heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Autók] [Autóhifi] [Szórakozás] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 11.

Filmek téma
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók
Filmajánlók 01.
Filmajánlók 05.
Filmajánlók 07.
Filmajánlók 17.
Filmajánlók 10.
Filmajánlók 23.
Filmajánlók 16.
Filmajánlók 02.
10 kedvenc film
Filmajánlók 14.
Filmajánlók 26.
Filmajánlók 24.
Filmajánlók 30.
Filmajánlók 15.
Cápás rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 19.
Filmajánlók 08.
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 04.
Filmajánlók 03.
Filmajánlók 13.
Filmajánlók 09.
Filmajánlók 22.
Filmajánlók 12.
Filmajánlók 27.
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló
Filmajánlók 06.
Filmajánlók 25.
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 18.
Prince of Persia rendhagyó filmajánló
Underworld 1-4 elemzés
Filmajánlók 29.
Filmajánlók 21.
Filmajánlók ábécérendben
Filmajánlók 28.
Filmajánlók 20.

Super 8

A műfajok határán egyensúlyozni életveszélyes játék. J. J. Abrams bevállalta a nyaktörő mutatványt, és nem esett le. A Super 8 nagyobbrészt aranyos gyerek/ifjúsági film, kisebb részben sci-fi és még kisebb részben horror meg akció. Hol erre billen, hol arra, hol felgyorsul, hogy levegőért kapkodunk, hol lelassul, hogy láthassuk az érzelmek finom változásait. De szinte végig megtartja az egyensúlyt, köszönhetően a jól sikerült színészválasztásoknak, és ez elsősorban a gyerekekre értendő. Hiteles, ha kell, megható, ha kell vicces, ha kell, bájos alakítások, amit szerencsére tökéletesen alátámaszt a magyar szinkron.

A film egyetlen gyenge pontja a befejezés, ami egy felesleges adag giccsel önti nyakon az egészet. De az emiatti bánatunkat gyorsan feledteti a stáblista alatti "film a filmben". Szóval kéretik nem azonnal felpattanni a végén. :-)

Az igazság ára

Az ügyvédekről a legtöbb emberben olyan kép él, hogy addig csűrik-csavarják a szavakat meg a jogszabályokat, amíg azok a saját szájuk íze szerint nem görbülnek. Mick Haller (Matthew McConaughey) közülük is a legrosszabbak közül való: nagyképű, korrupt, mindenkit kihasznál a saját céljai érdekében, egyszerre hidegvérű üzletember, zseniális sakkmester és őrült hazárdjátékos. Legújabb ügyében, ahol a vád szerint az unatkozó milliomosfiú, Louis Roulet (Ryan Phillippe) brutálisan megvert és bántalmazott egy prostituáltat, fel is kell kötnie a gatyáját, mert valaki keményen hazudik. Egy átlagos ügyvéd bele is bukna ebbe a játszmába, de Haller nem ijed meg a saját árnyékától, felveszi a kesztyűt és a pókerarcot, nyomoz, manipulál, blöfföl, csal, hazudik. Hogy nyer-e végül, nos, azt nem árulom el. :-)

Az eddig inkább szépfiús szerepeiről ismert McConaughey hibátlan az arrogáns ügyvéd szerepében, minden szava, hangsúlya és gesztusa a helyén van. Marisa Tomei, akinek valószínűleg egy szerepére sem emlékszik senki az 1994-es Only You-n kívül, a 47 évével és a szemráncaival együtt olyan dögös és határozott exfeleség, amilyen csak illhet egy ilyen pasihoz és egy se veled, se nélküled kapcsolathoz. A többi színész oké, de semmi extra. Ami viszont mindenképpen említésre méltó, az a fényképezés. A képek dinamikája, fényei és ellenfényei, a közelik és távolik váltakozása, a remegő kézikamerás felvételek tökéletesen alátámasztják Haller lelkiállapotának változásait, egyre fokozzák az egyébként sem kis feszültséget. Igazi régivágású, oldschool mozi ez, üdítő oázis a végeláthatatlan CGI meg 3D sivatagban.

A pap - háború a vámpírok ellen 3D

Na erre mondják, hogy "pedig lehetett volna jó is..." Persze, ha lett volna pénz forgatókönyvre meg díszletekre. A színészekkel semmi gond, kisujjból kihozzák a karakterekből, amit lehet. A film messze legerősebb jelenete Maggie Q és Paul Bettany érzelmes kettőse. De miután ez hivatalból akcióhorror, úgy illene, hogy a lebilincselő látvány meg a lélegzetelállító akció legyen a középpontban. Csak ezt nehéz úgy megcsinálni, ha minden jelenetben ÜVÖLT (igen, csupa nagybetűvel) a vászonról a spórolás.

Igazából három jó dolog van filmben: a rövid anime-betét az elején (már ekkor fájdalmasan felmerül a sejtés, hogy a film legjobb részét látjuk...), a motorkerékpárok dizájnja, és a papnő drótvégre szerelt gyilkos kis fegyvere. A méregdrága 3D jegy áráért? Ennyi pénzért egy nagy menü a mekiben többet ér: az legalább hagy valami nyomot az emberben.

X-men: Az elsők

Igen, a kósza hírek igazat mondanak: tényleg ez a széria legjobbja. Rajongóknak kötelező, és aki nem látta a trilógiát, ezt megnézve könnyen kedvet kaphat hozzá (bár újoncként az utalások egy része nyilván nem érthető). Szépen felépített előzményfilm értelmes történettel, hiteles karakterfejlődésekkel, humorral, mint a Star Trek. Az effektek itt is a történethez tartoznak és nem öncélúak, ugyanúgy ahogy a Harry Potter filmekben. Pontosan eltalált arány az akciórészek és a párbeszédes jelenetek között (és ezalatt nem a Michael Bay-féle 100%:0% arányt értem. ;-)) Több nem is kell egy remekbeszabott képregény-adaptációhoz. Ajánlott!

Ne engedj el!

Őszintén meg kell, hogy mondjam, a mai nagy mozifilmek döntő többsége úgy megy át rajtam, ahogy anno az egyik férfimagazin a Halálos iramban-t illetően fogalmazott: "nem több, mint egy gyors lefolyású adrenalin-hasmenés". Nos, ez a film nem olyan. Beül a gyomrodba, és kínoz. Nem hagy aludni.

Nehéz úgy beszélni róla, hogy ne áruljak el a megengedettnél többet. Az angol filmművészet rajongói valószínűleg máglyán akarnak majd elégetni eretnekségért, de nekem párhuzamként elsőre az amerikai Tolvajok városa ugrott be. A kérdés ugyanaz, mint ott: meg van-e írva előre a sorsunk, vagy tudunk tenni valamit ellene. Míg azonban ott a főhős, ugyan súlyos veszteségek árán, de megszabadul a múltjától, addig a Ne engedj el antihősei látszólag tehetetlenül sodródnak végzetük felé, és nem igazán kapunk magyarázatot arra, hogy miért nem próbálnak egy pillanatig sem kitörni. Ennek hiányában viszont nincs menekvés, és nem marad más, csak elvesztegetett évek és elfecsérelt életek.
Mindezek ellenére - vagy talán éppen ezért - a film üzenete tisztán átjön: az életben minden egyes nap ajándék.

Másnaposok 2

Töredelmesen bevallom, nekem a Másnaposok első része nem igazán jött be. Nem értettem (és azóta sem értem) a felhajtást körülötte, az "év vígjátéka" jelzőt meg aztán főleg nem. Úgyhogy kisebb fenntartásokkal ültem be a második részre, ami ráadásul az előzetesen olvasott hírek szerint semmiben nem különbözik az előzőtől. És... ha egészen halálra nem is röhögtem magam, de azért igencsak jól szórakoztam.

Az egész valahogy sokkal jobban működik, mint az első részben. A kétségbeesett keresgélés a káoszban az események nyomai után, az őrült arcok, akikbe a társaság belefut, a cseberből vederbe helyzetek, és persze a nyíltan vaskos és beteg humor. A hivatalosan 16-os karika helyenként rendesen pirosan villog, és bár ez nem egy Machete, azért a széplelkű és kényes gyomrú mozinézők inkább válasszanak mást. Ellenben ajánlott mindenkinek, aki legalább egyszer megélte azt, hogy milyen érzés mások elmeséléséből megismerni az előző éjszaka történéseit. ;-)

Köpök a sírodra

A címbeli darabra a kétes dicsőségű "top 10 kirívóan erőszakos film" listán akadtunk, ahol olyanokat utasított maga mögé, mint a nem kifejezetten vérszegény Magasfeszültség meg a Motel. Miután a tízből ötöt már láttam :-), ez is felkerült a megnézendők közé. És srácok, azt kell mondjam, megérdemelt a helyezés.

Jennifer Hills, a kissé kétbalkezes fiatal írónő (Sarah Butler, nagyon hasonlít Kate Beckinsale-re, de nem hideg szépség) egy Isten háta mögötti kisváros melletti erdőbe költözik, hogy nyugalomban tudja befejezni a regényét. A helyi fiúbanda figyelmét azonban nem tudja elkerülni. Az ártatlan nő megaláztatás és embertelen erőszak áldozata lesz, kis híján megölik. Persze mindenkinek jobb lett volna, ha meghal... De túléli, visszatér, és bosszút áll. A történet tehát elég sok párhuzamot mutat az Utolsó ház balra című, szintén nagyon brutális mozival. Míg azonban ott a szülők állnak bosszút a lányukért, addig Jennifer maga veszi kezébe a dolgokat. Nem egyszerűen megölni akarja azokat, akik ezt tették vele, hanem megalázni, megkínozni, ÉS megölni. A kegyelem legkisebb szikrája nélkül, válogatottan fájdalmas módszerekkel.
Alacsony költségvetésű, nyilvánvalóan rétegfilmnek szánt alkotáshoz képest Sarah Butler színészi játéka meglepően jó. Hitelesek kezdeti bénázásai, a megtámadáskor érzett rémülete, kínjai, de igazán hátborzongatóvá akkor válik, amikor visszatér, mint a halál angyala. Az arcán egyszerre ott van a tönkretett életéért érzett leírhatatlan fájdalom és keserűség, a rendíthetetlen eltökéltség, de a bosszú édes íze is. Félelmetes, mert mindent elvettek tőle, és ezért nincs vesztenivalója. Ha pokolra jut, egyetlen arcizma rezdülése nélkül fogja tökön rúgni az útjába kerülő ördögöket, és a fortyogó üst neki nem lesz több, mint egy ellazító fürdő. Az ő játéka miatt mindenképpen érdemes megnézni a filmet.
Hangsúlyozom, csak azoknak, akik bírják az erőszakot a filmvásznon. Ha akármelyik, fentebb említett mozi megnézésekor rezgett a léc, akkor legfeljebb az aznapi vacsora helyett szabad elindítani, se nem előtte, se nem utána...
A film egyébként, mint az Utolsó ház balra is, újrafeldolgozás (az eredetije 1978-as).

A lány és a farkas

A film első felében azon röhögtünk, hogy Piroska anyja jobban néz ki, mint Piroska, akiért a falu szépfiúi epedeznek. Sőt, Piroska nagyanyja is jobban néz ki, mint Piroska, akiért a falu szépfiúi epedeznek. Szinte az összes női szereplő jobban néz ki, mint Piroska, akiért a falu szépfiúi epedeznek.
A film második felében már mindenen röhögtünk.
Csak az a gáz, hogy ez nem vígjáték...

A kártyavár összedől

A nagyon jól sikerült első és nagyon rosszul sikerült második rész után kicsit aggódva vártam a Tetovált lány trilógia harmadik filmjét. Hát, végül mondhatnám, hogy egyik szemem sír, a másik nevet, de azért inkább másfél szemem sír. A kártyavár összedől ugyan jobb, mint a Lány, aki a tűzzel játszik volt, de így sem ér nyomába sem az első filmnek.

A dolgot tetézi, hogy könyvben talán a záró rész a trilógia legjobb darabja, így az embernek végig olyan "azért egészen nem sikerült elrontaniuk" érzete van. Annak ellenére, hogy a könyv történetének itt már nem is a fele, hanem legalább 70%-a hiányzik a filmből, és az összefércelés sem volt teljesen sikeres: marad jó pár elvarratlan szál a végén. A kulcsepizódok megvannak, a bírósági tárgyalás itt is a történet csúcspontja mindenféle szempontból, de összegészében a szövevényesség megint sehol nincs.
A filmet nézhetővé igazán a főszereplő Noomi Rapace megint tökéletes játéka teszi, annak ellenére, hogy a karakterének megfelelően a mimikája minimális. Ha viszont szükséges, pusztán a szemével is képes érzelmeket közvetíteni, amikor pedig már az arcizmai is megmozdulnak, akkor tudjuk, hogy valami nagy dolog van készülőben. :-) A többi színész együttvéve sem ér egy fél Oscar-t sem.
Kár ezért a trilógiáért. :-( A fantasztikus első rész után nem lett volna szabad pocsék forgatókönyvekkel belevágni a folytatásokba. Aki minden ízében élvezni akarja ezt a remek krimit, az nem ússza meg a háromszor ötszáz oldal elolvasását. Mert hiába Michelin-csillagos a szakácskönyv, ha menzakosztot főznek a receptek alapján.

Fast five

... avagy a szokásos hihetetlenül béna hazai átkeresztelésben: Halálos iramban - ötödik sebesség.
Szerencsére csak a cím fordítása béna, a magyar szinkron kifejezetten jó, ülnek a poénok, a magyar hang csak Dwayne Johnson-hoz nem illik (nem, nem tévedt el a srác :-), új szereplő, és tökéletesen passzol a filmbe Vin Diesel ellenpontjaként).

Ja hogy nem a szinkron a lényeg? Hanem a film? Aha, tényleg. :-) Nos, barátaim, lehet kapaszkodni: a Fast Five ötödik rész létére szerintem a sorozat legélvezetesebb darabja. Itt van mindenki, aki számít az összes előző részből, és még további jóarcok és jócsajok (köszönjük, köszönjük Elsa "én is visszamennék érte" Pataky-t :-)). Több ripityára tört kocsi, mint a Taxi 1-4-ben együtt, közel annyi lövöldözés, mint a Drágán add az életed akármelyik részében, és egy majdnem Olasz meló szintű széfrablás. És végig, az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy ezt az egészet nem lehet, és nem is szabad komolyan venni. Érdekes módon ennek ellenére izgalmas. Merthogy sokkal inkább akciófilm vígjáték elemekkel, mint vígjáték akciófilm elemekkel. Szóval benne van minden, ami egy igazi "A" kategóriás mozihoz kell. Vagyis szinte minden...
Egyvalami nincs a filmben: fizika. Anno az építészünk úgy fogalmazott: "A statika törvényei a családi házakra nem vonatkoznak." A tuningverdákra pedig a hatás-ellenhatás törvénye nem érvényes. Azt ugyanis szegény Newton magával vitte a sírba. :-)

Thor 3D

Má’ megin’: szuperhősös képregényfilm, Natalie "idén minden filmben szerepelek" Portman, háromdé, szokásos klisék.
Csakhogy most: szuperlátvány, szuperpasi, Natalie "minden filmben szeretjük" Portman, jófajta szinkron, kellemes poénok, rendezte Kenneth Branagh.
Nem rossz. :-)

Vér: az utolsó vámpír

A múltkor a lokális hipermarketben bóklászva megint elcsábultam, és hogy, hogy nem, a lemez beugrott a kosaramba. :-) Ma meg elérkezettnek láttam az időt, hogy nézzek valami szeletelőst kikapcsolódásként. :-) És a darab nem okozott csalódást...

A történet nagyjából olyan, mintha összegyúrnánk a Penge sztoriját az Azumi karaktereivel. Tokió, 1970. Saya, a félig vámpír, félig ember szamuráj lány (Gianna Jun elbűvölő) elszántan irtja vérszívó rokonságát, hogy eljusson a fődémonig, Onigenig, aki megölte az apját. Az évszázados harcban a titokzatos Tanács támogatja, majd váratlanul segítséget kap Alice-tól, a vele egyidős (vagy nem ;-)) amerikai lánytól (Allison Miller). A harc mindkettejük számára arról is szól, hogy megkapják a választ az élet nagy kérdésére: ki is vagyok én, és mi a dolgom ebben a világban.
A film roppant látványos, aki szereti a Tigris és sárkány és hasonló mozik stílusát, nem fog csalódni. A DVD-n más anyagok mellett találunk egy bő félórás, jófajta werkfilmet, ami a mai amerikai filmek hasonló nevű, szánalmas "extráival" szemben nem csak abból áll, hogy a színészek ülnek a vetített háttér előtt, és arról ömlengenek, hogy "olyan volt a forgatáson a csapat, mint egy nagy boldog család" meg hasonlók. Ehelyett rendes ízelítőt kapunk az akciójelenetek felvételeiből, az edzésről, és a rengeteg gyakorlásról, ami a forgatást megelőzte. A DVD egyetlen hibája, hogy a stáb ázsiai tagjainak a nyilatkozatai nincsenek feliratozva. Ezzel együtt nagyon ajánlott a lemez azoknak, akik a Penge első része óta várták, hogy újabb karakteres vámpírölő harcos szülessen. Kislányok, ez itt nem az Alkonyat legújabb epizódja. :-)

Sucker punch

... és csakazértsem "Álomháború", ahogy a hazai mozikban megy. :-)
A filmet a netes kritikák nagy része vagy földbe döngöli, vagy sárba tapossa. És a helyzet az, hogy nem lehet vitatkozni velük, lényegében igazuk van. Nem igazán van történet. Ötletek vannak, amiket a forgatókönyvíró-rendező Snyder mindenhonnan és mindenkitől lopott, a Hellboytól az Eredeten meg a Sky kapitányon keresztül a World of Warcraft-ig, és végül, de nem utolsósorban, saját magától. A mozi legalább megszámlálhatóan végtelen sok :-) sebből vérzik.

Amit látunk, az lényegében egy négyfelvonásos CGI orgia, a fejezetek között átvezető részekkel. Pont, mint egy akciójáték. Nem biztos, hogy átlátod, ki kivel van, meg mi a célja, de úgyis az a lényeg, hogy kő kövön nem maradhat a főhősök nyomában. Ez itt öt csajszit jelent, akik akármilyen okokból egy elmegyógyintézet lakói, és a babaarcú, újonnan érkezett Babydoll vezetésével meg akarnak szökni. A szökés három síkon zajlik: az elmegyógyintézet kékes-zöldes valóságában, a pirosas-narancssárgás kuplerájban, ami Babydoll vízióiban az elmegyógyintézet kivetülése, és a fantasy szépiaszínű világában, ahova a vízióból menekül (ha elvesztetted a fonalat, akkor tessék nézni Eredetet hamahama :-)). A látványos akció nyilván a fantasy világában zajlik, vannak itt gőzhajtású náci zombik, bazi gótikus katedrális csontváz, kissárkány/nagysárkány, gépágyús szamuráj, szóval minden, amit súlyos töltöttkáposzta túlfogyasztás után rémálmodni képes az ember. És körülbelül annyira koherens is az egész. Mert tök jó, hogy mennek a csajok géppisztollyal meg szamurájkarddal, röpködnek a háromfedeles propelleres kisgépek meg a gigantikus léghajók (itt éppen iszonyatosan steampunk a stílus), de hogy mit keres az egész közepén egy hipermodern exoskeleton harcigép belső színes kivetítőkkel, ami úgy illik oda, mint Bill Gates asztalára az iPad ;-), na azt senki meg nem mondja. És aki meghal a vízióban, az meghal a valóságban is? És akkor Babydoll végülis normális vagy nem? És Zack Snyder? :-) Megannyi megválaszol(hat)atlan kérdés.
A vicces az egészben az, hogy mindezek ellenére képtelen vagyok rávenni magam, hogy azt mondjam: a Sucker punch egy rossz film. Mert nálam, ha rezgett is a léc, nem esett le. Minden nyavalyája ellenére volt benne valami. De lehet, hogy csak túl sokat játszottam mostanában Bayonettát meg Castlevania: Lords of Shadow-t. :-)

Kellékfeleség

Megint egy olyan romantikus vígjáték, ami annak ellenére szerethető, hogy semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna már egy másik filmben. Danny (Adam Sandler), a jól menő plasztikai sebész egy fiatalkori csalódás miatt agglegényként él, de ez nem gátolja abban, hogy jegygyűrűvel az ujján csajozzon. Nincs is semmi gond, amíg meg nem ismerkedik álmai nőjével, a 23 éves szőke bombázó Palmerrel (Brooklyn Decker), aki nem hajlandó komoly kapcsolatra, amíg a pasi el nem vált. Nem létező családot viszont nehéz otthagyni, így a hazugságai hálójába pillanatok alatt belegabalyodó Danny hamarosan Hawaii-on találja magát a felesége szerepét játszó, elvált asszisztensével, Katherine-nel (Jennifer Aniston), annak szinte kezelhetetlen gyerekeivel, plusz a helyzet nehezítendő, lökött unokatestvérével, Eddie-vel, és persze az új barátnővel.

Aki nem találja ki, mi lesz a történet vége, az leülhet egyessel. :-)
A nézőre zúduló poénok kicsit vaskosak, de ülnek, jó a soundtrack, pörög a sztori, és végül, de nem utolsósorban Sandler és Aniston párosa remekül működik. Nem egy világmegváltó film, de könnyed kikapcsolódásra hibátlan választás.

Féktelen harag 3D

Olyan, mint egy pacalpörkölt kakasherével.
A legtöbb ismerősöd már az alapanyagoktól, a látványtól meg a szagtól rosszul van. Az emberek kilencvenkilenc százaléka csak néz rád értetlenül: te ezt megeszed ? A fennmaradó egy százalék hajlandó megkóstolni, de ebből is a kilenctizedének megüli a gyomrát.

Marad ezerből egy ember, akinek ízlik, mert annyira rossz, hogy az már jó. :-) Olyanokhoz lehet hasonlítani, mint a Doomsday, a szintén Nicholas Cage nevével fémjelzett Szellemlovas, a Pitch black, a The machine girl vagy a Terrorbolygó. Ahhoz kevés, hogy instant klasszikus kultikus trash legyen, mint a Machete.
De nem minden tanulság nélküli: elhangzik benne minden idők leges-leges-legmeggyőzőbb érve, hogy miért ne loccsantsák szét most azonnal az ember fejét. :-)

Negyedik

Egy jóképű, az űrből jött srác, világító tenyerekkel és telekinetikus képességekkel, aki egy szépséges földi lányba szeret bele. Ennyi lenne a sztori? A Negyedik olyan, mintha a Ragadozó, az X-men, a Transformers és a jó öreg Critters lenne egy tini szerelmesfilmbe összegyúrva. Ez így elég gáznak tűnik első hallásra... Ehhez képest meglepően vicces, meglepően látványos, meglepően izgalmas, és végül, de nem utolsósorban, meglepően szórakoztató. Jöhet az Ötödik! :-)

Csak szexre kellesz

A Szerelem és más drogok illetve a Tamara Drewe után folytatódik a "hogyan lesz a szexből szerelem" vonal. Ezúttal Natalie Portman és Ashton Kutcher kínozza egymást egy garantáltanheppiendes, meglepően jól sikerült vígjátékban. A stílus ugyan helyenként meglehetősen vaskos - jogosan jár a 16-os karika a filmnek -, de sosem válik bántóvá. A karikatúraszerűen megrajzolt mellékszereplők (a könnyűdrogos, nőfaló apa, a kétballábas segédproducer csaj, a macsó haverok, a gonosz konkurens csábító) mind üde színfoltok, a nyilvánvaló túlzások ellenére minden szereplő és gesztus hiteles. Végre megtudhatjuk, milyen zenét kell hallgatni a nőknek azokon a napokon, hány fánkot kell megenni a szerelmi csalódás instant kezelésére, és hogy vannak SMS-ek, amikre csak annyit kell válaszolni, hogy "Csá". :-)

A dilemma

Vince Vaughn alapvetően nem a cukormázas, édibédi vígjátékokról híres, és nincs ez másként most sem. A dilemma egy keserédes történet barátságról, szerelemről, házasságról, hűségről. A gyakorlatilag négyszemélyes filmben az összes főszereplő hozza a karakterét.

Vaughn, mint kétségek között őrlődő barát, egyre mélyebbre süllyed a káoszba, amit a lelkiismerete és egy szerencsétlen véletlen okoz. Partnereként Jennifer Connelly végre nem besavanyodott, búvalbélelt, kiállhatatlan hárpiát játszik, hanem szerelmes és szeretnivaló nőt. A hűtlen asszony szerepében Winona Ryder hol szexistennő, hol megtört és elhanyagolt feleség, hol dühös fúria, akinek a szeme villámokat szór. A megcsalt férjet és egyben Vaughn legjobb barátját Kevin James alakítja, ő a tökéletes, naiv mackó. Remek színészi alakítások egy kicsit döcögős, de életszagú és pillanatig sem unalmas moziban.
Ja és a hímnemű nézőknek bónuszként az amerikai ipar legszebb izomautói, olyan motor- és kipufogóhanggal, hogy az azonnali orgazmust okoz. :-)

Szerelem és más drogok vs. Tamara Drewe



Két keserédes, Oscar-díjra nem törő romantikus vígjáték, amiben nagyon sok a közös. Leginkább azt a kérdést boncolgatják, hogy vajon a szerelem és a szex mennyire független dolgok, és hogy elkerülhetők-e a lelki sebek, ha ügyelünk arra, hogy véletlenül se legyünk szerelmesek. Ami persze sosem sikerül. :-)
A főszerepekben két szépséges nő, szóval a férfi nézőknek bőven kijut a vizuális élményekből. Anne Hathaway azonban nem csak a bájait mutatja meg, hanem a színészi képességeit is, mindkettő kellemes meglepetés. :-) Gemma Arterton karaktere valamivel kétdimenziósabb, ami valószínűleg abból adódik, hogy a Tamara Drewe eredetileg képregényként jelent meg.
A fő különbség az, hogy a Szerelem és más drogok amerikai, a Tamara Drewe pedig ízig-vérig angol. Ennek alapján mindenki könnyen eldöntheti, melyikre szeretne beülni. :-)

A cikk utoljára frissítve: 2011.07.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2018.11.07.