Filmajánlók 18.

Holtodiglan

Ha nem tudsz a film sztorijáról semmit, akkor próbáld ezt az állapotot fenntartani, amíg be nem ülsz a moziba. Már egy mondat is túl sok lenne. Ehelyett inkább mondok pár másik filmet, ha ezek tetszettek, akkor ülj be erre is: Nincs alku, Cukorfalat, Halállista, Borotvaélen, Fejvadászok.

A védelmező

Denzel Washigton úgy döntött, újra megcsinálja saját, tíz évvel ezelőtti filmjét, a Tűzben edzett férfit. Kicsit máshogy, mondjuk a Drive ritmikájával, és a barkácsáruházakban fellelhető, érdekesebb szerszámok és anyagok emberélet kioltására történő, nem rendeltetésszerű felhasználásával :-), mindezt 18+ besorolásra vágva. Dugóhúzó, kalapács, szögesdrót, szögbelövő pisztoly, hogy csak a legfontosabbakat említsem - patakvér akciómozi rajongóknak igazi ínyencfalat, rég láttunk ennyiféle változatos halálnemet. A jólöltözött rosszfiú szerepében Marton Csokas, a rosszul öltözött rosszlány szerepében Chloë Grace Moretz megfelelő partnerek ebben a bő két órás, helyenként filozofikus, helyenként melankolikus öldöklésben. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, kétszer valószínűleg már nem annyira...

Utóélet

Wolkens kritikája Mózest, a fiatal egyetemistát kiengedik a pszichiátriáról, ahol szorongással kezelték. Elég öt percre bepillantani a család életébe, hogy lássuk: nem volt véletlen a szorongás, és egyáltalán nem biztos, hogy nem fog kiújulni. Folyamatos piszkálás, helyreutasítás, dirigálás, cseppet sem barátságos stílusban a család szinte minden tagja részéről - a helyzet egészen addig reménytelennek tűnik, amíg a fiú apja váratlanul el nem halálozik. De a remény csak egy pillanatra csillan fel, miután hősünk a temetéstől kezdve látja apja szellemét, és semmit nem tud kezdeni a jelenséggel. Míg egy ezoterikus autószerelő el nem látja jótanácsokkal...

Tökéletes groteszk vígjáték, ami egyszerre időutazás a nyolcvanas évekbe, és egyszerre életkép a mai vidéki élet nyomoráról. Nem tudjuk meg, mi a hely és az idő, de nem is érdekes - játszódhat Kelet-Magyarországon bármelyik néhány ezer lakosú kisvárosban, az elmúlt húsz évben gyakorlatilag bármikor. Igazából az is teljesen mindegy, hogy az apa szelleme tényleg megjelenik-e, vagy csak Mózes vizionálja - a lényeg az, hogyan tud kitörni ebből az elnyomottságból.
Nagyon jók a színészi alakítások, Csákányi Eszter lenyűgözően hozza a gonosz nagynénit, de többiek is remekelnek. Ezzel együtt nem biztos, hogy tetszeni fog - de ha hiányzik az a hangulat, amit anno a Roncsfilm adott, akkor itt a lehetőség, hogy enyhíts a szomjúságodon. :-)

Raf kritikája
Nyitókép: egy kórházban vagyunk, ahol egy szakállas fickó egy fiatal srácot hoz el a pszichiátriáról. Beülnek a család szakadt autójába és leutaznak a szó negatív értelmében vett Vidékre. Itt Mózest az apja befenyíti (mint vélhetően egész addigi életében is tette), elküldené egy lepratáborba - de ez nem történik meg, mert a lelkész hirtelen elhalálozik. Mózes pedig elkezdi látni édesapja szellemét.
Na, kérem, a magyar filmgyártás nem halott. Vagy de, halott és az ilyesféle filmek az utolsó rángások. Nem tudom. De az biztos, hogy a Kontroll mellett az utóbbi 20 év legjobb magyar filmjeinek egyike.
Groteszk, fekete humorral átitatott film ez, mely először azt hiszed, görbe tükrön át mutatja meg a távoli vidéket, a diszfunkcionális családokat - de bizony, az nem görbe tükör, az sima, mint a nyugodt víztükör. Olyan karakterekkel, mint az ezotérikus autószerelő, az autoriter apa és húga, a szótlan anyuka, az örökbefogadott kislány, a pap...
Verdikt: mindenképpen nézendő.

Az útvesztő vs. A beavatott

Két ifjúsági fantasy trilógia nyitó része. Ez ugye mostanában a csapból is folyó műfaj, három könyvnél kevesebbet már senki sem akar írni, a könyvespolcok roskadoznak a kategória túlkínálatától, na olyan a színvonal is. Ennek megfelelően ne számítsunk semmi eget rengetőre egyik esetben sem: az Útvesztő esetében legalább a látványvilág jól sikerült, még ha az aránylag pörgős történet vége kissé kusza is, a Beavatott viszont csak addig követi hűen a könyvet, amíg az nem túl brutális és pesszimista, utána ellaposodik, annyira, hogy az ember késztetést sem érez arra, hogy a további folytatásokat megnézze. Az Útvesztő esetében még talán érdekes lehet a második rész, bár az alapötletet a Kocka című, 1997-es klasszikus messze jobban hasznosította. Két, McDonalds hamburger szintű film: amikor a szádban van, még egész jónak tűnik, de két óra múlva már azt is elfelejted, hogy ettél, és rájössz, hogy egy normális ebéd sem került volna többe.

One eyed monster

Lezuhan egy földönkívüli és megszállja az első, útjába kerülő élőlényt - a One eyed monster csak annyiban variálja ezt a klisét, hogy a megszállt élőlény ezúttal nem más, mint a kiöregedett pornószínész, Ron Jeremy legendás, 28 centis szerszáma, ami azonmód önállósítja magát, és nekiáll tenni a dolgát. ;-) A helyszín egy, a külvilágtól elzárt faház a hegyekben, ahol éppen - micsoda meglepetés! - pornófilm forgatás zajlik.

A 2008-as darab nézése közben a következők fogalmazódnak meg a nézőben:
- nem hiszem el, hogy megcsinálták az egészet úgy, hogy nincs benne semmi meztelenkedés.
- nem hiszem el, hogy megcsinálták az egészet úgy, hogy nincs benne semmi filmtrükk.
- nem hiszem el, hogy ezt a filmet nem nekem jutott eszembe megcsinálni a haverokkal, egy téli hétvégén, több rekesz sör elfogyasztása és folyamatos röhögés közepette. :-)
A ZS-kategória gyöngyszeme, valahol a "Kétfejű cápa támadása" és a "Leszbikus vámpírok gyilkosai" között kell helyet csinálni neki a polcon.

Oculus

A kísértetházas sztorik általában azzal kezdődnek, hogy valaki megvesz egy házat, amiben az előző tulajdonos(ok) rejtélyes körülmények között meghalt(ak). De mi van, ha valaki túlélte? Az Oculus alapötlete is ez: két testvér, aki tanúja volt szüleik véres halálának, tizenvalahány év elteltével visszatér a tett helyszínére, hogy bosszút álljon - a gonosz hatalommal bíró antik tükrön.

Természetesen a gonosz hatalommal bíró antik tükrök nem szoktak karba tett rámával ülni :-) és várni, hogy bosszút álljanak rajtuk, szóval megindul az élethalálharc. A kor technikai színvonalának megfelelően a fiatalok kamerával, ébresztőórával, mobiltelefonnal és mindenféle, üvegtörésre alkalmas tárggyal indulnak csatába, a tükör viszont csak azt csinálja, amihez legjobban ért: víziókat teremt...
Okos horror. Érdemes.

The Expendables 3 - a feláldozhatók 3

Előzetesen sok rosszat hallottam a filmről, de szerencsére ezek rémhírnek bizonyultak. Stallone csak annyit változtatott a bevált recepten, hogy ne hajszálpontosan ugyanazt kapjuk, mint az első két részben, de az alap ízek megmaradtak. Vicces utalások a való életre és filmekre egyaránt, tömegével, néha csak a másodperc törtrészéig felvillantva, ha egy pillanatra félrenézel, már elsiklottál fölötte. Nem gáz, bőven van néznivaló, a nagy csatajelenet a film vége felé már a balett (vagy a kung fu filmek :-)) határát súrolja megkoreografáltság tekintetében. Bónuszként Antonio Banderas jutalomjátéka, valószínűleg az egész széria legviccesebb karaktereként. Laza, szórakoztató, kellemesen komolytalan, kikapcsolódásra tökéletes akciómozi, aki többre számít, magára vessen.

A nyolcadik utas a Halál (Alien) (felújított változat)

Wolkens kritikája Az igazi Alien-rajongó geek alienes pólót hord, keményebb esetben alienes tetkója van, és bármikor elő tud adni egy minimum húszperces részletes elemzést arról, hogy miért utálja a sorozat negyedik részét, miért utálja még annál is jobban az Alien vs. Predator filmeket, és miért gyűlöli különösen a Prometheust. Az igazi Alien-rajongó mindent tud azokról a filmekről, amiben xenomorph-ok szerepelnek.

Tegnap este a Corvin mozi nagyterme (szolid becslésben ötszáz néző, pedig ez volt a negyedik vetítés) csordultig tele volt alien rajongókkal. Amikor a filmet megelőző beszélgetésben az ifjú filmkritikus feltette a kérdést, hogy hányan látták filmet anno 1981-ben, amikor Magyarországon bemutatták, alig tízen tették fel a kezüket. De amikor megkérdezte, hogy na és hányan NEM látták még a filmet egyáltalán, akkor sem jelentkeztek többen!
Szóval ott ült ötszáz ember, aki egy olyan filmre ült be, amit már látott. Ráadásul feltehetően nem is egyszer.
Ezek után mit is írhatnék még a filmről? Ami akkora kult a horror műfajában, mint a(z eredeti) Csillagok háborúja trilógia űrscifiben? Sok újat biztosan nem.
Annyit mindenképpen érdemes elmondani, hogy megadták a módját a felújításnak. Nem követték el az alkotók azt a szentségtörést, mint Lucas a Star Wars filmek felújításakor, ez a film nem lett fényesre polírozott CGI effektekkel meg eddig nem látott űrlényekkel feltuningolva. A képminőség viszont káprázatos, a hangeffektek tökéletesek, egyedül a beszédhang az, amin halványan érezni lehet a 35 évet. De ez nem ok arra, hogy bárki kihagyja. Akár kőkemény Alien-rajongó, akár nem. Akár hord alienes pólót, akár nem. Akár látta a filmet, akár nem.

Raf kritikája
Azok a drága hetvenes évek, mikor még a filmekben cigiztek, a filmek nem kapkodtak, egy elég eredeti forgatókönyv (hahó, női főhős! Űrkamionosok!) és egy zakkant svájci (RIP Hans-Rudi Gieger!) segítségével megalkották minden idők egyik legfélelmetesebb, legletisztultabb és legkegyetlenebb szörnyét. Na, meg az egyik legerotikusabbat is.
'78 régen volt, mikor megjelent a Quadrilogy (vagy ahogy itthon hívták, tetralógia - 4 film, 9 lemez), akkor mindegyik filmből felkerült a lemezekre egy-egy plusz verzió: Cameronnak már készen volt a saját fércműve (aka rendezői változat), a harmadik részt a producerek vagdalták össze, JPJ alakítgatott egy kicsit a negyediken, Ridley Scott pedig kicsit elbaltázta az elsőt. Kicsit feszesebbre vágta (minek?!), beletett pár extra jelenetet (a Dallas-ost minek?) - végeredményében a film még rövidebb is lett. Az egyetlen jelenet, ami tényleg jót tett a filmnek, az az orvosi előtt zajlódó nekifutásból-lebaszós volt.
Amúgy milyen a film (most, hogy alien-kedvelőként kipuffogtam magam - még szerencse, hogy nem vagyok fanatikus, hiszen én a második részt nem szeretem a sok logikátlansága miatt) a nagyvásznon? MAGNIFIKÁNS. Vannak mozik ami a nagyterembe készültek. Ez is olyan. Ahogy a zajok körbeölelnek (hol volt akkoriban még a dolbiszörránd?), ahogy tudod mi fog következni, mégis magával ragad a hangulat és érzed a gyomrodban a feszültséget...
Ha választani lehet én az eredeti verziót választanám (továbbra is fenntartom a véleményem, hogy Ridley Scott öregkorára konkrétan meghülyült, lásd még Prométeusz-rettenet), de így is nagyon örülök neki, hogy végre volt alkalmam látni moziban. Teli moziban (és még csak nem is az első előadás volt!). Kicsit irigylem is magam.
Adalék: tudtátok, hogy nem csak nálunk volt ez a címe? A spanyolok is erre jutottak (tehát ők sem tudnak számolni - és azóta sem tanultak meg).

Bűbáj és kéjelgés

Ha nem vagy horrorfilm-rajongó, ne nézd meg. Mert nagyon véres, nagyon brutális, nagyon gusztustalan. Ha horrorfilm-rajongó vagy, ne hagyd ki. Mert eszméletlenül vicces, abszurd, cinikus, provokatív, szórakoztató, látványos, pörgős és politikailag maximálisan inkorrekt.

Szerelemre hangszerelve

A magyar címen már fenn se akadjunk, ha nagyon béna, hát nagyon béna, megszoktuk már... Kérdés, hogy vajon mennyire lesz béna egy "alkoholista zenei producer egy füstös new york-i kocsmában felfedez egy tehetséges vidéki lányt" című, erősen giccsesnek ható felütéssel induló film.

A válasz: ebben az esetben semennyire. A Szerelemre hangszerelve a tökéletes nyáresti hangulatfokozó mozi. Lehetett volna túl sok a zene, de nem az. Lehetett volna túl sok az érzelem, de nem az. Lehetett volna túl sok a dráma, de nem az. És mindezek miatt nemcsak hogy nem lett túl sok a giccs, hanem egyszerűen nincs. Ehelyett a néző hátradől a székben, és gyakorlatilag az első perctől az utolsóig élvezi a filmet, hol a lábával dobolva a ritmust, hol jókat kacagva, hogy a könnyeit törölgetve. Mark Ruffalo, "tiszta, élő gyapjú" frizurájával (szerintem a gázsija felét azért kapta, hogy hajlandó legyen így hordani a haját :-)) hibátlanul hozza a szétcsúszott és kiégett zsenit, Keira Knightley egyszerre törékeny és kemény, a többiek pedig csak egyszerűen jól működnek a mellékszerepekben. A zenék kellemesek, helyenként kifejezetten fülbemászóak, a jelenet, amikor a producer megérzi, hogyan lehet az egyszem gitáron, nyersen előadott dalból gondosan összerakott, ütős sláger, zseniálisan jó.
Ha anno, a Hugh Grant és Drew Barrymore főszereplésével készült, meglehetősen bénácska "Zene és szöveg" elvette a kedvedet a "Hogy készül a sláger?" témájú filmektől, akkor itt az alkalom, hogy helyrebillenj. Lehet a témában abszolút szórakoztató filmet is csinálni.

Az élet ízei (The hundred-foot journey)

Egy emigráns indiai család sarjaként Hassan, a tehetséges és feltörekvő fiatal szakács karriert épít Franciaországban - a végletekig leegyszerűsítve ennyiről szól ez a mozi. De mivel ez kicsit kevés lenne a kétórás játékidőhöz, foglalkozni kell más témákkal is, ezeket felsorolni viszont már korántsem egyszerű feladat. Szakmai rivalizálás és összefogás, tolerancia és annak hiánya, önzés és önzetlenség, családi kötelékek és azok elszakítása, szerelem és csalódás, visszafogott ízek és szenvedélyes fűszerezés - a film annyi labdával zsonglőrködik egyszerre, hogy nehezen tudjuk elhinni, egyiket sem fogja leejteni.

De végül sikerül a mutatvány, még ha talán egy kicsit túl hosszúra is nyúlik az előadás. A főszerepekben Helen Mirren, Om Puri, Manish Dayal és Charlotte Le Bon mind hibátlant alakítanak a kamera előtt ebben a kedves, romantikus, életvidám vígjátékban, az operatőrök a kamera mögött szintén – egy egyszerű tojásfeltörés még sosem nézett ki ilyen jól a szélesvásznon. Ha szeretted a Julie & Julia-t és a Love and lemons-t, akkor egy pillanatig se habozz, ülj be és nézd meg ezt is. De egyél előtte, különben farkaséhes leszel a végére. :-)

REC 3: Genesis

A REC széria első két filmjét a legélvezetesebb horrorok között tartom számon - kérdés volt, hogy a nálunk moziban nem is vetített 3. rész vajon tovább tudja-e vinni ezt a stílust és színvonalat. Az összehasonlítás eredménye nagyon érdekes: a REC 3 tulajdonképpen egyetlen hibája, hogy az a címe, hogy REC 3...

Lássuk, miért.
Nos, leginkább azért, mert szakít a korábbi részek kizárólagosan kézikamerás, beállított megvilágítás nélküli felvételekre alapuló feszültségépítésével, bár az elején próbálkozik vele. Aztán, ahogy kitör az öldöklés, onnantól felejtős a koncepció, noha néhány jelenetben a biztonsági kamerák felvételei még próbálják visszahozni a hangulatot. De a megvalósítást tekintve végső soron egy sima zombifilmet láthatunk. A másik, hogy a történet gyakorlatilag teljesen független az eddigiektől, nem illeszkedik a sorba.
Éééés... ezzel nagyjából el is mondtam a film összes hibáját. Úgyhogy azt is elmondom, hogy miért kell mindezek ellenére egy horrorrajongónak megnézni a darabot.
Az alapszituáció nem a megszokott klisékre épül: egy esküvőnek lehetünk szemtanúi, ahol az ünneplés örömét hirtelen erősen lerontja, amikor a vendégek a lakodalomban a szó szoros értelmében egymás torkának ugranak, és széttépik egymást. De valamirevaló ara nem hagyja ilyen apróságtól eltéríteni magát: amikor a bájos, ám vasággyal együtt 45 kilós Leticia Dolera (tökéletes a szerepben) vértől csöpögő menyasszonyi ruhában, koszosan, elkenődött sminkkel, keserű hangon belekiáltja a világba, hogy "Ez az én napom!", és azzal a lendülettel berántja a láncfűrészt... nos, akkor kezdjük érezni, hogy ezzel a mozival nem nagyon nyúltunk mellé. :-) Vér, belsőségek, és szerelem holtomiglan-holtodiglan - míg a Meleg testek egy romantikus vígjáték volt 12+ korhatárra szelídített zombis környezetben, addig a REC 3 egy kemény 18+ látványvilágú zombifilm meglepően erős szerelmi szállal, és helyenként a Hullajó hangulatát idézve. Ha nem is hullajó, de azért elég jó. :-)

A Galaxis őrzői

Wolkens kritikája Amikor először láttam az előzetest, amiben szerepelt egy mosómedve géppisztollyal meg egy ember formájú fa, akkor úgy annyira nem voltam meggyőződve róla, hogy én ezt meg akarom nézni. De valamiért csak nem sikerült rosszat hallani róla sehol, és egyszer valahol azt olvastam, hogy ez "a legjobb Star Wars film a Jedi visszatér óta", így már feltámadt bennem a kíváncsiság, mi is lehet ez - bár persze a Star Wars párhuzamot nem igazán értettem.

Aztán megnéztem a filmet, és rájöttem, hogy aki ezt mondta, az foglalta össze a legtökéletesebben egy mondatban, hogy mi is ez a mozi. Űrhajók, űrfegyverek, űrcsaták, űrcsajok és egy csapat űrlúzer, akinek össze kell fognia a galaxis megmentéséért – tényleg tiszta Csillagok háborúja. A történetben semmi, de semmi új nincs, csak a mesék évszázadok alatt simára csiszolt alapkövei. Van viszont abszolút tökéletes látványvilág (egy kisvárosnyi animátor dolgozott a CGI-n, és megérte), vicces szövegek, jellemfejlődés, jól eltalált karakterek.
Egyvalamiben mégis más, mint a nagy előd: az "Awesome mix Vol. 1" címen futó soundtrack szerencsére nem csak egy "jó oldal" meg egy "sötét oldal" alapmotívumból építkezik, hanem ütős 80-as évekbeli diszkóslágerekből. Ennek is hála a film felpörget, kikapcsol és szórakoztat, anélkül, hogy az agyunkat számottevően terhelné - igazi popcornmozi, a jobb fajtából.

Raf kritikája
Marveléknél, miután a nagy ínségben eltékozolták a filmjogokat (ugye? foksznál a mutánsok, szoninál a paukember, fantanégy, mely bukott szintén a huszadik századi rókánál. Bár arra kíváncsi lennék, hogy hogyan hozzák oda be a feka Fáklyát... Ha az Sue Storm öccse, aki marad fehér. Na mindegy), így a Phase 1 után (Vasalóember, Kalapácsos azgardi, Hulk és az egészet "lezáró" Bosszú Angyalai (nem bosszúállók, nem nem és nem!)) jött a féz kettő, ami nem volt más, mint az egyben lefektetett univerzum tágítása, további kalandok mesélése. Ugye a nagy címek nem a dizninél vannak (szerintem még), így egy olyan képregényt vettek le a polcról a hátsó mögötti szobában, a hátsó könyvesszekrény mögötti pincében, amelyről csak az igazán fanatikus comic-rajongók hallottak: ez volt a Guardians of the Galaxy, ami egy különös csapatról szól (persze ezek a tagok, mint szokás is, cserélődnek folyamatosan), akik félig törvényenkívüliek, meg azért mégiscsak jók is. Érdekes egy csapat: egy mosómedve formájú taktikai zseni, akinek a haverja egy sétáló faféleség, meg egy vörös, kigyúrt szinonímaszótár, egy zöld portorikói Uhura és a félig terrai Star Lord (a Parks and Rec-ből).
Ugye milyen hülyén hangzik? Mosómedve böhöm nagy puskákkal?! Egy fa, melynek a kedvenc ÉS egyetlen szavajárása az "én vagyok grút"?! És az mennyire hangzott hülyén 37 éve, hogy egy vagány csibész, egy szőrös, majomarcú létra, egy füttyögő kuka és egy aranyember? Ugyanennyire szerintem.
Pedig (vagy mondhatnám, természetesen!) a recept működik, a zsiványok és a bosszúszomjas egyének kisebb összezördülések után egy ütőképes csapatot alkotnak, akik (természetesen) megmentik az univerzumot, közben poénkodnak, olyan vizuális gegeket kapunk, hogy a karfa adja a másikat. Persze a film végén, a stáblista után ott a bónuszjelenet - ami simán a legvitatottabb képsor eddig... Hogy ebből mi lesz, az nagy kérdés. Én várom a folytatást (ami majdnem 3 év múlva jön).
Az az igazság, hogy ez a film (igen, igaza volt azoknak, akik a SW-hez hasonlították) a XXI.-ik század sztárvórsza. Sőt, star warsabb az előzmény "trilógiánál" is. Hogy milyen lesz az új film, most még csak találgatni tudunk, addig is álljon a nyár filmjeként mindenki előtt, hogy megnézze (elvileg holnap jön angolul nekem a második menet). Mert nagyon jó, szórakoztató. Csak az első öt percet kell kibírni a teremben és utána jön a móka, kacagás, látvány, szórakozás. Soha rosszabb Marvel-filmet.

Lucy

Wolkens kritikája A trailer alapján egy kellemesen agyatlan akciómozira lehet számítani, de kit érdekel, ha az agyának egyre nagyobb kapacitását használni képes Lucy szerepében Scarlett Johansson lövöldöz mindenkit halomra? :-) Azt egy pillanatig sem vártam, hogy bárminemű megvilágosodás következzen be a film hatására bennem, és elkezdjem kiaknázni az eddig rejtve maradt mentális képességeimet - ezzel a prekoncepcióval beülve a Luc Besson legújabb művére a nézőt kifejezetten kellemes csalódás éri. A Lucy ugyanis látványban hozza azt, amit elvárunk tőle, de korántsem olyan agyatlan módon, mint az ember előre feltételezi. Helyenként egészen érdekes filozófiai kérdéseket vet fel, és egészen érdekes válaszokat is ad rájuk. Persze azért nem fogjuk Lucyt az ókori görög filozófusokkal párhuzamban emlegetni, de a fenébe is, azok nem is lőtték halomra a koreai gazfickókat testre feszülő szűk pólóban. :-)

Raf kritikája
Luc Besson a (most már) meg nem értett profi megunta a producerkedést és a gyerekfilmgyártást, és visszatért a kaptafájához: az akciórendezéshez. Fogott egy halivúdi üdvöskét (nem, őt most nem vette el feleségül!) és készített egy tipikus, lükbeszóni filmet.
Maga a sztori nem más, mint, hogy ugye van a Homo Sapiens Sapiens, amelyik állítólag tudatosan az agyának 10%-át használja ki (ezt maga Isten mondja Morgan Freeman szájával), de jön a butuska, partizó Luszi, belevarrnak egy zacskó kék, metanfetaminra hajazó (Breaking Bad) cuccot a pocikájába, megrugdoscsizzák, a zacsi kiszakad, vegyszer az véráramba kerül, Lüszi meg elkezdi egyre jobban kihasználni az agyi kapacitását. Na de mi lesz, ha eléri a 100%-ot? Ezt kérdezi Istentől (Morgan Freeman szájában) is egy tudóspalánta és ezt kérdezed te is magadban a film közben.
Maga a film szórakoztató alkotás, nem ad többet, mint a trélerek alapján számítani lehetett - csak annyi, hogy ScarJo újra színészkedik (ha már az Amcsikapcsikettő, Fagyiskatonában egy arccal tolta végig a forgatást; bezzeg a Don Jon-ban!). Na meg törnek a francia rendőrautók és a fhanszia hekusok is ugyanolyan balfékek, mint bármelyik LB filmben. Most már kiváncsi lennék rá, hogy mit vétettek a fiatal Lük ellen a párizsi fakabátok, hogy folyamatosan ilyennek ábrázolja őket?
Egy megnézést mindenképpen megér - a pangó stílus-piac miatt olyan hetes

Transformers - A kihalás kora

Raf kritikája Emlékszem mennyire vártam 2007-ben az első részt. És miután vége volt a filmnek, csak egy szó lebegett előttem: "meh". Aztán jött a második rész, ami arconköpött mindent és mindenkit. Végül pedig a harmadik rész a köpést letörölte izomból, két kézzel egy böhöm nagy vasszékkel. Vagy négyszer. Tizennégyszer.

Hiszen mit láttunk? Élethű robotokat, akik látványosan átalakulnak. Csak éppen ha harcolnak, az embernek fingja nincsen róla, hogy most akkor ki kivel van, mit akar, vagy egyáltalán HE?! Egyedül Optimust lehetett felismerni, mindenki más mind kinézetre, mind stílusra olyan semmilyen nem volt. Na meg persze ott voltak a hülyeségek, következetlenségek, marhaságok, gyerekesnél gyerekesebb poénok, rettenetes forgatókönyvnek nevezett salátahalmok és az arcunkba lapáttal tolt reklámok. Ja, meg a májkelbéjizmusok.
És mindezek ellenére sikeres volt mindegyik film - a kritikusok és a rajongók fanyalogtak, az emberek meg özönlöttek a mozikba. A harmadik rész után (az volt az a rész, ahol már a rendező SAJÁT MAGÁTÓL LOPOTT komplett jeleneteket) már olyan szintű volt a fanyalgás, hogy Öböl Uraság nem is akarta megcsinálni a folytatást. De ugye a pénznek nincsen szaga (csak annak van, akinek nincs pénze), így elvállalta. Ami nem is igazán folytatás lett, hanem reboot (értitek, 3 év után!!!!).
Beültem a filmre, mert kíváncsi voltam, hogy milyen lesz (meg ugye Dinobotok - ki nem kedveli Grimlock/Mogorvát, aki nem túl okos, de bátor, erős és T-Rex az alternatív formája?!). Ültem az extrahosszú filmen, és egy idő után az tűnt fel, hogy ez a film konkrétan jobb lett, mint az előző kettő. De nem jó. Mert itt is Optimusz Fővezér a központ, a többiek csak statisztálnak (bár már legalább meg lehet őket különböztetni egymástól). A gonoszok súlytalanok, a forgatókönyv továbbra is csak random egymás mellé pakolt oldalak halmaza - a dínók meg...
De a legrosszabb a filmben (a béjizmusokon kívül), hogy majdnem egész végig olyan érzésem volt, hogy a készítők leforgattak egy csomó rövid jelenetet a színészgárdával (meg azzal a szőke csontmacával - őt színésznek nevezni halálos vétek! Még az a Rózsi a harmadik részből is jobb volt nála, pedig!) majd valami hirtelen jött felindulással egymás mögé pakolták ezeket a szkeccseket.
Olyan nehéz elfogadni, hogy nemrég még ott volt a Pain and Gain, ami nem csak Bay-i mércével volt egy jól sikerült alkotás, és erre ahogy kap ez a szerencsétlen egy raklapnyi pénzt, egyből csak a fost ontja magából.. :-( És mindezek mellett persze az orbitálisan nagy reklámok (Sas Tamás lassan tényleg csak inas lehet mellette!) - amikor egy egész vásznat betöltő Victoria's Secret hirdetést mutat a kamera hosszú-hosszú másodperceken keresztül... Ott már az arcpálma is kevés volt.
Ha nem szeretted az eddigi filmeket - ezt is hagyd ki nyugodtan. Kedvelted az eddigieket? Akkor ez is a te mozid. És még Shia "nononononononono" Láböff sincsen benne. Húztad a szádat az eddigieken is? Ez sem fogja pozitív irányba változtatni a véleményed MB-ről. És a stábról sem.

Csillagainkban a hiba

" Egy híres felfedező egyszer azt mondta, hogy a rendkívüli abban van, amit teszünk, és nem abban, amik vagyunk. " Ez az idézet egy videojátékból való, és Augustus "Gus" Waters, aki többek között videojáték-, kosárlabda- és zombifilm-rajongó, 18 éves, és nem mellesleg egy rákos megbetegedés miatt amputálni kellett a fél lábát, ezt pontosan így is gondolja. Olyan ember szeretne lenni, akire az egész világ emlékszik, és semmitől nem fél annyira, mint attól, hogy feledésbe merül. Ez a film nem Gus történetét meséli el.

Ez a film Hazel Grace Lancaster történetét meséli el, aki 16 éves, egy rákos megbetegedés miatt csak oxigénpalackkal tud lélegezni, és pontosan az ellenkezőjét gondolja: az a fontos, hogy mik vagyunk. Nem az kell, hogy az egész világ szeressen, hanem egyvalaki, de az nagyon. És rajong egy könyvért, ami egy leukémiás kislányról szól. És aki találkozik Gus-szal, egymásba szeretnek, és boldogan élnek, amíg...
Ha valaki azt mondja nekem, meg lehet csinálni egy első csókos jelenetet úgy, hogy az ember elsírja magát rajta, nem hiszem el. Pedig igen. Minden adott a tökéletes giccshez abban a pillanatban, de mégsem válik azzá, hanem ellenkezőleg, tökéletes romantikus jelenet lesz belőle. Ahogy az egész film is az. Lehetne szőrszálhasogatni, kisebb forgatókönyvi hibákat fikázni, a színészi játék apróbb gyengeségeit szemezgetni, de teljesen felesleges és indokolatlan.
Mert ez a film úgy ahogy van, oké. Hogy megértsd, hogy ez a látszólag snassz szócska mennyire más jelentéssel is tud bírni, meg kell nézned. De nem csak ezért kell megnézned. Hanem azért, mert ilyen filmet tízévente egyet látsz. Ha pontosak akarunk lenni, akkor 11 évente. ;-)

A szörny, akit hívtam

Gondoltátok volna, hogy létezik olyan kategória, hogy "12+ korhatáros, übergagyi, Nyolcadik utas a Halál-utánérzéses, aszexuális és egyben feminista gyerekhorror"? Hát én sem, de ez a film oda tartozik.

Így neveld a sárkányodat 2.

Raf kritikája Sokan istenítik a Disney-t, mert micsoda rajzfilmeket/animációs filmeket csinálnak. Lásd még Frozen/Jégvarázs, Aranyhaj a nagy csimbók és társai. Szerintem kreativitásban meg mindenben ott a PugrálóasztalilámpaXAR visz mindent. Gondoljunk bele, mi mindent köszönhetünk az SKG (Dreamworks)-nek: Shrek, Csizmás Kandúr, Édes-csípős Panda, Monsters VS Aliens, stb. Látszik, hogy ők azért inkább csinálnak olyan mozikat, amit a felnőttek értenek, de cserébe nem kell otthon hagyni a kisklambót, mert ha más nem, a látványon ámul.

2010-ben elkészítették az "Így neveld a sárkányodat" első részét, ami - most kéretik kapaszkodni! - egy könyvsorozaton alapul (persze megváltoztatva jópár dolgot). Elég nagy siker volt, hiszen az összetevők (vikingek! SÁRKÁNYOK! CICASÁRKÁNYOK! kutyasárkányok! vicces kovács! kishercegszindróma! ETcsaksárkánnyal!) már alapból garantálták a sikert - szerencsére az arányok is jók voltak. Na meg egyike volt a 3D-roham azon kevés filmjeinek, ahol tényleg adott a történethez és a látványhoz is.
Aztán elkészült az új rész is, mely minimálisan (HA egyáltalán) marad el az első rész mögött. Persze itt is megjelenik a folytatások átka (több! NAGYOBB!), de nem vészes.
Hablaty már nem tinédzser, már félig felnőtt, Éjfúriáján, Fogatlanon (=cicasárkány) fedezi fel a világot, míg egyszer csak bele nem fut egy csapat sárkányvadászba és nem sokkal később az elveszettnek édesanyjába is. Aztán együtt meg. Na, majd meglátjátok (nem, nem a világuralomra törnek, mint Pinky és a Brain, Brain, Brain, Brain, Brain NAAAFFF). ;-)
A látvány még jobb, még lélegzetelállítóbb, a karakterek ugyanolyan viccesek, kedvesek (bár talán Hablaty barátaira kicsit kevesebb idő jut - őket pótolja az anyuka), a történet magával ragadó, Fogatlan még cukibb - sőt, amikor a háttérben van sokkal inkább őrá érdemes figyelni, mint a fő szálra.
Röviden (mert péntek van és jobb dolgotok is lenne, mint a szájmenésem (bzw. ujjmenésem) olvasni): imádtam, várom a folytatást - polcon a helye, nem messze a záros határidőn belül odaköltöző AT-AT-tól.

Demóna

A Hófehérke jól sikerült fantasy adaptációja után nem volt nehéz kitalálni, hogy a többi klasszikus mese sem kerülheti el a sorsát. A Disney rámozdult a témára, és úgy döntött, hogy hasonló stílusban elkészíti a Csipkerózsika ráncfelvarrott változatát, és mindjárt úgy, hogy csavarnak a történeten. Persze szigorúan úgy, hogy legyenek benne vicces mesebeli lények, mert az olyan cuki. Vagy ciki? Szerintem ők az előbbit szerették volna, de helyenként mégis az utóbbi lett...

A film erőssége összesen két csatajelenet, ezek lélegzetelállítóak - kár, hogy a kettő között viszont a normális érték felére esik a pulzusunk, mert nagyjából semmi nem történik vagy háromnegyed óráig. Oké, Angelina Jolie tényleg jó a címszerepben, de tőle elvárjuk. :-) Oszt kábé ennyi, hacsak nem érzed úgy, hogy három, idióta módon veszekedő tündéren, meg néhány, sarat dobáló, majom és béka keresztezéséből született megnevezhetetlen valamiken szeretnél vihogni.
Néhány szó a magyar feliratról. A "What’s your name?" "Stefan." párbeszédet sikerült "Hogy hívnak?" "Lipót." formára átültetni. És akkor többet nem is mondanék.
Hogy mi jöhet még? Előzetesként láttunk egy másfél percig animált üvegcipőt. Nem hazudok, összesen ennyi. Egy darab üvegcipő, amit körbejár hússzor a kamera, és összevissza csillog-villog. Most komolyan, ennyire futotta? :-(

A cikk utoljára frissítve: 2014.10.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra