Jubileumi 1000. moziajánló: Csábító leckék

Már megint... :-)

Döbbenet, de elröppent hét év az 500. moziajánló óta... mintha tegnap lett volna. Valószínűleg azért is emlékszem ennyire, mert nagyon jól sikerült. Emlékeztetől a sztori: azt mondtam anno, hogy az első tíz olyan jelentkező jegyét fizetem, aki vállalja, hogy szintén ír egy ajánlót a filmről. Össze is jött tíz ajánló, bíztam benne, hogy sikerül megismételni.
Ezúttal "csak" hatan voltunk, ami részben a filmválasztásnak tudható be. A Csábító leckék már az előzetes alapján is megosztó: volt, aki azonnal rákattant az ötletre, és volt aki azt mondta, hogy na ő ezt biztos nem. Ennek megfelelően szórnak az elkészült ajánlók is: még abban sem sikerült egyetértenünk, hogy jó-e a film vagy sem. Én pont ezért örülök: ez a hat ajánló gyönyörűen mutatja, mennyire különbözőek vagyunk, mennyire máshogy látjuk ugyanazt.
Persze ezek után ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, meg akarja-e nézni a filmet vagy sem. :-)

Csábító leckék

romantikus dráma

Raf ajánlója
1527, Ausztria. Alois von der Jungmädlieba megírja a "Lolitchen, mein' junge Schatzl" című könyvét, lerakva és megalapozva a popkultúrában a "Lolita"-jelenséget és műveket. Olyan nagyon sokat nem kellett várni (akkori értelemben) a megfilmesítésre, 1611-ben Franciaországban született meg az első filmes feldolgozás a témában - csak, hogy érezd, nincs új a nap alatt.
Ez a film is egy újabb rókabőr a témában, de azért az elsőfilmes Jade Halley Bartlett csavart egy icikepicikét a témán - vegyítette egy kis bosszúval, csipetnyi mituval, egy merőkanálnyi Loiusianával (lásd még: otthona), két raklap angolszász irodalommal, és olyan véget rittyentett neki, mintha egy klasszikus tu-fa lenne: a nézőre/befogadóra bízza, hogy mi is a film vége.
Amit végképp nem értek, hogy egy 93 perces film hogyan érződhet kétszer ilyen hosszúnak, s MÉGIS egy percig sem érződik se vontatottnak, se unalmasnak. Na jó, a kétszer 10 másodperc felhő mutogatás, na az nagyon nem kellett volna!
Jó választás volt Ortéga Dzsennifer (Sikoly, X, Szerda) és Szabadember Martin (MCU, Igazából szerelem), az enyhe távolságtartás, ahogy átalakul vonzalommá, hihetően adódik elő általuk (na meg Ortéga asszonyság monológja a mimikával üt). Na meg Miller Tanár Úr Felesége (és a Millerék egymáshoz való viszonya!) még ennél is jobb - kár, hogy csak szinkronnal adták (főleg, hogy Görög Lászlónak vagy új protkója van, vagy valami olyan instrukciót kapott a szinkron előadására Nikodém Zsigmondtól, amire nem tudtam rájönni, mi akart lenni).
Összességében feltételesen/inkább ajánlós, elgondolkodtatós véggel.

Daenerys ajánlója
Nem túl sikeres íróember életközepi váltságban - kissé lekezelő feleséggel, aki minden lasszív mozdulat és célzások ellenére nem hozza annyira tűzbe emberünket, s egyúttal le is nézi őt - kihívójára akad egy elhagyatott és unatkozó, tinédzserkorból lassan kinövő, tapasztalansága ellenére is raffinált és tehetséges tanítványában.
A Lolitának már idős, femme fatale-nek még fiatal, szép és tehetséges, de igazi mélységek nélküli Cairo (Jenna Ortega) próbál szerelmi viszonyba bonyolódni irodalomtanárával (Mr. Miller), aki, valljuk be, azért messze áll Jeremy Irons (Humbert a Lolitában) perverziója ellenére is férfias és érzékeny figurájától... valahogy nem tudunk szabadulni a kis hobbit utóérzettől...
Sajnos engem nem vett meg a film, nem éreztem semmi drámát és szexuális feszültséget - ahogy a majdnem megcsalt feleség is szemükre veti: középszerű a románc - sem azt, hogy a be sem teljesedett viszony valóban tönkretenné szegény férfiú életét... középszerű a tragédia (ami nem is derült ki a végén). Nem úgy tűnt, mintha valami végzetes vonzalom sodorná őket egymáshoz, hanem mintha nem is lenne más épkézláb férfi a vidéken, aki a pár éve már ébredező szexualitást kezelje... ahogy barátnője, Winnie is csak egy tanárjával tudja elképzelni a "nővé avatást" - hol van a többi férfi??
Amit dicsérni tudok, az a film képi világa, Jenna Ortage hamvas szépsége és a zenei aláfestés a végén. Mindamellett nem bántam meg, hogy megnéztem, de nem az a film, aminek a végén még bámulsz ki a fejedből és nem szabadulsz a hatásából.

Ati ajánlója
Vetítés előtt azt sem tudtam, mi a film címe, tartalmát tekintve pedig a trailer első 5 másodpercét láttam: az alapján valamiféle tanár-diák viszonyt helytelenítő bölcselettel számoltam. És hogy mit kaptam? A legmagasabb pontszámmal illethető remekművet: ex-író és író-jelölt találkozását, jól boncolgatható, vitatható tanár-diák viszonyt (ezt tehát eltaláltam!), feszültséget, erotikát. Főszereplőink egymásban látják a nagybetűs karrier lehetőségét, a kérdés milyen áron? Bármi áron?
Eleinte nem ok nélkül járt a fejemben a Holt költők társasága, ám később a történet teljesen más sodrot kap, így megáll a saját lábán, az iskolai környezet is máshogy kerül ábrázolásra: akár egy ötszereplős kamaradarab is lehetne a Miller's girl. A maroknyi helyszínt csak a szenzációsan fényképezett erdőszéle dobja fel, ami egy jó horrorfilmben is simán elmenne, annyira hangulatos a sötét, párás, vészjósló prezentáció, az abba belépő és abból kilépő Ortega alakja. Apropó, Ortega... nem ismertem, azt hittem nem is láttam még (pedig a The Fallout-ban fontos szerepet játszott), de kíváncsi voltam, és amennyire meg tudom ítélni, méltán híres (és nem hírhedt). Többi szereplő is mind amolyan "láttam én már valamiben" alak, jó volt a casting, helytálltak, hitelesek az egyébként kellően színes karakterük megformálásában, a helyenként jó humorú melléktörténeteikben. Szuperlatívuszokban nem merek nyilatkozni róluk, mert számomra a szinkron elfedi játékuk felét, ebben kiemelkedően botrányos Miller rajzfilmfigura-hangja.
Záró gondolatként: jelen sorok írásakor imdb-n 5.5 ponton áll a mozi. Tömegízlésemmel soha életemben nem éreztem ennyire disszonánsnak a saját és a "többiek" ítéletét, de mélyebbre ásva pontosan ez a hektikusság uralja az ottani pontokat is. A megosztó film iskolapéldája.

Veniak ajánlója
A trailer alapján azt gondoltam, hogy, JAJ! egy újabb tanár-diák viszonyt feldolgozó, sablonos, a végtelenségig klisé film lesz ebből is.
Sokat nem tévedtem.
Jenna Ortega játékát eddig nem ismertem, nem láttam még egy sorozatát vagy filmjét sem, de ez alapján a film alapján sem kaptam túl sok kedvet hozzájuk.
Ross ügynök meg nem tud kiszakadni a fejemből, mint S.H.I.E.L.D. ügynök, így halmozottan hátrányos volt az én szememben ez a film.
A történetben az egyetlen üdítő színfolt Ross ügynök felesége, aki megvett kilóra a játékával.
A főhősnő legjobb barinője és a filmközépi megvilágosodása csak szimplán nevetséges. Mintha már az elején nem lett volna neki tiszta (biztos be volt szívva :-))), hogy az ilyen ügyeknek általában egy kimenetele van: ha történt valami, ha nem a tanár és a diák között, az áldozat nem csak a diák lehet, az előbbi esetében sem.

1biT ajánlója
A film előtt egy feltételezés élt bennem, az előzetes alapján: sablonos történet, ismertebb színészekkel. És valójában még az sem lett. Sok gondolat kavargott a fejemben a film közben, mert lettek volna ígéretes szálak. Az író, aki tanár lett, és aki a felesége szerint nem is valódi író. A tini csaj magánya, aki egyedül él és senkije sincs (mert a szülei külföldön), és ezért csapódik mindenkihez, hogy élje a napjait és próbál kemény lenni.
Végül számomra egy összecsapott film emléke marad, ami csak Jenna Ortega-t szerette volna mutogatni. A 93 percben pont azt hiányoltam, ami ezt történetet jóvá tette volna. Az érzelmi és karakteri fejlődések el voltak nagyolva, vagy teljesen hiányoztak. Jenna slow-mo vágóképei viszont falták a perceket. És végül semmi újdonságot nem hozott a film. Csak egy tini szenvedése, aki mindent és mindenkit tönkretesz maga körül.
Két kedvelhető szereplő volt a filmben: az író felesége, Beatrice és Winnnie.

Wolkens ajánlója
Még a film előtt leveleztünk egyik régi kedves mozirajongó ismerősömmel, hogy miről is szólhat a film, és ennek kapcsán, hogy miről szólhat az előzetesből sejthető tanár-diák viszony. Akkor azt mondtam, három dologról: az alá-fölérendeltségről, a klasszikus, korkülönbség miatti vonzalomról (a fiatalság vonzereje), és a tiltott gyümölcs csábításáról. Nos, a Csábító leckék mindegyikről is szól - ami érdekes, hogy a tanárnak, Jonathannak (Martin Freeman) elsődlegesen nem ezek közül kerül ki a motivációja a diákjához, Cairo Sweet-hez (Jenna Ortega) (á, kicsit sem sokat sejtető a karakter neve :-)) fűződő viszonyban. Hogy mi, azt nem lőném le, épp elég felismerés a nézőnek, csakúgy, mint Caironak a filmben. Mondjuk ezen felül rettenetes nagy fordulat nincs a történetben - és igazából ez sem az -, ami eladja a dolgot, az a főszereplők játéka az egyébként végletekig lecsupaszított, statisztáktól is majdnem teljesen mentes környezetben, ami már közel Dogma-szintű rendezést mutat. A játék pedig jó, Jenna Ortega lenyűgöző, Martin Freeman (a rettenetes szinkrontól eltekintve) hibátlan, és meglepő módon a három mellékszereplő: Jonathan felesége (Dagmara Dominczyk) és kollégája (Bashir Salahuddin), valamint Cairo barátnője (Gideon Adlon), mind sokkal erősebb és lényegesebb karakterek, mint elsőre gondolnánk, és ez különösen igaz a feleségre. A műfaj valahol az erotikus thriller és a kamaradráma között egyensúlyoz - hogy merre billen a mérleg, az attól függ, hogyan értelmezzük a zárójelenetet.

Dogma-filmek

Kapcsolódó ajánlók

Igazából szerelem (Love actually)

Sikoly VI

Wednesday első évad

A cikk utoljára frissítve: 2024.03.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra