|
 |
Wendell and Wild |
|
Wolkens ajánlója
Stop-motion animációs technikával készült mese a Coraline és a titkos ajtó meg
a legendás Karácsonyi lidércnyomás alkotójától, olyan szinkronhangokkal, mint
Jordan Peele, Angela Basset meg Ving Rhames: ez bizony elég magasra teszi a
lécet. És a W&W, noha szórakoztató, vicces és technikailag abszolút hibátlan,
nem viszi át ezt a magasságot, és nem éri el sem az említett két alkotás, sem
mondjuk a Halott menyasszony, a Kubo és a varázshúrok vagy az Isle of dogs
színvonalát sem. Szóval ha szeretnél igazán jó stop-motion filmet látni, ne a
W&W-t válaszd, hanem a felsorolt ötből valamelyiket.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Focus |
|
Wolkens ajánlója
Csak most jött szembe ez a 2015-ös darab, és ez nem véletlen. Will Smith, mint
mestertolvaj és Margot Robbie, mint a tanítványa jó nézőcsalogató, de a dolog
elég gyorsan kimerül ebben. A csavarosnak szánt történet sem segít, így a néző
elég gyorsan elveszti a fókuszt (bocs).
 |
Raya and the last dragon |
|
Wolkens ajánlója
Sárkányos animációs film 6 éves korhatárral: sejtjük, hogy nem ez lesz az új
Trónok harca. Nem is :-), de ettől még elég ügyesen egyensúlyoz az értelmes
erkölcsi mondanivaló és a giccses szájbarágás határán. A látvány szép, a
karakterek szerethetőek, a sztori sem rossz. Gyerekeknek mindenképpen ajánlott,
de Pixar-színvonalhoz szokott felnőtt nézőknek kevés lesz.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Dead to me összes évad |
|
Raf ajánlója
Jen a férjét gyászolva (több más próbálkozás mellett) elvetődik egy
gyászoló-önsegítő csoportba is, ahol összeakad Judyval, aki szintén gyászol,
csak ő a pasiját. Elég hamar kiderül, hogy nem oda Buda, ugyanis Judy pasija él
és virul. Juditkánk bevallja, hogy oké, "EBBEN hazudtam, de igazából a
vetéléseim miatt járok ide, annak meg István az oka". Dzsen ezen így hamar
túllép, s összehaverkodnak, sőt, be is költözteti Jutkát a vendégházba, hiába
figyelmezteti Pista, hogy Jucus amerre jár, ott kő kövön nem marad. Amit
Dzsenifer nem tud, hogy Jutinak úgy néz ki, köze van férje, Ted halálhoz...
A Netflix híres (hírhedt?) arról, hogy simán elkaszál kritikailag sikeres
sorozatokat, ha éppen olyan kedve van, szerencsére a Dead to Me-t nem kaszálta
el, hagyták, hogy befejezzék az alkotók a sorozatot, legyen rendes lezárás. Meg
is érdemelte, mert egyrészt Christina Applegate (Kelly Bundy) és Linda
Cardellini (Hawkeyené és Velma Dinkley) nagyon jók együtt, másrészt a
karaktereik és a történések, csavarok is ülnek/ütnek (még akkor is, ha húztak
azért egy cápaugrást, de jól sült el, hihetetlen módon ez kábé a "százból egy
esete"). Nagyon jól működik fekete (nem úgy!) komédiaként és szövevényes
krimiként is, a két nő viszi a hátán a sorozatot.
Mindenkinek kötelezően ajánlott - összesen 30 rész, részenként átlagban
harmincegykét percesek, tehát hamar le lehet darálni, érdemes!
Fun fact: Judy anyja Katey Sagal - lényegében mindkét főhős anyukája.
 |
Wednesday első évad |
|
Wolkens ajánlója
A kellemesen morbid Addams Family tévésorozatra még halványan emlékeztem
gyerekkoromból, de a mozifilmeket meg a későbbi, igazán említésre sem méltó
próbálkozást már nem is láttam. Így aztán mérsékelt lelkesedéssel fogadtam a
hírt, hogy a Netflixen új sorozat jön a család lánygyermekéről, Wednesday-ről.
Az előzetes viszont már érdekesnek tűnt, gondoltam, egy próbát megérhet a
történet.
De meg ám!
Azt hittem, a tini fantasy műfaj már annyira lerágott csont, hogy nem nagyon
lehet újat mutatni benne. Nos, a helyzet az, hogy a Wednesday sem mentes a
kliséktől meg a kötelező és ennek megfelelően kiszámítható fordulatoktól -
különösen az évad vége felé - de amit ad, az instant függőséget okozó mértékben
szórakoztató.
Jenna Ortega, akire úgy NEM emlékeztem, hogy három filmben és egy sorozatban is
láttam (!), nem eljátssza Wednesday-t, hanem ő maga Wednesday. Úgy, ahogy Noomi
Rapace maga Lisbeth Salander a Tetovált lányban vagy Karl Urban maga Billy
Butcher a The Boys-ban. Egyszerűen tökéletes, önmagában az ő alakításáért már
megéri megnézni a nyolc, egyenként közel egy órás részt. És akkor ott van még a
fantasztikus Christina Ricci, aki az eredeti sorozatban játszotta a karaktert
(itt persze teljesen más szerepben), Gwendoline Christie (Trónok harca), mint a
Nevermore Academy - igen, Poe műve, a Holló refrénje után kapta a nevét -
igazgatónője, Catherine Zeta-Jones, mint Morticia Addams, Wednesday anyja,
szóval nem kifejezetten gyenge a szereposztás, de a kevésbé ismert fiatal
színészek, mint Emma Myers, aki az önbizalomhiányos, pasztellszínű ruhákban és
rózsaszínű hajjal parádézó cuki vérfarkas (!) csajszit, Enid-et alakítja,
szintén azonnal belopják magukat a szívünkbe.
A sztori izgalmas és fordulatos, a fanyar és morbid humor remek, a párbeszédek
irodalmi szintűek, a látvány tökéletes, és az epizódok felét Tim Burton
rendezte - ez a sorozat bizony nem a tizenkettő egy tucat, kötelező, alacsony
költségvetésű karácsonyi romkom. Wednesday szabad szemmel alig látható
lépésekben történő jellemfejlődése abszolút hiteles, a forgatókönyvírók erre
kifejezetten odafigyeltek, és ezért külön dicséret illeti őket. A logikai
hibákért már kevésbé, mondjuk tény, hogy én összesen egy olyat találtam, ami
kifejezetten zavaró. De még ezt is megbocsájtjuk, egyszerűen nem lehet nem
szeretni ezt a szériát.
Ja és amikor a soundtrackben olyanok szólalnak meg, mint a Rolling Stones:
Paint it black, csellón, vagy a Metallica: Nothing else matters, szimfonikus
zenekari előadásban, akkor már egészen biztos vagy benne, hogy jó sorozatot
nézel. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Andor első évad |
|
Raf ajánlója
Jó eséllyel mindenki emlékszik minden idők második legjobb SW-filmjére, a
Zsivány Egyesre (lásd még: Rogue One, Rouge One, rúzsegy, ésatöbbi). Mivel
olyan jól megy a Diznin belül a Star Wars is (OH WAIT), ezért úgy döntöttek,
hogy annak a főhőse(?) is megérdemel egy előzmény-sorozatot (ahogy Obi-wan is.
OH WAIT), annak ellenére, hogy ugye tudjuk, mi lett Andor sorsa (akiről
hőstettei után egy egész bolygót neveztek el - és micsoda fricska, hogy pont
ezen bolygó egyik holdján volt a második HCS pajzsgenerátora).
Most, hogy véget ért az első évad (a kettőből), a 12 rész után bátran
kijelenthetem, hogy ez VÉGRE jó ötlet volt (filmtörténelem során egyike a kevés
alkalmaknak kb).
Oké, nem fogok kertelni, az első három-négy(ISH) rész lassú, túl sokat tölt a
keretek, karakterek, helyzetek bemutatásával (érzésre két részbe belesűríteni
lehet jobb ötlet lett volna), de onnan beindul, és kapunk egy háborús-kémes
sztorit, amiben egyrészt a karakterek is jók (egyáltalán, VANNAK karakterek!
Egyre inkább ez is nagy szó sajnos!) és az őket alakító színészek főleg (a
teljesség igénye nélkül: a RO-ból visszahozott Mon Mothma, Luthen szerepében
Stellan Skarsgard (az az átalakulás amikor a Coruscantra megy!), de talán a
legjobb Denise Gough, az ISB feltörekvő tisztje, na meg Andy "precious"
Serkis). Ezen felül az, hogy nem fekete és fehér minden karakter, hanem a
szürke legalább 50 árnyalatában pompáznak is bátor és okos döntés.
És akkor még nem is beszéltem a látványról - oké, nagyon jól tud kinézni a
StageCraft, nem mondom (főleg ha a Tatooine-t kell megmutatni), de itt nagyon
sok díszletet húztak fel ÉS valahogy úgy oldották meg az operatőrök (és
mindenki más aki dolgozott rajta), hogy a valóbbnál valóbbnak hat. Lenyűgöző a
látványvilág (na jó, Skócia sem az a környék, ahol olyan nehéz szép tájat
találni feltétlenül). Nagyon szép az egész sorozat, pont annyira mocskos és
lepusztult, amennyire kell (ugye prequel-trilógia?!).
Ezen felül pedig az utalások, kikacsintások sincsenek annyira az arcunkba
tolva, mint mondjuk a Mandóban, sokkal inkább TÉNYLEG easter eggek, amiket
nem is feltétlenül vesz észre az ember elsőre.
Csakis ajánlani tudom, mindenképpen nézős - jó, a bevezetőt kell túlélni,
onnantól fogva nem egészen 12 parsec alatt katapultál nem csak SW-fronton,
hanem úgy egyáltalán sorozat-fronton a legjobbak közé.
U.i.: az utolsó résznél van a stáblista után egy jelenet. Nicely done. Nicely
done.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Bros |
|
Raf ajánlója
Az Univerzális Képek úgy döntött, hogy itt az ideje egy meleg romkomnak, amiben
tényleg melegek játszák a főszerepeket (és LGBTQ-arcok a mellékszerepeket),
hogy aztán szépen csúfosan megbukjon a mozipénztáraknál.
Hogy mennyire jogosan, az jó kérdés, mert lehet, hogy a love is love, de ha
ugyanolyan lejáratott, unalmas és direkt a konfliktus kedvéért csinálják a
balhét (hogy aztán jöjjön a bocsánatkérés és a katarzis meg az egymásra
találás/újra összejövés), akkor ne csodálkozzon senki, hogy lehúzzák a filmet.
Pedig lehet ezt jól is csinálni (ugye Big Sick?????).
Összességében jól indul a film, vannak benne poénok (legjobbak a Hallmarkos
oltások - főleg, hogy az egyik főszereplő (ki lehet találni könnyen, melyikük)
vagy 14 HM-es filmben szerepelt), de a direkt kreált balhénál olyan szinten
földbe áll, hogy hiába próbál visszakapaszkodni a végére, nem igazán sikerül
neki.
Nagyon sok olyan szereplő és kikacsintás van benne, amit csak az ért, aki látta
az összes Gleet, Queer Eye-t és RuPaul Drag Race-t (ami amúgy a világ
legnagyobb átverése, én belenéztem 1-2 részbe, de vagy rossz részekbe néztem
bele, vagy tényleg a világ átverése, ugyanis NULLA, azaz 0 gyorsulási verseny
volt benne).
Összességében AKÁR ajánlható is, de ha kihagyod, sem vesztesz semmit. Talán
lesz olyan queer-mozi (vajon jól használom a kifejezést?), ami jobban sikerül.
 |
Fekete Párduc 2 |
|
Raf ajánlója
A Wakandába importált dél-amerikai nagymacska második önálló kalandja elég nagy
hátránnyal indult, hiszen a címszereplőt játszó színész elhunyt két éve
(mennyire más értelmet nyert az Infinity War utáni interjúja, amikor a
karaktere haláláról kérdezték, és ő csak annyit mondott: "I'm dead. I'm dead),
innen kellett nyerni.
Hogy ne csak Wakanda vs. Mindenki Más legyen, behozták személyes kedvencem,
Namor herceget (itt: király), mint... Ellenséget. És most már a fősodorban is
kimondták a rajongók által oly nagyon várt szót: "mutáns" (ezt már megtették a
Ms. Marvelben is, de szerintem rajtam kívül senki sem látta). Ugyanis Namor
azték (nem atlantiszi) és mutáns, s a vibránium miatt (okán?) összeveszik
Wakandával, hogy az egész több nagy csatában kulminálódjon.
Összességében sokkal jobb film lett, mint vártam, bár a mostani jó szokáshoz
("jó szokáshoz") híven semennyire sem viszi előre az MCU történetét, de saját
szálnak teljesen jó. Elég jól néz ki (erre még visszatérek, van miért), Wakanda
is élő városnak tűnik, a víz alatti világ szintén.
VISZONT. És most jön a "DE". Az egy dolog, hogy Vasember utódját alakító
színész lány antipatikus (lásd még: gyógyszerészellenes), mint a fene, színészi
képességei sincsenek (vagy ha igen, azt nem vette elő a forgatás alatt), de az,
hogy a már említett Vasember, ami 2008(!!!!!)-ban tök jól nézett ki, itt a
Vasszív páncél úgy néz ki, mintha egy 2011-es EA-játék cutscene-jéből lépett
volna elő, az szégyen és gyalázat. Az éjjeli angyal vagy milyen páncél meg csak
simán röhejes (biztosra veszem, hogy a rendező szavait adták Okoye szájába,
amikor beszélt róla).
Az meg body shaming lenne, ha megemlíteném, hogy (spoiler alert) szegény
Letitia Wright, mint FP2 a saját (szó szerint) 2D-s testalkatával, maradjunk
annyiban, érdekesen néz ki.
Természetesen a 3D az 0, arra semmiképpen se adjon ki senki pénzt (az
avatárvízúttya két perce trélerében több volt az effekt és háromdértelem, mint
a 2,5+ órás filmben). Egyetlen jelenet van csak (bár az egy kis nulláslisztbe
fingás-jellegű. Igaz, mint említettem, nem MCU, hanem Wakanda-szinten), ne
várjátok meg a stáblista végét semmiképpen sem.
Rajongóknak kötelező, többieknek pedig majd Disney+-on érdemes belenézni.
Fun fact: Lukács Dániel, mint Namor szinkronja kiemelkedően/hihetetlenül (nem
kívánt rész törlendő) jó, ahogy néztem iszdb-n kábé első nagy munkája, nem
csoda, hogy odatette magát!
Kapcsolódó ajánlók
 |
The old man |
|
Wolkens ajánlója
A "kiöregedett CIA ügynököt utoléri a múltja" ötlet sem tegnap pattant ki
először egy forgatókönyvíró fejéből. Az viszont, hogy a főhős (Jeff Bridges)
már bőven nyugdíjaskorú, már érdekes csavart visz bele. 30 év is eltelt, amióta
eltűnt a világ szeme elől, és vele együtt felesége és lánya is. Most viszont
valaki(k) megint az életére tör(nek)... és fel kell kötnie az alsóneműt, ha nem
akarja, hogy temetés helyett csak simán elássák valahol az erdőben.
Összesen hét, kényelmesen csordogáló, ám erős akciójelenetekkel gazdagított
részen keresztül követhetjük nyomon az eseményeket, párhuzamosan a régmúltban
és a jelenben. A lassú tempó ellenére nem unalmas a sorozat, az egyetlen
gyengéje a befejezés, ami ugyan nem hagyja levegőben lógva a nézőt, cserébe
olyan, mintha lezárás helyett egyszerűen elvágták volna az egészet. Így az
utolsó "miafenevoltez?" jelenete(ke)t leszámítva egynek jó, de tényleg csak
egynek.
 |
A játszma (2022) |
|
Wolkens ajánlója
Budapest, 1963. A állambiztonságtól régen kirúgott ügynök, Pál (Kulka János)
nem heverte még ki sem felesége öt évvel korábbi halálát, sem az agyvérzését.
Egy Pravda cikk alapján mégis gyanakodni kezd rá egykori munkatársa, András
(Nagy Zsolt), és úgy dönt, beszervezi a fiatal egyetemista lányt, Abigélt
(Staub Viktória), hogy megfigyelje, vajon mire készül a felszínen
ártalmatlannak tűnő öreg...
Csavaros, feszült, izgalmas, mindemellett nem kapkodós krimi a Játszma. Ezzel
a szereposztással már eleve nehéz lett volna elrontani, de ha még hozzátesszük,
hogy Hámori Gabriella is erős szerepet kap András feleségeként, akkor pláne.
Ajánlott.
 |
Halloween ends |
|
Wolkens ajánlója
A nézhetetlenség határát súroló második rész után meglehetősen alacsony
elvárásokkal ültem le a trilógia záródarabja elé, cserébe abszolút kellemesen
csalódtam. A történetbe belevitt csavar felkelti az érdeklődést, nem érezzük
úgy, hogy ugyanazt látjuk sokadszor... pedig valójában igen. :-) Amúgy sem
hibátlan a film: az elején feleslegesen ijesztgeti a nézőt, a vége pedig megint
rettenetesen túl van tolva, de az összhatás mégis pozitív. A sztori mellett ez
a színészi játéknak is köszönhető: Jamie Lee Curtis nyilván nagyon jó, Andi
Matichak vett pár órát színészetből a második rész óta, sokat fejlődött, az új
központi karakter, Corey szerepében Rohan Campbell ha nem is váltja meg a
világot, de teljesen vállalható. A patakvér Michael Myers saga rendesen
lezárul... ami engem illet, remélem, így is marad.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Inside Man első évad |
|
Raf ajánlója
Azt mondják, ha Steven Moffat csinál valamit, az a movie-gourmet-k között
hanukába oltott Karácsony. Vagy nagypéntekhez kevert Jom Kippur. You get the
idea. Azt is hallottam, hogy ha David Tennant szerepel valamiben azt látni kell.
Na és akkor itt a BBC (nem, nem a nagyméretű férfidísz - a brit közszolgálati
adó) minisorozata, ami Moffat agyszüleménye és az egyik főszerepet Tennant
játssza - mellé még megszerezték Stanley "501 farmer reklám" Tuccit és Dolly
Wellst. A végeredmény pedig, hát, megosztja a nézőközönséget.
Harry a lokál szekszi anglikán pap (lásd még: vicar), aki egy kisebb félreértés
nyomán véletlenül bezárja a pincéjébe a fia matek korrepetítorát (jah, már az
angolok is az osztrák népi hagyományokat utánozzák). Egy másik szálon pedig egy
újságíró néni kér bebocsátást a halálsoron a kivégzésére váró kriminológia
professzorhoz, hogy interjút készítsen vele, de egyúttal a korrepetitor
eltűnésében is segítséget kér, hiszen mégiscsak a barátnője.
Összeér a két szál a távolban (lásd még egyenesek találkozása a végtelenben), s
láthatjuk mi zajlik egy családban egy ilyen "félreértés" során, de kicsit
megismerhetjük a kivégzésre váró profot is kicsit.
Nekem személy szerint tetszett, jól összehozták a szálakat (IS), a dráma rész
is jól volt megcsinálva, és ütött is a megfelelő helyeken (pun intended) -
egyes vélemények szerint Wells karaktere és vele az interakciók többször
érthetetlenek, de a befejező rész végén, a stáblista alatti jelenet
megmagyarázza ezt elég jól.
Ha szereted a nyomozós-drámázós minisorozatokat és/vagy Moffat-rajongó vagy,
mindenképpen nézd meg; ha meg egy drámás-krimis cuccra vágysz híres ÉS jó
arcokkal, akkor is mindenképpen ajánlott.
 |
The Bear első évad |
|
Raf ajánlója
In médiás rés: Kármen tesója halála után megpróbálja továbbvinni a ráhagyott
éttermet - a gond az, hogy a kajálda egyrészt csumizott, másrészt meg ha azt
mondom, hogy szebb napokat is megélt, akkor nem túlzok; az egész hely káosz és
széthullás, cserébe viszont Kármi igencsak menő éttermekben volt igencsak menő
szakács. Most pedig próbál újítani, fejleszteni, átültetni pár dolgot, amit
megtanult, s jobbá tenni a szedett-vedett bagázst (lásd még: konyhai
személyzet) és velük együtt az éttermet is. Ennek akadálya, hogy Kármi sem
mentes a problémáktól, uncsitesója (a kajáldában pultos és magát üzletvezetőnek
képzelő) Ricsi küzd mindenféle változás ellen, córesz is van, tartozás meg még
több. Itt kell(ene) Kármennek leereszteni a golyóit és felkötni a gatyáját.
Először a telexen olvastam (na jó, spoilerektől tartva csak átfutottam) az
ajánlót, aztán az első részt még a számat kicsit húzva indítottam el - majd
elég hamar le is daráltam - nem nehéz, nyolc rész az egész, de még tudtam volna
nézni! Igen, nem szól másról a sorozat, mint egy maréknyi problémás emberről,
az együttműködésükről (vagy annak próbálkozásáról) és az étteremről.
És mégis, egyszerűen a dráma, a fényképezés, a hangulat és a karakterek (és az
őket alakító színészek!) olyan szinten beszippantott, hogy csak na. Szerencsére
berendelték a második évadot, nagyon remélem, hogy tartják a színvonalat (vagy
ahogy az amerikaiak mondanák: "keep the colorline").
 |
Resident alien második évad |
|
Wolkens ajánlója
A második évad az elsőhöz képest hoz némi stílusváltást, és emiatt kissé
hullámzó lett a színvonala. Helyenként belassul, a fókusz földönkívüli
hősünkről a mellékszereplőkre kerül, némi szappanoperás ízt adva a történetnek.
Idő van rá – az évad bő másfélszer olyan hosszú, mint az első volt. Szerencsére
minden karakter szerethető, így az ő kalandjaikat is szívesen követjük nyomon,
és ugye a hullám nem csak hullámvölgyekből áll – a mérleg másik serpenyőjében
vannak olyan részek, amikre az ember azt mondja, ezt most azonnal megnézem
mégegyszer, olyan zseniálisan épül a helyzetkomikum. Erősen ajánlott angol
eredetiben nézni.
Emellett persze a történetre is rá kellett tenni pár lapáttal: ahogy Harry
egyre emberibb vonásokat vesz fel és egyre többet elmélkedik az emberi lét
furcsaságairól, úgy kerülnek elő újabb és újabb űrlények, akik valamiért a
Földet választották lakóhelyül. Izgalmasan bonyolódik a sztori, elég erős
alapot kapunk egy harmadik évadhoz. Részemről jöhet. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Athena |
|
Wolkens ajánlója
egy csapat rendőr (vagy mégsem?) halálra veri a Párizs külvárosában, az Athena
lakótelepen élő bevándorló család 13 éves fiát. A kapitányság mindent tagad...
így már a sajtótájékoztatón elszabadulnak az indulatok. A lakótelep lakói
megrohamozzák a rendőrőrsöt, gyakorlatilag polgárháborús állapotokat teremtve,
hogy aztán a lakhelyükön barikádozzák el magukat, a rendfenntartó szervek
elkerülhetetlen visszavágására várva.
A történetet... pontosítok, az akciót, az áldozat három fivére szemszögéből
követhetjük nyomon. Abdel (Dali Benssalah) megbecsült elitkatona, Moktar
(Ouassini Embarek) drog- és fegyverdíler, Karim (Sami Slimane) pedig egy, a
világot gyűlülő tinédzser, aki fiatal kora ellenére a lakótelepi banda egyik
vezéregyénisége. Máshogy viszonyulnak kábé mindenhez... de az érzelmeik
kifejtése nagyrészt elsikkad a döbbenetesen megkoreografált, kilométer hosszú,
őrült tempójú snittek között. Az autók és a motorok között száguldó kamera
(helyenként elképzelni sem tudom, hogyan vettek fel egyes jeleneteket),
folyamatosan dübörgő zene, robbanások, füst – az Athena a pofánkba tolja a
közelharcok poklát. De közben nem ítélkezik, egyszerűen megmutatja a telep
lakóin elhatalmasodó őrületet. Nem akarja, hogy szimpatizáljunk a
főszereplőkkel, de azt sem, hogy meggyűlöljük őket. Viszont azt jó előre
sejtjük, hogy nem lehet pozitív a végkifejlet.
 |
Loving adults |
|
Wolkens ajánlója
Christian (Dar Salim) és Leonora (Sonja Richter félelmetesen jó) házassága
nincs a csúcson, amióta kiderült, hogy a férj félrelép vonzó, fiatal
kolléganőjével, Xeniával (Sus Wilkins). A helyzet odáig fajul, hogy a férfi úgy
dönt, halálra gázolja a feleségét. De hogyan juthatott ez az egész idáig,
ahelyett, hogy egy sima elköltözéssel oldják meg a problémát? Milyen sötét
titkot hordoz a férj, milyet a feleség, és milyen közös titok fűzi össze
őket?
Szex, gyilkosság, fenyőerdők: skandináv módon karcos hangulatú krimi, erős
jelenetekkel és ügyes csavarokkal. Az elején elhiteti veled, hogy tudod, mi
lesz a vége, aztán gonosz módon annál sokkal mélyebbre ránt le a mocsárba.
 |
Buffy, the vampire slayer (1992) |
|
Wolkens ajánlója
Az idő mindent megszépít rovatunkban ezúttal Christy Swanson (a címszerepben)
egyik ifjúkori botlását néztük újra. Sajna ez a film sem öregedett jól, pedig
olyan tehetségek is tiszteletüket tették benne, mint Donald Sutherland meg
Rutger Hauer. A tini vámpírvadász lány történetéből aztán sikersorozat lett –
az eredeti filmet elnézve rejtély, hogy miért. Háromszor belealudtunk, mire
sikerült végigérni rajta. Oké, az igazgatói irodai jelenet még most is ötletes
meg jópofa, de nagyjából itt a vége. Illetve mai szemmel vicces nézni Luke
Perry-t, David Arquette-et, Hilary Swank-et, Thomas Jane-t meg Ben Affleck-et
30 évvel ezelőtti kiadásban. (Aki észreveszi még Ricki Lake-et is (Hairspray,
Cry-Baby), a vendégem egy kávéra. :-))
 |
Do revenge |
|
Wolkens ajánlója
Két póruljárt csaj összefog, hogy kölcsönösen tönkretegyék a másik gonosz exét.
Nem kifejezetten komplex tinivígjátéknak indul, aztán egyre sötétebb
hangvételű lesz, addig bonyolódva a saját csavarjaiba, hogy a befejezés végül
teljesen hiteltelenné válik. De legalább túl hosszú is hozzá.
 |
The Sandman első évad |
|
Wolkens ajánlója
Egy újabb, lazán a vallás(ok)hoz kapcsolódó fantasy sorozat, ami Neil Gaiman
nevéhez fűződik, mint a Good Omens. Mivel itt sem ismerem az eredetit, csak a
sorozatról tudok nyilatkozni. Az pedig – az említett másikkal ellentében –
sajnos eléggé szétesős, leginkább azért, mert elköveti a legnagyobb hibát, amit
a műfajban el lehet: fokozatosan adagolja a világának a működési szabályait,
ahelyett, hogy az elején legalább nagy vonalakban rögzítené őket – pedig lenne
rá idő, mert a tempó nem kapkodós. És nem is magyarázza az összefüggéseket,
csak közli, hogy így van és kész. Ettől elvész a konzisztencia.
Kár érte, mert az alapötlet önmagában érdekes, és a látványvilág, ahogy tálalva
van, elég rendesen össze van rakva.
Kapcsolódó ajánlók
 |
3000 év vágyakozás |
|
Raf ajánlója
Mit kap az ember, ha fogja a Táncoló talpak és a Babe (a malacos, nem a nénis)
rendezőjét, Molnár Györgyöt, hozzáad egy novellagyűjteményt és megfűszerezi egy
Idris Elbával és egy Tilda Swintonnal?
Egy elég érdekes filmet, amiben Androgün Swinton véletlenül kiszabadít egy
dzsinnt (Luther Elba), és ahelyett, hogy kívánna hármat, inkább elmesélteti
Heimdallal élete történetét, s bekapcsolódik ő is a mesélésbe.
Nem egy egyszerű mozi, hiszen a játékidő felében egy kamaradrámát látunk,
amiben Zelda Swinton és Roland Elba beszélgetnek egymással egy-egy szobában
(nem ugyanabban), és ezt a beszélgetést meg-megszakítják kettejük múltbéli
történetei hol képzeletbeli lényekkel, hol különféle figurákkal
benépesítve.
Akinek tetszett a Hallatlan szerelők, annak nagy eséllyel ez is fog - ha lehet
eredetiben ajánlom; hiába sikerült Galambos Péterrel egy hasonló orgánumú
szinkront szerezni, "ami majdnem az az nem az"-Ericsson reklámszlogen még
mindig igaz.
A cikk utoljára frissítve: 2023.01.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|