Három nap egy 206cc társaságában

Régi álmomat sikerült valóra váltani egy kis kabrióbérléssel. Utoljára 1995-ben vezettem nyitott autót, és annak ellenére, hogy akkor egy jó kiadós megfázással sikerült megspékelni a dolgot, nem adtam fel a reményt, hogy bebizonyítom: a kabrió nekem való. :-) Hosszas keresgélés a neten, e-mailek a kölcsönzéssel foglalkozó cégeknek, míg végül kikötöttem az RS Hungária weboldalán. Sikerült is egyeztetni az időpontot és a feltételeket, és így nagyjából három napig egy Peugeot 206cc-ben feszíthettem.

RS Hungária weboldal

Nem vagyok egy olyan szinten gyakorlott vezető, aki képes két autót alulkormányzottságát szakértő módon összehasonlítani, és ennek a kis írásnak nem is ez a célja, ezt meghagyom a Totalcar-os srácoknak, ez az ő területük. Amit én szeretnék leírni, az az élmény, és hogy hogyan lehet beleszeretni egy olyan autóba, ami nem más, mint normális ember számára irracionális kompromisszumok összessége. :-)

Totalcar

Kezdjük mindjárt a belső térrel. A kocsiban nagyon nagy hely van elöl, ennek ellenére az én testmagasságomnál már érvényes az "Ön a háromból kettőt választhat" szabály: (1) vagy kilóg a fejem felül, (2) vagy nem fér el a térdem, (3) vagy nem érem el a kormányt. Persze az ember ilyenkor nyilván azt választja, hogy a feje lógjon ki a viharzónába. :-) Ez azért jó, mert így nemcsak a vállunk és a tarkónk fázik (huzat szempontjából ezek az autó legfőbb gyengéi), hanem a fejünk is. 20 fok alatt már "hardcore" kezd lenni a dolog: sapka és dzseki szinte elengedhetetlen

27 fok fölött viszont hirtelen nagyon meleg tud lenni. Néhány perc a dugóban, tűz a nap, és rögtön izzítani kell a klímát. Persze ilyenkor, ha nagyon muszáj, becsukhatjuk a tetőt. A 206cc így is igazán csinos (igazából élőben még sokkal jobban néz ki, mint a képeken :-)), és a merev tetőnek köszönhetően aránylag csendes. Érdekes módon a tető közelsége egyáltalán nem zavaró. Ebben az állapotában élvezkedhetünk inkább a 2 literes motorral: az autó megy, mint a mérgezett egér és fekszik az úton, mint egy gokart.

Nyitott tetővel viszont nagyobb élmény városi tempóban poroszkálni. Szól a zene (a beépített CD-s rádió aránylag jól hallgatható, de se mélyhangokat, se komoly hangerőt ne várjunk tőle), hátra lehet dőlni, lehet bámészkodni, és el lehet felejteni a dugót. Nagyobb tempónál a külső hatások kezdik elnyomni a zenét: a szélzaj, a közlekedés többi résztvevője, a szagok mind-mind hihetetlenül direkt módon érvényesülnek, az ember az események közepében érzi magát, mint egy jó moziban. :-) Ez okozta aztán a legnagyobb bánatot is, mikor visszaültem az Astrába: hirtelen olyan ingerszegény lett minden. Mintha egy üvegfalon keresztül kívülállóként szemlélném a többi autót... és ezen sem a hangos zene, sem az ablak letekerése nem segített. Kabrióban valahogy máshogy fúj a szél. :-)

Ha már megemelkedett az ingerküszöbünk, akkor az oldalablakok leengedésével tovább növelhetjük a szélvihart az autó belsejében. A rendezett frizurát felejtsük el. :-) Miután már felhúzott ablakokkal is rendesen kavarog a levegő, az ember meglepődik, hogy ezt még mennyire lehet fokozni... és élvezni. Mondom ezt úgy, hogy alapvetően huzatérzékeny vagyok.

Ha tehát megpróbálunk objektívek lenni, akkor ez az autó messze van az ideális autóra vonatkozó elképzelésektől. Elöl nincs tökéletes üléspozíció, hátul kicsi a hely, a csomagtartóban egy diplomatatáska alig fér el fektetve, a kaszni még zárva sem elég merev, nyitva meg huzatos, és különben is sokat fogyaszt a kocsi. És mégis egyszerűen imádnivaló.

Konklúzió: ha még nincs függőségünk, és szeretnénk magunknak egyet :-), akkor a kabrió egy jó választás. Az egészségre nem ártalmas, a pénztárcánkra ugyanakkor – rendes droghoz méltóan :-) – jelentős terhelést tud jelenteni a fenntartása. A bérlés rövid időre nyújtja a használat örömeit, a járulékos kellemetlenségek nélkül. Ezzel csak egyetlen baj van: az ember szíve majd’ megszakad, mikor vissza kell vinni az autót... Lehet kezdeni spórolni.

A cikk utoljára frissítve: 2006.01.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra