|
Don Jon
 |
Wolkens kritikája
Joseph Gordon-Lewitt írt és rendezett magának egy filmet. És ha már így
adódott, akkor nyilván beleírta, hogy szexelhessen Scarlett Johansson-nal meg
Julianne Moore-ral is. Nem hülye a srác, lássuk be. :-) |
De nem ám. A Don Jon ugyanis, ha nem is tökéletes, de első
nekifutásnak meglepően jó. Kissé nyersnek és darabosnak hat, és helyenként
sztereotip, viszont olyan erővel vágja a pofánkba a társadalomkritikát, hogy
csak nézünk kifelé a fejünkből. Nehéz eldönteni, hogy a pornófüggő, csajokat a
külsejük alapján pontozó, normális viszonyra képtelen, mindemellett totálisan
öntelt srác az antipatikusabb, vagy az őt erőszakosan a saját elképzelései
szerint megváltoztatni akaró, a személyiség helyett a társadalmi pozíciót
maximálisan előtérbe helyező csaj. Közben a történet legemberibb szereplője egy
kissé zakkant középkorú nő, az egyetlen, aki képes arra, hogy ebben, már a
kapcsolatokat is eldobható termékként kezelő társadalomban megmutassa egy
fiatal srácnak, hogy miről is szól a szerelem valójában? Milyen világ ez
már?
Az előzetes ne tévesszen meg senkit, ez bizony nem vígjáték, és nem is könnyű
romantikus film. Scarlett Johansson tökéletes ribanc, Julianne Moore törékeny
és sebezhető, mint mindig, Joseph Gordon-Lewitt pedig képes arra, hogy
megmutassa, milyen apró változás is elég tud lenni ahhoz, hogy valaki
utálhatóból szerethetővé váljon. Nagyon erős színészi alakítások egy erős
hangvételű, jól megírt, jól rendezett és még annál is jobban vágott filmben -
ilyen vérfrissítésre van a mai filmiparnak szüksége.
Raf kritikája
Egy nap mikor Micimackó...
Ja nem, ez egy másik sztori.
Egy napon, mikor Joseph Gordon-Levitt felkelt és eszébe jutott, hogy ha már
generációm egyik legtehetségesebb élő színészének tartják, akkor megmutatja a
világnak, hogy nem csak ifj. Brúszviliszt tudja eljátszani, vagy Robin a
kisujjában van - hanem írnirendezni is tud.
Tud. Elsőfilmesként egy kellemes alkotást tett le a celluloid-asztalra:
Egy olasz származású, öntelt, szellemi téren enyhe kihívásokkal küzdő
pornófüggő életébe nyerhetünk egy rövid bepillantást. Aki elmegy bulizni,
felszed egy csajt, megfekteti majd kimegy és ráránt egy jó poreszra. Mert a
film többet ad, mint a csajok tudnak. Majd ezt meggyónja hétvégén, hétközben
pedig gyúrás közben lerója a penitenciát.
Ez még jól is megy míg össze nem találkozik Scarlett "külteleki picsa, de
rohadt jól csinálja" Johansonnal. És itt fenekestül felfordul az élete. Főleg
mikor a szöszi rajtakapja pornónézésen. Ekkor Jon...
Igen.
Többet nem árulok el (mert egyrészt lejön a trélerből, másrészt nézd meg. Egy
szórakoztató jó karakterekkel és elég jó színészekkel.
Gravitáció vs. Fogságban
|
A Gravitáció után a Fogságban volt a következő olyan film, amit a
kritikák agyba-főbe ajnároznak. Ha nem írtam volna már külön ajánlót a
Gravitációról, akkor most remek lehetőség lenne őket párhuzamba állítani, noha
az egyik sci-fi, a másik meg krimi, ha történetükben nem is, de egyéb
jellemzőikben sok a közös. Annyira sok, hogy... na jó, tulajdonképpen legyen
mégis dupla ajánló. :-)
Mi is lehet a közös egy másfél órás, kétszereplős, űrben túlélős, fantasztikus
filmben és egy sokszereplős, két és fél órás krimiben? Hát, mint említettem,
a sztoriban semmi. A Gravitációnak mondjuk amúgy sem sok van :-), a Fogságban
sztorijáról meg keveset lehet elmondani anélkül, hogy az ember néhány lényeges
fordulatot le ne lőjön. Röviden annyi a lényeg, hogy valaki elrabol két hatéves
kislányt, és a rendőrség (Jake Gyllenhaal nagyon jó) meg az ő munkájukkal és
hatékonyságukkal elégedetlen, kétségbeesett apa (Hugh Jackman is nagyon jó)
egymással párhuzamosan, külön szálon próbálja felderíteni a
bűncselekményt. |
És hogy az eredmény vajon miben hasonlít a Gravitációra?
- mindkét filmben gyakorlatilag az összes jelenetben ott van a Föld a
háttérben :-D,
- mindkét film megmutatja, hogy vészhelyzetben az ember olyasmikre is képes,
amit magáról sem hitt volna,
- a főszereplők tényleg jók, de annyira nem, mint amennyire dicsérik őket,
- egyik film sem unalmas, sőt, nagy a feszültség, végig lekötnek, mégis
érezzük, hogy lehetettek volna rövidebbek,
- a logikai hibák egy részére csak utólag jövünk rá, akkor viszont annál
zavaróbbak. A Fogságban esetén több kulcsfontosságú szál marad elvarratlanul,
több sorsfordulónak tekinthető eseményre semmi magyarázatot nem kapunk,
- a fentiek miatt mindkét film a "nem kellett volna sokkal többet dolgozni a
forgatókönyvön, és sokkal jobb is lehetett volna" utóízt hagyja a nézőben.
Egy dolog viszont tagadhatatlan erőssége a Fogságbannak: pontosan érzékelteti,
hogy a lelkiismeretesen végzett rendőri munka jutalma sem szükségszerűen a
siker, a dicséret, a hála, és a lelki béke. És ezt Gyllenhaal visszafogott
játéka jobban megmutatja, mint a gyerekéért aggódó apa rettegését Hugh Jackman
kézremegése, arcizom-rángása és könnyei.
Gravitáció IMAX 3D
 |
Wolkens kritikája
A Gravitáció az a film, amiről mindenki dicshimnuszokat zeng, hogy milyen okos,
milyen szép, milyen hatásos a zene, milyen jók a színészek (mind a kettő :-)),
szóval úgy általában az év filmje. Én pedig beültem, néztem, tátottam a számat,
és gyönyörködtem, hogy igen, minden stimmel a legapróbb részletekig, a kis
kocka énemet melegség járta át, hogy igen, lehet úgy is filmet csinálni, hogy
a fizikai baromságok nem csapják agyon az egészet... |
... és tartott az egész talán a film harmadáig, mikor jött a Nagy
Fordulat a történetben, egy akkora ostoba, kapitális, értelmetlen,
átgondolatlan fizikai baki kíséretében (ami ráadásul a forgatókönyv minimális
módosításával elkerülhető lett volna), hogy az egész atomjaira hullott bennem,
mint az űrállomás, mikor átsüvít rajta néhány tízezer km/órával az űrszemét.
És innentől kezdve másra se bírtam figyelni, mint hogy milyen egyéb hibák
érhetők tetten a vásznon, és pattogott a fejemben, hogy miért, miért, miért
nem lehetett csak még egy kicsit gondolkodni a dolgon, és akkor hibátlan
lehetett volna az egész. És járna neki, ha nem is 10-ből 10 pont, de mondjuk
8 az biztosan. De így...
Bocs, srácok, a Gravitáció nekem nem az év filmje.
Raf kritikája
Nem, gravitáció (egyesek szerint igazából nincsen is, csak a Föld szivat
minket), avagy Bullok Szandra talpa a szopórollerre ragasztva.
A nem túl távoli jövőben vagyunk, ahol még/már vannak űrsiklók, s szegény
nyugdíjas Hubble űrteleszkópot próbálja főhősnőnk megjavítani. Mikor az
oroszok (kik mások?!) felrobbantják egy műholdjukat, ami láncreakcsiót indít
el, s hirtelen egy hatalmas nagy törmelékfelhő tart űrhajósaik felé.
Természetesen nem megy el mellettük a sok kis bizbasz, hanem megsorozza őket,
aminek köszönhetően az expedíció létszáma szignifikánsan redukálódik. Na meg
Zandra is elrepül a 'csába, de Ross doktor a Vészhelyzetből a segítségére
siet.Innentől már csak a túlélés és a hazajutás a cél, más nem is nagyon
lehet...
Kifogy a levegő? Van elég üzemanyagunk? Van még vodka a fedélzeten? Csomagoltam
tiszta űrruhát az útra? Messze van még?
Egy lélegzetelállítóan székbe szögező alkotással van dolgunk. Legalábbis az
első fél órában. Amiben van egy dramaturgiailag teljesen indokolatlan és
felesleges ijesztgetés. Aztán a második fél órában már csak azt látjuk, hogy
hogyan kell valakinek A pontból B-be eljutnia, aztán ott megoldani egy
fejtörőt, aztán B-ből C-be, ahol újabb fejtörő és akrobatikai feladat,
aztán...
Nem rossz film ez, de inkább a látvány, ami miatt megéri megnézni. Engem már
kicsit untatott a vége felé az ifjú Werther, ehh, izé, a színész
szenvedései...
Persze összességében SOKKAL jobb az Avatárnál (mi nem? Na jó, a
Prométheusz NEM) - mármint ha látvány-alapú cuccokat hasonlítunk össze.
Nézd meg, bámulj, ha olyan vagy, markold meg a karfádat a moziban, aztán menj
haza és gondolkodj el rajta, hogy most akkor Wolkensnak vagy nekem volt igazunk
az ominózus bakival kapcsolatban - vagy az igazság "dazwischen" van?
Döntsd el te.
Semmiképpen sem az év filmje - azt egyelőre meghagyjuk nagy eséllyel a
Rush-nak.
7/10
Érdeklődőknek szívesen elküldjük a listát, hogy hány hibát találtunk a
filmben a net böngészése nélkül. :-)
Riddick IMAX
 |
Wolkens kritikája
Egy kihalt, sivár bolygó, egy kopasz, kigyúrt, szökött fegyenc, aki lát a
sötétben, és sok-sok vérszomjas monszta, akik szép sorban fogyasztják a
mellékszereplőket: a "Pitch Black - 22 évente sötétség" a B kategóriás sci-fi
horrorok egyik nagy királya 2000 óta. Lett belőle folytatás, ami egyszerre volt
teljesen más és mégis abszolút illeszkedett az eredetihez, lettek belőle
játékok, ahol a főhős bőrébe bújhattunk. Szépen bővült a Riddick univerzum, és
most itt az újabb mozifilm, nemes egyszerűséggel Riddick címen. Rajongóként
persze nagyon vártam, kíváncsi voltam, mit kapunk... |
Egy kihalt, sivár bolygó, egy kopasz, kigyúrt, szökött fegyenc, aki
lát a sötétben, és sok-sok vérszomjas monszta, akik szép sorban fogyasztják a
mellékszereplőket: a Riddick olyan pofátlanul másolja az első film
forgatókönyvét, hogy el se hisszük. És amit még kevésbé hiszünk el: a darab
ettől még abszolút szórakoztató marad. Vin Diesel, akinek szíve csücske ez a
karakter, nem követte el azt a hibát, ami a folytatások jelentős részét
élvezhetetlenné teszi: nem akart több vért, látványosabb harcjeleneteket, több
hullát, több hősiességet. Na jó, több meztelen női mellet azt igen :-), de ez
csak a film B kategóriás jellegét hangsúlyozza, és teljesen passzol. Ahogy a
macsó beszólások, a nyomdafestéket nem tűrő párbeszédek, és a miszlikbe
aprított nyálas szörnyek is. Diesel tudatában van annak, hogy belőle sosem lesz
mesterszakács, nem is pályázik Michelin csillagra. Helyette a pofánkba tol egy
bazi nagy, szaftos, régi stílusú hamburgert, nesze, egyétek. Nekem ízlett.
:-)
Raf kritikája
Amikor Sötétbenlátó Barátunkat utoljára láttuk akkor éppen a Nekromongerek
vezérévé választották. Most pedig egy félsivatagos bolygón próbál életben
maradni - és egyébként is eléggé rottyon van. Ami elnézve az élővilágot
(fülestigriskutyák, kénes tavak, mérgező harapású kétlábú izék
skorpiófélefarokkal, stb) nem egy diadalmenet. De a Kopasz Figura visszavedlik
ösztönlénnyé és szép lassan boldogulni kezd - sőt, Mélyhangú Kisherceget is
játszik.
De ugye, minden idillnek vége szakad egyszer - itt sem fenékig kejfel az élet:
ha eső jön, baj jön. Ezért lead egy vészjelzést - amire megjelenik egy majd két
űrhajó. Az egyiken szedett-vedett fejvadászok, a másikon meg Starbuck és
valaki, akinek elintézetlen ügye van Izom Gyurival.
Na, és innentől fogva lényegében megkapjuk az Aliens/Terminátorkettő-receptet:
az első részt félig-meddig lemásolva csak bónusz fegyverekkel. NAGY
fegyverekkel. SOK fegyverekkel.
És esővel.
Hogy jó-e a film? nem rossz. Jó. Kicsit több kreatívkodással talán egy tényleg
jó filmet lehetett volna csinálni belőle, de sebaj: aki szerette Csillogó Szemű
Gyilkosunk eddigi filmjeit, nem fog csalódni. Élvezhető, jó film. De azért ha
jobban mögé nézel, csak marad egy kis hiányérzeted. De azért nem olyan sok.
Ami sajnos ennél is sokkal rosszabb moziélménnyé teszi a filmet (ami amúgy
veszett jól néz ki a zenekari árok felett feszülő hatalmas imakszvásznon), az a
szinkronhoz való ragaszkodás: nem rossz a szinkron, de aki egyszer hallotta már
Win Benzin-t a rekedt, mély hangján kérdezni, hogy "Are you afraid of the
dark?" - az nem fog semmilyen szinkront élvezni anymore.
Bónusz: Howard Wolowitz ezt a filmet a "kötelezőmegnéznednaponta" kategóriába
sorolja.
Családi üzelmek
 |
Wolkens kritikája
Kamunyaralás, kamugyerekek és Jennifer Aniston, mint kamuanyuka: ez a recept
már a Kellékfeleségben is remekül működött, így a Jóbarátok egykori sztárjának
nem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy igent mond-e erre a szerepre. Kérdés,
hogy a történetében még az enyhén szólva nem túl jól sikerült Rumlis vakációra
is emlékeztető Családi üzelmek vajon melyik szintet hozza a két előd
közül. |
A jó hír az, hogy az előbbit. A film humora meglehetősen vaskos,
több ponton erősen feszegeti a jóízlés határait, de nem töri át őket. Egymást
érik a pikáns poénok, a sztori pörög... Ja, hogy mi is a sztori? Nos, annyi,
hogy David, az mezítlábas drogdíler (Jason Sudeikis) rablás áldozatává válik,
így jobb lehetőség híján elvállal egy drogfuvart Mexikóból, hogy az adósságát
törlessze. Álcázásként szer(v)ez magának kamucsaládot, a rúdtáncos Rose
(Jennifer Aniston nagggyon dögös :-)), a lázadó punkcsaj, Casey (Emma
Robertsnek nincs nagyon más dolga, mint a szemét forgatni, de azt elég
hitelesen csinálja :-)) és a lúzer Kenny (Will Poulter valójában mázlista, de
erre majd rájöttök, ha megnézitek a filmet...) személyében. Aztán ahogy az
lenni szokott, semmi sem úgy sül el, ahogy kellene.
Közel két óra jó móka, térdcsapkodós, előttünk-levő-széktámla-lefejelős, száj-
és hasfájást okozó szituációkkal és szövegekkel. Nem kifejezetten
intellektuális humor, de Jennifer Aniston vetkőzőshowjának szájtátva történő
megtekintése után nem igazán illik nyafogni a magasröptű gondolatok hiányáról.
;-)
Raf kritikája
Nehéz a piti drogdílerek élete - se családod, csak a drogbiznisz, s mikor
segíteni akarsz valakinek adott esetben mindenedet ellopják, s te ott állsz
letolt gatyával, pénz nélkül - és a "főnököd" a jussát követeli. Mit tudsz
tenni ilyenkor? Például elvállalod a megbízatást, hogy csempéssz át egy kis
füvet Mehikóból. Na de hogyan?! Nem olyan egyszerű az.. Hacsak nincsen egy
tökéletes álcád. Milyen a tökéletes álca? Például egy Multipla. Vagy egy
bazi nagy lakóautó és egy szerető (ál)család.
Főhősünknek egyik sincs.
Vagy mégis? hisz álnejnek ott van Récsel a Jóbarátokból, mint munkanélküli,
csőd szélén tántorgó sztripper; fiúgyermeknek tökéletes a Rémbó fiának és a
Narnia kis balfékjének a szereplője, az édesanyja úgyis otthagyta; leánynak meg
Eric Roberts hajléktalan kislánya.
Hogy ebből mi sül ki? Konkrétan az év egyik vígjátéka. Per pillanat a "40 és
annyi"-val verseng a címért (a 40(...) azért veszít, mert az túl életszerű..
:-D ).
Mégha Aniston sokkal haloványabb, mint a tavalyi Förtelmes főnökökben, azért
jó. Akik kedvelik (férfiak) örülhetnek, hogy stripteasel kicsit. A nők pedig
irigykedhetnek, hogy a vén k...a milyen jó formában van. Bár aki ennyit
dolgozik.. :-P
9/10. Mert túl sok tízes film nincs. :-P Így is nagyon-nagy eséllyel az év
vígjátéka.
Grabbers - Csáposok
 |
Wolkens kritikája
Vidéki kisvárosba szörnyek érkeznek, hogy ott szaporodjanak, és ehhez
természetesen embert kell enniük: na ez még az Elysium alapötleténél is kevésbé
eredeti. De persze azért jól szórakoztunk anno a Critters-en, a Gremlins-en, az
Alligátoron, a Tremors-on, meg az összes zsékatos cápafilmen. Mert attól, hogy
valami nem A kategóriásnak készül, még lehet jó. |
És a Grabbers pontosan illik ebbe a sorba, mert, annak ellenére,
hogy szemérmetlenül felhasználja a műfaj összes kliséjét, egy pillanatig sem
unalmas, és egyáltalán nem koppintás-szagú. Főleg, mert ír filmről van szó, és
ennek megfelelően az élet minden problémájára az a megoldás, hogy jól be kell
rúgni. Házipálinkát a földönkívülieknek, nem kellenek ide X-akták! :-)
Megjegyzem: mindemellett a vizuális effektek egyáltalán nem B kategóriásak...
a film az elvárásokhoz képest abszolút kellemes meglepetés!
Raf kritikája
Adva van egy kis sziget. Aminek közelében földet ér egy csápos Izé. Ami
természetesen embereket eszik. Pedig micsoda horrort lehetne forgatni egy
földönkívüli VEGAcucc támadásából, ahogy az emberek védik a terményüket... Na
de félre a copyright-os filmtervemet, itt a Csáposokról van szó.
Na, ugye az eddigi leírás alapján nem egy észbontó akármi.
No, de ha hozzátesszük, hogy mindez egy ÍR szigeten játszódik, mindjárt más
lesz a söröshordó fekvése!
Mert bizony itt a legtöbb szereplő alkoholista. Nem kicsit. Kivéve a női
főhőst. De azért róla is gondoskodnak ám a többiek! :-)
Egyszeri szórakozás - de annak nagyon jó! Éljenek a sztereotípiák! :-)
7,3/10
RED 2
 |
Wolkens kritikája
A vicces helyzet az, hogy a RED 2 szereposztásában a legnagyobb akciósztár ugye
Bruce Willis, az alakítása viszont olyan vérszegény, mint Drakula hűtőszekrénye
közvetlenül a vérbankban tett látogatást megelőzően. :-) |
Hiába a CIA, a KGB, az MI6 meg a többi, három alfanumerikus
karaktert tartalmazó nevű titkosszolgálat összes katonája, a fegyverek, a
lövöldözés meg a száguldozás, ezt az akcióvígjátékot két nő uralja: Mary-Louise
Parker alakítását a szinkronban Kökényessy "Jennifer Aniston magyar hangja"
Ágnes teszi egyszerűen tökéletessé, Helen Mirren pedig egyszerre elegáns,
vagány, nőies, profi gyilkos és mesterlövész. Kettejük beszólásai, gesztusai és
mimikája adják a film legélvezetesebb pillanatait. Oké, John Malkovich és Sir
Anthony Hopkins is remekel, de hát tőlük megszoktuk. :-) Szóval végülis nem
annyira rossz ez, csak szegény Willis bácsi arca merevedett kővé, mikor a
Drágán add az életed százhuszonharmadik folytatásában a kettes számú
arckifejezést, az "összevont szemöldök"-öt gyakorolta. :-)
Raf kritikája
Az első rész egy - itthon - nem annyira ismert képregény adaptációja volt pár
elég híres arccal - és egy erős közepes megvalósítással. Olyan "egyszer
elmegy"-féle film volt.
Szerencsére a második rész azért többet nyújt. John Malkovich és Helen Mirren
lubickol a szerepében - még haloványabbá téve az egyébként is pocsék Bruce
Willis-t - számukra ez egy jutalomjáték amivel élnek is.
Nem az év legszórakoztatóbb akciófilmje, de mégis a "nagy öregek" sziporkázása
(kivéve BW) feledteti ezen hiányosságokat.
7,5/10
Elysium - zárt világ
 |
Wolkens kritikája
A 22. században a Föld túlnépesedett, járványok tizedelik a lakosságot, nyomor
a köbön, a gazdagok persze elkülönülve élnek és virulnak az Elysium
űrállomáson, bla-bla-bla. Lássuk be, nem ez minden idők legeredetibb
posztapoliptikus sci-fi ötlete. Kérdés, mit lehet kihozni egyáltalán ebből,
hogy a néző ne csóválja a fejét és ne ásítozzon. |
Nos, fejcsóválás akad, mert sajnos a film egyáltalán nem mentes
logikai hibáktól és néhány ordító fizikai bakitól. A meglepő az, hogy ettől még
nem válik nézhetetlenné, és nem is fordul önmaga paródiájába. Ásítozás pedig
egyáltalán nincs, mert az Elysium összességében egy végig feszes, pörgős, sötét
hangulatú, jófajta sci-fi akciófilm. Matt Damont a Bourne-trilógia óta szívesen
látjuk lövöldözni meg verekedni, de az igazi kellemes meglepetés Jodie Foster
az űrállomás hidegvérű, kegyetlen, gyilkos mosolyú, és mindenre elszánt védelmi
miniszterének szerepében, olyan izmos vádlikkal, hogy már az félelmet kelt a
nézőben, amikor rövid szoknyában jelenik meg a vásznon. :-)
Közel két óra remek utópia, a fröcsögően nyálas és hatásvadász befejező
perceket leszámítva abszolút nézhető. Szóval amikor a fináléban elkezd mindenki
lassítva futni nagyzenekari aláfestéssel, akkor csukjátok be a szemeteket,
takarjátok el a fületeket, és öt percig maradjatok is úgy. :-)
Raf kritikája
Igazából a geekz kritikájának első mondatával szinte mindent elmondhatok a
filmről: "Neill Blomkamp ott rontotta el, hogy a District 9-t merészre,
formabontóra, elgondolkodtatóra csinálta meg, és ezután nem csoda, ha egy
közönséges akciófilm csalódásként verdesi a biztosítékot az író-rendező
rajongóinál."
És ez így is van. Mindezek ellenére egy jó filmet kapunk a mozijegy áráért -
egy olyan élethű dísztópiát kapunk az arcunkba, hogy az már gyomorforgatóan
élethű...
Sok rosszat nem tudok mondani a filmről - talán az, hogy elkeserítően élethűen
mutatja meg mi vár(hat) ránk pár év(tized) múlva...
A legjobb kikacsintás BÁRMELYIK akciófilmre mikor főhősünk letépi egy autó
visszapillantóját, hogy a tükörből kémlelje mi vár rá mögötte.. És.. Na de nem
spojlerezek. :-) Nem tudom mit hoz még az idei év, de szerintem
megelőlegezhetjük neki az év akció-sci-fi címét.
ui.: Sharlto Copley szokás szerint magnifikánsan csúcs volt!
8/10 (a "fránya" D9 miatt :P)
Szerelem, örökség, portugál
 |
A latin vígjátékoknak van valami utánozhatatlan hangulata. Ilyen volt a
"Szerelem, pasta, tenger" meg a "Mediterrán finomságok", és pontosan ilyen a
"Szerelem, örökség, portugál" is (a cím fordítása valószínűleg nem véletlenül
hajaz az előbbi említett filmre). Már-már karikatúra szintig sarkított
karaktereik ellenére abszolút életszagúak, szerethetőek, vidámak és tökéletesen
keserédesek. |
A történet főhőse ezúttal a Franciaországba emigrált középkorú
portugál házaspár, Maria és José, akik 30 éve végzik megbízhatóan szerény
életszínvonalat biztosító munkájukat, míg egy napon a nyakukba nem hull egy
mesés családi örökség Portugáliában. Nincs más dolguk, mint felmondani őket
évtizedek óta kizsákmányoló munkáltatóiknál, és elindulni vissza álmaik
otthonába. Persze az élet közbeszól... szerelem, kötelességtudat, és a
változások elfogadása mind-mind nehezítik a bizonyos első nagy lépés
megtételét.
Persze tudjuk, hogy ez egy könnyű nyári vígjáték, ami a kacagásról szól, nem
harcról, árulásról vagy mély morális dilemmákról. Be lehet ülni rá minden
kockázat nélkül, aztán egy forró nyári estén a teraszon ücsörögve egy pohár
portói mellett felidézni a legkedvesebb pillanatait.
Női szervek
 |
Sandra Bullock valamikor az ezredforduló környékén csinos, egyedülálló
FBI ügynöknőt játszott, és most megint azt játszik. A hamvas szépséges figura
már nem lenne hiteles, szerencsére ezzel mindenki tisztában volt, aki szerepet
vállalt a film elkészítésében. Régi kedvenc színésznőnk ehelyett egy
kibírhatatlan, szabályzatmániás, karrierista és karót nyelt hárpiát alakít, aki
az áhított előléptetés érdekében próbál mindent megtenni. Pechjére a sors az
útjába sodorja Boston legkeményebb, legkövérebb és legrendetlenebb nyomozónőjét
(Melissa McCarthy egyszerűen imádnivaló). Innentől a sztori a szokásos:
konfliktusok, összecsiszolódás, vállvetve harcolás, és persze az aránylag nagy
pontossággal megtippelhető :-) befejezés. |
Noha vannak határozottan érzékelhető mélypontok a filmben, ahol a
sztori nagyon leül, a Női szervek összességében meglepően élvezhetőre
sikeredett, és szerencsére sehol nem süllyed a fingós-böfögős vígjátékok
színvonalára, ami egyébként a történetből és a karakterekből következhetne.
Laza szórakozásnak vállalható, de egynél többször valószínűleg nem fogunk két
órát rááldozni.
Tűzgyűrű IMAX 3D
 |
Ajánló gyanánt párbeszéd a moziból kifelé jövet:
- A forgatókönyv egy nagy nulla, nincs két értelmes mondat.
- Óriásrobotok! Bunyóznak a víziszörnyekkel!
- Egymást érik a durvábbnál durvább logikai hibák.
- De óriásrobotok! Bunyóznak! A víziszörnyekkel!
- A fizika, mint olyan felejtős.
- Nem érted? Óriásrobotok! És bunyóznak a víziszörnyekkel!
- A karakterek totál kidolgozatlanok.
- De baszki! ÓRIÁSROBOTOK! ÉS BUNYÓZNAK! A VÍZISZÖRNYEKKEL! Az olyan cool!
- (feladja)
:-) |
Az acélember
 |
Raf kritikája
Ez a film nem igazán jó. Szép, jól méz ki meg minden - de, mint az Avatar,
teljességgel üres.
És erről igazából a forgatókönyv/sztori (igen vaze, Nolan keze is benne volt,
mélyen!) tehet. mert míg a Hupikék Cicatörpikék esetében a sablonos,
kiszámítható és unalmas pokahontasz-történet tehet(ett) róla, itt addig az
egysíkú karakterek. No meg az emberi hülyeség. |
Milyen emberi hülyeség? Hát nem Kal El-ről, Jor El fiáról, a
kriptoni fickóról szól a film? Aki a piros alsógatyáját a nadrágján hordja?
Naná, róla. Csak éppen beletettek sok-sok statisztát és ágyútölteléket. Akik
legyenek repülőgéppel, gyalog és kézifegyverrel csak lőnek és lőnek és lőnek és
lőnek és lőnek és lőnek és lőnek és lőnek, pedig látják, hogy annyira sebzi az
ellent a lövedék mint Chuck Norrist a szarkazmus. SEMENNYIRE.
A pénzt tutira visszahozza a film (bár a Jú Essz of Éjben második héten nem
kicsit bicsaklottak meg a bevételi adatok!), de sose fogjuk úgy bármikor
felemlegetni, mint mondjuk tesszük az X-Men: Origins-szal.
Látványos film 0,652 dimenziós karakterekkel, feka Perryvel, Jimmy Olson
nélkül, városrombolással és Zod tábornokkal. Meg minden idők (ilyen
szempontból) legkúlabb Clark Kentjével/Kal El-jével: hiszen a vér szerinti apja
és a nevelőapja is Robin Hood. Na meg egy üvöltöző és köhögő
Acélemberrel.
5/10
Szemfényvesztők
 |
Raf kritikája
Egy film, melyben Batman inasa alkalmazza Columbust, Tallahassee-t, Borat nejét
meg a kevésbé szimpatikus Franco-fivért. Ők négyen a Négy Lovas. Bűvészek.
Persze ott van még Batman hadimérnöke is (ő akarja lerántani a leplet a NL-ről)
és Hulk is Dr. Banner képében - aki most éppen az FBI alkalmazásában áll. Aki
mellé a Brygantik francia csaja csatlakozik (és milyen jól tartja
magát!!!!!!) |
Négy hősünk (?) összeáll, bűvészkedik, s közben egy nagy fogásra
készülnek. Ami egyben egy nagy előadás is lesz. És ott van a Múlt Rejtélye is.
Meg csavar. Kis "cs"-betűvel. És látvány, trükkök. Mardi gras. Üldözés.
Átverés. Illúzió.
S hogy milyen a film? Sztárparádésan szórakoztató. Sajnos a csavar csak
kicsit az, de minden kis apró hibája megbocsátható a filmnek (na nem mintha sok
lenne!). És a szinkron is jó.
Mindenképpen nézős.
8,5/10
Love and lemons - az igazi szerelem receptje
 |
Gyerekek, ha valaki azt mondja nekem korábban, hogy 2013 talán
legbájosabb romantikus vígjátéka Svédországból fog érkezni hozzánk, hát,
körberöhögöm.
Pedig de. :-) |
Felcsípve
 |
A francia romantikus vígjátékoknak mindig is volt valami sajátos bája.
Közös bennük, hogy teljesen mindegy, milyen korkülönbség (Kellemes Húsvéti
Ünnepeket), társadalmi helyzetbeli különbség (Topmodell a barátnőm),
személyiségbeli különbség (Szívrablók) van a nő és a férfi között, a szerelem
bárhol, bármikor, bárkit utolérhet. A Felcsípve is ezt a vonalat erősíti, a
felsoroltak közül a korkülönbséges kategóriába sorolódik be. |
Alice egy divatmagazin szerkesztője, elvált, közel negyvenéves, és
egyetlen célja, hogy végre főszerkesztő lehessen az újságnál. De, ahogy az
lenni szokott, a nyomában már ott liheg a fiatal konkurens, aki kevésbé karót
nyelt, és persze kevésbé erkölcsös. A hurok egyre szorul, és Alice végső
kétségbeesésében úgy dönt, hogy fiatalosságát és nyitottságát bizonyítandó,
rájátszik egy pletykára, és viszonyt kezd egy húszéves egyetemista sráccal,
Balthazarral...
Aki nem találja ki, milyen konfliktusok lesznek a filmben, és mi lesz a vége,
az üljön le egyessel :-), a Felcsípve nem a történet eredetiségétől jó, hanem
attól, hogy a szereplők imádnivalóak. Virginie Efira gyönyörű és észbontóan
dögös anyuka, emellett hibátlanul hozza a korosztály dilemmáit és aggodalmait,
Pierre Niney pedig kedvesen esetlen, tökéletes hősszerelmes, aki nem is érti,
hogyan hullhatott az ölébe ez az istennő. A mellékszereplők közül Charles
Berlingről érdemes megemlékezni, aki jutalomjátékot játszik Balthazar apjának
szerepében és szemmel láthatóan nagyon élvezi, de a többi karakter is nagyon
eltalált.
Tökéletes nyáresti randimozi. Egy könnyű oportó illene hozzá, de sajnos azt nem
adnak a mozik büféjében, úgyhogy majd a DVD változatnál... :-)
Transz
 |
Wolkens kritikája
Megint egy film, aminek a történetéről három mondatnál többet bűn mondani, és
még azokat is nagyon óvatosan kell megfogalmazni, hogy az ember egyetlen
fordulatot se lőjön le. Íme a három mondat: Simon (James McAvoy) és társai
ellopnak egy 25 millió fontot érő festményt, pontosabban Simon átveri a
többieket, és elrejti a képet. Társai, akik nem kicsit veszik zokon ezt :-),
természetesen megpróbálják kiszedni belőle, hogy hová tette. Sajnos ezúttal a
puhára verés nem segít, mivel akció közben Simon szerzett egy fejsérülést, és
emiatt nem emlékszik semmire, így a banda egy hirtelen ötlettől vezérelve
hipnózis-szakértőhöz fordul... |
Az alapötlet remek, a megvalósítás még annál is jobb. Izgalom,
csavarok a történetben (igen, tényleg,
igazi
csavarok ;-)), és persze
egyre kevésbé világos, ki ver át kit, máshogy fogalmazva, mi is volt előbb, a
tyúk vagy a tojás... Danny Boyle igazi jófajta thrillert rakott le nekünk az
asztalra, szinte hibáktól mentesen. A három főszereplő úgy uralja a
mozivásznat, hogy a többi színészt akár papírmasé bábukkal is helyettesíthették
volna. James McAvoy későn érő típus, mint Leonardo diCaprio, már most nagyon
jó, de gyanítom, egyre erősebb karakterszínész válik majd belőle. Vincent
Cassel kisujjból hozza az arrogáns, de félnivaló bandavezért. Rosario Dawson a
hipnózis-terapeuta szerepében ha kell, tökéletesen megnyugtató hangon duruzsol,
ha kell, sugárzóan erotikus, ha kell, megtört és szomorú, és ha kell,
megmutatja, milyen jól tud a borotvával bánni... ;-)
Mindehhez adjunk egy remek soundtracket, egy fantasztikus látványvilágot,
amiben egyre kevésbé tudjuk eldönteni, hogy mi a lázálom, mi a hipnózis, és mi
a valóság. Meg egy olyan látványos finálét, ami nem a ráköltött
dollármillióktól működik, hanem a színészektől, a kameraszögektől, a
vágásoktól, a zenétől... és annyira működik, hogy a nézőnek borsózik a
háta.
Raf kritikája
Az az igazság, hogy mindig is szerettem Danny Boyle filmjeit. Mármint az
összeset amit láttam tőle. Akármibe nyúlt bele, mindenben maradandót és
eredetit alkotott. Szerintem.
Xavier Professzor Mr. Monica Beluccival közösen el akar lopni egy festményt.
Mr. Belucci a ganxsta, Prof X pedig az, akinek ki kéne mentenie vész esetén a
festményt. Csak éppen az egész nem végződik jól. Xavier-t leüti
"a-világ-egyetlen-francia-heteroszekszuális-koreografárja", aki így (főleg a
stressz és a félelem miatt) elfelejti hol a szajré.
Gengszter barátaink így elviszik egy találomra kiválasztott hipnózisos
kezelésre - Becky-hez, a Mooby's volt étteremvezetőjéhez.
És itt kezdődik a kavarás: egy idő után nem tudni mindig, hogy mi a valóság, mi
a transz s hogy egyáltalán ki kivel van és mit akar.
Persze a film végére megkapjuk a megoldást és a feloldást is - ami helyenként
garantált pofoncsapás. És a csavar itt tényleg az. Sőt, csavar a csavaron
belül - csavarszepsön (aka: Screwception).
Férfirajongók figyelmébe: Becky tol egy full frontál nuditit - ami pedig, ha
hiszitek, ha nem: abszolúte nem öncélú, SŐT!
Kihagyhatatlan.
9,5/10
Halálos iramban 6
 |
Wolkens kritikája
Amikor 2011-ben végigröhögtük a Halálos iramban 5. részét, azt mondtam, kész,
ez itt az autópornó csúcsa, ezt már nem lehet fokozni. A 6. rész mégis
megpróbál rátenni mindenben egy lapáttal, és majdnem sikerül is neki. Bő két
órán keresztül pörög az akció, eszement a száguldozás, kőkemény a bunyó, az
előző részben összeállt teljes csapat jelen van, a látvány láthatóan pénz nem
számít alapon készült, jók a poénok, működnek a csavarok... nagyjából minden
stimmel, a film mégis lemarad a versenyben egy erős tizedmásodperccel. |
Félreértés ne essék, a film abszolút szórakoztató, a sorozat (és az
autók) rajongóinak kötelező. A polcon meg rögtön ki lehet hagyni plusz egy
DVD-nyi helyet - a zárójelenet elég nyíltan megágyaz a 7. résznek, amiben Jason
"szállító" Statham lesz a rosszfiú. Köszönjük, kérjük. :-)
Magyar szinkron best of: "Nagy fába vágtad a
fejedet...
" Ú, ez fájt...
:-) Aki meg tudja tenni, nézze angol eredetiben, a szinkronhangok erősen
rontják az élvezetet.
Raf kritikája
Tegnap sikeresen megnéztük a filmet.
Azóta az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert két kötetnyi
közhelygyűjtemény elpuffogtatásával a film első felét félig-meddig
kivégezték.
De nevet is, mert sikerült egy szórakoztató, magát nem komolyan vevő filmet
csinálni - ami majdnem olyan jó, mint az előző (ötödik) rész.
És végre egybe olvasztották a két idővonalat - akik nem lennének teljesen
képben: az időrend: I - II - IV - V - VI - III. ÉS VII. Mert Sztatám Józsi
benéz rendet rakni a (minden bizonnyal elkészülő) következő részben.
Autópornó meglepően kevés lengén öltözött bigével, látványos ÉS hihetetlen
akciójelenetekkel, szerethető karakterekkel, két kigyúrt Sexpír-színésszel,
nekifutásos headbuttal, egy kisebb csavarral és autókkal. Meg autókkal.
Versenyekkel. Városamortzációkkal. A Világ Leghosszabb Kifutópályájával.
Szórakozással.
Szeretted az ötödik részt? Vagy úgy eddig mindet (kivéve a bődületesen rossz
harmadik részt)? Igen? És akkor miért nincsen még lefoglalva a jegyed a
legközelebbi előadásra?!?!
Szereted az autós akciófilmeket, a bunyókat, a lélegzetelállító
akciójeleneteket? Vin Benzint, izé, Dieselt? Dwayne "samoan thor" Johnsont?
Sétáló Pál kék szemeit? A helyenként kimagaslóan jó soundtracket? A jó
egysorosokat?
Akkor bizony mindenképpen nézd meg a moziban.
Esetleg te vagy az, aki ragaszkodik a valósághű ábrázoláshoz, szereted a
kidolgozott forgatókönyveket, a suspense-t? Akkor ez nem a te filmed.
Ha jót akarsz szórakozni, nézd meg. Randikompatibilis.
8,5/10. De csak mert ott volt az előző rész.
A nagy Gatsby
 |
Az angol eredetiben mozizás mai tanulsága: az "original version" azt
jelenti, hogy nincs felirat... Volt némi aggódás, hogy hogyan birkózunk meg
így a filmmel, de mint kiderült, nem a szöveg befogadása az, ami küzdést
igényel. |
Aki látott már Baz Luhrmann filmet, mint a Rómeó+Júlia vagy a Moulin
Rouge, az tudja, hogy nem egyszerű képi megjelenítésre kell számítani. A
rendezőnek, aki ezúttal producere és forgatókönyvírója is a filmnek, most a
szokásosnál is erősebb hallucinogén túladagolása volt: a Gatsby látványvilága
maga alá temeti a nézőt, sokszor szédítő és fullasztó a színkavalkád és
látványorgia, ami a vászonról (elég harmatos 3D-ben amúgy) árad. Minden
képkockáról ordít a díszletek már-már perverzen részletes kidolgozottsága,
minden egyes kétmásodperces vágás nagyjából egy családi ház árát emészthette
fel. Dübörög a zene, tökéletes összhangban mozog száz statiszta, a kamera két
lélegzetvételnyi idő alatt beközelít egy Manhattant átfogó látképről egy
járókelő arcára, a néző meg csak kapkodja a fejét...
Miközben a film nagyjából nem szól semmiről. Legalábbis értelmesen
összefoglalva a történetet, tíz mondatnál többet nem nagyon lehet írni. Emiatt
sokszor úgy érezzük, hogy az egész csak nyúlik, mint a rétestészta... a két és
fél órás idő nagyjából egy órával több, mint amennyi még jó lenne. Persze akkor
nem lenne idő szimfonikus zenére lassítva lebbenő függönyökre és hasonló
hatásvadász effektusokra. Egészen biztosan ez minden idők legdrágább szerelmi
drámája.
Na jó, eleget fikáztam. :-) Lássuk a pozitívumokat. Leonardo diCaprio a
címszerepben megint megmutatja, mire képes, tökéletes arcjátéka kezdi a nagyon
nagyok közé emelni. Aztán... hát igazából egy dolog jut még eszembe. A főhős
álomszép citromsárga kabriója, a felpiszkált V8-assal, és a belőle áradó
borzongatóan gyönyörűen karcos motorhanggal... :-)
A hívás
 |
Jó kis feszes, pörgős, izgalmas thriller indokolt 18+ korhatárral,
ezúttal korrekt minőségben szinkronizálva. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott,
egyrészt mert nem teljesen vérmentes, másrészt mert gyakorlott horrorfilm néző
létemre időnként akkorát ugrottam a székben, hogy ha lett volna nálam popcorn,
tuti kiszórtam volna. :-) |
A cikk utoljára frissítve: 2013.12.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|