|
 |
Papírvárosok |
|
Wolkens ajánlója
Tavaly a John Green könyvéből készült Csillagainkban a hiba volt az év egyik
kötelező filmje. Így aztán kellően magas elvárásokkal ültünk be az újabb Green
adaptációra... amit az aztán annak rendje és módja szerint alul is teljesített.
:-(
Legalábbis a könyv elolvasása nélkül, önmagában nézve a filmet, nem egy erős
alkotás. Túl lassú, nem ragad magával - ez valószínűleg abból adódik, hogy a
főszereplő lányt alakító színésznő kiválasztása nagyon mellément. Cara
Delevingne, aki civilben menő divatmodell, a filmben egyszerűen nem hozza azt a
kisugárzást, ami ahhoz kell, hogy valakiért tűzön-vízen átmenjenek. Nat Wolff,
mint hősszerelmes, sokkal hitelesebb. Érdekes módon a legélvezetesebbek a
mellékszereplők - nélkülük a film gyakorlatilag nézhetetlen lenne. Nekik
köszönhetően viszont akad pár kellemes pillanat/jelenet, de ebben a
kategóriában anno a Cool túra sokkal szórakoztatóbb volt.
Kapcsolódó ajánlók
 |
A kém |
|
Wolkens ajánlója
Az akcióvígjáték hálás műfaj. Az alkotók döntése, hogy mennyire akarják
komolyan venni az akcióelemeket, vagy mennyire tolják az egészet a paródia
irányába. A kém esetében sikerült megtalálni az egyensúlyt, úgy hogy egyik
rész sem szenved hiányt: pörgős autós üldözések, nagyon látványosan
megkoreografált verekedések, kémcuccok... a másik oldalon a középpontban
Melissa McCarthy, aki már bizonyította, hogy élvezettel csinál hülyét magából,
egyszerűen imádnivaló.
Partnerei között első helyen Jason Statham, aki olyan élvezettel
játssza saját "mindent túlélő bunyós csávó" szerepeinek paródiáját, hogy már
nem is lehetne fokozni. Rose Byrne hasonlóan kimaxolja a gengszterfőnök
hisztis-elkényeztetett lánya karaktert, Peter Serafinowicz az álcáját
túlságosan átélő titkos ügynökét... mi meg csak folyamatosan röhögünk a
nézőtéren, még az akciójeleneteken is, mert azokba is sikerült egy nagy adag
humort betolni (a konyhai verekedés mind akció, mind poénok tekintetében
hibátlan, majd csak figyeljetek jól :-)). Mindezt erősen megtámogatja egy jó
magyar szinkron, egyáltalán nem szemérmes, de a filmhez abszolút illő
nyelvezettel, nagy szerencse, hogy nem próbálták finomítani a szöveget.
Bónusz: a film fele Magyarországon játszódik. Kell ennél több egy tökéletes
nyári mozihoz? (Igen, klimatizált nézőtér, de az is megvolt. :-))
 |
Törésvonal 3D |
|
Wolkens ajánlója
Mint a Sharknado, csak többe került.
 |
A barlang (másodszor) |
|
Wolkens ajánlója
A film, szinte hihetetlen, de idén már 10 éves. Muszáj volt előszedni, és újra
megnézni, egyrészt mert anno nagyon tetszett, másrészt mert nemrég életemben
először jártam kiépítetlen barlangban. :-)
A sztori röviden annyi, hogy egy hat fős, kalandra éhes lánycsapat
barlangtúrára indul. Barlangászat-rajongó és erősen kritikus barátom rendesen
anyázta annak idején a filmet, szakmai pontatlanságok miatt, ráadásul a
forgatókönyvnek is vannak kisebb-nagyobb logikai hibái, következetlenségei.
Mégis azt mondom, hogy ez a film jó. Mi több, nagyon jó. A borzalmak látszólag
a barlangban ólálkodó szörnyeknek köszönhetőek... de a felszín alatt több
rejtőzik. Az összeszokott, tréfálkozós, nevetgélős társaság nyomás alatt úgy
hullik atomjaira, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mélyen eltemetett
személyes sérelmek kerülnek a felszínre, árulás árulást követ, egymás után
pecsételődik meg a sorsuk a végső nagy összecsapásig.
A csajok kitettek magukért, a trükkmesterek, az operatőr és a rendező nem
kevésbé. Remek patakvér horror, minden hibája ellenére kötelező darab a műfaj
kedvelőinek. Vigyázat: erős gyomor elengedhetetlen a megtekintéshez!
Kapcsolódó ajánlók
 |
The ruins - A romok |
|
Wolkens ajánlója
Néhány fiatal egy ősi indián piramist akar meglátogatni, hogy kicsit feldobja
főként strandolásból és koktélszürcsölgetésből álló nyaralását. Az út azonban
egyirányúnak bizonyul, mert onnantól, hogy odaérnek az építményhez, a közelben
élő törzs lakói nem engedik, hogy visszaforduljanak. Nem túlságosan felkészült
hőseink hamar megérzik a saját bőrükön, hogy miért is történik ez. Aztán már a
bőrük alatt is...
Hangsúlyozottan B kategóriás, de egyáltalán nem rossz horrorfilm.
Közép-Amerikai túrák előtt különösen ajánlott ráhangolódásnak. ;-)
 |
Housebound - Házi őrizet |
|
Wolkens ajánlója
Kísértetházas horrorfilmekkel Dunát lehet rekeszteni, szóval, aki ebben a
témában akar villantani, annak muszáj valami újat mutatnia. A Housebound című
új-zélandi alkotás is ezzel próbálkozik, az eredmény, ha nem is tökéletes, de
mindenképpen szórakoztató.
Az alaphelyzet az, hogy Kylie-t (Morgana O'Reilly imádnivalóan utálatos a
szerepben), az enyhén drogfüggő, cserébe súlyosan szociopata fiatalkorú csajt
házi őrizetre ítélik, és vissza kell költöznie anyjához, az isten háta mögötti
szülőházba, ahonnan annak idején sem véletlenül menekült el... Az idő ezen a
vidéken megállt, az internet betárcsázós, a tévé fekete-fehér, a telefon a
hetvenes éveket idézi. Kylie anyja ráadásul meg van győződve arról, hogy a
házat kísértetet lakják. Lánya persze simán elkönyveli bolondnak, amíg nem
találkozik maga is a villa nem hivatalos lakójával.
A film innentől elkezd a műfajok között ugrálni, időnként átcsapva a saját
paródiájába. Zagyvasága ellenére - vagy pont annak köszönhetően - szolgál
néhány vicces, meghökkentő fordulattal, egyszerre komolytalanul és véresen
tálalva az eseményeket. Egy megnézést mindenképpen megér, főleg, ha valaki már
nagyon unja a szokásos kliséket.
 |
Szarvak |
|
Wolkens ajánlója
Ig (Daniel Radcliffe kitört a Harry Potter skatulyából) kegyetlen gyilkos.
Legalábbis a város lakói szerint. Mindenki meg van győződve róla, hogy megölte
a barátnőjét, és mindenki a vérét kívánja. Ig - bár nem emlékszik a rettenetes
éjszaka eseményeire – meg van győződve róla, hogy ártatlan. Az egyetlen gond,
hogy nem tudja bizonyítani... míg egy reggelen arra nem ébred, hogy szarvai
nőttek.
Ez persze csak megerősíti a feldühödött embereket abban a hitben, hogy ő maga
az ördög. És úgy tűnik, a szarvak tényleg ördögi hatalommal bírnak:
jelenlétükben mindenki kénytelen megmondani azt, hogy mit gondol valójában. A
kezdeti sokk után Ig rájön arra, hogy komoly fegyvert kapott a kezébe... izé, a
fejére. :-) Felcsillan az esély, hogy megtalálja az igazi gyilkost, és
kiderítse, mi is történt akkor éjjel.
Nem szokványos krimi némi természetfölötti körítéssel, felrúgott időrenddel,
szép fokozatosan kibontott történettel. A film alapjául Joe Hill (Stephen King
Jr. :-)) könyve szolgált, a rendezést Alexandre Aja vállalta magára. Aki
ismeri a rendező nevét, annak valószínűleg felcsillan a szeme (és igen, olyan
a darab ;-)), aki nem, az viszont gondolja át, biztosan meg akarja-e nézni.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Szex, szerelem, terápia |
|
Wolkens ajánlója
Mi történik akkor, ha találkozik egy pasi, aki mindenáron ki akar gyógyulni a
szexfüggőségéből, és egy nő, aki egyáltalán nem akar kigyógyulni belőle: a
Szex, szerelem, terápia alapötlete sok kacagást, helyzetkomikumot, pikáns
jelenetekkel fűszerezett romantikát ígér. Mindezt ráadásul úgy, hogy a női
főszerepet a legszebb francia színésznő játssza. Ez így már szinte
kihagyhatatlannak tűnik.
Pedig sajnos nem az. Unalomig ismert filmes klisék és kötelező fordulatok
sokaságán kell átküzdenünk magunkat a kötelező happy end-ig, ami nem lenne baj,
ha legalább éreznénk a nő és a pasi közötti szikrázást. De semmi. Csakúgy, mint
az Elemi szerelem esetében, csak arra fogunk belőle emlékezni, hogy Sophie
Marceau még ötvenhez közel is milyen jó nő.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Jurassic World IMAX 3D |
|
Wolkens ajánlója
A dinók visszatértek, és nagyobbak, mint valaha: a Jurassic World szinte egy az
egyben a Jurassic Park genetikai kódját klónozza, és ahhoz csak néhány dolgot
tesz hozzá. Szerencsére a génmanipuláció ezúttal jól sül el, az eredmény -
néhány logikai hibától és időnkénti leüléstől eltekintve - kifejezetten
szórakoztató és nagyon látványos.
Az új szereplőgárda hozza a sablonos, de nem élettelen karaktereket. Bryce
Dallas Howard (nagyon jön fel a jócsaj listán :-)) hibátlanul adja a karót
nyelt, gyöngyházfehér kosztümös, sminkelt, jéghideg menedzserből a szakadt,
piszkos, harcias, ám érző szívű amazonná átalakuló nőt. A férfi főszerepben
Star-Lord :-), leánykori nevén Chris Pratt, mint környezettudatos raptor idomár
macsó. :-) A valószerűtlen páros között végig szikrázik a levegő, románcuk az
egyik legaranyosabb és legviccesebb, amit mostanában láttunk. Persze kell lenni
még gyerek-vonalnak, militarista vonalnak, őrült tudós vonalnak... de ez az
egész csak keret a dinoszauruszok tombolásához. Abból pedig van rendesen, olyan
jó szörnybunyót, mint a film végkifejletében, a King Kong óta nem láttunk.
Összességében remek móka, egyetlen gyengéje a 12-es korhatár - én simán
elbírnék belőle egy 18-asra vágott változatot, és a film is elbírná.
 |
Mad Max - A harag útja 3D |
|
Wolkens ajánlója
Szóval az a nagy büdös helyzet, hogy nekem ezt a filmet utálnom kellene.
Különösen azok után, amit az Ultron koráról írtam. Merthogy a Harag útjában
sincs történet. Nagyjából arról szól a film, hogy aki éppen legelöl megy egy
bazi nagy kamionnal, azt üldözik a többiek, és ki akarják nyírni, függetlenül
attól, hogy éppen merre megy. Többnyire Max (Tom Hardy, remek választás a
karakter újraélesztésére) és Furiosa (Charlize Theron, ez a csaj minden
szerepben, minden ruhában, minden sminkkel, minden frizurával a világ legjobb
nője :-)) a célszemélyek.
És sikítva szakad a vas, füstöl a gumi, fröcsög a vér, minden csupa robbanás,
tűz és homok. Testrészek és autóalkatrészek keringenek a fejed körül szédítő
röppályákon, tökéletes 3D-ben. Igazi vas, rozsdás, kopott, fémszagú, nem
csillogó, krómszínű, élettelen CGI. Nagyon hiányzott már.
És nem, nem tudod utálni a filmet. Ülsz, kapaszkodsz a karfába, megfeszülnek
az izmaid, visszafojtod a lélegzeted, észre sem veszed, mennyi ideig. És úgy
jössz ki, hogy megnéznéd mégegyszer. Most azonnal.
Vado ajánlója
Mad Max mint érettségi tétel:
Kérem fejtse ki legalább egy oldalban, hogy "120-ból 80 percig megyünk jobbra,
majd ott rájövünk, hogy igazából menjünk vissza oda, ahonnan indultunk" story
megírásába mennyi időt és drogot fektetett az alkotó! (Ez az egy oldal
jelentősen hosszabb lesz, mint a forgatókönyv...)
Válaszolja meg az alábbi kérdéseket:
- Honnan van festék spray a posztapokaliptikus világban?
- Mivel festik a nők a hajukat?
- Mivel fényesítik a króm alkatrészeket?
- Hogy szerelik a tűzforró motort menet közben egy darab kulccsal?
- Mekkora erőhatások érik a minimum 100 km/h-val haladó csőrös orrú kamion
motorháztetején a kompresszort kézzel letépő izomembert? Milyen
szakítószilárdságúak a csavarok, amik a kompresszort tartják? (Az emberi
erőnél számoljon Dwayne Johnson izomerejével)
- A laza talajba kapaszkodó fa, hogy bírja ki a kamion vonóerejét (a
pálcikavékony csörlőzsinór teherbírásától kérem tekintsen el)? (A kamion
2000 LE.)
- Bármelyik motor hogy bírja a sivatagi körülményeket ilyen jól (feltételezem
a karbantartások gyakoriságát)?
- Hogyan kapaszkodik a kipufogóba puszta kézzel a nő? :-)
- Hogy képes a lélegeztetőgép és a kitinpáncél által életben tartott 1-es
számú főgonosz a szexre?
- És e legfőbb: ennyi mosdatlan ember hogy viseli el egymás szagát? :-)
Viccet félretéve, egyszer sem néztem az órámra közben, és ez mutat valamit!
 |
Danny Collins |
|
Wolkens ajánlója
Al Pacino bármilyen karaktert hibátlanul el tud játszani, ráadásul bizonyos
karakterek kifejezetten jól is állnak neki. :-) Ide tartozik az egykori nagy,
ám pénztelen zenei tehetségből négy évtized alatt alkoholista, ám jól fizetett
haknizenésszé amortizálódott Danny Collins szerepe, aki egy váratlan
születésnapi ajándéknak köszönhetően szembesül azzal, hogy mennyire
félrecsúszott az élete... és sosem késő alapon úgy dönt, hogy megváltozik.
Hogy ez sikerül vagy sem, hogyan, mennyire és miként, azt meséli el ez a kicsit
lassú, de kedves, aranyos, helyenként meglepően elgondolkodtató, és szerencsére
rózsaszín szirupos happy end-től mentes történet. Annak ellenére, hogy
látszólag vígjáték, képes arra, hogy számvetésre késztesse a nézőt a saját
életével kapcsolatban is. Nem váltja meg a világot, de egy megnézést megér.
 |
Ex Machina |
|
Wolkens ajánlója
Mi lenne akkor, ha a gépek öntudatra ébrednének?
Nem, ez most nem a 12 éve késő Terminator 3 ajánló. :-) De attól, hogy
nincsenek benne nagy kaliberű tűzfegyverek, azért nem mentes az erőszaktól,
sötét víziót rajzolva a témáról. A fókuszba azt a kérdést helyezi, hogy vajon
lehetnek-e egy gépnek valódi érzései egy ember iránt, és lehetnek-e egy
embernek érzései egy gép iránt. Teszi ezt cseppet sem poénkodva, pláne nem
romantikusan, hanem fullasztóan klausztrofób módon, egy lélektani thriller
köntösébe öltöztetve az egészet.
Négy szereplő, egy, a külvilágtól hermetikusan elzárt labor, és a Turing teszt.
És egyre nehezebb eldönteni, hogy tulajdonképpen ki is a teszt alanya és mi is
a teszt tárgya...
Ügyesen felépített film, a zárt helyszínek ellenére szép látványvilággal,
ismeretlenségük ellenére jól megválasztott szereplőkkel. Jobb sci-fi, mint az
elmúlt évek agyondicsért darabjai, tudjátok, mikre gondolok. ;-)
 |
Bosszúállók - Ultron kora |
|
Wolkens ajánlója
Két kritika, eltérő hosszúságban.
1. A film feléig az járt a fejemben, hogy ez a legrosszabb
szuperhősös/képregényfilm, amit valaha láttam. A második felében úgy
gondoltam, hogy talán nem, csak éppen pont most nem jut eszembe gyengébb.
2. Ez a film arról szól, hogy a Bosszúállók vagy egymást csépelik, vagy gonosz
robotokat csépelnek. Ennyi. Komolyan. Minden, fáradt arccal előadott, fáradt
poénokkal tarkított párbeszédnek csúfolt valami csak arra szolgál, hogy utána
jöhessen megint (a kelleténél) pár perc(cel több) zúzás. Egyéb ötlet hiányában
van benne egy adag Transformers, meg egy adag X-men. Amitől nem érdekesebb lesz
a film, hanem csak zavarosabb, és még kevésbé eredeti, már ha egyáltalán
beszélhetünk jelen esetben eredetiségről. A morális célzattal előadott mondatok
egy kereskedelmi tévécsatorna tehetségkutató műsor zsűrijének a színvonalán
hasítanak, a színészek pedig ugyanezen verseny szereplőién.
A Resident Evil 3 kapcsán azt írtam, a zombik már ellepték a hollywoodi
stúdiókat, és nem csak a kamera előtt. Nos, egyvalami erősebbnek bizonyult még
a zombivírusnál is. A nulladik beteg neve: Michael Bay.
Megnéztem imdb-n és a film 8.0 ponton áll. Ez a vég. :-( Asszem, előbányászom
otthon a VHS kazetta gyűjteményt.
Kapcsolódó ajánlók
 |
x+y |
|
Wolkens ajánlója
Nathan enyhén autista. Fél az érintéstől, fél a kommunikációtól, és fél attól,
hogy az autóban előre üljön, miután kisiskolás korában egy autóbalesetben
elvesztette az apját, mikor egy kisbusz belerohant a kocsijukba. A zárkózott
fiú erőssége a matematika. Számok, képletek, mintázatok - ő máshogy látja a
valóságot, mint a többiek. Sorsának fordulópontjaként bekerül az Egyesült
Királyság matematikai diákolimpia csapatába, és Tajvanra utazik velük
felkészítő táborba, ahol rákényszerül arra, hogy kibújjon a csigaházából - vagy
a teknőspáncéljából, ahogy az egyik diáktárs a filmben találóan megjegyzi. És
Nathan életében először találkozik a szerelemmel, aminek a képletét hiába is
próbálja megérteni...
Nagyon röviden ennyi az x+y története. És tulajdonképpen ennél sokkal nem is
több, mert az ereje nem a pörgésben van, hanem a jellemfejlődés bemutatásában.
Nemcsak a főszereplőre fókuszálva: az özvegy anya, a gyógyszerfüggő matektanár,
az egymással rivalizáló diákok, mindenkinek megvan a maga problémája, amit le
kell győznie. Pontosan látjuk, kinek mekkora erőfeszítést igényel átlépni a
saját korlátait. És ez néha sokkal nehezebb, mint matekversenyt nyerni.
Egy csodálatos alkotás, ahol sokszor nem is azt érzed, hogy moziban vagy, hanem
hogy a szereplők szemével látod a világot. Átéled a félelmeiket,
bizonytalanságukat, fájdalmaikat, érzéseiket. Valahogy így kell egy filmet
megírni, megrendezni, eljátszani és fotózni.
 |
Halálos iramban 7 IMAX |
|
Wolkens ajánlója
Amikor már azt hitted, hogy nem lehet fokozni...
Minden korábbinál őrültebb akciójelenetek, vadabb pörgés, keményebb akció,
lazább szövegek, dögösebb csajok, menőbb verdák. Ha szereted a szériát, ezt a
filmet is imádni fogod, az ötödik részben kikukázott fizikával egyetemben. :-)
Szigorúan nagy vásznon, nagy hanggal, ehhez a filmhez az való.
Még egyszer utoljára, hiszen Paul Walker forgatási időszakban történt halálos
autóbalesete miatt a széria nem lesz többé ugyanaz. A film befejezése
könnyfakasztóan szép metaforikus képekkel búcsúztatja a színészt, a székhez
szögezve a nézőt. Egy legenda véget ért.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Kéjlak |
|
Wolkens ajánlója
Öt pasi, öt kulcs egy közös titkos lakáshoz, és egy női holttest az ágyban. Az
öt férfiból egynek biztosan köze van ahhoz, hogy ott fekszik, és ahhoz is, hogy
halott. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak egyvalaki bűnös a társaságban...
ahogy halad előre a történet, úgy derülnek ki az újabb és újabb részletek, és
természetesen senki nem az, aminek a felszínen látszik. Jól összerakott sztori,
felrúgott időrend, csavarok az utolsó pillanatig. Korrekt krimi a pénzünkért.
:-)
 |
Farkas zsaru |
|
Wolkens ajánlója
Az alapötlet egész jó: Lou, az alkoholista rendőr egyszer csak ráébred, hogy ő
bizony frankón átment vérfarkasba, és mennyire menő már így bűnüldözni. A
megvalósítás sem rossz, bár a film minden kockájáról ordít, hogy maximum B
kategóriának szánták. ZS kategóriában élvezhetőbb lett volna, de sajnos ahhoz
túl komolyan veszi magát. Így az eredmény felejtős, csak hardcore vérfarkas
rajongóknak ajánlott.
 |
Elemi szerelem |
|
Wolkens ajánlója
Sophie Marceau több, mint 35 éve játszik romantikus filmekben, és még mindig
jól csinálja, és még mindig eszméletlenül dögös.
Sajnos rajta kívül említésre méltó nem nagyon akad ebben a filmben. Illetve
mégis. A befejezést sikerült elrontani.
 |
A szürke 50 árnyalata |
|
Wolkens ajánlója
Hosszú idő óta ez az első olyan film, amit "csakazértis" néztem meg. A net tele
van fikázó kritikákkal, okos analízisekkel arról, hogy mi a baj azzal a képpel,
amit a film a BDSM-ről fest, meg hogy ez igazából nem is BDSM-ről szól, hanem
egy eltorzult, beteges kapcsolatról... mindeközben a közönség jelentős része
imádja, Valentin-napon zsúfolásig teltek a mozik, szóval a végén már elkezdett
érdekelni a felhajtás meg az egymásnak ellentmondó vélemények.
Előrebocsátom, nem olvastam a könyvet, az én véleményem a filmről szól, az
előzetes ismereteimmel felvértezve.
Nos... a helyzet az, hogy a film nem jó. De nem úgy nem jó, ahogy kritizálják,
hanem máshogy nem jó. Mondhatnánk, hogy sehogy nem jó :-), de ez nem lenne
igaz. Kifejezetten szép például a fényképezése, bár a tartalomhoz képest
meglehetősen szemérmes. Oké, tudom, elég gáz, hogy ez a legnagyobb
pozitívum :-), de akkor is, el kell ismerni. Nézzük a többit.
Mr. Grey szerepében Jamie Dornan mimikája kimerül abban, hogy a szemöldökét
folyamatosan összehúzva tartja, úgy, hogy az egy idő után már a nézőnek fáj.
A pasi katasztrófa, sem színészként, sem férfiként nem izgalmas. Sokkal
érdekesebb Dakota Johnson játéka Anastasia Steele szerepében. A film elején a
retardált a legjobb szó, ami az embernek az eszébe jut: bambán néz,
iszonyatosan lassú, idétlenül viselkedik, amikor zavarba jön, és ezt a
szinkron még fokozza. Az első tíz perc párbeszédeitől gyorsabban zuhant az
IQ-m, mint a BudaCash brókerház népszerűsége kedden. Már majdnem leírtam
magamban a színésznőt, de kiderült, hogy ez egy jól alakított szerep része –
a film előrehaladtával ugyanis Anastasia egyre határozottabb, egyre tudatosabb.
Komoly karakterfejlődést produkál, amíg végül eljut odáig, hogy otthagyja
Grey-t, annak ellenére, hogy szereti (a francba, ezt most jól elspoilereztem,
biztos nem tudta még senki... ;-)). És ezen a ponton tévednek azok, akik
szerint a film egy beteges kapcsolatot idealizál: erről szó sincs, éppen
ellenkezőleg, a nő ráébred arra, hogy ez így nagyon nincs rendjén, és hogy ki
kell lépni belőle, és ezt meg is teszi. Távozása a film legütősebb jelenete,
kifejezetten hatásos, nagyon tetszett.
Erotika-fókuszú filmről lévén szó, nem maradhat el az szexjelenetek kritikája
sem. Ezen a területen a darab gyengén teljesít, és ez nem a keveset megmutatós
fényképezés miatt van, egyszerűen Anastasia első "hivatalos"
szadomazo-élményei kivételével nem működnek a jelenetek. Nehéz megmondani,
hogy pontosan miért, hosszas gondolkodás után végül a férfi főszereplő
számlájára írom. De legalább a zene jó közben. :-)
Konklúzió: hetek óta keresgélem a "Titkárnő" DVD-met, amiben James Spader és
Maggie Gyllenhaal már 2002-ben megmutatta, hogy hogyan is kell ezt a BDSM-et
jól csinálni. Amióta láttam a Szürke 50 árnyalatát, csak fokozódott bennem az
igény, hogy újra megnézzem. És hogy is hívták Spader karakterét abban a
filmben? Kapaszkodjatok meg: Mr. Grey...
 |
Szeress, ha tudsz |
|
Wolkens ajánlója
Minél több film van otthon, annál nehezebb eldönteni, hogy az ember vajon mit
is nézzen. Végigturkálja a DVD-s szekrényt, és hoppá, belefut egy 1998-as
darabba. Valami emlékek vannak róla, jó volt, de annyira mintha nem lett volna
könnyed. Na jó, nézzük meg újra.
És prompt meg is van az ítélet: ezt bizony sűrűbben kellene elővenni.
Mert ugyan minden karácsonykor előkerül az Igazából szerelem, és mindig
imádjuk, de a helyzet az, hogy ez a film, amerikai létére ;-), egyáltalán nem
rosszabb. Egy sok szálon (össze)futó történet a párkapcsolatok ezer arcáról.
Szerelem szex nélkül, szex szerelem nélkül, csalódások, megcsalások,
újrakezdések... olyan nevekkel a szereposztásban, mint Sean Connery, Gillian
Anderson, Madeleine Stowe, Ryan Philipppe, Dennis Quaid, és végül, de nem
utolsósorban Angelina Jolie, élete talán legszerethetőbb és legbájosabb
alakításában.
17 év elteltével is ajánlott film, abszolút időtálló.
Kapcsolódó ajánlók
A cikk utoljára frissítve: 2015.08.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|