|
A biztonság záloga
 |
Jason Statham azt csinálja, amihez legjobban ért: verekszik, lövöldözik
és cinikus egysoros szövegeket mond rekedt hangon egy nem túlbonyolított
történetben. Akinek ez kevés, ne nézze meg. :-) De ha a kedvenceid nagy része a
"Steven Seagal összes művei" sorozatból kerül ki, nevezz be rá
nyugodtan. |
Bosszúállók vs. 21 Jump Street: A kopasz osztag
|
Régen volt dupla filmajánló, és miután a múlt héten a munka mennyisége
miatt kimaradt a Bosszúállók kritikája, gondoltam, legyen egy kis
összehasonlítás. Két amerikai film, sok poénnal, sok robbantással és egy kevés
romantikával fűszerezve, és véletlenül sem hajtva Oscar díjas színész
alakításokra - akár lehetnének hasonlók is. Ehhez képest ég és föld a kettő. Ez
nagyjából igaz az ingerküszöbre is, ami a két film élvezetéhez szükséges: a 21
Jump Street humora erősen feszegeti a jó ízlés határait, sőt többször határt is
sért: ha nem tudsz röhögni az Amerikai pite sorozaton meg a Wayans fivérek
alkotásain, akkor inkább ne vállald be, mert helyenként liftezni fog a gyomrod.
A Bosszúállók ezzel szemben szinte teljesen kockázatmentes, abszolút
nézhető. |
Teljesen más a két film költségvetése is. A Bosszúállók sztárokat
vonultat fel, monumentális látványt nyújt, az Avatar-hoz hasonlóan a
költségvetés szinte 100%-a hibátlanul lett elköltve, és ha az Avatar esetében
azt mondtam, hogy ez az arány 99%, akkor itt legalább 99,5%, de még mindig nem
100%. Látványos, vicces, szórakoztató... de nem lenyűgöző. A 21 Jump Street
esetében a kérdés feltevésének eleve nincs értelme: vagy bejön ez a fajta beteg
humor vagy nem, a nagyobb kockázatot a nagyságrenddel alacsonyabb büdzsé
kompenzálja.
Konklúzió: ha kipihenten, kellemes szórakozásra vágyva akarsz dönteni a kettő
között, akkor mindenképpen válaszd a Bosszúállókat. Ha éppen egy 12+ órás
műszak végén vagy, nullára lezsibbadt aggyal, akkor csempéssz be egy sört a
moziba a popcorn mellé, és nézd meg teli szájjal fennhangon röhögve a 21 Jump
Street-et.
Csatahajó
 |
Ilyen az, amikor a Transformers találkozik az Úszó erőddel a Függetlenség
napján. :-)
Sokáig nehéz eldönteni, hogy ezt most komolyan kéne-e venni vagy sem. Aztán van
egy pillanat, amikor az egész átcsaphatna pátosszal vastagon átitatott
többtonnányi giccsbe... de ezen a ponton megszólal az AC/DC-től a
Thunderstruck, elröhögöd magad és hátradőlsz. És amikor John Carter kilinccsel
előre autózik a csatahajóval, akkor már érzed, hogy jó eséllyel az év
popcornmoziját látod. :-) |
Csempészek
 |
Zúzós, pörgős akciókrimi, egy perc szünet nélküli folyamatos
adrenalinfröccs. A fordulatok kissé kiszámíthatóak, de ezt simán elnézzük Mark
"túl sokat jártam konditerembe" Wahlberg és Kate "dögösebb vagyok, mint valaha"
Beckinsale remek párosának. :-) |
Az Éhezők Viadala
 |
Nem ragozom túl: pont olyan, amilyennek egy tisztességes
könyvadaptációnak lennie kell. Ha szeretted a regényt, akkor nézd meg azért, ha
nem olvastad, akkor meg azért, mert Jennifer Lawrence személyében olyan
őstehetség robbant be az élvonalba, mint Ellen Page (Atyaég! már 7 éve) a
Cukorfalat-ban. |
Fehér pokol
 |
Azzal kell kezdenem, hogy töredelmesen bevallok valamit.
Nem, semmi veszélyes. Nem drogozok, vagy ilyesmi. Csak...
... mindig popcornt zabálok a moziban. |
És ezt nem kellene. Legalábbis most biztos nem kellett volna. Mert
az történt, ami nem nagyon szokott előfordulni: egy olyan filmben, amiben
szinte szünet nélkül süvít a jeges szél és vonyítanak a farkasok, az idő
legnagyobb részében síri csend honolt a nézőtéren. Annyira, hogy féltem attól,
hogy a zacskó zörgésével megzavarom a többieket. Érdekes módon a Transformers
egyik részével sem volt ilyen bajom...
Persze míg a Transformers nem több, mint egymásba átfolyó látványos effektek
sorozata jelzésértékűen jelen levő szereplőkkel, addig a Fehér pokol remek
színészi alakítások sorozata jelzésértékűen jelen levő effektekkel. Hét,
egy's'mást már megélt férfi története, akiknek egy repülőgép-katasztrófában a
kegyes halál helyett a sokkal több kínnal járó túlélés jut osztályrészül:
végtelen hó, csontig hatoló hideg és vérszomjas vadállatok. A magyar cím
ezúttal talál: ez tényleg egy fehér pokol. Össze kell fogniuk, ha kiutat
akarnak találni. John Ottway, a kiégett, hitét vesztett farkasvadász
személyében (Liam Neeson játéka már megint hibátlan) pedig akad egy
karizmatikus vezető, aki képes arra, hogy összetartsa a maroknyi csapatot.
Sok mindent el lehetett volna rontani a filmben, de szerencsére kevés dolgot
sikerült. Néhány kisebb logikai hiba és forgatókönyvi döccenő akad, de ezek nem
sokat vesznek el a mozi erejéből. Ahol kell, ott véres, de nem patakvér, ahol
kell, ott érzelmes, de nem ömlengős, ahol kell, ott humoros, de nem idétlen. És
a mondanivaló tiszta: nem az számít, hogy győzöl-e, hanem hogy tudj harcolni,
amikor harcolnod kell, és ne félj szembenézni a halállal, amikor eljött az
ideje.
Ja és még valami: a rendes mozinéző tudja, hogy a jegy ára tartalmazza a film
végén a feliratokat is. ;-)
Fifti-fifti
 |
Egy 27 éves rákos srác története, akinek a túlélési esélye 50%. A film
viszont 100%, hogy tetszeni fog... |
Utazás a rejtélyes szigetre 3D
 |
Avatar for kids. Garantált élvezet 8 éves felső korhatárig!
Persze ha nem kezdesz el rángatózni, amikor egy tengeralattjáró százéves
akkumulátorait egy óriás elektromos angolnából nyert többezer kilowatt (!)
árammal öt perc alatt csutkára feltöltik, akkor nyugodtan ülj be rá...
:-) |
Kémes hármas
 |
Stílusra olyasmi, mint a RED, csak kevesebb benne az akció. De ezt
ellensúlyozza a több poén: a Kellékfeleség óta nem nevettünk ennyit filmen.
Reese Witherspoon, Chris Pine és Tom Hardy hármasa tökéletesen működik:
kedvesek, viccesek, szeretnivalóak. Sokkal jobb mozi, mint gondolnád! |
Szingli fejvadász
 |
A cím és a főszereplő Katherine Heigl neve alapján sejthető, hogy nem egy
Lars von Trier drámával van dolgunk. :-) Az előzetes laza vígjátékot ígér, némi
akcióval, ehhez képest krimit kapunk, némi vígjátéki körítéssel. A szingli
fejvadász egész nézhető, kellemes kikapcsolódás, pozitív és negatív
meglepetésekkel egyaránt. |
Kezdjük ezúttal a negatívakkal. A film gyengéi a kompromisszumok:
vígjátékhoz kevés a poén, krimihez nem elég fajsúlyos a sztori, és ahhoz, hogy
a főhősnő bájaiból eleget láthassunk, túl alacsony a korhatár. Kicsit olyan,
mintha a forgatókönyvet négyen-öten írták volna úgy, hogy egyik szerző sem
olvashatta el, mit írt az előző. A történet viccesen indul, aztán gyakorlatilag
minden átmenet nélkül átcsap komolynak látszó krimibe, és onnan csak a végén
talál vissza a vígjáték vonalhoz. Közben nyomokban romantikát tartalmaz :-), de
hiába működik jól Heigl és Jason "kockahas" O'Mara párosa, nem kapnak elég
lehetőséget arra, hogy egy kis fülledtség is megjelenjen a kettejük közötti
játékos erotikában. Pedig menne a dolog - és itt át is térhetünk a pozitív
meglepetésekre - Heigl már nem egy idétlen fruska, hanem kezd belőle kivillanni
a dögös nő, ami legalább annyira köszönhető a szeme körül megjelent
szarkalábaknak, mint tökéletes alakjának. Színészi teljesítményben
kilométerekkel lehagyja Jessica Biel-t, de Meryl Streep mögött azért még van
egy félmaratonnyi hátránya. :-) Mindenki más, beleértve a férfi főszereplő
O'Mara karakterét is, csak másodhegedűsként tud funkcionálni a történet
felépítéséből adódóan. Ehhez képest jól teljesítenek, különösen Daniel Sunjata
a derűs nyugalmú, kiegyensúlyozott Ranger szerepében, egy párhuzamos
univerzumban valószínűleg bele is szeretett volna a csaj. :-) De ez nem a
meglepetések filmje, nem is azért ültünk be rá, hanem hogy jól szórakozzunk. És
abban, a leírt gyengeségek ellenére, nem volt hiány.
Borotvaélen
 |
Ahogy a régi igazság mondja, a jó kapusnak szerencséje van. A jó
hazárdjátékosnak meg még inkább: Nick Cassidy (Sam Worthington), a jó zsaruból
lett szökött fegyenc mindent egy lapra tesz fel, hogy bebizonyítsa az
ártatlanságát. Elszántságát demonstrálandó, kiáll egy szálloda huszadik emeleti
párkányára, készen arra, hogy leugorjon. Pillanatokon belül mindenki a
helyszínen van: a bámészkodó tömeg, a média, a tűzoltók, a zsaruk, és persze a
kötelező "lebeszélő" (Elizabeth Banks kellemes meglepetés). A történet hirtelen
rengeteg szálra ágazik szét, és beindul a "ki is ver át kit" játék... |
A Borotvaélen számos filmből hasznosít ötleteket: Mission:
Impossible, A mélység titka, Nincs alku, és vaszleg egy csomó más, amit nem
láttam, vagy csak éppen nem jut eszembe. :-) De ügyesen csűri-csavarja a
szálakat, és bár lehet fújolni a kisebb logikai hibákat meg hiányosságokat,
azért végig a vászonra tapadva és szívdobogva követjük az eseményeket, és egy
pillanatra sem ereszt az egyre növekvő feszültség. Ezt csak tetézi az ügyes
tolvajlány szerepében a szuperdögös Genesis Rodriguez (Catherine Zeta-Jones a
Brilliáns csapdában bemutatott fenékriszálással a kanyarban sincs :-)), a férfi
nézők pulzusszáma garantáltan a duplájára ugrik egyes jeleneteknél. :-) De ez
tényleg csak hab a tortán, a film nem ettől működik, hanem a jó sztoritól.
Végre egy szépen összerakott, izgalmas krimi!
Underworld 4 - Az ébredés 3D
 |
Kezdeném azzal, hogy az Underworld
trilógiát
nem lehetett
szeretni. Volt egy hibátlan és megunhatatlan első rész, amit egy nagyon gyenge
második és egy aránylag nézhető harmadik követett. Így persze komoly kérdés
volt, hogy mit fog adni a negyedik rész: visszahozza az első rész varázsát,
vagy folytatja a bukdácsolást. Nos, egyiket sem. Ez az Underworld már nem az az
Underworld.
És ez jó! |
Hogy mi maradt? Gyakorlatilag más nem, mint Selene szerepében Kate
"minden idők legdögösebb vámpírcsaja" Beckinsale, akinek a negyvenhez közelítve
is igen jól áll a latexruha. Már nem az a hamvas és szerelmes szépség, aki az
első részben volt, a vonásai megkeményedtek, és ez tökéletesen illik a
történetbeli "senki nem állíthat meg" szerephez. Egyszemélyes hadjáratának
emberek és vérfarkasok egyaránt nagy tételben áldozatául esnek, miszlikbe tör,
felrobbant, szitává lő, felszeletel mindenkit, aki az útjába áll. Ez a film
lényegében egy Resident Evil Werewolf Edition :-), és bár a forgatókönyv néhány
helyen megsínylette a tömény akcióra hangolást, még mindig sokkal-sokkal jobb,
mint az RE akármelyik, 2-nél magasabb sorszámú része. Egy 18+ kategóriás,
folyamatosan pörgő látványmozi, és ebben a kategóriában majdnem
tökéletes.
A tetovált lány (USA verzió)
 |
Van egy jó meg egy rossz hírem. A jó hír az, hogy Fincher egész jó kis
mozit rendezett a lassan kultikussá váló krimiből. A rossz hír az, hogy a svéd
változat jobb. Persze ez csak azoknak rossz hír, akik azt is látták... |
Hogy miben gyengébb Fincher filmje, nehéz egyértelműen kijelenteni,
főleg azért, mert kifejezetten pörgősebb, a bő két és fél óra úgy illan el,
hogy szinte észre sem vesszük... Kivéve az utolsó húsz percet, amikor már
nagyon kéne vécére menni, ehhez képest a tempó leül, a stílus érzelgősre vált,
és jön a "lassan-mondom-hogy-az-amcsi-nézők-is-ércsék" :-) rész. A történet
utolsó hullámainak elmesélése fájdalmasan szájbarágós, míg előtte a film
nyolcvan százalékában meglehetősen nagyvonalúan nyesegették a sztori
szálait.
Ami a két főszereplőt illeti, nem lehet a játékukra panasz. Daniel Craig
teljesen elfogadható módon hozza Bloomkvistet, persze azért az Oscartól még
fényévek választják el. :-) Rooney Mara megtesz mindent, és nem csinálja
rosszul - nem az ő hibája, hanem a forgatókönyvé, hogy Lisbeth karakterét
sokkal szociálisabbra és ezáltal kevésbé hátborzongatóra formálja, mint azt a
szemével is ölni képes Noomi Rapace és a könyv tette. A dolgok furcsa fintora,
hogy a film zárójelenete pont az érzelgős percektől és Mara játékától lesz
hiteles és hű a regényhez.
Szóval nehéz egyértelmű pro vagy kontra véleményt mondani. Gyengébb idegzetűek
és a sztorit nem ismerők mindenképpen ezt a verziót válasszák, mert kevésbé vág
gyomorba, mint a svéd. Aki olvasta a könyvet, de nem látta a svéd változatot,
szintén melegíthet ezzel, nem fog csalódni. Aki teljes előképzettséggel
rendelkezik :-), annak valószínűleg lesz némi hiányérzete, ezzel együtt nagy
buktát nem kockáztat a megnézéssel - egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ez
egy USA verzió. Egy másfajta közönség igényeinek próbál megfelelni.
Tucker and Dale vs. evil
 |
Egy csapat, magát okosnak tartó, ám valójában Darwin-díjra esélyes diák
kempingezni megy az erdőbe, persze annak rendje és módja szerint már az első
este rémtörténeteket mesélnek a tábortűznél. Naná, hogy mind beparáznak, és
azonnal kikiáltják sorozatgyilkosnak a benzinkútnál látott két, kissé lassú
észjárású cimborát, Tucker-t és Dale-t, akik csak sörözni, pecázni meg egy
romos nyaralót felújítani jöttek ide a világ végére. |
Meg is indul a támadás a lepukkant viskó ellen, a főiskolások
mindazösszes, azaz nulla harctéri bevetési tapasztalatával felfegyverkezve. Na
a hatékonyságuk is kábé akkora, hullanak, mint a legyek, elsősorban saját
hülyeségüknek, másodsorban mindenféle éles tárgyaknak esve áldozatul. A két,
velejéig jóindulatú barát meg csak áll értetlenül, és marhára nem érti, hogy
keveredett ebbe az egészbe.
Szinte hibátlan kifordított horror, sikítva röhögős, mint a Csapatleépítés vagy
a Leszbikus vámpírok gyilkosai. Ha egy kicsit is bírod a vért, akkor
kihagyhatatlan.
Sherlock Holmes 2 - Árnyjáték
 |
a Sherlock Holmes második része még olyanabb, mint az első volt. Holmes
egy őrült zseni, akinek a játszma az elsődleges szempont, a túlélés csak
másodlagos. Akkor érzi elemében magát, ha minden manipulációja a kívánt
eredményt hozta, ha minden az ő terveinek megfelelően zajlott. A történet ennek
van alárendelve, ezért a realitás nem volt teljesítendő feltétel a forgatókönyv
írásakor. :-) |
De ez csak finnyáskodás. A film pörög, az első perctől az utolsóig,
vicces és látványos. Robert Downey Jr. imádnivalóan lökött, Jude Law
mosolygósan elegáns, Jared Leto kellően karakteres hidegvérű főgonosz. Ami a
női szereplőket illeti, Kelly Reilly sokkal lazább, mint az első részben, Noomi
Rapace sárkányos tetoválás nélkül remek, kisujjból laposra veri Rachel
McAdams-et, aki talán a szereposztás egyetlen gyenge pontja.
Szóval aki jól akar szórakozni egy laza akciófilmen, nem fog csalódni, de
intellektuális krimit továbbra se várjunk.
Szilveszter éjjel
 |
Gary Marshall a kevésbé sikerült Valentin nap után ismét megpróbálta
klónozni az Igazából szerelem című remekművet. Noha még mindig akadnak komoly
génhibák a másolásban :-), az eredmény ezúttal egész nézhetőre sikeredett. A
történet talán egy kicsit túl sok szálon fut, így kevesebb lehetőségünk van
azonosulni az egyes szereplőkkel, de a végére azért összeáll az egész, és ha
nem is tökéletes, de mindenképpen szórakoztató filmet kapunk. Kikapcsolódásnak
kellemes, ennél többet semmiképp ne várjunk tőle. |
A legsötétebb óra 3D
 |
Lehetne jó, de nem jó. Lehetne annyira rossz, hogy az már jó, de ahhoz
nem elég rossz. :-) Pedig elég rossz. Ennyi elcsépelt klisét, kiszámítható
fordulatot, logikai, és szembántó folytonossági hibát, következetlenséget
ritkán látunk egy filmben összezsúfolva. Talán a Függetlenség napjával
összemérhető, de az legalább sokba került. :-) |
Mission impossible 4: Fantom protokoll
 |
Amikor a Kéjjel-nappal című totál komolytalan lövöldözőst végigröhögtem,
kezdtem bízni abban, hogy Tom Cruise mostanra rájött a legfontosabbra: nem
attól lesz jó egy filmje, hogy ő véresen komolyan veszi magát. És szerencsére
az MI4 sokkal inkább ezt a laza vonalat viszi tovább, mint a korábbi Mission
impossible mozikét. Az Fantom protokoll csak azért nem lett az év
akcióvígjátéka, mert azt a díjat már májusban besöpörte a Fast five. De ez egy
nagyon szépen csillogó ezüstérem, tessék szépen elmenni és jól szórakozni a
filmen! :-) |
Alkonyat - Hajnalhasadás 1.
 |
Az a vicces szituáció alakult ki, hogy erre a 12-es karikás csajos
filmre, amire a korhatárnak megfelelő lányok mennek főként, végül ketten
mentünk Szilárd barátommal, jelentősen emelve az átlagéletkort és a fiú-lány
arányt. :-) Mondhatnám, ellentmondásos helyzet. Ahogy ellentmondásos a film is.
Az embereket ma az Alkonyat-sorozatnál jobban megosztani valószínűleg csak
politikai vitával lehet. :-) És a Hajnalhasadás első része igazi árokásó film:
aki eddig sem szerette, az ezután kifejezetten gyűlölni fogja, aki pedig eddig
is odavolt érte, az most sem lesz csalódott. De nem csak ezért nehéz úgy írni a
filmről, hogy ne zúdítsak népharagot a saját nyakamba. Szóval nézzük a filmet
az ellentétek és ellentmondások szemszögéből. |
Ahogy a Harry Potter 7 esetében is, minden adódó probléma ellenére
szerintem összességében jót tett a történetnek, hogy két részre bontották. A
vágás a lehetséges legjobb ponton történik, a sztori első fele lezárul, a
másodikba még nem érdemes belekezdeni. És ahogy a HP7-nél is, a vágás a
történet dinamikája tekintetében is egy lassúbb és egy pörgős részt választ el
- a második rész stílusa valószínűleg teljesen más lesz.
Ha azt írom, olyan ez a mozi, mint a Drive, akkor a Drive rajongói valószínűleg
azonnal a fejemet követelik. Pedig a ritmus és hatásosság tekintetében pontosan
olyan: sokáig nagyon, sőt idegesítően vontatott, aztán hirtelen sokkol, de
akkor aztán rendesen. Én még úgyis brutálisnak éreztem helyenként, hogy
olvastam a könyvet, és tudtam, mire számítsak. A felkészületlen nézők viszont
rendesen sziszegtek és szívták a fogukat. A korhatár-besorolási rendszernek az
amerikaiak prüdériájából adódó ellentmondásossága tökéletesen tetten érhető a
filmen: Edward és Bella szerelmi jelenetei hangsúlyozottan szemérmesen
fotózottak, a szülés erősen naturális bemutatása ugyanakkor még a vérhez
szokott nézők idegrendszerét is próbára teszi.
A színészi alakítások szintén elég széles skálán szórnak. Jacob szerepében
Taylor Lautner még mindig olyan jól néz ki, hogy elolvadnak tőle a tinilányok,
de színészi eszköztára kimerül abban, hogy nagyot nyel a belső feszültség
érzékeltetésére, amitől látványosan liftezik az ádámcsutkája. Robert Pattinson,
mint Edward nekem ezúttal túl színpadias, a tekintete üres, olyan, mintha csak
felmondaná a szövegét, de nem közvetít igazi érzelmeket. A pozitív meglepetés
Kristen "Seagal" Stewart, aki (a) megtanult beszélni, és már nem csak
érthetetlenül motyog, (b) a ráakasztott gúnynév ellenére teljesen hitelesen
megmutatja a lelkében tomboló érzelmi viharokat. Billy Burke ismét jól hozza a
tanácstalan és a helyzetet nagyjából teljesen kezelni képtelen apukát, a többi
mellékszereplő viszont csak térkitöltő funkciót lát el a vásznon (kivéve
Michael Sheen-t, aki 30 másodperc alatt is tud hatásosat alakítani, de ezt
csak azok láthatják, akik nem pattannak fel azonnal a zárójelenet után).
A látvány rendben van, engem mindössze az zavart, hogy a vérfarkasok még mindig
egy bolhát is megszégyenítő gyorsulással startolnak el álló helyzetből. :-) Ami
viszont különösen jó, az Bella terhesség alatti változásainak megjelenítése -
tényleg érzékeljük, hogy rohamosan fogy az életereje, egészen a csont és bőr
állapotig. A zene már kevésbé tartozik a jól sikerült soundtrackek közé (na
ezen a ponton a Drive-nak nyomába sem ér a film), az elnyújtott esküvői
jelenetben és annak környékén kifejezetten idegesítő nyálas darabok szólalnak
meg.
Szóval, ahogy mondtam, ellentmondásos. Ha nem szereted a sorozatot, ne nézd
meg, mert úgy jössz majd ki, hogy habzik a szád, mint egy idegbajos vérfarkasé,
ha odavagy Bella történetéért, akkor viszont csorog majd a nyálad, mint egy
vámpírnak, aki beszabadult a vérbank raktárába. :-)
A cikk utoljára frissítve: 2012.06.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|