|
|
The queen’s gambit (Vezércsel) első évad |
|
Wolkens ajánlója
Az ötvenes évek Amerikájában a különc Elizabeth "Beth" Harmon
nyolcévesen kerül árvaházba, ahol - míg a többiek az előírt elfoglaltságokkal
töltik az időt - kiharcolja magának, hogy az idős, magának való gondnok
megtanítsa sakkozni. Az öreg hamar rájön, hogy a lány istenadta tehetség, és
próbál megtenni mindent, hogy fejlődhessen. De ahhoz, hogy Beth karrierje
igazán elinduljon felfelé, először ki kell jutnia az árvaházból, ahhoz pedig az
kell, hogy örökbe fogadják...
Nagyjából ennyit érdemes tudni a The queen’s gambit történetéről,
magáról a hét részes sorozatról viszont nem árt többet is. A legfontosabb, hogy
mind a kisgyerek Beth-et alakító Isla Johnston, mind a tinédzser Beth-et
alakító Anya Taylor-Joy remek választás a szerepre. Sőt, a 24 éves Taylor-Joy,
aki már a Boszorkányban is nagyon jó volt, itt bebizonyítja, hogy elképesztően
döbbenetesen tehetséges. Az, hogy egy olyan sorozat, amiben az idő jelentős
részében sakkoznak, és amikor nem, akkor a forgatókönyv időnként
meg-megbicsaklik, mégis az első pillanattól az utolsóig berántja a nézőt és
fenntartja a feszültséget, nagyrészt az ő játékának köszönhető. Úgy jeleníti
meg a zsenialitás és az őrület határán ingadozó sakkjátékost, a magának való,
kiismerhetetlen tinilányt, a saját erejére ráébredő nőt, a tulajdon
maximalizmusából eredő nyomás alatt megroppanó személyiséget, a szociopata
viselkedés határán mozgó karrieristát, egyik pillanatról a másikra váltogatva
ezek között, hogy nem tudjuk levenni a szemünket a képernyőről. És ez a
történet előrehaladtával csak fokozódik.
Erősen ajánlott, nem csak sakkrajongóknak!
Kapcsolódó ajánlók
|
Break |
|
Wolkens ajánlója
A film forgatókönyve visszafogottan szólva is harmatgyenge, a sztori
lassan vánszorog előre, és a színészi alakítások sem ostromolják az
Oscar-mezőnyt. A történetbe lazán kapcsolódó breakdance jelenetek viszont
elképesztően látványosak, szájtátósak. Ha valaki nagyon siet, nézheti a
kerettörténetet gyorsítva, még akkor sem lesz olyan szédítő, mint a fejen
pörgős performanszok normál sebességnél :-), és így az is kevésbé zavaró, hogy
az angol szinkron pocsék (az eredeti nyelv francia).
|
Klaus |
|
Wolkens ajánlója
Azt mindenki tudja, hogy az ajándékokat a Mikulás csempészi be a
kéményen az éj leple alatt :-), de ki gondolkodott el azon, hogyan kezdődött
az egész? Ki volt az első gyerek, aki írt neki? És miért pont rénszarvasok
húzzák a szánját? Honnan ered a legenda a telihold előtt repülő
fogatról?
A Klaus című animációs mozi ezekre a kérdésekre ad választ egy
üdítően ötletes és kedves eredettörténet formájában. És ez csak egy pont,
amiért érdemes megnézni, a másik a lenyűgözően sajátos, egyszerre stilizált és
mégis részletgazdag látványvilága, a harmadik a szinkron: Klaus hangja a
minden szerepében kitűnő J. K. Simmons. Tény, hogy nem ő beszéli a legtöbbet a
filmben, de szerencsére a többiekre sem lehet panasz. Kicsiknek és nagyoknak
egyaránt ajánlott.
|
Virgin River második évad |
|
Wolkens ajánlója
Mivel az első évadot nagyon szerettük, ahogy megjelent, belevágtunk a
másodikba. És még most is szeretjük, annak ellenére, hogy a forgatókönyv
színvonala érezhetően gyengébb, mint előzőleg.
Az események két szerelmi háromszög körül bonyolódnak komótos
tempóban, az egyikben természetesen a főhősnő, Mel is érintett. Feltűnnek új
szereplők is a színen, új konfliktusokat hozva magukkal, amik kellemesen
színesítik a történetet.
A színészi játékra és a fényképezésre, ahogy az első évad esetében, itt sem
lehet egyetlen rossz szót sem lehet mondani. Romantikus sorozat rajongóknak
változatlanul ajánlott, jöhet a harmadik évad - főleg, hogy gonosz módon nem
egy szálat, hanem vagy hármat-négyet is a levegőben lógva hagy az évadzáró.
Kapcsolódó ajánlók
|
Tudhattad volna első évad |
|
Wolkens ajánlója
Hatrészes krimisorozat parádés szereposztással: a főbb szerepekben Nicole
Kidman, Hugh Grant és Donald Sutherland. Az alapszituáció is izgalmas, de
sajnos a színvonal szigorúan monoton csökken.
Az első két rész még szépen tartja a feszültséget, meg kétségek
között a nézőt. A további epizódok viszont egyre inkább erősítik azt az
érzetet, hogy ebből egy kétórás filmet kellett volna csinálni, nem egy
minisorozatot – az események mind lassabban vánszorognak előre a befejezésig,
aminek a végén a néző csalódottan néz ki a fejéből, hogy mi a fene is volt ez?
|
Ted Lasso első évad |
|
Raf ajánlója
Egy brit középcsapat új tulajdonosa leigazol egy Kansas-i (kenzeszi?) amatőr
amerikai foci-edzőt, nem titkolt szándékkal, hogy tönkretegye ex-férje
csapatát. Egy olyan edzőt, aki nem ért a footballhoz (félreértés elkerüléséért:
soccer), nem ismeri a szabályokat, meccs közben kérdezi, hogy ez mi volt,
stb.
Jó ötlet, nem? What could go wrong, ugye?
Semmi. Mert ez az a sorozat, ami nem elég, hogy feelgood, de olyan vicces és
jól van megcsinálva, hogy a fél órás részeket 40-45 perc volt megnézni, mert
vagy a röhögés miatt kellett percekre leállítani, vagy az állandó
visszatekerések miatt.
Ha egy nagyon szórakoztató vígjátékra vágysz, akkor ne hagyd ki.
Wolkens ajánlója
Ted Lasso (Jason Sudeikis tökéletes), a kansasi amerikaifoci-edző Angliába
szerződik egy angol focicsapathoz, és egy másodpercig sem zavarja, hogy a
szabályokkal sincsen tisztában. Szent meggyőződése, hogy nem ez a lényeg, és
még csak nem is a győzelem, hanem a csapatépítés. Az egyetlen, aki nem fújol rá
már az első pillanatban, az a csapat dúsgazdag tulajdonosnője, Rebecca (Hannah
Waddingham), aki pont azért szerződtette, mert biztos benne, hogy el fog bukni,
és ezzel bosszút állhat hasonlóan dúsgazdag hűtlen exférjén, akinek a csapat a
szívügye. A probléma csak ott van, hogy Ted optimizmusa és az emberekhez való
pozitív hozzáállása kikezdhetetlen, és munkájának a gyümölcse lassan elkezd
beérni...
Nagyjából az első rész feléig nem voltam benne biztos, hogy szeretni
fogom ezt a szériát, aztán ez úgy múlt el, mintha ott se lett volna. A Ted
Lasso mindent tud, amit egy jó vígjátéksorozatnak tudnia kell: az utolsó
mellékszereplővel bezárólag remekül megírt, egyéniséggel és személyiséggel bíró
karakterek, helyzetkomikum, nonstop szóvicc-áradat (kötelezően angol
eredetiben, a tájszólások miatt is), az amerikai és az angliai kultúra
különbségeire rájátszó, de egy másodpercig sem bántó poénok, egyszerűségében is
fordulatos történet, mélyen emberi, és mégsem giccses érzelmek – olyan szív- és
lélekmelengető, amit ritkán látni. Kihagyhatatlan, követeljük a folytatást!
Kapcsolódó ajánlók
|
Operation Christmas drop (Karácsonyi hadgyakorlat) |
|
Wolkens ajánlója
Erica (Kat Graham) azt a feladatot kapja főnökétől, hogy keressen
bizonyítékokat, amik indokolhatják az egyik kis Csendes-óceáni szigeten működő
katonai légibázis bezárását, elsősorban költséghatékonysági célokból. A feladat
elsőre egyszerűnek tűnik: a támaszpont látszólag állami pénzen szórja meg
karácsonyi ajándékokkal a környező szigetvilágot.
A nő a helyszínre utazik, ahol a program szellemi irányítójaként és
arcaként működő jóképű százados, Andrew (Alexander Ludwig) kapja a feladatot,
hogy megmutassa neki a bázis működését. Ahogy az lenni szokott, kezdetben
totális ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt, de ez idővel természetesen
megváltozik, és Erica is rájön, hogy ez a helyzet korántsem annyira egyértelmű,
ahogy a felszínen látszik, sőt...
Persze extrém bonyolult fordulatokra ezúttal sem kell számítani. Ellenben:
cukiságfaktor 10/10, abszolút lélekemelő, pozitív, életvidám és kedves
film!
Meglepetés: az Operation Christmas drop ténylegesen létezik 1952 óta.
|
Love, guaranteed (Garantált szerelem) |
|
Wolkens ajánlója
Rachael Leigh Cook-ra leginkább az 1999-es "A csaj nem jár egyedül"-ből
emlékszünk, és annak bizony bő 20 éve. (Na jó, az igényes filmek kedvelői ;-)
látták még legalább a 11:14-ben is.)
Mondjuk nem ettől sokkolódtam, hanem mikor megjelent a képernyőn,
hogy a férfi főszereplő Damon Wayans
Junior
. Igen, az 1991-es "Utolsó
cserkész"-ben látott Damon Wayans
fia
. Hoppácska, repül az idő. Eltart
egy darabig összerakni fejben, hogy ők ketten nagyjából egykorúak, de ha ezen
túltettük magunkat, akkor koncentrálhatunk a filmre.
A sztori szerint Nick (Wayans Jr.) azzal esik be Susan (Cook) ügyvédi
irodájába, hogy be szeretné perelni a Garantált szerelem weboldalt, mert a
szlogenjük szerint az előfizetők ezer randevú alatt garantáltan megtalálják a
szerelmet, márpedig ő volt ezer randevún, és mégse jött össze a dolog. Bár nem
ez tűnik a világ legizgalmasabb ügyének, sőt, elsőre kifejezetten inkább jogi
kiskapun alapuló pénzszivattyúra hajaz, a számlák befizetésével is küszködő
aprócska ügyvédi iroda vezetője végül elvállalja. A weboldal tulajdonosa
(Heather Graham a legjobb a filmben) alkut ajánl, amire hőseink természetesen
nemet mondanak, így indulhat a felkészülés a bírósági tárgyalásra. Nem is lenne
gond, ha az ügyvédnő és megbízója nem viseltetnének fokozódó vonzalommal egymás
iránt...
Helyenként kicsit meg-megdöccen, és finoman szólva is túl cukormázas több
helyen, de egyszeri kikapcsolódásnak megteszi.
Kapcsolódó ajánlók
|
Christmas under wraps (Karácsonyi meglepetés) |
|
Wolkens ajánlója
Csinos doktornő élete nem úgy alakul, ahogy eltervezte, ezért egy isten
háta mögötti kisvárosba költözik - ezt a receptet se ma írták fel először.
Viszont még mindig hatásos. :-) Faék egyszerűségű történet pontosan előre
látható mérföldkövekkel - csavarokról erős túlzás lenne beszélni -, rendesen
túladagolt cukorszirup, és valahogy mégsem lehet nem szeretni. Forraltboros,
takaró alá bújós estékre tökéletes.
|
Holidate (Alkalmi randevú) |
|
Wolkens ajánlója
Sloane (Emma Roberts) és Jackson (Luke Bracey) egyaránt egy kínos
karácsonyon vannak túl, amikor összefutnak egy üzletben, kínos karácsonyi
ajándékaik visszaváltása közepette. A kölcsönös beszólogatással induló
társalgás során elég gyorsan eljutnak odáig, hogy akár alkalmi partnerek is
lehetnének, akik ünnepnapokon együtt jelennek meg, elkerülendő a sajnálkozó
tekinteteket meg okos megjegyzéseket. Persze szigorúan szexmentesen.
Azt persze mindannyian tudjuk, hogy ezek a sztorik hogyan végződnek :-),
úgyhogy nem kell erőlködnöm a poén lelövésével. Az odáig vezető út viszont
vicces fordulatokkal és jópofa mellékszereplőkkel van kikövezve. Persze a
hangsúly a főszereplő pároson van, és köztük működik a kémia. Emma Roberts
lényegében ugyanazt adja, mint a Pizzarománcban, és ez itt is elegendő. Luke
Bracey szintén jól tolja. Mondjuk ő nem volt ismerős, pedig mint kiderült,
láttam a Holtpont 2015-ös, erősen felejthető újrafeldolgozásában. Komoly esély
van rá, hogy ez a film is abban a kategóriában landol, de azért egy megnézést
megér.
Kapcsolódó ajánlók
|
Miss Fisher's murder mysteries második és harmadik évad |
|
Wolkens ajánlója
Mire megírtam volna az ajánlót a második évadról, átértünk a harmadikon
is, így némiképp összemosódik a fejemben a kettő. Ennek részben az is az oka,
hogy ez a sorozat bizony nem veszít a színvonalból évadról évadra, hanem
kőkeményen tartja a szintet.
A gyilkosságok mind nyomasztó helyeken történnek, és hely alatt most
nem egy szobát vagy egy utcasarkot értek, hanem egy rideg apácakolostort, egy
ellenséges kisvárost, vagy egy szegénynegyedet Melbourne-ben. A hivatalos és az
amatőr detektív párosát mindenhol hazugságok hálója, rosszindulat, és látszólag
kideríthetetlen bűnügyek fogadják, amiket csak a részletek nagyon alapos
megfigyelésével, vaslogikával és helyenként merész blöffel lehet megoldani. A
nyomozás persze mind jobban összekovácsolja a két főszereplőt, kettejük
csipkelődése, húzd meg-ereszd meg játéka, flörtölése imádnivaló, és szemmel
láthatóan mindketten élvezik. A mellékszereplőkre szintén nagy hangsúlyt
fektettek a forgatókönyvírók, komoly személyiségfejlődésnek lehetünk tanúi mind
a Miss Fisher jobbkezeként funkcionáló Dorothy, mind a detektív fő segítője,
Hugh esetében. A konklúzió pontosan ugyanaz már az első évadról is írtam:
krimirajongóknak ajánlott, a csavaros krimik rajongóinak kötelező.
Kapcsolódó ajánlók
|
Deutschland (83, 86, 89) összes évad |
|
Raf ajánlója
Németország - nem is olyan nagyon régen még kettő volt belőle: az NDK és az
NSZK. NDK volt a baráti ország, a Trabant és a Wartburg, no meg a levehető
ajtajú turmixgép őshazája. Az NDK nagyon szívén viselte polgárainak sorsát,
hiszen folyamatosan figyelték őket, s beépített emberek vigyázták a nép
Jóllétét. Persze mivel a Gaz Nyugati Imperialista Kapitalisták csak a Keleti
Blokk végét akarták, ezért ilyen-olyan módon voltak kénytelenek magukat
megsegíteni, leggyakrabban a Stasi egy alosztályának segítségével, a
HVA-val.
Első évad (itt felhívnám a figyelmet arra, hogy az Amazon sem tudja
eldönteni igazából, hogy akkor hogy is vannak az évadok: IMdB-n Deutschland 83,
86 és 89 néven található meg - Primevideón pedig csak "simán" Deutschland (3
évad)) elején a határőr Füst Martint beszervezi a nagynénje segítségével egy
férfi a HVA-ba, hogy épüljön be az NSZK NATO-val erőteljes kapcsolatot ápoló
katonai parancsnokhoz és segítse Hazáját a Gaz Imperialisták Elleni harcban.
Persze Martint sem Craig Bondjából faragták, nem egy lélektelen gyilkológép,
aki teljesíti a parancsokat és kész, hanem egy érző lény, akinek azért vannak
kétségei és mintha lelkiismerete is lenne.
Természetesen nem eszik olyan forrón a kását, Martin követ el hibákat, a
véletlenek néha segítik, néha ellene dolgoznak, nincsen mindig könnyű
dolga.
Martin pályafutását 3 évadon, 3-3 év kihagyással követhetjük végig (összesen 26
részen át) - meglepő módon nem teljesen fikciós a sorozat, nagyon sok mindent a
történelemből szedtek elő (Hallo Traumschiff!), belefűzve Martint, legfeljebb
a helyek/szórakozóhelyek/stb neveit változtatták meg, lényegében egy kis
törileckét is kapunk az izgalmak mellé.
Hogy milyen a sorozat?
Szerintem nagyon jól sikerült, csatlakozott nálam a Dark és társai mellé (lásd
még: európai, de nem skandináv sorozat). Színészek jók, a készítők nagyon jól
szervezték meg a korrajzot - a ruhák, a frizurák, (FŐLEG) az autók, járművek -
na meg ugye ahogy működött (működhetett) a világ és azon belül az NDK/szoci
blokk. A mellékszereplők ugyanolyan jók, mint a főszereplők, karaktereiknek
Vili bácsi és co a nyomába sem érhet.
Csak ajánlani tudom, ha ismerted azt a világot, ha nem még inkább.
|
Borat 2 |
|
Raf ajánlója
Sacha Baron Cohen 14 év után újra elment USofA-be polgárt pukkasztani, görbe
tükröt mutatni a világnak - de legfőképpen szekunder szégyent okozni. Na meg
nevettetni. Azért is.
Sikerült ez neki közel másfél évtized után? Ó igen. Ugyanúgy megmutatja,
mekkora degenerált állatok tudnak lenni az emberek, mennyire nincsen remény a
jövőt illetően. És igen, természetesen van masszívan szekunder szégyenes rész
is.
Hogy ajánlanám-e a filmet? Természetesen. Kivéve ha nem szereted/utálod SBC-t
és/vagy alteregóit.
Nézd meg és lásd a saját szemeddel, hogy nincsen remény.
Még egy apró megjegyzés: a film végén van egy csavar amire én személy szerint
nem számítottam, maximális gratuláció a készítőknek emiatt. IS.
Ja, és remélem Maria Bakalovát még láthatjuk másban is. Megérdemelné. Mi is.
Kapcsolódó ajánlók
|
Riaru onigokko |
|
Raf ajánlója
Pedig olyan jól indult a film - diáklányok utaznak két busszal kirándulni,
hirtelen valami kettészeli a két buszt, és csak Micukó marad életben, mert
éppen lehajolt a tolláért.
Aztán a pálcikalábú lány fut, az emberek, akikkel találkozik,
szintén kettészakadnak. Aztán egy patakban megmosakodik, felhúzza az egyik
áldozat egyenruháját, hogy tiszta öltözékben mehessen tovább, s így találkozik
az osztálytársaival(???), akikre nem emlékszik, de azért ellógnak egy óráról,
ott beszélgetnek, visszamennek a suliba, ahol a tanárok a tanulókat különféle
lőfegyverel lehentelik. Macukó fut, bemegy a rendőrségre, ahol felismeri a
rendőrnő, de már más néven (Keiko) és arcot és nevet vált a főhősnőnk, itt egy
esküvőn köt ki, ahol megjelenik azóta elhunyt barátnője is, és együtt a násznép
(akik között sok-sok ismerős arc van, többek közt a tanárok), ahonnan ismét
elfutnak, itt hirtelen megint nevet (Izumi) és kinézetet vált, és éppen egy
futóverseny közepén tart, nem messze a céltól. Persze nem egyszerű a dolog,
mert megint jönnek a gyilkosok, Izuminak segítenek a halott barátnői
elmenekülni. Egy földalatti labirintusban legjobb barátnője (szerelme?), Aki
segít neki, elmondja, hogy ők egy alternatív valóságban vannak és mit kell
csinálnia, hogy megszabaduljon - megteszi, kiszabadul, és itt találkozik
először férfiakkal, majd elájul.
Amikor azt hiszed nem lehet értelmetlenebb, Macukó (mert azóta visszaváltozott
Aki segítségével eredeti testébe) kolbászol egy híd alatt(?), ahol az összes
női szereplő ott áll próbababaként falmélyedésekben, ahol közlik vele, hogy
régen meghalt barátnőivel és alteregóival együtt, de sikerült őket klónozni és
egy játékban van(?). Ekkor Macukó nem adja meg magát az elkerülhetetlennek,
hanem húz egy váratlant és öngyi lesz, ezzel párhuzamosan a másik két alteregó
is meghal.
Macukó egy vágás után feláll a hóból, elindul.
VÉGE
Ott kellett volna gyanút fognom, amikor az elején a két buszból hirtelen csak
egy lett. Nem tettem. Hiába csak 85 perc a film, én szenvedtem, kb. három és
fél óra alatt tudtam csak befejezni... Azóta sem tudom, hogy egyáltalán MIÉRT
NEM hagytam abba?! Talán mert azt reméltem, hogy lesz értelme a filmnek. Nem
lett.
És az a legdurvább, hogy ez egy remake, 2008-as film újrája. Nincs az a pénz
(vagyis van, de senki nem adná oda), hogy én azt megnézzem.
Tipikusan az a film, amit megnéztem, hogy neked ne kelljen.
Kerüld el - a nyitó jelenet az egyetlen, ami ér is valamit.
|
Star Trek: Lower Decks első évad |
|
Raf ajánlója
1973 után újra van animációs trekker sorozat. Jéjj?
Hát, elég vegyes érzéseim voltak a gyors darálás után - egyrészt mi szükség
volt erre (tudom, meglovagolni a Final Space és a Rick and Morty sikereit),
másrészt nem volt író, aki a részenként 2-3 poénnál (és itt vannak részek,
ahol túlzok, de nagy átlagban kijött) többet tudott volna írni?
Összességében nem rossz az első évad - de a jó nem ilyen. Csak akkor
tudom ajánlani jó szívvel, ha a pizsid is TNG-s egyenruha és a telefonos
kihangosítód egy kommunikátor. Ha hidegen hagy a "klasszikus" ST (szakértőknek:
Prime timeline) akkor inkább ne pazarolj 280 percet a 10 részre.
|
Love and monsters |
|
Wolkens ajánlója
Az emberiség, saját hülyeségének köszönhetően a kihalás peremére került.
Nem, nem a klímaváltozás miatt, hanem a nagymennyiségű vegyi szennyezésnek
köszönhetően, amivel sikerült a teljes bolygót megszórni, és aminek hatására a
rovarok és a kétéltűek mutálódtak és óriásira nőttek. Vagy valami ilyesmi. A
felmerülő hülye kérdésekkel ne is fárasszuk magunkat. ;-) A megmaradó népesség
kolóniákba szorult vissza, régi bunkerekben, silókban élnek hét éve.
Joelt az ökokatasztrófa 16 évesen szakította el szerelmétől. Ugyan
alig 100 kilométerre élnek egymástól, de a szörnyekkel telezsúfolt felszínen az
utazás halálos, így csak rádión tartják a kapcsolatot. Aztán egy napon a fiú
úgy dönt, hogy egy élete, egy halála, ő bizony elmegy a lányhoz. Az esélyei nem
túl jók, nem kifejezetten mutatja egy rettenthetetlen harcos
személyiségjegyeit, a fegyverhasználatban meg még annál is bénább. Így hát
adott az alap egy jó kis fejlődéstörténethez, felnőtté váláshoz, kalandhoz...
csak sajnos a film az idő több, mint felében nem tud mit kezdeni az egésszel.
Joel és a sztori is csak vánszorogva, cikkcakkban halad a cél felé,
természetesen közben kipipálva a "hogyan váljunk hőssé" bevásárlólista minden
egyes elemét. A végére egész jól magára talál a film és a főhős is, de ez csak
erősíti a fájó hiányérzetet, hogy nem lett kihasználva az alapszituációban
rejtőző potenciál. Ráadásul a mellékszereplőként megjelenő tapasztalt veterán
Clyde (Michael Rooker) és a rózsaszín íjjal lövöldöző, talpraesett kislány
Minnow (Ariana Greenblatt remek választás) valószerűtlen párosa messze
érdekesebb, mint az összes többi szereplő együttvéve. Az ő történetükről
szívesen megnéznék egy előzményfilmet, abban látok fantáziát. A Love and
monsters-ben sajnos nem.
|
Miss Fisher's murder mysteries első évad |
|
Wolkens ajánlója
Melbourne, 1929. A jómódú, önálló, modern gondolkodású Phryne Fisher
(Essie Davis tökéletes) alig tért vissza a városba, máris gyilkossági ügyekbe
keveredik, és saját szakállára folytatott nyomozása során mindjárt keresztezi a
rendőrség útját is. A nyomozást vezető Jack Robinson (Nathan Page szintén
hibátlan) persze nem fogadja kitörő lelkesedéssel az önjelölt detektívet...
aztán fokozatosan kialakul a tisztelet egymás iránt.
Kettejük között remekül működik a kémia, de a mellékszereplőkre sem
lehet panasz. Ugyan helyenként karikatúraszerűen túlrajzolt személyiségek,
mégis nem lehet őket nem szeretni. A karaktereknek mélységük van, rendesen
kitalált élettörténettel, motivációkkal, erősségekkel és gyengeségekkel. Noha a
"szigorú nyomozót lelkes amatőr segíti" alapszituáció hasonló, mint a Lucifer
esetében, a hatás teljesen más. A sorozat egyes részei kifejezetten baljós
hangulatúak, nagyszerű a feszültségépítés. Igazi régimódi krimi ez, ahol minden
epizód különböző, és a csavaros történetek odafigyelést igényelnek - ez abból
is látszik, hogy kettőnél többet nem nagyon bír el az ember egyszerre, míg a
már említett Luciferből három-négy rész simán elment egy este. Ajánlott.
Columbo, Agatha Christie és Sherlock Holmes rajongóknak pedig egyenesen
kötelező. :-)
Kapcsolódó ajánlók
|
Emily in Paris első évad |
|
Wolkens ajánlója
A feltörekvő ifjú marketinges, Emily (Lily Collins teljesen otthon érzi
magát a karakterben), váratlan lehetőséget kap, hogy egy évig Párizsban
dolgozzon. Az, hogy nem beszéli a nyelvet, nem riasztja el, ahogy az sem, hogy
mit szól az egészhez a pasija, így hát fejest ugrik a nagy kalandba, amiben
persze semmi nem úgy sül el, ahogy képzelte.
Nem ismerem igazán a franciákat, de az érzetem az, hogy a sorozat
erősen sztereotip képekben gondolkodik róluk. Szerencsére nem azzal a céllal
teszi ezt, hogy gúnyolódjon rajtuk, sokkal inkább azért, hogy helyzetkomikumot
teremtsen, és felnagyítsa a chicagói Emily és a párizsi emberek közötti
kulturális és persze kommunikációs különbségeket. Ez remekül sikerül is, hol
úgy tűnik, hogy Emily az elefánt a porcelánboltban, hol meg úgy, hogy ő a
porcelán az elefántboltban. :-) Tíz félórás epizódon keresztül követhetjük
nyomon a csajszi történetét, csodálkoznék, ha valaki képes lenne kettőnél több
részletben végignézni, a sorozat annyira mágnesként vonzza be a nézőt.
Habkönnyű, életvidám vígjáték, nagy dózisú hangulatjavító, ami kirángat a
koronavírusos őszi napokból. Kérünk még! :-)
Kapcsolódó ajánlók
|
Palm Springs |
|
Raf ajánlója
Nyles (Jake Peralta és Lonely Island-tag) reggel felébred, nőjével kicsit
maszatol, a medencében sörözik egyet, majd este hawaii mintás ingben ökörködik
a baráti pár esküvőjén. Itt elkezdi befűzni Sarah-t (Ted Mosby gyermekeinek
anyja), s már éppen rátérnének a sivatagos tájban az entyempentyemre, amikor
jön egy dzsungeles álcázófestéssel ellátott ürge (JK Simmons) és elkezd egy
íjjal sündisznót csinálni hősünkből, aki egy barlangba menekül, Sarah utána, de
Nyles minden igyekezete ellenére a nő követi és beszippantja valami - és reggel
Sarah ugyanott és ugyanúgy ébred, mint előző reggel...
Ha úgy véled, hogy ez egy felpimpelt Idétlen időkig egy kisebb
csavarral, akkor bizony nem tévedsz. Szerencsére inkább tiszteleg az előd
előtt, mint szolgaian másolná (sőt), és még a plusz karakterrel tudtak újat
mutatni.
Hogy milyen a film? Felettébb szórakoztató. Oké, az alapsztori ismerős (ha nem
is az Idétlen időkig-ből, akkor a Supernaturalból (Gabriel rulez)), mégis
eléggé egyedi lett az egész. A két főszereplő (+JK Simmons) nagyon jó, és még a
humor is jó, helyenként elég váratlan poénokkal.
Ha egy jó kedélyű, napismétlős romkomot néznél, akkor ezt mindenképpen érdemes
megnézned!
|
Doomsday (másodszor) |
|
Wolkens ajánlója
Neil Marshall filmjei azon ritka darabok közé tartoznak, amik többszöri
megnézésre is élvezhetők, sőt, tudnak újat mutatni. A Barlang és a Dog soldiers
egyaránt a szívem csücske, mindkettőt vagy négyszer-ötször láttam, most pedig
egyik este, hullafáradtan, félkómában elővettem a Doomsday-t. És mire
végignéztem, már egyáltalán nem voltam álmos. :-)
A film sztorija valahogy úgy néz ki, mintha egy őrült
akció-horror-scifi rajongó fércelte volna össze a kedvenc mozijaiból, úgy, hogy
sem a logika, sem az egységesség nem volt szempont, csak az, hogy minél
látványosabb és zúzósabb legyen. Ilyen szempontból a Doomsday egyáltalán nem
olyan, mint Marshall két említett, feszes és konzisztens rendezése, mégis
iszonyatosan szórakoztató. Amihez nagymértékben hozzájárul, hogy a
következetlenséget ugyan fel lehet róni neki, de a lelkesedés és az alapos
munka hiányát nem. Ezúttal megnéztem a DVD-n levő bónusz kisfilmeket is a darab
forgatásáról, és öröm volt látni, milyen precizitással és aprólékossággal
vágtak bele az egyes jelenetek elkészítésébe - így adózva tisztelettel a nagy
elődöknek. És ahogy a tíz évvel későbbi Mad Max: a harag útja esetében is, itt
is érződik, hogy a gyakorlati effektusok nyersessége sokkal hitelesebb, mint a
számítógéppel generált virtuális látvány. Mondjuk ott azért leesett az állam,
mikor nekiálltak saját, életnagyságú, nyolckerék-hajtású APC-t (személyszállító
harci jármű) a nulláról összehegeszteni (!!!), de az eredmény vitathatatlanul
azt mutatja, hogy megérte.
Amellett, hogy a Doomsday remek móka, óvatosság ajánlott. Hangsúlyozottan és
nyíltan véres és brutális, tehát csak akkor vágj bele, ha bírod ezeket. Ha
igen, akkor viszont érdemes leporolni, mikróban pattogatott kukorica, nagy
pohár kóla, és már mehet is a házimozi a nappaliban. :-)
Kapcsolódó ajánlók
A cikk utoljára frissítve: 2021.02.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|