Témakör: Filmek

Filmajánlók 20.

Oldaltérkép


Kapcsolódó oldalak
Filmek témában

10 kedvenc film
Cápás rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 1.
Filmajánlók 10.
Filmajánlók 11.
Filmajánlók 12.
Filmajánlók 13.
Filmajánlók 14.
Filmajánlók 15.
Filmajánlók 16.
Filmajánlók 17.
Filmajánlók 18.
Filmajánlók 19.
Filmajánlók 2.
Filmajánlók 21.
Filmajánlók 22.
Filmajánlók 23.
Filmajánlók 24.
Filmajánlók 25.
Filmajánlók 26.
Filmajánlók 27.
Filmajánlók 3.
Filmajánlók 4.
Filmajánlók 5.
Filmajánlók 6.
Filmajánlók 7.
Filmajánlók 8.
Filmajánlók 9.
Filmajánlók ábécérendben
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók
Prince of Persia rendhagyó filmajánló
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló
Underworld 1-4 elemzés
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló

Mottó: ahogyan én láttam. ;-)

Papírvárosok

Tavaly a John Green könyvéből készült Csillagainkban a hiba volt az év egyik kötelező filmje. Így aztán kellően magas elvárásokkal ültünk be az újabb Green adaptációra... amit az aztán annak rendje és módja szerint alul is teljesített. :-(

Legalábbis a könyv elolvasása nélkül, önmagában nézve a filmet, nem egy erős alkotás. Túl lassú, nem ragad magával - ez valószínűleg abból adódik, hogy a főszereplő lányt alakító színésznő kiválasztása nagyon mellément. Cara Delevingne, aki civilben menő divatmodell, a filmben egyszerűen nem hozza azt a kisugárzást, ami ahhoz kell, hogy valakiért tűzön-vízen átmenjenek. Nat Wolff, mint hősszerelmes, sokkal hitelesebb. Érdekes módon a legélvezetesebbek a mellékszereplők - nélkülük a film gyakorlatilag nézhetetlen lenne. Nekik köszönhetően viszont akad pár kellemes pillanat/jelenet, de ebben a kategóriában anno a Cool túra sokkal szórakoztatóbb volt.

A kém

Az akcióvígjáték hálás műfaj. Az alkotók döntése, hogy mennyire akarják komolyan venni az akcióelemeket, vagy mennyire tolják az egészet a paródia irányába. A kém esetében sikerült megtalálni az egyensúlyt, úgy hogy egyik rész sem szenved hiányt: pörgős autós üldözések, nagyon látványosan megkoreografált verekedések, kémcuccok... a másik oldalon a középpontban Melissa McCarthy, aki már bizonyította, hogy élvezettel csinál hülyét magából, egyszerűen imádnivaló.

Partnerei között első helyen Jason Statham, aki olyan élvezettel játssza saját "mindent túlélő bunyós csávó" szerepeinek paródiáját, hogy már nem is lehetne fokozni. Rose Byrne hasonlóan kimaxolja a gengszterfőnök hisztis-elkényeztetett lánya karaktert, Peter Serafinowicz az álcáját túlságosan átélő titkos ügynökét... mi meg csak folyamatosan röhögünk a nézőtéren, még az akciójeleneteken is, mert azokba is sikerült egy nagy adag humort betolni (a konyhai verekedés mind akció, mind poénok tekintetében hibátlan, majd csak figyeljetek jól :-)). Mindezt erősen megtámogatja egy jó magyar szinkron, egyáltalán nem szemérmes, de a filmhez abszolút illő nyelvezettel, nagy szerencse, hogy nem próbálták finomítani a szöveget. Bónusz: a film fele Magyarországon játszódik. Kell ennél több egy tökéletes nyári mozihoz? (Igen, klimatizált nézőtér, de az is megvolt. :-))

Törésvonal 3D

Mint a Sharknado, csak többe került.

A barlang (másodszor)

A film, szinte hihetetlen, de idén már 10 éves. Muszáj volt előszedni, és újra megnézni, egyrészt mert anno nagyon tetszett, másrészt mert nemrég életemben először jártam kiépítetlen barlangban. :-)

A sztori röviden annyi, hogy egy hat fős, kalandra éhes lánycsapat barlangtúrára indul. Barlangászat-rajongó és erősen kritikus barátom rendesen anyázta annak idején a filmet, szakmai pontatlanságok miatt, ráadásul a forgatókönyvnek is vannak kisebb-nagyobb logikai hibái, következetlenségei. Mégis azt mondom, hogy ez a film jó. Mi több, nagyon jó. A borzalmak látszólag a barlangban ólálkodó szörnyeknek köszönhetőek... de a felszín alatt több rejtőzik. Az összeszokott, tréfálkozós, nevetgélős társaság nyomás alatt úgy hullik atomjaira, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mélyen eltemetett személyes sérelmek kerülnek a felszínre, árulás árulást követ, egymás után pecsételődik meg a sorsuk a végső nagy összecsapásig.
A csajok kitettek magukért, a trükkmesterek, az operatőr és a rendező nem kevésbé. Remek patakvér horror, minden hibája ellenére kötelező darab a műfaj kedvelőinek. Vigyázat: erős gyomor elengedhetetlen a megtekintéshez!

The ruins - A romok

Néhány fiatal egy ősi indián piramist akar meglátogatni, hogy kicsit feldobja főként strandolásból és koktélszürcsölgetésből álló nyaralását. Az út azonban egyirányúnak bizonyul, mert onnantól, hogy odaérnek az építményhez, a közelben élő törzs lakói nem engedik, hogy visszaforduljanak. Nem túlságosan felkészült hőseink hamar megérzik a saját bőrükön, hogy miért is történik ez. Aztán már a bőrük alatt is...
Hangsúlyozottan B kategóriás, de egyáltalán nem rossz horrorfilm. Közép-Amerikai túrák előtt különösen ajánlott ráhangolódásnak. ;-)

Housebound - Házi őrizet

Kísértetházas horrorfilmekkel Dunát lehet rekeszteni, szóval, aki ebben a témában akar villantani, annak muszáj valami újat mutatnia. A Housebound című új-zélandi alkotás is ezzel próbálkozik, az eredmény, ha nem is tökéletes, de mindenképpen szórakoztató.

Az alaphelyzet az, hogy Kylie-t (Morgana O'Reilly imádnivalóan utálatos a szerepben), az enyhén drogfüggő, cserébe súlyosan szociopata fiatalkorú csajt házi őrizetre ítélik, és vissza kell költöznie anyjához, az isten háta mögötti szülőházba, ahonnan annak idején sem véletlenül menekült el... Az idő ezen a vidéken megállt, az internet betárcsázós, a tévé fekete-fehér, a telefon a hetvenes éveket idézi. Kylie anyja ráadásul meg van győződve arról, hogy a házat kísértetet lakják. Lánya persze simán elkönyveli bolondnak, amíg nem találkozik maga is a villa nem hivatalos lakójával.
A film innentől elkezd a műfajok között ugrálni, időnként átcsapva a saját paródiájába. Zagyvasága ellenére - vagy pont annak köszönhetően - szolgál néhány vicces, meghökkentő fordulattal, egyszerre komolytalanul és véresen tálalva az eseményeket. Egy megnézést mindenképpen megér, főleg, ha valaki már nagyon unja a szokásos kliséket.

Szarvak

Ig (Daniel Radcliffe kitört a Harry Potter skatulyából) kegyetlen gyilkos. Legalábbis a város lakói szerint. Mindenki meg van győződve róla, hogy megölte a barátnőjét, és mindenki a vérét kívánja. Ig - bár nem emlékszik a rettenetes éjszaka eseményeire – meg van győződve róla, hogy ártatlan. Az egyetlen gond, hogy nem tudja bizonyítani... míg egy reggelen arra nem ébred, hogy szarvai nőttek.

Ez persze csak megerősíti a feldühödött embereket abban a hitben, hogy ő maga az ördög. És úgy tűnik, a szarvak tényleg ördögi hatalommal bírnak: jelenlétükben mindenki kénytelen megmondani azt, hogy mit gondol valójában. A kezdeti sokk után Ig rájön arra, hogy komoly fegyvert kapott a kezébe... izé, a fejére. :-) Felcsillan az esély, hogy megtalálja az igazi gyilkost, és kiderítse, mi is történt akkor éjjel.
Nem szokványos krimi némi természetfölötti körítéssel, felrúgott időrenddel, szép fokozatosan kibontott történettel. A film alapjául Joe Hill (Stephen King Jr. :-)) könyve szolgált, a rendezést Alexandre Aja vállalta magára. Aki ismeri a rendező nevét, annak valószínűleg felcsillan a szeme (és igen, olyan a darab ;-)), aki nem, az viszont gondolja át, biztosan meg akarja-e nézni.

Szex, szerelem, terápia

Mi történik akkor, ha találkozik egy pasi, aki mindenáron ki akar gyógyulni a szexfüggőségéből, és egy nő, aki egyáltalán nem akar kigyógyulni belőle: a Szex, szerelem, terápia alapötlete sok kacagást, helyzetkomikumot, pikáns jelenetekkel fűszerezett romantikát ígér. Mindezt ráadásul úgy, hogy a női főszerepet a legszebb francia színésznő játssza. Ez így már szinte kihagyhatatlannak tűnik.

Pedig sajnos nem az. Unalomig ismert filmes klisék és kötelező fordulatok sokaságán kell átküzdenünk magunkat a kötelező happy end-ig, ami nem lenne baj, ha legalább éreznénk a nő és a pasi közötti szikrázást. De semmi. Csakúgy, mint az Elemi szerelem esetében, csak arra fogunk belőle emlékezni, hogy Sophie Marceau még ötvenhez közel is milyen jó nő.

Jurassic World IMAX 3D

A dinók visszatértek, és nagyobbak, mint valaha: a Jurassic World szinte egy az egyben a Jurassic Park genetikai kódját klónozza, és ahhoz csak néhány dolgot tesz hozzá. Szerencsére a génmanipuláció ezúttal jól sül el, az eredmény - néhány logikai hibától és időnkénti leüléstől eltekintve - kifejezetten szórakoztató és nagyon látványos. Az új szereplőgárda hozza a sablonos, de nem élettelen karaktereket. Bryce Dallas Howard (nagyon jön fel a jócsaj listán :-)) hibátlanul adja a karót nyelt, gyöngyházfehér kosztümös, sminkelt, jéghideg menedzserből a szakadt, piszkos, harcias, ám érző szívű amazonná átalakuló nőt. A férfi főszerepben Star-Lord :-), leánykori nevén Chris Pratt, mint környezettudatos raptor idomár macsó. :-) A valószerűtlen páros között végig szikrázik a levegő, románcuk az egyik legaranyosabb és legviccesebb, amit mostanában láttunk. Persze kell lenni még gyerek-vonalnak, militarista vonalnak, őrült tudós vonalnak... de ez az egész csak keret a dinoszauruszok tombolásához. Abból pedig van rendesen, olyan jó szörnybunyót, mint a film végkifejletében, a King Kong óta nem láttunk. Összességében remek móka, egyetlen gyengéje a 12-es korhatár - én simán elbírnék belőle egy 18-asra vágott változatot, és a film is elbírná.

Mad Max - A harag útja 3D

Wolkens kritikája
Szóval az a nagy büdös helyzet, hogy nekem ezt a filmet utálnom kellene. Különösen azok után, amit az Ultron koráról írtam. Merthogy a Harag útjában sincs történet. Nagyjából arról szól a film, hogy aki éppen legelöl megy egy bazi nagy kamionnal, azt üldözik a többiek, és ki akarják nyírni, függetlenül attól, hogy éppen merre megy. Többnyire Max (Tom Hardy, remek választás a karakter újraélesztésére) és Furiosa (Charlize Theron, ez a csaj minden szerepben, minden ruhában, minden sminkkel, minden frizurával a világ legjobb nője :-)) a célszemélyek. És sikítva szakad a vas, füstöl a gumi, fröcsög a vér, minden csupa robbanás, tűz és homok. Testrészek és autóalkatrészek keringenek a fejed körül szédítő röppályákon, tökéletes 3D-ben. Igazi vas, rozsdás, kopott, fémszagú, nem csillogó, krómszínű, élettelen CGI. Nagyon hiányzott már.
És nem, nem tudod utálni a filmet. Ülsz, kapaszkodsz a karfába, megfeszülnek az izmaid, visszafojtod a lélegzeted, észre sem veszed, mennyi ideig. És úgy jössz ki, hogy megnéznéd mégegyszer. Most azonnal.

Vado kritikája
Mad Max mint érettségi tétel:
Kérem fejtse ki legalább egy oldalban, hogy "120-ból 80 percig megyünk jobbra, majd ott rájövünk, hogy igazából menjünk vissza oda, ahonnan indultunk" story megírásába mennyi időt és drogot fektetett az alkotó! (Ez az egy oldal jelentősen hosszabb lesz, mint a forgatókönyv...)
Válaszolja meg az alábbi kérdéseket:
- Honnan van festék spray a posztapokaliptikus világban?
- Mivel festik a nők a hajukat?
- Mivel fényesítik a króm alkatrészeket?
- Hogy szerelik a tűzforró motort menet közben egy darab kulccsal?
- Mekkora erőhatások érik a minimum 100 km/h-val haladó csőrös orrú kamion motorháztetején a kompresszort kézzel letépő izomembert? Milyen szakítószilárdságúak a csavarok, amik a kompresszort tartják? (Az emberi erőnél számoljon Dwayne Johnson izomerejével)
- A laza talajba kapaszkodó fa, hogy bírja ki a kamion vonóerejét (a pálcikavékony csörlőzsinór teherbírásától kérem tekintsen el)? (A kamion 2000 LE.)
- Bármelyik motor hogy bírja a sivatagi körülményeket ilyen jól (feltételezem a karbantartások gyakoriságát)?
- Hogyan kapaszkodik a kipufogóba puszta kézzel a nő? :-)
- Hogy képes a lélegeztetőgép és a kitinpáncél által életben tartott 1-es számú főgonosz a szexre?
- És e legfőbb: ennyi mosdatlan ember hogy viseli el egymás szagát? :-)
Viccet félretéve, egyszer sem néztem az órámra közben, és ez mutat valamit!

Danny Collins

Al Pacino bármilyen karaktert hibátlanul el tud játszani, ráadásul bizonyos karakterek kifejezetten jól is állnak neki. :-) Ide tartozik az egykori nagy, ám pénztelen zenei tehetségből négy évtized alatt alkoholista, ám jól fizetett haknizenésszé amortizálódott Danny Collins szerepe, aki egy váratlan születésnapi ajándéknak köszönhetően szembesül azzal, hogy mennyire félrecsúszott az élete... és sosem késő alapon úgy dönt, hogy megváltozik.

Hogy ez sikerül vagy sem, hogyan, mennyire és miként, azt meséli el ez a kicsit lassú, de kedves, aranyos, helyenként meglepően elgondolkodtató, és szerencsére rózsaszín szirupos happy end-től mentes történet. Annak ellenére, hogy látszólag vígjáték, képes arra, hogy számvetésre késztesse a nézőt a saját életével kapcsolatban is. Nem váltja meg a világot, de egy megnézést megér.

Ex Machina

Mi lenne akkor, ha a gépek öntudatra ébrednének?
Nem, ez most nem a 12 éve késő Terminator 3 ajánló. :-) De attól, hogy nincsenek benne nagy kaliberű tűzfegyverek, azért nem mentes az erőszaktól, sötét víziót rajzolva a témáról. A fókuszba azt a kérdést helyezi, hogy vajon lehetnek-e egy gépnek valódi érzései egy ember iránt, és lehetnek-e egy embernek érzései egy gép iránt. Teszi ezt cseppet sem poénkodva, pláne nem romantikusan, hanem fullasztóan klausztrofób módon, egy lélektani thriller köntösébe öltöztetve az egészet. Négy szereplő, egy, a külvilágtól hermetikusan elzárt labor, és a Turing teszt. És egyre nehezebb eldönteni, hogy tulajdonképpen ki is a teszt alanya és mi is a teszt tárgya...
Ügyesen felépített film, a zárt helyszínek ellenére szép látványvilággal, ismeretlenségük ellenére jól megválasztott szereplőkkel. Jobb sci-fi, mint az elmúlt évek agyondicsért darabjai, tudjátok, mikre gondolok. ;-)

Bsszúállók - Ultron kora

Két kritika, eltérő hosszúságban.
1. A film feléig az járt a fejemben, hogy ez a legrosszabb szuperhősös/képregényfilm, amit valaha láttam. A második felében úgy gondoltam, hogy talán nem, csak éppen pont most nem jut eszembe gyengébb.

2. Ez a film arról szól, hogy a Bosszúállók vagy egymást csépelik, vagy gonosz robotokat csépelnek. Ennyi. Komolyan. Minden, fáradt arccal előadott, fáradt poénokkal tarkított párbeszédnek csúfolt valami csak arra szolgál, hogy utána jöhessen megint (a kelleténél) pár perc(cel több) zúzás. Egyéb ötlet hiányában van benne egy adag Transformers, meg egy adag X-men. Amitől nem érdekesebb lesz a film, hanem csak zavarosabb, és még kevésbé eredeti, már ha egyáltalán beszélhetünk jelen esetben eredetiségről. A morális célzattal előadott mondatok egy kereskedelmi tévécsatorna tehetségkutató műsor zsűrijének a színvonalán hasítanak, a színészek pedig ugyanezen verseny szereplőién.
A Resident Evil 3 kapcsán azt írtam, a zombik már ellepték a hollywoodi stúdiókat, és nem csak a kamera előtt. Nos, egyvalami erősebbnek bizonyult még a zombivírusnál is. A nulladik beteg neve: Michael Bay.
Megnéztem imdb-n és a film 8.0 ponton áll. Ez a vég. :-( Asszem, előbányászom otthon a VHS kazetta gyűjteményt.

x+y

Nathan enyhén autista. Fél az érintéstől, fél a kommunikációtól, és fél attól, hogy az autóban előre üljön, miután kisiskolás korában egy autóbalesetben elvesztette az apját, mikor egy kisbusz belerohant a kocsijukba. A zárkózott fiú erőssége a matematika. Számok, képletek, mintázatok - ő máshogy látja a valóságot, mint a többiek. Sorsának fordulópontjaként bekerül az Egyesült Királyság matematikai diákolimpia csapatába, és Tajvanra utazik velük felkészítő táborba, ahol rákényszerül arra, hogy kibújjon a csigaházából - vagy a teknőspáncéljából, ahogy az egyik diáktárs a filmben találóan megjegyzi. És Nathan életében először találkozik a szerelemmel, aminek a képletét hiába is próbálja megérteni...

Nagyon röviden ennyi az x+y története. És tulajdonképpen ennél sokkal nem is több, mert az ereje nem a pörgésben van, hanem a jellemfejlődés bemutatásában. Nemcsak a főszereplőre fókuszálva: az özvegy anya, a gyógyszerfüggő matektanár, az egymással rivalizáló diákok, mindenkinek megvan a maga problémája, amit le kell győznie. Pontosan látjuk, kinek mekkora erőfeszítést igényel átlépni a saját korlátait. És ez néha sokkal nehezebb, mint matekversenyt nyerni.
Egy csodálatos alkotás, ahol sokszor nem is azt érzed, hogy moziban vagy, hanem hogy a szereplők szemével látod a világot. Átéled a félelmeiket, bizonytalanságukat, fájdalmaikat, érzéseiket. Valahogy így kell egy filmet megírni, megrendezni, eljátszani és fotózni.

Halálom iramban 7 IMAX

Amikor már azt hitted, hogy nem lehet fokozni...
Minden korábbinál őrültebb akciójelenetek, vadabb pörgés, keményebb akció, lazább szövegek, dögösebb csajok, menőbb verdák. Ha szereted a szériát, ezt a filmet is imádni fogod, az ötödik részben kikukázott fizikával egyetemben. :-) Szigorúan nagy vásznon, nagy hanggal, ehhez a filmhez az való.
Még egyszer utoljára, hiszen Paul Walker forgatási időszakban történt halálos autóbalesete miatt a széria nem lesz többé ugyanaz. A film befejezése könnyfakasztóan szép metaforikus képekkel búcsúztatja a színészt, a székhez szögezve a nézőt. Egy legenda véget ért.

Kéjlak

Öt pasi, öt kulcs egy közös titkos lakáshoz, és egy női holttest az ágyban. Az öt férfiból egynek biztosan köze van ahhoz, hogy ott fekszik, és ahhoz is, hogy halott. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak egyvalaki bűnös a társaságban... ahogy halad előre a történet, úgy derülnek ki az újabb és újabb részletek, és természetesen senki nem az, aminek a felszínen látszik. Jól összerakott sztori, felrúgott időrend, csavarok az utolsó pillanatig. Korrekt krimi a pénzünkért. :-)

Farkas zsaru

Az alapötlet egész jó: Lou, az alkoholista rendőr egyszer csak ráébred, hogy ő bizony frankón átment vérfarkasba, és mennyire menő már így bűnüldözni. A megvalósítás sem rossz, bár a film minden kockájáról ordít, hogy maximum B kategóriának szánták. ZS kategóriában élvezhetőbb lett volna, de sajnos ahhoz túl komolyan veszi magát. Így az eredmény felejtős, csak hardcore vérfarkas rajongóknak ajánlott.

Elemi szerelem

Sophie Marceau több, mint 35 éve játszik romantikus filmekben, és még mindig jól csinálja, és még mindig eszméletlenül dögös.
Sajnos rajta kívül említésre méltó nem nagyon akad ebben a filmben. Illetve mégis. A befejezést sikerült elrontani.

A szürke 50 árnyalata

Hosszú idő óta ez az első olyan film, amit „csakazértis” néztem meg. A net tele van fikázó kritikákkal, okos analízisekkel arról, hogy mi a baj azzal a képpel, amit a film a BDSM-ről fest, meg hogy ez igazából nem is BDSM-ről szól, hanem egy eltorzult, beteges kapcsolatról... mindeközben a közönség jelentős része imádja, Valentin-napon zsúfolásig teltek a mozik, szóval a végén már elkezdett érdekelni a felhajtás meg az egymásnak ellentmondó vélemények.

Előrebocsátom, nem olvastam a könyvet, az én véleményem a filmről szól, az előzetes ismereteimmel felvértezve.
Nos… a helyzet az, hogy a film nem jó. De nem úgy nem jó, ahogy kritizálják, hanem máshogy nem jó. Mondhatnánk, hogy sehogy nem jó :-), de ez nem lenne igaz. Kifejezetten szép például a fényképezése, bár a tartalomhoz képest meglehetősen szemérmes. Oké, tudom, elég gáz, hogy ez a legnagyobb pozitívum :-), de akkor is, el kell ismerni. Nézzük a többit.
Mr. Grey szerepében Jamie Dornan mimikája kimerül abban, hogy a szemöldökét folyamatosan összehúzva tartja, úgy, hogy az egy idő után már a nézőnek fáj. A pasi katasztrófa, sem színészként, sem férfiként nem izgalmas. Sokkal érdekesebb Dakota Johnson játéka Anastasia Steele szerepében. A film elején a retardált a legjobb szó, ami az embernek az eszébe jut: bambán néz, iszonyatosan lassú, idétlenül viselkedik, amikor zavarba jön, és ezt a szinkron még fokozza. Az első tíz perc párbeszédeitől gyorsabban zuhant az IQ-m, mint a BudaCash brókerház népszerűsége kedden. Már majdnem leírtam magamban a színésznőt, de kiderült, hogy ez egy jól alakított szerep része – a film előrehaladtával ugyanis Anastasia egyre határozottabb, egyre tudatosabb. Komoly karakterfejlődést produkál, amíg végül eljut odáig, hogy otthagyja Grey-t, annak ellenére, hogy szereti (a francba, ezt most jól elspoilereztem, biztos nem tudta még senki... ;-)). És ezen a ponton tévednek azok, akik szerint a film egy beteges kapcsolatot idealizál: erről szó sincs, éppen ellenkezőleg, a nő ráébred arra, hogy ez így nagyon nincs rendjén, és hogy ki kell lépni belőle, és ezt meg is teszi. Távozása a film legütősebb jelenete, kifejezetten hatásos, nagyon tetszett.
Erotika-fókuszú filmről lévén szó, nem maradhat el az szexjelenetek kritikája sem. Ezen a területen a darab gyengén teljesít, és ez nem a keveset megmutatós fényképezés miatt van, egyszerűen Anastasia első „hivatalos” szadomazo-élményei kivételével nem működnek a jelenetek. Nehéz megmondani, hogy pontosan miért, hosszas gondolkodás után végül a férfi főszereplő számlájára írom. De legalább a zene jó közben. :-)
Konklúzió: hetek óta keresgélem a „Titkárnő” DVD-met, amiben James Spader és Maggie Gyllenhaal már 2002-ben megmutatta, hogy hogyan is kell ezt a BDSM-et jól csinálni. Amióta láttam a Szürke 50 árnyalatát, csak fokozódott bennem az igény, hogy újra megnézzem. És hogy is hívták Spader karakterét abban a filmben? Kapaszkodjatok meg: Mr. Grey...

Szeress, ha tudsz

Minél több film van otthon, annál nehezebb eldönteni, hogy az ember vajon mit is nézzen. Végigturkálja a DVD-s szekrényt, és hoppá, belefut egy 1998-as darabba. Valami emlékek vannak róla, jó volt, de annyira mintha nem lett volna könnyed. Na jó, nézzük meg újra.

És prompt meg is van az ítélet: ezt bizony sűrűbben kellene elővenni.
Mert ugyan minden karácsonykor előkerül az Igazából szerelem, és mindig imádjuk, de a helyzet az, hogy ez a film, amerikai létére ;-), egyáltalán nem rosszabb. Egy sok szálon (össze)futó történet a párkapcsolatok ezer arcáról. Szerelem szex nélkül, szex szerelem nélkül, csalódások, megcsalások, újrakezdések… olyan nevekkel a szereposztásban, mint Sean Connery, Gillian Anderson, Madeleine Stowe, Ryan Philipppe, Dennis Quaid, és végül, de nem utolsósorban Angelina Jolie, élete talán legszerethetőbb és legbájosabb alakításában.
17 év elteltével is ajánlott film, abszolút időtálló.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkens KUKAC heatwave PONT hu Copyright 2010 Wolkensdorfer Péter Utolsó módosítás: 2011. november 06.