülj be a gyerekkel - ha nem is Shrek szint, de eléggé ott van a szeren).

The bear ötödik évad

dráma

Raf ajánlója
Véget ért (MOST MÁR TÉNYLEG) a "medve nem játék"-sorozat.
De tényleg.
Komolyan.
Ja, hogy mégsem érződik annak teljesen?
Hát igen.
Remélem nem folytatják - na nem mintha nem lett volna jó ez az évad is - de úgy vélem, hogy a csúcson érdemes abbahagyni (The Boys, For All Mankind, rátok nézek - csak idénről, így hirtelen).
Nem tudom, Chris Storer milyen problémákat hozott otthonról, de amit most (IS) letett az asztalra.. Olyan feszültséget tud csinálni (ne feledjük, továbbra is egy főzős sorozatról beszélünk!), hogy nagyon sok horror/thriller könyöröghetne a receptért!
Nem tudom, hogy lesz-e mostanában ilyen sorozat - de nekem igényem, na, az nagyon lenne rá!

A cikk utoljára frissítve: 2026.09.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra