|
Nem kellesz eléggé
 |
Mi van, ha a pasi nem hív fel? Mi van, ha nem akar feleségül venni?
Mi van, ha nem akar szeretkezni, és mi van, ha azért, mert mással teszi?
Létezik-e az a bizonyos szikra férfi és nő között? Nagyjából ezen kérdésekre
épülő színes körkép a "Nem kellesz eléggé", parádés szereposztással: Jennifer
Aniston, Scarlett Johansson, Drew Barrymore és Ben Affleck neve valószínűleg
mindenkinek mond valamit, de a szinte ismeretlen Ginnifer Goodwin és a
megszámlálhatatlanul sok szálon futó történet többi szereplője is hamar a
szívünkbe lopja magát. |
Két órán keresztül terhelik a nevetőizmainkat (miközben
elgondolkodtatnak) a párkapcsolati bénázások az első randitól a házasság
széteséséig, a teljes színskálán. Teljesen életszagú és ismerősen kínos
helyzetek, mi pedig szélesen mosolyogva figyeljük az
"ennyiremárnemlehetlúzer!" :-) típusú beszólásokat és megmozdulásokat. Egy
olyan film, ami visszaadja az életkedvedet, akárhogy is érezted magad
előtte.
Ha szeretted a Miami rapszódia és az Igazából szerelem című mozikat,
garantáltan megvan a következő kedvenc.
Véres Valentin 3D
 |
Azt hozza, amit a címe alapján elvárunk tőle. :-) |
Vexille
 |
Megint úgy jöttem ki a moziból, hogy nem tudtam, melyik végén fogjam
meg a dolgot. Azt tisztán éreztem, hogy a Vexille egy elég jó film. Csak nehéz
megfogalmazni, hogy miért. :-)
A történet ugyanis nem egy nagyon csűrcsavart valami. Vannak a jók meg a
gonoszak, és mindegyik győzni akar. Ha a jók nyernek, akkor lesz szépséges
napfelkelte, ha a gonoszak, akkor meg jujj. :-) Persze nem mondom meg, kik
győznek, de úgyis kitaláljátok. ;-) |
Na ezt a filmet néztem én végig minden képkockában külön-külön
gyönyörködve. Mert a Vexille olyan szép, amilyen egy animé csak lehet. És
ahogy csak a japánok tudnak egy rajzfilmet megcsinálni. Aztán időnként
borzongva. Mert rajzfilm létére könnyedén képes monumentális is lenni. Meg
időnként a szék karfájába kapaszkodva. Mert nem hiányzik belőle a
lélegzetelállítóra koreografált akció sem.
Mindeközben persze eszünkbe jutnak olyan, a sci-fi műfajában megkerülhetetlen
kulcsmomentumok, mint a Csillagok háborúja, a Dűne, meg Stanislaw Lem könyvei.
De valahogy mégsem tűnik lopottnak semmi... csak ügyesen újrahasznosítottnak.
Végül is a Föld erőforrásai fogytán vannak.
Na jó, eleget zagyváltam. Mondtam, hogy nehéz megfogalmazni, miért olyan jó.
:-)
Négy karácsony
 |
A karácsonyi vendégeskedéses hajrát túlélve úgy gondoltuk, kell egy
romantikus vígjátéknak tűnő valami, hogy kicsit ellazuljunk. A bemutató
alapján könnyed szórakozásnak ígérkező filmet választottunk, mondván, ez
kell most nekünk. Meg az imádnivaló Reese Witherspoon. Vidám nevetgélés,
kikapcsolódás, esetleg kis könnyezés. Ez volt a terv. |
Nos... nem. A Négy karácsony egy eltalált felütés után
felvonultatja a teljes eszköztárat, amit az új amerikai vígjátékokban utálunk.
Kevés humor, cserébe hányós babák, elmebeteg tesók, és semmi olyasmi, amit ne
láttunk volna már az Apádra ütök-ben vagy valamelyik klónjában. A csodálatos
színésznő, akinek olyan kedves mozikat köszönhetünk, mint a Doktor Szöszi, a
Mindenütt nő, a Pleasantville meg a Ha igaz volna, ezúttal rossz filmbe
tévedt. Ne vegyünk rá jegyet, az említett négy film bármelyikének megvásárlása
DVD-n összehasonlíthatatlanul jobb választás.
Kaméleon
 |
Hmm, egy új magyar film, ami a bemutató alapján egész érdekesnek tűnik.
Nem számítottunk semmi másra, csak valami csavaros sztorival megáldott
vígjátékra. Egynek jó lesz, a siralmas karácsonyi tévéműsor kínálat után
nagyot nem bukhatunk. |
Aztán elkezdődött a Kaméleon, és úgy tűnt, minden rendben. Érdekes
történet, eltalált karakterek, vicces és egyre gubancosabb szituációk. Mind
kíváncsiabban vártuk, mikor omlik össze az a hazugsághalmaz, amit a főhős
(Nagy Ervin egyszerűen tökéletes a szerepben) épít, először hideg
tudatossággal, majd egyre ösztönösebben alkalmazkodva a pillanatról pillanatra
bonyolódó helyzethez. Érezzük, ahogy nő a nyomás, a feszültség. Aztán borul
minden. A műfaj is - már egyáltalán nem vígjátékot nézünk, talán dráma, talán
thriller. A bukás elkerülhetetlen. Kicsit moralizál, kicsit filozofál. És vége
a történetnek. Mennek a feliratok, felhangzik az egyetlen betétdal. A néző
hátán pedig futkos a hideg, annyira eltalált szöveggel. Senki ne kövesse el
azt a hibát, hogy nem hallgatja végig! Része a filmnek.
Kijöttünk a moziból. És már éreztem. Mint egy vágás, ami csontig hatolt. Mikor
látod, hogy megtörténik, csak nézed, és nem érted, miért nem fáj. Aztán
egyszerre csak pokolian éget. A Roncsfilm óta nem láttam ilyen jó magyar mozit.
És az 1992-ben volt.
Alkonyat
 |
Másfél napig rágódtam azon, hogyan is fogjak hozzá az ajánlóhoz.
Ezúttal ugyanis vékony jégen táncolok: nagyjából ugyanannyi esély van arra,
hogy valakinek nagyon tetszik ez a film, mint arra, hogy nagyon nem. Írhatnék
arról, hogy a Macskanőre emlékeztetően zavaróan gagyi a mászások
megvalósítása, vagy arról, hogy a szereplők, különösen Kristen Stewart a női
főszerepben, telitalálat. Meg hogy egy vámpírfilm legyen 18+ karikás, ne 12+,
egy 12+ karikás tinifilmben viszont ne törjék el senkinek a nyakát vagy a
lábát... Vagy hogy remek a fényképezés, nagyon eltalált a zene, és úgy
összegészében van a filmnek egy hangulata. |
Szóval lehet ezt ragozni, pro és kontra, de a probléma alapjában
véve két állításra redukálható:
- egy olyan vámpírfilm, ami alapvető vámpíros kliséket rúg fel,
nézhetetlen.
- csak egy halandó és egy halhatatlan kapcsolata képes igazán megmutatni a
szerelem mindent elsöprő erejét.
Noha ez két egymástól független állítás, el kell döntened, melyiket érzed
hangsúlyosabbnak. Ha az elsőt választottad, ne nézd meg a filmet, mert
klasszikus vámpírfilmként nem igazán működik. Ha a másodikkal értesz egyet,
akkor érdemes, mert szerelmesfilmnek viszont jó.
Árvaház
 |
Először csak kétmondatos ajánlót akartam írni: "Azt hittem, kísértetház
témában nekem már nem lehet újat mutatni. Pedig igen."
Aztán elgondolkodtam, mi is volt olyan
rettenetesen
új ebben a filmben.
Hááát... nem sok. Nyikorgó, maguktól becsapódó ajtók, recsegő parketta,
dörömbölés a falakon, a múltbeli szörnyűségek lenyomatai - volt ez már
mind. |
Az Árvaház valahol ugyanazt tudja a maga kategóriájában, mint a
Sziklák szeme az övében. Vagyis mindent, aminek egy ilyen filmben benne kell
lennie. Azt viszont szinte hibátlanul. Lassan építkezik, de minden
képkockájában van valami hátborzongató. Hatásos. Jó színvonalú színészi játék,
remek operatőri munka, kiemelkedő hangmérnöki teljesítmény. Ütős kombináció,
a közel két óra hideglelés garantált.
Vicky Cristina Barcelona
 |
Elbűvölő, inkább nevetős, mint elérzékenyülős kis mozi a szerelem száz
arcáról. Lehet, hogy Woody Allen már benne van a korban, de hogy az agya nem
meszes, az tuti. :-) Lenyűgöző könnyedséggel mesél kapcsolatokról, amik
teljesen valószerűtlenek, emberekről, akikkel soha nem találkozunk a
mindennapokban, és valamiért mégis megkérdőjelezhetetlenül hitelesek és
életszerűek. Teszi mindezt sok-sok szeretettel, nem ítél, csak megfigyel. Nem
keres magyarázatot a miértekre, elég neki, hogy megmutatja, mi történik. A
tanulságokat vonja le a néző maga. Ha akarja. De nem muszáj. Elég ezt a filmet
élvezettel kortyolgatni, mint egy remek spanyol bort. :-) |
A Quantum of Solace
 |
Mikor annak idején a Casino Royale-t láttam, az volt az érzetem, hogy
Daniel Craig jobb Bond, mint amennyire a CR jó Bond-film. Most megnéztem a
Quantum csendjét, és az érzetem megerősödött. A QoS megint nem lett igazán jó
Bond mozi. Csak majdnem. És megint nem Craig-en múlt a dolog. |
Hogy miért nem? Nos, nézzük a QoS felépítését. Hogy is indul a
tipikus 007-es film? Bevezető pörgős akciójelenet, főcímzene valami
elvarázsolt videoklippel, aztán indulhat a világkörüli hajsza. A QoS is ezt
a vonalat követi, de hiányzik belőle az átütő erő. Van autós üldözés nagyjából
a nulladik másodperctől, aztán van klip, van zene, de... a főcímdal siralmas, a
közben látott animációkat nézve pedig néma könnyeket ejtünk, visszagondolva a
Goldeneye vagy a Die another day zseniális klipjeire. Aztán a továbbiakban
jönnek a szokásos 007-es klisék: csajok (akik sehol nincsenek Hale Berry,
Sophie Marceau vagy Famke Janssen őrült dinamikájához és vonzerejéhez),
utazások a világ körül (ezúttal teljesen átmenetek nélkül, egymás után
hajigálva), lövöldözések, verekedések, üldözések. Nos, azt el kell ismerni, ez
utóbbi a téren a QoS hibátlanul teljesít. Akciófilmnek ugyanis tökéletes. Csak
Bond-filmnek nem. És visszatérve arra, hogy ez miért nem Craig hibája: azért,
mert a film legjobb részei így is a lassúbb jelenetek. Érezzük az érzelmek
viharát, a keserűséget, a belső feszültséget, ami robbanásig feszíti a főhőst.
Mit szeretne kapni? Semmi többet, mint egy csipetnyi vigaszt. Ezt mondja a
film címe is. Ötlet a fordítónak: meg kellett volna előbb nézni, és csak utána
megpróbálni átültetni. :-(
Doomsday
 |
Zseniálisan összelopkodott egyveleg a Kaptár, Mad Max, A bolygó neve:
Halál, Menekülés New Yorkból, Gladiátor, 28 nap múlva, 28 hét múlva, Menekülés
Absolomból, Az utolsó cserkész, A pusztító és még a jó ég tudja, hány másik
filmből. Második megnézésre valószínűleg még egyszer ennyit találnék. :-) Tele
logikai bakival, nagyon komolytalan, de nagyon véres. Mindemellett hibátlan a
látvány - nem egy alacsony költségvetésű filmről van szó. És ami szintén
hibátlan: a főszereplő Eden Sinclair őrnagyot játszó - egyébként tök
ismeretlen - Rhona Mitra annyira telitalálat, annyira hiteles és plasztikus,
mint Bruce Willis a fent említett filmjében.
A felsorolt mozik rajongóinak kihagyhatatlan. Igazi kultikus trash. :-) |
Halálfutam
 |
A Halálfutam egy kőkemény autós akciófilm. Ajánlót írni róla egyszerű,
viszont jóval nehezebb kiválasztani, hogy ki olvassa el. :-) Ezt most egy
három kérdéses egyenes kieséses versenyben döntjük el - ahogy a filmben is
csak a legjobbak élnek túl. Lássuk tehát a diszkvalifikációs
kérdéseket. |
Első kör: Minden idők legjobb autós akciójelenetei között tartod
nyilván, amikor Stohl András a Meseautóban kézifékkel megfordul a Hősök terén?
Hát kislány, akkor a Halálfutam nem a Te filmed... de ha nekiálltál volna
valamit habogni a Mad Max-ről, akkor esetleg továbbengedtünk volna.
Második menet: oké, ez túl könnyű kérdés volt. Húzzunk bele: ki a legdögösebb
maca az autós/motoros akciófilmek sorában? Hogy Megan Fox? Kisfiam, a
Transformers az gyerekfilm, nem véletlenül nyomják a film alapján készült
csokireklámokat főműsoridőben. Hát ezt buktad... pedig elfogadtuk volna
Angelina Jolie-t a Tolvajtempó-ból, Michelle Rodriguez-t a Halálos
iramban-ból, és mentőövnek még Uma Thurman-t is a Kill Bill-ből.
Döntő futam: itt már csak a legkeményebbek maradnak talpon. Szóval... Ha
szadista vigyorral az arcodon szurkoltál Schwarzeneggernek a Menekülő
ember-ben meg Stallonénak a Bosszú börtönében, hogy minél véresebb bosszút
álljanak az őket ért sérelmekért, akkor már állhatsz is be a sorba a
mozipénztárhoz. Ha viszont úgy érzed, hogy Jean-Claude van Damme indokolatlan
kegyetlenséggel végez ellenfeleivel akármelyik filmjében, akkor itt az idő
kiszállni a versenyből.
Szóval megvagyunk. Ha még most is olvasod a szöveget, akkor elég, ha annyit
mondok:
Ez a mozi állat jó! :-)
Tükrök
 |
Vajon van Silent Hill városának Kör alakú szállodájában
1408-as szoba? Ha igen, akkor tuti ott vannak a Tükrök.
:-) |
A halállista
 |
Ugye emlékeztek, hogy kezdődött a Kör című horror? Létezik egy
videokazetta, aki azt megnézi, hét napon belül meghal. És hogy kezdődik a
Halállista című mozi? Létezik egy füzet, akinek beleírják a nevét, negyven
másodpercen belül meghal. Gyanúsan hasonló? Az. Ennek megfelelően úgy ültünk
be rá, hogy valami kellemes B kategóriás szeletelőst fogunk látni. Aztán
nagyot csalódtunk. Pozitívan. :-) |
Két dolgon kell túltennünk magunkat a film kapcsán: az egyik
természetesen, hogy létezhet-e ilyen füzet, a másik pedig a füzetet átadó Ryuk
halálisten, aki nagyjából a legröhejesebb karakter, ami egy bohócmaszkból, egy
critter* fogsorából, két kókadt varjúszárnyból meg egy anorexiás bodybuilder
testéből összegyúrható. :-) És ez aránylag gyorsan megvan, mert a film a
természetfeletti felütésből olyan olajozottan fordul át egy japán mérnök
precizitásával és egy kalligráfia bajnok eleganciájával megrajzolt lélektani
krimibe, hogy észre sem vesszük. Csak ülünk és bámuljuk, hogy az önjelölt
igazságosztóból hogyan lesz fokozatosan hidegvérű és zseniális sorozatgyilkos,
akit egy nem kevésbé éles eszű detektív próbál leleplezni. Kettejük
sakkjátszmája, amiben mindenki más csak civil áldozat, simán adja azt a
feszültséget, amit akár a Bárányok hallgatnak, a Törés vagy a Szemtől szemben
című mozik nyújtanak. Kötelező darab!
* A fiatal generáció :-) kedvéért: a critterek a "Critters 1-4", nyolcvanas
évekbeli horrorvígjátékok főszereplői. Itthon Rémecskék címmel jelent meg a
sorozat DVD-n.
Zuhanás kontra A házinyuszi
|
Nem kell ecsetelnem, hogy ez a két film megint csak az időbeliség
kapcsán került egymás mellé... amúgy olyan, mintha almát hasonlítanánk
körtével, vagy még inkább banánnal. Gyümölcs-gyümölcs, de a hasonlóság ezen a
ponton nagyjából véget is ér. Szóval nézzük ezt a két homlokegyenest ellentétes
filmet:
A Zuhanás komoly eséllyel benne van a tíz legfurcsább filmben, amit
életemben valaha láttam. Különös. A nyugalom megzavarására alkalmas. Nehéz.
Lassú. A felénél komolyan gondolkodtam, hogy kijövök (pedig nem vagyok olyan),
aztán maradtam. Nem bántam meg, mert a második órában a film összeáll, és
egyszeriben nem öncélú, nem mesterkélt, hanem érzelemgazdag, megható és
hatásos. A látvány tekintetében persze mindenki a Sejtet emlegeti, de
összhatásában a film talán közelebb áll a Faun labirintusához.
Ehhez képest a Házinyuszi nem sokkal több, mint egy tizenkettő egy tucat
tinivígjáték. Vidám, szórakoztató, egyik szememen be, a másikon ki. :-)
Kikapcsol, megnevettet. Ultrakönnyű, mint egy 0%-os joghurt. De nem rossz.
Párhuzamnak itt olyanokat lehet felhozni, mint a Bajos csajok vagy az A csaj
nem jár egyedül, és természetesen a Doktor Szöszi. |
Ha rohanni kell moziba, akkor mindenképpen a Zuhanást érdemes
választani. Gigantikus díszletek, temérdek statiszta - és biztos, hogy az
életben nem hozza be a költségeit, még DVD-kiadással együtt sem. Ha egyáltalán
megjelenik, de a moziban látott nézőszám alapján még ez sem biztos. Kár.
A Házinyuszi meg ráér DVD-n. Rózsaszín tokban, naná. Ingyen szempilladúsítóval
plusz ajándék Cosmopolitan előfizetéssel. :-)
Sasszem
 |
Komoly gondban vagyok, hogyan is kezdjem az ajánlót - a filmet ugyanis
többféle, erősen különböző szemüvegen keresztül is lehet nézni.
A felszínen egy kellően pörgős akciófilm, remek autós üldözésekkel, 5.1-ben
csörömpölő üvegszilánkokkal. A forgatókönyv kissé döcögős, kissé hézagos,
kissé ellentmondásos, de még az elfogadható kategória, leszámítva azt az egy
jelenetet, mikor néhányan hűsítő fürdőt vesznek folyékony nitrogénben, aztán
égési sérülések és egyéb károsodás (sőt, didergés) nélkül kimásznak belőle...
ezt azért nem kellett volna. :-((( Tudom, a Wanted-ban meg körpályán is
tudnak repülni a pisztolygolyók, de a Wanted nem veszi komolyan magát, ez meg
igen. |
De a Sasszem más szemponból sem olyan, mint a Wanted. Aki szereti
az olyan paranoiás filmeket, mint a Közellenség volt anno Will Smith-szel, az
megkapja ugyanezt a "nincs hová elbújni" hangulatot, méghozzá egészen
élvezhető szinten. A filmnek talán ez a legjobb, leghatásosabb arca.
És mint ahogy a Közellenségből is, kiérződik belőle, hogy Hollywoodban is
vannak páran, akik lelkiismeret-furdalást éreznek amiatt, ahogy az USA
kormánya a világ többi részéhez és helyenként a saját polgáraihoz is
viszonyul. Gőg, lenézés, álszent képmutatás. De ez nem változtat azon, hogy
az átlag amerikai számára az elnök személye szent, és a megvédéséért mindent
meg kell tenni. Ez a furcsa kettősség egy európai számára valószínűleg nehezen
felfogható, és így a történet ugyan érthető, de egyes szereplők motivációja
már kevésbé.
Ha valaki a fent leírtak alapján úgy érzi, túl sok zavaró tényező van, és
emiatt nem fogja élvezni a filmet, ne nézze meg, mert tényleg nem fogja.
Ugyanakkor hiba lenne ipari hulladéknak titulálni, mert a negatívumok ellenére
érdekes és egy pillanatig sem unalmas.
The machine girl
 |
Tizenkét óra meló után hullafáradtan estem haza, és úgy gondoltam, végre
elég magas az ingerküszöböm ahhoz, hogy megnézzem az aktuális hipererőszakos
szösszenetet, ami a hangzatos The Machine Girl névre hallgat. És lőn. :-)
Hogy milyen? Hát, több filmre is lehet asszociálni. Olyan, mint... mint a Kill
Bill? Igen, csak véresebb. Mint az Azumi? Igen, csak véresebb. Mint a
Terrorbolygó? Igen, csak véresebb. Mint a Hullajó? Igen, csak... na talán
annál nem véresebb. :-)
És B kategóriás. És elmebeteg. És vicces. És szórakoztató. |
A sötét lovag
 |
Bevallom, némi félelemmel ültem be a filmre. Féltem, hogy méltó
folytatása lesz-e a Batman: Kezdődik-nek, hogy tetszeni fog-e, nem lesz-e
túl hosszú a két és fél órájával, meg hogy Joker szerepében Heath Ledger
valóban annyira zseniális-e, amennyire azt kedves hölgyismerőseim
megpróbálták szavakba önteni, ha lehet egyáltalán. |
Aztán elkezdődött a film, talán tíz perc alatt magával ragadott,
egészen az utolsó másodpercig csak bámultam, és fel sem merült bennem, miről
írhatnék az ajánlóban. Aztán kifelé jövet elgondolkodtam. Szóval miről is?
Írhatnék arról, hogy igen, Heath Ledger tényleg örökre beírta magát a mozi
történelemkönyvébe. De nem a végére, az utolsók után, hanem felütötte valahol
az elején és bevéste a nevét. A legnagyobbak közé.
Aztán írhatnék arról, hogy mindenki más "csak" tökéleteset játszik a filmben.
Arról, hogy rendben van a látvány, az akció és hang együttese. Arról, hogy
lehet egy film hatásos hatásvadász megoldások nélkül is. Arról, hogy 152 perc
a film, de csak felannyinak tűnik. Arról, hogy végre itt van egy mozi, amiben
nem úgy készítik elő a következő részt, hogy húzzuk a szánkat, hanem
felcsillan a szemünk: és mikor jön?
De hát minek írnék összevissza mindenről :-), ha a film, úgy ahogy van,
hibátlan.
Mamma mia!
 |
Hibátlan és habkönnyű nyáresti szórakozás. :-) |
Múmia 3: a sárkánycsászár sírja
 |
Kezdem a konklúzióval: a Múmia 3 sajnos nem több mint a világ vélhetően
legdrágább speciális effektusokkal felturbózott szappanoperája.
Ahogy Szilárd barátom megfogalmazta a film után: minden benne van, ami ahhoz
kell, hogy jó film legyen, csak épp nem áll össze. |
És tényleg. Vannak benne mindenféle természetfeletti lények, van
benne akció töménytelen mennyiségben, néhány remek ötlet, meg poénok, és fő
vezérfonalként az O'Connell család boldog magára találása. Csak az a baj, hogy
a lények röhejesek, az akció csak a mélynyomót terheli, a néző pulzusszáma nem
emelkedik, a tényleg remek ötletek kellő kidolgozás hiányában elsikkadnak, a
poénok egy része kínosan erőltetett, a másik részénél meg az a kínos, hogy már
láttuk máshol. Így aztán a hangsúly akarva-akaratlanul a főszereplők
"gyerek-szülő" és "unalmas hétköznapi élet" konfliktusaira helyeződik. Ennek a
kidolgozása viszont messze nem éri el azt, ami a hitelességhez kellene. És kész
is van a szappanopera... Logikusan következik, hogy tuti lesz negyedik rész, a
magvakat már a film végén elvetik, természetesen szintén kínos és erőltetett
poénhoz kötve. De nincs mit tenni, a múmiák halhatatlanok.
A cikk utoljára frissítve: 2011.01.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|