Filmajánlók 58.

Szenvedélyes nők

romantikus vígjáték dráma

Wolkens ajánlója
Az imádnivaló Futni mentem után nagyon vártam a Szenvedélyes nőket. De míg az előbbit már háromszor láttam, az utóbbit biztos nem fogom ennyiszer megnézni.
Elsőre nem feltétlenül könnyű megmondani, hogy miért. A színészi játék hibátlan (Básti Juli sziporkázik, Balsai Móninak már a Liza, a rókatündérben is remekül ment a rút kiskacsa-gyönyörű hattyú átváltozás, Lengyel Tamás meg olyan szinten túltolja az übermacsó, egoista zenészt, hogy már utálni sem lehet a karaktert, csak röhögni rajta). Működik a helyzetkomikum, jó az operatőri munka, a szexjelenetek visszafogottak, ugyanakkor kifejezetten szépek és érzelmesek. A sztori érdekes, viszont a csavarok nagyrészt kiszámíthatóak... de ez a legtöbb romkomnak sajátossága. Az viszont már probléma, hogy az előre nem látható fordulatok megtörik a történet ívét és logikáját. Az események habkönnyű komédiából drámába fordítják a műfajt, és noha ezt enyhíti némi (helyenként morbid, de jól működő) humor, az eredmény valahogy nem egységes, és különösen az utolsó negyedóra nem illeszkedik a korábbiakhoz.
Félreértés ne essék: ajánlom a filmet, mert életszagú, pozitív, szívmelengető, kedves, vicces és helyenként meg is könnyeztet. De mindezek ellenére nem szabad arra számítani, hogy egy Futni mentem 2-t fogsz látni.

Kapcsolódó ajánlók

Futni mentem

Liza, a rókatündér

Senki 2

akció

Raf ajánlója
Bob Odenkirk visszatér Hutch szerepébe - de a talpa rá van ragasztózva egy szopórollerre, s kénytelen hajtani magát folyamatosan. Talán nem kellett volna a raklapnyi zsét felgyújtani az előző filmben.
#justsayin
Sok változás nincsen az előző filmhez képest (HUTCH-uk (pun intended) azt nem számítjuk, hogy kicsikecsalád tudja, hogy Apaci halálos fegyver), csak most nem otthon rúgja szét egy hadseregnyi rosszember popiszkáját, hanem egy nyaraláson.
Könnyed szórakozás, ami pont annyira mély, mint egy gyerekmedence - igaz, nem is akar többnek látszani. Sharon Stone meg olyan borzalmas gonosz-karikatúra, hogy már jó. Ha tetszett az előző, ez is fog. Ha még nem láttad az elsőt, anélkül semmiképpen se nézd meg ezt.

Kapcsolódó ajánlók

Senki

Karácsony az exemmel

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
November van, tehát javában dúl a szaloncukor, fenyőfa, csokimikulás és karácsonyifilm-dömping szezon. A Netflix a címbeli darabbal robban, izé, oldalog be a mezőnybe.
A történet szerint Kate (Alicia Silverstone. Mint húzónév. Jelentkezzen, aki emlékszik bármelyik filmjére az 1999-es "Csapás a múltból" óta) és Everett (Oliver Hudson) 20 év házasság és két, lassan felnőtt gyerek után válni készülnek. Az intézésben a közös mottójuk a maximális őszinteség, ehhez képest mindketten rejtegetnek egy "apró" titkot: a férjnek csinos, fiatal, barátnője van, a feleség pedig el akar költözni nemhogy a férjétől, de a városból is.
A furcsa családi hagyományokkal teletűzdelt Karácsonynál rosszabb időzítést persze el sem lehet képzelni erre az egész válás-dologra, így aztán hőseink egyik cikis helyzetből a másikba esnek. Van, ahol minden átmenet nélkül, mintha hiányoznának komplett percek a filmből - valószínűleg marketing döntés volt belepréselni a "90 perc alatt ledarálható" rovatba.
Szóval az biztos, hogy nem ez lesz "A" karácsonyi film az idén, de a szezonra bemelegítésnek teljesen jó. Édes, kiszámítható, semmi új nincs benne, a fogyasztása mégis kellemes érzést vált ki a nézőből - pont, mint egy mákos bejgli.

Hosszú menetelés

dráma

Raf ajánlója
Úgy látszik, 2025 a Stephen King revival éve. Menekülő ember, Welcome to Derry (amilyen ígéretes és döbbenetes volt az első rész annyira egyhelyben topogott a második - de majd csak ha lement lesz teljes kritika). Most meg a The Long Walk, ami ugyanúgy, mint a rohangáló fószer, R. Bachman név alatt került kiadásra eredetileg. Ez is egy disztópia, csak nem a(z ahhoz képest) jövőben játszódott, hanem a hetvenes években, ahol 100 fiatalt minden évben csapágyasra gyalogoltatnak legalább 4 mérföld per óra sebességgel (civilizált társadalom lakói számára: ~6,4 km/h), s aki kap három figyelmeztetést, azt negyedjére le is lövik. Akkor is, ha túl lassan gyalogolnak. Akkor is, ha letérnek az útról. Tehát lényegében mindenért. Természetesen ezt is a nép szórakozására találták ki, hogy eltereljék a figyelmet a (ki tudja mi miatti) gazdasági problémákról. IS.
A film, hát, kicsit egyszerűsített lett, csak 50 fő sétál - mindegyik államból egy fő. Aztán sétálnak - de csak 3 mph-val (matekkal nem hadilábon álló személyeknek: 4,8 km/h) kell, de a szabályok lényegében megmaradtak. Sétálnak, halnak, célba ér a győztes. Aki amúgy más, mint eredetileg, sőt, a meleg és a misztikus szál is hiányzik lényegében teljesen.
Azt is mondhatjuk, hogy ki van herélve a film (pun intended).
Ezek miatt csak egy néha véres, kietlen tájakon sétálós film lesz amit csak Mark Hamill hangja dob fel igazán az Őrnagyként. Jók a "fiatalok", de ez ahhoz kevés, hogy a film 20 percnél tovább megmaradjon az emberben.
A trükkök (értsd vérontás) teljesen jók, de ennyi.
Ez sem lesz egy Köd, soha.

Kapcsolódó ajánlók

Menekülő ember

Menekülő ember

sci-fi akció

Wolkens ajánlója
Stephen King 1982-ben megjelent disztópiája, a Menekülő ember sötét világot festett az olvasó elé. Az alacsony jövedelműek számára elérhetetlenné váló egészségügyi ellátás, számítógéppel generált kamu lejárató videók, amik olyan mondatokat adnak emberek szájába, amit sohasem mondtak, hírhamisítás, környezetszennyező, de felelősségre soha nem volt nagyvállalatok, az emberek perverz kíváncsiságára épülő, minden erkölcsiségtől távoli tévéműsorok és ezeken keresztül manipulált, ostoba tömegek...
És ma ebben a világban élünk.
A Menekülő ember ma sokkal-sokkal aktuálisabb, mint az első, Schwarzenegger nevével fémjelzett filmváltozat elkészültekor volt. Már nem disztópia, hanem "csak" akciófilmbe bújtatott társadalomkritika. Ezért nem is érződik annyira erősnek, mint az előző.
Ezzel együtt a jól sikerült újrafeldolgozások közé tartozik. Ben Richards igazságtalanságok által táplált, csillapíthatatlan dühe maximálisan átjön Glen Powell előadásában, Josh Brolin meg annyira tökéletesen tenyérbemászó seggfej producer, mint Dennis Quaid volt a Szerben. Mindenki más lényegében csak statiszta a történetben. A látvány rendben van, és - amit nem gondoltam volna - a feszültségépítés mintaszerű: az embervadászat langyosnak ható indítása csak azt a célt szolgálja, hogy nagyobb skálán lehessen emelni a tétet. Mire a néző észbekap, már a karfába kapaszkodva izgul a főhősért. Ezt ügyesen erősíti a film azzal, hogy a manipulált valóság világában sokszor nehéz eldönteni, hol verik át a tévéshow nézőit és szereplőit, és hol a mozinézőket.
Pont úgy, mint a mai társadalmakban. Az 1984 és a V, mint vérbosszú után a Menekülő ember világa is fájdalmasan kézzelfoghatóvá vált.
Felkészül: William Gibson - Neurománc.

Raf ajánlója
Stephen King (nem gondoltad volna, mi?!) 1982-es, 2025-ben játszódó regényét már megfilmesítették: az Osztrák Tölggyel 1987-ben (2017-re datálva) csináltak egy filmet, de az csak az alapokat tartotta meg (lásd még: inspired by). Aztán Edgar Wright vette a kezébe a gyeplőt, s csinált egy, a könyvhöz sokkal jobban ragaszkodó remake-adaptációt (és így történt az, hogy '87-ben készült két Svarcis film is - majd 2025-ben mindkettőhöz készült egy folytatás/remake/whatever).
Ben Richards egy kollégáiért kiálló apuka, akinek gyermeke beteg, s nem igazán van más választása, mint jelentkezni a disztópikus világ emberkínzó tévés vetélkedőinek egyikébe. Csont nélkül veszi az akadályokat, s részese, mi több, célpontja lesz a Menekülő Embernek, ahol a cél: túlélni 30 napig, s ha sikerül 1 milliárd ÚjDollár üti a greedy kis kezecskéit. Persze nem megy ez olyan könnyen faluhelyen, mert a Vadászokon kívül még az embertársai is vadásznak rá pénzmagban (és/vagy életfogytig tartó gabonapehely ellátmány reményében). Richards menekül, s eközben "A" tévé hazudik(?), befolyásol és keveri a fekáliát.
Nagy rajongója vagyok Edgar Wright munkásságának, a vizualitása, running gagjei, stílusa friss szellő a szmogban (ahol lassan mindenki IS csak univerzumot akar építeni történetmesélés helyett). Sajnos ez a legkevésbé EW-s film, de azért abszolúte jó és szórakoztató - még ha a mai hírek és média miatt nem is annyira szokatlan/elborzasztó a világ, amit látunk (bezzeg a nyolcvanas években!). A kikacsintások nagyon jók (az egyik legjobb Schwarzenegger képe a papírpénzen), a ritmusra sem lehet panasz, feszültséget is jól adagolják, Powell meg mint mindig, nagyon jó. Brolin, hát Josh Brolin meg a fog protézisével és majdnem túltolt manipulatív gonoszságával meg Josh Brolin, ahogy kell (egyedül talán az Oldboy-ban volt gyenge, de ott az egész film az, hiába egy ázsiai remekmű remake-je, az egyetlen jó dolog abban a filmben igazából a Skarlát Boszi meztelen jelenete).
Mindenkinek ajánlom, annak ellenére, hogy ez a disztópia lassan alig különbözik a valóságunktól, ezért nem olyan sokkoló, de azért igencsak szórakoztató film. Edgar Wright-rajongók viszont úgy üljenek be rá, hogy ne legyenek elvárásaik, és akkor nem is csalódnak.

Kapcsolódó ajánlók

Oldboy

A Szer

V for Vendetta

Predator - Halálbolygó

sci-fi

Wolkens ajánlója
A Genna bolygó a galaxis Ausztráliája: ezen a helyen minden, ami él, legyen az növény vagy állat, meg akar ölni. Itt landol Dek (a maszk alatt Dimitrius Schuster-Koloamatangi), a fiatal yautja, azaz a Ragadozó faj egy kevésbé sikeresnek tűnő példánya, egy családi konfliktust követően. Ja, a yautjáknál a "családi konfliktus" azt jelenti, hogy az erősebb családtag elvágja a gyengébbik nyakát. Hogy egy ilyen faj hogyan jut el az űrutazásig, ha azok, akik kardozni szeretnek, folyton lekardozzák azokat, akik kardozás helyett inkább űrhajót építenének, azt a kérdést ne tegyük fel, mert ez csak egy lenne a film kapcsán indokoltan feltehető ezer "éseztígyhogy?" kérdés közül.
Szóval a P:HB lehetne totál élvezhetetlen is, de a sok hiba mellett, amit elkövet, egy lényegeset viszont nem követ el: nem próbálja meg komolyan venni magát. És az eredmény - amellett, hogy látványos, akciódús, pörgős - kifejezetten vicces és szórakoztató.
Szóval ott tartottunk, hogy hősünk, Dek, nem sokkal a kényszerleszállás után már segítségre szorul, és ez az alsótestétől megszabadított Weyland-Yutani robotcsaj, Thia (Elle Fanning imádnivaló a szerepben), aki mellesleg a yautja kultúra szakértője (ugye még emlékszel, mit írtam két mondattal ezelőtt a fel nem teendő kérdésekről), személyében érkezik. Ha motivációjuk nem is, de céljuk meglepő módon közös: megtalálni a mitikus kaliszkot, ami a bolygó csúcsragadozója. A kaliszkkal való találkozást még egyetlen yautja sem élte túl, és ezért rettegnek tőle. Hogy ha egyikük sem élte túl a találkozást, akkor honnan tudnak róla egyáltalán, vagy hogy az űrhajóik adatbázisában honnan van róla filmfelvétel, izé, írtam már arról, hogy nem kell itt mindenféle tudálékos kérdéseket feltenni? :-)
Szóval Dek és Thia összefognak, és cuki, ám veszélyes kisállatként csatlakozik hozzájuk Picur. Lévén már a Ragadozó is Disney-márka lett, és mint tudjuk, "ha szép ruhát viselsz, és van egy állat kísérőd, akkor hercegnő vagy", egy pillanatra elgondolkozhatunk azon, hogy vajon Dek vagy Thia az új Disney hercegnő, de ugye ennél a filmnél nem teszünk fel ilyen kérdéseket (sem). Indul a kaland, erkölcsi tanulsággal, robot- és yautja-személyiségfejlődéssel, plusz egy csomó verbális és vizális poénnal és persze rengeteg akcióval.
Szóval ez a Ragadozó messze nem a korábbi Predator filmek kegyetlen gyilkosa, és ez a Predator film abszolút nem illik az eddigi Predator filmek sorába. Hogy jó-e nekünk egy ilyen scifis legkisebb királyfivá szelidített Ragadozó, az valószínűleg rengeteg parázs vitának lesz táptalaja. Ami viszont biztos, hogy mi mindannyian nagyon élveztük.

Raf ajánlója
Dan Trachtenberg 2022-ben, a pandémia közepe táján csinálta meg az "őslakos VS űrvadász" filmjét, rebootolva. Nem, nem rebootolva - rebreathelve a szebb napokat látott Predátor-frencsájzt (ha már az eredeti stúdió ezen a néven nem létezik, Huszadik Századi Róka helyett csak Huszadik Századi Stúdió van; de legalább a fanfár maradt), hogy aztán a Killer of killers-szel megmutassa mi történt a párbajokban győztes humánokkal, végül pedig csinált egy filmet amivel egyrészt mélyíti és átveszi a regények (kép és sima) mitológiáját (nem, soha nem fogom megbocsátani a "jaucsa" kifejezést, csak nálam a polcon és kindle-ön legalább 10 regény van amiben egy-az-egyben átvették a "yautja" kifejezést, nem fonetizáltak - személyes rant vége), másrészt meg végre nem arról szól a történet, hogy valakit megpróbál levadászni a zöldvérű genya, hanem egy csoffadt kis zöldvérű genya próbálja bebizonyítani a klánjának, hogy ő nem csoffadt kis zöldvérű genya, hanem egy bátor, harcra- és tettrekész zöldvérű genya.
És ahogy a makacs, kisebbségi komplexusokkal szügyig ellátott kis genyáktól elvárható, nem éri be egy sima kihívással, neki bizony nekifutásból bele kell fingania a nulláslisztbe, így kiválaszt egy olyan bolygót ahol a levegőn kívül minden halálos mindenkire, s ahol az elpusztíthatatlan Kalisk-ot igyekszik levadászni, hogy a trófeát hazavigye apucinak. Persze nem eszik olyan forrón a kását, nullásliszt sincsen a bolygón - cserébe van egy fél WeYu android (spoiler alert: a felső fele, hangmodullal) aki segít neki tájékozódni, mi több idegenvezet is.
Biztos vagyok benne, hogy sokan fújolnak a keménymagvas (lásd még: toxikus) fanok közül, hogy ezmiez meg egyébként is, meg hajaismijen. Én sem igazán számítottam ilyen mértékű buddy cop filmre, de kb az elejétől végéig élveztem (jó, pár bunyó mai jó szokáshoz híven cafatokra volt szabdalva, mintha egy epilepsziás zöldvérű genya vágta volna, alkarpengével. MEH), nekem a legjobb rész az volt, amikor az android (képletesen) átvette a néző szerepét és faggatni kezdte eléggé önreflektíven Dek-et. Annak viszont örülök, hogy nem csak én néztem utána, hogy ki volt a másik android - ugyanis nem hittem el, hogy mindkettő Elle Fanning -, pedig tényleg!
Azt nem fogom megérteni (sem elfogadni), hogy mostanában miért kell cenzúrázni (28 évvel később) vagy máshogy korhatárbesorolni (egyre több és több film) filmeket, mint eredetiben. Ez IS PG13 - itthon meg 16-os karika. Pedig se vér, se csöcs, még egy fuck sem igazán. Beats me.
Mindenkinek ajánlom, vérfannak talán csak feltételesen - de ha nem igazán ismerted az eddigieket is érdemes, ha meg igen, akkor főleg! Az pedig, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul(?) bekötötték az Ilijon univerzumába, azért jár a pacsi.

Kapcsolódó ajánlók

28 évvel később	Aliens vs. Predator 2: Requiem	Predator: Killer of killers
The Predator - A Ragadozó	Predator - Ragadozó	Préda (Prey)
Ragadozók vs. A karatekölyök

Chad Powers első évad

dráma vígjáték

Raf ajánlója
Russ nem egy jó ember. Russ Holliday egy amerikai tojáslabda irányító (lásd még: negyedvissza), aki a döntőben maximálisan elbaszigeteli a meccset és miatta kap ki a csapata - de ez még nem minden! Még egy kerekesszékes, rákos gyereket is feldönt. Bármelyik horoszkóp szerint IS rossz ötlet akár csak egyet ezek közül is megtenni, hát még együtt! Persze kivetett pária lesz belőle, nem kell senkinek. Nagy szerencséjére édesapja maszkmester, s lenyúlva az egyik ilyen smink cuccát jelentkezik egy egyetemi csapathoz, mint Chad Powers irányítónak, fullba tolva a Mrs Doubtfire-t.
Természetesen nincsen új a nap alatt, láttunk ilyet nem egyszer - csak itt nem gyerekek láthatásáról van szó, hanem sportról. Ennek ellenére, hogy minden csak nem friss és egyedi, kimondottan szórakoztató, jók a karakterek, a kellemetlenebbnél kellemetlenebb szituációk; s az egészet Glen Powell viszi a hátán! Ahogy váltogat Russ és Chad hanghordozása/akcentusa között zseniális (nem véletlenül szól rá bűnben társa, hogy ne váltogassa, mert creepy AF), s az improvizált háttértörténetes részek is kimondottan viccesek.
Egy "apró" probléma van csak a sorozattal: 6 rész, s olyan hirtelen ér véget, hogy az ember csak pislog, mint hal a szatyorban - nagyon remélem, hogy lesz folytatás ÉS ha lesz is, igencsak hamar!

Megoldatlan ügyek osztálya első évad

krimi

Wolkens ajánlója
Carl Morck (Matthew Goode) egy öntörvényű nyomozó az edinburghi rendőrségnél. Nagyjából az egész világot utálja, és ez kölcsönös. A helyzet csak romlik, amikor egy félresikerült rendőrségi akcióban egy fiatal rendőr meghal, Carl kollégája lebénul egy golyótól, és ugyanaz a golyó még átmegy rajta is. Hogy egy kicsit háttérbe tolja (vagy előléptesse?), a rendőrfőnöknő kinevezi Carlt egy új osztály élére, ahol az a feladata, hogy olyan régóta döglött ügyekkel foglalkozzon, amilyen régóta ember nem tette be a lábát az alagsorba, ahol Carl új "irodája" van, és ahonnan már a csótányok is kihaltak. Halmazati büntetésként (vagy fontossága alátámasztására?) megkapja asszisztensnek a szír menekült Akramot (Alexej Manvelov), aki első pillantásra inkább néz ki lassú észjárású szállodaportásnak, mint szakértő bűnügyi felderítőnek.
Ezen a ponton még a kilenc részes sorozat első epizódjának felénél sem járunk. A páros első ügyét a négy évvel ezelőtt köddé vált ügyésznő, Meritt (Chloe Pirrie) aktája adja. Hőseink belecsapnak a nyomozásba, és próbálják összerakni a képet, nem feladva a reményt, hogy a nő még él.
Jó kis nyomozós sorozat a MÜO, szépen felépített karakterekkel, csavaros történettel, a sötét hangulat ellenére ütős, vicces szövegekkel és helyzetkomikummal. A teljes időtartam túlhúzottnak érződik, az évad középső harmada kicsit leül, és az utolsó rész egyértelműen túlnyújtott. Ezzel együtt krimikedvelőknek erősen ajánlott. Ha a cím, a karakterek vagy az alaphelyzet ismerős, az nem véletlen: a történetnek létezik egy skandináv eredetije Nyomtalanul címen 2014-ből, és az abban megismert páros nyomoz a 64-es betegnapló és a Palackposta című krimikben is - szintén megtekintésre érdemesek.

Kapcsolódó ajánlók

A 64-es betegnapló

Palackposta

Tron Ares IMAX 3D

sci-fi

Wolkens ajánlója
Ha nem is sűrűn, de időnként vannak olyan filmek, amikor a fizikai, logikai és egyéb hibákat elnézzük, és cserébe élvezzük a szemkápráztató látványt meg az akciót... utoljára a The Rock barátunk nevével fémjelzett Rampage-ről írtam ilyesmit, hét éve. És most itt van nekünk a Tron: Ares, a harmadik, félig a virtuális világban, félig a való világban játszódó Tron film, amiben a harc a kettő közötti átjárás fölötti kontrollért zajlik. Szóval, az igazat megvallva, az elsőre nem emlékeztem, a másodiknál meg arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán láttam. Pedig még ajánlót is írtam róla. :-D
Azóta újranéztem az elsőt. Hiába telt el 43 (!!!) év, a T:A sok újat nem tesz hozzá a történethez. Cserébe olyan lélegzetelállító és szédítő látvánnyal szórja meg a nézőt, hogy konkrétan bele lehet szédülni - ha valamikor, akkor ennél teljesen indokolt az IMAX méretű kép meg a 3D. És ezen a ponton álljunk is meg... mert hiba az annyi van a filmben, hogy hárman háromfélét reklamáltunk, mikor kijöttünk a teremből. Szóval fizika felejtős, logika felejtős, eredeti ötletek felejtős, csak legyen nagy a popcorn, a kóla, meg a mozivászon és minden rendben lesz. :-)

Raf ajánlója
15/43 év után a Tron-széria kapott egy soft-reboot és sequel kombót. I kid you not. Folytatás is és soft-reboot is. Nem spoiler, mivel a trélerekből kiderült, hogy az első és második részben az emberek bementek (lásd még: bedigitalizálódtak) a Rácsba (lásd még: Grid), itt a Rácsbéliek jönnek ki (vö.: kidigitalizálódnak) a való világba. És még a Daft Punk sem tért vissza filmzenét csinálni (jól ismert okok miatt - bár rossz nyelvek szerint előbb volt meg a Tron: Legacy zenéje és ahhoz írták a filmet. Ezt kétlem, de a két fhansziáról bármit el tudok hinni. Meg akár az ellenkezőjét is), hanem helyette Trent Reznor és Atticus Ross (Kilenc Hüvelykes Szögek álnéven) vették kezükbe a zenét - felemás sikerrel: majd megszakadhattak, hogy hasonlítson az előzőre. Ez sikerült is, elég jól - csak az éneklős-gitáros-szitáros számok lógnak ki eszméletlenül a filmből is és a soundtrack-ből is.
A film, ha a pár hülyeségen/logikai bukfencen át tudsz lépni (vicces anekdota: hárman három különböző dolgot említettünk, ami szexualizálta a csőrünk), akkor egy eszméletlen látványvilágú moziban lesz részed - erre találták ki az IMAX-et, nem a sokadik macskás-pandórás-avatár-rettenetre! Konzisztens és lenyűgöző a látvány, sehol nem lóg ki a digitális lóláb (SEM), a valóságban a fényjárművek és csíkjaik (IS) letaglózóak. Természetesen megidézi az előző két filmet is, de nagyon.
De azért egy kis kötekedés: én személy szerint abszolúte nem Jared "30 másodperc a Marsig" Leto-t választottam volna Árésznak, a Dallas Buyers Club óta nem láttam értékelhető alakítást tőle, a végső összecsapást meg mintha valaki teljesen más rendezte és vágta volna, az a pár perc több vágást tartalmaz, mint a Taken valamennyi: amikor Neeson egy kerítésen mászott át 10 másodperc alatt 28 snittel. De az, hogy bal lábbal fékeznek motoron majd jobbról szállnak fel egy másikra - AZOK MEGBOCSÁTHATATLAN BŰNÖK.
Ezt leszámítva egy álleejtős látványfilm (a külcsínhez képest kicsit szerényebb belbeccsel), amit IMAX-ben látni kell. (nem, még mindig nem az avatárfoséshamu)

Kapcsolódó ajánlók

Avatar

Tron: Örökség 3D

Eenie Meanie

akció

Wolkens ajánlója
Edie (Samara Weaving) három hónapos terhes az exétől, akivel nyolc hónapja szakított. Na, erre a látszólagos ellentmondásra legalább valamilyen szinten fény derül... de ugyanez a filmben felmerülő egyéb ellentmondások nagy részéről nem mondható el. Az alkotói megoldás a szokásos: legyen a film kellően pörgős (autós üldözések) és látványos (autós üldözések, főhősnő fehérneműben), és akkor a néző hátha nem gondolkodik el a végén.
Pedig az alapötlet nem lenne rossz: Edie, az ügyes, tizenéves kora óta főállású menekülőautó-sofőr csaj hátrahagyná a bűnözést, de kénytelen bevállalni a szokásos "csakmégegyutolsó" melót, köszönhetően még a bűnözéshez is tehetségtelen expasijának. Közben ugye kiderül a nem kívánt terhesség, ami természetesen mindent megváltoztat, csak éppen semmi nem úgy változik, ahogy Edie szeretné.
B kategóriás akciómozinak három sör után haverokkal elmegy, de szerintem Weaving színészi képességei ennél többet érdemelnek.

A cikk utoljára frissítve: 2025.12.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra