heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Autók] [Autóhifi] [Szórakozás] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 01.

Filmek téma
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók
Filmajánlók 05.
Filmajánlók 07.
Filmajánlók 17.
Filmajánlók 10.
Filmajánlók 23.
Filmajánlók 16.
Filmajánlók 02.
10 kedvenc film
Filmajánlók 14.
Filmajánlók 26.
Filmajánlók 24.
Filmajánlók 11.
Filmajánlók 15.
Cápás rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 19.
Filmajánlók 08.
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 04.
Filmajánlók 03.
Filmajánlók 13.
Filmajánlók 09.
Filmajánlók 22.
Filmajánlók 12.
Filmajánlók 27.
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló
Filmajánlók 06.
Filmajánlók 25.
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 18.
Prince of Persia rendhagyó filmajánló
Underworld 1-4 elemzés
Filmajánlók 29.
Filmajánlók 21.
Filmajánlók ábécérendben
Filmajánlók 28.
Filmajánlók 20.

Chronicles of Riddick

A szóban forgó film a Pitch Black folytatása. Első közelítésben elmondhatjuk, hogy nagy valószínűséggel azoknak fog tetszeni, akik látták az első filmet is. Ha valaki nem látta volna, kezdje azzal. :-)

Talán egyszerűbb azt megfogalmazni, kik ne nézzék meg. Nem javasolt azoknak, akiket zavarnak a komolyan súlyos logikai bukfencek, és akik úgy gondolják, hogy egy olyan film, amiben a pozitív hős egy öntörvényű többszörös gyilkos, biztosan nem kerek. Ők tuti nem élveznék a dolgot.
Aki viszont azt gondolja, hogy Vin Diesel már az első részben is nagyon cool volt, az ne hagyja ki. :-)

Oldboy

A filmet annak idején láttam moziban (dél-koreai eredetiben :-)), és azonnal eldőlt, hogy meg fogom venni DVD-n. Ez így is lett, és a napokban sikerült másodszor is megnézni. És másodszor is megállapítottam, hogy ez bizony az elmúlt évek egyik legzseniálisabb thrillere.
Van benne véres és kegyetlen bosszúhadjárat, mint a Kill Bill-ben, ördögi macska-egér játék, mint a Fűrészben, és egy, a Hetedikkel összemérhető befejezés. A főszereplő pedig többet tud a színészetről, mint amit Hollywoodban valaha is tanítottak...

Batman: kezdődik

Szóval azzal kezdeném, hogy ez szerintem a legjobb Batman film. Ebben a főhős civilben nem egy kétballábas ficsúr, mint Michael Keaton, nincsenek benne Jack Nicholson kretén zenés-táncos performanszai, Pingvin, Méregcsók, Kétarc, meg a többi elvarázsolt mesehős talán még az iskolapadot koptatják.

Nem, ez itt annak a hiteles története, hogy egy kisfiú hogyan győzi le a félelmeit és a démonait, és végigmenve az úton, hogyan válik magányos hőssé. Mindez olyan színész- (és nem sztár-) nagyágyúkkal megtűzdelve, mint Christian Bale (a címszerepben), Michael Caine, Liam Neeson, Gary Oldman, Morgan Freeman, de még a "futottak még" kategóriában is Rutger Hauer. Az egyetlen kivétel a női főszerepben Katie "I love Tom" :-) Holmes, aki ha nem is vág földhöz alakításával, de mindenesetre tűrhető. :-)
Mivel a film a jellemfejlődésre helyezi a hangsúlyt, mikor először láttam, a felénél már komolyan aggódtam, hogy talán föl sem kerül a maszk a főhős arcára a film végéig, de szerencsére erről nincs szó. A bő két órás film utolsó negyedére bőven jut a (tökéletes) látványból, tehát akik az akciórészre várnak, azok sem maradnak hoppon. A film koncepciójához illően a Batmobil sem egy csilivili sportkocsi-mutáció, hanem robosztus, fekete, mindenféle okossággal felszerelt harci jármű, és a kapcsolódó üldözéses-száguldozásos jelenetek eléggé ott vannak a szeren... :-)
Végül, de nem utolsósorban: javasolt a filmet angol eredetiben nézni. Szellemes és fordulatos párbeszédek, ritkán hallható érdekes kifejezések: nyelvleckének is kitűnő. :-)

Durr, durr és csók

Ha valaki úgy gondolja, hogy a Ponyvaregény óta nem termett elég beteg krimi :-), akkor ez a neki való film. Robert Downey Jr. és különösen Val Kilmer jutalomjátéka, vér, hullák, és az ujjlenyomat eltüntetésének egy soha nem látott módja. :-)

Csak szex és más semmi

Igen, végre én is megnéztem. Jó! :-)

Harry Potter és a Tűz Serlege

Már megint egy film, aminek sorszám van a címében, és nem kettes: HP4, avagy "Harry Potter és a Tűz Serlege".
Nagy várakozással ültem be a filmre, a lenyűgöző, félelmetes és dinamikus előzetes után... de hát ugye ismerjük azokat az eseteket, amikor a film összes ilyen jelenete benne van az előzetesben. Sajnos a HP4 is beleesik ebbe a kategóriába, de nem is ez a legnagyobb baja.

Az első részben ugye elbűvölve bámultuk Roxfort világát, a második már kissé ijesztő volt, és kellően izgalmas, majd jött a rajongókat erősen megosztó harmadik rész. Nekem azonnal ez lett a kedvencem. Annak ellenére, hogy a pulóverben rohangáló varázslótanoncok mellett a történetet is sokkal szabadabban kezelte, mint az előző részek, mégis úgy éreztem, itt nyúlt hozzá a rendező igazán szeretettel a témához, vissza tudta adni a hangulatot, rengeteg apró ötlet színesítette a filmet. Na, a negyedik rész nem ilyen. A rendező gyakorlatilag szolgai módon igyekezett a történetet a rendelkezésre álló időbe beletuszkolni. Minden vágáson érződik, mennyire nyomasztotta a film hossza: az egyes jelenetekben egyetlen kockával sem hagytak többet az abszolút szükségesnél, így a történet szétesik hirtelen elvágott epizódokra, amik között ráadásul időnként jelentős ugrások vannak, de még így is két és fél óra lett a film.
Mint sejthető, a történet sok részlete sem úszta meg a dolgot: a könyv elolvasása nélkül bizony komoly hiányosságok lehetnek a megértésben, ráadásul az ötödik és a hatodik rész eseményeinek már a negyedik rész megadja az alapját - legalábbis a könyvben. A politikai szál komplett hiányzik a filmből, ez komoly hiba.
Szóval mit is írhatnék összefoglalóul? A rajongók nézzék mert, mert a látvány azért rendben van :-), aki meg eddig nem szerette a sorozatot, ne nézze meg ezt se...

Tim Burton: A halott menyasszony

Horror, ami kevésbé félelmetes, mint egy gyengébb Harry Potter epizód? Mesefilm, amiben kevesebb az erőszak és a gonoszság, mint a Hamupipőkében? XXI. századi bábfilm, amiben kevesebb a CGI, mint a Bűbájos boszorkákban? Lehet ilyen?
Tim Burton megmutatja, hogy igen. A halott menyasszony a fentieket mind teljesíti, emellett zenés, vicces, és hiába morbid, lássuk be, kedves. Ott a helye a polcon, közvetlenül a Szörny Rt. mellett. Amint megjelenik DVD-n, lecsapok rá.

Grimm

Megmondom őszintén, ez a film nem tetszett igazán. Az első és legnagyobb bajom az vele, hogy nem tudjuk eldönteni, mit is látunk. Szofthorror vagy brutálmese? Valahol a kettő között. Tökéletes díszletek, látványos effektek, remek kameraszögek, és az egész mégsem áll össze: nem azonosulunk a hősökkel, csak nézzük őket jó messziről, ahogy bukdácsolnak jelenetről jelenetre. Utána elgondolkodunk azon, hogy Matt Damon jobb volt Jason Bourne szerepében, Terry Gilliam meg rendezett már jobb filmet is. Például a Brazilt húsz évvel ezelőtt, Jonathan Pryce-szal a főszerepben. Na ő még mindig jó, ebben a filmben is, már amennyire a tökgonosz főgonosz szerepében nagyot lehet alakítani.

Élményeinket tetézte, hogy két székkel arrébb a filmet gondosan kiválasztó szülők felolvasták a feliratokat, nehogy a gyerek lemaradjon a kultúráról. :-/

Válótársak kontra Kutyátlanok kíméljenek



A múltkor látott Válótársakról elmaradt a kritika, most viszont, megnézve a Kutyátlanok kíméljenek című romantikus vígjátékot, itt a remek lehetőség, hogy összehasonlító filmajánlót írjak.
Szereplők: az ezerarcú és csodálatos Julianne Moore meg Pierce "James Bond" Brosnan, illetve Diane Lane plusz John "imádjuk-minden-filmjét" Cusack. Ilyen szereposztás mellett ki mondana nemet bármelyikre? :-)
Nos, hiba is lenne. Ha szigorúan a történet eredetiségét nézzük, persze nem egy Memento kaliber egyik film sem, de hát nem is ezért szeretjük az ilyen filmeket. Hanem a csetlő-botló főszereplők miatt, akik összejönnek, aztán jól elszúrják, aztán rájönnek, hogy jól elszúrták, és végül megint összejönnek. :-) Kedves, emberi, és életvidám.

Brosnan és Julianne Moore parédézik a Válótársakban, elegánsan küzdenek egymással a tárgyalóteremben, hibátlanul mutatják a magabiztos külső mázt, ami aztán egy pillanat összetörik, és láthatóvá válik, hogy mennyire sebezhetők, magányosak és szeretetre vágyók is valójában.
Diane Lane és Cusack viszont olyan embereket személyesítenek meg, akik már el sem tudják rejteni a lelki sebeiket. Ennek megfelelően a Kutyátlanok kíméljenek kevésbé épít a humorra meg a helyzetkomikumra, inkább a párbeszédekre és az arcokra, a csalódás okozta fájdalmat annak mélységében megmutatja. Mikor Cusack csalódik a nőben, olyan sötét arccal és hangon mond búcsút neki, hogy elhisszük, tényleg soha többé nem akarja látni.
Persze titkon tudjuk, hogy egyik történet sem végződhet máshogy, mint happy enddel. És ez rendjén is van így. :-) Szóval egy alkalmas hideg estén, egy kis forralt bort kortyolgatva a meleg takaró alatt édes kettesben, remek szórakozás mindkét film.

Zorro legendája

Második rész, ami nagyjából mutatja a második részek összes jellemző tulajdonságát: pörgősebb, látványosabb, viccesebb, eltúlzottabb. Talán a legjobban a Múmia első és második részének viszonyához lehet hasonlítani a Zorro álarca vs. Zorro legendája párost. Már csak annyiból is, hogy a főszereplőknek itt is van egy vagány kisfia a második részben, aki simán méltó arra, hogy szülei nyomdokába lépjen.
Nem vártam a filmtől sokat, cserébe az elvárásaimat simán és magasan überelte. A final showdown résznél bizony kapaszkodtam a szék karfájába, pedig láttam már robbantásos jelenetet...
Akinek az első rész bejött, ebben sem fog csalódni.

Doom

Igen, olyan. :-) Csak fanatikus FPS és túlélőhorror gamereknek.
Nekem inkább Resident Evil 2, ha választani kell.
A feliratokkal kapcsolatban: ajtón tábla: "Advanced weapons" - magyar fordítás: "Kifejlesztett fegyverek". No comment...

A Sziget

Miután hosszas szervezés után sem sikerült eljutnom a Sziget című filmre, végül kézbe kaptam egy megnézésre.
Hogy mi az ember első reakciója, ahogy nézi? A Sziget az egy drága film. De nagyon. Viszont abból a kategóriából, ahol a pénzt jól sikerült elkölteni: a film minden jelenetéből sugárzik a maximalizmus - a látvány csak tökéletes lehet. Az. Nagy szerencsére mégsem lesz belőle SW3 típusú borzalom. Az autós üldözés - mert ugye minden rendes filmben van olyan :-) - az egyik legjobban megcsinált, amit valaha láttam. És ez csak töredéke a rohan-száguld-repül-felrobban szekvenciának.

De tulajdonképpen mit is látunk? Egy érdekes egyveleget a Szexmisszióból, a Különvéleményből, a Kómából, és még sorolhatnám, hány filmből. Neves színészekkel: Sean Bean mint főgonosz, nem bír rosszul játszani, Ewan McGregor okés, Scarlett Johansson szépséges, Steve Buscemi meg kretén, mint mindig. :-) Kb. ennyi.
A Sziget amerikai film. A Sziget akciófilm. Aki ezzel a kettővel együtt tud élni, ne hagyja ki, mert a Sziget emellett még szórakoztató film is.

Sky kapitány és a holnap világa

Pénteken végre megint mozi volt műsoron, hosszas latolgatás után a fenti rettenetes címen futó film mellett döntöttünk, mondván legalább a technika és a látványvilág érdekes lesz.
El is keződik a film, annak rendje és módja szerint az ötvenes évek stílusában feliratozva és színezve, elindul a cselekmény, de nem látunk semmi izgalmasat: hatalmas, emberszabású, lépegető robotok szétzúzzák Manhattant - hmm, amellett, hogy ezzel a mozgással egyetlen lépés után felborulnának, ezt még Godzilla is jobban csinálta, közben meg egy szenzációra éhes újságírónő a fényképezőgépét menti ahelyett, hogy a bőrét mentené - összenézünk: hát hülye ez?

De egyszer csak, valahol az ezt követő légicsata közben (ami egyébként viccesen célozgat a Függetlenség napjára, hangulatában viszont messze veri a Pearl Harbort), mikor megtudjuk, hogy Sky kapitányt nem akármilyen fából, gépét meg nem akármilyen fémből faragták, megtörténik a csoda, és a film elkezd működni. És egyszer csak azon kapom magam, hogy tátott szájjal izgulok a hősökért, mint mikor 16 évesen az "Indiana Jones és a halál temploma" volt a sláger. És már nem kiabál bennem a hülye mérnök, hogy pedig ilyen repülőgép nincs is, és nem keresem mindenáron a fizikai meg logikai hibákat, hanem csak élvezem a filmet, jókat mulatok a pilóta és az újságírónő szerelmi csatározásain, és lenyűgöz a fantázia, ami mindezt megteremtette.
Szó se róla, a "Sky kapitány" nem hibátlan. Több benne az elvarratlan szál meg nyitott kérdés, mint egy David Lynch filmben ;-), annak ellenére, hogy a történetet nagyjából baltával faragták :-), és mégis. Van valami benne, amitől ez a film jó. Nem is kicsit.

Az élet nélkülem

Mit tennétek, ha megtudnátok, hogy három hónapotok van hátra? Nehéz kérdés. A 23 éves Ann, szembesülve ezzel a hírrel, leül és listát készít azokról a dolgokról, amikre ennek a három hónapnak elégnek kell lennie. Új feleség a férjnek, anya a gyerekeknek, egy utolsó szerelem, és még sok-sok minden. Annyi minden, amire sokaknak egy élet sem elég.
Semmi fegyverropogás, semmi autós üldözés, még csak kiabálás sem. Csak sugárzó szeretet, önzetlenség és élni vágyás, bő másfél órában.

Mindez szigorúan dogma-stílusban filmezve: billegő kézikamera, semmi mesterséges megvilágítás, semmi filmzene. A legdrágább special effect a számítógépes ultrahangos felvétel a tumorról. Vagy talán amikor Ann szerelme kifesti a lakást. Mindegy. A drámát a hősök arca adja.
És végre, végre, egy nagyon jó magyar szinkron.
A Cinema szerint 100%-os film. Szerintem is. Minimum.

Star Wars III - A Sith bosszúja

Hogyan is kezdjem? A kép tökéletes. A hang is.
Sajnos ezeken kívül semmi sem. A sztori - az ismert történéseken kívül - semmi érdekeset nem ad, a párbeszédek színvonala mélyrepülésben közelít a Mátrix 3 felé (szerencsére nem éri el azt...), a jelenetek rövidsége miatt a történet epizódokra esik szét és nem áll össze egésszé, a színészek szenvednek (különösen Natalie Portman és Samuel L. Jackson), a szinkronhangok kritikán aluliak (bár vettem volna a fáradságot és elmegyek megnézni angol eredetiben...), izgalom sehol.

Hayden Christiensen, aki szerintem - a fikázós kritikák ellenére - remekül alakította a naiv és vívódó ifjút a Klónok támadásában, most nem tesz többet, mint összevont szemöldökkel néz, és még ezt is tönkrevágják az effektek, amik macskaszerűre cserélik a tekintetét. De hogy az ő gonosz nézésén kívül mitől kapott a film PG-13 besorolást, azt nem tudom... Az átállás a sötét oldalra című jelenet meg olyan hiteltelen, hogy még azon is csodálkozom, hogy az amerikaiak megették. :-) Ja és aki hihetően megmagyarázza az Uralkodó fizikai eltorzulásának okát, annak fizetek egy rekesz sört. :-)
Szóval nem tudom, akik szuperlatívuszokban beszélnek a filmről, biztosan jó terembe ültek be? Lucas azt nyilatkozta: sírni fogtok a harmadik részen. Hát, majdnem.
De lássuk csak, mi mindent is tudhattunk meg a harmadik részből, amit eddig nem:
- az Erő - ellentétben a hanggal ;-) - nem terjed légüres térben. Ezt onnan tudjuk, hogy mikor az űrcsata kellős közepén Obi-van és Anakin zsebvadászgépeit ellepik a "kullancsrobotok" (megint Mátrix-ízt érzek a számban...), akkor Anakin mindenáron a gépe szárnyával akarja leradírozni őket Obi-van gépéről, ahelyett, hogy a karnyújtásnyira levő félkilós robotokat az Erő segítségével elhajítaná. Bezzeg amikor tíztonnás vastömböket kell dobálni, akkor nincs probléma.
- a jedik egymást is el tudják hajigálni az Erő segítségével. Ez nyilván az az eset, mikor a forgatókönyvírók talpát már tüzes vassal sütögették, hogy találjanak még ki valami újat... Hogy ez egyébként mennyire nem nagyon sikerült, az abból is kiderül, hogy sorban már a harmadik résznek kell úgy kezdődnie, hogy két jedi szétver egy halom droidot. Uncsi.
- párbajt egyforma színű fénykardokkal is lehet vívni. :-) Ezt eddig nem gondoltam volna, de hát a színválasztékból csak a kék kardok illettek (de frankón :-)) a lávabolygó vörös színvilágához.
A film fénypontja - a közönség reakciói alapján - mikor Yoda bemegy az Uralkodóhoz, és falhoz vágja a két piros ruhás császári gárdistát. Tényleg vicces. Oszt ennyi.
És hogy mi volt a pozitívum? Volt Hitchhiker's Guide to the Galaxy előzetes. :-)

Fűrész

Ha valakinek a "Bárányok hallgatnak" nem volt elég csavaros, a "Hetedik" meg nem volt elég brutális :-), akkor erősen javasolt a "Fűrész" című horrorfilm. _Nagyon_ jó. Még órákkal a film után is futkosott a hideg a hátamon...

Az utolsó szamuráj

Ugyan többektől hallottam azt a vádat, hogy a film nagyon "hálivúdi", de meg kell mondjam, szerintem nem. Ugyan nem teljesen giccsmentes, de elég jól egyensúlyoz az érzelmesség és a hatásvadászat határán. A fényképezés és a zene elsőrangú. Ráadásul - figyelembe véve, hogy öt évet japán cégnél dolgoztam :-) - úgy gondolom, a kép, amit Japánról fest a film, teljesen hiteles. Javaslom: akiknek tetszett a "Tigris és Sárkány" meg a "Farkasok szövetsége".

Derült égből Polly

Az amik ugye mostanában nem tudnak széklet- és vizeletmentes vígjátékot csinálni, és ez alól sajnos ez a film sem kivétel. Ezzel együtt Ben Stiller és Jennifer Aniston párosa kellemes szórakozást nyújt (ráadásul Jennifer piszok jól is néz ki! :-)), mellékszerepben Alec Baldwin simán Oscar-esélyes, amire csak rádob a jól sikerült szinkron. Javaslom: akiknek tetszett a "Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt" (bár azt a színvonalat megközelíteni sem tudja) meg mondjuk a "Csábítás elmélete" (amit viszont simán überel).

Kill Bill

Kivételesen sikerült olyan extrém filmet látnom, amire erősen kettős előérzettel mentem el. Nos igen, talán kitaláltátok, Tarantino filmjéről, a Kill Bill-ről van szó. A Cinema értékelése, mikor is 100%-ot adott a filmre, szerintem helytálló, de... a Kill Bill ultrabrutális. Nem kicsit, nem nagyon, hanem ultra! Aki élvezte a "Hullajó"-ban a "térdig járunk a levágott végtagokban" jelenetet, jól szórakozott az "Alkonyattól pirkadatig" vámpírirtásán, tudta értékelni a "Kaptár"-ban a zombikutyás részt, annak már van esélye, hogy _komolyabb_ hányinger nélkül végignézze a filmet. :-)))

A film látványvilága erősen "Mátrix"-os (sőt, néhol "Animátrix"-os), a fényképezése csúcs, állati jól megválasztott kameraszögekkel, fényekkel, meg mindennel. Szép. A zenéje megint azon ritka filmzenék közé tartozik, amire azonnal azt mondtam: nekem ez kell. Hangulatában kicsit mind a látvány, mind a zene a "Született gyilkosok"-at is eszembe juttatta.
A történet maga három mondatban elmesélhető, de ugye egy ilyen filmben nem is ez a lényeg. Egyszerű bosszúhadjárat, a régi keleti kung-fu & kardozós filmek stílusában. A szamurájkardos vívójelenetek fantasztikus koreográfiája, a felforgatott, epizódokra szabdalt időrend azonban feledtetik, hogy itt most nem a szokásos tarantinos párbeszédeken van a hangsúly (bár van egykét olyan mondat, amit angol nyelvórán érdemes egy darabig elemezgetni... :-)).

Dogville

Régóta terveztem már, hogy megnézem, és most végre sikerült. Háát... ez nem egy szokásos film. Kezdve a totális díszlettelenséggel (házak, bokrok, kutya (!) körvonala csak felrajzolva a földre, az egész történet egy zárt stúdióban lett felvéve), és azzal, hogy narrátor kommentálja az eseményeket... de ezt gyorsan meg lehet szokni és innentől teljesen hatékony: lehetővé teszi a rendező számára, hogy megmutassa, mi minden történik a falak mögött, miközben a maroknyi település látszólag szokott életét éli. És bizony... nyomasztó dolgok történnek.

A Dogville nem egy vidám film, és jóllehet a befejezés ad némi katarzist, azért elég nehéz felkelni utána a székből (ebbe persze belejátszik a röpke három órás időtartam is...
Ezzel együtt nekem kevésbé volt vontatott, mint a "Gyűrűk Ura - a Király visszatér" (!). Javaslom: akiknek tetszett az "Amerikai szépség" meg a "Legyek ura".

A cikk utoljára frissítve: 2011.01.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2018.10.07.