|
Halloween
 |
Wolkens ajánlója
A legendák nem öregszenek, de sajnos az emberek igen. Ezért különösen
tetszett, hogy a Halloween esetében mégsem egy sokadik újrafeldolgozásra került
sor, hanem az eredeti történetet folytatták, az eredeti, 1978-as
gárdával. |
Laurie (Jamie Lee "sikolykirálynő" Curtis) soha nem heverte ki a
40 évvel ezelőtti borzalmas éjszaka traumáit, és egész életében arra készült,
hogy leszámolhasson a félelmetes maszk mögé rejtőző Michael Myers-szel. Így
építette a házát, így nevelte a lányát (Judy Greer), és ezt próbálja megértetni
az unokájával is (Andi Matichak). És az alaposság nem volt indokolatlan, mert
egy végzetes éjszakán a gyilkos kiszabadul, és elindul, hogy befejezze azt, ami
anno félbemaradt...
Az új Halloween egy teljesen lineáris történetvezetésű szeletelős horror, ami
tudatosan nyúl vissza a műfaj nyolcvanas évekbeli gyökereihez, és bizony jól
csinálja. Szépen épített feszültség, a klasszikus Carpenter-féle zene, hatásos
operatőri munka, hihető karakterek - ez a film nem a ZS kategóriás műfajban
játszik. Azt persze elég jól meg lehet tippelni, mely szereplőknek alacsonyak a
túlélési esélyei, de hogy a jobb eséllyel indulók közül ki éli túl a
szörnyűséges alak gépies egykedvűséggel végrehajtott véres öldöklését, az már
kevésbé triviális.
Horror-rajongóknak mindenképpen ajánlott, másoknak meg nagyon nem. A felirat
nélküli angol eredeti simán bevállalható a moziban, akkor sincs gond a
cselekmény követésével, ha nem értünk minden egyes mondatot. :-)
Raf ajánlója
Amikor megláttam az első teasert, csak pislogtam nagyokat, hogy miért kell egy
hullát újra meggyalázni. Nem értettem, hogy egy halott franchise-ba (nem
akármilyen sorozat, hiszen lényegében a Carpenter készítette Halloween tette le
a slasherek alapjait) miért ölnek energiát (főleg, hogy az egyik részben
(harmadik talán?) nem is szerepelt Michael Myers!).
Aztán elolvastam az első kritikát (ahol olvasás közben nem értettem, hogy
hogyan lehet a H20 20 éves, hiszen nemrég láttam még fősulin a moziban - ja, az
is 20 éve volt, basszus) és felkeltette az érdeklődésem.
Mert ez a film nem egy újabb reboot, félresikerült folytatás (hát igen, a
H20-nak is volt folytatása, de az nem sikerült annyira jól, hogy megérintse az
ingerküszöböm - a Rob Zombie féle két rész meg... hát, azok sem vonzottak be),
hanem "A" folytatás - az összes eddigi részt eltörölte (tehát akkor ez most egy
folytatás reboot vagy reboot folytatás?! Vagy valami más?), s ott vette fel a
fonalat, ahol vagyunk - negyven évvel a történések után: Laurie nagymama aki
konstans parában élte az életét és a lányát is erre nevelte (aki, természetesen
és magától értetődően lelépett és igyekszik nem tartani a kapcsolatot az
édesanyjával), Michael pedig egy elmegyógyintézetben tölti szótlanul a napjait.
Csak éppen a gyógyintézmény bezárásra ítéltetett, s minden beteget/kezeltet át
kell szállítani máshová...
Röviden: erre a folytatásra volt szükség, nem a többire. Minden megvan benne
minden, ami benne volt az első részben, sőt, több kisebb kikacsintás,
tisztelgés az eltörölt filmekre is.
A legjobb mégis, hogy több fordított beállítás/történés is volt (Michael -
Laurie viszonyban), s John Carpenter eredeti zenéjét is sikerült integrálni úgy
a filmbe, hogy keltse a feszültséget - illetve miután felkerült az ikonikus
maszk (az megvan, hogy az egy fehérre festett James T Kirk maszk?! :O ) Michael
szuszogása szintén jó másfeles szorzó.
Bízom benne, hogy nem akarják folytatni (de, tutira - bár nem kéne), de ha
szereted a slashereket, akkor ez a Te filmed. Soha rosszabbat.
A bűnös
 |
Úgy tűnik, mostanában jó a felhozatal minőségi thrillerből, és a Bűnös
is ezt a sort bővíti. Az érdekessége, hogy úgy tud vérfagyasztó lenni, hogy a
legvéresebb különleges effektus a filmben a főszereplő ujjára ragasztott
Leukoplast. A helyszín ugyanis mindvégig ugyanaz, a dán rendőrség 112-es
segélyhívó központja, mindent az átmenetileg itt dolgozó rendőrtiszt, Asger
Holm (Jakob Cedergren arcáról le sem száll a kamera, az ő alakítása a darab
alfája és omegája) szem- és fülszögéből követünk végig. Mit
kell
, mit
szabad
és mit
lehet
megtenni egy ügy megoldása érdekében ebből a
pozícióból, a telefonban hallottak alapján, ez a fő kérdés. |
Nagyjából ennyit szabad elárulni, és ennyit kell tudni a filmről
megnézés előtt. De hangsúlyozom: csak azért, mert nem látod, mi történik a
vonal túlsó végén, ne gondold, hogy nem fog a hideg futkosni a hátadon. Remek
darab.
Húzós éjszaka az El Royale-ban
 |
Egy pap, egy porszívóügynök, egy beképzelt hippi csaj és egy fekete nő,
gyanúsan nagy pakkokkal a hóna alatt, összefut a Kalifornia és Nevada határán
fekvő El Royale hotelben, valamikor a hetvenes években. Mindenkit más cél vitt
oda, és persze senki sem az, aminek látszik, beleértve a félénk recepcióst -
sőt, magát a szállodát is. |
Jófajta thriller, Tarantino remekművét, az Aljas nyolcast követve,
és noha semmilyen tekintetben nem éri el azt (film hossza, párbeszédek
színvonala, vér mennyisége, hullák száma ...öööizé, ezt még átgondolom... :-)),
azért nem marad le nagyon. A műfaj rajongóinak erősen ajánlott.
A meztelen Juliet
 |
Végre egy igazán szeretnivaló, vicces, keserédes, egy másodpercig sem
giccses romantikus vígjáték! :-) |
Venom
 |
Kezdjük azzal, hogy nincs sem Marvel, sem Spiderman, sem Venom
szakképzettségem :-), így könnyen el tudom képzelni, hogy a képregény rajongói
máshogy értékelik a filmet. Viszont még előismeretek nélkül is nehéz lenne a
Venomról egysoros ajánlót írni, mert biztosan nem lenne teljesen igaz. És ez
az állítás érvényes lenne akkor is, ha azt írnám, hogy jó, és akkor is, ha azt
írnám, hogy nem jó. A filmben ugyanis vannak nagyon pöpec részek, és nagyon
gáz részek. |
De mivel valószínűleg sokan vannak olyanok, akik még nálam is
kevesebbet tudnak Venomról, itt a lényeg röviden: Venom és néhány társa az
űrből a Földre hurcolt, intelligens, alakváltoztató és meglehetősen ütésálló
paraziták, akik a gazdatestet egyrészt szuperképességekkel ruházzák fel,
másrészt lassan felemésztik. Eddie Brock pedig egy bukott oknyomozó riporter,
akibe, pechjére vagy szerencséjére, beleköltözik Venom, hogy aztán jól
elvitatkozzanak arról, ildomos-e emberi fejeket leharapni. A sztori többi
motívuma lényegében egy minden eredetiséget nélkülöző kliséhalmaz őrült
főgonosszal, világmeghódításos tervekkel, kötelezően áldozatul eső
szereplőkkel, satöbbi. <ásít>
Akkor lássuk, mi sült ki az egészből:
+ Kifejezetten tetszett az, amikor Tom Hardy csak emberként, mint Eddie van
jelen: az alaphelyzet felvázolása, a lelki dilemmák, a karakter traumája.
Lássuk be, jó a srác.
+ Nagyon látványosak, pörgősek a bunyók, amikor a főhőst Venom támogatja, jó
néhányszor elgondolkodik az ember a "na ezt hogy is csinálták?" kérdésen.
+ Az autós/motoros üldözés egyszerűen állat. Brutál jól összerakták.
+ Eddie és az átmenetileg Venom által megszállt Anne (Michelle Williams)
csókjelenete egyszerre meglepően erős, bizarr és közben totál szexi.
- Azok a csaták, amikor Venom harcol a katonák ellen, meglehetősen
gyengécskék.
- Venom és Riot (a másik parazita) nagy összecsapása látványos szeretne lenni,
de ehelyett eltúlzott és kaotikus, már-már nevetséges, és ebből adódóan
csúcspont helyett semmilyen hatással nincs a nézőre.
- Ahogy írtam, a sztori meg a karakterek fájóan sablonosak és laposak, a
főgonosszal bezárólag.
- Venom személyiségfejlődésénél, már amennyire beszélhetünk ilyenről egy
parazita esetében :-), erősen rezeg a léc hitelesség tekintetében.
- A történet sajnos messze nem mentes a logikai hibáktól.
- A türelmes nézők a végén két bónusz jelenetet is kapnak, amiből az első
olyan semmilyen, a második viszont konkrétan a néző hülyének nézése:
végigszenvedsz 10 perc feliratot, hogy a végén láthass egy übergagyi
animációt, aminek semmi köze a filmhez.
Konklúzió: inkább nézd meg a Ragadozót. :-)
Peppermint - a bosszú angyala
 |
Jennifer Garnernek minden, emberi élet kioltására alkalmas lőfegyver jól
áll, és nem fél használni őket. Rendesen megcsinált, zúzós bosszúfilm,
felesleges bonyolítás nélkül. |
Egy kis szívesség
 |
Stephanie (Anna Kendrick) özvegy anyuka, aki amellett, hogy a szülői
munkaközösség túlbuzgóan oszlopos tagja, egy alacsony nézettségű videós blogon
főzögeti a kedvenc ételeit. Szürke kis életébe hirtelen berobban fia
osztálytársának anyukája, Emily (Blake Lively), a titokzatos nagyvilági nő, aki
a barátja lesz. Kérdés persze, hogy őszinte-e ez a barátság, vagy Emily csak
kihasználja a segítőkész csajszit? |
A helyzetet gyorsan elbonyolítja, hogy Emily köddé válik. Stephanie
nyomozásba kezd, a blogja nézettsége pedig megugrik köszönhetően a nyomozásról
szóló beszámolókkal. De vajon ki az igazi felelős a gyönyörű nő eltűnéséért? A
karrierjében nem túl sikeres férj? Esetleg Stephanie akarja ellopni az életét?
Vagy maga Emily akart lelépni örökre?
A film első felében szépen épül a feszültség, de a közepétől leül az egész, és
a nézőn lassan eluralkodik a "nemá, má’ megin’ egy csavar" érzés. A végén aztán
kiderülnek a dolgok, természetesen egy újabb csavarral.
Összegészében szórakoztató, bár némiképp túlbonyolított thriller lett az Egy
kis szívesség, ami sajnos nem ér fel az olyan darabokhoz, mint a Holtodiglan.
Ezzel együtt kellemes kikapcsolódás, helyenként kifejezetten vicces
párbeszédekkel, plusz aki szeretné Anna Kendricket kábé száznyolcvanhárom
különféle ruhában megcsodálni, az feltétlenül nézze meg. :-)
Keresés
 |
Mennyire lehet izgalmas egy olyan film, ami teljes egészében monitorokon,
laptop- és telefonkijelzőkön zajlik, és az idő felében billentyűleütéseket meg
egérkattintásokat hallunk? |
Nem gondolnád, hogy mennyire. Nagyon nem. A Kör is valami ilyesmivel
próbálkozott, de ott a magánszféra elvesztésével kapcsolatos erkölcsi kérdések
domináltak, kellően cukormázas befejezéssel. A Keresés viszont kimaxolja az
összes, a 21. századi technikai és társadalmi változásokkal kapcsolatos
fóbiánkat, megfűszerezi az ellenőrizhetetlen internetes megnyilvánulások
képmutatásából adódó keserű tapasztalatokkal, és egy olyan thrillerré áll
össze, amit a szó szoros értelmében a lélegzetedet visszafojtva nézel. Nem
hibátlan, de közel van hozzá.
Predator - Ragadozó
 |
Wolkens ajánlója
Bevallom, erősen kritikus szemmel ültem be a filmre. Ez ugye az irodalmi
megfogalmazása annak, hogy próbáltam utálni, meg az élő fába is belekötni - és
elbuktam jól. Noha van néhány részlet, amin lehet a szánkat húzni, az új
Ragadozót egyszerűen képtelenség nem szeretni. |
Laza és vicces mozi, a szériához illően rengeteg vérrel meg
belsőséggel, ráadásul telitalálat, ahogy visszautalgat a korábbi
Predator-filmekre (bár ehhez kell az, hogy angolul láttad az eredetit és
angolul nézed ezt is). A főszereplők elég sablonosak - végiggondolva a dolgot,
gyakorlatilag mindegyik -, de valahogy még ezt is sikerült úgy összehozni,
hogy ne legyen zavaró, sőt, kifejezetten szórakoztató. Abszolút vállalható
popcornmozi, ami úgy igazítja a Ragadozó-univerzumot a 21. század mozis
elvárásaihoz, hogy közben nem teszi tönkre, amit az nagy elődök felépítettek.
És ez bizony nem mindenkinek sikerül (á nem, nem az Alien széria
megcsúfolására gondolok).
Raf ajánlója
2010 után készült egy újabb Predátor mozi amit az első rész Hawkins-a (a
szemüveges kockacsávó akit elsőként elkap a szörny az Imperialista
Amerikaiakból Álló Menő Különítményből - fun fact: itt, a forgatáson írta a
Halálos Fegyver forgatókönyvét) írt, rendezett és a Fox úgy-ahogy
megvágott.
Kezdetnek ki kell nyilatkoztatnom, hogy én szerettem az első részt, a másodikat
is (érdekes, hogy valahogyan az első rész jobban öregedett - fun fact No2: Bill
Paxton (RIP) ebben a filmben halódik meg egy Ragadozó által és lesz annak a
kicsi és elit körnek a tagja, melybe csak olyanok kerülhetnek be akiket kinyírt
egy alien vagy egy predi) és az Antal Nimród-félét is. A semmilyen AvP-t és a
borzalmas AvP:R-t ha nem muszáj ne emlegessük.
Na, tehát a "The Predator".
Igen.
Én vártam a filmet azért (nekem személy szerint általában tetszenek Shane Black
filmjei - ha más nem, azért mindenképpen kéne egy csillag neki valahol mert
"visszaszerezte" RDJ-t a filmiparnak), s be kell vallanom, összességében nem
csalódtam. Sőt. Fenemód jót szórakoztam.
Hogy mit is tartalmaz a film (lásd még SB-esszencia)?
- laza beszólásokat és egysorosokat
- laza, ámbár zakkant karaktereket
- van gyerek is
- női karakter aki nem feltétlenül a "megvédendő" kategóriába tartozik
Szerencsére a Predator-os dolgok is megvannak:
- vér és bél
- sporthorgászok/sportvadászok
- láthatatlanság
- visszaszámlálás
- sok utalás és kapcsolat az előző kettő (ugye a "Predators" egy másik bolygón
játszódott) filmhez
Először engem a film ott vett meg kicsit, hogy a filmzenéje az bizony
egy-az-egyben az első részé. Aztán a "you're one ugly motherfucker"-parafrázisa
is ütött, de a koronát a "Get to the chopper" mondat tette fel. Onnantól engem
megvett kilóra, 120%-ban. Jó, tisztában vagyok vele, hogy a film végi
leszámolás/grande finale eléggé összecsapottnak érződik (a hírek szerint ezt a
részt forgatták újra). És igen, a karikatúra főgonosz is karikatúra - de egy
nagyon jól megcsinált karikatúra.
Én a filmet csak ajánlani tudom - de mint mondtam, én elfogult vagyok (bár ha
azt nézem, hogy egy négyes társaság tagjaként néztem a filmet és a többieknek
is tetszett).
Végállomás: Esküvő
 |
Lindsay (Winona Ryder) és Frank (Keanu Reeves) két nem szívesen látott
vendég egy esküvőn, amire nem szívesen mennek el, és akiknek sikerül már az
odavezető úton, ismeretlenül is összerúgniuk a port. Ami persze nem véletlen,
hiszen egyik elviselhetetlenebb személyiség, mint a másik. |
Így aztán az sem véletlen, hogy senki nem is keresi a társaságukat,
aminek eredményeként lehetőségük nyílik együtt utáni a vendégsereget, saját
magukat, meg úgy az egész világot általában.
Victor Levin író-rendező szemmel láthatóan azon erőlködött, hogy Woody Allen
nyomdokaiba lépjen, de nyilvánvaló, hogy ez a cipő túl nagy neki. Emiatt a
Végállomás: Esküvő egy nagyon ki- sőt, túlfacsart antiromantikus antikomédia
:-) lett, ami valószínűleg a nézők nagy részének megfekszi a gyomrát. Viszont
az életszagúságot nem lehet elvitatni tőle.
Bilincsben
 |
Ugyan mi rossz sülhet ki egy kis megbilincselős szexből? Hát, ha a
férjed infarktust kap közben, te meg ott maradsz kifeszítve két törhetetlen
nemesacél karkötővel az ágy két törhetetlen oszlopa között egy isten háta
mögötti házban, akkor az úgy egy erős kezdés. De aggodalomra semmi ok, lesz ez
még rosszabb is. Sokkal rosszabb. |
A Stephen King-adaptációk változó színvonalon ültetik át a mester
műveit a vászonra, a nézhetetlenül rossztól az egész jóig - mondjuk ez nem
meglepő annak fényében, hogy eddig több, mint 70 (!!!) film, tévésorozat vagy
sorozat-epizód készült a könyvei alapján -, a Bilincsben a kifejezetten jól
sikerültek közé tartozik. A túlélésért küzdő feleség szerepében Carla Gugino
ugyanolyan lenyűgöző, mint Blake Lively a Zátonyban, az elhunyt férj szerepében
Bruce Greenwood-ot láthatjuk, akinek több szerep jut a filmben, mint elsőre
gondolnánk.
Néhány gyengébb pillanata ellenére King-rajongóknak mindenképpen ajánlott
darab, akár olvastad a könyvet, akár nem. Gyengébb idegzetűeknek óvatosan, mert
noha az idő kilencvenöt százalékában nem horror a szó hétköznapi értelmében, az
a maradék öt százalék azért eléggé gyomorba vág.
Fák Jú, Tanár Úr! 3
 |
Wolkens ajánlója
Ahogy az a trilógiák jelentős részénél lenni szokott, a színvonal folyamatosan
romlott a FJTÚ filmek esetében is. Szerencsére nem zuhant a nézhetetlenig, sőt.
A harmadik rész még mindig vicces és szórakoztató, annak ellenére, hogy sok
újat nem tud mutatni. |
Az egyetlen újdonság, hogy a már a második részben is csak
minimálisan szereplő Karoline Herfurth helyett a nem kifejezetten ismert Sandra
Hüller kapott női főszerepet Biggi, a laza és vagány tanárnő szerepében, aki
néha nem tudja eldönteni, hogy vajon az egymástól csak néhány óra
másnapossággal elválasztott egyetemi bulik időszaka és a hivatalos felnőttlét
között van-e egyáltalán különbség. Így persze remekül megértik egymást a
felelősségvállalásban szintén hullámzó teljesítményt mutató Zeki Müllerrel
(Elyas M'Barek rendületlenül hozza a karaktert harmadszorra is). Az idétlen
poénok mellett - ahogy a korábbi részekben is - szó esik a tanári lét
nehézségeiről és szépségeiről, a gyerekek helyzetéről és jövőképéről napjaink
társadalmában, kirekesztésről meg terrorizálásról és még sok minden másról. Így
aztán a történet háttérbe szorul, a film inkább epizódok két órányi sorozata.
De, mint írtam fentebb, nem rossz. :-)
Raf ajánlója
Nem fogok kertelni.
Nem a magas művészet csimborasszója. Sőt, igazából nem is kimondottan jó
film.
DE.
De olyan poénok voltak benne, hogy néha könnyesre röhögtem magam (méghogy
nincsen a németeknek humorérzékük?!) - igaz, ellensúlyként van altesti humor
is, azért nagyon kár.
Röviden és tömören: ha kicsit is tetszett az előző (kettő) ezt se hagyd
ki!
A kém, aki dobott engem
 |
Rohan az idő: "A kém, aki dobott engem" cím egy olyan régi James Bond
filmre utal, ami idősebb, mint ennek a mozinak a főszereplői. Annak idején
Roger Moore alakította a legendás titkosügynököt, ebben a vígjátékban viszont
nem az MI6 vagy a CIA a viszi a prímet, hanem két harmincas szingli amerikai
csaj, akik véletlenül csöppennek egy kémháború közepébe, hogy aztán mindenki
nagy meglepetésére remekül helytálljanak. |
Lényegében ugyanaz a recept, ami már a Melissa McCarthy
főszereplésével készült, és szintén Magyarországon forgatott "A kém"-ben is
tökéletesen működött: akciófilmhez képest sok humor, vígjátékhoz képest sok és
látványosan kivitelezett akció, karikatúraszerűen túltolt karakterek és ebből
adódó vicces szituációk. Kate "Jo-Jo-Józsefváros" :-) McKinnon hibátlanul hozza
a totál lökött figurát, a szépséges Mila Kunis imádnivalóan játssza a
szégyenlős és kissé önbizalomhiányos, a pisztolyt mégis ügyesen kezelő nőt. A
nyelvezet és a humor elég vaskos, helyenként feszegeti a jó ízlés határait, de
nem töri át. Kétórányi önfeledt szórakozás, ajánlott.
A MEG
 |
Wolkens ajánlója
A címbeli csupa nagybetűs szó írásmódja nem rövidítésre utal, hanem arra,
hogy itt egy szörnyűségesen nagy cápáról van szó, ami már rég MEGszűnt létezni:
egy MEGalodon, az ősóceánok legfélelmetesebb ragadozója jelenik MEG váratlanul,
hogy a tengerfenéken békésen, ámde felfedezésre, hírnévre és profitra éhesen
kutató, az összes klisékaraktert felvonultató csoport életét
MEGkeserítse. |
A kutatók MEGkeresik az egyetlen mélytengermélyi :-) mentőt (Jason
Statham), akinek sikerült MEGmenekülnie valami hasonló rém fogai közül. A
traumatikus élményt azonban sohasem sikerült MEGemésztenie, így folyamatosan
sört vedel, hogy MEGszabaduljon a lelki tehertől. Hogy a szünet nélküli
sörbevitel és semmittevés mellett hogyan sikerült MEGőriznie a kockahasát, az
csak egy a film MEGválaszolatlan kérdései közül. :-) A történet többi fordulata
különösebb gondolkodás nélkül előre MEGjósolható: a csapat nagy részét
MEGkajálja a cápa, akit MEG nem, az MEGússza kisebb/nagyobb karcolásokkal. A
végén győz az emberi találékonyság, önfeláldozás MEG természetesen a
csapatmunka.
A MEG nem váltja MEG a cápás műfajt, sőt, a legjobbakat még csak MEG sem
közelíti. Laza B kategóriás, (részben a 12-es korhatár miatt is) komolyan
vehetetlen, de tagadhatatlanul szórakoztató mozi, aminek a legnagyobb bűne,
hogy MEG sem próbál sem politikailag inkorrekt, sem legalább kicsit véres
lenni egy másodpercre sem.
Raf ajánlója
Jótanács: ne nézd MEG.
Közepes, sőt helyenként nevetséges CGI, féldimenziós sablon karakterek,
szánalmasan kiszámítható történet.
Ennél még a könyv is jobb volt, pedig a könyv is közepes (főleg a sok
imperialista, izé, birodalmi "mértékegységek") - és abban a főhős csupasz
kézzel semmisíti MEG a cápa szívét.
Mission Impossible - Utóhatás
 |
Tom Cruise sokadszorra is a legyőzhetetlen szuperkém bőrébe bújik, és
megmenti a világot. Bunyó, motorozás, helikopteres üldözés, lövöldözés, van itt
minden, és ráadásul elsőrangúan kivitelezve. Különösen a szédítő autós/motoros
jeleneteknél ugrik be a kérdés: oké, elhiszem, de… min volt a kamera? Szóval a
látványra meg a pörgésre nem lehet panasz, Cruise a hatodik X felé közelítve is
szemmel láthatóan még mindig topformában van és hiteles. |
És az, amitől hiteles, na attól tetszett nekem igazán az új Mission
Impossible. Pedig csak egy apró részletről van szó: a főhős arcára időnként
kiül a fáradtság. Nem a fizikai, hanem a lelki - mert egyszer sok lesz a
világmegmentésből is, sok lesz az értelmetlen halálból, sok lesz a morálisan
megkérdőjelezhető, a cél szentesíti az eszközt típusú döntésekből. Ethan Hunt
is csak egy ember, akit ha más gondok és más szintű felelősségek is, mint egy
hétköznapi embert, de nyomasztanak és lassan felőrölnek. Ezért lehet izgulni
érte, ezért lehet szurkolni neki, ezért lehet vele együtt megkönnyebbülten
nevetni. Néhány részleten lehet finnyáskodni, de ez nem változtat a tényen: az
Utóhatás kifejezetten jó darabja lett a szériának.
Felhőkarcoló
 |
A Törésvonal után itt van Dwayne Johnson következő, ordító logikai
hibákkal ehetetlenre túlfűszerezett, végtelen sok "na, már ezt is láttuk" klisé
összeférceléséből álló látványfilmje. A legszörnyűbb a Sárkány közbelép remek
tükörtermes jelenetének technológiai eszközökkel halottgyalázott verziója.
:-(
Mondjuk 3 pont a 10-ből, és ebből 2 csak azért, mert a női főszerepre a
Sikoly-filmek tinisztárjából piszok dögös anyukává érett Neve Campbell-t
sikerült választani. |
Örökség
 |
Az Örökség sztorijáról elég nehéz úgy beszélni, hogy az ember ne áruljon
el olyat, amit nem lenne szabad. Annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy ha a
végét túl kaotikusnak és megalapozatlannak érzed, akkor ez csak részben
indokolt - igazából minden apró részlet és az adott ponton érthetetlennek tűnő
momentum ezt készíti elő, és az egész összeáll egy ellentmondásmentes képpé,
amivel tényleg csak annyi a probléma, hogy a kirakósnak túl sok darabkája zúdul
a nézőre az utolsó tíz percben. |
Ettől eltekintve az Örökség egy bőr alá mászó, idegsebészi
precizitással felépített, hátborzongatóan jó horror. Úgy beránt a hangulata,
ahogy csak néhány kivételes darab képes: ebben a ligában olyan filmek
játszanak, mint a Gépész, a Babadook, meg a Boszorkány. Voltak jelenetek,
amiknél perceken keresztül konkrétan libabőrös voltam. Azt hinnéd, nem tud
borsózni a hátad pusztán attól, hogy hallod, amint a filctoll szalad a papíron?
Ó, dehogynem...
Persze, ahogy a felsorolt filmek esetében is, itt is kell a hatáshoz a színészi
játék. Toni Colette őrületesen jó, Gabriel Byrne pontosan annyira visszafogott,
hogy kellő teret adjon Colette alakításának, Alex Wolff pedig hibátlanul hozza
a lélekben és mentálisan is megroppanó kamaszt. Szerencsére a szinkron semmit
nem vesz el egyikük játékából sem.
A műfaj rajongóinak kötelező, a többieket azért óvatosságra
inteném.
Könyvklub
 |
Négy régi, immár nyugdíjas barátnő saját könyvklubot tart fenn, ahol
mindig más jogosult az adott hónapban elolvasandó könyv kiválasztására. Egyikük
bedobja a híres-hírhedt Szürke ötven árnyalatát, nem kis felzúdulást kiváltva.
A kezdeti tiltakozás után aztán ők maguk lepődnek meg legjobban, hogy a könyv
milyen hatást vált ki belőlük, és hirtelen fontos cél lesz a szerelmi életük
felpezsdítése - no meg persze a szex. Innentől minden adott egy kedves és
vicces komédiához és a Könyvklub él is a lehetőségekkel. |
A négy barátnőt Jane Fonda, Diane Keaton, Candice Bergen és Mary
Steenburgen alakítja, az életüket megszépítő és közben megnehezítő pasik
szerepében meg Andy Garcia, Don Johnson, Richard Dreyfuss és Craig T. Nelson
jutalomjátékának örülhetünk. Habkönnyű, életigenlő és mosolyra fakasztó
vígjáték, hétvégi kikapcsolódásnak tökéletes.
Jurassic World: Bukott birodalom
 |
Wolkens ajánlója
A Jurassic World hatalmas sikere után nem volt túl nehéz kitalálni, hogy
előbb-utóbb lesz folytatás. Meg is kaptuk annak rendje és módja szerint a
következő dinóadagot, és ahogy az lenni szokott, az egyik szemünk sír, a másik
nevet. Kezdjük a nevetés részével, mert az könnyű: a film iszonyatosan
látványos, és noha két órás, egy másodpercig sem unalmas. Mondjuk, ha rövidre
akarom fogni, akkor a sírás részt sem nehéz összefoglalni: azon kívül, ami a
nevetés részben le van írva, gyakorlatilag semmi jó nincs benne. |
Bryce Dallas Howard és Chris Pratt között távolról sem olyan a
kémia, mint az előző filmben, a flörtölős párbeszédek többsége erőltetett és
béna. A kötelező pozitív gyerekhős szerepében Isabella Sermon nem rossz, de nem
igazán lopja be magát a szívünkbe. A kocka informatikust alakító Justice Smith
esélyt sem kap a kibontakozásra, mondjuk őt csak azért rakták a filmbe, hogy
kipipálhassák az "okos feka csávónak is kell lennie benne" című formai elemet,
kábé az első perctől nem értjük, mit is keres ebben a küldetésben. A többi
karakter meg az unalomig ismert sablont hozza, ahogy a történet is: helyenként
olyan, mintha valami gyenge akciójáték-filmadaptációt néznénk sablonos
helyszínekkel meg ellenségekkel. A logika meg-megbicsaklik, helyenként zavaró
módon, különösen a műszaki részek hitelessége esett áldozatául a
forgatókönyvírók fantáziátlanságának.
Szóval összegészében egy olyan folytatás, ami nélkül simán lehet élni, de azért
messze nem annyira rossz, hogy sikítva rohanjunk ki a moziteremből. DVD-n már
nem fogjuk megvenni, inkább megnézzük az előzőt még kétszer.
Oké, plusz egy pont még jár Daniella Pineda szerződtetéséért, aki simán a
legdögösebb paleo állatorvos csaj ("igen, van ilyen", legalább ezt megtudhattuk
a filmből :-)).
Raf ajánlója
Emlékszem, mikor 2015-ben kijött a Jurászik Világ, mennyire megfogott a film.
Na nem azért, mert olyan kiemelkedően jó lett volna - hanem mert jól ötvözte a
Parkos részt (és ezáltal a fiatalkorom) és a nosztalgiát.
Igen, helyenként megmosolyogtató volt (lásd még tűsarkúban futni a tíreksz
elől), de mégis üdítően turbózta fel az első részt - na meg a triceratops
babákon lovaglás a gyerekeknek?! Hát ki nem akart hirtelen befizetni egy
ilyenre (CGI ide vagy oda)?! Megérintette a gyermeket az emberben.
Aztán, ugye a vasat addig kell ütni amíg meleg (a kovácsok ajánlásával(X)) a
Universal úgy döntött, hogy jönnie kell a folytatásnak. A felesleges és
középszerű (na jó, borzalmas) folytatásnak.
Miről is van itt kérem nagyba szó?
Elpusztul a sziget, mert hirtelen kitör a tűzhányó, kipusztulással fenyegetve
a lokál mindent (hát igen, bölcs dolog egy vulkánilag aktív szigetre telepíteni
egy több ezer látogatót fogadó parkot létesíteni - btw, nem volt már valamelyik
folytatásban ez eljátszva?), a szenátus vitatkozik, hogy most
mentsünk-ne mentsünk, közben egy retconnal előrántják Hammond prof közeli
munkatársát, aki segített neki kidolgozni az eljárást, blablabla, s ő segíteni
akar megmenteni a lehető legtöbb dínót. Meglepetés: nem eszik olyan forrón azt
a kását!
Kezdjük a pozitívumokkal (nyugi, rövid a lista):
- a dínók jól néznek ki
- a képi világ is teljesen jó, operatőri munka dettó
És akkor a negatívumok, a teljesség igénye nélkül:
- PG13 a film - ezzel semmi gond nem lenne, ha nem lenne röhejes ahogy premier
plánban leharapja az egyik (pontosítok, ÚJABB) mixeltdínó az egyik gonibácsi
karját és sehol semmi vér! Tudom, családbarát meg minden, de meg lehetett
oldani ezt máshogy is
- mosolygó dínó. RLY?
- HCN (hidrogén-cianid) tartályok egy laborban. Miért is? És a színtelen,
robbanékony, erősen mérgező gáz miért is színes és nem mérgező és nem
robbanékony?
- az egész film HATÁSVADÁSZ jelenetekkel van tele. Nem válik előnyére.
- Chris Pratt próbálja a Ryan Gosling-iskolát felidézni (lásd még: arccal,
nézéssel színészkedni) - csak éppen egyrészt nem megy, másrészt látszik, hogy
képtelen komolyan venni a drámai nézést és csak a pénzre gondol közben.
Ne nézd meg. Nem érdemes.
A partiállat
 |
Deanna (Melissa McCarthy) lánya éppen az utolsó évét tölti azon az
egyetemen, amit az anyja a születésekor félbehagyott. Az anya büszke is a lánya
sikerére, de a látszólagos családi idillbe belecsap a villám: a férje
váratlanul közli, hogy válni akar. A csalódott nő az első sokk után úgy dönt,
itt az idő megvalósítani a régi álmát, és befejezni az egyetemet. |
McCarthy ugyanazt a karaktert hozza, akit általában szokott, és
amihez a legjobban ért. Kicsit bénácska, kicsit önbizalomhiányos, de mindig
szeretnivaló. A színésznő nem fél hülyét csinálni magából, és mint a többi
vígjátékában, ez itt is remekül működik. A partiállat nem egy kiemelkedő mozi
semmilyen szempontból, de másfél óra könnyed kacagáshoz és hangulatjavításhoz
tökéletesen elegendő.
A cikk utoljára frissítve: 2018.12.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|