Filmajánlók 35.

Emily Párizsban első évad

A feltörekvő ifjú marketinges, Emily (Lily Collins teljesen otthon érzi magát a karakterben), váratlan lehetőséget kap, hogy egy évig Párizsban dolgozzon. Az, hogy nem beszéli a nyelvet, nem riasztja el, ahogy az sem, hogy mit szól az egészhez a pasija, így hát fejest ugrik a nagy kalandba, amiben persze semmi nem úgy sül el, ahogy képzelte.

Nem ismerem igazán a franciákat, de az érzetem az, hogy a sorozat erősen sztereotip képekben gondolkodik róluk. Szerencsére nem azzal a céllal teszi ezt, hogy gúnyolódjon rajtuk, sokkal inkább azért, hogy helyzetkomikumot teremtsen, és felnagyítsa a chicagói Emily és a párizsi emberek közötti kulturális és persze kommunikációs különbségeket. Ez remekül sikerül is, hol úgy tűnik, hogy Emily az elefánt a porcelánboltban, hol meg úgy, hogy ő a porcelán az elefántboltban. :-) Tíz félórás epizódon keresztül követhetjük nyomon a csajszi történetét, csodálkoznék, ha valaki képes lenne kettőnél több részletben végignézni, a sorozat annyira mágnesként vonzza be a nézőt. Habkönnyű, életvidám vígjáték, nagy dózisú hangulatjavító, ami kirángat a koronavírusos őszi napokból. Kérünk még! :-)

Palm Springs

Raf kritikája Nyles (Jake Peralta és Lonely Island-tag) reggel felébred, nőjével kicsit maszatol, a medencében sörözik egyet, majd este hawaii mintás ingben ökörködik a baráti pár esküvőjén. Itt elkezdi befűzni Sarah-t (Ted Mosby gyermekeinek anyja), s már éppen rátérnének a sivatagos tájban az entyempentyemre, amikor jön egy dzsungeles álcázófestéssel ellátott ürge (JK Simmons) és elkezd egy íjjal sündisznót csinálni hősünkből, aki egy barlangba menekül, Sarah utána, de Nyles minden igyekezete ellenére a nő követi és beszippantja valami - és reggel Sarah ugyanott és ugyanúgy ébred, mint előző reggel...

Ha úgy véled, hogy ez egy felpimpelt Idétlen időkig egy kisebb csavarral, akkor bizony nem tévedsz. Szerencsére inkább tiszteleg az előd előtt, mint szolgaian másolná (sőt), és még a plusz karakterrel tudtak újat mutatni.
Hogy milyen a film? Felettébb szórakoztató. Oké, az alapsztori ismerős (ha nem is az Idétlen időkig-ből, akkor a Supernaturalból (Gabriel rulez)), mégis eléggé egyedi lett az egész. A két főszereplő (+JK Simmons) nagyon jó, és még a humor is jó, helyenként elég váratlan poénokkal.
Ha egy jó kedélyű, napismétlős romkomot néznél, akkor ezt mindenképpen érdemes megnézned!

Doomsday (másodszor)

Neil Marshall filmjei azon ritka darabok közé tartoznak, amik többszöri megnézésre is élvezhetők, sőt, tudnak újat mutatni. A Barlang és a Dog soldiers egyaránt a szívem csücske, mindkettőt vagy négyszer-ötször láttam, most pedig egyik este, hullafáradtan, félkómában elővettem a Doomsday-t. És mire végignéztem, már egyáltalán nem voltam álmos. :-)

A film sztorija valahogy úgy néz ki, mintha egy őrült akció-horror-scifi rajongó fércelte volna össze a kedvenc mozijaiból, úgy, hogy sem a logika, sem az egységesség nem volt szempont, csak az, hogy minél látványosabb és zúzósabb legyen. Ilyen szempontból a Doomsday egyáltalán nem olyan, mint Marshall két említett, feszes és konzisztens rendezése, mégis iszonyatosan szórakoztató. Amihez nagymértékben hozzájárul, hogy a következetlenséget ugyan fel lehet róni neki, de a lelkesedés és az alapos munka hiányát nem. Ezúttal megnéztem a DVD-n levő bónusz kisfilmeket is a darab forgatásáról, és öröm volt látni, milyen precizitással és aprólékossággal vágtak bele az egyes jelenetek elkészítésébe - így adózva tisztelettel a nagy elődöknek. És ahogy a tíz évvel későbbi Mad Max: a harag útja esetében is, itt is érződik, hogy a gyakorlati effektusok nyersessége sokkal hitelesebb, mint a számítógéppel generált virtuális látvány. Mondjuk ott azért leesett az állam, mikor nekiálltak saját, életnagyságú, nyolckerék-hajtású APC-t (személyszállító harci jármű) a nulláról összehegeszteni (!!!), de az eredmény vitathatatlanul azt mutatja, hogy megérte.
Amellett, hogy a Doomsday remek móka, óvatosság ajánlott. Hangsúlyozottan és nyíltan véres és brutális, tehát csak akkor vágj bele, ha bírod ezeket. Ha igen, akkor viszont érdemes leporolni, mikróban pattogatott kukorica, nagy pohár kóla, és már mehet is a házimozi a nappaliban. :-)

A cikk utoljára frissítve: 2020.10.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra