|
|
 |
Ghostbusters: Afterlife |
|
Raf ajánlója
Miket láthatunk manapság a mozikban (tékákban)? Univerzumépített
képregényfilmeket (egyelőre nem nagyon sikerült senkinek megragadni a
Marvel-recept lényegét - ugye DC-Warner és Legendary Pictures? Esetleg
Universal-Monsterverse, neked mi a véleményed erről?), remakeket,
folytatásokat, előzményeket, rebootokat. Nagy ritkán jön valami eredeti, azok
közül meg a negyedét-felét így vagy úgy elszabja a stúdió, a többi alkotóit meg
felszippantják a képregényes filmekbe, megrágják és kiköpik (Edgar Wright,
Chloe Zhao).
Igen, a Szellemírtók is annyira eredeti, hogy egy 1984-es (és
1989-es második rész) film folytatása - ne, a "női gószbasztász"-t ne említsük
2016-ból: Paul Feig, ha ír-rendez és a nejét a főszerepbe tolja, az ritkán szül
jót, sőt!
Na, ezt a Szellempusztítókat nem ő írta és rendezte (szerencsére), hanem Jason
Reitman (az első két rész rendezőjének fia). Jó, benne van Dan Aykroyd keze is
(ugyanúgy), szerepel benne Sigourney Weaver (ugyanúgy), van benne Ecto-1
(ugyanúgy) - csak éppen egy nagy-nagy generációváltás is van (nem ugyanúgy),
itt az eredeti bagázst gyerekek és tinik váltják fel (lényegében akár Wenkmanék
unokái is lehetnének), amivel (szerintem legfőképpen Finn Wolfhard miatt)
kiérdemelte a Strangerbusters/Ghostthings becenevet; ugyanúgy épít a
nosztalgiára (szé-gyen-te-le-nül), mint a lassan végéhez közeledő sorozat,
hangulatban is közel áll hozzá! Igaz, itt csak egy filmet homidzsol, nem egy
komplett évtizednyi alkotást. Igen, gátlástalanul a nosztalgiára épít, de
valahogy sohasem nyúl rosszul a témához, hanem végig tiszteletteljesen teszi.
És igen, szórakoztató és bájos.
Lehet folytatást sok év után csinálni így is. Bár ha ezt is folytatni akarnák,
a következő részbe kicsit sokkal több energiát kéne feccölni. De szerintem
igazából nem kéne. Csak ajánlani tudom - nem, nem mérföldkő, nem
kihagyhatatlan, de ha szeretted az első (vagy az első és második részt) és/vagy
mai napig nem heverted ki a 2016-s "Szellemírtók" sokkját, akkor főleg ne hagyd
ki!
Két stáblista utáni jelenet van! Kettő.
 |
The Batman |
|
Wolkens ajánlója
Az új denevéremberes mozi jó... de semmivel sem több. Egyetlen szempontból sem
igazán kiemelkedő, és ahhoz képest a három órás játékidő rettenetesen
hosszú.
Robert Pattinson nem rossz a szerepben, de színészként sokkal többre
lenne képes, mint folyamatosan elgyötört arcot vágni. A többiek alakítása is
nagyjából hozza az elvárhatót, de arról szó nincs, hogy egy másodpercre
megerőltették volna magukat. Zoë Kravitz mint Macskanő okés, sok dolga neki
sincsen, de azt becsülettel megcsinálja. Paul Dano, mint főgonosz, viszont
irritálóan gyenge, különösen a maszk nélküli jelenetekben. Aki nagyon kellemes
meglepetés, az Andy Serkis, mint Alfred. Olyan gyönyörű, dallamos kiejtéssel
beszél, hogy órákon keresztül lehetne hallgatni.
A látvány rendben van, a verekedős jelenetek nincsenek túlpörgetve, Batman
ütéseinek súlya van - nem egy villámgyors kung fu harcos, hanem inkább egy
súlyos pöröly. Az autós üldözés is hatásos, az új Batmobil nem egy
csúcstechnológiás tank, mint Nolan trilógiájában, hanem egy nyers, felhergelt
izomautó, tökéletesen illeszkedik a karakterhez. A soundtrack sem rossz.
Szóval nézed, nem unatkozol, de a pulzusod sem nagyon ugrik meg. Semmi újat nem
tesz hozzá a legendához, szódával elmegy - nem véletlenül szenvedtem, hogy
egyáltalán mit is írjak róla.
Raf ajánlója
Robert "pocsék vámpír, de színésznek jó" Pattiszon magára öltötte Batman
(bocsánat, THE Batman) kevlár-nyiszogóbőr hacukáját (bár messze nem nyiszogott
olyan jól és menőn, mint Dredd cucca Karl Urban-en), nyomozgat és bunyózik a
mocskos és esős Gotham-ben (napsütéses órák száma évente: 2, átlagos napi
csapadékmennyiség: 300 mm), majd mellékesen egy rejtvényekkel (és erőszakkal)
operáló sorozatgyilkos nyomába ered.
Igen, nem hazudnak a számok: ez a film hosszú. NAGYON hosszú. Egy egérköhögés
híján 3 óra. Három. De nem érdemes megvárni a stáblista végét, csak egy
link.
De vissza a filmhez.
Nagyon szép és jó az operatőri munka, hiába játszódik éjszaka a film, látszódik
minden - igaz, többször ellőtt poén(?) a sötét jelenetek után, hogy hirtelen
nagy fénybe kell bámulni (reflektor, autó fényszórója, stb). Az akciójelenetek
nincsenek szarrá vágva, hanem hosszabb snittekkel operál, látni mi történik, ki
mit csinál és közben a fej sem fájdul meg a villódzástól és reszketéstől. A
filmzene is jó, Patinsong is, bár talán célravezetőbb lett volna ha Bruce Lee,
izé, Wayne szomorúságát nem úgy instruálja Matt Reeves, hogy a sminkesek RP
szemébe fésülik a haját, hogy emósnak látszódjon. Tud ez az elszabott vámpír
színészkedni, nem ilyesmivel kellett volna "segíteni" az alakítást.
Ami még a film mellett szól, hogy a Denevérember végre nem csak üt-vág-kalapál,
hanem kicsit visszatérnek a gyökerekhez és tényleg nyomoz(gat), hangsúlyos is
ez a szál. Persze ha kell, üt is, vág is, kalapál is, nem véletlenül fél tőle
minden kétes alak az esős utcán, kiérdemelte a Bosszú becenevet. Amúgy azt
mondtam már, hogy hosszú a film? Nem csak sehehajban érezni, hanem a
lassúságban is, bár ez kevésbé baj, de én még mindig sokallom a közel 3 órát,
valahol 2,5-nél húztam volna meg a határt, de lehet csak én vagyok ilyen
kényes.
Paul Dano mint Rébusz jó, bár mikor már Arkhamben van, inkább csak egy
sminktelenített, szokásosan zakkant, semmilyen Joker. Zoë "Lenny Kravitz lánya"
Kravitz filigrán, de legalább nem nagyon (na jó, kicsit mégis) gyűr le férfi
katonai századokat félkézzel (hallod ezt, Fekete Özvegy?!), viszont Colin
Farrell, mint Pingvin... Hát, oké. A sok smink és bodysuit alatt
felismerhetetlen ír szerepeltetése számomra érthetetlen, a sok műcucc alatt nem
tudja a színészi képességeit megmutatni, ha egy ismeretlen nőt sminkelnek át
ilyennek, sem látnánk igazán különbséget.
Igazából bárkinek tudom ajánlani a filmet, akinek van 3 órája (vagy ha
nemsokára elérhető a hábéó makszon/tékában, akkor 2*1,5 óra), mert tényleg
szépen van fényképezve, kapunk egy újabb Sötét Lovag-iterációt (poént egyet
sem) és egy elzsibbadt hátsó felet.
Nekem igazából egyetlen kérdésem maradt: hogy a pékbe tud a
Szárnyaspatkárnyember hangtalanul eltűnni, ha előtte többször is kiemelték,
milyen kopogós-csattogós vasalt bakancsa van?!
Kapcsolódó ajánlók
 |
Wild things (Vad vágyak, 1998) |
|
Wolkens ajánlója
Huszonegykét éve láttam, és két dologra emlékeztem belőle. Az egyik, hogy
úgy követik egymást a fordulatok, hogy a végére a néző úgy érzi, másfél órája
folyamatosan át van verve, a másik, ahogy Denise Richards lassítva,
szuperdögösen mászik ki a medencéből. Nos, az emlékezetem ezúttal nem csalt
:-), a filmnek tényleg ezek a legfontosabb jellemzői. Újranézve nem üt akkorát,
mint anno, de a csavaros krimik kedvelőinek még mindig ajánlott. A sztori
szépen össze lett rakva, aki az egyik percben áldozat, az a másik percben már
bűnös, a harmadikban meg már mindkettő. Vagy halott.
 |
Wyrmwood
versus
Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére |
|
Wolkens ajánlója
A zombifilm nem az a műfaj, amit kifejezetten újranézősnek gondolok,
ehhez képest a két említett darabot egyenként is vagy ötször láttam, és
valószínűleg nem utoljára. A Wyrmwood az egyik bizonyíték arra, hogy
Ausztráliában, relatív kis költségvetésből is tudnak jó mozit csinálni, a
CsZE pedig arra, hogy a tinivígjáték és a patakvér horror megfelelő arányban
mixelve olyan, mint egy jó skót whisky: selymes, ugyanakkor kicsit füstös,
karcos, érzed az erejét, de azért jól csúszik.
A bizonyos plusz élményt mindkettőben a humor adja, ami kellően
ellensúlyozza a drámát, az emberi veszteségeket, és a kifejezetten patakvér
jeleneteket. És ezekből van rendesen. Noha érződik a nem tripla A kategóriás
büdzsé mindkettőn, a képi világra alapvetően nem lehet panasz, főleg, hogy
számítógéppel generált látvány helyett mindkettő elsődlegesen a trükkmesterekre
bízza az effektusokat. Azt meg tudjuk, száz grafikus sem tud überelni egy jó
animátort meg maszkmestert. A Wyrmwood látványvilága ráadásul kifejezetten
posztapokaliptikus: szinte monokrómra tompított színvilág, kézzel
összehegesztett, a Mad Max-et idéző harci járművek, kosz és vér. A CsZE eleinte
hangsúlyozottan béna effektekkel dolgozik, hogy aztán a végén jól meglepje a
nézőt a nagy leszámolás brutálisan erős látványával, egy másodpercig sem
felejtve azt, hogy hősei gimnazisták, akiknek legalább akkora probléma egy
viszonzatlan szerelem, mint egy rakás, egyenesen feléjük rohanó élőhalott, vagy
hogy nem láttak még fedetlen keblet.
Összességében mindkét film méltatlanul ismeretlen gyöngyszem. Ha bírod a vért,
láttad és szeretted a Zombieland-et, de ezek kimaradtak, akkor mindenképp
pótold őket, nem fognak csalódást okozni.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Anonymously yours |
|
Wolkens ajánlója
Egy félrement üzenetnek köszönhetően a különc Vale és Alex SMS barátok
lesznek: nem ismerik egymás arcát és hangját. És a gépelt szöveg alapú barátság
egyre erősödik... miközben a való életben a gimiben alig viselik el egymást, és
fogalmuk sincs róla, hogy az irritálónak gondolt másik valójában az, akiben
vakon megbíznak egy arctalan kommunikációs csatornán.
Lehet tippelni, mi lesz a sztori vége. Igen, az :-), de sajnos az
odavezető út elég bukdácsolós, csinált már a Netlix ennél sokkal jobb
tinivígjátékot is.
 |
Uncharted |
|
Wolkens ajánlója
Röviden: egészen addig egészen jó volt, amíg egészen rossz nem lett.
Mivel az Uncharted egy videójáték sorozat, amit én nagyrészt végig is toltam és
szerettem is, az elkövetkező hosszú, alapos és fájdalmas analízis alapvetően
ebből a szemszögből fogja ízekre szedni a filmet. Ha nem ilyet lovat akarsz,
akkor itt hagyd abba az olvasást, és óvatosságra intésnek legyen elég annyi:
csak és kizárólag akkor nézd meg, ha képes voltál önfeledten élvezni a Halálos
iramban széria 4-nél magasabb sorszámú részeit, miközben a kandallóból
kellemesen áradt a csendben égő középiskolás fizikakönyvek melege.
Sóhaj. Csapjunk bele.
Alapigazság: videojátékból filmadaptációt rohadt nehéz csinálni. Ha nem lenne
az Arcane: League of Legends, akkor még mindig a 2006-os Silent Hill ülne a
műfaj trónján. Készültek tragikusan rosszak, mint a Bloodrayne, kizárólag a
műfaj rajongói számára élvezhetők, mint a Doom, de igazán közel az alapanyag
hangulatának visszaadásához csak kevesen jutottak, legutóbb a Tomb Raider, és
már az is 4 éves. És mivel az Uncharted széria mind játékmenetében, mind
történetvezetésében, mind hangulatában rokon ez utóbbival, nagyon bíztam benne,
hogy valami hasonlót kapok. És kaptam is, nagyjából a film kétharmadáig.
Beszéljünk először erről a részről.
Az Uncharted műfaja akció-kaland. Minden részben valamilyen legendás kincs van
a középpontban, amit évszázadok óta nem talál senki. A főhős (azaz a játékos a
főhős szerepében) pedig kutat, újabb és újabb jeleket talál, amiket összerakva
végül eljut a célhoz. Persze mindig van egy nagyon gonosz ellenfél, akinek
ugyanúgy a kincsre fáj a foga, így hősünk az idővel és a másik kincsvadásszal
is versenyt fut, amit időnként tűzharcok meg románcok gazdagítanak. A
játékokban mindkét vonal elég erős, míg a filmből ezek – legalábbis a
játéksorozatot ismerők számára – fájdalmasan hiányoznak, az illedelmesen 12
éves korhatárra írt forgatókönyvnek és hasonlóképpen vágott képanyagnak
megfelelően (ami eleve egy rossz vicc). A nyomkeresős rész megvan, és aránylag
jól is van ábrázolva – sajnos ez az egyik pont, ahol érződik, hogy miért nehéz
egy videójátékot filmre ültetni: míg a játékban ezek a keresgélések izgalmasak,
addig a vásznon időnként vontatottnak tűnnek. A szereposztás sem az igazi: Tom
Holland túl tejfelesszájú Nathan Drake-nek, Mark Wahlberg viszont túl macsós
Victor Sullivan-nek. Hozzájuk képest Sophia Ali egész jó választás Chloe
szerepére. De oké, elfogadjuk, ettől még élvezetes lenne a darab, ha nem
jönne...
... az utolsó harmad. Van egy határozottan definiálható pont a filmben, ahol
valami elszakadt – az addig szépen épülő történet egyik másodpercről a másikra
átmegy egy olyan rettenetes akciókatyvaszba, hogy arra szavak sincsenek. A
forgatókönyv úgy dobja el a fizika meg a logika törvényeit, hogy azok a
látóhatáron túl landolnak, és elő sem kerülnek soha többet. A néző meg csak a
fejét fogja az egymást érő orbitális baromságok láttán. REPŰŰŰL! FELROBBAAAAN!
SZÉTESIIIIK! Értem én, hogy kell a grand finálé, de itt valaki valamit nagyon
rosszul gondolt. A játéksorozatot fejlesztő, történetírásáról legendásan híres
Naughty Dog stúdió illetékesei valószínűleg sírógörccsel fetrengenek otthon,
látva ezt a szörnyszülöttet. Egyszerűen józan ésszel felfoghatatlan, amit itt a
filmkészítők műveltek.
Ha játszottál akármelyik Uncharted játékkal, tedd meg magadnak a szívességet,
hogy nem nézed meg ezt a borzadályt.
Raf ajánlója
Nem merem teljesen biztosan kijelenteni, de úgy vélem, kb. Magyarországon a
filmre elment (vagy elmenni szándékozó) emberek közül én vagyok az egyike azon
nyolcnak, aki nem játszott egyetlen Feltérképezetlen játékkal sem, hiába van
belőle 10. Legalább.
Nem baj, "egye kukac"-alapon elmentem rá jó társaságban, s még a film előtt
mondtam vicceskedve, hogy csak nem húznak egy Gyors és Furiózust, esélyes a jó
szórakozás minősített esete. Hát, a film kétharmadáig teljesen jó is volt, egy
modernkori Indiana Jones-pótlék (felvizezve, nem rázva), ugyanúgy hozva a
klasszikus kliséket, kincshez vezető térkép megszerzése, kiben bízhatsz,
templomban nyomkutatás, repülő követi a vonalat a térképen, ésatöbbi.
AZTÁN jött a film fináléja.
Ó ISTENEM MY GOD!
Innentől spoileres leszek, előre is elnézést.
Tehát Drake talál két 500 éves hajót egy barlangban, ahová az a két fahajó vagy
beszublimált, vagy belebegett (szerintem szublimált), aztán jön két
teherszállító helikopter, kiemeli a két ötszáz(!!!) éves(!!!!) hajót a két
forgószárnyas gép, majd üldözik egymást(!!!) a Fülöp-szigetek körüli vizeken.
Igen, ez így összefoglalva nem adja vissza azt a fullba tolt kreténséget (pedig
Kirk Lazarus is megmondta: "soha ne told fullba a kretént!"), a fizika és a
józan ész teljes hiányát - valaki komolyan gondolta, hogy le kell győzni az
F&F-szériát hazai pályán. Nem láttam az utolsó részt (nem is fogom megnézni),
de látatlanban is ki merem jelenteni, hogy méltó kihívóra talált Vin Diesel és
Co.
Hiába nem rossz együtt Tom Holland és Marky Mark, Sophia Ali is okés,
egyszerűen a film utolsó harmada olyan borzalom, hogy összességében nem tudom
ajánlani senkinek.
De aztán lehet, én vagyok a hülye és csak nem értem a művészetet, pont úgy nem,
mint a közönség a párizsi kávéházban, ahol az egyik orosz alternatív művész
beleszart a zongorába.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Eternals |
|
Raf ajánlója
Egy (szerintem) teljesen felesleges "szuperhősös" film az MCU berkeiből, amiben
az addigi (eddigi?) történéseket háromszor egy mondatban elintézik, majd a
végén megmentik a Földet.
Filmnek nem rossz, de szuperhősösnek, ráadásul MCU-snak viszont 12
egy tucat. De legalább szerepel benne két Stark fivér. Meg egy olyan stáblista
utáni jelenet, amit még Marvel-képregényekkel fekvő és kelő ember sem biztos,
hogy ért.
Azt viszont valaki igazán megmagyarázhatná, miért is van i.e. 5000-ben minden
Eternálisnak akcentusa? Spanyol, angol, stb.
Háttérben menjen valaminek megteszi, nagy eséllyel úgyis csak a sárga erőket
fogod látni.
És igen, Pittné Jolánka itt is hozza a Seagal-szintet.
 |
Copshop |
|
Raf ajánlója
Egy kicsit megtévesztő trailer (inkább akció-vígjátéknak volt beállítva) után
és egy jó ajánlással ültem le a filmhez - egyik oldalon ott van a rendező, Joe
Carnahan aki a "Szupercsapat" csinálta, az egyik legjobb bűnös élvezet a XXI-ik
században parádés szereposztással; aztán ott van a kellemes meglepetés Boss
Level, ami könnyen felejthető, de kimondottan szórakoztató Idétlen
időkig-verzió, amiben szerepel a laza és hűvös (amúgy tehetséggel nem
túlságosan megáldott, de ilyen szerepekben jó) Frank Grillo. A mérleg másik
serpenyőjébe belehullott viszont Gerald "még mindig van diákhitelem és muszáj
szar filmekkel törleszteni" Butler, aki minden húsz botrányosan rossz filmre
hoz egy jót, amiben vagy a játéka jó, vagy alapból nem Zsékatos
celluloidhulladék (igen, tudom, hogy manapság igencsak ritkán forgatnak filmre,
de milyen hülyén és szokatlanul hangzik a "bytehulladék"?).
Teddy (Grillo) menekül, s hogy biztonságban legyen, leüti a helyi
rendőrállomás egyetlen női alkalmazottját - arra viszont nem számít, hogy
valaki az üldözői közül ezt látja és úgy dönt, dettó ezt a módszert alkalmazza,
hogy áldozata közelébe jusson. Amire még ők sem számítottak, hogy egy full
pszichopata bérgyilkos (Toby Huss - a legújabb Halloweenből az apuka; valami
zseniális!) is szagot fogott és oda tart.
Mint említettem, a tréler alapján inkább egy vicces(kedő?) akciófilmnek
ígérkezett, de én inkább mondanám egy akciófilm és egy kamaradráma
szerelemgyerekének a filmet, ebben a kategóriában (igen, vannak még ilyenek,
például az A 13-as rendőrörs ostroma - amiből remake is készült!) szerintem egy
jól sikerült darab. Ami a legmeglepőbb, hogy Butler is jó, tud ez a fickó, de a
jelekből ítélve ő a színészet Dzsudzsákja, inkább a pénz, minthogy letegyen
valamit is az asztalra. Ajánlani tudom - csak annyi, hogy ne olyan filmre várj,
mint amit a tréler sugalmaz.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Sikoly |
|
Raf ajánlója
Röviden: slashernek helyenként jó - Sikoly-filmnek pont ugyanolyan
semmilyen/nem jó, mint kb. az összes többi folytatás (bár, így 10+ év
távlatából megkopott emlékekkel mintha a 4 kicsit kiemelkedett volna a
középszer posványából - de ugye vakok közt félszemű a király). Javára szól,
hogy egy új kifejezést sikerülhetett meghonosítania: "requel"
(reboot+sequel).
Mint említettem, slashernek teljesen oké, van benne rendesen
kamu-jumpscare, vér dögivel (a kamera nem fordul el szemérmesen egy átszúrt
kéznél).
De.
De filmnek, sőt, Sikoly-filmnek viszont már nem igazán jó - annak ellenére,
hogy nem egyszer felemlegetik a Halloween újrázását (igen, requel-jét - bár a
Halloween Kills-ről már hallgatnak; nem is tudom miért), hogy hogyan lehet/kell
hozzányúlni tisztelettel egy klasszikushoz (értsd: műfajon belüli
klasszikushoz, nem filmtörténeti szempontból klasszikus). Na ez az ami nem
igazán sikerült az alkotóknak. És ezt sikerült tetézni azzal, hogy egyszerre
próbál beszólni a toxikus-rajongóknak, de eközben beszól az író-rendezőnek is,
aki az elmúlt évek egyik legnagyobb ilyen gyűlölethullámát kapta, megkapják a
magukét a woke-ok is (miközben a kaliforniai kisvároskában az egy főre eső
színesbőrűek száma 2 és a csipet-csapat is oly színes, mint egy
Benetton-katalógus és még az egyik tag queer is). Kicsit olyanok az alkotók,
mint az egyszeri parasztbácsi aki kaszálni ment, szellenteni akart, de beszart.
Nem lehet egyszerre szűznek lenni és mindenkivel dugni.
A magyar szinkron (mert miért is lenne feliratos/eredeti verzió belőle?! Ki
szereti hallgatni Roger Jackson eredeti libabőröztető hangját? Senki, mi?)
helyenként nagyon jó, máskor meg olyan rettenetes, mintha egy
ivós-társasjátékos estén az infókaron a srácok megpróbálták volna megcsinálni
az új Meteorológus Mihályt/Dallas-t - megszórva magyarosított netizenes
kifejezésekkel (sztalkolni és társai); de a legjobb, amikor épen hirig van,
akkor már a lihegések, artikulátlan nyögések már az eredeti hangsávból vannak
más atmoszférával, más hangon. Ahogy a brit tudósok mondanák: "well done,
Bridget".
Ha szeretted a Sikoly-szériát (ha van ilyen) vagy csak simán komálod a
slashereket, akkor egy unalmas délután érdemes megnézni, de csakis angolul.
Mindenki más kerülje el és nézze meg inkább az eredeti Halloween-t, majd a
2018-ast, hogy lássa, hogy lehet és kell hozzányúlni a témához.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Yellowjackets első évad |
|
Wolkens ajánlója
1996-ot írunk. A gimis lány focicsapat, a Yellowjackets, azaz Sárgakabátosok
tagjai döntő mérkőzésükre utaznak magánrepülővel, de soha nem érkeznek meg...
a gép lezuhan valahol a vadonban. A többség kisebb-nagyobb sérülésekkel
megússza a kényszerleszállást, de az igazi megpróbáltatások csak ezután
kezdődnek. Az előttük álló borzalmakat alig néhányan élik túl, de ők is
érzelmileg és mentálisan megnyomorodva. És soha, de soha nem beszélnek arról,
hogy mi történt odakint.
2021. A tragédia 25 éves évfordulójához közeledve a múlt szele
elkezdi kísérteni a még életben levőket. Shauna, a megkeseredett háziasszony
(Melanie Lynskey filmről filmre jobb), a politikai karrierjéért a családi békét
is kockára tevő jogásznő (Tawny Cypress), az egyik rehabról a másikra beeső
drogos (Juliette Lewis pont úgy néz ki, mint a karakter, akit alakít), és
végül, de nem utolsósorban a teljesen zakkant ápolónő (Christina Ricci úgy
lubickol a szerepben, hogy az valami elképesztő, mindenkit lejátszik a
képernyőről) kénytelen összefogni, hogy a fenyegetés végére járjanak...
Amikor az első előzetest láttam, azonnal megvett kilóra, részben a sztori,
részben a szereposztás miatt. A 10, egyenként egy órás rész sem okozott
csalódást, kifejezetten jó. Vannak kisebb hibái, amikről beszélni kell, de még
ha ezek nem lennének, akkor sem ajánlanám bátran bárkinek, mert nagyon, sőt még
annál is durvábban véres. Ez nem hiba, sőt, a történet szempontjából szinte
elengedhetetlen, persze ettől még nem könnyű nézni.
De mielőtt szót ejtenék a negatívumokról, lássuk, mi az, ami viszont nagyon jó
a szériában (mondtam már, hogy Christina Ricci mindent visz? Ja mondtam.).
Ami rettenetesen hatásos, az az, ahogy a forgatókönyv és a színészi játék
érzékelteti, hogy hősnőink csak a felszínen élnek normális életet, a lelkükre
borult sötétségtől soha nem tudnak megszabadulni. És hogy milyen mély ez a
sötétség, azt epizódról epizódra jobban érezzük, szerencsére a feszültséget
időnként ügyesen elhelyezett, fekete humorú helyzetkomikum oldja.
Szintén remekül működnek a szaggatott ritmusú vágások két, sőt, helyenként
három idősík között, ahogy a sorozat morzsáról morzsára adagolja a nézőnek a
történetet. A tíz rész egyszer sem válik unalmassá, de a végén sajnos jön
néhány bosszantó apróság. Az évadzáró epizód több kérdést nyit meg, mint
amennyit megválaszol, és a befejezés előkészítetlennek érződik. Nyilván nem
akartak ellőni mindent most, kell maradni rejtélynek a következő évad(ok?)ra
is, ezzel önmagában nincs baj, de mintha a forgatókönyvírók kicsit kifulladtak
volna a végére. Kár, mert egyébként piszok jó munkát végeztek.
Még valami. A soundtrack valami annyira szenzációsan jól összeválogatott, és az
eseményekhez tökéletesen illeszkedő dalokat tartalmaz (bónusz, hogy a
dalszövegeket is feliratozzák), hogy az a párját ritkítja.
Összefoglalva: kár kihagyni, de ha a leírtak alapján inkább nem vállalod be,
akkor valószínűleg jól teszed.
Raf ajánlója
1996, egy New Jersey-i lány focicsapat (amerikaiul: soccer) gépe lezuhan a
kanadai vadon felett, s 18 hónapig kénytelenek ott pocolni, ami már alapból
kemény, akkor meg főleg, ha olvastad az Életben maradtak-at és a Legyek urát.
És akkor meg még inkább az, amikor az első rész nyitójelenetében egy lány fut a
havon, csapdába esik, majd később megevődik.
Kisebb időugrás, s 2020 környékén vagyunk, ahol szépen lassan megismerünk négy
életben maradt(?) lányt, akik már nénik: Sóna HTB, Tajisza politikus és a helyi
szenátusi székért indul; Natália a lepukkant és lepattant ex(?)-mindenfüggő és
Ködös, az ápolónő. Az időben ide-oda ugrálva szépen lassan megismerjük a
négy(?) főszereplőt(?), múltjukat és jelenüket, hogyan zuhantak le, hogy
töltötték a kicsit hosszúra nyúlt nyaralásukat (pontosabban az elejét/első
részét), s közben kisebb-nagyobb bonyodalmakba is kerülnek a jelenben;
zsarolástól kezdve nyomozáson és házastársi hűtlenségen át elég sok minden.
Mint fentebb említettem, a sorozat alapötlete (vagyis, az 1996-ban (-tól?))
játszódó része(i) 80+%-ban Legyek ura és Életben maradtak, sajnos egy idő után
behoznak úgy 20% Lost-ot, legnagyobb sajnálatomra. Nagyrészt teljesen
valószerűek a történések (jó, hát a fekete dobozos részre helyből nyomtam az
X-et), de behoznak olyan dolgokat, amikre egyrészt nem adnak magyarázatot -
amivel nem lenne gond, de annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy az ember
csak a fejét rázza, mert a misztikus szál(ak) kb. annyira passzol(nak) a
sorozatba, mint tehénre a klottgatya vagy alienre a drag smink. Az sem válik az
előnyére a sorozatnak, hogy húzza az időt (és a cselekményt), mint a
rétestésztát - 10 részes az első évad és igazából sok szál nem kap se részleges
lezárást, csak úgy lebegve hagyják az alkotók; talán úgy a második-harmadik
évadban le is zárják. Talán. Esetleg. (lásd még: pár hónap telt csak el a
lezuhanás óta és meglepően kevés lány halálozott el.)
Kb. ennyi "csak" a "hiba" a sorozatban - ugyanis a másik serpenyőben ott vannak
a színészek és az alakításaik: egyrészt nagyon jól válogatták össze a
tini-felnőtt párosokat, másrészt legtöbbjük (lényegében az összes főbb szereplő
lány/nő) olyan alakítást nyújt, hogy csak na - ha én lennék bármiféle
díjkiosztó társaság tagja, nagy gondban lennék! Az biztos, hogy nálam
holtversenyben Melanie Lynskey (Ne nézz fel, Két pasi meg egy kicsi) lenne az
első helyen, megosztozva Christina Ricci-vel (Álmosvölgy legendája, Addams
Family 1-2); mindketten más miatt érdemelték ki a (megosztott) első helyet: ML
az igazi HTB, akit még a lánya is lenéz és a férje is elhanyagolja, de közben a
felszín alatt ott a vadállat, míg Ricci itt szőke és bongyor (ha nem tudja az
ember, egy darabig simán törheti a fejét, honnan ismerős az a kis szeksztörpe),
fura és kegyetlen nő (mondtam már, hogy kegyetlen?), ha kocsi lenne, tökéletes
példa lenne a "sleeper car"-ra. Tini megformálójuk is majdnem (vagy teljesen)
ilyen jó, a szereposztó dívány kitett magáért. Juliette Lewis (oly sok minden)
és Sophie Thatcher (Boba Fett Könyve) Natalie-ként is jók, igaz, más miatt: az
ifjú lázadó és a középkorú junkie más szemléletmódot kíván. Elsőre Lewis kicsit
fura, olyan beleszarom-jellegű, de néha ("néha") olyan érzésem volt, hogy a
néni fullba tolta a method actinget. Ella "gülüszem" Purnell (Army of the Dead
idegesítő leánya - tudom, nem segítettem a találati lista szűkítésében) se
rossz az idegesítő leány szerepében. Többiek is jók, de a legjobbak a
felsoroltak.
Tudom ajánlani a sorozatot, de készülj fel arra, hogy helyenként eléggé
naturális (ebben tipikus amerikai sorozat: véres hullák, végtagok levágása
premier plánban, de másodlagos nemi jellegeket az L-alakú takaró takarja), erre
érdemes felkészülni, és ha nem szívleled az ilyesmit, akkor nézz félre.
Megnézni érdemes, de én egyelőre azt tanácsolnám, hogy inkább várj össze 2-3
évadot, mert az első az nagyon csonkának érződik.
Azt mondtam, hogy a soundtrack hihetetlen jó? És az intró is?
Kapcsolódó ajánlók
 |
Így vagy tökéletes |
|
Wolkens ajánlója
Somos András (Fekete Ernő) tehetséges író...nak gondolja magát, de a valóság
erre rácáfolni látszik: a nagyközönség valahogy képtelen megérteni az ő írói
zsenialitását, és nem elég, hogy remekművét a kritikák a földbe döngölik,
ráadásul minden fronton letaszítja a trónról Tordai Kata (Béres Márta) és az ő
"Így vagy tökéletes" című önismereti könyve.
Minden adott, hogy ősellenségek legyenek, a riválisokat azonban
mégis összehozza a bosszúvágyuk egy kivételesen véresszájú kritikus iránt, és
innen elkezdődik egy se veled, se nélküled kapcsolat két, teljesen (vagy talán
mégsem annyira) eltérő személyiségű, az élettől kapott sebeik nyalogatásába
lassan belefáradó ember között, nagyrészt előre látható fordulatokkal.
A film markánsan keserédes íze, hibái, és egyértelműen nem idealizált, esendő
karakterei ellenére - vagy talán pont ezek miatt - meglepően emészthető és jól
sikerült romantikus vígjáték, leheletnyi drámával. Nem mondanám neki, hogy
"Így vagy tökéletes", de mint megtudjuk tőle, az nem is feltétlenül
szükséges.
Raf ajánlója
Somos András egy marketinges, aki egy életközepi válság keretein belül kicsit
összetörik, s ennek folyományaként ír egy könyvet. Mivel a könyv egyes
kritikusok szerint sem egy korszakalkotó mű, ezért Attilának be kell mennie a
kiadóhoz átvenni a beragadt könyveit - itt találkozik Tordai Katával, korunk
Oravecz Nórájával, ki sikert sikerre halmoz könyvével, az "Így vagy
tökéletes"-sel (roll credits!). Még az év könyve díjat is megnyeri, ami
Andrásnak fenemód rosszul esik, hiába menne át ő még a falon is, az ő örökké
tartó energiája egy megállíthatatlan falba ütközik, nagyot koppan s elhallgat.
A díjkiosztó után viszont összeakadnak s szó szót majd tettet követve elmennek
egy kritikushoz, aki mindkettejük "művét" lehordta a sárga földig (lásd még:
"talicska szar"), s miközben Hegedűs D. Gézát betolják a mentőbe, elkészül egy
közös szelfi, Attila könyve pedig hirtelen kelendőbb lesz.
Nem egy szokványos romantikus film, nem szokványos kivitelben. Főszerepben
Robert Downey Jr, aki Béres Mártát kapta maga mellé (hihetetlen ambivalens a
néni a szerepben: hol olyan, mintha éppen lassan, szemüveg nélkül próbálná
felolvasni a látóhatárán elhelyezett tábláról a szöveget, máskor viszont
utánadobnék minden kezem közelébe eső díjat), ők alakítanak két, a maguk módján
máshogy diszfunkcionális felnőttet, akik valamilyen szinten egymás ellentettjei
is, de egyben mégis sokban hasonlítanak egymáshoz, s közelednek (vagy mégse?)
egymáshoz. Őket támogatná Trokán Nóra és Dér Zsolt, de a forgatókönyv egy idő
után Csillát kétdimenziós statisztává silányítja, cserébe Dávid megmarad a
vicces és balfék sidekick szerepében. Annyira a két főszereplőre koncentrál a
film, hogy a többiekre még kevesebb idő jut - ami nem nagy baj, de emiatt azért
akadhat az embernek hiányérzete. Bár ennek megvan a maga előnye - az András
lányát játszó Hais Dorottya tökéletesen hozza az Űrgammák bármelyik
gyerekszínészét (nem, nem dicséret! Az a prototipikus színészpalánta akire/akik
miatt Szirmay "Hollywood News Agency" Gergely ki van akadva. Teljesen
jogosan.)
Összességében én csak ajánlani tudom a filmet, Tony Stark nagyon jó, a bedobott
humorbonbonok is jókor és jól repkednek, nem is annyira kiszámítható
(összességében igen, de sok jelenet nem feltétlenül), a valóságszag pedig néha
olyan vastagon lengi körül, hogy a kórházas jeleneteknél már azt hittem
dokumentumfilmet látok.
Ha idén csak 2 magyar romkomot nézel meg, ez legyen az egyik!
 |
Lulli |
|
Wolkens ajánlója
Lulli (Larissa Manoela szakasztott Kristen Bell) orvosnak készül. Cuki
csaj apró jellemhibával: nem igazán figyel oda arra, amit mások mondanak, a
professzorától a pasijáig. És ahogy az lenni szokott, közbeszól a sors: egy
furcsa áramütés következtében a lány elkezdi hallani mások gondolatait. Ez a
hol rémisztő, hol csodás képesség elindítja a jobb emberré válás
útján...
Habkönnyű brazil romantikus vígjáték a Lulli. Bonyolított
fordulatokkal meg drámával nem terheli a néző agyát, viszont másfél órára
kellemes kikapcsolódást nyújt.
 |
8 bites Karácsony |
|
Wolkens ajánlója
Cuki, de egyszer nézős kis tanmese a Karácsony lényegéről, ami a nyolcvanas
évek Amerikájába repít vissza.
Raf ajánlója
Egy aranyosnak és humorosnak szánt karácsonyi film NPH-val: kislányának, ki
kariajinak telefont szeretne, elmeséli, hogyan is próbált ő magának egy NES-t
kérni, szerezni majd biznicelni.
Aranyosnak aranyos (jópofák a gyerekszínészek (legalábbis a legfőbb
főszereplők)), viccesnek pont annyira vicces, hogy a poénok 2/3-át ellőtték a
trailerben, izgalmasnak meg pont annyira izgalmas, mint egy Burda
szabásminta.
Ha unod a Kevin allein zu Haus-t, egy próbát megér - se meglepetést, se
botrányt nem fog okozni.
 |
Hab |
|
Wolkens ajánlója
Elsőre kicsit Kellékfeleség utánérzésnek tűnik, de kifinomultabb és kevésbé
harsány. Kerekes Vica és Mátray László párosa remekül működik, a többi -
egyszerre túlzottan sztereotip és mégis életszagú - karakter pedig tökéletes
környezetet ad a kettejük között bimbózó kapcsolatnak. Kedves, aranyos
romantikus vígjáték, csak ajánlani tudom.
Raf ajánlója
Egy lágyan habzó vígjáték egy rossz üzleti érzékkel, de jó
cukrász-képességekkel megáldott Mácsai Pál-függő néniről, aki nem tudja
feldolgozni a szakítását, s, hogy megnyerjen egy pályázatot, beszerez egy
kamuférjet és egy (koravén) kamugyermeket. Hiába követ el minden tőle telhetőt,
természetesen a workshop helyszínére megérkezvén a habókos terve habjába hab,
bocsánat, hamvába hal, mert bizony ott az ex is. A nőjével. És még három másik
család, akik jobbnál-jobb karikatúrák (főleg, hogy K. Lehel és E. Ferenc két
családapa).
Nekem személy szerint olyan érzésem volt, mintha a film közepén egy 20-30
perces részt kivágtak volna idő- vagy bármi más szűke miatt, de ez nem biztos,
hogy mindenkinek feltűnhet. Kerekes Vica aranyos és bájos (és rettenetesen
alacsony), tényleg nemzedéke kiemelkedő színésze (vagy szabad még mondani, hogy
színésznő?), Mátray Lászlóval jól néznek ki és működnek együtt, az említett
mellékszereplők rutinból (pozitív értelemben most) hozzák a neki megírt
karaktereket.
A film bájos, habkönnyű, szórakoztató, semmi fingós-hányós poén, csak pár
szerethető (és vicces) karakter, akik közül van aki tudja, mire való a habaró.
Habby end garantált, a szórakozás még inkább. Soha rosszabb magyar
romkomot!
Kapcsolódó ajánlók
 |
Hawkeye |
|
Raf ajánlója
Végre a sok szuperember (jó, igazából belegondolva Új Kap is sima ember)
sorozata után a szegény ember szuperhőse, Sólyomszem is kapott egy búcsút(?),
hogy átadhassa(?) a stafétát, akarom mondani íjat. És nem is sikerült
rosszul!
Egyszerre buddy cop ÉS karácsonyi "mozi" (Die hard? Halálos Fegyver,
első ezen a néven?), csak vér nélkül, kb. ugyanolyan szórakoztató is, miközben
kicsit azt is megmutatja, hogy milyen is a szúpok élete, ha nincsen bennük
szuperszérum vagy gammasugárzás, esetleg nem istenek; csak magukra számíthatnak
és az amatőr elsősegélynyújtó képességeikre (lásd még: kötszer, gyógyszer).
Hozza a szokásos MCU-stílust, annak minden előnyével és hátrányával - cserébe
jól működik a két(?) címszereplő között a kémia (majdnem olyan jók együtt, mint
A. Mackey, S. Stan és D: Brühl), a poénok jók, és vannak meglepetés szereplők
is.
Ha MCU-függő vagy, már biztosan láttad. Ha csak ímmel-ámmal követed az egészet,
is tudom ajánlani, mert szórakoztató.
 |
Mátrix: Feltámadások |
|
Wolkens ajánlója
1999-ben a Mátrix az év egyik korszakalkotó, a későbbiekben
megkerülhetetlen filmes bombájaként robbant. Aztán jött két folytatás, amik
egyrészt összezagyválták a világot, amit az első rész teremtett, másrészt
szigorúan monoton csökkenő tetszési indexeket produkáltak. Személy szerint a
harmadik részt már utáltam.
Aztán eltelt majd két évtized, és az "Úristen, csak ne kelljen
kitalálni valami újat" meg az "az egy rókáról lehúzható bőrök száma végtelen
sok" filmek világában (rátok nézek, Marvel, Disney, DC és a többiek) valaki úgy
gondolta, kéne csinálni egy folytatást, mert az tuti még most is menő, ahogy
Neo (Keanu Reeves) megállítja a töltényeket a levegőben. Az is, meg ahogy az
akaratával szétlapít kocsikat. Trinity (Carrie-Anne Moss) pedig még mindig
ugyanolyan titokzatos szépség, mint 20 éve volt. És noha az új szereplők között
is van több jó választás (Jessica Henwick mint Bugs, remek, Neil Patrick Harris
meg magasan a film legjobbja), a színészi játék sajnos nem menti meg a darabot,
akkora katyvasz az egész sztori, teljesen indokolatlan és megmagyarázhatatlan,
vagy éppen bénán megmagyarázott fordulatokkal. Mondjuk ebben a tekintetben
illeszkedik a második-harmadik részhez, de ez ugye kétes dicsőség. Kár érte,
mert magát az alapötletet elég jól kitalálták.
Raf ajánlója
Közel 20 év után folytatták(?) a Mátrixot - két dolog hibádzik legfőképpen. Az
első az, hogy már a '99-es Mátrixot sem kellett volna igazán folytatni (egyedül
talán az Animátrix egyes részei voltak értékelhetőek, a 2-3 esetén a színvonal
és az értelem zuhanórepülésbe ment át), de ugye a pénz nagy úr. A másik, hogy
olyan jól indult ez a film! Egyik pillanatban a Warner fejeseinek szólnak be
masszívan, másik pillanatban kigúnyolják az előzményeket.. Aztán nem sokkal
ezen ígéretes kezdés után beleáll a földbe a történet is és a megvalósítás is:
kapkodó vágás (lásd még: Olivier Megaton), parkinson-kóros kamerarázás, minden,
ami kb. idegen volt a Mátrixtól.
Van pár visszatérő karakter, a fél Sense8-stáb is tiszteletét teszi, de kb.
ennyi. A harci jelenetek koreográfiája a közelébe nem ér az eredetinek és még
ezt is agyoncsapják a már említett "operatőri" "munkával". És amikor azt
hiszed, ennyi volt, akkor jönnek a magyarázó-felidéző flashbackek, sőt, sokszor
szolgaian másolja az elődöket a film. Nem tiszteleg, másol; sokszor pedig
inkább kifordít.
Nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek, matrica-rajongók pedig nagy ívben
kerüljék el.
 |
Boss level (Játszd újra) |
|
Wolkens ajánlója
Roy Pulver százados (Frank Grillo remek választás a szerepre) egyéjszakás
kalandja sikítására ébred. Precíz mozdulattal kitér a nyaka felé tartó
bozótvágó kés elől, aztán halálos pontossággal az ablak előtt lebegő
helikopterből zúduló golyózáporba löki a merénylőt. Majd tölt magának egy
kávét, magára húzza a bőrdzsekijét és kiugrik a szétlőtt ablakon.
Roy Pulver százados mindezt végtelenül unott arccal csinálja végig.
Ennek az az egyszerű oka van, hogy mindez már több, mint százszor megtörtént.
Hősünket előbb-utóbb kinyírja valaki, a napja pedig a halálakor mindig újra
kezdődik. De kik törnek az életére és miért? Mi köze ennek a feleségéhez (Naomi
Watts) és annak főnökéhez (Mel Gibson, akinek az arcán mélyebbek a ráncok, mint
a Grand Canyon)? Az egész erősen olyan, mintha egy videojátékot néznénk, amire
rátesz egy lapáttal a vizuális megvalósítás - és persze a cím - is.
A nem túl szofisztikált történet, az áltudományos marhaságok, és a sztori
jellegéből adódóan újra és újra megjelenő vágások ellenére a film meglepően
szórakoztató, pörgős, látványos és vicces. Laza másfél órás kikapcsolódásra
tökéletes.
 |
Emily in Paris második évad |
|
Wolkens ajánlója
A chicagoi marketinges csajszi, Emily kalandjai folytatódnak a francia
fővárosban. Az újabb tíz rész kevésbé munkát helyezi előtérbe, csak háttérnek
használja egy csomó, kaotikusnál kaotikusabb - az alkotók értelmezésében
nyilván franciás - párkapcsolat megjelenítéséhez.
Az évad első fele gyengécske, de utána magára talál. Még mindig
kedves és aranyos, és összességében kellemes kikapcsolódás a sorozat, de a
részenként félórás játékidő indokolatlanul nagy részét töltik ki (szó se róla,
igényes) vágóképek Párizsról, ami különösen akkor zavaró, ha valaki egyben
megnéz vagy öt részt, és rájön, hogy egy konkrét felvételt már harmadszor lát
aznap. A "befejezés" pedig pontosan az a fajta le nem zárás, amit tanítani
kellene a forgatókönyíróknak "a nézők ellen elkövethető megbocsáthatatlan
bűnök" tantárgy keretében.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Ne nézz fel! |
|
Wolkens ajánlója
Az emberiséget nem egy vírus, háborúk vagy egy elkerülhetetlen természeti
katasztrófa fogják kiirtani, hanem a saját kapzsisága és hülyesége. Nagyjából
ezt meséli el nekünk a Ne nézz fel!, kellően maró gúnnyal és karikatúraszerű
karakterekkel... amik sajnos helyenként egyáltalán nem tűnnek a valóságtól
távol állónak.
A történet szerint Mindy professzor (Leonardo DiCaprio) tanítványa,
Kate (Jennifer Lawrence) felfedez egy "bolygógyilkos" kategóriájú üstököst, ami
bő fél év múlva a Földnek fog ütközni, elpusztítva az emberi életet. Ahhoz,
hogy ez elkerülhető legyen, azonnal lépni kell... és ahogy az lenni szokott,
mindenkinek a kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy ilyen lényegtelen
aprósággal foglalkozzon. Az elnök (Meryl Streep) a választási esélyeit
igyekszik optimalizálni, a fia (Jonah Hill úgy alakítja az anyja farvizén
evező, semmirekellő seggfejet, hogy az 10/10) ahol tud, keresztbe tesz
Kate-nek, a tévés műsorvezetőket csak a nézettség érdekli, nem a valóság, a
tech cégeket meg nem a bolygó sorsa, hanem az üstökösben található
nyersanyagok. A világ gyorsan polarizálódik, megjelennek az üstököstagadók,
"Ne nézz fel!" mottójukat skandálva... a néző pedig egyre tisztábban látja,
hogy az ember, mint faj, teljesen megérdemelten fog kipusztulni.
Nem hibátlan szatíra, de kihagyni kár.
Raf ajánlója
Adam McKay neve sokaknak ismerős lehet, ha máshonnan nem, olyan örökbecsű
alkotások miatt, mint a "Tesó tusa", "Taplógáz", esetleg még tán a "Pancser
Police". Ha ezek nem segítenek, talán megkongatja a harangot az Üllő (vagy
esetleg "Alelnök") vagy a Nagy rövid ("Big Short"). Ugye ilyen filmográfia és
az SNL-es háttér után persze, hogy felkelti az ember érdeklődését, ha ez az
ürge ír és rendez egy világvége filmet Leonardo DaVincivel és Lennifer
Lopezzel, de feltűnik még kisebb-nagyobb szerepekben James Halliday, Meryl
Sitrep, Beanie Feldstein színészkedésbe éppen belekóstoló bátyja Jonah, Kate
Blanche, Kid Cudi és még sokan mások. És nem is csalódtam személy szerint! Azt
kaptam, amire vártam és néha még többet is.
Kate Dibiasky egy pHD-ra készülő csillagász egy szép, nyugis este felfedez egy
üstököst, professzora pedig kiszámítja, hogy ez a nem kimondottan aprócska kis
égi vándor bizony 28 nap, 6 óra, 42 perc és 12 másodperc, bocsánat, 6,5 hónap
múlva becsapódik a Földbe, kipusztítva az életet (vagy legalábbis az emberi
életet biztosan, vö.: ~65 millió évvel ezelőtt a Chicxulub aszteroida). Persze
kell a peer review, s kollégák megerősítik - a számítások helyesek, az
emberiségnek bizony hozzávetőlegesen 198 napja, bocsánat, hat és fél hónapja
van vissza. Mindent elkövetnek, hogy valahogyan figyelmeztessék az embereket,
s összefogásuk árán talán megmentsék bolygónkat - mennek az Elnökhöz, médiába,
mindent. De nem megy az olyan könnyen, mint ahogyan azt egy halandó
elképzeli!
A Nagy Rövid és az első trélerek után már lehetett sejteni, hogy bizony most IS
vastagon alkalmazva lesz a szarkazmus. Műfajilag tu-fába oltott szatíra a film,
ha beskatulyázni szeretné az egyszeri néző. Szinte mindegyik karakterben fel
lehet ismerni a figurákat, akikről a karikatúraszerű szereplőket mintázták, van
akinél többet is (Isherwell egyszerre Cukihegy és Tim Apple és Elon Mask).
Mondhatnánk, hogy minden, ami történik, csak egy görbe tükör (a már említett
szatíra) mindennapjaink elé állítva, de sok esetben olyan érzésem volt, mintha
egy dokumentumfilmet (esetleg híres emberekkel eljátszott drámai stílusú
újrajátszást) látnék.
Én csak ajánlani tudom mindenkinek (főleg aki a reggeli műzlijét is
szarkasztikus megjegyzésekkel tálalja fel magának). Nem tökéletes alkotás, mert
simán ki lehetett volna vágni 10-15 percet, de nem vészes. És annak ellenére,
hogy nem MCU-film, bizony van stáblista alatt ÉS után is jelenet.
Heffán!
A cikk utoljára frissítve: 2022.04.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|
Oldaltérkép
