Filmajánlók 59.

Segítség!

akció dráma krimi vígjáték

Wolkens ajánlója
Kezdjük azzal, mit tudhattunk meg az előzetesből: a jóképű, fiatal, szexista új főnök, Bradley (Dylan O'Brien) a kamugép haverját nevezi ki a cég alelnökének, a posztra régóta váró és azért keményen dolgozó Linda (Rachel McAdams) helyett. Aztán egy céges úton lezuhan a privát repülőgép, csak ők ketten maradnak életben egy lakatlan szigeten, és fordul a kocka...
Amire ennek alapján számít az ember, az egy romantikus komédia, némi akcióvígjáték mázzal leöntve. És ez nagyjából igaz is a film harmadáig talán. Utána a Segítség! úgy ugrál műfajról műfajra, hogy követni alig lehet, csoda, hogy nem esik le közben. Van itt minden a krimitől a thrilleren meg a horroron keresztül a patakvér akcióig, annyira, hogy a 16-os karika határeset.
Viszont, srácok... a(z sem hiszem, hogy) 48 éves McAdams valami elképesztően jó és imádnivaló. Lubickol a szerepben, a rút kiskacsából szépséges hattyúvá alakulás tökéletes. De mint tudjuk, a hattyúk nem békés lények, és a forgatókönyv annak is szépen megágyaz, hogy Linda "a könyvelésről" (valójában "stratégia és tervezés" :-)) miért igazi, kőkemény túlélő. O'Brien feladata eleinte kimerül abban, hogy hitelesen adja az apja pénzéből menőző, "én vagyok a világ közepe" seggfejet (ez megy is remekül :-)), aztán a történet előrehaladtával róla is kiderül, hogy tud árnyaltan alakítani, ha kell.
A látványvilág kiegyensúlyozott: a helyenként irritálóan gyenge számítógépes grafikáért kárpótolnak a gyönyörűségesen kivitelezett gyakorlati effektek, ezen belül leginkább a maszkmesterek munkája. Meg a helyszín. :-)
A Segítség! abszolút pozitív meglepetés, csak nem azért, amire számítasz. Hanem pont azért, amire nem számítasz.

Mesterséges kegyelem

sci-fi

Wolkens ajánlója
Kezdjük egy kis angol nyelvleckével. A mercy szó jelentése: kegyelem, irgalom, könyörületesség, áldás. Használatos olyan kifejezésekben, mint "kegyelmet gyakorol", "megkönyörül, illetve - ez fontos - "valaminek a kénye-kedvére bízva", "kiszolgáltatva valaminek".
Filmünk eredeti címe éppen ez a szó: "Mercy". Jelen esetben egy mesterséges intellegenciával vezérelt igazságosztó rendszerről van szó, amivel meg lehet spórolni az ügyészt, az ügyvédet, az esküdteket, a bírót meg az ítéletvégrehajtót. A vádlottnak másfél órája van, hogy igazolja az ártatlanságát, aztán vége a játéknak. A rendszer hatékony: az első 18 tárgyalás mind halálbüntetéssel végződött. Ami ugye nem annyira szól kegyelemről, mint inkább arról, hogy az érintettek ki vannak szolgáltatva a rendszernek.
Ennek ismeretében érdemes értékelni a magyar címet... ha már kényszeresen hatásvadászok akarunk lenni, akkor ennél nagyjából bármi jobb lett volna, még a "Könyörögj a gépnek az életedért", "Szőke, dögös, virtuális bírónő", "Nyomozósdi életedre-halálodra", "Digitális hóhér" is kevésbé lettek volna fájdalmasak.
Namindegy.
A 19. vádlott egy nyomozó, Chris (Chris Pratt), aki minden jel szerint megölte a feleségét. A mesterséges intelligencia arca pedig Maddox (Rebecca Ferguson). A rendelkezésre álló idő a már említett 90 perc, amit a film lényegében valós időben követ végig. A vádlott ezalatt kikérhet bizonyítékokat, videófelvételeket, belenézhet telefonokba, meghallgathat tanúkat... gyakorlatilag teljes olvasási jogot kap minden publikus és GDPR védett adathoz, ami kapcsolódhat a bűntényhez. Egy közönséges bűnöző nyilván nem sokra jut az időkorlát miatt, de hősünk végülis detektív, ha valakinek van esélye, hogy bizonyítsa az ártatlanságát, akkor az ő.
A Mercy nem hibátlan, és nem csak egy szempontból nem hibátlan. Viszont ordító műszaki baromságoktól (nagyjából) mentes, cserébe feszült, a valós idejű történetvezetésnek köszönhetően pörgős, és helyenként meglepően akciódús és látványos. Nem a műfaj legjobbja, sebaj, mi azért jól szórakoztunk. De ha szavazni kell, ki a jobb rendőr, bíró és ítéletvégrehajtó egy személyben, akkor az nem Maddox, hanem Dredd. :-)

Kapcsolódó ajánlók

Dredd (2012) vs. A pusztító (1993)

28 évvel később: A csonttemplom

sci-fi horror dráma

Wolkens ajánlója
a 28 évvel később első része önmagában is megállta a helyét, de a történet meg a környezet elég érdekes volt ahhoz, hogy készüljön folytatás, amit most meg is kaptunk. És jó... de annyira nem üt, mint az első.
Persze ez lehet az én hibám: elég sok időt töltöttem a The last of us brutális világában (háromszor játszottam végig az első részt, kétszer a még durvább másodikat, és persze megvolt a filmsorozat két évada is), így a posztapokaliptikus világ kegyetlensége, különös tekintettel arra, hogy az emberek mindig sokkal rosszabbak, mint a fertőzöttek, annyira nem vágott mellbe, mint valaki olyat, aki ezen élmények hiányában ül be a filmre.
De ez csak egy része az élménynek, a többi rész viszont nagyon tetszett. Ralph Fiennes alakítása még az első részben látottnál is erősebb, valami elképesztően azonosul a karakterrel. Nézd meg ezt és nézd meg a Menüt, egy Harry Potter részt, vagy akármelyik másik filmjét. A pasi egy eldugult vécécsészét is képes lenne erőlködés nélkül Oscar-díj-gyanúsan eljátszani. Jack O'Connel, mint őrült szektavezér, ha nem is hátborzongató, de azért helytáll a szerepben. Ahogy mindenki más is, bár kettejükön kívül a többieknek sok teendőjük nincs.
A csúcspont természetesen a főszereplők közös jelenete, amire a jelzőket is nehéz felsorolni: groteszk, pszichedelikus, vicces, drámai, emellett tökéletesen megkoreografált, felvett és megvágott, így valami eszelősen pörgős és látványos.
Járulékos kockázat (a korosztályomnak :-)): a Csonttemplom megnézése után a Duran Duran zenéjét többé nem fogod tudni úgy hallgatni, mint eddig.

Raf ajánlója
Hamar jött a 28 évvel később folytatása, a középső rész, a Csonttemplom. Szerencsére a fonalat majdnem ugyanott veszi fel a film, ahol az előző rész letette, nem telt el sok idő: Spike-ot a Jimmy-k (aka: Imrék) megmentették, de nem önzetlenül, bizony ki kell állnia egy próbát a kényszersorozáshoz. Persze az előző részben Jamie (Spikefater) már pedzegette a felnőtté válásos kiránduláson, hogy Imréink nem kimondottan jótét lelkek ám.
Tényleg nem azok.
Eközben Dr. Kelsey egyre több időt tölt Sámson az alfa társaságában, tanulmányozza, beszél hozzá.
Imréink és az NHS képviselőjének találkozása elkerülhetetlen - és ez egy olyan jelenetben kulminálódik, amire én már most, januárban ki merem jelenteni, hogy nem biztos, hogy lesz hatásosabb, magával ragadóbb, székhez szögelőbb - pedig jön még idén Dűne, Avengers, Ide-odaszeüsz és ki tudja mi még!
Nem lett a trilógia(?) Birodalom visszavágja, cserébe a fertőzöttek világában túlélésről elvitte a hangsúlyt a külső fenyegetésről az emberi gonoszság felé (legfőképpen, mert fő Jimmy-nket egy létező Imréről mintázták: nem, nem Zámbó, hanem Savile), bemutatva, hogy még a legnagyobb katasztrófa árnyékában is vannak eszement emberek, akik inkább egy kultusz felépítésén és fenntartásán dolgoznak, mint bármi máson - az jelenlegi történésekkel vala kapcsolódás minden bizonnyal csak képzelődés vala. Lett légyen.)
Nekem nagyon tetszett, annak ellenére (vagy éppen azért?), hogy lassabb, kimértebb, mint az előző rész. Mindenkinek ajánlott - ha csak a két rész csonttemplomos (memento mori) részét nézed meg, az is megmutatja Alex Garland (IS) mennyire napjaink egyik legtehetségesebb írója.
Tippjeim már vannak, miről szólhat a lezáró rész - remélem hamar jön.

Kapcsolódó ajánlók

Harry Potter 7/1 vs. A lány, aki a tűzzel játszik	Harry Potter és a félvér herceg	Harry Potter és a Főnix Rendje
Harry Potter és a Tűz Serlege	The Last of Us első évad	The Last of Us második évad
A menü

The housemaid - A téboly otthona

krimi

Wolkens ajánlója
Hogy ezt a kevert angol-magyar hatásvadász címet hogyan sikerült kierőlködni, nem akarom tudni.
Felesleges is, mert a film nem igényel erőltetett reklámot. Ha láttad az előzetest, tudod, hogy egy feszült thrillerre számíthatsz... amiben ügyesen pont nem azok a csavarok, amiket a látottak alapján összeraksz a fejedben. És még a vártnál is erősebb, brutálisabb és fordulatosabb történetet kapunk.
Sydney Sweeney (a szobalány) kisujjból kirázza a karaktert, Amanda Seyfried (a feleség) elképesztően jót alakít, Brandon Sklenar (a férj) a szerepnek megfelelően irritálóan jól néz ki :-), Elizabeth Perkins (az anyós) tökéletes karótnyelt jégcsap :-), a 11 éves Indiana Elle (a gyerek) imádnivalóan mufurc, Michele Morrone (a kertész) már a tekintetével is megijeszt, és nem is kicsit.
A kérdés csak az, hogy közülük ki a pszichopata.
Egynél több helyes válasz is lehetséges.

The faculty (1998)

horror

Wolkens ajánlója
Ha szembejönne egy film olyan parádés szereposztással, mint Salma Hayek (Desperado, Alkonyattól pirkadatig), Elijah Wood (Gyűrűk Ura trilógia, Sin City), Jordana Brewster (Fast and Furious sorozat), Famke Janssen (Goldeneye, Boszorkányvadászok), Robert Patrick (Terminator 2), Josh Hartnett (Fújd szárazra, édes, A sólyom végveszélyben) és mindehhez a rendezői székben Robert Rodriguez (Terrorbolygó, Machete, Alita - a harc angyala), akkor ugye gondolkodás nélkül beneveznél rá?!
Ez a film létezik. És nagyjából senki sem látta.
Az 1998-as The faculty, ami itthon az "Invázium", kivételesen egész értékelhető címet kapta, az alulértékelt, kultikus filmek kategóriájának egyik erős darabja. A klasszikus testrablós történet szerint egy parazita faj kezdi el megszállni egy amerikai kisvárosi gimnázium tanárait, majd diákjait, és a végén már csak az egyformaságból kilógók, a kocka Casey (Wood), a díler Zeke (Hartnett), a különc Stokely (Clea Duvall) és az új diák, Marybeth (Laura Harris) próbálják megállítani a terjedést. Semmi extra, de remekül működő film: jók a színészek (micsoda meglepetés :-)), jó a rendezés (micsoda meglepetés :-)), a műfajhoz tökéletesen illően, és sajnos ma már szinte elépzelhetetlen módon kapunk meztelenséget is, plusz nem utolsósorban a büdzséhez képest kifejezetten látványosak a trükkök. A számítógéppel generált részek még persze gyerekcipőben járnak, de a praktikus effektusok kivitelezése parádés.
Érdemes előásni és/vagy leporolni, ugyan nem a gimis horrorfilmek királya, de abszolút vállalható, nézhető és szórakoztató ma is.

Kapcsolódó ajánlók

Alita - a harc angyala	Fújd szárazra, édes	Halálos iram
Halálos iramban 5	Halálos iramban 6	Halálos iramban 7 IMAX
Halálos iramban 8	Machete	Terrorbolygó
Terrorbolygó (másodszor)

Stranger Things ötödik évad

horror sci-fi

Wolkens ajánlója
Az ötödik évad kezdete előtt újranéztük a negyedik évad zárórészét, mert már jól elfelejtettük, mit láttunk, aztán most az ajánló írása előtt visszaolvastam a negyedik évad ajánlóját, mert már jól elfelejtettem, mit írtam. :-) Nem csoda, azóta eltelt 3 év...
A záró széria ugyan nem esik a hűha-mekkorakirály kategóriába, de tisztességes lezárása a történetnek. A tétet nyilván emelni kell a korábbiakhoz képest - egészen addig, amíg fel nem koppan a "rajtunk múlik az egész világ sorsa" címkével jelzett felső határértéken - , és ez sikerül is. Szerencsére a konzisztencia sem esik szét, bár itt-ott azért meglazulnak a csavarok és van némi szivárgás. :-) Izgalom és pörgés nyolc epizódon keresztül… vagyis inkább hét és fél epizódon keresztül, mert az utolsó, bő háromnegyed óra azt mutatja meg, hogyan kezelik hőseink utólag mentálisan az őrületet, amin keresztülmentek. Noha jól jön ez a fajta feloldás, ez a rész valószínűleg mégis erősen megosztja a keményvonalas rajongókat. Kifejezetten lassú és a szereplők érzéseire fókuszál, így éles ellentétben áll az addigi tömény, látványos, tempós fantasy akcióval... bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy hőseink és hősnőink több helyen, a legnagyobb káosz közepén is képesek megnyílni másoknak, érzelmes monológok vagy párbeszédek formájában - ami nem egyszer akkor is időhúzásnak érződik, ha egyébként nem az.
Összességében a sorozat kedvelőinek szerintem nem okoz csalódást, érdemes végignézni.

Ősi ösztön

horror

Wolkens ajánlója
Van ugye az a mondás, hogy régen az autók használati utasításában benne volt, hogyan kell szelephézagot állítani, ma meg az van benne, hogy ne idd meg az akkumulátorfolyadékot.
Az Ősi ösztön főszereplői olyan fiatalok, akik a mai autók használati utasításának a valós célközönsége. Meg egy csimpánz.
A "történet" szerint a háziállatként tartott, jelbeszédre is képes majom, Ben, megfertőződik veszettséggel, és rátámad éppen nem otthon levő gazdája gyermekeire meg azok barátaira, és üti, harapja, karmolja stb. őket, amíg életjeleket mutatnak.
Mondhatnám, veszett jó kis horror, de nem az.
Az áldozatok ugyanis annyira hülyék, hogy a végére már a majomnak szurkolsz. Komolyan, az őrjöngő csimpánz IQ-ból lenyomja az egész társaságot. A csajok - tudva tudván, hogy valahol halálos veszély rejtőzik - végigosonnak a házon. Vizes póló + sort kombóban. Mezítláb. Anélkül, hogy bármi, támadásra vagy védekezésre alkalmas tárgyat vennének a kezükbe. Vagy cipőt a lábukra. Persze közben mindent felborítanak és mindenre rálépnek, amivel zajt lehet csapni.
És mindezt háromszor.
A film egyetlen pozitívuma a roppant látványos, patakvér effektek. De ez a másfél órát még feliratokkal együtt sem elérő játékidőre kevés.

Raf ajánlója
Röviden:
A Primate egy Cujo majommal (ejtsd: Kuzsó mazsommal).
Hosszabban:
Egy arcletépően klisékkel és toposzokkal teli állatos horror álleejtően zseniális gore-efektekkel, amit ellenpontoz a borzalmas és cseppet sem élethű majom kosztüm.
Tisztes iparosmunka, nulla egyediség (na jó, az apuci hazaéréses része talán az egy kicsit), szánalmasan kiszámítható, mint a Csebisev-interpoláció, a karakterek satuhülyék (mint a zsánerben általában (értsd: szinte mindig)), a biztonsági üveg szilánkosra törik és az eltört csukló is begyógyul, ha lapát kell kézbe venni lapátkodáshoz.
De a gore, na az zseniális! Leteszed az ember az arcát, annyira.
Zsáner kedvelőinek.

Szemfényvesztők 3

akció vígjáték

Wolkens ajánlója
Az igazi varázslat nem az, hogy kihúzod a kiválasztott kártyalapot a pakliból, vagy a nyuszit a kalapból, hanem az, hogy hogyan szerzel magángépet egy útra Dubaiba pár órán belül, hogyan építed fel ott a világ legnagyobb átverős műsorának helyszínét erőforrások hiányában, meg egyáltalán, honnan lesz hozzá lefoglalt helyszíned egy olyan hétvégén, amikor éppen nemzetközi érdeklődés középpontjában álló esemény zajlik.
Ezen a ponton már hallani véltem a nézőtéren néhány eltévedt rendezvényszervező halk sírdogolását.

A cikk utoljára frissítve: 2026.02.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra