Filmajánlók 26.

Thor: Ragnarök

fantasy

Raf ajánlója
Ha van az MCU-ban Thornál jobban elhanyagolt karakter "a" nagyok közül, akkor az Hulk. Igaz, a zöld csávó "csak" egy filmet kapott (na jó, nem is - kettőt, de csak a második kánon igazából ha jól tudom; bár ha azt nézem, hogy mindkét filmben más játszotta Bruce Bannert; na meg az, hogy mindkettejüket lecserélték Mar Ruffalora...) - bezzeg Thor már harmadszorra kap esélyt, hogy bevételt termeljen.
Elnézve a filmet erre minden esély megvan.
Mert végre egy olyan filmet kapott, amire még a megnézése után két nappal is emlékezni fogsz. Hiszen ki emlékszik már arra, hogy Kat Dennings benne volt az előző kettőben? Vagy, hogy jöttek az első részben az űrelfek és ennek köszönhetően elvette a fater Donald Blake-ünktől a kalapácsot és vissza sem szerezhette míg meg nem halt. vagy mi. Na és az, hogy Hókáj (született Sólyomszem és az azóta szintén elhúnyt és feltámadott Coulson ügynök itt debütált az MCU-ban? Ki a fene emlékszik már erre, nem igaz? Jajj, ne bólogass, tudom, hogy csak RÉMLIK, mert most olvastad.
Emlékszem, mikor először olvastam, hogy Tótágas Waititi kapta a rendezői széket, instant vigyorra szaladt a szám, hiszen láttam a What we do in the shadows-t (majd egy évvel később a Hunt for the wilderpeople-t). Mint az köztudott, a wwdits műfajában (mockumentary) minden bizonnyal a legjobb. Nem én mondom. vagyis nem csak én mondom. És akkor ugye még a Vademberek hajszája (végre egy normális cím!) sem semmi, igaz, az inább egy flúgos, szívbemarkoló road movie, nem egy kamu doku VÁMPÍROKRÓL (btw, elvileg készül a "folytatása"/spin offja a vérfakasokkal - remélem hamar elkészül).
Na, ez a flúgos új-zélandi - tényleg, ha már itt tartunk! Mit adtak nekünk az új-zélandiak? Mármint Karl Urban-en kívül? Esetleg Russel Crowe-n kívül (feltéve ha ő achievement és nem flaw)? Mondjuk a korai Peter Jackson-t, aki még nem mindenféle baktató félszerzetekeről készített vagy 120 órányi baktatós hómvideót, hanem IGAZI filmeket csinált: Hullajó, Bad Taste - és minden idők egyik (ha nem A) legdurvább bábfilmje, a Meet the Feebles. Aztán Péterünk is DURVÁN elkurvult és mennyiségi iparos lett.
Hol is tartottam? Ja igen, Tikitaka Wakaróka nagyot alkotott előző két nagy játékfilmjével, meg szerepelt a Ződpilácsban is (erre sem emlékeztél, mi?! hehe, nyugi, erre én sem), aztán megkapta a hányatott sorsú, mostohaunokatsó újabb kalandjait. Nem tudom mennyire igaz, hogy a párbeszédek 80%-át rögtönözték, de kit is érdekel, ha kamu is?
Mert ez a film, hát, hogy is mondjam, eléggé jó lett. Mondanám, hogy felült a GotG-vonatra, de szerintem max az "űrben megyünk és viccesek vagyunk meg színesek" van meg mindkét (majdnem azt írtam frencsájzban) szériában; úgy en bloc különbözik a két (három) film.
Mert mit láthatunk? Azt, hogy a legpátoszosabb szituációt is elmismásolják egy olyan poénnal, amire számithattál, AZTÁN mégis váratlanul ér és röhögsz teli szájjal, szétköpködve a kukoricát az egész teremben a többi néző "örömére".
Mert poénban nincsen szünet, nincsen leállás - pedig van dráma (poénnal fűszerezve), mégis úgy működik, ahogy eddig egyszer sem. Aztán ott van még a zene. Azt is jól eltalálták (bár nem olyan szinten és hype-pal, mint az MCU-s űroperánál).
Persze midnig van ugye a hab a tortán, a habon meg koktélcseresznye. Jelen esetben a hab a kameók, a cseresznye meg maga Tarka Wafankuló - egyrészt utalások, másrészt az egyik mellékszereplő hangját is ő adja.
Számomra amúgy a legnagyobb negatívuma a filmnek pont az volt, hogy ANNYIRA sok poén volt, hogy mindig jött egy nagyobb, jobb, keményebb, hogy szerintem az ötödére sem emlékszem, pedig! Bár csak ennyi negatívum lenne manapság a filmekben!

Kapcsolódó ajánlók

A Galaxis őrzői

A Galaxis őrzői 2

Trónok harca első és második évad

fantasy

Wolkens ajánlója
Még évekkel ezelőtt találtam a baloldali képet a neten: "Robot kalózok dinoszauruszokon lovagoló zombi nindzsák ellen - És tudod, hogy többé semmilyen másik film nem fogja felkelteni az érdeklődésedet. SOHA."
Na, a Trónok harca valami ilyesmi, minden értelemben. :-)
Időnként vannak olyan filmek, amikről úgy érzed, kimaxolták a műfajt vagy a műfaj egy adott szeletét. A Harry Potter széria kihozta, amit a varázslós gyermekmesékből lehetett, az Alkonyat filmek a vámpíros-vérfarkasos rózsaszín szerelmes tinifilm kategória (kétes dicsőségű) urai, a Bíborhegy a gótikus horror csúcsán tanyázik... a Trónok harca pedig a klasszikus sötét fantasy stílus elsőrangú képviselője. Tegyük hozzá, egyidejűleg az ölős-dugós kategóriáé is. :-)
Azt el kell mondanom, nem olvastam a sorozat alapjául szolgáló könyveket, így nem tudom megmondani, hogy a forgatókönyv mennyire az alapmű érdeme, és mennyire a filmeseké, akik képernyőre vitték. De az biztos, hogy az első két évadban egy rossz szót sem lehet rá mondani. Kifejezetten élvezetesek, nagyon jól megírtak a párbeszédek, egymást váltja a cinizmus, a humor és a helyenként meglepően mély filozófia. Folyamatos a feszültség, a Vastrónért küzdő felek erőviszonyai annyira patikamérleg pontossággal ki vannak egyensúlyozva, hogy bármilyen esemény megváltoztatja őket, így aztán különösen izgalmasak a fordulatok, és nincs belőlük hiány. A karakterek rendkívül kidolgozottak, a motivációik részben nyilvánvalóak, részben teljesen rejtélyesek, jellemük a sziklaszilárd nemestől a végtelenül aljas módon számítóig változik, és az utóbbiak vannak többségben.
Főszereplők halnak meg egyik pillanatról a másikra, hogy aztán újak tűnjenek fel. Olyan mellékszereplők bukkannak fel váratlanul a semmiből, akiknek a háttértörténete önmagában elég lenne egy kétórás mozifilmhez. És mindenki harcol a hatalomért, nyílt és kevésbé nyílt módon, a maga szintjén. Ez a politikai játszma egy hatalmas üstben fortyogó bűzös kotyvalék, amiben az egyes hozzávalók külön-külön is olyan mérgezettek, mint Hófehérke almája.
De hiába bűzös, mint a teveürülékből sodort cigaretta, ez a sorozat egy azonnali függőséget okozó kábítószer. A remek színészi játék (a gyerekektől az aggastyánokig mindenki tökéletes választás és hiteles a szerepében) eredményeként akár szeretjük, akár gyűlöljük az egyes szereplőket, mindig tudni szeretnénk, mi lesz a sorsuk a jövőben. Jelentem, sorozatfüggő lettem: mind az első, mind a második évad nézésekor volt olyan alkalom, hogy négy epizódot sikerült végigizgulni egyben, az pedig három és fél óra.
A teljesség kedvéért tegyük hozzá: nem való mindenkinek. A látványvilág szépen kidolgozott, ami tök frankó, amikor a gótikus helyszínekben gyönyörködik az ember, de hasonlóan fotografikus a lefejezések, kibelezések, végtaglevágások, és ne köntörfalazzunk, a helyenként igencsak durva szex megjelenítése is. Érzékeny lelkületűeknek elég hamar túl sok lehet az erőszakból. Szerencsére engem horror- és fantasy-rajongóként ezek nem zavarnak, ráadásul így, hogy most jön ki a 8. évad, elég sokáig el vagyok látva néznivalóval. Nem véletlenül álltam ellen éveken keresztül a kísértésnek, hogy belefogjak, valahol sejtettem, hogy be fog szippantani ez a világ. De ettől függetlenül mindenképpen köszönettel tartozom a kedves noszogatásért, hogy "mikor lesz végre Trónok harca filmajánló?". :-) Örülök, hogy végül beadtam a derekam. :-)

Kapcsolódó ajánlók

Alkonyat	Alkonyat - Hajnalhasadás 1.	Alkonyat - Hajnalhasadás 2.
Alkonyat - Napfogyatkozás	Alkonyat - Újhold	Bíborhegy
Harry Potter 7/1 vs. A lány, aki a tűzzel játszik	Harry Potter és a félvér herceg	Harry Potter és a Főnix Rendje
Harry Potter és a Tűz Serlege	Trónok harca harmadik és negyedik évad	Trónok harca ötödik és hatodik évad
Trónok harca hetedik évad

Szárnyas fejvadász 2049

sci-fi

Wolkens ajánlója
Annak idején, a villamosmérnöki tanulmányaim során találkoztam a tranzisztor kisjelű működésével. Dióhájban annyi a lényeg, hogy a tranzisztort egy adott üzemállapotba állítva, a bemeneti jel kismértékű változását a kimeneti jel lineárisan, torzítás nélkül követi. A filmet elnézve kijelenthetjük, hogy Ryan Goslingnak jár egy Oscar a Kisjelű Működés kategóriában.
Döbbenetesen minimális mimikával játszik végig, az arcizmai a szerepnek megfelelően - egyetlen elmosolyodást leszámítva (helló, Equilibrium!) - legfeljebb milliméteres kitérést mutatnak a normál állapotukhoz képest, de ami még ennél is döbbenetesebb, az az, hogy ez teljesen elég az aktuális érzelmi állapot hiteles megjelenítéséhez. Az ember sokszor meg sem tudja mondani, hogy a szemöldöke mozdult egy picit az előző jelenethez képest, a szája sarka húzódott arrébb, esetleg az orrlyukai tágultak, de azt pontosan látjuk, milyen érzelmi vihar dúl éppen benne.
Szóval adott egy tökéletes színészi játék, de egy milyen filmben?
Az igazsághoz tartozik, hogy nem vagyok a kultikus eredeti rajongója, sőt, nekem kifejezetten csalódás volt. Az új rész előzetesét sem éreztem kifejezetten meggyőzőnek, a netes kritikák is megosztottak voltak... de gondoltam, egy próbát megérhet. És megér. 160 perces játékidő ide vagy oda, film egy másodpercig sem unalmas, sőt. Magába szippant a világa, a látvány a minimalista jelleg ellenére is nagyon hangulatos, változatos és monumentális. A szereplők bemutatása is visszafogott, de ettől nem kevésbé hihetőek a karakterek. A sztori, az idő jelentős részében kifejezetten lassú tempó ellenére, fenntartja az érdeklődést, és csavarnak sincsen híján. A film (számomra csúcs)jelenete pedig a szerelmi szálhoz kötődik, hatalmas érzelmi tartalom van benne, gyönyörű a kivitelezése, egyszerre bizarr és magával ragadó. Többet nem árulhatok el anélkül, hogy az büntetendő lenne :-), de ha odaérsz a filmben, tudni fogod. Mert az nem kérdés, hogy ezt a mozit is kár lenne kihagyni. :-)

A négyzet

dráma vígjáték

Wolkens ajánlója
A Négyzet alapötlete egész jó, mind a történetet, mind a műfajt tekintve: egy múzeumi kurátor kálváriáján keresztül akar erős társadalomkritikát közvetíteni, egy görbe tükröt tartani úgynevezett civilizált világunk, és azon belül Svédország minden józan határon túltolt politikai korrektsége, individualizmusa és szólásszabadsága elé. És a dolog a – szörnyen hosszú – két és fél órás játékidő nagyjából első 60 percében működik is.
Nagyon jók a karakterek, viccesek a szituációk, az operatőri munka remekül ráerősít a groteszk és szatirikus hangvételre... de egy ponton elkezd kifogyni a szusz. Egymást érik az elvarratlan szálak, a félbemaradt szituációk, és a bár önmagukban jól megcsinált, de a film szempontjából mégis teljes mértékben felesleges jelenetek. Végül a rituális öngyilkosságot akkor követi el a Négyzet, amikor egyszer csak átbillen, és pozitív fordulatként feltüntetve pontosan azt a politikai korrektséget kezdi a néző arcába tolni, aminek a kifigurázásán egy órával előtte még teli szájjal röhögött. És ettől kártyavárként omlik össze az egész: mennyire lehetne hiteles egy film, ami maró gúnnyal kritizálja azokat, akik az elvárásokat a saját gondolataiknál fontosabbnak tartják, aztán egyszer csak megijed, hogy a fejére fognak koppintani, mert kimondta a véleményét?

New York-i afférok

romantikus

Wolkens ajánlója
Thomas nem találja élete célját. Írói karrierje még el sem indult, de máris megfeneklett. Irracionális módon kötődik gyenge idegzetű édesanyjához, miközben vágyainak szépséges tárgya csak barátként tekint rá. Aztán váratlanul feltűnik az életében két új arc: egy furcsa szomszéd, aki egyszerre lesz mentora, pszichológusa és haverja a fiúnak, aztán egy titokzatos, gyönyörű nő, a fiú apjának a szeretője. Thomas élete hirtelen mozgalmassá válik, és a srác elindul végre a felnőtté válás útján...
Igazi őszinte, keserédes komédia a párkapcsolatok sokszínűségéről, amit a hangulata alapján akár Woody Allen is írhatott és rendezhetett volna. A finom érzékkel összerakott forgatókönyv mellett a csúcskategóriás színészi játék emeli magasan az átlag fölé. Jeff Bridges egyszerűen tökéletes a szomszéd szerepében, minden arcrezdülése tele van érzelmekkel, Pierce Brosnan remekül hozza a családtól elhidegült apát, Cynthia Nixon a zakkant anyukát, Kate Beckinsale pedig úgy váltogat a csábító vamp, a melegszívű szerető, a jégcsap keménységű és érzelmi hőmérsékletű démon és a lelkileg sérült, gyenge nő között, hogy csak kapkodjuk a fejünket (tegyük hozzá, egyik szerepben sem sikerül rosszul kinéznie :-)), és az egésznek a középpontjában ott a főszereplőt alakító Callum Turner, aki egy másodpercre sem jön zavarba, hogy mekkora nagyágyúkkal játszik együtt, és hibátlanul mutatja meg Thomas minden egyes külső és belső konfliktusát, vívódását.
Így kell romantikus filmet csinálni.

47 méter mélyen

horror

Wolkens ajánlója
A vízfelszín alatt cápák, a cápák alatt egy ketrec a tenger fenekén, a ketrecben két lánytestvér és két, egyre csökkenő nyomást jelző oxigénpalack: nagyjából ennyit látunk a játékidő háromnegyedében. És mégsem unatkozunk...
Ahogy mondani szokták: nem újítja meg a műfajt. Viszont - kisebb logikai hibáktól eltekintve - elég jól kihozza a karakterekből és a szituációból, ami bennük van, a nézőközönség női tagjaiból meg a székben ugrálást, sikítást, szörnyülködést, szemeltakarást. :-)

Kingsman 2 - Az aranykör

akció vígjáték

Wolkens ajánlója
Milyen lehet egy akcióvígjáték, amiben a plazmaostortól a machetéig minden fegyver előfordul, ahol a világmegmentés kellemetlen velejárója az alkalmi szexuális kapcsolat, láthatunk kiöregedett popsztárt Chuck Norrishoz méltóan verekedni, az amerikai elnök egy címeres seggfej (oké, ebben nagy ötlet nincs :-)), a profi ügynökök pedig a halál küszöbén countryt énekelnek?
Hát zseniális. Egyszerűen zseniális.
A Kingsman 2 méltó folytatása az első résznek, még feljebb csavarja a tempót, a vérfürdőt és a nagyon vaskos humort, egyszerre hibátlan kémfilm és hibátlan kémfilm-paródia. Ügyesen váltogat az őrült, nyilvánvalóan lehetetlen és mégis tökéletesen megkoreografált akció, a vicces párbeszédek és az érzelmes részek között, egy pillanatra sem bicsaklik meg. Kifejezetten viccesen hasznosítja újra az első rész ikonikus jeleneteit, Julianne Moore alakításában pedig legalább annyira eredeti és szórakoztató főgonoszt kapunk, mint az előzőben Samuel L. Jackson volt, pedig ő aztán magasra tette a lécet. Mellékszereplőként meg akkora arcok parádéznak, mint Jeff Bridges meg Hale Berry, és egye fene, írjuk ide Channing Tatum-ot is. :-)
Aki nem látta az elsőt, az sürgősen pótolja, aztán szaladjon megnézni ezt - angol eredetiben!

Raf ajánlója
Röviden: filmnek jó, folytatásnak sokkal kevésbé.
Hosszabban:
Julianne Moore nagyon jó. Nagyon jó, karakteres gonosz. Igen, a többiek is elég jók (jó, hát Mark Strong mindig is kegyetlen jó - hacsak a Magyar Időket olvasná fel, azért is Aranyglóbusz jelölést érdemelhetne!), de mégis, folytatásként szerintem egy elbaltázott alkotás - bár különálló filmként még OK lehetne. De sajnos nem az. Túl blőd, túl komolytalan miközben azért helyenként eléggé komolyan veszi magát.
Próbálj elvonatkoztatni az előző résztől és még szórakozhatsz jól.

Kapcsolódó ajánlók

Kingsman - A titkos szolgálat

Újra otthon

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
Reese Witherspoon leginkább romantikus vígjátékokból ismert (bár a többi szerepében sem rossz, mint mondjuk a Vadon című darabban), és ezúttal sincs ez másként. Ebben a filmben egy kétgyerekes, válófélben levő anyukát játszik, aki épp most próbál talpra állni a szakítás után. A helyzetet nehezíti, hogy berobban az életébe és a házába három lelkes, fiatal (kisebb-nagyobb mértékben szívtipró :-)) srác, akik filmesként akarnak karriert csinálni, és pillanatok alatt fenekestül felforgatják az ő meg lányai életét.
Előre nem látható fordulatra nyilván ne számítsunk, kimagasló színészi teljesítményekre sem, kivéve egyet: az igazi élményt ezúttal nem a szőke színésznő, hanem az elkényelmesedett (ex)férjet masszív öniróniával, ugyanakkor vígjátékhoz képest meglepően hitelesen és őszintén megjelenítő Michael Sheen játéka adja.
Olyan ez a mozi, mint a napfény szeptemberben: igazi ereje nincs, de azért kellemesen melengető.

Kapcsolódó ajánlók

Vadon

Pókember - Hazatérés

akció fantasy

Wolkens ajánlója
A címben a hazatérés szó kettős értelmű: az USA-ban a "homecoming" az őszi középiskolai szezon egy, az érettségi bálra (távolról) hasonlító eseményét jelenti, és a történet tekintetében mindkét értelmezésnek jelentősége van.
A fiatal Pókember, alias Peter Parker (Tom Holland hibátlan a szerepben) leghőbb vágya, hogy csatlakozzon a Bosszúállók csapatához, akik persze egy idegesítő kis mitugrásznál többet nem látnak benne. Ez csak még jobban feltüzeli benne a bizonyítási vágyat, így keveredik a Keselyű (Michael Keaton) és csapata nyomába, akik földönkívüli technológia újrahasznosításával gyártanak nagyon is földi életek kioltására alkalmas fegyvereket.
A film értelemszerűen a Marvel Bosszúállók univerzumához kapcsolódik, de szerencsére a fókuszt nem az (egyébként látványosan megcsinált) akciójelenetekre helyezi, hanem a főhős személyiségfejlődésére, drámájára, a magánéleti áldozatokra, amiket kénytelen szuperhősként meghozni, így a történetet nem érezzük egy kiüresedett, megalomán, túltolt robbantássorozatnak.
Bónusz érdekesség: a 2018-as Spider-Man videójátékban Pókember mozgása teljesen hasonló a filmbelihez, és a kettő egyéb pontokon is kapcsolódik.

Raf ajánlója
Hosszas küszködés és hatalamas kapufák, kihagyott ziccerek után a Csodálatos Pókember (vagyis, igazából jelen esetben Póktini) visszakerült a Sonytól a Disney kebelére (ezek a tinik, mi?!) - és ez egyelőre a legjobb, ami történhetett a karakterrel.
Hiszen láttuk már szegényt "emós" balfékként, pókemberes csengőhangos nem is tudom miként - és most itt a tényleg fiatal (és annak kinéző) srác. A kiskölök, aki segített Vasembernek a reptéren, visszatér az iskolába és próbálja a mindennapokat kombinálni a bűmüldözéssel - több-kevesebb sikerrel. De aztán feltűnik egy csitauri fegyverekkel kereskedő fickó és Péter élete teljesen felborul.
Mit lehet mondani erről a filmról azon kívül, hogy ez már a hatodik(!), a harmadik(!) Parker Péterrel tizenöt(!!!!!!!!) éven belül. De szerintem az egyik legjobb (ha nem a(?)).
Szerencsére nem csípi meg harmadszor is a pók Péterünket, nem kell szerencsétlen Uncle Ben's rizsának meghalnia, már megvannak a képességek (bár mintha nem lenne pókösztön!!! :-O ). A történet jó (sőt, a film csavarja nem csak engem lepett meg, a hangok alapján a többi néző nem kis részét), természetesen a trükkökre sem lehet panasz, a goni sem rossz (és ráadásul rohadt önironikus :-D ), Tony Szark is benne van, mint egyfajta pótapa - és a két utójelenet... Hát, na.
Összességében egy jó kis "coming-of-age" mozi (van erre magyar kifejezés? Ha igen, ne habozzatok megosztani velem! THX) jó színészekkel - és ami fontos, nem szerves része az MCU-nak, ha nem látod csak az élméynt veszíted el, a fonalat nem.

Szerelmes SMS

romantikus

Wolkens ajánlója
Karoline Herfurth vörös hajával, zöld szemével és szeplőivel ideális választás szerelmesfilmek főszerepére. És bár a németekről pont nem gondolnánk, hogy jó romantikus vígjátékot tudnak csinálni, a két Fák jú, tanár úr után itt az újabb bizonyíték, hogy pedig de. És ezt még ő is rendezte, és abban sem vallott csődöt.
Clara gyerekképregény-rajzoló, de minden ihletét elvesztette, mikor meghalt a vőlegénye. Azóta visszavonultan éldegél gyászával, míg azt a tanácsot nem kapja, hogy próbáljon beszélni az elhunythoz, hátha az segít a feldolgozásban. A lány pedig elkezd üzeneteket küldeni egy rég kikapcsoltnak hitt mobilszámra... csakhogy azt számot éppen most kapta meg Mark, a jóképű sportújságíró (Friedrich Mücke), aki persze elkezd nyomozni, hogy kiderítse, kitől is jönnek a rejtélyes üzenetek.
Aki nem találja ki, mi lesz a történet vége, az üljön le, egyes. :-) A film viszont 10-ből legalább 9 pont, mert azon kívül, hogy lehet itt-ott logikátlanságokat reklamálni a történetben, nagyjából semmi hibája nincs. Remek a soundtrack, nagyon jól kitalált és eljátszott mellékszereplők színesítik a képet (Katja Riemann itt is ugyanabban a hibátlanul önironikus stílusban játszik, mint az említett filmekben). Tökéletes nyáresti kikapcsolódás.

Kapcsolódó ajánlók

Fák Jú, Tanár Úr!

Baywatch

akció vígjáték

Wolkens ajánlója
Ragozhatnám hosszan, de minek: a Baywatch minden előzetes negatív híreszteléssel meg fikázós kritikával szemben abszolút nézhető, szórakoztató, könnyed nyári krimi-vígjáték.
Angol eredetiben, felirat nélkül is nyugodtan bevállalható.

Raf ajánlója
Mennyire sok értelme van egy kilencvenes években futott (igen, tudom, hogy '89-2001) limonádé sorozatot rebootolni (magyar szakszó: újracsizmázni)? Azt, ami amikor futott, sem volt kimondottan elismert, a nézők is inkább a látvány (óceán, félmeztelen férfiak/fürdőruhás nők) miatt nézte, nem igazán a történetért. Mennyire van értelme úgy, hogy a rendező egy iparos akinek a leghíresebb rendezései a Förtelmes főnökök és a Személyiségtolvaj, az írók között pedig olyan Ászokat találunk, mint a Hupikék törpikék (fun fact: egyes számban Hupike törpe) 1-2 írói?
A válaszom nem lesz egyértelmű - , mert a film maga nem kimondottan jó; hordozza magán a klasszikus 2000 utáni "gusztustalan vígjáték" védjegyeit (farok szorul két deszka közé, hullaházas jelenet stb.), viszont sok szempontból meg érződik, hogy vastyúk szeget talál, mert nagyon jól kifigurázza az eredeti sorozatot, gúnyt űz belőle és bele is rúg, nagyokat. De aztán ott van sokszor a túlzásba vitt mutogatás (például: van egy eszköz, amivel el akar az egyik hős lopni valamit; a szerkezetet JÓL megmutatják, hogyan működik, aztán elmegy a szerkezettel a lopás helyszínére, ott alaposan elidőzik a kamera az ellopandó dolgon, megtörténik a lopás majd a kamera újfent rázoomol az üres helyre - és ez nem egyszer, többször megtörténik! Igen, a narrálásra szokták mondani, hogy "show, don't tell" de ez itt a négylábú hátas másik oldala). Persze a running gagek sem rosszak, főleg amik a szériát gúnyolják.
Nem fogok hazudni, nem jó film, de ez az a fajta nem jó film, amiben lett volna (sőt, helyenként van is) potenciál, de ha a gusztustalan/ordenáré részeknél a mély szekundesz szégyenen túl tudsz lépni, akkor még akár jól is szórakozhatsz.

Kapcsolódó ajánlók

Förtelmes főnökök

Baby driver (Nyomd, bébi, nyomd!)

akció

Wolkens ajánlója
Egyik régi főnökömnek volt egy hasonlata, miszerint a feltörekvő vállalkozók sokszor olyanok, mint a zsonglőrök: egyre újabb üzleteket vállalnak be, egyre újabb területeket próbálnak meghódítani, ahogy a zsonglőrök is próbálnak egyre több tányért a levegőben tartani. Aztán ez vagy sikerül, vagy nem.
Edgar Wright (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Scott Pilgrim a világ ellen) ezúttal is megmutatja, hogy író-rendezőként mesteri zsonglőr. Bekapcsol a közel két órás zúzós soundtrack és jöhet a mutatvány. Első tányér: autós üldözések. Második: krimi. Harmadik: családi dráma. Negyedik: rózsaszínűen romantikus szerelmesfilm. Ötödik: Bonnie és Clyde. És csak jönnek és jönnek az új tányérok, úgy röpködnek, hogy a szemed káprázik, de egyik sem esik le.
Volt szerencsém angol eredetiben felirat nélkül, majd magyar szinkronnal is megnézni a filmet. Sajnálatos, hogy nem készült feliratos verzió, mert az OV azért tartogat kihívásokat. Jamie Foxx feka gettódumájának talán az ötödét lehet elcsípni, és Ansel Elgort is rendesen szűri a szavakat a foga között. Azért a szóviccek többsége így is érthető, de a magyar szinkron persze nem mindenhol tudja lekövetni. Ezzel együtt erős felsőfokú angol nyelvtudás hiányában érdemes inkább a magyar nyelvű változatra lőni.

Kapcsolódó ajánlók

Vaskabátok

A múmia (2017)

fantasy

Wolkens ajánlója
Szóval az a helyzet, hogy minden fújolás és negatív kritika ellenére a Múmia nem rossz. Mondjuk igazán jónak sem jó :-), de azért kellően szórakoztató. Sofia Boutella kitesz magáért a címszerepben. Bár nem egy igazi szépség, minden másodpercben sugárzik belőle a vonzó nőiesség, a finom kecsesség, a féktelen hatalomvágy, a tomboló erőszak és jéghideg kegyetlenség sajátos elegye - tökéletes főgonosz*. Ha másért nem feltétlenül is, őmiatta érdemes a filmet megnézni, és szerencsére elég sok időt tölt a vásznon. Tom Cruise játéka szódával elmegy, Russel Crowe legalább élvezi, amit csinál, Annabelle Wallis viszont olyan halovány, hogy teljesen hiteltelenné teszi az amúgy sem működő szerelmi szálat.
A forgatókönyvírók sem voltak a csúcson, vannak akkora logikai lyukak a történetben, amit még egy istennő által keltett homokvihar sem tud elrejteni, pláne, hogy a CGI csapat sem volt a helyzet magaslatán.
Ez így csak erős közepes. És megint idegesítő, hogy nem kellett volna sokkal több a jóhoz, és nem kellett volna megugorhatatlanul sokkal több a nagyon jóhoz.
* Cara Delevigne, ha megnézné saját alakítását, mint főgonosz a Suicide Squad-ban, meg ezt, és rendelkezne egy mákszemnyi önkritikával, elmenne a mekibe hamburgert sütni. De ugyanez igaz azokra is, akik kiválasztották, mert nem látták meg benne az ordító tehetségtelenséget. És most megint főszerepben jön a Valerian-ban... magyarázza már el nekem valaki, mitől akkora szám ez a halál irritáló, két lábon járó szemöldökreklám.. :-( Ennyire gáz a helyzet Hollywoodban?

Raf ajánlója
Kezdetnek két dolgot szeretnék leszögezni:
1 - az, aki 2017-ben moziverzum építésbe kezd, azt igazából amikor odaáll egy stúdiófőnök elé, arcon kellett volna baszkodni egy méteres, két napig napon aszalt tokhallal. Vagy hatszor.
2 - az, aki engedi, hogy űberspoileres trélereket csináljanak, azt a fenti halas program legalább kétszeresét kell megítélni.
3 - ennyi lassított eszközmeggyújtást én bakker még soha a büdös életben nem láttam!
Amúgy a film teljesen OK. Nem jó, nem rossz, simán csak OK.
Ami nagy pozitívum, hogy Tom Cruise itt is fut (mint oly sok filmjében), itt is magasabb a vele egymagas embereknél (ugye milyen érdekes, hogy az életben öt centi a filmben egy fej különbség?!), de legalább nem emberfeletti, hanem jópárszor helybenhagyják, nem ő a legélesebb kés a fiókban, svindler is - nem is áll rosszul Mr Csáléfognak ez a karakter!
ui.: Maradjunk annyiban, hogy a DC első moziverzum építési kísérleténél jobban sült el (bár számomra tele volt egetverő baromságokkal néha), de pölö Marvel fézegy gyengébb filmjeinél nem jobb. Na jó, talán a torkettőnél. Nem. Gyengébb.
ui2.: Egy elméleti kérdés: ha fogok egy fanyelű fejszét és belevágom egy biztosítószekrénybe - akkor miért is halok meg?
5,43/10

Wonder Woman

fantasy

Wolkens ajánlója
Meglehetően kettős véleményem van a filmről.
Nagyon hosszú, de nem érződik annak.
Tetszett, de nem biztos, hogy még egyszer meg akarom nézni.
Nem egységes a hangvétele és a stílusa, mégsem esik szét.
Vannak lenyűgözően látványos és vannak kifejezetten bénán megvalósított részei.
Chris Pine hol tökéleteset alakít, hogy olyan arckifejezésekkel próbál érzelmeket közvetíteni, mintha hasgörcsei lennének.
Az egyetlen, ami maradéktalanul pozitív a filmben, az a címszereplő Gal Gadot játéka. A naiv kislányt ért érzelmi sokkot ugyanúgy hitelesen ábrázolja, mint a pasi közelségétől zavarba jött nőt, a háború borzalmai okozta kétségbeesést vagy a világot megmentő amazon rendíthetetlen elszántságát. A mosolya pedig a legszívmelengetőbb, legőszintébb, legszebb mosoly, amit mostanában mozivásznon láttunk.

Alien: Covenant

sci-fi horror

Wolkens ajánlója
A múltkor a Szépség és a szörnyeteg élőszereplős verzióját röviden a "felesleges" szóval jellemeztem. Az A:C esetében ez az egy szó a "látszólag".
Látszólag van forgatókönyve, de tele van sínivaló hibákkal az első perctől az utolsóig. Már az űrhajót katasztrofálisan károsító neutrínó-viharnál tikkelt a szemem (lásd Wikipedia "neutrínó" szócikk első bekezdés, bakker, csak ennyit kellett volna elolvasni), aztán a végén az "öt másodperce még tíztonnás teherautókat fújkált a szél, most meg olyan szélcsend van, hogy lebegnek a folyadékcseppek a levegőben" résznél már komoly arcidegrángásokkal küzdöttem. És akkor még csak az alapvető bakikról beszéltünk.
Látszólag vannak pozitív hősök a filmben, de a HR-est, aki a legénységet válogatta, páros lábbal kellene kirúgni. Melyik az a cég, amelyik rábízna egy, a galaxison átívelő, csillió dolláros, civilizációteremtő küldetést tizenöt lúzerre, akik a hangszalagjaikon kívül semmi mást nem képesek használni? Sem az agyukat, sem a fegyvereiket, végülis miért lenne bármelyikre is szükség? A stressztűrésük annyira zéró, hogy valószínűleg egy békésen kérődző tehén láttán is sikítva menekülnének.
Látszólag vannak benne xenomorfok (a sorozatot nem ismerő ovisok kedvéért: csúnya szörnyek :-)), de azok nem azok. Nem.
Látszólag van benne szexjelenet, de az sem az.
Az egyetlen, aki nem látszólag van ebben a filmben, az Michael Fassbender. Ez a fickó tud játszani, és ki is hozza a maximumot a (dupla) szerepéből, toronymagasan a többiek szintje fölött alakítva. Valamilyen érthetetlen okból előszeretettel vesztegeti a tehetségét ilyen és ehhez hasonló gagyi mozikra. Kár.

Raf ajánlója
Röviden: a Prométely tökéletes folytatása. :-P

Raf ajánlója
Igen. Tudom, hogy satu hülye vagyok, hogy megnéztem.
Igen, tudom. Nem kell minden egyes alkalommal a szemembe vágni.
Tudvalévő, hogy azért tizes skálán legalább kettes alien-rajongó vagyok (Wolkens kommentje: csak hogy tudjátok: kettesnél még az alienes tetkóinak a száma is nagyobb :-D ) : akárhonnan nézzük, Hans Rudolf Gieger és a többiek közös teremtménye (de az apja, kitalálója és az oroszlánrész mégis csak Rudié!) félelmetes, egyedi, szexi, könyörtelen, stb.
Azt is tudjuk, hogy annó, réges-régen egy kezdő rendező megcsinálta minden idők egyik legjobb tu-fa-horrorját (lásd még: űrkamionosok és a halál), lett pár folytatása, spin-offja - és most már két prequel-je is.
Emlékszem a moziban az arcomat vakartam a Prométely előadása alatt, mert nem elég, hogy egy teherhajónyi plot hole van a filmben, de a komplett legénység:
a - full alkamatlan, életképtelen elmeroggyant
b - név nélküli áldozat volt
c - a kettő kombinációja.
Mintha a mélyűri utazás feltétel a teljes alkatlanság lett volna (jó, tudom, film, de akkor is).
Én azt hittem nem lehet alúlmúlni azt a filmet ilyen szempontból.
SPOILER ALERT Lehetett. SOSEM hittem volna, de lehetett. (v.ö.: arccal földön fekvő ember képes-e pofára esni? Igen.)
Na, visszatérve a Promételykatasztrófára, úgy volt eredetileg, hogy annak jön folytatása, de hallgatva a kritikákra, fanokra, inkább az alienek felé mentek el - bár ne tették volna!
Most már késő sírni, a film elkészült és elfoglalta az őt megillető helyét a pöcegödör mélyén.
Miről is van itt kérem nagyba szó?
Adott egy hipermodern űrhajó (halló, 17 évvel vagyunk a Nostromo előtt!), amin egy maréknyi legénység (házaspár mind) és 2k+ hibernált terapeuta, izé, telepes van, egy szebb jövő reményében tartanak az Origae6 felé, mert az egy lakható(nak tűnő) bolygó, letelepedésre alkalmas(nak tűnik).
Persze, nem megy az olyan könnyen faluhelyen, s egy neutrínókitörés (RLY?!?!?!) miatt fel kel ébreszteni a legénységet, mivel kicsit megrongálódik a hajó, meghal a kapitány; az egyik szerelő hall egy dallamot s kis megbeszélés után úgy döntenek, hogy nem folytatják az útjukat, hanem leszállnak a közelben lévő bolygón AMIT MÉG SOHA NEM IS LÁTTAK ELŐTTE.
Leszállnak, megfertőződnek, elhalálozódnak, kevesen túlélnek, vége.
Röviden.
Innentől fogva spoileres leszek, tehát csak az olvassa tovább, aki vagy látta a filmet vagy le se törődik vele.
Ha még valaki olvassa...
Na kérem.
Én elég régóta mondom, hogy szegény Ridley Scott öregkorára megzápult agyilag. Ez a film IS tökéletes példa (with all due respect természetesen, mert azért vannak elévülhetetlen érdemei!).
Mert mit kapunk?
A lore tökéletes, nekifutásból arconrúgását MEGINT és MÉG hülyébb legénységet, mint ami az előző részben volt. Na meg a szokásos Lucas-féle "régebben minden modernebb volt"-ot.
BUT WAIT! THERE'S MOAR!
Ugyanis kapunk az arcunkba még a film első felében egy komplett Alien-soundtracket (nem hülyéskedek, komolyan más nem szól sokáig, mint a Nyolcadik utas elején szóló nyomasztó zene - btw, próbálták a főcímet is olyanra venni, mint az első filmben - csak ugye az egy szó felépítése "kicsit hatásosabb, mint két sor szöveg), komplett újraforgatott jeleneteket (lásd még temetés, űrhajó bemutatása belülről) - de nem ám csak az első, még a második részből is van benne egy újraforgatott jelenet (a leszállóegység landolása). Semmi homidzs, vagy bármi. Nem. Szolgai másolás.
És ha nem lenne ez elég, ott vannak a film égbekiáltó hülyeségei, a teljesség igénye nélkül:
- éppen nyerik ki Tennessee sisakjából az adatokat, egy csodás holoasztalon mindenféle szép 3D-s mindent látuk, de mire megtalálja ANYA a jel forrását, azt csakis mindenkitől távol, egy tablet méretű kijelzőre lehet csak kitenni, hogy a drámai hatás kedvéért mindenkinek oda kelljen fordulni
- természetesen az elmaradhatatlan "ismeretlen bolygóra szkafander nélkül lépünk ki, mert csak" is megvan
- amikor megtalálják a "búzát" (lásd még alkar hosszúságú kalászok öklömnyi magokkal) és ehangzik a film mondata: "this is wheat. Trust me, i know wheat."
- hajnövesztő android
- az első áldozatot eskü nem is láttam a filmben még addig a percig, amíg el nem kezd haldokolni
- NA ÉS B+ az első neomorph kikelése! Mert ugyanabbana vértócsában elessen két ember egymás után, aztán még a bokájára is csukja MAJD még közvetlen közelről elvéti a célt ÉS felrobbantja a siklót magával együtt... NICELY DONE
- jön a neomorph, mindenki lövi, nem lesz baja de megöl valakit - DE KIT?!
- ne menj messze - és a zsidó néni sikolyát senki sem hallja.
- a fuvolás rész: "watch me, i'll do the fingering!" Ez volt a film esszenciája. És innentől fogva lesz is az összesé. EVER.
- újdonsült kapitányunk lelövi három(!!) lövésből a falfehér szörnyet, majd követi az akkor már szemmel láthatóan goni androidot a pincébe MAJD annak unszolására BELE IS NÉZ A TOJÁSBA
- a nagy csavar, a két android kicserélése - fél perc alatt ruha KICSERÉLÉS és kézlevágás, bekötözés
- arra már nem is merek mit mondani, hogy egy hajtómű csóvája csak megszikráztatja az alienünket, nem megsüti
- a fél perces life-cycle is megérne egy misét (petézés petézés nélkül még inkább)
Összességében ez egy drága celluloidmocsok - de nem az a fajta, amit előveszel évente és röhögve nézed (szeva Boondock Saints! Mizu? Lesz harmadik részed?), hanem az a fajta, aminek el kellett volna pusztulnia a "development hell"-ben. De nem, lesz még. Az őrült vén csóka nem adja fel. Nem, basszus. Mert az akaraterő hülyeségel párosulva láthatjuk mire képes.
Közben meg Szigorú Wíver, Neill Blomkamp és Michael Biehn a kandallónál ülnek és azon gondolkodnak, miért is nem kapták meg a vén fasz miatt az esélyüket...
Ennél nem lehetett volna rosszabb film.
AZ FIX.

Kapcsolódó ajánlók

A bolygó neve: Halál (Aliens)

A nyolcadik utas a Halál (Alien) (felújított változat)

A szépség és a szörnyeteg (2017)

A Galaxis őrzői 2

sci-fi fantasy

Wolkens ajánlója
Én vagyok Groot. ;-)
Tudom, most utáltok... :-)

Raf ajánlója
Emlékszem, mikor megjelentek a hírek, hogy egy beszélő kukapanda meg egy sétáló és beszélő fa lesznek az egyik Phase 2 MCU-film főszereplői, mindenki nézett nagyokat, csak a kevés kiválasztott tudta, kikről van szó (ne, ne csinálj úgy, mintha ismerted volna őket előtte; a kigúglizás nem az).
Aztán Csillag-Úrék jöttek, láttak és győztek.
Aztán 3 évvel később (filmkorban 3(!!!!) hónap) visszatértek és még jobban győztek meg még sokkal jobban láttak.
Ha még nem láttad volna, most azonnal rohanj megnézni - ha nem ismered az MCU-t (van ilyen ember egyáltalán????), akkor is érthető, értékelhető.
Szerintem a mai napig bezárólag a legjobb MCU-mozik egyike. :-)
U.i.: All hail Mary Fucking Poppins!

Arthur király – a kard legendája

fantasy

Wolkens ajánlója
Ha Guy Ritchie nevét meghalljuk, akkor rögtön a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső meg a Blöff ugrik be. Esetleg még egy-két további cím, de a rendező neve elválaszthatatlan a kisstílű gengszterek világában zajló, keresztül-kasul összefonódó cselekményszálak szövevényéből csomózott akcióvígjátékoktól. Ez az ő műfaja.
Erre odaadják neki a legősibb angol legenda epikus fantasy-változatának a megrendezését? Hát normálisak ezek?
Nem tudom. De tizenkilencre a legjobb lapot húzták, mert az Arthur király olyan elsöprő erejű, monumentális, szájtátósan látványos, magával ragadó mozi lett, hogy az párját ritkítja. A képi világ a 300-at idézi elég sűrűn, de Ritchie attól sem jön zavarba, hogy kedvenc gengszterfilmes stíluselemeit használja a filmben - és milyen jól! Lassítások, oda-vissza ugrálások az időben, remekül megírt szövegek: a darab az első percben feldübörög és két óráig még csak nem is lassít.
Arthur személyiségfejlődése, és ennek szó szerinti megkoronázásaként trónra lépése önmagában is remek fantasy téma, de mindez egyik oldalról természetfeletti elemekkel kiegészítve, másik oldalról - hogy ne áruljak el túl sokat, maradjunk annyiban, hogy - Arthurt nem a szokásos módon felépítve végig vasmarokkal fogja a néző érdeklődését. Charlie Hunnam pedig tökéletes választás a nagy király formabontó ábrázolásához. A gonosz nagybáty szerepében Jude Law - elsőre szokatlan karakter a színész szépfiús szerepeihez képest, de működik. Külön tetszett máguslányként a teljesen ismeretlen Astrid Berges-Frisbey; végzetes hiba lett volna egy bögyös-vörös bombanőt választani, ő a sovány alkatával és erős arccsontozatával végre nem a sztereotip lengén öltözött amazon (mondtam már, hogy alapvetően semmi bajom a sztereotípiákkal? ;-)).
A látvány meg... szóval csak annyit mondanék, mikor Arthur először "kapcsol legyőzhetetlen üzemmódba" a legendás kardot, az Excaliburt forgatva, az a jelenet mindent visz, beleborzongtam. Akciójáték-rajongók oda lesznek érte, de még anélkül is állat a padlóra ejtős, pedig az első perctől az utolsóig egyébként is a helyén van minden a filmben.
Szóval mi a végső pontszám? Hát 9,5. Hogy miért? Mert 10 pont majd a vágatlan, patakvér, 18+ besorolású rendezői változat lesz. :-)

Vén rókák

krimi vígjáték

Wolkens ajánlója
Kisemmizett kisnyugdíjasok bankot rabolnak – nem egy hétköznapi filmötlet. Ha még hozzátesszük, hogy a címszerepekben Michael Caine, Morgan Freeman és Alan Arkin próbálják visszaszerezni jogosnak ítélt dollárjaikat, akkor már sejthetjük, hogy igazi hangulatjavító vígjáték vár ránk. A happy end természetesen kötelező, de aki nem jön rá erre magától, az meg is érdemli. :-) Igazi jutalomjáték a nagy öregeknek, de lazasága ellenére csavarnak sincsen híján: ahogy a három vén róka megszervezi magának az atombiztos alibit, az még egy komoly kriminek is becsületére válna.

Érkezés

sci-fi

Wolkens ajánlója
Azt gondoljuk, sokkal könnyebb úgy döntést hozni, ha tudjuk a következményeket. De ha tudjuk a következményeket, akkor van döntésünk egyáltalán vagy előre meg van írva a sorsunk? És különben is, mi volt előbb, a döntés vagy a következmény? :-)
Ezeket a kérdéseket boncolgatja az Érkezés, a tavalyi év egyik nagyon dicsért sci-fi-je. És ha azt mondom, jogos a dicséret, a 8.0 pont az IMDB-n, meg a 94% a rottentomatoes.com-on, akkor van egyáltalán döntési lehetőséged a megtekintést illetően? ;-)

Rossz anyák

vígjáték

Wolkens ajánlója
Amy (Mila Kunis) 20 évesen lett anya, és 32 éves korára elege is lett a folyamatos rohanásból. Így aztán egy rossz pillanatában szembeszegül a Szülői Munkaközösség ellentmondást nem ismerő elnökével (Christina Applegate), és úgy dönt, innentől rossz anya lesz: bulizik, pasizik, és nem hajlandó tovább kiszolgáló személyzetet játszani. Új barátnőivel, a szabadszájú Carlával, és a férje uralmától rettegő Kikivel karöltve felveszik a kesztyűt, és felemelik a szavukat az erőltetett mintafeleség-mintacsalád-mintagyerek koncepció képmutatásával szemben.
A forgatókönyv nem zavaró mértékű, de határozottan jelen levő naiv idealizmusának köszönhetően természetesen garantált a happy end. :-) Igazi hangulatjavító vígjáték, teljesen mentesen minden gusztustalan poéntól, ellenben remek soundtrackkel.

A cikk utoljára frissítve: 2018.02.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra