|
|
 |
Sikoly 7 |
|
Wolkens ajánlója
Elolvastam újra a közel két évvel ezelőtti ajánlómat a Sikoly 6., bocsánat, VI.
részéről, és a helyzet az, hogy pusztán a sorszám kicserélésével a leírtak
érvényesek lesznek a VII., bocsánat, 7. részére is. Ez lényegében mindent
elmond a filmről.
Egy jelentős eltérés azért van: a 30 éves eredeti Sikoly mozi főhősnője, Neve
Campbell ezúttal szerepel, ráadásul megint az események középpontjában. Az ő
jelenléte a vásznon, valamint színészi játéka sokat javít a film
élvezhetőségén.
Raf ajánlója
30 év alatt ez már a hetedik Sikoly film, ráadásul az Vötödik és VItodik rész
után megint arab számmal jelölve. Pont annyira logikus, mint a film. OH
WAIT.
Nem azt mondom, hogy egyértelműen elfáradt a franchise már az előző résznél, de
NAGYON elfáradt a franchise. Oké, a belezésre-felezésre egy rossz szavunk sem
lehet (érzékenyebbek számára egyértelműen túltolták), a logikára annál több.
Olyan sok a red herring, hogy azt megszámolni sem egyszerű, a klisék meg hát...
Klisék. Az önreflexió, mely oly sokáig jellemezte a sorozatot csak nyomokban
található meg, de az is csak Mindy-nek és Chad-nek köszönhetően (ők mentik meg
a filmet a totális csődtől).
Talán jobb a háromnál (aka Da MéJpont, Kevin Smith és Jason Mewes ide vagy
oda), de a jó nem ilyen. Lelketlen, annak ellenére, hogy bemutatja, hogyan
érdemes ellenségeinkkel sört csapolni.
Inkább nem ajánlom megnézésre.
FŐLEG AZÉRT, mert megjelenik Courtney Botox. Azt hittem, számára nincs lejjebb
kinézetileg. HOGY ÉN MEKKORÁT TÉVEDTEM, HOGY ÉN DE MEKKORÁT
TÉVEDTEM!!!!!4!!!
Minden egyes vásznon töltött másodpercben az "arcát" ("ez nem arc - KUDARC")
nézi önkéntelenül az ember, mert olyan, mintha egy kisgyerekeket szállító busz
belerohant volna egy apácákat szállító vonatba, amelyek együttesen egy
kisállatsimogatón landolnak - EGYSZERŰEN NEM TUDOD NEM NÉZNI.
I KID YOU NOT.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Agyugrász |
|
Raf ajánlója
A Pixar 30-ik filmje (hahh, micsoda véletlen, PONT ENNYI idős a Scream
franchise. Véletlen? ALIGHA), ez most hódokról. Meg királyokról, meg emberi
kapzsiságról, meg állatbarátságról és természetvédelemről.
Mabel nagy természetvédő, próbálja a kedvenc kis tavacskáját megvédeni, de a
gonosz pógi oda is körgyűrűt akar építeni (nem azt mondom, hogy véletlen
egybeesés az M0-val, de lehet tényleg véletlen), amit főhősnőnk meg akar
akadályozni. Ha nem megy erővel, majd megy még többel. Így kerül be egy
géphódba (hódgépbe?), amiben érti az állatokat, s megpróbálja segítségükkel
megakadályozni az M0 befeje..., izé, a körgyűrű befejezését. De ugye tudjuk,
hogy ha egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, az akár tornádót is
idézhet elő Amerikában - tehát ha közvetlen közelről belefingasz a
nulláslisztbe, sokan lisztesek lesznek.
Abszolúte aranyos, kedves, megható - de eközben olyan szánalmas módon
szájbarágós, amit Pixartól nem igazán szoktunk meg.
Ezek ellenére is tudom ajánlani mindenkinek, de számíts a didaktikus
cselekményre!
 |
Cold storage |
|
Wolkens ajánlója
Robert (Liam Neeson) nyugdíjas katona, akit a mai napig kísért egy 20 évvel
ezelőtti akció emléke. Egy
gombamód
(ééérted? ;-)) terjedő parazitát
kellett megfékezniük, de természetesen kiirtásról szó sem lehetett.
Egy kiskanálnyi mennyiség ebből a rendkívül veszélyes fajból egy amerikai
katonai biofegyver raktár hűtőkamrájának a mélyén végezte, pontosabban ott
talált új táptalajra, hogy aztán elkerülhetetlen módon kiszabaduljon. Az
egyik első tünet, hogy a megfertőzött emberek testhőmérséklete
megemelkedik...
... na és ezt a történetet sikerült "Dermesztő kór" címen a hazai mozikba
küldeni. Sírok. Szerény javaslataim a címre "Hidegre téve" vagy "Hűtve
tárolandó" lennének, de legrosszabb esetben is egyszerűen "Hűtőkamra".
Egyszerűen nem értem, hogy miért kellett néhány hónapon belül már a
nemtudomhányadik filmcímet borzalmasan rosszul magyarítani. Ez is valami
ragályos dolog lehet.
De vissza a történethez.
Szóval napjainkra a raktárat a hadsereg már rég eladta, a helyén bérelhető
raktárakat alakított ki egy simlis vállalkozó. A telephely őrzésével az élet
iskolájában gyengén szereplő Süti (Joe Kerry) és új kolléganője, Naomi
(Georgina Campbell) vannak megbízva, akik valami furcsa hangot követve
bukkannak a 20 éve szorgalmasan növekedő lényre. A káosz persze elszabadul, de
ebben két lelkes amatőr kutatónk a legkevésbé a hibás.
Az előzetes alapján jófajta véres-trutyis horrorvígjátékra lehetett számítani,
és a film ezt simán hozza. A logikát, biológiát, fizikát, matekot és kémiát,
úgy általában az összes természettudományt kéretik a játékidő teljes hosszára
elengedni, különben az egész élvezhetetlen lesz a felmerülő,
megszámláhatatlanul sok, kizárólag "mert csak"-kal megválaszolható kérdéstől.
És ez aránylag könnyen megy, mert a film nem veszi komolyan magát, alapvetően
végig vígjáték, de helyenként paródia, sőt néhol átcsúszik szatírába is. Keery
és Campbell párosa remekül működik, és ami plusz meglepetés, hogy Robert és
régi katonatársnője, Trini (Lesley Manville) is szeretnivaló párost alkot. Ami
a horrorvonalat illeti, a látvány nem rossz, kellően sok trutymó fröcsög
szanaszét, de a 16-os korhatár stimmel, picivel átlag fölött ingerküszöbbel
simán vállalható és ajánlott.
Raf ajánlója
Amikor hazaértem és az egyik szereplőt kerestem, hogy miben láthattam, derült
ki számomra, hogy mennyire duplafenekű poén lett az eredeti cím: nem csak a
központi szerepet betöltő mélyhűtőládát jelenti, hanem egy virtuálisat is. Azt,
amelyikben a film 3 azaz 3 évet csücsült.
Maga a könyv pont annyira eredeti, mint manapság egy átlagos bármi. Igazából az
Androméda törzs és a Last of Us szerelemgyereke. Nasa cucc földet ér, gomba
benne, szaprodona, vész, lehetséges apokalipszis.
Elnézést, bocsánat - könyvet írtam volna?! Filmre gondoltam.
Filmre.
Igen, filmre.
Nem könnyű szétválasztani őket, hiszen David Koepp írta a forgatókönyvet a saját
könyvéből (insert elefántos meme here). Mondjuk mivel a könyv már alapból erős
forgatókönyv-vibe-okat eregetett magából (Artermis és Armada (NEM, nem a China
Meville-féle!!!!4!!!!!) - Hallo!), nem volt szerintem nehéz dolga. Pár nem
olyan fontos dolgot kihagyott (10-15% max, de semmi lényeges), így pont befért
100 perc alá, s így nem is igazán érezni egy pillanatra sem, hogy megbicsaklana
a film tempója. A száraz humor üt, Neeson végre olyan karaktert játszik, aki
annyi idős, mint ő, Steve Harrington pedig pesztonka helyett szószátyár suttyót
(még a jóindulattal is csak közepes szinkron ellenére is érezhetően jól). A CGI
oké (bár a grande fináléban a Chrysler Voyager esetén kilóg nemhogy a ló-, hanem
a ménesláb), de az élő állatoknál, ha nagyobbak egy macskánál, akkor az nem
rossz, de érzed, hogy valami nem stimmel, bár nem tudsz rámutatni, hogy mi is
(tipikus uncanney valley).
Kimondottan szórakoztató film, én jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek.
Kapcsolódó ajánlók
 |
A nagy fogás |
|
Wolkens ajánlója
Néhány apró logikátlanságtól eltekintve szépen összerakott, feszült, pörgős,
akciódús, "senki/semmi nem az, akinek/aminek látszik" krimi. Matt Damon és Ben
Affleck még mindig jó páros... ja, az megvan, hogy először 1989-ben dolgoztak
együtt, és ez a 17. a közös munkáik listáján, amin olyan címek szerepelnek,
mint a Good Will Hunting, a Dogma, meg a Könyvelő 2?
Kapcsolódó ajánlók
 |
Beléd estem |
|
Wolkens ajánlója
Egy romantikus vígjáték premierje nyilván nem véletlenül van Valentin-nap
környékére időzítve :-), a kérdés az, hogy ezzel minőségbeli problémákat
próbálnak-e kompenzálni.
A jó hír a Beléd estem kapcsán az, hogy ez a félelem indokolatlan: a film
kedves, bájos, szerethető és a nem túlbonyolított történet ellenére sem
unalmas.
A nem túlbonyolított történet szerint Eszter (Rujder Vivien), a kizárólag a
karrierjére fókuszáló színésznő és a feltörekvő, önző seggfej, Bálint (Szabó
Kimmel Tamás) együtt forgatnak egy, a 90-es évek iránti nosztalgiát meglovagoló
romkomot Péter (Mészáros Máté) rendezésében, amit nem kicsit nehezít meg, hogy
ki nem állhatják egymást. Egy munkahelyi baleset során Eszter fejsérülést
szenved, és amikor visszanyeri az eszméletét, meg van győződve arról, hogy
1995-öt írunk, és ő Lili, a fodrászlány a filmből. A doktornő, Éva (Pokorny
Lia) tanácsára a stáb megpróbálja nem kizökkenteni Esztert/Lilit ebből az
állapotból, és elbábozzák neki a 30 évvel ezelőttöt, hátha mielőbb magához tér.
Ami azért is lényeges lenne, mert három nap van az esküvőjéig, a vőlegénye
(Bányai Kelemen Barna) meg nyilván síkideg.
A szituációs poénok működnek, a forgatókönyv kihozza a sztoriból, amit lehet,
de ami igazán élvezetessé teszi a filmet, az a főszereplők játéka. Vivien úgy
kapcsol át pillanatszerűen Eszter és Lili személyisége között, hogy a nézőnek
leesik az álla, és mindkét karakterben abszolút hiteles. Tamás szintén, neki
viszont átkapcsolás helyett karakterfejlődést kell érzékeltetnie, és ez is
hibátlan. Máté és Lia meg már a Nyugati nyaralásban is remekül működtek együtt.
Az ő négyesük szeretnivaló alakítása az, amitől a film ennyire belopja magát az
ember szívébe. Az, hogy vígjáték, nem jelenti azt, hogy színészként nem kell
komolyan venni. És ők komolyan vették.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Segítség! |
|
Wolkens ajánlója
Kezdjük azzal, mit tudhattunk meg az előzetesből: a jóképű, fiatal, szexista új
főnök, Bradley (Dylan O'Brien) a kamugép haverját nevezi ki a cég alelnökének,
a posztra régóta váró és azért keményen dolgozó Linda (Rachel McAdams) helyett.
Aztán egy céges úton lezuhan a privát repülőgép, csak ők ketten maradnak
életben egy lakatlan szigeten, és fordul a kocka...
Amire ennek alapján számít az ember, az egy romantikus komédia, némi
akcióvígjáték mázzal leöntve. És ez nagyjából igaz is a film harmadáig talán.
Utána a Segítség! úgy ugrál műfajról műfajra, hogy követni alig lehet, csoda,
hogy nem esik le közben. Van itt minden a krimitől a thrilleren meg a horroron
keresztül a patakvér akcióig, annyira, hogy a 16-os karika határeset.
Viszont, srácok... a(z sem hiszem, hogy) 48 éves McAdams valami elképesztően jó
és imádnivaló. Lubickol a szerepben, a rút kiskacsából szépséges hattyúvá
alakulás tökéletes. De mint tudjuk, a hattyúk nem békés lények, és a
forgatókönyv annak is szépen megágyaz, hogy Linda "a könyvelésről" (valójában
"stratégia és tervezés" :-)) miért igazi, kőkemény túlélő. O'Brien feladata
eleinte kimerül abban, hogy hitelesen adja az apja pénzéből menőző, "én vagyok
a világ közepe" seggfejet (ez megy is remekül :-)), aztán a történet
előrehaladtával róla is kiderül, hogy tud árnyaltan alakítani, ha kell.
A látványvilág kiegyensúlyozott: a helyenként irritálóan gyenge számítógépes
grafikáért kárpótolnak a gyönyörűségesen kivitelezett gyakorlati effektek, ezen
belül leginkább a maszkmesterek munkája. Meg a helyszín. :-)
A Segítség! abszolút pozitív meglepetés, csak nem azért, amire számítasz.
Hanem pont azért, amire nem számítasz.
 |
Mesterséges kegyelem |
|
Wolkens ajánlója
Kezdjük egy kis angol nyelvleckével. A mercy szó jelentése: kegyelem, irgalom,
könyörületesség, áldás. Használatos olyan kifejezésekben, mint "kegyelmet
gyakorol", "megkönyörül, illetve - ez fontos - "valaminek a kénye-kedvére
bízva", "kiszolgáltatva valaminek".
Filmünk eredeti címe éppen ez a szó: "Mercy". Jelen esetben egy mesterséges
intellegenciával vezérelt igazságosztó rendszerről van szó, amivel meg lehet
spórolni az ügyészt, az ügyvédet, az esküdteket, a bírót meg az
ítéletvégrehajtót. A vádlottnak másfél órája van, hogy igazolja az
ártatlanságát, aztán vége a játéknak. A rendszer hatékony: az első 18 tárgyalás
mind halálbüntetéssel végződött. Ami ugye nem annyira szól kegyelemről, mint
inkább arról, hogy az érintettek ki vannak szolgáltatva a rendszernek.
Ennek ismeretében érdemes értékelni a magyar címet... ha már kényszeresen
hatásvadászok akarunk lenni, akkor ennél nagyjából bármi jobb lett volna, még a
"Könyörögj a gépnek az életedért", "Szőke, dögös, virtuális bírónő",
"Nyomozósdi életedre-halálodra", "Digitális hóhér" is kevésbé lettek volna
fájdalmasak.
Namindegy.
A 19. vádlott egy nyomozó, Chris (Chris Pratt), aki minden jel szerint megölte
a feleségét. A mesterséges intelligencia arca pedig Maddox (Rebecca Ferguson).
A rendelkezésre álló idő a már említett 90 perc, amit a film lényegében valós
időben követ végig. A vádlott ezalatt kikérhet bizonyítékokat,
videófelvételeket, belenézhet telefonokba, meghallgathat tanúkat... gyakorlatilag
teljes olvasási jogot kap minden publikus és GDPR védett adathoz, ami
kapcsolódhat a bűntényhez. Egy közönséges bűnöző nyilván nem sokra jut az
időkorlát miatt, de hősünk végülis detektív, ha valakinek van esélye, hogy
bizonyítsa az ártatlanságát, akkor az ő.
A Mercy nem hibátlan, és nem csak egy szempontból nem hibátlan. Viszont ordító
műszaki baromságoktól (nagyjából) mentes, cserébe feszült, a valós idejű
történetvezetésnek köszönhetően pörgős, és helyenként meglepően akciódús és
látványos. Nem a műfaj legjobbja, sebaj, mi azért jól szórakoztunk. De ha
szavazni kell, ki a jobb rendőr, bíró és ítéletvégrehajtó egy személyben, akkor
az nem Maddox, hanem Dredd. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
28 évvel később: A csonttemplom |
|
Wolkens ajánlója
a 28 évvel később első része önmagában is megállta a helyét, de a történet meg
a környezet elég érdekes volt ahhoz, hogy készüljön folytatás, amit most meg is
kaptunk. És jó... de annyira nem üt, mint az első.
Persze ez lehet az én hibám: elég sok időt töltöttem a The last of us brutális
világában (háromszor játszottam végig az első részt, kétszer a még durvább
másodikat, és persze megvolt a filmsorozat két évada is), így a
posztapokaliptikus világ kegyetlensége, különös tekintettel arra, hogy az
emberek mindig sokkal rosszabbak, mint a fertőzöttek, annyira nem vágott
mellbe, mint valaki olyat, aki ezen élmények hiányában ül be a filmre.
De ez csak egy része az élménynek, a többi rész viszont nagyon tetszett. Ralph
Fiennes alakítása még az első részben látottnál is erősebb, valami elképesztően
azonosul a karakterrel. Nézd meg ezt és nézd meg a Menüt, egy Harry Potter
részt, vagy akármelyik másik filmjét. A pasi egy eldugult vécécsészét is képes
lenne erőlködés nélkül Oscar-díj-gyanúsan eljátszani. Jack O'Connel, mint őrült
szektavezér, ha nem is hátborzongató, de azért helytáll a szerepben. Ahogy
mindenki más is, bár kettejükön kívül a többieknek sok teendőjük nincs.
A csúcspont természetesen a főszereplők közös jelenete, amire a jelzőket is
nehéz felsorolni: groteszk, pszichedelikus, vicces, drámai, emellett
tökéletesen megkoreografált, felvett és megvágott, így valami eszelősen pörgős
és látványos.
Járulékos kockázat (a korosztályomnak :-)): a Csonttemplom megnézése után a
Duran Duran zenéjét többé nem fogod tudni úgy hallgatni, mint eddig.
Raf ajánlója
Hamar jött a 28 évvel később folytatása, a középső rész, a Csonttemplom.
Szerencsére a fonalat majdnem ugyanott veszi fel a film, ahol az előző
rész letette, nem telt el sok idő: Spike-ot a Jimmy-k (aka: Imrék)
megmentették, de nem önzetlenül, bizony ki kell állnia egy próbát a
kényszersorozáshoz. Persze az előző részben Jamie (Spikefater) már
pedzegette a felnőtté válásos kiránduláson, hogy Imréink nem kimondottan jótét
lelkek ám.
Tényleg nem azok.
Eközben Dr. Kelsey egyre több időt tölt Sámson az alfa társaságában,
tanulmányozza, beszél hozzá.
Imréink és az NHS képviselőjének találkozása elkerülhetetlen - és ez egy olyan
jelenetben kulminálódik, amire én már most, januárban ki merem jelenteni, hogy
nem biztos, hogy lesz hatásosabb, magával ragadóbb, székhez szögelőbb - pedig
jön még idén Dűne, Avengers, Ide-odaszeüsz és ki tudja mi még!
Nem lett a trilógia(?) Birodalom visszavágja, cserébe a fertőzöttek világában
túlélésről elvitte a hangsúlyt a külső fenyegetésről az emberi gonoszság felé
(legfőképpen, mert fő Jimmy-nket egy létező Imréről mintázták: nem, nem Zámbó,
hanem Savile), bemutatva, hogy még a legnagyobb katasztrófa árnyékában is
vannak eszement emberek, akik inkább egy kultusz felépítésén és fenntartásán
dolgoznak, mint bármi máson - az jelenlegi történésekkel vala kapcsolódás
minden bizonnyal csak képzelődés vala. Lett légyen.)
Nekem nagyon tetszett, annak ellenére (vagy éppen azért?), hogy lassabb,
kimértebb, mint az előző rész. Mindenkinek ajánlott - ha csak a két rész
csonttemplomos (memento mori) részét nézed meg, az is megmutatja Alex Garland
(IS) mennyire napjaink egyik legtehetségesebb írója.
Tippjeim már vannak, miről szólhat a lezáró rész - remélem hamar jön.
Kapcsolódó ajánlók
 |
The housemaid - A téboly otthona |
|
Wolkens ajánlója
Hogy ezt a kevert angol-magyar hatásvadász címet hogyan sikerült kierőlködni,
nem akarom tudni.
Felesleges is, mert a film nem igényel erőltetett reklámot. Ha láttad az
előzetest, tudod, hogy egy feszült thrillerre számíthatsz... amiben ügyesen pont
nem azok a csavarok, amiket a látottak alapján összeraksz a fejedben. És még a
vártnál is erősebb, brutálisabb és fordulatosabb történetet kapunk.
Sydney Sweeney (a szobalány) kisujjból kirázza a karaktert, Amanda Seyfried (a
feleség) elképesztően jót alakít, Brandon Sklenar (a férj) a szerepnek
megfelelően irritálóan jól néz ki :-), Elizabeth Perkins (az anyós) tökéletes
karótnyelt jégcsap :-), a 11 éves Indiana Elle (a gyerek) imádnivalóan mufurc,
Michele Morrone (a kertész) már a tekintetével is megijeszt, és nem is
kicsit.
A kérdés csak az, hogy közülük ki a pszichopata.
Egynél több helyes válasz is lehetséges.
 |
The faculty (1998) |
|
Wolkens ajánlója
Ha szembejönne egy film olyan parádés szereposztással, mint Salma Hayek
(Desperado, Alkonyattól pirkadatig), Elijah Wood (Gyűrűk Ura trilógia, Sin
City), Jordana Brewster (Fast and Furious sorozat), Famke Janssen (Goldeneye,
Boszorkányvadászok), Robert Patrick (Terminator 2), Josh Hartnett (Fújd
szárazra, édes, A sólyom végveszélyben) és mindehhez a rendezői székben Robert
Rodriguez (Terrorbolygó, Machete, Alita - a harc angyala), akkor ugye
gondolkodás nélkül beneveznél rá?!
Ez a film létezik. És nagyjából senki sem látta.
Az 1998-as The faculty, ami itthon az "Invázium", kivételesen egész értékelhető
címet kapta, az alulértékelt, kultikus filmek kategóriájának egyik erős
darabja. A klasszikus testrablós történet szerint egy parazita faj kezdi el
megszállni egy amerikai kisvárosi gimnázium tanárait, majd diákjait, és a végén
már csak az egyformaságból kilógók, a kocka Casey (Wood), a díler Zeke
(Hartnett), a különc Stokely (Clea Duvall) és az új diák, Marybeth (Laura
Harris) próbálják megállítani a terjedést. Semmi extra, de remekül működő film:
jók a színészek (micsoda meglepetés :-)), jó a rendezés (micsoda meglepetés
:-)), a műfajhoz tökéletesen illően, és sajnos ma már szinte elépzelhetetlen
módon kapunk meztelenséget is, plusz nem utolsósorban a büdzséhez képest
kifejezetten látványosak a trükkök. A számítógéppel generált részek még persze
gyerekcipőben járnak, de a praktikus effektusok kivitelezése parádés.
Érdemes előásni és/vagy leporolni, ugyan nem a gimis horrorfilmek királya, de
abszolút vállalható, nézhető és szórakoztató ma is.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Stranger Things ötödik évad |
|
Wolkens ajánlója
Az ötödik évad kezdete előtt újranéztük a negyedik évad zárórészét, mert már
jól elfelejtettük, mit láttunk, aztán most az ajánló írása előtt visszaolvastam
a negyedik évad ajánlóját, mert már jól elfelejtettem, mit írtam. :-) Nem
csoda, azóta eltelt 3 év...
A záró széria ugyan nem esik a hűha-mekkorakirály kategóriába, de tisztességes
lezárása a történetnek. A tétet nyilván emelni kell a korábbiakhoz képest -
egészen addig, amíg fel nem koppan a "rajtunk múlik az egész világ sorsa"
címkével jelzett felső határértéken - , és ez sikerül is. Szerencsére a
konzisztencia sem esik szét, bár itt-ott azért meglazulnak a csavarok és van
némi szivárgás. :-) Izgalom és pörgés nyolc epizódon keresztül… vagyis inkább
hét és fél epizódon keresztül, mert az utolsó, bő háromnegyed óra azt mutatja
meg, hogyan kezelik hőseink utólag mentálisan az őrületet, amin
keresztülmentek. Noha jól jön ez a fajta feloldás, ez a rész valószínűleg mégis
erősen megosztja a keményvonalas rajongókat. Kifejezetten lassú és a szereplők
érzéseire fókuszál, így éles ellentétben áll az addigi tömény, látványos,
tempós fantasy akcióval... bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy hőseink és
hősnőink több helyen, a legnagyobb káosz közepén is képesek megnyílni másoknak,
érzelmes monológok vagy párbeszédek formájában - ami nem egyszer akkor is
időhúzásnak érződik, ha egyébként nem az.
Összességében a sorozat kedvelőinek szerintem nem okoz csalódást, érdemes
végignézni.
 |
Ősi ösztön |
|
Wolkens ajánlója
Van ugye az a mondás, hogy régen az autók használati utasításában benne volt,
hogyan kell szelephézagot állítani, ma meg az van benne, hogy ne idd meg az
akkumulátorfolyadékot.
Az Ősi ösztön főszereplői olyan fiatalok, akik a mai autók használati
utasításának a valós célközönsége. Meg egy csimpánz.
A "történet" szerint a háziállatként tartott, jelbeszédre is képes majom, Ben,
megfertőződik veszettséggel, és rátámad éppen nem otthon levő gazdája
gyermekeire meg azok barátaira, és üti, harapja, karmolja stb. őket, amíg
életjeleket mutatnak.
Mondhatnám, veszett jó kis horror, de nem az.
Az áldozatok ugyanis annyira hülyék, hogy a végére már a majomnak szurkolsz.
Komolyan, az őrjöngő csimpánz IQ-ból lenyomja az egész társaságot. A csajok -
tudva tudván, hogy valahol halálos veszély rejtőzik - végigosonnak a házon.
Vizes póló + sort kombóban. Mezítláb. Anélkül, hogy bármi, támadásra vagy
védekezésre alkalmas tárgyat vennének a kezükbe. Vagy cipőt a lábukra. Persze
közben mindent felborítanak és mindenre rálépnek, amivel zajt lehet csapni.
És mindezt háromszor.
A film egyetlen pozitívuma a roppant látványos, patakvér effektek. De ez a
másfél órát még feliratokkal együtt sem elérő játékidőre kevés.
Raf ajánlója
Röviden:
A Primate egy Cujo majommal (ejtsd: Kuzsó mazsommal).
Hosszabban:
Egy arcletépően klisékkel és toposzokkal teli állatos horror álleejtően
zseniális gore-efektekkel, amit ellenpontoz a borzalmas és cseppet sem élethű
majom kosztüm.
Tisztes iparosmunka, nulla egyediség (na jó, az apuci hazaéréses része talán az
egy kicsit), szánalmasan kiszámítható, mint a Csebisev-interpoláció, a
karakterek satuhülyék (mint a zsánerben általában (értsd: szinte mindig)), a
biztonsági üveg szilánkosra törik és az eltört csukló is begyógyul, ha lapát
kell kézbe venni lapátkodáshoz.
De a gore, na az zseniális! Leteszed az ember az arcát, annyira.
Zsáner kedvelőinek.
 |
Szemfényvesztők 3 |
|
Wolkens ajánlója
Az igazi varázslat nem az, hogy kihúzod a kiválasztott kártyalapot a pakliból,
vagy a nyuszit a kalapból, hanem az, hogy hogyan szerzel magángépet egy útra
Dubaiba pár órán belül, hogyan építed fel ott a világ legnagyobb átverős
műsorának helyszínét erőforrások hiányában, meg egyáltalán, honnan lesz hozzá
lefoglalt helyszíned egy olyan hétvégén, amikor éppen nemzetközi érdeklődés
középpontjában álló esemény zajlik.
Ezen a ponton már hallani véltem a nézőtéren néhány eltévedt rendezvényszervező
halk sírdogolását.
A cikk utoljára frissítve: 2026.03.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|