|
|
Kingsman - A titkos szolgálat |
|
Wolkens ajánlója
Szórakoztató James Bond paródia, amiben Colin Firth sem közelharcban, sem
eleganciában nem nagyon talál legyőzőre. Az átellenes sarokban Samuel L.
Jackson, mint a világ legviccesebb főgonosza, egy olyan barátnővel, aki
egyfolytában pengeélen táncol. ;-) Kapunk emellé még megszámlálhatatlanul sok
újrahasznosított filmes klisét és utalást, feltörekvő ifjú ügynökjelölteket,
remekül megkoreografált és filmezett, ráadásul kellően véres bunyókat,
politikailag full inkorrekt poénokat, meg tisztességes látványt. És
természetesen megtudjuk azt is, hogyan kellene igazából inni a Martinit. :-)
|
Whiplash |
|
Wolkens ajánlója
Mi történik akkor, ha egy fanatikus tanuló egy fanatikus tanárral találkozik?
Andrew (Miles Teller) eltökélt szándéka, hogy a legnagyobb dobosok közé küzdje
fel magát, és ennek érdekében képes minden mást feladni. Fletcher (J. K.
Simmons) az USA legkeményebb zenetanára és karmestere, akitől rettegnek a
tanítványai, akinek csak az számít, hogy a zenekar előadása tökéletes legyen,
és nem tűr meg senkit, aki ennek nem tud megfelelni. Kettejük találkozása
elkerülhetetlen összeütközések láncolatát indítja el, ami messze túlnő a
hétköznapi tanár-diák konfliktusokon, és akár véglegesen derékba törheti
mindkettőjük pályáját vagy ellenkezőleg, az egekbe repítheti őket.
Egy lenyűgöző mozi fantasztikus színészi játékkal, hihetetlen dobszólókkal és a
témából adódóan egyáltalán nem érdektelen módon, fülbemászó soundtrackkel.
A film (kötelező ;-)) megtekintése után (!!!) érdemes megnézni az imdb
ténytárát is a darabbal kapcsolatban, sok érdekességet lehet megtudni.
|
A bolygó neve: Halál (Aliens) |
|
Wolkens ajánlója
Nekem a VHS korszak legnagyobb élménye nem Chuck Norris munkássága, hanem ez a
film. Először egy, szinte a nézhetetlenségig sokszor másolt kalózkazettáról
láttam, aztán ahogy megjelent a hazai mozikban, rohantam megnézni. Ennek lassan
27 éve. Aztán most jött újra a nagy vászonra, és annak ellenére, hogy az eltelt
évek alatt nem egyszer és nem kétszer láttam, és természetesen DVD-n is ott
figyel a polcon, muszáj volt megint beülni rá.
Egy sci-fi horror abból az időből, amikor még nem a CGI uralt mindent, hanem
okos tervezés, ügyes trükkmesterek, ravasz kameraszögek és jól időzített
vágások kellettek ahhoz, hogy a látvány hibátlan, a film pedig hatásos legyen.
No meg James Cameron rendezői maximalimusa. Az Aliens minden kockájáról süt az
odafigyelés, a kompromisszumok nélküli filmcsinálás, közel 30 év elteltével sem
érezzük úgy, hogy eljárt volna fölötte az idő. A színészi játék tekintetében
sem lehet panasz, bár a műfajból adódóan természetesen nem az Oscar volt a cél.
;-) Ma is tökéletesen működik az egész, aki még nem látta, itt az ideje
pótolni.
|
The Bababook |
|
Wolkens ajánlója
Egy ház, ami semmi jóval nem kecsegtet, egy gonosz könyv, ami lassan
megelevenedik, egy özvegy anya, aki szép lassan becsavarodik, egy
kezelhetetlen kisfiú, aki folyton szörnyeket lát a szekrényben - a Babadook
felütése nem feltétlenül tarol a világ legeredetibb horrorfilm ötletei
kategóriában. Szinte nincsen benne vér, és sehol nem ugrik át
meglepetésszerűen egy nyávogó macska a vásznon, hogy a néző hanyatt vágódjon
a székében. Valamiért ezt a filmet mégis sokan 2014 legjobb horrorjának
tartják. És nem véletlenül.
Mert az igazi borzalom belülről jön. A főszerepben Essie Davis a szemünk
láttára épül le fokozatosan szellemileg és fizikailag, úgy, hogy a szívünk
szakad meg érte, aztán átváltozik a gonosz által megszállott boszorkánnyá, hogy
a fiával együtt minket is egyetlen szavától elfog a rettegés. És ezzel még
nincs vége... de nem mondhatok többet anélkül, hogy ne árulnék el túl sokat a
történetből. Maradjunk annyiban, hogy a számunkra szinte teljesen ismeretlen
színésznő alakítása porig aláz sok Oscar-díjast. A fiát játszó Noah Wiseman is
remekül megbirkózik a kihívásokkal: egyszerre tud halál idegesítő, nyughatatlan
sajtkukac, és pátyolgatni való, rémült kisfiú lenni. Ketten simán elviszik a
filmet a hátukon, a jól kigondolt látványvilág már csak hab a tortán. A
befejezés pedig... na ott kezdődik csak igazán a borzongás.
|
Vadregény |
|
Wolkens ajánlója
Valami ilyesmi az, amikor tehetséges színészeket olyanra kényszerítenek, amit
nem kellene megtenniük. :-) A Vadregényben többek között Meryl Streep, Emily
Blunt, Anna Kendrick és Johnny Depp éneklik a szövegüket, nem az ő hibájuk,
hogy a két órás, sötét fantasy stílusú összegyúrt Grimm-mesegyűjtemény átirat
musicalben (ennél egyszerűbb műfaji besorolás márpedig nem létezik :-))
egyetlen fülbemászó dallam sincs. Ennek megfelelően az egész akkor működik a
legjobban, amikor átmegy a saját paródiájába, a sármos nőcsábász herceg
szerepében Chris Pine önironikus alakítása adja film legjobb jeleneteit. Az
amerikai általános iskolai szintnek és a huszonegyedik századi politikailag
túlkorrekt világképnek megfelelő tanulságok viszont a 100. perc után már
kifejezetten fájdalmasak.
Ha mesemusicalt akarsz, vedd le inkább a polcról a Bűbájt DVD-n és nézd meg
tizedszer. Ha pedig Grimm mesét sötét hangulatban, akkor meg a Sigourney Weaver
nevével fémjelzett Hófehérke-verziót. Igen, 1997-ből.
Kapcsolódó ajánlók
|
Spanyol affér |
|
Wolkens ajánlója
Itthon annyira nem ismertek a baszk-spanyol konfliktus részletei, amire ez a
romantikus vígjáték épít. Szerencsére nem is szükséges, a film olyan ügyesen
játszik a két oldal sztereotípiáival és a helyzetkomikummal, hogy az első
pillanattól az utolsóig remekül szórakozunk, és könnyen megbocsájtjuk a kisebb
hiányosságokat a színészi játékban és a logikában. Cserébe az a rész, hogy
hogyan kerül egy tősgyökeres sevillai egy baszk függetlenségi tüntetés élére
megafonnal a kezében úgy, hogy a nyelvet sem beszéli, az a térdet csapkodva,
könnyezve röhögős kategória. Könnyed kikapcsolódás, a mozijegy árát simán
megéri.
|
Elrabolva 3 |
|
Wolkens ajánlója
Jobb, mint a második, de nem fér fel az elsővel (miért, mi ér fel? :-)). Ezen
kívül nagyjából az, amire számítunk.
Plusz pont jár Forest Whitaker vendégszerepléséért a filozofikus rendőrnyomozó
szerepében.
Pontlevonás jár a "rosszfiúknak mindig ronda tetoválásaik vannak" című filmes
klisé 1258. számú újrahasznosításáért. Most komolyan... ez már tök uncsi. :-(
Kapcsolódó ajánlók
|
Sils Maria felhői |
|
Wolkens ajánlója
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak mások öregszenek, mi nem. Talán pont a
kedvenc színészeink szerepeinek változása tud leginkább szembesíteni az idő
múlásával. Már a hétköznapi emberek nem igazán kezelik könnyen a kérdést, a
színészeknek még rosszabb lehet: látják magukat fiatalon és szépen a tévében,
aztán reggel belenéznek a tükörbe...
A Sils Maria felhői többek között erről is szól. Juliette Binoche egy korosodó
színésznőt alakít, akivel el akarják játszatni egy film újrafeldolgozásában a
középkorú nő szerepét, míg 20 évvel korábban a fiatal nőt játszotta ugyanebben
a darabban. Az ebből adódó trauma bemutatásán kívül a film pontosan
érzékelteti, mennyire befolyásolni tudhat nem csak egy életpályát, de egy
életen keresztül tartó gondolkodásmódot is egy markáns szerep a pálya kezdetén,
és az azzal történő azonosulás. Binoche megdöbbentő hitelességgel és
őszinteséggel alakítja a vérprofi színésznőt, aki pontosan tudja, hogyan
pózoljon a kamera előtt, de hiába van túl számtalan szerepen, valójában
leragadt a múltban, abban a karakterben, és a magabiztos pózolás egy ingatag,
bizonytalan személyiséget takar. Kétségbeesetten próbálja elfogadni, hogy
eljárt felette az idő, de igazából képtelen megemészteni.
Asszisztensének szerepében Kristen Stewart (azon túl, hogy meglepő választás
a szerepre :-)) tökéletes ellenpont, kapcsolatuk dinamikája hibátlanul működik
a filmben, a való élet és a készülés a szerepre egyre jobban összemosódik. Az
újonnan forgatandó moziban a fiatal lány szerepét eljátszó színésznőt Chloë
Grace Moretz alakítja, aki ezúttal végre lehetőséget kap, hogy megmutassa
igazi képességeit.
Három remek színészi alakítás egy cseppet sem könnyű, de mindenképpen
megtekintést érdemlő, okos moziban, ha az agyadat kikapcsolás helyett inkább
gondolkodásra szeretnéd használni.
|
Szexterápia |
|
Wolkens ajánlója
Arról fantáziálsz, hogy megerőszakolnak? Az izgat fel, ha másokat sírni látsz?
Azt élvezed, ha valaki más szerepét játszhatod? Perverz telefonhívásokra
gerjedsz? Megannyi furcsa szexuális… aberráció? Eltévelyedés? Hívjuk
anomáliának. Így vagy úgy, valamilyen formában mindegyik problémát jelenthet
egy kapcsolatban, ha a partner nem tud róla, és különösen, ha nem vevő rá.
A Szexterápia című ausztrál vígjáték ezt a témát járja körül, alsó hangon is
szenzációsan. A szituációkat, amiket bemutat, hol a térdünket csapkodva
nevetve, hol visszafojtott lélegzettel, csendben figyeljük. Megannyi szerethető
karakter, rengeteg helyzetkomikum, az abszurditás határáig feszített, valahol
mégis fájdalmasan hiteles párbeszédek. Hiszen a szexben, ahogy a kapcsolatokban
általában, a dolgok kulcsa a kommunikáció. Szóval figyelj arra, amit
kommunikálok: ha jól akarod kezdeni az idei moziévet, indíts ezzel! :-)
|
Video Game High School első évad |
|
Wolkens ajánlója
Nem tudom, honnan volt rá pénzük, nem tudom, honnan szedték a szereplőket, nem
tudom, hol forgatták, de imádom. :-) A Videojáték Gimnázium websorozat ötlete
már akkor nagyon tetszett, amikor a nem kicsit fegyverfetisiszta Freddie Wong
meg a haverjai kitalálták, évekkel ezelőtt. Aztán elfelejtkeztem róla, és most,
hogy elkészült a harmadik évad, hirtelen képbe került megint, és leültem
megnézni az elejétől. Én nem is jöttem le róla az első évad végéig (9 rész,
összesen kb. 2 óra).
Ami a tartalmat illeti, az nem túl nehezen kitalálható: ez egy olyan gimnázium,
ahol videojátékosokat nevelnek, mindenféle műfajban, a lövöldözős játékoktól az
autóversenyeseken keresztül a Guitar Hero-ig. Már bekerülni sem egyszerű, és a
való életben nem túl sikeres Brian D is csak egy furcsa véletlennek köszönheti,
hogy tanúbizonyságot adhat FPS képességeiről és ezáltal meghívást nyer az
iskolába. Ahol persze a tantárgyakat meg a tanulmányi ;-) versenyeket
leszámítva minden úgy megy, mint egy igazi gimiben: vannak nagymenők, kevésbé
nagymenők, lúzerek és totális lúzerek, barátok és idióta szobatársak, jócsajok
és béna srácok, bulik, hülye tanárok, és persze egy könyörtelen igazgató. Az
iskola sztárja a "The Law" néven futó nagyképű és nárcisztikus seggfej, aki
viszont sajnálatos módon videojátékban elég jó, és a nulladik másodperctől
utálja Briant, aki történetesen éppen az ő váratlan legyőzésével kerül be az
iskolába...
A megvalósítás kvázi amatőrfilmhez képest csúcsminőségű, az effektek nagyon
látványosak, a szereplők, noha érezhetően nem profik, mégis teljesen
szerethetőek vagy éppen abszolút utálhatóak. Videojáték rajongóknak kötelezően
megnézendő, a többieknek "csak" erősen ajánlott.
|
Vámpírakadémia |
|
Wolkens ajánlója
A Vámpírakadémia Richelle Mead azonos című könyvsorozatán (nem olvastam)
alapuló tinivámpíros mozi azoknak, akik az elmúlt éveket a Holdon töltötték, és
így esetleg nem láttak volna még eleget ebből a műfajból. A jó hír az, hogy
teljesen élvezhető, vicces, pörgős, látványos, és ugyanúgy működik vámpír-,
mint gimis-szerelmes filmként. A főszerepben Lea Thompson szívdöglesztő
húszéves lánya (asszem, ideje nyugdíjba mennem :-D), Zoey Deutch, aki kellően
fanyar humorral narrálja az eseményeket. Könnyed kikapcsolódásnak tökéletes.
|
Eszeveszett mesék |
|
Wolkens ajánlója
Pont ahogy a címe mondja. :-)
|
Sírok között |
|
Wolkens ajánlója
Liam Neesen, mint exalkoholista exzsaru... már megint. Sajnos ezúttal
erőtlenebb, mint valaha, az Elrabolva azóta mémmé vált telefonos jelenetének
gyenge utánérzésében már én sem félnék tőle. Felejtős mozi, ha az Elrabolva
harmadik része sem lesz jobb, akkor kedvenc színészünknek valószínűleg ideje
műfajt váltania.
Kapcsolódó ajánlók
|
Fák Jú, Tanár Úr! |
|
Wolkens ajánlója
Most őszintén, mekkora esélyt adnátok egy német vígjátéknak ezzel az idióta
címmel? Lássuk be, semennyit. És ez bizony hiba lenne.
Pár szóban az alapszituáció: Zeki Müller, a bankrablásért jogszerűen elítélt,
harminc körüli, jóképű, ám nevéhez képest inkább töröknek kinéző srác most
szabadul a börtönből, ahol az elmúlt 13 hónapot fegyencedzéssel,
mellkasborotválással és testzsírszázalékának egészségtelenül alacsony értékre
szorításával töltötte. Kint várja nem túl magas IQ-val, ám annál nagyobb
mellbőséggel megáldott csaja, akinek csak annyi dolga volt az akció után, hogy
a zsákmányt elássa.
Persze a helyszínválasztás távolról sem volt ideális, és az eltemetett pénzre
azóta ráépült egy iskola (hmm, csak nekem nem tűnik teljesen eredetinek az
ötlet?).Hősünk egyéb opció hiányában jelentkezik az iskolába gondnoknak, aztán
az események sodrában hirtelen kisegítő tanár lesz belőle. A gyereknevelési
módszereit, gondolom, ki lehet találni.
Az eredmény egy könnyed, szórakoztató, vicces, kedves, romantikus és helyenként
pikáns komédia, aminek a fő gondolata az, hogy mindenkiben ott van legbelül a
jóság és a képesség a világ és magunk jobbá tételére, és ezt megfelelő
motivációval a felszínre is lehet hozni, legyen szó bűnözőről, kezelhetetlen
diákról vagy reménytelenül csetlő-botló tanárnőről. Nem az a lényeg, hogy mik
az eszközeid, hanem hogy mik a céljaid. Az, hogy a film üzenete egy pillanatra
sem válik giccsessé, a színészeknek köszönhető, akik mind otthon vannak a
szerepükben a tizenéves diákoktól az ötvenes igazgatónőig. Ne zavarjon, hogy a
film a kutyát sem érdekli a hazai mozikban, ne foglalkozz a német vígjátékokkal
szembeni előítéleteiddel, ülj be rá, nem fogsz csalódni.
|
John Wick |
|
Wolkens ajánlója
Tudjátok, alapból rühellem azt, amikor egy filmben a látványra költenek egy
vagyont, a forgatókönyvre meg semmit. Persze mint minden szabály alól, ez alól
is van kivétel, és az egyik ilyen mozi a John Wick. A forgatókönyvíró
valószínűleg SMS-ben alkotta meg a művét :-), de az is lehet, hogy csak az
alapötletet vetették papírra: csináljunk valami szupertökös bosszúfilmet,
amiben a morcos, jó útra tért rosszfiú fejbelő minden, még mindig rossz úton
járó rosszfiút, aki az útjába kerül. Nagyjából ennyi.
És a dolog működik. Persze azért okos módon tettek bele dögös verdákat, némi
humort, alaposan megtervezték az akciójeleneteket, olyan operatőrt alkalmaztak,
aki érti a dolgát, aláraktak egy zúzós soundtracket, és találtak egy tökéletes
főszereplőt is, ami az egésznek a kulcsa. Keanu Reeves bizonyított már pár
akciófilmben, ezzel a darabbal megmutatta, hogy a Feláldozhatók szériában is
lehetne neki helyet szorítani. Csak mondom, hátha Stallone is olvassa. :-)
Kapcsolódó ajánlók
|
Káprázatos holdvilág |
|
Wolkens ajánlója
Lehet, hogy Woody Allen öregszik, de írni és rendezni még tud. Nagyon tud. A
Káprázatos holdvilág egy varázslatos, romantikus mese arról, hogy miért kell
hinnünk a csodákban, akkor is, ha a racionális énünk kézzel-lábbal tiltakozik
ellene. A legfinomabb részletekig kidolgozott párbeszédek (angol nyelv
ajánlott), Colin Firth domináns, kemény, merev karakteréhez Emma Stone
tökéletes lágy ellenpont. Az életkedv-javító hatás garantált, ki ne hagyjátok!
:-)
|
Vérmesék |
|
Wolkens ajánlója
A (most éppen) Blake család elég sűrűn költözik. Ennek fő oka, hogy apuka
főfoglalkozásként korábban nagymenő maffiózó volt, amíg fel nem dobta a
"családot", akik most a börtön rácsa mögül próbálnak megtenni mindent, hogy
(most éppen) Fred, szeretett felesége és gyermekeik lehetőleg ne élvezzék túl
sokáig a tanúvédelmi program örömeit. A másik ok, hogy ők négyen szörnyen
nagy igazságérzettel rendelkeznek, és hajlamosak maffiamódszereket alkalmazni
megtévedett embertársaik helyes irányba terelésére. Áldásos tevékenységük
nyomát leégett boltok, mások fején összetört baseball-, tollas- és egyéb ütők,
nyolc napon túl gyógyuló sérülések és eltűnt személyek jelzik.
A Vérmesékből vastag sugárban dől a fekete humor, és ha nem is éri utol a
zseniális Eltakarítónőt vagy az őrült Vaskabátokat, azért remek szórakozást
nyújt szinte minden percében. Robert de Niro és Michelle Pfeiffer párosa
klasszul működik. Tommy Lee Jones-nak már nagy gyakorlata van a morgós
felügyelőtiszt karakterében, a rabló-pandúr páros civódása majdnem házastársi
szintű, ahogy a feleség is családias viszonyt ápol a védelmükre kirendelt
titkosügynökökkel. A gyerekek szerepében Dianna Agron és John D'Leo simán
hozzák a szintet. Noha kifelé ez a család látszólag teljesen őrült, vicces
módon befelé tökéletes az összhang és az összetartás, messze jobb, mint sok,
átlagos életet élő famíliában.
A film egyetlen gyengéje az elnagyolt és kiszámítható befejezés, úgy tűnik, a
végére elfogytak az ötletek. Ezzel együtt a gyilkos komédiák kedvelőinek
erősen ajánlott, abszolút üde színfolt a palettán.
Kapcsolódó ajánlók
|
Csillagok között |
|
Wolkens ajánlója
Nagyjából a film kétharmadáig (ami jelen esetben közel két órát jelent...) azt
gondoltam, na végre itt a sci-fi, ami laposra veri a Gravitációt, és addig
ugrál rajta, amíg bele nem tapossa a betonba. Végre itt a sci-fi, ahol nem
szégyellték megfizetni a szakértőket, hogy ami elhangzik vagy a vásznon
megjelenik, az fizikailag korrekt legyen. És ez elég sokáig így is van, amíg
nem lesz úrrá a forgatókönyvön az, hogy Mi Itt Most Valami Nagyon Epikus
Dolgot Csinálunk, és a családi dráma fekete lyukként roppantja össze az addig
akkurátusan összerakott világképet. Az érzelmi vonal kiteljesedése - ami
egyébként szó se róla, nagyon szépen fel van építve - áttolja a filmet azon a
bizonyos határvonalon, ami már a csillagászat iránt rajongók számára nehezen
elfogadható.
Így a Csillagok között pontosan ugyanabba a csapdába esik, mint korábban a
Napfény: a rendező túl sokféle műfajt akar markolni, de végül kifolyik a
kezéből a film, és a befejezés nem hat igazán átütően. A különbség ott van,
hogy a Csillagok között ettől még élvezhető marad, és valószínűleg az egyik
legjobb három órás film, amit az einsteini relativitáselmélet népszerűsítésére
csináltak. Vagy a szeretet fontosságának a hangsúlyozására. Vagy a
környezettudatosság fokozására. Döntse el a néző, ha már a rendezőnek nem
sikerült. :-)
Raf ajánlója
Sajnos a sci-fi, mint műfaj az elmúlt években (évtizedekben) a
tetszhalál/kóma/haldoklás állapotában van (megfelelő rész aláhúzandó). Ezen nem
segít a stúdiók extrém kockázatkerülése és folytatásmániája sem. Sajnos odáig
jutottunk (a sci-fit, mint műfajt tekintve mindenképpen, de lassan a romkom
kivételével mindenben), hogy csak remake-ek, adaptációk, folytatások vannak. És
csodálkoznak a fejesek, hogy a zemberek nem járnak moziba. (és akkor a
kettészedett befejező részekről nem is beszéltem). Egy ilyen környezetbe került
be az Interstellar - Csillagok között című Nolan-brothers film. Amiről cikkek
tucatja jelent meg, hogy így csillagászok közreműködésével készült,
satöbbi.
Amikor az emberek éheznek egy jó tu-fa filmre, akkor még a rossz sem olyan
rossz. A jó meg nagyon jó. Ez a film konkrétan nem jó. Nem rossz, meg minden,
de a jó nem ilyen. Hiába szép (igen, egy újabb érv az IMAX mellett), meg
minden, ha tele van olyan hibával (egy kis része a szinkroné volt, nagy része
a "forgatókönyv"-íróké; lásd még a Föld légkörének 18%-a Nitrogén; vagy, hogy
az addig nem ott lévő Gargantua hirtelen elkapja az űrhajót, pedig csak éppen,
hogy nem zuhantak le, stb), hogy az ember csak ül és néz, hogy ez most
wtf-wth-omg?! és a film legrosszabb vonása a mindent átitató deus ex
machina-szál.
Mindezek ellenére nem rossz egy film - Matthew McKrampampuli ugyanolyan nagyon
jó színészi teljesítményt hoz, mint az utóbbi években, komolyan elhiszem, hogy
ő most tényleg otthagyta a lányát a Földön... A női karakterek nem rosszak, a
színészek továbbra is jók (és igen, tényleg nem tud a nőkkel a filmjeiben Nolan
apó mit kezdeni), de mégis. Filmnek nem rossz. Sci-finek nem jó.
Verdikt: azért érdemes imaxba' megnézni. De korántsem kihagyhatatlan.
Kapcsolódó ajánlók
|
Lavina |
|
Wolkens ajánlója
Hogy milyen is egy lavina? Gyorsan ránk zúdul, halálra rémít, lüktet tőle
bennünk az adrenalin, dübörög, betemet, és egy pillanat alatt vége van.
Na, a film pont nem ilyen.
|
Piszkos pénz |
|
Wolkens ajánlója
Vegyük sorra, hogy mi a közös a Tolvajok városa, a Drive és a Védelmező című
mozikban: rendkívül lassan megy előre a bűnözés mocsarában zajló történet, hogy
időnként brutálisan felpörögjön néhány patakvér jelenet kedvéért, a
visszafogottnak, szinte jelentéktelennek tűnő főhős pedig egy sötét titkot
rejteget, és sokkal több van benne annál, mint ami a felszínen látható.
Persze ehhez kell egy alkalmas színész, aki ezt a karaktert megfelelően a
vászonra tudja vinni úgy, hogy rá lehet építeni az egész filmet. Ben Affleck,
Ryan Gosling és Denzel Washington után Tom Hardy is beáll a sorba a Piszkos
pénz című mozival. Némi kutatás után kiderül, hogy a srác sokkal régebb óta
építi a karrierjét, mint gondolnánk, és a Sötét lovag: Felemelkedés meg a Kémes
hármas című, nem túl mély karakterábrázolást igénylő darabokon kívül rengeteg
filmet, színházi és tévészerepet, meg díjat mondhat magáénak. A szorgalmas
munka meghozta a gyümölcsét: Bob Saginowski, a szinte retardáltnak tűnő csapos
szerepében Hardy kitűnően alakít: sugárzik belőle a rejtett fenyegetés,
érezzük, hogy amit látunk, az egy tökéletesen felépített álca, csak azt nem
tudjuk, mekkora a bomba lehet a mélyben és mikor fog robbanni. A női
főszerepben Noomi "tetovált lány forevör" :-) Rapace, akitől már megszoktuk,
hogy hibátlan mimikával alakítja a szerepeit, ennek megfelelően az egyszerű
pincérnő karakterét kisujjból kirázza. A mellékszereplőkre sem lehet panasz,
így a párhuzamként felsorolt filmeknél egy hajszállal talán gyengébb, de még
mindig igen erős mozit kapunk.
Kapcsolódó ajánlók
A cikk utoljára frissítve: 2015.03.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|