|
|
Godzilla vs Kong |
|
Raf ajánlója
Egy újabb megamonsztás (lásd még: "kaiju") film a monsterverse-ből.
Oké, most elvesztettem az olvasók 90%-át.
Na, akik folytatták: 5 évvel járunk a King of Monsters után,
Godzilla cirkál, néha lecsap itt-ott; Kong háziőrizetben. Aztán átviszik
Kongot máshová, Godzilla odamegy, kis bunyó, mayhem. Óriásgyík megint Hong
KONG-ba megy (pun intended?), odatart a maki is, bunyó, közös ellen,
összefogás, egymásra kacsintás, fejbiccentés, naplementébe elúszás.
Ezzel a pár mondattal összefoglaltam a filmet - igen, még az eddigieknél is
vékonyabb a forgatókönyv, továbbra is tolják bele a felesleges szereplőket
(akik ráadásul semmilyenek, MBB úgy néz ki és "játszik", mintha a M.
Tussauds-ból a viaszfiguráját tolták volna csak a szetre be, míg ő maga
karanténban van valamelyik reptér termináljában). Ráadásul nekem egész végig
olyan érzésem volt, mintha a konteós főszereplőt és a sztorit valamelyik (mert
5 írói kredit van imdb-n!) szerző coming outolt volna, hiszen van itt minden:
üreges Föld, biokövetőcsipek, fluoridos csapvíz, stb... Továbbra is azt mondom,
hogy sokkal jobbak lehetnének ezek a filmek, hogy ha kevésbé tették volna bele
a family-t, meghagyva azt a FF-szériának.
Összességében egy semmilyen film nagy zúzásokkal (meg kell hagyni, azokban
sokszor van kreativitás és ötlet - azért meg kell hagyni, látni Godzillát
arccal előre beleszaladni egy felhőkarcolóba nem mindennapi látvány), sok
helyen durván műnek ható, de szép CGI-jal és egy felesleges körítéssel. Lehet,
az alkotóknak meg kéne nézni 1-2 pornót, s akkor tudnák, hogy azokat sem a
történet, hanem az eksön kedvéért nézik az emberek - legalábbis ezt olvastam az
interneten, gondolom, így is van.
Rajongóknak akár ajánlott is lehet, amúgy meg, a kreatív zúzásért másoknak is.
De nem szívből, inkább csak:
"ússe volt semmise mostanában, legalább egy kis
moziélmény lesz otthon 24"-on"
.
|
Banshee harmadik évad |
|
Wolkens ajánlója
A tétek tovább nőnek: a kis hatalmi harcokból csillapíthatatlan
gyűlölettől fűtött bosszúhadjáratok lesznek. Az évad - néhány humoros
pillanattól eltekintve - olyan sötét és olyan véres, mint egy mészárszék
éjszakai műszakban az újholdkor bekövetkezett áramszünet idején.
Ahogy a Trónok harcában, itt sem lehetsz biztos abban, melyik
főszereplő éli túl az aktuális epizódot, és melyik nem. A trükkkmesterek
pokolian jó munkát végeztek, ilyen válogatottan látványos halálnemeket 18+
kategóriás horrorfilmekben is csak elvétve látni. Ha az első két évad már
feszegette a határokat, akkor érdemes átgondolni, egyáltalán bele akarsz-e
kezdeni.
Viszont ha belekezdesz, akkor már nem tudsz lejönni róla: mi két este alatt
toltuk le a tíz, közel egyórás epizódot.
Kapcsolódó ajánlók
|
Banshee második évad |
|
Wolkens ajánlója
Ahogy megyünk előre a sorozatban, úgy tudunk meg újabb és újabb
részleteket az önjelölt seriff múltjából. Időközben az élet a felszínen normál
mederben folyik, leszámítva egy gyilkosságot, ami felszítja a feszültséget a
helyi indián és amish közösség között.
A seriff mindent megtesz a további vérontás elkerülése érdekében,
legalábbis ezen a fronton. A múltja elől viszont sem ő, sem más nem menekülhet.
Amíg vannak elvarratlan szálak, nincs esély a békére, a férfi nyomában
mindenhol a pusztulás jár.
Helyenként érezhetően lassúbb, emocionálisabb, mint az első évad, és ezen a
fronton kevésbé erős. Ezt a néhány részt leszámítva viszont hozza a szintet, és
utána szépen fokozza a tempót az évadzáró golyózáporig.
Kapcsolódó ajánlók
|
Banshee első évad |
|
Wolkens ajánlója
Egy férfi lép ki a börtön kapuján 15 év után. Nem tudjuk, ki ő, és miért
ült. De még fél napja sincs szabadlábon, valaki máris az életére tör.
Menekülnie kell, és csak annyit tud, hogy amit keres, azt Banshee-ben
találhatja meg.
Fatális véletlenek és hirtelen döntések sorozata vezet odáig, hogy
másnap hivatalba áll a kisvárosban, mint Lucas Hood, az új seriff. Őrült és
pofátlan húzásnak tűnik frissen szabadult bűnözőként felvenni egy rendőr
személyazonosságát, és nyilvánvalóan óriási kockázatot rejt magában. De hősünk
okos, magabiztos, edzett, plusz nagyjából mindennel tud ölni, ami a keze ügyébe
kerül, legyen az zsebkés vagy egy üveg ketchup, és egy másodpercig sem haboz
megtenni, ha úgy adódik. Nem véletlenül élte túl a rácsok mögött töltött
brutális éveket, mindvégig egy célt látva maga előtt...
Ha jelzőket kell találni a sorozatra, akkor a "macsó" valószínűleg előkelő
helyre kerülne a listán. Kőkemény szex, utolsó vérig tartó verekedések,
lőfegyverek intenzív használata a szolid hangtompítós pisztolytól a végtagokat
letépő sörétesig, és egymondatos párbeszédek: a Banshee bűzlik a
tesztoszterontól. És milyen jól áll neki!
Tíz, egyenként közel egyórás részen keresztül követhetjük nyomon az
eseményeket, és bár az évad második felére a forgatókönyvi ötletek háttérbe
szorulnak a szexjelenetek és még inkább a verekedések rovására, megunni nem
lehet. Anthony Starr tökéletes a főszerepben, de mit ér egy hős fajsúlyos
ellenfelek nélkül? Ahogy az egy jó sorozathoz illik, a felállás egy másodpercig
sem kétpólusú: személyes konfliktusok és érdekellentétek pókhálója szövi át a
várost, az erőviszonyok napról napra változnak - a végére egészen más
problémákkal állnak szemben a szereplők, mint az elején. Jöhet a második
évad.
Kapcsolódó ajánlók
|
Space sweepers |
|
Wolkens ajánlója
A dél-koreai filmesek már sokszor bizonyították, hogy igazán ütős mozikat
tudnak csinálni. A Snowpiercer, a Train to Busan, az Oldboy, a Bosszú-trilógia
mind magas színvonalat képviselnek, jó és egyedi ötleteken alapuló, rendesen
megírt forgatókönyvből építkeznek. Szóval volt ok az optimizmusra, bár az
előzetes, amellett, hogy nagyon látványos volt, elég kaotikusra is
sikeredett.
És ez a kaotikusság sajnos jellemző a filmre is. Annyi sebből
vérzik, hogy Seherezádé ezeregy éjszakán keresztül tudna mesélni róluk. Kezdve
a forgatókönyvvel, ami nagyjából olyan, mintha az írók leemelték volna a
polcról az "1001 sci-fi klisé, amit bele kell raknod a filmedbe, mielőtt
meghalsz" című alapművet, és módszeresen pipálták ki az egyes tételeket. A
látványvilág esetében az "1001 sci-fi film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz"
volt a referencia: dominál a Csillagok háborúja hatása, de cyberpunk
látványelemekből is jut rendesen, és még érezzük az Alita meg a Serenity
utóízét is szánkban. De legalább jól összerázza az egészet a folyamatosan mozgó
kamera és a sokszor követhetetlen űrhajós száguldozás. A karakterrajzolás sem
erőssége a filmnek, itt sem találunk igazán semmi eredetit. Ráadásul a 136
perces játékidő is egyértelműen túl sok, a néző hajlamos az óráját nézegetni,
amikor lelassul a történet.
Mindezek után meglepő lehet, de nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett. A
Space sweepers-nek kliséi és hibái ellenére ugyanis vannak meglepően erős
pillanatai, szerethető figurái, és üzenete is. Szóval egyáltalán nem baj, hogy
Dél-Korea kiruccanást tett az űrscifi világába, ha messze nem is lett hibátlan
az eredmény. Ha a jövőben egy kicsit bátrabbak és hisznek magukban, ahogy a
fent említett filmek esetében is tették, fognak ő még emlékezetest is alkotni.
Kapcsolódó ajánlók
|
Coming 2 America |
|
Raf ajánlója
33 év után folytatni egy filmet - ugye mennyire jó ötlet? Ráadásul egy
korhatáros vígjátékot úgy folytatni, hogy bárki megnézhet? Ugye mennyire jó
ötlet? Mi sülhet el balul?
Spoiler alert: minden.
Nem fogok hazudni: ez egy rossz film. Próbálja meglovagolni az első
rész sikerét, tol egy retcon-t és... És kb ennyi. Van összesen 6-7 elmosolyodós
poén, egy csomó flashback az első részből, és egy olyan bonyolult történet,
hogy 10 perc után megmondod mi lesz a vége.
Ne nézd meg, időpocsékolás.
|
The Boys második évad |
|
Wolkens ajánlója
Kicsit véresebb, mint az első évad, de ezen kívül pontosan ugyanolyan, és
ezért ugyanolyan élvezetes is. Új szereplők, újabb érdekes fordulatok, és még
mindig példaértékű színvonal minden tekintetben. A végén a történetből éppen
elég szálat lezár ahhoz, hogy ne okozzon hiányérzetet, és éppen eleget nyit meg
vagy hagy nyitva ahhoz, hogy várjuk a folytatást.
Kapcsolódó ajánlók
|
Promising youg woman |
|
Wolkens ajánlója
A "megerőszakolt nő véres bosszút áll az elkövetőkön" kategória meglehetősen
szűk réteg érdeklődését szokta felkelteni mind a tematikája, mind a vizualitása
miatt. De mi van akkor, ha valaki úgy csinál ilyen filmet, hogy a jellemző
stíluselemek közül gyakorlatilag egyet sem tart meg?
Na akkor lesz valami olyasmi az eredmény, mint a PYW. Sokkal inkább
lélektani dráma, az események miatt kialakult helyzetnek és poszttraumás
hatások feldolgozásának, vagy legalábbis az arra irányuló kísérleteknek az
alapos elemzése és megjelenítése. Carey Mulligan finom játéka tökéletesen illik
a szerephez. A hangulat már előre sejteti, hogy ennek jó vége nem lesz, de a
történet gonosz fordulata, és az onnantól a film végéig tartó negyedóra még így
is rendesen gyomorba vágja a nézőt. És nem egyszer.
|
Velocipastor |
|
Raf ajánlója
Egy kedves ismerősöm kért meg rá, hogy nézzem meg, mert felkeltette az
érdeklődését - hát, megnézve a filmet a kedvest temporálisan hanyagolnám.
Mert az egy dolog, hogy nem jó a film (pedig egy erős poénnal kezdődött - mint
kiderült, onnantól már csak lefelé volt), de egy kis kutatás után kiderült,
hogy nem kevés energiát ölt bele az "alkotó", hogy a filmre forgatott
nyersanyag minél trébben nézzen ki (sütőben sütötte, a fürdőszoba padlóján
gyötörte, ilyenek); ha a történetre fordított volna 20 percet és nem csak
egymás mögé dobált random ötletekkel operált volna, talán még egy kicsit is
élvezhető lehetett volna a "mű".
Nem lett az - legjobb hasonlat: "fingani akart, de annyira
erőlködött, hogy beszart - csúcsforgalomban a Times Square-en".
Amúgy a történet dióhéjban: egy pap olyan misztikus képességre tesz szert, hogy
képes "velociraptorrá" változni (inkább ne kérdezd hogyan, már az is
nevetséges/elkeserítő volt), összeáll egy kurvával, hogy bűnözőket egyen/öljön
műszakon kívül, szabadidejében. De jön egy ninnya-enklávé akik drogokat akarnak
teríteni a pap városában (kerületében?) és már találkoztak ilyen átváltozós
arcokkal. Összecsapás, vége.
Én hülye elpazaroltam tökre sok időt rá.
De legalább ezt is megnéztem, hogy neked ne kelljen.
|
Parasite |
|
Raf ajánlója
Az élősködő vagy parazita (régiesen: élősdi) egy másik faj, (a gazdafaj)
egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből
táplálkozik.
A Kim család (nem összetévesztendő az Észak-Koreai sztálinista
diktátor-famíliával) egy szuterénben, mélyszegénységben lakik, alkalmi munkából
tartva fenn magukat, annyira szegények, hogy még pénzre sincsen pénzük - de egy
nap rájuk mosolyog a szerencse, a fiúgyermekük (Dong Ik) egy gazdag családnál
kap korrepetitori állást. Szép lassan a család minden tagja állást kap Parkséknál
ilyen-olyan cselvetésekkel. Minden szépen halad amíg a maga útján, míg a
kigolyózott házvezetőnő vissza nem kéredzkedik a házba, hogy onnantól rövid időn
belül eszkalálódjon minden.
Nem véletlenül kapott sok díjat és kitüntetést a film - látszik, érződik, hogy
ez nem a tipikus álomgyári cucc, van benne csavar/meglepetés, társadalomrajz,
és örök igazság is.
Mindenképpen ajánlom a filmet, egyrészt nagyon más, mint amihez hozzászokik az
egyszeri mozibajáró, másrészt a téma és annak feldolgozása is nagyon jó és
érdekes.
|
Happiest season |
|
Raf ajánlója
Karácsonyi film az elfogadásról, a szerelemről, a Karácsonyról és a Családról
(autók nélkül).
Ez az a film amiben a Darth Vader-i mimikával rendelkező oregoni vámpírlover
egy leszbikus nőt alakít, akinek a nem coming outolt (=előbújt) nője az utolsó
Terminátoros filmben a női Kyle Reese-t játszotta, hazaviszi karira, de nem
mondja el, hogy ők egy pár, hanem csak "lakótársak" (ahogy Jay mondá vala: "ez
pedig a heteró élettársam Bob"). Ott várja őket a tökéletes család, tesók
(Unikitty a LEGO-mozikból), állófogadás, expasi, aki vissza akarja szerezni a
vidéki csajt, az exnő (a Parks and Rec April-je) meg benne van Dan Levy is
(Eugene Szemöldök Levy fia).
Ugye milyen stáb?
Ugye milyen nagy csalódás volt számomra?
Annyira muszáj volt a filmben:
- nevetséges és kiszámítható konfliktusokat generálni
- sablon karakterekkel és szánalmasan kiszámítható csavarokkal operálni
- full életszerűtlenné tenni a történetet, tipikus "ilyen csak a filmekben van,
a valóságban senki sem ilyen hülye"
Hiába ígéretes a stáb, sajnos a film nagyon nem jó, abszolúte nem tudom
ajánlani - hacsak nem akarsz bosszankodni és elpazarolni közel két órát az
életedből. Ehelyett inkább nézd meg a Love Actually-t, annak a stáblistájában
is több élet, tehetség és szív van.
Kapcsolódó ajánlók
|
The Boys első évad |
|
Wolkens ajánlója
Vannak műfajok, amikben sokszor azt érzi az ember, hogy csak egy újabb
fakó, élettelen bőrt próbálnak lehúzni a rég döglött rókáról. Igazi ötletet
villantani, felkavarni az állóvizet, kifacsarni a megszokott kliséket és
fordulatokat, folyamatosan fenntartani a feszültséget, és közben újabb és újabb
részletek precíz adagolásával odaszegezni a nézőt a mozizós díványra, na erre
nem sok film képes.
Szuperhősös széria? Mámegin? *ásít* Na jó, tegyünk egy próbát,
legfeljebb otthagyjuk egy-két rész után.
Hát, nem hagytuk.
A The Boys első évada ugyanis a fentieket mind kisujjból kirázza. És olyan
korrupt, olyan velejéig rohadt, olyan gonosz, olyan álságos világot fest, mint
a Trónok harca tette legjobb pillanataiban. Remek színészválasztásokkal és
parádés színészi játékkal előadva, az utolsó mellékszereplővel bezárólag. Karl
Urbanre nem ráöntötték a szerepet, hanem egyenesen
rátetoválták
. Minden
rezdülése, minden dörmögése, minden gesztusa tökéletesen adja az élettől már
semmit sem váró, kizárólag a bosszúvágy által hajtott, és pont ettől félelmetes
magányos farkast. Elereszt egy halvány félmosolyt, és tudod, ha ott állnál vele
szemben, megfagyna a vér az ereidben. Antony Starr (hallott róla egyáltalán
valaki? Bárki? Honnan került elő ez a csávó?) az egyik legjobb főgonosz, akit
valaha láttam, úgy alakul át szadista gyilkosból sebzett, szeretethiányos
kisfiúvá, hogy közben nem tudsz kettőt pislogni. És végre, Elizabeth Shue
megint egy tisztességesen megírt, fajsúlyos szerepben. És még felsorolhatnám a
teljes gárdát.
Külön köszönet Rafnak, hogy addig nyaggatott, amíg el nem kezdtem nézni.
Cserébe most érezzétek magatokat Ti is nyaggatva. :-)
Kapcsolódó ajánlók
|
I care a lot |
|
Wolkens ajánlója
Marla Grayson (Rosamund Pike uralja a vásznat/képernyőt) kegyetlenségét
csak a kapzsisága múlja felül. Az üzleti modelljének a lényege, hogy gazdag,
idős embereket kamu orvosi vélemény alapján gondozásra szorulónak nyilváníttat,
aztán kinevezett gondozóként megszabadítja az áldozatot a vagyonától - persze
papíron legálisan.
Ehhez persze kell minimum egy korrupt orvos, meg egy korrupt
idősotthon-igazgató is. A biznisz dübörög ezerrel, míg egy szálka Marla torkán
nem akad: a legfrissebb kiválasztottja nem az, akinek látszik, és úgy tűnik,
vannak, akik semmitől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy az idős nő
kikerüljön a gondnok karmaiból.
A film két óra, és bizony nem kéne ennyinek lennie. Az első kétharmada
hibátlan: feszes, rémisztő és nyomasztóan realisztikus. Aztán van egy pont,
amikor egy másodperc alatt szétesik az egész, és innentől egymást követik a "na
ezt nem kellett volna" forgatókönyvi fordulatok, amik hol csak simán
logikátlanok, hogy viszont egyenesen nevetségesek. A néző meg csak sóhajt az
újabb és újabb csavarok láttán, és egyre jobban várja, hogy vége legyen az
egésznek.
|
Good omens első évad |
|
Wolkens ajánlója
Az angyal Aziraphale (Michael Sheen) és a démon Crowley (David Tennant)
a világ teremtése óta se veled-se nélküled cimborák, aki a Földön élik a
halhatatlanok életét. És élnék tovább szívesen a végtelenségig, de a Biblia
közbeszól: Adam Young néven megszületik az Antikrisztus, és ezzel belátható
közelségbe kerül a hivatalos világvége.
Mivel ez nem sok jóval kecsegtet, úgy döntenek, keresztbe tesznek a
Nagy Tervnek, és elteszik láb alól Adamet, és kész, probléma megoldva. Nem
nehéz kitalálni, hogy a dolgok nem a tervek szerint alakulnak...
Remek karakterek, irodalmi nyelvezetű (! még felirattal is kihívás követni)
párbeszédek, abszurd humor, egyik oldalon a keresztény menny és pokol
működésének cinikus, a multicégek összes belső hülyeségével illusztrált
megjelenítése, a másik oldalon a túltolt feminizmus kigúnyolása: az Amazon
minisorozata a világnézeti spektrum tetszőleges pontján ki tudja verni a
biztosítékot. Előzetes kontrollpontnak jó a Dogma: ha tudtad anno élvezni Ben
Affleck és Matt Damon 1999-es groteszkjét, akkor ez is bejövős lesz, ha nem,
vagy a fent leírtak riasztónak hatnak, akkor bele se fogj, mert utálni fogod.
Kapcsolódó ajánlók
|
Lost bullet |
|
Wolkens ajánlója
Lino autószerelőnek zseniális, rablónak már kevésbé, így egy rosszul
sikerült betörés után a rácsok mögött találja magát. A bűneset körülményei
viszont felkeltik a kábítószerosztály nyomozója, Charas figyelmét, aki
lehetőséget ad a srácnak, hogy a börtön konditermét autószerelő műhelyre
cserélje, és rendőrautókat tuningoljon.
Úgy tűnik, minden jól alakul, ám egy napon Charas gyilkosság áldozata lesz,
ráadásul a gyanúsított Lino, akinek egyetlen esélye az ártatlansága
bizonyítására, hogy megtalálja a golyót, ami megölte a nyomozót. Akció
indul...
Karcos, nyers, zúzós autós akciómozi a Lost bullet, ami szerencsére egy
másodpercre sem akar többet markolni, mint amit meg is tud fogni. Sztereotip
karakterek, konfliktusok és fordulatok, de valahogy jól sikerült összerakni az
egészet - másfél órára tökéletesen leköti a nézőt, és a nem túltolt
költségvetés ellenére is hatásos és látványos. Mindemellett nagyjából teljesen
mentes attól a fizikát sutba dobó, élvezhetetlen borzalomtól, amivé a Fast &
Furious széria az évek során lett. Felüdülés.
|
Psycho Goreman |
|
Wolkens ajánlója
Vannak legendásan rossz filmek, amik érthetetlen módon mégis szórakoztatóak
(mint a Sharknado), és vannak legendásan rossz filmek, amik viszont teljes
mértékben élvezhetetlenek. Ebben az utóbbi kategóriában versenyez a Psycho
Goreman, és nem is esélytelenül.
Az atomjaira hulló, inkonzisztens, összecsapott forgatókönyv eseményei korai
80-as évek színvonalú, cserébe legalább gusztustalan filmtrükkökkel párosítva
jelennek meg a képernyőn (cseppfolyósodó arcot már az első Indiana Jones
filmben is jobban tudtak csinálni 40 évvel ezelőtt), de az i-re a pontot Minden
Idők Legirritálóbb Gyerekszínésze, Nita-Josee Hanna teszi fel. A "film" 6,2-es
IMDB pontszámában nem az első számjegy nem stimmel, hanem a tizedesvessző
helye.
Raf ajánlója
Egy testvérpár (a húg a domináns, a bátyó a kiskedves) kiás véletlenül egy
drágakövet, ami, mint később kiderül, egy vérszomjas lény (Ősi Névtelen)
börtöne és egyben hatalmát képviselő kő. Persze mivel a börtön ablakába
besütött a holdvilág, ezért A Gonosz is kiszabadul, elintéz pár rabolót, másnap
itt talál rá a két testvér, ahol kiderül, hogy a kővel tudják a Világok
Pusztítóját irányítani, elnevezik Psycho Goreman-nek és különféle kalandokba
keverednek, ami a Bosszúszomjas Igazság Bajnokával Aki Már Egyszer Legyőzte őt
elleni harcban kulminálódik.
Nem fogok hazudni, ez sem jó film, valahogy a film felénél elvesztették a
fonalat és a belezős-felezős vígjáték(ISH)-ből családi dráma lett.
De legalább jól néz ki - ami nem csoda, hiszen kb 1,5 millió kanadai dollár
volt a büdzsé, na meg a rendező is sok projektben vett részt, mint "makeup
department"-es (snassz lenne "sminkesként" hivatkozni rá).
Nem jó film ez sem, bár érződik, hogy nemcsak belapátolt az alkotó egy tányér
betűtésztát, majd kihányta és ez lett a forgatókönyv (ugye Velociparparam?!),
de annak ellenére nem jó film. De legalább párszor el lehetett rajta
mosolyodni. Na meg PG Dr Alan Grant-es álcája jó húzás volt.
Ja és a tréler mondjon le - ha csak fele olyan jó lett volna a film, mint a
tréler, fenemód jól szórakoztam volna. De neeeeeeeeeem.
|
Misfits második évad |
|
Wolkens ajánlója
A második évad ott folytatja, ahol az első abbahagyta, és mégsem érezzük
úgy, hogy ez csak egy újabb bőr a rókáról. Sikerült ugyanis izgalmas csavarokat
belevinni a történetbe, érdekes új karaktereket behozni (az, ahogy a tejet az
akaratával a kancsóból a bögrébe töltő totál jelentéktelen srácból az egyik
legfélelmetesebb főgonosz lesz, az simán zseniális), és még a hangulatot is egy
árnyalattal sötétebbre húzták még az egyáltalán nem rózsaszín cukormázas első
szériához képest is. Szex, vér, és hullanak a szereplők, mint a legyek – ha úgy
érzed, hogy a Trónok harca űrt hagyott maga után ebben a kategóriában, akkor
érdemes belevágni.
Kapcsolódó ajánlók
|
Szerelem és anarchia első évad |
|
Raf ajánlója
Sofie egy kétgyermekes anyuka, egy igazi karrierista nő, egy nem feltétlenül
teljesen boldog házasságban, enyhe pornófüggéssel. Egy "régimódi" (lásd még:
csak papír könyvek) kiadónál kap egy projektmunkát: segítsen átszervezni a
céget, hogy teljesen a XXI-ik századdal kompatibilis legyen.
Mint általában a rövid határidőre szabott projektmunkák, ez is
stresszes, Zsófi az üres irodában lazításképpen éppen maszturbál, mikor
Maximum, az idegesítő IT-s lefotózza a nőt, s másnap annak rendje és módja
(????) szerint meg is zsarolja: vegyen neki ebédet és törli a képet.
Annak ellenére, hogy ilyen könnyen megszabadult a kompromittáló fotótól Szofi,
Maximiliánnal egy játékba kezdenek - az egyiknek hülyeséget kell csinálnia,
majd cserélnek, így cserél folyamatosan gazdát az éppen aktuális túszul ejtett
tárgy. S eközben nem várt akadályok nehezítik az átmenetet a cégnél.
Kérem szépen, ez az a sorozat ami bizonyítja, hogy a skandinávok (lásd még:
svéddánnorvégok) nem csak a rájuk jellemző borús, kilátástalan
krimisorozatokban tudnak alkotni, hanem a könnyedebb témában is. Nem egy térdet
csapkodva röhögős sorozat (nem a sitcom alatt fogod megtalálni a lexikonban),
de egy abszolúte szórakoztató, életszagú, feel-good sorozat, amit érdemes
megnézni. Jöhetne a második évad.
|
Misfits első évad |
|
Wolkens ajánlója
Londonra lecsap egy félelmetes vihar, aminek következtében egy kis
csapat, közösségi munkára ítélt fiatalt villámcsapás ér. Szerencséjükre
túlélik... viszont az, hogy ennek hatására természetfeletti képességeik
lesznek, na az már nem feltétlenül akkora szerencse.
Mekkora élvezet van mondjuk abban, ha a közeledben levő hülyéknek
hallod a gondolatait, beleértve a szalonképteleneket is, legyen szó emberről
vagy kutyáról? Vagy mondjuk amikor bárkihez hozzáérsz, az illető eszét vesztve
akar a magáévá tenni?
Persze fokozatosan kiderül, hogy ezek bizony nem csak véletlenül "kiosztott"
képességek, hanem erősen kapcsolódnak ahhoz, hogy milyen ember az illető
valójában, azaz gyakorlatilag a legerősebb személyiségjegy manifesztációi.
Aztán az is kiderül, hogy a vihar nem csak főhőseinket változtatta meg, hanem
még sokakat a városban, megágyazva ezzel rengeteg, eddig kibontakozni nem tudó
konfliktusnak.
A fenti, szolidnak tűnő tartalomhoz képest a sorozat erősen 18+ kategóriás,
mind a vér, mind a szex megjelenítése terén. Egyáltalán nem a helyzetkomikumra
alapoz, mint az ember elsőre gondolná, pedig hőseink nem igazán vannak
versenyben a "legélesebb kés a fiókban" címért. Így végül egy sok tekintetben
szokatlan szériát kapunk, ami szinte biztos, hogy nem nyeri el mindenki
tetszését, de ha rákaptál az ízére, könnyű megszeretni ezeket a lúzereket és
kíváncsian várni a további kalandjaikat.
Kapcsolódó ajánlók
|
Misfits összes évad |
|
Raf ajánlója
Egy brit sorozat egy maroknyi közmunkára ítéltetett fiatalról, akiket egy
különös vihar furcsa szuperképességekkel vértez fel: a csapodár leányzót aki
megérinti, extázisba kerül és eszét vesztve meg akarja du..., hágni a lányt; a
mindenhonnan elkéső, lusta srác vissza tudja forgatni az idő kerekét; az
introvertált különc, akit mindenki ignorál, láthatatlanná tud válni; a lány,
aki folyton más véleményére kíváncsi magáról, gondolatot olvas és ott az
ötödik, a nihilista, aki meg... Na, az nem derül ki az első évadban, mi is az ő
szuperképessége.
Wolkens megjegyzése: de igen. :-)
Mivel fiatalkorú bűnelkövetőkről van szó (és nem, nem fehérgalléros
bűnözőkről van szó!), ezért a nem kimondottan éles eszű társaság elsőre túlélni
próbál, majd kamatoztatni valahogyan a képességeiket, de nem megy az olyan
könnyedén faluhelyen - és lassan feltűnnek más emberek is, akik ilyen-olyan
képességet kaptak attól a furcsa vihartól...
Elég érdekes egy sorozat, több szempontból is - egyrészt ugye brit, tehát egy
évad az csak egy maroknyi rész, másrészt bizony itt a második évad végén egy
soft (????) reboot van.
A büdzsé nem lehetett kimondottan magas (ami nem is feltétlenül baj, jól áll a
sorozatnak a stílus és a korlátozott CGI/pénzes trükkök), mégis jó a képi
világa, átjön a hangulat, a reményvesztettség, a lakótelepi szürkeség (szó
szerint és átvitt értelemben is), a kilátástalanság, a mókuskerkék.
Összességében az első két évadot mindenképpen csak ajánlani tudom - az utána
következők meg, hát, folyamatosan csökken a színvonal, de mivel minden évadban
van 1-2 kiemelkedő rész (akár epizód, akát "csak" pillanatok vagy sztori
szálak), ezért azokat is érdemes megnézni, bár a lelkesedés alább fog hagyni,
ezt biztosra veszem - érzem én ezt a zacsimban.
Kapcsolódó ajánlók
A cikk utoljára frissítve: 2021.05.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|