|
|
 |
Tőrbe ejtve: Kelj fel, halott ember |
|
Wolkens ajánlója
Az első Tőrbe ejtve film egy szórakoztató, csavaros, izgalmas krimi volt -
ehhez képest a másodikat nem néztem meg. A harmadikba belevágtam, és nem bántam
meg. Ugyan a két és fél órás hossz kicsit túl van tolva, de unalmassá egy
pillanatra sem válik. A történetről inkább minél kevesebbet árulnék el. Legyen
elég az alapszituáció: egy kisvárosi, a bigottság határmezsgyéjén mozgó vallási
közösség karizmatikus, mi több, szuggesztív papját (Josh Brolin megint nem tud
hibázni) megölik. A tankönyvi szinten tökéletes bűntényt látszólag lehetetlen
volt kivitelezni, valakinek mégis sikerült. A közösség fő gyanúsítottja az új
segédpap (Josh O'Connor), aki az első pillanattól kezdve szemben állt a
főnökével. De nem ő volt. Legalábbis ezt mondja.
Itt már csak a nagynevű detekív, Benoit Blanc (Daniel Craig, eskü, százszor
jobb, mint akármelyik Bond filmjében, az akcentusával betont lehet feltörni :-)
) segíthet, de eleinte ő is tanácstalanul áll a helyzet előtt...
Komplex történet, váratlan fordulatok, feszültség, remek színészi játék parádés
szereposztással (Glenn Close, Mila Kunis, Jeremy Renner és még sokan mások), az
agyat tornáztatós krimik kedvelőinek kihagyhatatlan.
Raf ajánlója
Folytatódik a KO-sorozat Fehér Benoával - újra nyomoz a kédzsön.
A recept sokat nem változott: egy gyilkosság, egy bűnös, aki tán nem is az,
aztán jön a privát szimat s nyomozza melyik sztár követte el a
gyilkosságot.
Rian Johnson még mindig jó a "whodunnit"-ben - csak most könnyebb volt
forgatnia (lásd második rész és COVID), ezért jobb is lett, mint a második
rész. Hogy jobb-e, mint az első? Nehéz kérdés, én személy szerint nem tudok
dönteni.
Ha szereted a krimiket tele sztárokkal, akkor kötelező. Egyébként is.
Kapcsolódó ajánlók
 |
BÚÉK |
|
Wolkens ajánlója
Ez a 2018-as magyar film a két évvel korábbi olasz Tökéletes idegenek
újrafeldolgozása. Az eredetit nem láttam, így csak önmagában tudom értékelni a
filmet - és annak alapján az értékelés: ajánlott.
Azt nem mondtam, hogy vidám is...
A történet szerint egy szilveszteri buliban kihívásként minden résztvevő
kiteszi az asztalra a mobilját, és az összes beérkező üzenetet felolvassák vagy
megmutatják a többieknek, a hívásokat pedig kihangosítva intézik.
A katasztrófa garantált. Hiába baráti a társaság, mindenkinek vannak a többiek
elől rejtegetett titkai, sőt akár olyan bűnei, amiket még saját maguknak sem
vallanak be. Megcsalások, átverések, hazugságok - egymást érik a konfliktusok,
és szinte senki sem ártatlan. Feszült bő másfél óra, és a konklúzió szinte csak
annyi, hogy van, amikor a legjobb, amit tehetsz, ha mindent hátrahagyva
menekülsz.
 |
Nincs alvás Karácsonyig |
|
Wolkens ajánlója
Lizzie (Odette Annable) súlyos alvászavartól szenved, amióta kézzelfogható
közelségbe került az esküvője. A helyzet odáig fajul, hogy elmegy éjszaka
autózni (hogy ezt miért napszemüvegben teszi, az nem derül ki). Naná, hogy
elüti a szintén alvászavaros Billyt (Dave Annable), aki szerencsére súlyosabb
sérülés nélkül megússza. Hőseink azért eljutnak a kórház parkolójáig, ahol úgy
döntenek, a biztonság kedvéért megvárják a reggelt. És elalszanak jól. A csaj
rájön, hogy valamiért a pasi társaságában mégis tud aludni... ha nem találtad
ki a további fejleményeket, ülj le, egyes. :-)
Cuki, vicces, szórakoztató, de persze nem váltja meg a világot. Itt abba is
hagyhatnám az ajánlót, de van pár részlet, ami piszkálja a csőrömet. És nem az
olyan apróságokra gondolok, hogy ha a legendásan hideg Chicagoban egész éjszaka
ülsz az autóban decemberben (nem, nem jár a motor), akkor reggelre halálra
fagysz, vagy hogy ha elgázoltak előző éjjel, akkor aznap nem vetődsz olyan
lazán a kanapéra, mintha mi sem történt volna. Nem, a gondok nem itt vannak,
hanem ott, hogy már ebben a hét évvel ezelőtti filmben is tetten érhető az
azóta minimum idegesítően, de méginkább káros mértékben túltolt "politikai
korrektség".
Kezdjük azzal, hogy a film egyetlen, igazán pozitív karaktere az irritálóan
jóképű, sportos vőlegény, aki amellett, hogy sebész, még gyengéd és megértő is.
Tökéletes pasi - és természetesen afroamerikai, aki egy dolgos, összetartó,
színesbőrű család feltörekvő sarja. Ehhez képest a fehér menyasszonynak a
forgatókönyv szerint csak rendezvényszervezés jutott foglalkozásként, szintén
fehér alvótársa pedig pultos egy lepukkant kocsmában. És ez nem elég,
mindketten olyan családból jöttek, ahol a fehér apa nem állt helyt szülőként,
különféle szintű traumákat adva az utódoknak. Érted, a feketék mind jó emberek,
a fehérek meg mind valamilyen formában személyiségzavarosak. A pontot az i-re
az teszi fel, hogy a főszereplők korosztályában az összes, normálisan viselkedő
női karakter leszbikus. Szám szerint kettő, úgy, hogy a menyasszonyon és a
leendő anyósom kívül lényegében csak ők szerepelnek érdemben.
És nem, nem azzal van bajom, ha egy karakter nem fehér bőrű vagy nem
heteroszexuális. Wesley Snipes, Hale Berry, Denzel Washington, Laurence
Fishburne, Morgan Freeman (és még sorolhatnám) akármit is játszanak, nincs
tudat alatt sugallva, hogy a karakterük jobb ember. Ugyanígy, egy női karakter
is azért legyen leszbikus, mert az a történet szerves része (Portré egy lángoló
fiatal lányról, Ammonita (esetleg Örök lenyomat címen lehet ismerős), Kivérző
szerelem, Thelma, Fülledtség, hogy csak néhányat említsek, és mind remek
filmek!), és ne azért, hogy meglegyen a kötelező kvóta, pláne nem
túlreprezentálva.
Konklúzió: ha csak felszínesen nézed, akkor egy szórakoztató vígjátékot látsz.
De ha odafigyelsz, akkor a lusta forgatókönyvírástól a logikai hibákon
keresztül a különféle rendű és rangú propagandákig mindent tetten érsz. És ez
valahol elkeserítő.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Anakonda (2025) |
|
Wolkens ajánlója
Röviden: ha szeretnél látni egy olyan akcióvígjátékot, mint a Jumanji, azaz (1)
a dzsungelben játszódik, (2) Jack Black a négy főszereplő egyike és (3)
könnyesre röhögöd magad rajta, akkor nyomás Anakondát nézni!
Bővebben: az Anakonda a (kígyó)bőr alatt ennél sokkal több, de ahhoz, hogy el
lehessen mondani, miért, kell tudni a sztori lényegét. Eszerint a gyerekkori
jóbarátok, Doug (Jack Black), Griff (Paul Rudd), Claire (Thandiwe Newton) és
Kenny (Steve Zahn) úgy döntenek, hogy újraforgatják az 1997-es Anakondát
(többek között Jennifer Lopez, Ice Cube, Jon Voight). Azért, mert mozirajongók,
mert civilben is filmkészítéssel foglalkoznak, meg mert mekkora buli.
Az ötlet, bármennyire elborultnak tűnik, hiteles. Részben azért, mert az
eredeti Anakonda óta felnőtt egy generáció, így a nosztalgiafaktor valós. Aztán
részben azért, mert igazán megmutatja, gyermek- és fiatalkori filmélményeink
mekkora hatással vannak ránk egész életünkben (jómagam is 50 éves korom körül
álltam neki fénykardot meg M41A-t építeni :-) ). Az új Anakonda kedvesen
mutatja meg, mit is jelent igazán nagybetűs Mozirajongónak lenni - és hogy mit
is jelent igazán a nagybetűs Mozi, ami ma a nagyköltségvetésű filmek jelentős
része pont nem (rád nézek, Marvel, vagy kicsit kitágítva a látómezőt,
Disney).
Persze mindez csak azért működik, mert az összes karaktert fantasztikus színész
alakítja. Rudd játéka a lúzer, igazi karriert nem csinált, csalódott,
lecsúszott színész szerepében - főleg a film műfajához képest - elképesztően
jó. Black hozza a formáját :-), Newton és Zahn meg remekül szórakoznak - az
emberben végig ott a kérdés, hőseink vajon hányszor röhögték magukat halálra a
forgatás (forgatása) alatt.
A nagy kígyó számítógépes megvalósítása hangsúlyozottan gagyi és túltolt, de
csak annyira, hogy érezzük a kikacsintást az eredeti filmre.
Szóval - eltekintve két-három karcosabb poéntól - az új Anakonda abszolút
vállalható, mi több, ajánlott. Mondanám, minden mozirajongónak kötelező.
Raf ajánlója
Az Úr 1997-ik évében Luis Llosa elkészítette úgy 45 millió (akkori) dollárból
(kb 91 millió jelenlegi dollár) az Anaconda című borzalmat. Nem lett volna
semmi gond ezzel a filmmel, ha nem A-mozinak szánják. Pedig annak szánták. Owen
Wilson, Eric Stoltz, Jennifer Lopez, Kari Wuhrer, Ice Cube, Jon Voight
(Angelina Jolie apukája, mielőtt). Ja, és a visszafelé folyó vízesés. Ez meg a
kacsintó hulla (JV akcentusával csak nemrég szembesültem. OIMG!!!4!!!). Ez a
kettő megmaradt azon felül, hogy mekkora celluloid hulladék is ez a "film".
Amúgy meg, I was today years old: EZ a hatodik Anaconda-mozi. HA-TO-DIK.
Az első trélerek alapján (amik lényegében mindent felfedtek a történetről
lényegében) egy Trópusi vihar-szintű alkotásra számítottam. És nagyon nem is
lőttem mellé, bár ez nem egészen (igazán?) olyan, mint a Trópusi vihar, hanem
ez egy olyan film, amilyen egy 2025-ben forgatott Tropic Thunder lenne.
Kevésbé vicces (de amúgy nagyon, csak a léc volt magasan), nagyjából
ugyanannyira önreflexív és egyszerre tiszteleg az eredeti fos előtt és űz
belőle gúnyt. ÉS. Ha azt hitted a trélerek ellőttek minden poént (mert úgy
tűnhet) - NEM. Nagyon nem (pl.: a disznós jelenet ami prominens szerepet kapott
mindegyik előzetesben). Van puskapor. Sőt, engem két fordulattal meg is tudtak
lepni!
Furcsa módon az USA-ban PG13-ként került a mozikba, itthon meg 16-os karikát
kapott. Ennek ellenére igazából mindenkinek tudom ajánlani, de legjobban
azoknak akik szeretnének egy jót röhögni, mert ha beindul a mókakígyó, nem
nagyon van megállás.
U.i.: sosem hittem volna, hogy ennyit tudok röhögni egy vizeléssel kapcsolatos
poénon, ami még vissza is tért még egyszer.
U.i.2: van egy stáblista alatti jelenet, érdemes megvárni. Végén már nincs.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Plur1bus |
|
Raf ajánlója
George Vincent Gilligan, vagy ahogy sokan ismerhetik Vince Gilligan. Ha
máshonnan nem, akkor a Breaking Bad (száradjak meg ha leírom a magyar "címét")
showrunnere-ként ismerheted. Meg a spin-offja, a semmivel sem gyengébb Better
Call Saul alkotójaként. Na meg, vagy 6 éven át az X-akták prudecere is ő
volt.
Lehet vitatkozni, de nem érdemes, hogy a BB (nem Brigitte Bardot, RIP) minden
idők egyik legjobb sorozata - ha ESETLEG nem láttad volna még, akkor tessék
gyorsan, izibe megnézni. Van benne minden, mi szem-szájnak ingere:
karakterfejlődés és -dráma, feszültség, társadalomkritika, (sima) dráma, pizza
a tetőn, Pontiac Aztek (hero car. Értsd: "hero" "car"), csirkefalatok s
miegymás. Igen, nem egy kapkodó idegbeteg a sorozat (Gen Z valszeg a büdös
életben nem fogja megnézni. Their loss), tény, hogy lassú, de a JÓ értelemben
vett lassú, nincsenek deus ex machinák, popiszkából előrántott hülyeségek, se
semmi ilyesmi.
A Pluribus is ilyen - lassú, mint a BB (vagy a BCS), de ez és az alapsztori
adja a savát-borsvát. Az alap pedig nem egyszerű: egy űrből jött jelet
megfejtenek a tudósok, ami valami genetikai cucc - és ahogy lenni szokott, ki
is szabadul (nem véletlenül ám, ez volt a terv). Az emberiség pedig egy
kollektív tudattá válik, kivéve pár szerencsés(?) embert, köztük Carol-t, a
muffza.., izé, lezbikus ponyvaírót Albaquerque-ből. Carol pedig nem elégedett
az Új Világrenddel. (nem fogok hazudni, én sem lennék, de valszeg én hamar
beleőrülnék/belehalnék), s cselekedni próbál.
Tudom, hogy még csak e sorok írásakor még van vissza két nap az évből, de ez
számomra az évtized egyik legjobb sorozata, amit kihagyni vétek. Nem hard
tu-fa, mint az Expanse volt (de ott is inkább a könyvek), nem is űropera, mint
bármi, ami SW - ez egy tu-fa, ami egzisztenciális kérdéseket vet fel, az emberi
lelket, magányosságot és én tudatot járja körbe, miközben szórakoztat és
elgondolkodtat.
Nem tudom mikor jön a következő évad, de ha tegnap jönne is más késő lenne.
Nézésre fel!
Az apple tv streaming platofrmján és a tékákban taláható meg a sorozat.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Anyu, a Mikulás |
|
Wolkens ajánlója
|
Mint azt az Everclear dalából tudjuk, tökmindegy, mekkora bulizós, belevaló,
öntörvényű, vadóc csajszi voltál, amikor gyereked lesz, akkor átalakulsz
konzervatív anyukává, aki Volvo családi kombival hordja fociedzésre a
gyereket.
|
|
Taylor (Alexandra Breckenridge a Virgin River-ből) nagyjából ez, leszámítva,
hogy pénzhiánnyal küzdő egyedülálló anya, a jármű egy lepukkant kisbusz, a
sportág pedig snowboard. Mindennek a tetejébe a lánya egyetlen vágya egy
sporttábor, aminek a részvételi díja a jelen körülmények között
megfizethetetlen. Hősnőnk így jelentkezik egy gazdag hegyi szállodába
szezonális munkára - Télapónak.
Az alapötlet nem rossz, a történet fordulatai, a kivitelezés és a színészi
játék viszont a Netflix tucatvígjátékok színvonalát hozza - alulról. Inkább
válassz mást, ha véletlenszerűen ráböksz akármelyik karácsonyi filmre, komoly
eséllyel jobbat kapsz.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Karácsony Artúr |
|
Wolkens ajánlója
Mi van, ha a Télapóság valójában egy családi vállalkozás, ami apáról fiúra
száll? Ezzel az alapötlettel indít a Karácsony Artúr, és jól meg is lovagolja
az ebben rejlő lehetőségeket: generációs szakadék, eltérő elképzelések a cég
üzemeltetéséről, a vezetői pozíciói átadása nyugdíjba menetelkor, mindemellett
részletesen kidolgozott belső folyamatok, minőségbiztosítási rendszer, és
természetesen céges jármű. :-)
Persze kiderül, hogy a régi nem biztos, hogy idejétmúlt, az új nem biztos, hogy
hibátlan, a hatékonyság helyett valamikor előtérbe kell helyezni az empátiát,
ki kell lépni a komfortzónánkból, és fejlődnünk kell.
Szóval rengeteg multicéges/nagyvállalatos lózung, probléma és szituáció
visszaköszön ebben a rajzfilmben, de szerencsére kellően vicces formába
öltöztetve és/vagy kifigurázva. A látvány kidolgozottsága meggyőző, főleg ha
tudjuk, hogy 2011-es alkotásról van szó. A karakterrajzok kedvesen cukik, és
eredetiben olyan szinkronhangokat kapunk, mint James McAvoy, Bill Nighy, Hugh
Laurie, Eva Longoria, és itt még nem ért véget a sztárparádé. Ajánlott!
 |
Welcome to Derry |
|
Raf ajánlója
2017 és 2019 az egyik legátverősebb című filmek premierjei voltak: IT Chapter 1
és 2 - de csak bohóc volt benne, nem fellow szupportos szakemberek.
S mivel mostanában mindenki (literally mindenki) univerzumépítésbe fog,
ahelyett, hogy eredeti történeteket mesélnének el (neaggyishten meg nem
filmesített írásokat festenének gyöngyvászonra - VAGY, medve velem: szar
filmeknek csinálnának JÓ remake-et!).
Az IT: Welcome to Derry (született: Welcome to Derry) sem kivétel ez alól, ha
már a két részre bontott filmet egy hibernálásnyival elcsúsztatták (értsd:
könyvbéli '61-'88 helyett '88-2015), így adta magát, hogy akkor a sorozat meg
legyen a '61-es gyerekcsemegézés idején (aztán, mivel berendeltek legalább még
egy évadot, az már '34-ben fog játszódni, de pedzegetik, hogy lesz még egy, ami
(kitalálható módon) az előző századforduló közelében játszódik majd).
Ötletnek nem rossz, de... De mint oly sok előzmény esetén, tudjuk mi vár
Krajcárosra, meg a kisklambókra. Aztán megnéztem az első részt, és tényleg
letaglózó módon ért véget a rész (összehasonlítási alap: a Descent (EREDETI,
BRIT!!!!4!!!) fináléja).
Sajnos ezt már nem tudja megugrani a továbbiakban a sorozat, a sokkpuskaport
ott ellőtték. Összességében jó (de csak jó) ezek után a sorozat pár maroknyi
"inkább a telefont nyomkodom, nem merem áttekerni, nehogy lemaradjak valami
lényegesről".
Ami pozitív a sorozatban, hogy NAGYON kihasználja az író (az eredeti, Stephen
King) saját Maine-i világát; nemcsak Derry-ből ismerős arcok vannak, hanem még
a (SPOILER ALERT KEZDETE) Ragyogásból is van valaki. (SPOILER ALERT VÉGE)
Ha olvastad AZ-t, akkor a hibernáció előtti végső mészárlás sem lesz se
újdonság, se meglepetés - ha nem, akkor viszont nagy eséllyel az.
Ha szeretted az újkori IT-filmeket (még mindig nem Information Technology),
akkor ez is tetszhet, de előre szólok, az első rész fináléját nem tudja
megismételni, ne az alapján legyenek elvárásaid a többi hét részt illetően.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Zootropolis 2 |
|
Wolkens ajánlója
A Zootopia-nak már az első része is kötelező volt.
A második is az.
Raf ajánlója
9 azaz kilenc év után folytatást kapott a Zootropolis (szerencsére sikerült
kihevernem az első rész után moziban táncoló anyuka okozta sokkot). A hegyek
vajúdtak és...
Ja bocs, ezt nem ide.
Konkrétan a Disney húzott egy Shrek-et, telepakolta végtelen mennyiségű
popkulturális utalással és kikacsintással (kedvencem a világbeli Diseny+-on az
alien tojásos ikonnal ellátott film: Platypus címmel), de közben maradt
energiájuk a történetvezetésre (egy apró megbicsaklás kivételével, de a
kikacsintások kárpótolnak) és forgatókönyvre.
Szerintem jobb, sőt, sokkal jobb, mint az első. Kötelező.
DE.
Ed Sheeran-nek jár az effkorbács, hogy a wakawakát minimális változtatással
újra előadatta Shakirával, csak zú-zú címmel.
És azt tudtad, hogy miért más a címe (Zootopia VS Zootropolis) Európában,
mint az Újvilágban? Mert a dánoknak van egy áLatkertje Zootropolis (levédett)
néven.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Örökké veled |
|
Wolkens ajánlója
Világnézettől függetlenül foglalkoztat nagyjából mindenkit a kérdés, mi lesz
velünk a halálunk után. Az Örökké veled? egy, világnézettől független
univerzumba helyezi az elhunytak lelkét, ahol lényegében hasonló konfliktusokat
kell kezelniük, mint a való életben. Leszámítva persze néhány szabályt, mint
például hogy mindenki azzal a külsővel érkezik, ami élete legboldogabb
pillanatát tükrözi, minden léleknek egy hete van eldönteni, milyen
örökkévalóságban szeretne az idők végezetéig élni, és a döntés végleges, utána
már megváltoztatni nem lehet.
Ez a szabályrendszer teszi a filmet érdekessé, de ez a gyenge pontja is.
Egyrészt van egy halom részlet - ha úgy tetszik, "joghézag", amire nem tér ki,
pedig egy örökkévalóság alatt fontos lenne, másrészt a kivételek - főleg a film
vége felé - zavaróan rontják a konzisztenciát. A konzisztenciahiány érvényes a
műfajra is: hol harsány, már-már felszínes vígjátékot látunk, hol komoly
erkölcsi, lelki, érzelmi kérdéseket feszegető drámát, és a kettő között
gyakorlatilag nincs átmenet.
A hiányosságok ellenére egy alapvetően kedves darabot kapunk, ami még
gondolatébresztő is. A színészek könnyedén és jól hozzák a karaktereket. A
történet szerint a hosszú házasságban megöregedett Larry (Miles Teller, imádtam
a Whiplashben) és a háborúban fiatalon elhunyt Luke (Callum Turner, imádtam a
New York-i afférokban) egyaránt hűséget esküdött Joannak (Elisabeth Olsen,
imádtam a... biztos van egy film, amiben imádtam, csak most nem jut eszembe),
így a nő dönteni kényszerül, melyik férjével akarja az örökkévalóság hátralevő
végtelen sok évét eltölteni. Erre - a szabályoknak megfelelően - egy hete van,
amit a két férfi kakaskodása nem könnyít meg. A fordulatok jórészt
kiszámíthatóak, de azért szerencsére nem mind. :-)
Kellemes kikapcsolódás, jó szórakozás és remek vitaalap - de nem az év
filmje.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Szenvedélyes nők |
|
Wolkens ajánlója
Az imádnivaló Futni mentem után nagyon vártam a Szenvedélyes nőket. De míg az
előbbit már háromszor láttam, az utóbbit biztos nem fogom ennyiszer
megnézni.
Elsőre nem feltétlenül könnyű megmondani, hogy miért. A színészi játék hibátlan
(Básti Juli sziporkázik, Balsai Móninak már a Liza, a rókatündérben is remekül
ment a rút kiskacsa-gyönyörű hattyú átváltozás, Lengyel Tamás meg olyan szinten
túltolja az übermacsó, egoista zenészt, hogy már utálni sem lehet a karaktert,
csak röhögni rajta). Működik a helyzetkomikum, jó az operatőri munka, a
szexjelenetek visszafogottak, ugyanakkor kifejezetten szépek és érzelmesek. A
sztori érdekes, viszont a csavarok nagyrészt kiszámíthatóak... de ez a legtöbb
romkomnak sajátossága. Az viszont már probléma, hogy az előre nem látható
fordulatok megtörik a történet ívét és logikáját. Az események habkönnyű
komédiából drámába fordítják a műfajt, és noha ezt enyhíti némi (helyenként
morbid, de jól működő) humor, az eredmény valahogy nem egységes, és különösen
az utolsó negyedóra nem illeszkedik a korábbiakhoz.
Félreértés ne essék: ajánlom a filmet, mert életszagú, pozitív, szívmelengető,
kedves, vicces és helyenként meg is könnyeztet. De mindezek ellenére nem szabad
arra számítani, hogy egy Futni mentem 2-t fogsz látni.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Senki 2 |
|
Raf ajánlója
Bob Odenkirk visszatér Hutch szerepébe - de a talpa rá van ragasztózva egy
szopórollerre, s kénytelen hajtani magát folyamatosan. Talán nem kellett volna
a raklapnyi zsét felgyújtani az előző filmben.
#justsayin
Sok változás nincsen az előző filmhez képest (HUTCH-uk (pun intended) azt nem
számítjuk, hogy kicsikecsalád tudja, hogy Apaci halálos fegyver), csak most nem
otthon rúgja szét egy hadseregnyi rosszember popiszkáját, hanem egy
nyaraláson.
Könnyed szórakozás, ami pont annyira mély, mint egy gyerekmedence - igaz, nem is
akar többnek látszani. Sharon Stone meg olyan borzalmas gonosz-karikatúra, hogy
már jó. Ha tetszett az előző, ez is fog. Ha még nem láttad az elsőt, anélkül
semmiképpen se nézd meg ezt.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Karácsony az exemmel |
|
Wolkens ajánlója
November van, tehát javában dúl a szaloncukor, fenyőfa, csokimikulás és
karácsonyifilm-dömping szezon. A Netflix a címbeli darabbal robban, izé,
oldalog be a mezőnybe.
A történet szerint Kate (Alicia Silverstone. Mint húzónév. Jelentkezzen, aki
emlékszik bármelyik filmjére az 1999-es "Csapás a múltból" óta) és Everett
(Oliver Hudson) 20 év házasság és két, lassan felnőtt gyerek után válni
készülnek. Az intézésben a közös mottójuk a maximális őszinteség, ehhez képest
mindketten rejtegetnek egy "apró" titkot: a férjnek csinos, fiatal, barátnője
van, a feleség pedig el akar költözni nemhogy a férjétől, de a városból is.
A furcsa családi hagyományokkal teletűzdelt Karácsonynál rosszabb időzítést
persze el sem lehet képzelni erre az egész válás-dologra, így aztán hőseink
egyik cikis helyzetből a másikba esnek. Van, ahol minden átmenet nélkül, mintha
hiányoznának komplett percek a filmből - valószínűleg marketing döntés volt
belepréselni a "90 perc alatt ledarálható" rovatba.
Szóval az biztos, hogy nem ez lesz "A" karácsonyi film az idén, de a szezonra
bemelegítésnek teljesen jó. Édes, kiszámítható, semmi új nincs benne, a
fogyasztása mégis kellemes érzést vált ki a nézőből - pont, mint egy mákos
bejgli.
 |
Hosszú menetelés |
|
Raf ajánlója
Úgy látszik, 2025 a Stephen King revival éve. Menekülő ember, Welcome to Derry
(amilyen ígéretes és döbbenetes volt az első rész annyira egyhelyben topogott a
második - de majd csak ha lement lesz teljes kritika). Most meg a The Long
Walk, ami ugyanúgy, mint a rohangáló fószer, R. Bachman név alatt került
kiadásra eredetileg. Ez is egy disztópia, csak nem a(z ahhoz képest) jövőben
játszódott, hanem a hetvenes években, ahol 100 fiatalt minden évben csapágyasra
gyalogoltatnak legalább 4 mérföld per óra sebességgel (civilizált társadalom
lakói számára: ~6,4 km/h), s aki kap három figyelmeztetést, azt negyedjére le
is lövik. Akkor is, ha túl lassan gyalogolnak. Akkor is, ha letérnek az útról.
Tehát lényegében mindenért. Természetesen ezt is a nép szórakozására találták
ki, hogy eltereljék a figyelmet a (ki tudja mi miatti) gazdasági problémákról.
IS.
A film, hát, kicsit egyszerűsített lett, csak 50 fő sétál - mindegyik államból
egy fő. Aztán sétálnak - de csak 3 mph-val (matekkal nem hadilábon álló
személyeknek: 4,8 km/h) kell, de a szabályok lényegében megmaradtak. Sétálnak,
halnak, célba ér a győztes. Aki amúgy más, mint eredetileg, sőt, a meleg és a
misztikus szál is hiányzik lényegében teljesen.
Azt is mondhatjuk, hogy ki van herélve a film (pun intended).
Ezek miatt csak egy néha véres, kietlen tájakon sétálós film lesz amit csak
Mark Hamill hangja dob fel igazán az Őrnagyként. Jók a "fiatalok", de ez ahhoz
kevés, hogy a film 20 percnél tovább megmaradjon az emberben.
A trükkök (értsd vérontás) teljesen jók, de ennyi.
Ez sem lesz egy Köd, soha.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Menekülő ember |
|
Wolkens ajánlója
Stephen King 1982-ben megjelent disztópiája, a Menekülő ember sötét világot
festett az olvasó elé. Az alacsony jövedelműek számára elérhetetlenné váló
egészségügyi ellátás, számítógéppel generált kamu lejárató videók, amik olyan
mondatokat adnak emberek szájába, amit sohasem mondtak, hírhamisítás,
környezetszennyező, de felelősségre soha nem volt nagyvállalatok, az emberek
perverz kíváncsiságára épülő, minden erkölcsiségtől távoli tévéműsorok és
ezeken keresztül manipulált, ostoba tömegek...
És ma ebben a világban élünk.
A Menekülő ember ma sokkal-sokkal aktuálisabb, mint az első, Schwarzenegger
nevével fémjelzett filmváltozat elkészültekor volt. Már nem disztópia, hanem
"csak" akciófilmbe bújtatott társadalomkritika. Ezért nem is érződik annyira
erősnek, mint az előző.
Ezzel együtt a jól sikerült újrafeldolgozások közé tartozik. Ben Richards
igazságtalanságok által táplált, csillapíthatatlan dühe maximálisan átjön Glen
Powell előadásában, Josh Brolin meg annyira tökéletesen tenyérbemászó seggfej
producer, mint Dennis Quaid volt a Szerben. Mindenki más lényegében csak
statiszta a történetben. A látvány rendben van, és - amit nem gondoltam volna -
a feszültségépítés mintaszerű: az embervadászat langyosnak ható indítása csak
azt a célt szolgálja, hogy nagyobb skálán lehessen emelni a tétet. Mire a néző
észbekap, már a karfába kapaszkodva izgul a főhősért. Ezt ügyesen erősíti a
film azzal, hogy a manipulált valóság világában sokszor nehéz eldönteni, hol
verik át a tévéshow nézőit és szereplőit, és hol a mozinézőket.
Pont úgy, mint a mai társadalmakban. Az 1984 és a V, mint vérbosszú után a
Menekülő ember világa is fájdalmasan kézzelfoghatóvá vált.
Felkészül: William Gibson - Neurománc.
Raf ajánlója
Stephen King (nem gondoltad volna, mi?!) 1982-es, 2025-ben játszódó regényét
már megfilmesítették: az Osztrák Tölggyel 1987-ben (2017-re datálva) csináltak
egy filmet, de az csak az alapokat tartotta meg (lásd még: inspired by). Aztán
Edgar Wright vette a kezébe a gyeplőt, s csinált egy, a könyvhöz sokkal jobban
ragaszkodó remake-adaptációt (és így történt az, hogy '87-ben készült két
Svarcis film is - majd 2025-ben mindkettőhöz készült egy
folytatás/remake/whatever).
Ben Richards egy kollégáiért kiálló apuka, akinek gyermeke beteg, s nem igazán
van más választása, mint jelentkezni a disztópikus világ emberkínzó tévés
vetélkedőinek egyikébe. Csont nélkül veszi az akadályokat, s részese, mi több,
célpontja lesz a Menekülő Embernek, ahol a cél: túlélni 30 napig, s ha sikerül
1 milliárd ÚjDollár üti a greedy kis kezecskéit. Persze nem megy ez olyan
könnyen faluhelyen, mert a Vadászokon kívül még az embertársai is vadásznak rá
pénzmagban (és/vagy életfogytig tartó gabonapehely ellátmány reményében).
Richards menekül, s eközben "A" tévé hazudik(?), befolyásol és keveri a
fekáliát.
Nagy rajongója vagyok Edgar Wright munkásságának, a vizualitása, running
gagjei, stílusa friss szellő a szmogban (ahol lassan mindenki IS csak
univerzumot akar építeni történetmesélés helyett). Sajnos ez a legkevésbé EW-s
film, de azért abszolúte jó és szórakoztató - még ha a mai hírek és média
miatt nem is annyira szokatlan/elborzasztó a világ, amit látunk (bezzeg a
nyolcvanas években!). A kikacsintások nagyon jók (az egyik legjobb
Schwarzenegger képe a papírpénzen), a ritmusra sem lehet panasz, feszültséget
is jól adagolják, Powell meg mint mindig, nagyon jó. Brolin, hát Josh Brolin
meg a fog protézisével és majdnem túltolt manipulatív gonoszságával meg Josh
Brolin, ahogy kell (egyedül talán az Oldboy-ban volt gyenge, de ott az egész
film az, hiába egy ázsiai remekmű remake-je, az egyetlen jó dolog abban a
filmben igazából a Skarlát Boszi meztelen jelenete).
Mindenkinek ajánlom, annak ellenére, hogy ez a disztópia lassan alig különbözik
a valóságunktól, ezért nem olyan sokkoló, de azért igencsak szórakoztató film.
Edgar Wright-rajongók viszont úgy üljenek be rá, hogy ne legyenek elvárásaik,
és akkor nem is csalódnak.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Predator - Halálbolygó |
|
Wolkens ajánlója
A Genna bolygó a galaxis Ausztráliája: ezen a helyen minden, ami él, legyen az
növény vagy állat, meg akar ölni. Itt landol Dek (a maszk alatt Dimitrius
Schuster-Koloamatangi), a fiatal yautja, azaz a Ragadozó faj egy kevésbé
sikeresnek tűnő példánya, egy családi konfliktust követően. Ja, a yautjáknál a
"családi konfliktus" azt jelenti, hogy az erősebb családtag elvágja a
gyengébbik nyakát. Hogy egy ilyen faj hogyan jut el az űrutazásig, ha azok,
akik kardozni szeretnek, folyton lekardozzák azokat, akik kardozás helyett
inkább űrhajót építenének, azt a kérdést ne tegyük fel, mert ez csak egy lenne
a film kapcsán indokoltan feltehető ezer "éseztígyhogy?" kérdés közül.
Szóval a P:HB lehetne totál élvezhetetlen is, de a sok hiba mellett, amit
elkövet, egy lényegeset viszont nem követ el: nem próbálja meg komolyan venni
magát. És az eredmény - amellett, hogy látványos, akciódús, pörgős -
kifejezetten vicces és szórakoztató.
Szóval ott tartottunk, hogy hősünk, Dek, nem sokkal a kényszerleszállás után
már segítségre szorul, és ez az alsótestétől megszabadított Weyland-Yutani
robotcsaj, Thia (Elle Fanning imádnivaló a szerepben), aki mellesleg a yautja
kultúra szakértője (ugye még emlékszel, mit írtam két mondattal ezelőtt a fel
nem teendő kérdésekről), személyében érkezik. Ha motivációjuk nem is, de céljuk
meglepő módon közös: megtalálni a mitikus kaliszkot, ami a bolygó
csúcsragadozója. A kaliszkkal való találkozást még egyetlen yautja sem élte
túl, és ezért rettegnek tőle. Hogy ha egyikük sem élte túl a találkozást, akkor
honnan tudnak róla egyáltalán, vagy hogy az űrhajóik adatbázisában honnan van
róla filmfelvétel, izé, írtam már arról, hogy nem kell itt mindenféle tudálékos
kérdéseket feltenni? :-)
Szóval Dek és Thia összefognak, és cuki, ám veszélyes kisállatként csatlakozik
hozzájuk Picur. Lévén már a Ragadozó is Disney-márka lett, és mint tudjuk, "ha
szép ruhát viselsz, és van egy állat kísérőd, akkor hercegnő vagy", egy
pillanatra elgondolkozhatunk azon, hogy vajon Dek vagy Thia az új Disney
hercegnő, de ugye ennél a filmnél nem teszünk fel ilyen kérdéseket (sem). Indul
a kaland, erkölcsi tanulsággal, robot- és yautja-személyiségfejlődéssel, plusz
egy csomó verbális és vizális poénnal és persze rengeteg akcióval.
Szóval ez a Ragadozó messze nem a korábbi Predator filmek kegyetlen gyilkosa,
és ez a Predator film abszolút nem illik az eddigi Predator filmek sorába. Hogy
jó-e nekünk egy ilyen scifis legkisebb királyfivá szelidített Ragadozó, az
valószínűleg rengeteg parázs vitának lesz táptalaja. Ami viszont biztos, hogy
mi mindannyian nagyon élveztük.
Raf ajánlója
Dan Trachtenberg 2022-ben, a pandémia közepe táján csinálta meg az "őslakos VS
űrvadász" filmjét, rebootolva. Nem, nem rebootolva - rebreathelve a szebb
napokat látott Predátor-frencsájzt (ha már az eredeti stúdió ezen a néven nem
létezik, Huszadik Századi Róka helyett csak Huszadik Századi Stúdió van; de
legalább a fanfár maradt), hogy aztán a Killer of killers-szel megmutassa mi
történt a párbajokban győztes humánokkal, végül pedig csinált egy filmet amivel
egyrészt mélyíti és átveszi a regények (kép és sima) mitológiáját (nem, soha
nem fogom megbocsátani a "jaucsa" kifejezést, csak nálam a polcon és kindle-ön
legalább 10 regény van amiben egy-az-egyben átvették a "yautja" kifejezést, nem
fonetizáltak - személyes rant vége), másrészt meg végre nem arról szól a
történet, hogy valakit megpróbál levadászni a zöldvérű genya, hanem egy
csoffadt kis zöldvérű genya próbálja bebizonyítani a klánjának, hogy ő nem
csoffadt kis zöldvérű genya, hanem egy bátor, harcra- és tettrekész zöldvérű
genya.
És ahogy a makacs, kisebbségi komplexusokkal szügyig ellátott kis genyáktól
elvárható, nem éri be egy sima kihívással, neki bizony nekifutásból bele kell
fingania a nulláslisztbe, így kiválaszt egy olyan bolygót ahol a levegőn kívül
minden halálos mindenkire, s ahol az elpusztíthatatlan Kalisk-ot igyekszik
levadászni, hogy a trófeát hazavigye apucinak. Persze nem eszik olyan forrón a
kását, nullásliszt sincsen a bolygón - cserébe van egy fél WeYu android
(spoiler alert: a felső fele, hangmodullal) aki segít neki tájékozódni, mi több
idegenvezet is.
Biztos vagyok benne, hogy sokan fújolnak a keménymagvas (lásd még: toxikus)
fanok közül, hogy ezmiez meg egyébként is, meg hajaismijen. Én sem igazán
számítottam ilyen mértékű buddy cop filmre, de kb az elejétől végéig élveztem
(jó, pár bunyó mai jó szokáshoz híven cafatokra volt szabdalva, mintha egy
epilepsziás zöldvérű genya vágta volna, alkarpengével. MEH), nekem a legjobb
rész az volt, amikor az android (képletesen) átvette a néző szerepét és
faggatni kezdte eléggé önreflektíven Dek-et. Annak viszont örülök, hogy nem
csak én néztem utána, hogy ki volt a másik android - ugyanis nem hittem el,
hogy mindkettő Elle Fanning -, pedig tényleg!
Azt nem fogom megérteni (sem elfogadni), hogy mostanában miért kell cenzúrázni
(28 évvel később) vagy máshogy korhatárbesorolni (egyre több és több film)
filmeket, mint eredetiben. Ez IS PG13 - itthon meg 16-os karika. Pedig se vér,
se csöcs, még egy fuck sem igazán. Beats me.
Mindenkinek ajánlom, vérfannak talán csak feltételesen - de ha nem igazán
ismerted az eddigieket is érdemes, ha meg igen, akkor főleg! Az pedig, hogy
végérvényesen és visszavonhatatlanul(?) bekötötték az Ilijon univerzumába,
azért jár a pacsi.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Chad Powers első évad |
|
Raf ajánlója
Russ nem egy jó ember. Russ Holliday egy amerikai tojáslabda irányító (lásd
még: negyedvissza), aki a döntőben maximálisan elbaszigeteli a meccset és
miatta kap ki a csapata - de ez még nem minden! Még egy kerekesszékes, rákos
gyereket is feldönt. Bármelyik horoszkóp szerint IS rossz ötlet akár csak egyet
ezek közül is megtenni, hát még együtt! Persze kivetett pária lesz belőle, nem
kell senkinek. Nagy szerencséjére édesapja maszkmester, s lenyúlva az egyik
ilyen smink cuccát jelentkezik egy egyetemi csapathoz, mint Chad Powers
irányítónak, fullba tolva a Mrs Doubtfire-t.
Természetesen nincsen új a nap alatt, láttunk ilyet nem egyszer - csak itt nem
gyerekek láthatásáról van szó, hanem sportról. Ennek ellenére, hogy minden csak
nem friss és egyedi, kimondottan szórakoztató, jók a karakterek, a
kellemetlenebbnél kellemetlenebb szituációk; s az egészet Glen Powell viszi a
hátán! Ahogy váltogat Russ és Chad hanghordozása/akcentusa között zseniális
(nem véletlenül szól rá bűnben társa, hogy ne váltogassa, mert creepy AF), s az
improvizált háttértörténetes részek is kimondottan viccesek.
Egy "apró" probléma van csak a sorozattal: 6 rész, s olyan hirtelen ér véget,
hogy az ember csak pislog, mint hal a szatyorban - nagyon remélem, hogy lesz
folytatás ÉS ha lesz is, igencsak hamar!
 |
Megoldatlan ügyek osztálya első évad |
|
Wolkens ajánlója
Carl Morck (Matthew Goode) egy öntörvényű nyomozó az edinburghi rendőrségnél.
Nagyjából az egész világot utálja, és ez kölcsönös. A helyzet csak romlik,
amikor egy félresikerült rendőrségi akcióban egy fiatal rendőr meghal, Carl
kollégája lebénul egy golyótól, és ugyanaz a golyó még átmegy rajta is. Hogy
egy kicsit háttérbe tolja (vagy előléptesse?), a rendőrfőnöknő kinevezi Carlt
egy új osztály élére, ahol az a feladata, hogy olyan régóta döglött ügyekkel
foglalkozzon, amilyen régóta ember nem tette be a lábát az alagsorba, ahol Carl
új "irodája" van, és ahonnan már a csótányok is kihaltak. Halmazati
büntetésként (vagy fontossága alátámasztására?) megkapja asszisztensnek a szír
menekült Akramot (Alexej Manvelov), aki első pillantásra inkább néz ki lassú
észjárású szállodaportásnak, mint szakértő bűnügyi felderítőnek.
Ezen a ponton még a kilenc részes sorozat első epizódjának felénél sem járunk.
A páros első ügyét a négy évvel ezelőtt köddé vált ügyésznő, Meritt (Chloe
Pirrie) aktája adja. Hőseink belecsapnak a nyomozásba, és próbálják összerakni
a képet, nem feladva a reményt, hogy a nő még él.
Jó kis nyomozós sorozat a MÜO, szépen felépített karakterekkel, csavaros
történettel, a sötét hangulat ellenére ütős, vicces szövegekkel és
helyzetkomikummal. A teljes időtartam túlhúzottnak érződik, az évad középső
harmada kicsit leül, és az utolsó rész egyértelműen túlnyújtott. Ezzel együtt
krimikedvelőknek erősen ajánlott. Ha a cím, a karakterek vagy az alaphelyzet
ismerős, az nem véletlen: a történetnek létezik egy skandináv eredetije
Nyomtalanul címen 2014-ből, és az abban megismert páros nyomoz a 64-es
betegnapló és a Palackposta című krimikben is - szintén megtekintésre
érdemesek.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Tron Ares IMAX 3D |
|
Wolkens ajánlója
Ha nem is sűrűn, de időnként vannak olyan filmek, amikor a fizikai, logikai és
egyéb hibákat elnézzük, és cserébe élvezzük a szemkápráztató látványt meg az
akciót... utoljára a The Rock barátunk nevével fémjelzett Rampage-ről írtam
ilyesmit, hét éve. És most itt van nekünk a Tron: Ares, a harmadik, félig a
virtuális világban, félig a való világban játszódó Tron film, amiben a harc a
kettő közötti átjárás fölötti kontrollért zajlik. Szóval, az igazat megvallva,
az elsőre nem emlékeztem, a másodiknál meg arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán
láttam. Pedig még ajánlót is írtam róla. :-D
Azóta újranéztem az elsőt. Hiába telt el 43 (!!!) év, a T:A sok újat nem tesz
hozzá a történethez. Cserébe olyan lélegzetelállító és szédítő látvánnyal
szórja meg a nézőt, hogy konkrétan bele lehet szédülni - ha valamikor, akkor
ennél teljesen indokolt az IMAX méretű kép meg a 3D. És ezen a ponton álljunk
is meg... mert hiba az annyi van a filmben, hogy hárman háromfélét
reklamáltunk, mikor kijöttünk a teremből. Szóval fizika felejtős, logika
felejtős, eredeti ötletek felejtős, csak legyen nagy a popcorn, a kóla, meg a
mozivászon és minden rendben lesz. :-)
Raf ajánlója
15/43 év után a Tron-széria kapott egy soft-reboot és sequel kombót. I kid you
not. Folytatás is és soft-reboot is. Nem spoiler, mivel a trélerekből kiderült,
hogy az első és második részben az emberek bementek (lásd még:
bedigitalizálódtak) a Rácsba (lásd még: Grid), itt a Rácsbéliek jönnek ki (vö.:
kidigitalizálódnak) a való világba. És még a Daft Punk sem tért vissza
filmzenét csinálni (jól ismert okok miatt - bár rossz nyelvek szerint előbb
volt meg a Tron: Legacy zenéje és ahhoz írták a filmet. Ezt kétlem, de a két
fhansziáról bármit el tudok hinni. Meg akár az ellenkezőjét is), hanem helyette
Trent Reznor és Atticus Ross (Kilenc Hüvelykes Szögek álnéven) vették kezükbe a
zenét - felemás sikerrel: majd megszakadhattak, hogy hasonlítson az előzőre. Ez
sikerült is, elég jól - csak az éneklős-gitáros-szitáros számok lógnak ki
eszméletlenül a filmből is és a soundtrack-ből is.
A film, ha a pár hülyeségen/logikai bukfencen át tudsz lépni (vicces anekdota:
hárman három különböző dolgot említettünk, ami szexualizálta a csőrünk), akkor
egy eszméletlen látványvilágú moziban lesz részed - erre találták ki az
IMAX-et, nem a sokadik macskás-pandórás-avatár-rettenetre! Konzisztens és
lenyűgöző a látvány, sehol nem lóg ki a digitális lóláb (SEM), a valóságban a
fényjárművek és csíkjaik (IS) letaglózóak. Természetesen megidézi az előző két
filmet is, de nagyon.
De azért egy kis kötekedés: én személy szerint abszolúte nem Jared "30
másodperc a Marsig" Leto-t választottam volna Árésznak, a Dallas Buyers Club
óta nem láttam értékelhető alakítást tőle, a végső összecsapást meg mintha
valaki teljesen más rendezte és vágta volna, az a pár perc több vágást
tartalmaz, mint a Taken valamennyi: amikor Neeson egy kerítésen mászott át 10
másodperc alatt 28 snittel. De az, hogy bal lábbal fékeznek motoron majd
jobbról szállnak fel egy másikra - AZOK MEGBOCSÁTHATATLAN BŰNÖK.
Ezt leszámítva egy álleejtős látványfilm (a külcsínhez képest kicsit szerényebb
belbeccsel), amit IMAX-ben látni kell. (nem, még mindig nem az
avatárfoséshamu)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Eenie Meanie |
|
Wolkens ajánlója
Edie (Samara Weaving) három hónapos terhes az exétől, akivel nyolc hónapja
szakított. Na, erre a látszólagos ellentmondásra legalább valamilyen szinten
fény derül... de ugyanez a filmben felmerülő egyéb ellentmondások nagy részéről
nem mondható el. Az alkotói megoldás a szokásos: legyen a film kellően pörgős
(autós üldözések) és látványos (autós üldözések, főhősnő fehérneműben), és
akkor a néző hátha nem gondolkodik el a végén.
Pedig az alapötlet nem lenne rossz: Edie, az ügyes, tizenéves kora óta főállású
menekülőautó-sofőr csaj hátrahagyná a bűnözést, de kénytelen bevállalni a
szokásos "csakmégegyutolsó" melót, köszönhetően még a bűnözéshez is
tehetségtelen expasijának. Közben ugye kiderül a nem kívánt terhesség, ami
természetesen mindent megváltoztat, csak éppen semmi nem úgy változik, ahogy
Edie szeretné.
B kategóriás akciómozinak három sör után haverokkal elmegy, de szerintem
Weaving színészi képességei ennél többet érdemelnek.
A cikk utoljára frissítve: 2026.01.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|