heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Autók] [Autóhifi] [Szórakozás] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 31.

Filmek téma
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók
Filmajánlók 01.
Filmajánlók 05.
Filmajánlók 07.
Filmajánlók 17.
Filmajánlók 10.
Filmajánlók 23.
Filmajánlók 16.
Filmajánlók 02.
10 kedvenc film
Filmajánlók 14.
Filmajánlók 26.
Filmajánlók 24.
Filmajánlók 11.
Filmajánlók 30.
Filmajánlók 15.
Cápás rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 19.
Filmajánlók 08.
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 04.
Filmajánlók 03.
Filmajánlók 13.
Filmajánlók 09.
Filmajánlók 22.
Filmajánlók 12.
Filmajánlók 27.
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló
Filmajánlók 06.
Filmajánlók 25.
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 18.
Prince of Persia rendhagyó filmajánló
Underworld 1-4 elemzés
Filmajánlók 29.
Filmajánlók 21.
Filmajánlók ábécérendben
Filmajánlók 28.
Filmajánlók 20.

Dumplin' - Így kerek az élet

Dagi (Danielle Macdonald tökéletes), az ex-szépségkirálynő Rosie (Jennifer Aniston) lánya világéletében túlsúlyos volt, de jól megvolt ezzel, amíg molett nagynénje nevelte. A nagynéni halála után viszont nem találja a helyét, sorozatosak a konfliktusok az anyjával, míg végül úgy dönt, hogy nyílt lázadásként benevez a helyi szépségversenyre, aminek természetesen Rosie a fő szervezője. Amire nem számít, hogy mindjárt követői is lesznek...

Na, ha valamiből lehet féktelen giccsorgiát csinálni, akkor az ez a sztori. Ehhez képest a Dumplin’, bár nem teljesen mentes a kliséktől, valami hihetetlenül kecses eleganciával kerüli ki az összes csapdát, amit saját magának felállított: nem viszi túlzásba sem a politikai korrektséget, sem a feminizmust, és főképp nem lesz olyan rózsaszínűen meseszerű, amilyen már nincs is. Ehelyett szívhez szóló, életigenlő, megható és valami ritka emberközeli módon bizonyítja be a nézőnek, hogy a szépség igenis belülről fakad.

Mi

Amikor a személyiséged sötét oldala fizikai formát ölt, és rád támad egy bazi nagy ollóval, akkor már érzed, hogy nagyon el van rontva a nyaralásod. A Mi alkotói erre az alapötletre építettek egy hangulatos, és noha forgatókönyvi hézagoktól messze nem mentes, mégis szórakoztató és ügyes csavarral lezárt, közepesen véres, a feszültséget több helyen humorral oldó horrort. A színészi alakítások jók, különösen a főszereplő Lupita Nyong'o (hallott róla valaki? Én sem, pedig Oscar díja is van, Raf, köszi az infót.) tökéletes a kettős szerepben.

Stílusra/hangulatra a Mi kb. olyan, mint a Tűnj el!, ha az tetszett, ezt is érdemes bevállalni. Egy ponton meg olyan, mintha a Cabin in the woods zárójelenetét akarná újrahasznosítani, de nem kell aggódni, végül egész más lesz a végkifejlet.
Ja és még egyetlen film sem döbbentett rá ilyen vicces formában arra, hogy mennyi idős is vagyok. Sírva röhögős jelenet, hibátlan. Ha látod, tudni fogod. :-)

Most van most

Szilvi, a menyasszony megszökik az esküvőjéről, és beugrik a szabadnapos taxis, Petya kocsijába, azzal a céllal, hogy minél távolabb kerüljön a vőlegényétől, a családjától, de leginkább magától az eseménytől. Petya elvállalja a fuvart, inkább kíváncsiságból, mint a pénz reményében. Az utazás során persze megismerjük a sorsukat, a nő kezdeti ellenségeskedését rokonszenv váltja fel... bla, bla, bla, lehet folytatni az összes klisével, ami ilyenkor az ember eszébe jut.

A film, nos, helyenként jó. Sajnos leginkább nem jó, és hosszan sorolható, hogy miért: Tompos Kátya bűne a (néhány jelenettől eltekintve) irritálóan harsány alakítás, a forgatókönyvé Szilvi karakterének karakter teljesen inkonzisztens és több ízben abszolút életszerűtlen viselkedése, a rendezésé pedig az, hogy az egész történet összefüggéstelen epizódokra esik szét. Az egészről valahogy süt a koncepciótlanság, a kidolgozatlanság, az oda nem figyelés, a "jóvanazúgy" hozzáállás. Kár. :-(
Az egyetlen üde színfolt Mohai Tamás alakítása a jogászból lett laza taxis srác szerepében: az ő játéka igazán természetes és kedves, de még ő sem tudja megmenteni a filmet.

Marvel Kapitány

Raf ajánlója
Lassan egy éve várja mindenki, hogy mi lesz közkedvelt(?) Marvel hőseinek sorsa a Végtelen H-ború (lásd még: Infinity War) után. Beficcent egy Ant-Man and the Wasp is, de valahogy őket még mindig a partvonalon tartják (na jó, kivéve Civil War) - na meg elvileg nem sokat tett hozzá a nagy kérdéshez az IW legfontosabb két kérdéséhez: a "miafaxmostegyévetvárjunkhogykiderüljönmiva'?!" és a "na, ezt hogyan oldják meg?".

Ugye a stáblista utáni jelenet előrevetítette, hogy bizony jön Csoda Kapitány - jött is, egyfajta eredetsztorival. Azért egyfajta, mert nem a szigorúan vett eredetsztori (lásd még: ember -> baleset -> szuperképességek -> hős), hanem adva van egy amnéziás néni, aki elszakad a csapatától egy bevetésen, és ha már a Földre (pontosabban: C-53) kerül, megpróbálja kideríteni, ki is, mi is ő.
Aztán a végén kapunk egy átvezetést a Végjátékhoz, de inkább csak egy kis morzsát, nem valami bőkezűen mérték (ami nem is baj, az eddigi reklámkampány fenomenálisan semmitmondóan tökéletes).
Hogy milyen a film?
Jó.
SLJ (nem összetévesztendő Amanda Seyfried hasonló nevű, ámbár női karakterével a Ted 2-ből!) megfitalítva is nagyon jó (szerintem a büdzsé negyede az ő megfiatalítására ment el), Brie Larson nem ezért a filmért fog oszkárt kapni, de együtt nem rosszak (de ez inkább Fury érdemes). A macska ("A" "macska") szintén jó - bár nála helyenként eléggé kilóg a CGI-lóláb, Ben "ügyeletes gonosz karakter" Mendelsohn pösze, összetéveszthetetlen orgánuma elég hamar felismerhető (még ha saját arcával öt percig szerepel a vásznon), Jude Law meg reflexből hozza a karaktert.
Sajnos semmi igazi egyéni dolgot nem tudnék mondani, egy középmezőnyös alkotás, amit megment a buddy-cop stílus (+humor) és a macska.
VISZONT.
Értem én, hogy két ember rendezte - de az ég szerelmére, ha már ketten vannak, egyiknek sem jutott eszébe az, hogy ne egy centrifugára kössék a kamerát minden egyes bunyójelenetnél?! Egyszerűen minden küzdelemnél, 1-2 kivételtől eltekintve (a HÉV-es mammeres-átfordulós rész az egyik ilyen) jön a parkinsonos, 2000-es fordulaton pörgő centrifuga és pörög-forog-rázkódik és az ember azt se tudja, mi van...
Összességében egy jó popcorn múví a szokásos panelekből, csak picit megcsavarva, nulla egyéniséggel. Ha követed az MCU-t mindenképpen nézd meg - ha nem, akkor nem feltétlenül érdemes megnézned.

Vonat Busanba

A dél-korai filmesek már többször megmutatták, hogy értenek ahhoz, amit csinálnak. Az Oldboy, a Keserédes élet, a Bosszú ura mind elsőosztályúak, akár akciófilmként, akár thrillerként, akár drámaként nézzük őket. A Vonat Busanba című darab a zombifilmes kategóriában játszik, és bár sok újat nem tesz hozzá a műfaj szokásos elemeihez, dramaturgiában, karakterekben, forgatókönyvben a felsoroltakhoz hasonlóan kiemelkedő minőségű.

Noha a gesztusok helyenként a távol-keleti filmekre jellemzően eltúlzottak, mégis hitelesek és hatnak az érzelmek, látjuk a személyiségfejlődést, egy pillanatra sem enyhül a feszültség, átérezzük az exponenciálisan robbanó számú fertőzött között a túlélésért folyó harc kilátástalan poklát, és a remény mindezek ellenére soha ki nem hunyó lángját. Rég láttam ilyen jó élőhalottas horrort.

Kölcsönlakás

Dobó Kata első rendezése biztosan nem vonul be minden idők legjobb vígjátékai közé, de az is igaz, hogy messze nem olyan rossz, mint a híre. A szereplők nagy többsége kissé döcögősen adja elő a szerepét, és túlzottan sok a párbeszéd közben a szereplők között ide-oda ugráló vágás, de a poénok tűrhetően ülnek, működik a helyzetkomikum, Oroszlán Szonja frenetikus, Balla Eszterből meg valami rendíthetetlen, nyugodt derű sugárzik. Laza kikapcsolódásnak egyszer jó.

Az író (The motive)

Alvaro egy tehetségtelen író-aspiráns, aki egyszerűen nem hajlandó tudomást venni arról, hogy neki nem ezzel kéne foglalkoznia. Mikor tudatosul benne, hogy a legjobb drámákat az élet írja, úgy dönt, neki elég lesz dokumentálni az eseményeket, aztán hadd bonyolódjon a történet magától.

Természetszerűleg eljön az a pont, amikor ez sem lesz elég, és úgy dönt, saját kezűleg fog gondoskodni újabb, az izgalmakat fokozó fordulatokról. Súgok, ebből nem lesz happy end.
Kis költségvetésű spanyol darab, és nem igazán a legjobbak közül való. Tematikailag az olasz "A hely" áll közel hozzá, de az minden szempontból jobb és elgondolkodtatóbb, szóval inkább nézd meg azt.

Pókember: Hazatérés

A címben a hazatérés szó kettős értelmű: az USA-ban a "homecoming" az őszi középiskolai szezon egy, az érettségi bálra (távolról) hasonlító eseményét jelenti, és a történet tekintetében mindkét értelmezésnek jelentősége van.

A fiatal Pókember, alias Peter Parker (Tom Holland hibátlan a szerepben) leghőbb vágya, hogy csatlakozzon a Bosszúállók csapatához, akik persze egy idegesítő kis mitugrásznál többet nem látnak benne. Ez csak még jobban feltüzeli benne a bizonyítási vágyat, így keveredik a Keselyű (Michael Keaton) és csapata nyomába, akik földönkívüli technológia újrahasznosításával gyártanak nagyon is földi életek kioltására alkalmas fegyvereket.
A film értelemszerűen a Marvel Bosszúállók univerzumához kapcsolódik, de szerencsére a fókuszt nem az (egyébként látványosan megcsinált) akciójelenetekre helyezi, hanem a főhős személyiségfejlődésére, drámájára, a magánéleti áldozatokra, amiket kénytelen szuperhősként meghozni, így a történetet nem érezzük egy kiüresedett, megalomán, túltolt robbantássorozatnak.
Bónusz érdekesség: a 2018-as Spider-Man videójátékban Pókember mozgása teljesen hasonló a filmbelihez, és a kettő egyéb pontokon is kapcsolódik.

A cikk utoljára frissítve: 2019.05.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2019.05.05.