Filmajánlók 43.

Kleo első évad

krimi

Raf ajánlója
Straub Kleó egy elektronikai gyárban dolgozik napközben; éjszaka (vagy amikor a parancs - lásd még: Befehl) úgy hozza akkor pedig a dicsőséges NDK dicső szolgálatában áll, mint csekistaként a Szocializmusért él és küzd különféle módszerekkel, melyke magukba foglalják többek között a gyilkosságot, erőszakot, kémkedést is. Kleó balszerencséjére egy szép (már akinek) napon a Stázi elviszi a melóból és gyorsított eljárásban elítélik és bebörtönzik, mint imperialista kémet. Szerencse a balszerencsében, hogy ez az egész a nyolcvanas évek derekán történik, így a Straub lány nem tölt túl sok időt a dutyiban, ahogy összeomlik a DDDR (Dicső DDR) ő is, mit politikai fogoly kiszabadul. A balszerencse a szerencse balszerencséjében viszont az, hogy különféle váratlan események folytán Kleó kicsit bekattan és a kétütemű kipufogógáz szagú szabadságát arra használja, hogy egyrészt megtudja miért is bűbözték meg, másrészt meg bosszút is álljon. Amivel ő (sem) számolt az egy rendőr Nyugat-Berlinből, aki szeretné bebizonyítani, hogy ő bizony nem alkalmatlan és így a volt kém nyomába ered.
Úgy néz ki most már a teuton barátaink(?) sorozatilag is szembe tudnak nézni a múltjukkal (vagy csak embargó járt le?), hiszen a Deutschland-széria után itt a Kleó, ezúttal a Netflix tálalásában, nem a Primevideóéban; igaz, itt kevésbé veszik komolyan az egészet, tartalmaz humort, nem úgy, mint Martin Rauch kalandjai. Ebben pedig jó társ Jella Haase ("Chantal, heul leise!" - Fack ju Göhte 1-2-3) aki jól hozza a kattant ex-ügynököt - az ő ellenpontja/társa lehetne Dimitrij "annyi mindenkire emlékeztet" Schaad, de sajnos annyira, de annyira teszetoszabalfék karaktert írtak neki (jó, azt nagyon jól hozza, de amilyen jól vannak megírva a többiek, Sven hihetetlenül kilóg; LEFELÉ), hogy arra szavak nincsenek; szerencsére azért ott van Uwe és Thilo (többek közt) kárpótlásként.
Nyolc rész kémes-rendszerváltós - ha tetszett a Deutschland-széria és valami hasonlóra vágysz, de akár humorosabban, akkor érdemes bepróbálni. Akkor is, ha szereted a német sorozatokat (Dark?!?!), vagy csak néznéd ahogy egy bekattant német lány próbál '89 környékén nyomozni és bosszút állni, eléggé korhű díszletekben/környezetben.

Kapcsolódó ajánlók

Fák Jú, Tanár Úr!

Fák Jú, Tanár Úr! 3

Zanox - Kockázatok és mellékhatások

sci-fi romantikus

Wolkens ajánlója
Eleinte egy szokásos "állandóan újraéled ugyanazt a napot" sztorinak tűnik, de aztán egy ügyes csavarral átalakul a történet. Kis költségvetésű magyar vígjáték, ahol a forgatókönyv kárpótol a büdzsé szűkösségéért. Meglepően jó!

Minden jót, Leo Grande!

dráma romantikus

Wolkens ajánlója
Nancy (Emma Thompson, 63 éves) 31 év házasság és két gyerek felnevelése alatt sem élt át egyetlen orgazmust sem. Férje halála után úgy érzi, be kell pótolnia sok mindent, amit elmulasztott ezen a téren, így megrendeli a fiatal, sportos és jóképű Leo Grande (Daryl McCormack, 30 éves) szolgáltatásait, hogy végre kihúzhassa az orális szexet meg még ezt-azt a bakancslistáról. Ezeket a kettesben töltött órákat meséli el a MJLG.
Hát, lássuk be, rohadt nehéz téma egy filmhez. Mit lehet, mit szabad, mit illik megmutatni és mit nem? Hogyan lesz az egész hiteles és nem röhejes? Képes-e két ennyire eltérő ember egy hullámhosszra kerülni? Lehet-e egyáltalán pozitív a dolog végkifejlete?
Emma Thompson mindig is nagyon jó volt, de ebben a karakterben megmutatja, mekkora színészóriás (és a hangja! Annyira gyönyörű a hangja és az intonációja, a filmet mindenképpen (!) eredetiben kell nézni!), nyilván az ő oldala a hangsúlyos a történetben. Daryl McCormack szerepe sokkal egyszerűbb, cserébe szintén hibátlanul hozza.
Kötelezően megnézendő, és ezt tök komolyan mondom.
Utoljára a Vénusz (Peter O'Toole, Jodie Whittaker) tudott valami hasonlót, és az 2006-ban volt. Asszem, ideje újranézni.

Kapcsolódó ajánlók

Vénusz

Gyilkos a házban második évad

krimi

Wolkens ajánlója
Az első évad végén hőseink újabb gyilkosság tanúi, sőt, gyanúsítottjai lettek. A második évadban ennek az esetnek próbálnak a végére járni, persze megint a maguk amatőr, csetlő-botló módján. Sok újdonságot nem kapunk az első szériához képest, de a karakterek még mindig szerethetőek, így lazulásra továbbra is tökéletes a sorozat.

Kapcsolódó ajánlók

Gyilkos a házban első évad

Gyilkos a házban első évad

krimi

Wolkens ajánlója
Charles-t, a kiöregedett sorozatsztárt (Steve Martin), Oliver-t, a nem túl sikeres musical rendezőt (Martin Short) és Mabel-t, akiről nehéz eldönteni, mit is csinál munkaidőben (Selena Gomez) a gyilkosságos podcast-ek iránti közös érdeklődésük hozza össze - no meg az, hogy a hatalmas házban, ahol mindhárman laknak, az egyik lakó tragikus hirtelenséggel távozik az élők sorából. A rendőrség öngyilkosságnak könyveli el az esetet, de a valószerűtlen hármas önálló nyomozásba kezd, mert meg vannak győződve róla, hogy emberölés történt, mi több, nem csak az áldozat, de az elkövető is a ház egyik lakója.
Tíz, egyenként félórás részen keresztül követhetjük a nyomozás menetét, míg fény derül a történtekre. A körmünket mondjuk nem fogjuk lerágni közben :-), de laza kikapcsolódásnak tökéletes.

Kapcsolódó ajánlók

Gyilkos a házban második évad

Fall

horror

Wolkens ajánlója
Becky (Grace Caroline Currey) egy sziklamászós balesetben vesztette el a férjét, és azóta nem talál magára, az alkoholban keresi a nyugalmat. Nem sokkal a szörnyű eset egy éves évfordulója előtt előkerül legjobb barátnője, Hunter (Virginia Gardner), aki szintén ott volt anno, és aki az átélt sokkot - Beckyvel ellentétben - a világot körbeutazva, extrémsportokkal kompenzálja. Hogy szembenézzen a félelmeivel, Becky hagyja magát rábeszélni egy őrült kalandra: a (tényleg létező) 600 méteres, használaton kívüli, B67 névre hallgató TV torony megmászására.
Nem nehéz kitalálni, hogy ez bizony nem fog jól elsülni, de ennél többet nem lőnék le a történetből.
A filmnek megvannak a saját hibái, nem is kevesen, de amit első körben vár tőle a néző, azt vastagon hozza. A látvány - főleg olyan tériszonyosoknak, mint én - brutális és szédítő, rendes mozivásznon valószínűleg végig se bírnám nézni. (Ehhez nagyban hozzájárul az, hogy nem zöld háttér előtt forgattak, stúdióban, hanem konkrétan megépítették a torony egy 30 méteres darabját egy dombtetőn!) De nem csak a torony megjelenítése hibátlan, hanem a maszkmesterek is megdolgoztak a pénzükért, ahogy a két színésznő is. A forgatókönyv ugyan egymás után veti a logikai tigrisbukfenceket és többször hasraesik a saját lábában, de még eltaknyolás közben is rendesen gyomorba tud vágni néhány érdekes csavarral. Sajnos az 1 óra 45 perces játékidő így egyértelműen több a kelleténél, főleg az utolsó harmad lett túlnyújtva.
Minden gyengesége ellenére a kevés szereplős túlélőhorrorok (hidd el, amikor azt írom, hogy ez horror, tudom, miről beszélek...) kedvelőinek jó kis csemege. 600 méter magasban nincsenek cápák (47 méter mélyen, A zátony), alligátorok (Préda) vagy sötétséghez adaptálódott szörnyek (A barlang), de nem is kellenek ahhoz, hogy egy fémpóznába kapaszkodva az utolsó csepp véredig harcolnod kelljen a túlélésért.

Kapcsolódó ajánlók

47 méter mélyen	A barlang (The Descent)	Préda (Crawl)
A zátony

Nem

horror sci-fi

Wolkens ajánlója
Jordan Peele rendezései nem tartoznak a könnyen emészthető filmek közé. A Tűnj el! és a Mi egyaránt ügyesen sokkolja és gondolkodtatja el felváltva a nézőt. A Nem pedig még erre is rátesz egy lapáttal.
A történet maga rém egyszerű: egy lótenyésztésből és -bérbeadásból élő testvérpár abból akar meggazdagodni, hogy levideóznak egy igazi UFO-t, ami történetesen a farmjuk környékén ütött tanyát (a levegőben, hiszen UFO :-)). Ez persze nem annyira könnyű, mint aminek látszik... és ez a pont, ahonnan kezdve nagyjából semmit nem árulhatok el a történetből anélkül, hogy lényeges fordulatokat ne lőnék le.
Ami viszont érdekesebb kérdés, hogy egyáltalán mennyire fontos maga a sztori ebben az egészben, vagy az csak egy keret az ember gyarlóságának, pénz- és sikeréhségének, valamint a "mi vagyunk a teremtés koronája" illúziójának ábrázolásához. És ez azért megalapozott felvetés, mert a Nem egyáltalán nem kapkod, rengeteg időt tölt az örök vesztes szereplők bemutatásával, korábbi eseményekre visszautalással. Teszi ezt helyenként már az unalom határát súrolva, hogy aztán váratlanul úgy ráijesszen a nézőre, hogy az kiugrik a székéből. Ahogy megy előre a történet, úgy lesz a film egyre feszültebb, pörgősebb, véresebb és látványosabb, de mindvégig megmarad a szatíra határán.
Hogy ajánlom-e megnézésre? Megmondom őszintén, nem tudom. Ha láttad Peele említett két moziját és kiborított, akkor meg se próbáld. Ha tetszettek, akkor talán, de még akkor is erősen kérdéses, hogy mi lesz róla a véleményed. Így vagy úgy, erre a rendezőre érdemes odafigyelni. Lehet, hogy nem mindenkinek valók a művei, és bizony kényelmetlen érzés is nézni őket, de tovább is fogunk rájuk emlékezni, mint a végtelen folyamban megállíthatatlanul ránk zúduló Marvel, Disney, DC meg egyéb, reciklált ötlet-halmazokra.

Raf ajánlója
OJ (Otis Junior - rá is kérdeznek egy ponton a filmben, hogy jól értették-e) apja (OS) különös halála (egy '79-es pénzérme fúródik a koponyájába) után egyedül marad a lóneveldében, próbál boldogulni, de idomítás ide vagy oda, nehéz idők járnak arrafelé,így a szomszédos western-farmnak folyamatosan adja el a lovakat. Ezt tetézi, hogy a fémeszközök esője óta a furcsaságok egyre csak szaporodnak, el-elmegy az áram, az állatok nyugtalanok. OJ-hez költözik a húga, Emeráld is, s együtt próbálnak a végére járni a történéseknek.
Nehéz spoilermentesen írni a filmről, mert azzal elég sokat elárulnék a történetről és szerintem ez az a fajta film, ahol a főszereplőkkel együtt érdemes megélni a történéseket - oké, a trailerek közt van olyan, amelyik egy kicsit megkapirgálja a felszínt; maradjunk is ennyiben.
Abszolúte nem zsánerfilm, sokkal inkább alkotói mű: van benne western, kritika Hollywood (film- és sorozatkészítés, kizsákmányolás) irányába, kicsit inváziós, horror - és ezt sem teljesen időrendben, párszor ugrálunk az időben egy kicsit, hogy a végére minden teljesen összeálljon, és a néző ott üljön a székben és elgondolkodjon rajta, hogy most ez tetszett-e vagy sem. Nekem tetszett, érdemes megnézni.
U.i.: A legjobb húzás nekem mégiscsak az volt, hogy Daniel Kaluuya-t úgy sminkelték, hogy több jelenetben úgy nézett ki, mint filmbéli apja, Keith David.

Kapcsolódó ajánlók

Mi

A gyilkos járat

akció vígjáték

Wolkens ajánlója
Katica (Brad Pitt) az alvilág bármire felbérelhető ügyintézője és bérgyilkosa, aki pszichológusa tanácsára próbál megbékélni a világgal, és a küldetéseit erőszakmentesen végrehajtani. Citrom (Brian Tyree Henry) egy másik alvilági ügyintéző, aki az összes életbölcsességet a Thomas, a gőzmozdonyból tanulta. Citrom tesója és elválasztatatlan társa Mandarin (Aaron Taylor-Johnson), aki viszont hülyét kap ettől. Herceg (Joey King) egy tinilány, aki a japán alvilág fejét akarja kinyírni, akit történetesen Fehér Halálnak hívnak. És ott van még az Apa, a Farkas, a Darázs, meg a Bölcs. Na meg a Vizespalack. Ami tényleg vizespalack.
Az "ott" az jelen esetben a Tokyo-Kyoto gyorsvonat. És hogy ez a halom őrült karakter miért is került erre a járatra, arra választ kapunk 2 óra 8 percben, ami történetesen pontosan ennek a vonatnak a menetideje. És közben folyamatosan térdet csapkodva röhögünk, mert a Halálos járat annyira tolja túl a biciklit, amennyire csak lehet. Vígjáték rég volt ennyire véres, és akciófilm rég volt ennyire vicces. A látvány - néhány gyengébb CGI jelenettől eltekintve - teljesen rendben van. A szinkron parádés, Stohl András a mindent túlélő, de mégis folyamatosan a saját pechességén kesergő Katica hangjaként viszi a prímet.
Talán a Tucker and Dale versus evil (itthon Trancsírák) meg a Deadpool-mozik beteg humorához lehet hasonlítani a film stílusát. Ha azokat szeretted, ezt imádni fogod. Mind a 2 óra 8 percét. (Nem felállni, amikor már azt hiszed, vége van!)

Raf ajánlója
Katica (Bread Pitt) egy (azaz 1) feladatot kap: fel kell szállnia egy shinkansen járatra, ott megkeresni egy aktatáskát, aminek fogantyúján egy vonatos matrica van, majd a következő állomáson leszállni, így leszállítva a táskát és teljesítve a küldetést. Csak éppen azzal nem számolt, hogy egyrészt a táska valakié, másrészt azt a táskát mások is szeretnék különböző okokból megszerezni. A vonat pedig csak száguld Pokijó felé, egyre kevesebben vannak a vonaton, a táska (IS) párszor gazdát cserél és elszabadul az őrület (IS) a szerelvényen.
Nekem hatalmas pozitív csalódás volt a film - egyrészt Bread Pitt régen nem volt ilyen jó egy szerepben, még úgy is, hogy Stohl "agyonhasznált" Buci volt a szinkronja (félreértés ne essék, nagyon jó szinkronhang még mindig, de őt IS túlhasználják), Aaron-Taylor Johnson semmiben sem maradt el tőle, és a többiek is jók voltak. A fullba tolt kreténség (pozitív értelemben) meg nagyon jól áll a filmnek, a csavarok és a történések pedig legtöbbször sírva röhögősek - talán az egyetlen kivetnivaló, hogy pár bunyó esetén valamiért ragaszkodtak a (még mindig) divatos szarrávágott megoldáshoz.
Én azt mondom, legyél te is hasznos mozdony és csatlakozz Thomas-hoz és Percy-hez és nézd meg. Ne légy dízel aki nem nézi meg.
U.i.: A kameók. A KAMEÓK! :-)

Stranger things negyedik évad

horror sci-fi

Wolkens ajánlója
Gondoltam, visszanézem, milyen ajánlókat írtam az első három évadról, aztán, hát... kiderült, hogy nem is írtam.
Úgyhogy kezdjük egy kis visszatekintéssel: a Stranger things egy, a nyolcvanas évek közepén játszódó sorozat, ami nagyjából az összes létező horrorklisét felvonultatja, és helyenként olyan nyíltan lop, hogy már kénytelen-kelletlen be is vallja. :-)
Van itt minden, titkos kormánylaborban őrült tudósok által végzett paranormális kísérletektől hidegháborús fenyegetésen keresztül a véletlenül megnyitott pokolkapun át a világunkba áttüremkedő borzalmakig, alkoholista zsarutól az okos lányba beleszerető nőcsábász csapatkapitány sráctól a rejtélyeket feltáró, amúgy mindenki által utált okostojásokig. A vicc az, hogy a helyenként (főleg az én korosztályomnak) nosztalgikus egyveleg meglepően jól sikerült. Aztán erre csak rádob az évadról évadra masszívabb költségvetésből kidolgozott látvány, ami mostanra simán felülmúl egy csomó A kategóriás mozifilmet.
Szóval ha valaki még nem kezdett volna bele, itt az idő. A Stranger things kötelező tananyag, addiktív cucc, és a jelen ajánló tárgyát képező negyedik évad sem okoz nagy csalódást. Kicsit igen, és ennek az a fő oka, hogy helyenként túlontúl lassú, és az évadzáró 2 óra 20 perces (!!!) epizódból legalább a felét ki kellett volna vágni. Nyilván az "epikus" volt az alkotók szeme előtt lebegő jelző, de tudjuk, van az a pont, amikor túlcsordul az egész, és egyszer csak elkezd kiveszni a feszültség a jelenetekből, remek soundtrack ide vagy oda. Az évadzáró nem csak hogy eljut eddig, de ennél még sokkal tovább is, az utolsó negyedórában már alig várja a néző, hogy vége legyen az egész szenvedésnek. Mondjuk ennél nagyobb bajunk ne legyen, mert a másik oldalon a lassan felnőtté váló gyerekszínészek évről évre jobban játszanak, különösen igaz ez a korábbi epizódok nagy részében durcás "utálom a világot" arcon kívül sokat nem mutató Sadie Sink-re, aki meglepően éretten alakít ebben a szériában. De a többiekre sem lehet panasz. Igazából, mint írtam, a lassúságon kívül igazából semmire nem lehet panasz. Úgyhogy jöhet az ötödik évad. :-)

Együtt kezdtük

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
Mire elég az érettségi utáni tíz év? Szakmai álmok megvalósítása, házasság, gyerekvállalás, urambocsá felnőtté válás?
Az Együtt kezdtük ezt a kérdéskört elemezgeti, néhány 2011-ben érettségizett diákot összehozva egy esküvőre 2021-ben. Nem ez az osztály volt hivatott arra, hogy megváltsák a világot, sőt, a csapat nagy része úgy tűnik, bukásra áll a Nagybetűs Élet című tantárgyból. És bár "a stréberek lesznek azok, akik majd sokra viszik" sztereotípia teljesülni látszik, az egészet egy másodperc alatt porrá zúzza a csoportdinamika, ami bizony mákszemnyit sem változott ezalatt az idő alatt. (Akinek már volt egypár érettségi találkozója, az pontosan tudja, hogy ez tényleg így működik.) Az ellentétek meg a vonzalmak is a régiek, és persze a beteljesületlen, mi-lett-volna-ha szerelmek is ott parázslanak még valahol mélyen.
A szinte ismeretlen fiatal gárda szépen hozza a kissé sablonos, de életszagú karaktereket, csak néhány esetben érezzük a színészi játék hiányosságait. Az egyetlen húzónév Mucsi Zoltán, ő a tőle megszokott otthonossággal mozog a seggfej tanár/még nagyobb seggfej apuka szerepében. :-)
Letagadhatatlanul magyar, keserédes, drámától sem mentes komédia az Együtt kezdtük, ami a kissé rózsaszínbe hajló befejezés ellenére sem akarja elhitetni velünk egy pillanatra sem, hogy az élet fenékig tejfel lenne.

I want you back

romantikus vígjáték

Raf ajánlója
Pétert 6 év után kiteszi karótnyelt barátnője, Anna. Mindeközben a város egy másik pontján Noé dobja Emmát másfél év után. Mindkét dobott személy nagyon maga alatt van - aztán egy véletlennek köszönhetően (ugyanis egy épületben dolgoznak és összefutnak a nagy depizések közepette a lépcsőházban) megismerkednek, s ahogy kiöntik egymásnak szívük, szép lassan egy terv kezd formálódni a fejükben: megpróbálják szétválasztani a másik exét azok új párjától.
Nem egy felejthetetlen vagy megismételhetetlen romkom, de egyrészt Charlie Day és Jenny Slate nem csak jól működik együtt, de mindketten nagyon jól hozzák a karakterüket (is), Scott Eastwood pedig vagy tényleg örökölt az apjától tehetséget, vagy saját magát játszotta. Nagyon jól. Másrészt pedig nincsen benne semmi testnedvekkel kapcsolatos "poén", semmi szekunder szégyenes dolog.
Megtekintésre mindenképpen ajánlom - nem egy Big Sick, de nagyon kellemes és bájos, kedves film és az amerikai Jordán Adél és a Nap Karcsi játéka és kémiája is sokat dob az egészen.
Fun fact: Ha esetleg nem jönnél rá, hogy Logan kicsoda - spoiler alert: Jason a Good Place-ből.

Préda (Prey)

akció sci-fi horror

Wolkens ajánlója
A Ragadozó azon Schwarzenegger-filmek közé tartozik, amik jól öregedtek, és azon filmek közé, amikhez nem sikerült normális folytatást csinálni. A Prey előzetese viszont azonnal felkeltette az érdeklődésemet, a 300 évvel korábbra helyezett kvázi előzményfilm izgalmas alaphelyzetet teremtett, egy fiatal komancs indián lányt - tomahawk, nyilak meg kőkés "fegyverarzenállal" felszerelve - megtéve a sportból vadászó, űrből jöttt rondaság ellenfelének.
Az eredmény meglehetősen kettős.
Egyrészt a darab alapvetően működik, és jól működik. Hangulatos, izgalmas, és a főszereplő Amber Midthunder (milyen gyönyörű név ez már! :-)) tökéletes választás a főszerepre. Remekül hozza a skatulyából kitörni vágyó és a bizonyítási vágytól égő, de kritikus helyzetben mégis lebénuló fiatal lányt. A játékidő rövidsége ellenére tisztán látható a személyiségfejlődés, ahogy rákényszerül arra, hogy felnőjön a feladathoz, és szembeszálljon a szörnnyel, ami eleinte még csak komolyan se veszi a felnőtt férfi ellenfelek mellett.
És itt érhető tetten a film egyik forgatókönyvi gyengesége: a mostanában divatos "elnyomott nők" sztereotípia ordít a vászonról. A főhősnőt a törzs férfitagjai lenézik. Az indiánokat nem emberszámba vevő fehérek kliséje még ennél is idegesítőbb, kizárólag arctalan ágyútölteléknek jók, és ennek megfelelően zérő érzelemmel követjük végig, ahogy sorban elhullanak.
Akció-scifiről lévén szó, essék szó a látványról is. A Prey ezen a ponton is kettős: a tájképek és a távoli felvételek szemkápráztatóan gyönyörűek, a CGI viszont a "leülhet kettessel" szintet is alig éri el. A medve animációja már az előzetesben is rettenetes volt, az, ehhez hozzájön még, hogy a filmben lópataszerű dobogással fut - borzadály. A Ragadozóról készült közeliek jók lennének, ha nem csinálták volna valami érthetetlen okból teljesen másra, mint az 1987-es eredetiben - az új arc messze nem olyan hatásos, nem is értem. Azok az animációk, amikor a fák tetején ugrál, szintén fájdalmasan természetellenesek - akármelyik 10+ évvel ezelőtti Prince of Persia videojáték laposra veri. 2022-ben azért nem itt kéne tartani.
Konklúzió: minden negatívuma ellenére sokkal jobb, mint a Ragadozó-filmek nagy többsége, és minden pozitívuma ellenére sokkal rosszabb, mint amilyen lehetett volna. És ami ezek után meglepően hangozhat: meg fogom nézni újra.

Raf ajánlója
A Huszadik Századi Róka valamiért úgy vélte, hogy a 2018-as Ragadozó után van még élet a frencsájzban (igazából tényleg van/lehetne - de én még mindig kíváncsi vagyok (na jó, lennék) Shane Black eredeti verziójára), s lecsaptak a Lóheremező Sor 10 rendezőjére, Dan Trachtenbergre (abszolúte nem volt rossz választás, a bajok máshol vannak, de erről később), visszamentek az időben, nagyon visszamentek (1719-ig), hogy ne csúcsfegyveres kommandósok küzdjenek a yautjákkal, hanem indiánok (lásd még: észak-amerikai őslakosok, azon belül is komancsok). Mert ugyebár így nagyobb a tét, s a kedvem sem sötét.
Naru egy komancs lány kutyával, aki nem elégszik meg a törzsön belül elfoglalt helyével, s pattintott kőkorszaki szüfrazsettként próbálja bebizonyítani, hogy ő is van olyan jó vadász, harcos, mint bátyja Taabe. Itt lép a képbe a predátor, aki a préri állatait, majd emberlakosságát kezdi el irtani, megnyitva Naru előtt a bizonyítás lehetőségét.
A filmnek két elég nagy hibája van: az egyik a CGI - hiába meseszépen gyönyörű (gyönyörűen meseszép?) nagytotálokkal van tele a film fele (a szűrő, az operatőri munka itt nagyon jó), ott vannak az állatok és maga az antagonista is; nem tudom, hogy most pénz nem volt elég vagy igény nem volt jobbra (az idő annyira nem lehetett faktor, hat éve kezdtek bele), de az a medve, hát az (pont olyan rettenetes, mint az utolsó trailerben, ha ehhez nem akarod megnézni a filmet)... A másik a yautja, én amikor először megláttam maszk nélkül, felröhögtem, nyomokban hasonlít csak az eddigi vadászokra, mintha egy négyéves próbálta volna meg megrajzolni úgy, hogy kb 10 éve látta félálomban a Svarci-féle filmet. A harmadik pedig a finálé - hiába idézi meg a már említett '87-es filmet, egy ponton én csak ültem és nem értettem, hogy akkor ezt így hogy, aztán még egy erős WTF. Azt már meg sem merem említeni, hogy az álcázórendszert hogy sikerült ~300 év alatt a prediknek visszafejleszteni, eddig minden filmben, ha vízben landolt ővadászsága, akkor kikapcsolt. Hát itt nem.
Ezeket leszámítva nem rossz a film, az alapötlet is jó, a már említett nagytotálok gyönyörűek, van hommidzs is, meg megpróbálták összekötni a második (Danny Glover-es) résszel, amihez a megfejtés olyan sundán-bundán a stáblista hátterében van megrajzolva. Rajongóknak bő másfél óra kikapcsolódás, Predator-szüzek meg a Svarcis filmmel kezdjék (és haladjanak elkészítési sorrendben), mert nem fogják érteni az utalást.

Kapcsolódó ajánlók

Aliens vs. Predator 2: Requiem

The Predator - A Ragadozó

Predator - Ragadozó

2 hearts

romantikus

Wolkens ajánlója
Alapvetően Adam Canto és Radha Mitchell párosa miatt esett a választás a filmre, és hát tudjuk, hogy a szereplőgárda nem garancia a minőségre. Itt sem az: az alig másfél órás darab nagyjából egy órával tűnik hosszabbnak, annyira vontatott, ráadásul van benne egy rész, ami teljesen felesleges, kizárólag időkitöltésre szolgál. A cselekmény két szála jó előre kiszámíthatóan találkozik a film végén, több tonna cukorszirupban. Bónusz orrbavágás a nézőnek, hogy az egész történetnek a címhez az égvilágon semmi köze.

The gray man

akció

Wolkens ajánlója
Hatos (Ryan Gosling) egy szupertitkos szuperügynök szupertitkos küldetésben, ahol szupertitkos és szuperfontos kiszivárgott információk kerülnek a birtokába. Szuperkorrupt megbízója egy másik, szuperkegyetlen szuperügynököt, Lloyd-ot (Chris Evans lubickol a szerepben) küld a nyomába, és szuperügynökünknek csak a szuperdögös, Lara Croft klón szuperügynöknő, Dani (Ana de Armas) van a segítségére.
Hát, a rengeteg szuperség ellenére maga a film egy szupernagy kliséhalmaz, de egy megnézést még így is megér. Az akciójelenetek egyértelműen túl vannak tolva, cserébe eszméletlen látványosak, Tripla X (emlékszik még valaki? :-)) prágai akciója sokkal kevesebb kárt okozott a város építészetében, mint Lloyd kizárólag a tűzfegyverekhez értő zsoldosserege. Jó kis akciómozi, mehet a popcorn meg kóla, aztán hadd szóljon.

The Boys harmadik évad

akció fantasy

Wolkens ajánlója
Az eddig sem vértelen, unalmas és polkorrekt sorozat most még rátesz egy lapáttal: a harmadik évad messze a legkeményebb az eddigiek közül. Persze ez kevés lenne ahhoz, hogy jó is legyen, de a színészi játék változatlanul kiemelkedően színvonalas. A mind jobban elboruló agyú főgonosz szerepében Antony Starr mimikája Oscar díjat érdemel, de Karl Urban sem sokkal marad le mögötte, és a többiekre sem lehet panasz.
Brutális, kőkemény, helyenként rendesen feszegeti - mi több, döntögeti - a határokat. Mindemellett sokszor fájdalmasan valóságos, viszont nem megy át szatírába, mint a "Ne nézz fel!", hanem hagyja, hogy a néző feszengjen kínjában a görbe tükröt nézegetve. És akkor adjuk még hozzá, hogy a látványvilág pazar, a történet fordulatos, a karakterek egytől egyik mélységgel bírnak, a pozitív szereplőknek is megvan a maguk sötét oldala. Az már csak a koktélcseresznye a torta tetején a habon, hogy a nyolcadik részben azt is megmutatja a nézőnek, hogyan kell egy évadot rendesen lezárni.

Kapcsolódó ajánlók

The Boys első évad

The Boys második évad

Ne nézz fel!

Chip and Dale: Rescue Rangers

animációs

Raf ajánlója
Ki ne emlékezne a Csipet Csapatra, a két mókus, az egérlány és az egérpacák (na meg a légy, a legyet ne felejtsük, ha már oszkár bácsi gyütt miatta!) nyomozós kalandjaira?
Régen volt a kilencvenes évek, ezt érezhették a dűzni fejesei is, s ezért megcsinálták a saját lebutított és gyerekkompatibilis, de azért önreflektív 22 Ugrás utcájukat, ami ráadásul annyira meta, hogy csoda, hogy a Zuckerberg-android még nem perelte be/cancellezte őket. Shrek óta nem volt ennyire mindenparódia rajzfilm(?) fronton. Vagy, izé. Filmfronton?
Nagyon vicces, vétek lenne kihagyni! Amúgy azt említettem már, hogy NAGYON meta?

Virgin River negyedik évad

romantikus

Wolkens ajánlója
A harmadik évad bosszantó problémáit nagyrészt sikerült kiküszöbölni, végre nem a drámai kérdések vagy események után közvetlenül érnek véget az egyes részek (azért van kivétel), valahogy a forgatókönyv is összeszedettnek tűnik az előzőnél. A konfliktusok ezúttal komolyabban vehetőek, érdekesek a fordulatok, és az új szereplők is felkeverik az állóvizet.
A színészi játék kifejezetten jó, a fényképezés még mindig gyönyörű, a sztori kedves és aranyos. Szóval ez az évad lényegesen élvezetesebb az előzőnél, leszámítva, hogy a "- Szeretlek. - Én is szeretlek." párbeszéd annyiszor hangzik el, hogy azokat összevágva lassan egy komplett epizód összejönne.

Kapcsolódó ajánlók

Virgin River első évad

Virgin River második évad

Virgin River harmadik évad

Intimitás első évad

krimi dráma

Wolkens ajánlója
Bilbao alpolgármestere és egyben jövőbeni polgármester-aspiránsa, Malen (Itziar Ituno, a renegát rendőrnő a Money heist-ből) médiatámadások középpontjába kerül, amikor nyilvánosságra kerül egy róla készült videó, amin a szeretőjével szeretkezik a tengerparton. A választási esélyei jelentősen megcsappannak, és a helyzet folyamatosan romlik tovább.
De nem ő az egyetlen, aki ilyen bűncselekmény áldozata: a fiatal gyári munkásnő, Ane hasonló támadás miatt lett öngyilkos. A lány elkeseredett nővére próbál nyomokra bukkanni, de a helyzet szinte reménytelennek látszik. És az esetek még nem értek véget, a nyomozók pedig tűt keresnek egy mindent tagadó szénakazalban.
A meglehetősen komor és nyomasztó felütés után a sorozat nagyjából végig meglehetősen komor és nyomasztó is marad. Elég alaposan körbejárja a bosszúpornó témakörét, az áldozathibáztatástól, az érintettek gyógyíthatatlannak tűnő személyes sérelmein keresztül a nyomozás nehézségeiig. Mivel végig több szálon fut, a nagyjából 6 órányi játékidő alatt nem válik unalmassá, annak ellenére, hogy nem pörög rettenetes tempóban. Ahogy sok más mai filmnél, itt is felróható a "minden pasi rossz" hozzáállás sugalmazása, bár közel sem annyira egyértelműen, mint mondjuk a Gunpowder Milkshake esetében. Ajánlott.

Kapcsolódó ajánlók

Lőpor turmix	The money heist (La Casa de Papel) első évad	The money heist (La Casa de Papel) második évad
The money heist (La Casa de Papel) harmadik évad	The money heist (La Casa de Papel) negyedik évad	The money heist (La Casa de Papel) ötödik évad

Thor: Love and thunder

akció fantasy

Raf ajánlója
Thor és Waititi visszatértek. Együtt. Jött velük két űrkecske, űrvikingek, űrőrzők, még egy Thor, űrdelfinek, Zeusz és még tucatnyi kisebb-nagyobb istenség és pár húzós kámea. Ja és 4(!) Fegyverek és Rózsák szám (Axl és Co asszem most kereste meg az öreg napjaikra a betevő kokaint).
Waititiék ugyanúgy fullba tolják a kretént (a jó értelemben véve), mint az előző filmben, ugyanúgy visítva (és majdnem folyamatosan) röhögve nézi az ember, s ugyanúgy vigyorogva jön ki a teremből.
Ha tetszett az előző rész (lásd még: Thor: Ragnarök), akkor ez minden bizonnyal jobban fog tetszeni - ha meg csömöröd van az egésztől is érdemes megnézni, mert mókás, vicces. Izé, azt mondtam már, hogy vannak benne űrkecskék? És azt, hogy Brett Goldstein (Ted Lasso's "He's here, he's there, he's every-fucking-where, ROY KENT") is?
Kizárólag eredetiben ajánlom megtekintésre - hiába kiemelkedően jók az MCU-szinkronok, Russel "Zeusz" Crowe akcentusát tutira nem tudták JÓL visszaadni.

Kapcsolódó ajánlók

Thor: Ragnarök

Kenobi első évad

sci-fi

Raf ajánlója
A dizni nem adja fel, minden fillért megpróbál kifacsarni a beruházásból (lásd még 4 milliárd dollár George "folyamatosan belepiszkálok" Lucas-nak), több-kevesebb sikerrel. Igaz, hogy a képregényeket (még?) nem olvastam, de könyveket igen (lásd még Aftermath-trilógia, jajj de rossz (de legalábbis középszerű semmi) és hosszú!), a filmek is eléggé megosztóak (kivéve a Rúzsegyet), a sorozatok meg... Hát, a Mandó igazából nem rossz, bár jobban belegondolva igazából egy RPG-játék végigjátszása minden mellékküldetés teljesítével, hogy a végén feltápolva számolhasson le az ellennel, de legalább NÉHA elszakad a Tatooine-tól; aztán ott volt a Boba Fat, ahol csak azok a részek voltak említésre méltóak, amikben Mandó szerepelt (tehát a fél évad kb. - mai napig nem értem BF, mint karakter sikerét és népszerűségét).
Aztán valakinek jött az az ötlete, hogy csináljunk egy filmet Kenobiról, aki 19 évig a már említett discount Arrakison pocolt, hátha nem hugyozunk bele nekifutásból a lore-ba. Jöttek a sikerek (pénzügyi - kritikai már kevesebb), aztán már inkább sorozat lett, mert a filmeket hibernálták (lásd még: 99%, hogy az összeset elkaszálták, még a Rouge Squadront is).
Hát, sok mindent el lehet mondani a Kenobiról (mármint a sorozatról), de azt nem, hogy jó lenne; azt sem, hogy ne cseszné el a kontinuitást; és azt sem, hogy ne töltené el a játékidő felét a Tatooine. De legalább sötét (micsoda ötlet volt fénykardpárbajokat vaksötétben rendezni!), Kenobi helyenként(?) buta, mint egy pár rendőrcsizma, a rendezés és a vágás/operatőri munka pedig pont olyan jó, mint a mojitóba cukorszirup helyett sószirupot tenni (true story, bár nem én csináltam, de szemtanúja voltam). Kamerarángatás, gyors snittek, hülye karakterek - kb minden megvan, ami kell, hogy az ember a fejét fogja a szekunder/tercier/minden szégyenében.
És akkor olyan dolgokat meg sem merek említeni, hogy a talajról(!) visszapattan a fénykard (ezt már a Jedi Knight 2: Jedi Outcast is tudta, pedig az 2002-ben futott id Tech 3 motoron (okés, én mostanáig azt hittem, hogy Quake 3 hivatalosan a motor neve - "the more you know")) vagy akár azt, hogy Ben kb. UGYANOTT megy be egy épületbe, ahol 5(!!!!) évvel korábban Cal Kestis a Fallen Orderben (igen, KÁNON!).
Igazából elvakult SW-rajongóknak sem tudom ajánlani, annyira középszerű, amit a rendezés (hiánya), a hülye karakterek/történések és az operatőri munka/vágás lehúz a bányászbéka popiszkája alá. Ehhez képest még az Égenjáró Cora is jó, pedig az nem jó.

Kapcsolódó ajánlók

The Mandalorian első évad	The Mandalorian második évad	Star Wars - Skywalker kora
Zsivány egyes

A cikk utoljára frissítve: 2022.11.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra