heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Autók] [Autóhifi] [Szórakozás] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 21.

Filmek téma
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók
Filmajánlók 01.
Filmajánlók 05.
Filmajánlók 07.
Filmajánlók 17.
Filmajánlók 10.
Filmajánlók 23.
Filmajánlók 16.
Filmajánlók 02.
10 kedvenc film
Filmajánlók 14.
Filmajánlók 26.
Filmajánlók 24.
Filmajánlók 11.
Filmajánlók 15.
Cápás rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 19.
Filmajánlók 08.
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 04.
Filmajánlók 03.
Filmajánlók 13.
Filmajánlók 09.
Filmajánlók 22.
Filmajánlók 12.
Filmajánlók 27.
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló
Filmajánlók 06.
Filmajánlók 25.
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 18.
Prince of Persia rendhagyó filmajánló
Underworld 1-4 elemzés
Filmajánlók 29.
Filmajánlók ábécérendben
Filmajánlók 28.
Filmajánlók 20.

A hangok

Jerry (Ryan Reynolds) egy barátságos, hétköznapi fickó, aki kutyájával és macskájával él otthon. Ez még nem is lenne probléma, de rajtuk kívül szinte csak a pszichoterapeutájával beszélget. Ez még mindig nem annyira vészes, az viszont, hogy állatai válaszolnak is neki, sőt, tanácsokat adnak, már elgondolkodtató.

A probléma gyökerei a srác gyermekkorába nyúlnak vissza, a lelke mélyén rejtegetett sötét titkok elfojtása révén képes egyáltalán létezni, és a világot elviselhetőnek látni. Persze gyógyszert kellene szednie, de ha ezt teszi, többé nem beszélnek az állatai, a környezete a maga rút valójában jelenik meg, így az egyetlen menekülési út az elmebaj, mint állandósult állapot. Aminek következményeként Jerryből időnként előtör a sorozatgyilkos, a hűtőjében meg elkezdenek gyűlni a levágott - és ehhez képest meglehetősen szószátyár - fejek.
A hangok bizarr, ijesztő és helyenként gusztustalan film, de mindeközben mélyen át van itatva fekete humorral. Ryan Reynolds, ha nem is Oscar-díjas a szerepben, de tökéletesen hozza a figurát, annak összes hangulatváltozásával, gyötrődésével, félelmével, kételyével. A női főszerepekben Gemma Arterton és Anna Kendrick jól elvannak (hol is? ;-)), de a szereplők felsorolásakor természetesen nem szabad elfeledkeznünk Bajusz Úrról sem, aki maga Hannibal Lecter reinkarnációja egy vörös macska képében. :-)

Everly

Meglehetősen erőszakos, kis költségvetésű, B kategóriás akciófilm. Nagy pozitívuma, hogy a címszerepben Salma Hayek lenge öltözetben gyilkolássza végig az egészet.
Sajnos ez a film egyetlen pozitívuma.

Bíborhegy

Guillermo del Toro kimaxolta a kísértetházas horror látvány- és hangzásvilágát. A Bíborhegyen álló nemesi kúria a tökéletes helyszín mindenféle borzalomhoz: penészes falak, omladozó korlátok, nyikorgó ajtók, rozsdás gépezetek, a kéményben üvöltő szelek, fekete lepkék és fekete kísértetek... de az igazán félelmetes mégsem ez a suttogó, nyöszörgő, sikoltozó ház, hanem annak lakói.

Jessica Chastain mindenkit lejátszik a vászonról, a Mentőakció bájos űrhajókapitánya után alig lehet ráismerni, keserű, kemény, megátalkodott gonosz, de közben törékeny és sebezhető. Ez az ő filmje, még ha elvileg nem is ő a főszereplő.
Régi stílusú horror mai technikával megvalósítva: a műfaj kedvelőinek igazi gyöngyszem. Azt meg, hogy a forgatókönyvírók képesek voltak a végső könyörtelen leszámolásba egy akkora beszólást beletenni, hogy az egész nézőtér röhög, máig nem hiszem el. :-)

Az utolsó boszorkányvadász

Vin Diesel ezúttal a fantasy műfajában kalandozik, mély hangjához és megjelenéséhez elég jól illik a semmitől sem félő boszorkányvadász karaktere. A sztori minimálisan sem rugaszkodik el a szokásos "a főhősnek meg kell menteni a világot a pusztulástól" sémától, a fordulatok teljesen kiszámíthatóak, ráadásul a befejezés kínosan erőlködve próbál megágyazni a folytatásnak. De legalább a látvány és a soundtrack rendben van, másfél óra laza kikapcsolódás, aztán lehet otthon tolni tovább a Diablo-t vagy valamelyik hasonló ütöm-vágom-amputálom kategóriás videojátékot. :-)

REC4: Apokalipszis

Van valami perverzen erotikus abban, ahogy egy karcsú nő egyszál trikóban, túlpörgetett csónakmotorral a kezében (!) aprítja a zombikat. :-)

Coherence

Bár nem szoktam másokra hivatkozni a filmajánlókban, most kivételt teszek: az általam nagyra tartott geekz blog kritikájának a címét idézném be: "Legyél te is Schrödinger macskája!" Nos, a filmnek ennél tökéletesebb összefoglalása nem létezik. Külön érdekes, hogy amikor először szóba kerül a híres háziállat, akkor azt gondoljuk, már értjük, miért pont ez lett az írás címe. Pedig nem :-), csak az utolsó csavar teszi világossá, hogy mit is jelent ez a mondat.
Geekz kritika a Coherence-ről

Remekül felépített sztori, amiben egy percig sem érdekes, mi is okozza a rejtélyes jelenségeket, csak az, hogy ki hogyan reagál rá, ki hogyan próbálja feldolgozni a felfoghatatlant, hogyan próbálja megőrizni a józan eszét, mikor eljut oda, hogy már abban sem biztos, hogy ő maga ki is valójában. Az utolsó jelenet egy pillanatra megijeszti a nézőt, felmerül, hogy a forgatókönyv valami banális megoldást tol az arcunkba, de ez is csak egy ravasz húzás, hogy a záró csattanó még nagyobbat üssön.
Aki szerette a Pillangó hatást, ezt a filmet is garantáltan élvezni fogja. A többiek meg nézzék meg mindkettőt. :-)
A hivatkozott kritika a Linkek rovatban megtalálható.

Az ételművész

Szóval, ha Bradley Cooper neve felmerül, mi jut az ember eszébe? Elsőre a Másnaposok trilógia, meg az A-Team. Kifinomultabbak ;-) rávágják még a Napos oldal-t, meg a Nem kellesz eléggé-t. Nos, megnéztem, az Ételművész (bár utálom a vicces magyar filmcím fordításokat, ez most nem is rossz) Cooper 28. (!) mozifilmje, ha ugyan el nem számoltam.

És hogy ez miért érdekes? Hát azért, mert elsőre mindenkinek az ugrik be, hogy Cooper igazi sármos szépfiú, és a karakterei erre épülnek, nem a színészi képességeire. A Napos oldal-ban erre már alaposan rácáfolt, és az Ételművész ebben a tekintetben (is) legalább annyira erős. Azt kell mondjam, a pasi 40 éves korára beérett, mint színész. A film a felszínen egy bő másfél órás gyorstalpaló ételkészítési, -tálalási és -fényképezési tanfolyamnak tűnhet (ezért együnk, mielőtt beülünk megnézni :-)), de valójában ennél sokkal több és mélyebb.
Adam Jones (Cooper) a világ legtehetségesebb és legmaximalistább séfje. Sajnos emellett egy címeres arrogáns seggfej, és a szenvedélybetegségéből nehezen kigyógyult exdrogos, exalkoholista és exszexfüggő, aki magára haragította a szakma legjobbjait és egyben a legjobb barátait. Megjárta a poklot, de visszatért, és most a mennybe akar menni. Az oda vezető út jelen esetben természetesen Michelin csillagokkal van kikövezve, és csak három lépés a mennyország... A film elején Adam megérkezik Londonba, és, hogy stílusosak legyünk :-), belecsap a lecsóba. Éttermet keres, szakácsokat toboroz, főz, rabszolgahajcsárként ösztökéli a csapatát, és mindeközben küzd azon, hogy hátrahagyja a múlt démonait. De ahhoz, hogy elérje a célját, ez még kevés...
Aki nem találja ki... satöbbi, satöbbi, satöbbi. Ezt a filmet sem a csavarokért nézzük (bár vannak benne érdekes fordulatok), és még csak nem is a fantasztikus ételkompozíciókért, hanem a karakterekért. Cooper az egész mozi epicentruma, minden pillanatában hibátlan. Persze ehhez kell a többiek játéka is: Sienna Miller, Daniel Brühl, Riccardo Scarmarcio, Matthew Rhys mind otthon vannak a szerepükben, és még sorolhatnám sokáig. Uma Thurman és Emma Thompson epizódszerepei külön emelik a darab fényét, a két színésznő láthatóan remekül szórakozik.
De a legérdekesebb a filmben az utóíz, amikor elgondolkodsz, hogy mit is láttál. Első szinten ott vannak az ételek, meg az éttermi konyha színfalak mögötti történései, második szinten az, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét... de valahol a mélyben van még más is, valami kevésbé a szánkba rágott. Az, hogy sosem késő megbánni a vétkeinket, sosem késő tanulni a hibáinkból, sosem késő a magunk útját járni és sosem késő szeretni.

Szerelem a négyzeten

Van olyan, hogy az ember hirtelen indíttatásból megvesz egy olcsó DVD-t, mert a borító alapján jó a sztori, aztán hosszú ideig eszébe sem jut megnézni. És mikor megnézi, rájön, hogy milyen gyöngyszemet talált.
Vagy arra, hogy valószínűleg nem véletlenül volt olcsó az a film.

A Szerelem a négyzeten az utóbbi kategória. Pedig lehetne jó is. Anna (Natasha Henstridge) és Charlie (Michael Vartan) házasodni készülnek, csak éppen mindketten mással, és történetesen mindkettőjükre az a feladat hárul, hogy az esküvői előkészületeket intézzék. Véletlenül ugyanabban a szállodában szállnak meg, aztán... aki nem találja ki, mi történik, az megbukott a "romantikus vígjátékok kötelező fordulatai" című alaptantárgyból. A film mégis csúnyán elvérzik, ami alapvetően két okra vezethető vissza:
- Michael Vartan-ban egy gramm férfiasság és vonzerő sincs. Az a típus, akit leraksz valahova és ott marad, ha meg belerúgsz, akkor kicsit arrébb gurul. Gyámoltalan, riadt szemű kisfiú benyomását kelti a szerepe szerinti sokat megélt, kiégett exzsaru helyett (kérjük a remake-et Liam Neeson-nel a főszerepben! :-)). Hogy nem ő az, akibe egy Natasha Henstridge klasszisú menyasszony két nap alatt halálosan belehabarodik, na az tuti.
- a rendezés és az operatőri munka. Képzeljétek el, hogy minden egyes párbeszédet úgy sikerült felvenni, hogy felváltva látod a két szereplő arcát, mindig, aki éppen beszél. Változatlan kameraállásból. Minden. Egyes. Rohadt. Párbeszédben. Szerintem még azon is spóroltak, hogy véletlenül se használjanak két kamerát, darut meg pláne nem. Felvették az egyik szereplőt, aztán a másikat. Akiknek persze ennek megfelelően akkora a dinamikatartománya, mint egy BRG magnóval ’85-ben felvett és azóta kilencezerötszázhuszonhétszer meghallgatott kazettának. Érzelemmentes arcok, monoton hangon eldarált mondatok. Tragikus.
A film egyetlen pozitívuma a bónuszként belerakott mellékszál: Olivia d’Abo és Michael Rispoli (akinek semmit nem mond a név, ő a felejthetetlen Joe Fusco Jr. az Aludj csak én álmodom-ból :-)) románca százszor jobban működik a főszereplőkénél. De a film még velük együtt sem éri el az "egyszer meg lehet nézni" szintet sem.

Predestination (a pocsék magyar cím "Időhurok")

Az a baj az időutazással, hogy soha nem tudhatod, ki is voltál holnap.

Mentőakció

Mark (Matt Damon) krumplit termeszt, jó a humora, videóblogot vezet, csupa izom és bármit meg tud javítani a soha le nem merülő akkumulátoros csavarhúzójával. Szóval szinte tökéletes pasi. Mégsincs nője, leginkább azért, mert mindezt a Mars bolygó egyetlen, ottragadt lakójaként adja elő. Persze a NASA és űrhajóstársai is arra a felismerésre jutnak, hogy kár lenne egy ilyen kincset veszni hagyni, ezért – ki több, ki kevesebb lelkesedéssel – elkezdik szervezni a megmentését, amit számos logikátlan forgatókönyvi fordulat nehezít.

Szóval egy újabb látványos tudományos(ööö :-))-fantasztikus mozi a kínálatban. Jobb, mint a Gravitáció, mert nincsenek benne őrjítően zavaró fizikai baromságok. Jobb, mint a Csillagok között, mert sokkal koherensebb, nem esik szét. Szórakoztatóbb, mint a kettő együtt. De a nagy helyzet az, hogy az elmúlt évek űrutazásos sci-fi filmjeinek koronázatlan királya továbbra is a szinte ismeretlen Európa-rejtély című darab. És ezt a Mentőakciónak még úgy sem sikerül megdöntenie, hogy a képi világa rengeteget merít onnan.

These final hours (Az utolsó órák)

Miután elkezdtem nézni a filmet, úgy gondoltam, csak azt írom majd az ajánlóba: itt a mozi, ami az első öt percben laposra veri a Deep Impact-et és tízóraira megeszi az Armageddont. Aztán csak néztem, és a végén folytak a könnyeim. Az ember nem gondolná elsőre, hogy pont egy kisköltségvetésű ausztrál világvége-film tud tiszta és mély érzelmeket közvetíteni.

A történet ott kezdődik, ahol más katasztrófafilmek véget érnek: becsapódott egy kisbolygó a Földbe, és a keletkezett tűzcunami feléget mindent, ami az útjába kerül. Észak-Amerikának és Európának már vége, Ausztráliának még 12 órája van, amíg a hőhullám odaér és mindent elpusztít. Nincs menekvés. A tudat a többséget megőrjíti: tombol az erőszak, egymást követik a csoportos öngyilkosságok, és vannak, akik drog- és szexmámorban úszva próbálják elfelejteni, hogy tulajdonképpen már halottak.
James (Nathan Phillips tökéletes jóképű rosszfiú, az alakítása fantasztikus), két barátnő között őrlődve, úgy dönt, hogy számára az a legjobb, ha egy buli közepén, alkohollal gazdagon meglocsolt kokainnal szétcsapatva éri utol a pillanat. Amivel nem számol, hogy életében talán először önzetlenül és felelősségteljesen fog viselkedni, és megmenti a tízéves Rose-t (Angourie Rice remekül megbirkózik a nehéz szereppel), sőt, megpróbálja a kislányt visszavinni az apjához. Kettejük utazása a pusztulás árnyékában elhozza James számára a megtisztulást, és rájön, hogy hol is kellene lennie. A néző meg végig aggódik a hősökért, hogy odaérjenek időben, az pedig megállíthatatlanul fogy...
Az utolsó órák szívszorító és szívmelengető film a szeretet erejéről, és arról, amit Arany János írt:
"Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben."

Zombi hódok

Aki a cím alapján többet vár, mint a ZS kategória kötelező elemei, az magára vessen. Nézzük csak a listát:
- környezetszennyezés következtében kialakult gyilkos mutáns állatok: megvan
- butuska fiatal csajok hiányos öltözetben: megvan
- butuska fiatal csajok még annál is hiányosabb öltözetben: megvan
- vérfürdőbe fulladó szex: megvan
- veszélyhelyzetben a létező legrosszabb és legkevésbé értelmes opció választása: megvan
- tragikusan béna párbeszédek: megvan
- olcsó filmtrükkök, sok piros festékkel: megvan
- Sharknado-i magasságokban szárnyaló forgatókönyv tele logikai hibákkal: megvan
- mindenki meghal a végén: na mit gondoltok? :-D

A kezdő

Kilenc évvel ezelőtt Anne Hathaway zöldfülű asszisztensként botladozott Meryl Streep keze alatt Az ördög Pradát visel című remek moziban. A kezdő története hasonló (a két film párhuzamai tagadhatatlanok), csak ezúttal Hathaway ül a cégvezetői székben, a gyakornok pedig... nos, a színészóriás Robert de Niro.

A sztori szerint a feltörekvő internetes cég gyakornoki programot hirdet azoknak nyugdíjasoknak, akik még elég affinitást éreznek magukban a munkához. Ben (de Niro), a hetvenéves özvegy úgy dönt, itt a remek alkalom, hogy újra hasznosnak érezze magát, és csatlakozik a programhoz. Történetesen éppen a cégalapító, Jules (Hathaway) mellé osztják be, aki pontosan mutatja a gyorsan felfutó cégek egyszemélyű vezetőinek összes tünetét: folyamatosan késésben van, a dolgok csúsznak ki a keze közül, nem tud odafigyelni a munkatársaira, egyre kevesebb időt tölt a családjával, alig alszik, satöbbi. Természetesen arra van a legkevésbé energiája, hogy még egy nyugdíjas gyakornokkal is foglalkozzon. Ben azonban nem esik kétségbe, hanem hasznosítja magát...
Ennél többet nem is kell tudni a történetről, a fordulatok többsége kitalálható, de legalábbis sejthető. De ezt a filmet nem is a meglepetésekért szeretjük, hanem a hangulatáért. A régivágású úriember beilleszkedése egy negyven évvel fiatalabb társaságba rengeteg nevetésre ad lehetőséget, és a forgatókönyv ezeket rendre ki is használja. Igazi jutalomjáték ez de Niro-nak, aki szemmel láthatóan lubickol a szerepben. Hathaway már nem egyszer bizonyította, hogy nagyszerű színésznő, és ez ezúttal sincs másképp. Anno azt nyilatkozta Meryl Streep-ről, hogy mellette mind pancserek voltak, hát, szerintem már akkor sem volt az, most meg pláne. A többi szereplő tökéletesen asszisztál hozzájuk, a fantasztikus René Russo, mint kacér masszőrnő a film egyik kellemes meglepetése.
Garantáltan hangulatjavító, bájos mozi, ajánlott!

Az ajándék

Mocskos jó kis thriller. Vagy... jó mocskos kis thriller...

Mad Max - A harag útja (BlueRay kiadás)

Mikor anno láttam a filmet, teljesen odáig voltam érte, el is döntöttem, hogy amint megjelenik, megveszem, ráadásul úgy gondoltam, a tökéletes látványvilág megérdemli a BR-változatot. Másodszor is megnéztem a filmet, másodszor is imádtam, aztán nekiestem a lemez bónusz anyagainak. És egy olyan autó-, technika- és filmrajongónak, mint én, ez egy kincsesbánya. Komolyan, még tátottabb szájjal néztem, mint magát a filmet.

Szóval élethűnek tűnik, ahogy a motorosok átugratnak a kamion fölött? Hát, mert átugrattak. Igaziból. Élethű, ahogy felborul a kamion, és felszántja a sivatagot? Hát, mert felborították. Igaziból. Élethű, ahogy felrobban a tartálykocsi? Hát, mert felrobbantották. Igaziból. Éééés...
És nézed, hogy egy csapat benzingőz-fertőzött alak hogyan hegeszti össze (a szó szoros értelmében) azt a varázslatot, amit Te a vásznon látsz. Elborultnál elborultabb, nyomokban karosszériaelemeket tartalmazó vaskupacok, méteres traktorkerekekkel, kályhacső-méretű kipufogókkal, fejmagasságig emelt futóművel. A főgonoszt alakító színész pedig szerényen mosolyogva csak annyit szól a járművéről: "Van benne két V8-as motorblokk, mit mondhatnék még?" Köszönjük, ennyi elég. :-)

Abszurd alak

Woody Allen ezúttal sem okoz csalódást, legújabb alkotása megint kellemes szórakozás. A régóta alig látott, pedig kifejezetten jó színész, Joaquin Phoenix, mint kiégett, alkoholista filozófiaprofesszor, és a meredeken felfelé ívelő színészi pályán repülő Emma Stone, mint romantikus egyetemi hallgató története érdekes, kissé filozofikus másfél óra az élet értelméről, és arról, hogy mi is a dolgunk ezen a planétán. Nem váltja meg a világot, de nem is untat egy percig sem.

Vakrandi

A történet szerint Machin, az embergyűlölő játékfejlesztő szomszédságába beköltözik Machine, a félénk zongorista lány. Kettejüket egy vékony fal választja csak el, ami gyakorlatilag minden hangot átenged. Ahogy az várható, pillanatok alatt robban a konfliktus... de mikor elfogynak a válogatott akusztikus kínzási módszerek, rájönnek arra, hogy jobb, ha fegyverszünetet kötnek. Elkezdenek beszélgetni, egyre közelebb kerülnek egymáshoz a fal két oldalán, de sosem találkoznak...

A filmmel nagyjából az volt a helyzet, mint anno a svéd "Az igaz szerelem receptje" című darabbal. Beleesett a szórásba, mert éppen nem volt jobbnak tűnő opció... és egy igazi gyöngyszemmel gazdagodtunk. Francia mozi létére meglepően visszafogott, leheletfinoman ábrázolja az érzelmeket, jók a karakterfejlődések, az egyszerű történet és a belőle adódó kevés helyszín ellenére egy pillanatig sem unalmas. A férfi főszerepben Clovis Cornillac pont úgy néz ki, és pont olyan mogorva, mint a The last of us című zseniális játék hőse, Joel (egyszerűen nem tudtam leszakadni erről az asszociációról :-)), a női főszerepben Mélanie Bernier pedig... elbűvölő, csodálatos, imádnivaló. Egy (de tényleg egy) fejrándítással válik rút kiskacsából szépséges hattyúvá, hogy leesett állal nézed: ez tényleg ugyanaz a nő, aki két másodperce volt?
A Vakrandi számomra az év egyik nagy(on pozitív) meglepetése, a legjobb romantikus vígjáték, amibe mostanában belefuthatsz. Hát fuss! :-)

BeSZERvezve

Van valami Jesse Eisenberg arcában, ami nekem tenyérbemászó. Ezzel együtt el kell ismernem, hogy a srác, mint színész, jó. Kristen Stewart, akit sokan még mindig az Alkonyat skatulyában tartanak, szintén jó (ha nem hiszed, nézd meg a Sils Maria felhői-t). Ők a főszereplői ennek a sajátságos Bourne-utánérzésnek, amiben nagyjából minden titkosügynök-filmes klisé előfordul a gonosz CIA főnöktől az átprogramozott agyú bérgyilkosokig. Az eredmény egy jófajta, kellően véres és persze komolyan nem igazán vehető akcióorgia fekete humorral és jól eltalált mellékszereplőkkel. És egy nagyon fontos kérdéssel: ki a fa és ki az autó?

Terrorbolygó (másodszor)

Ez a DVD is előkerült újra, vágytam már valami jó kis véresgennyes zombimozira. :-) És ahogy annak idején is, mikor először láttam, meg kellett állapítanom: Rodriguez tutira nem százas, de filmet csinálni, azt tud. És nem kellenek neki körülrajongott celeb sztárok tízmillió dolláros fizetésekkel. Az átlag mozirajongó biztosan nem tud öt nevet sem felsorolni a szereplőgárdából. Rodriguez viszont képes arra, hogy a B kategóriás filmjében a B kategóriás színészeiből olyan A kategóriás alakításokat hozzon ki, amire emlékezni fogunk. Bármilyen abszurdak is a karakterek, hitelesek. Nincs az, hogy X mennyivel jobb, mint Y - mindenki jó.

De a Terrorbolygó nem gyerekmese. Helyenként rendesen gusztustalan (a hányinger mérő éppen Tarantino epizódszerepénél jár a maximumon :-)), van benne forró szex (amit elnéznénk egy darabig, de a rendező széles vigyorral a pofánkba röhög, hogy "Szeretnéd, mi?"), és van benne olyan pszichopata szereplő, akitől jobban lehet rettegni, mint az élőhalottaktól. Ahogy egy jó ételben, mindenből pont annyi, amennyinek lennie kell, nem több, nem kevesebb. Csak ez nem egy fehér kesztyűben tálalt, vizuálisan is vonzó gourmet-finomság, hanem egy rondabarna, bográcsban rotyogó pacalpörkölt. De annak tökéletes.
Szóval ha Rodriguez politikailag korrekt filmeket csinálna, tuti minden filmje Oscar-jelölt lenne. Adjunk hálát az égnek, hogy nem teszi. :-)

Pixels 3D

A Pixels valószínűleg komoly esélyekkel indul a minden idők legidiótább filmötletei kategóriában. :-) A sztori annyi, hogy egy idegen civilizáció - akikről semmit nem tudunk meg - hadüzenetnek értelmezi az emberiség egyik, az űrbe kilőtt üzenetét, az abban szereplő videójátékokat pedig fegyvereknek. Olyan apróságokon, hogy egy technológiailag magasan fejlett kultúra, ami képes anyagot teleportálni, biztosan nem annyira ostoba, hogy egy videóüzenet alapján azonnal megtámadjon egy bolygót, másrészt ha akarná, akkor nagyjából a kisujját megmozdítva birtokba vehetné...

Nem, a Pixels nem akar tudományos-fantasztikus film lenni, csak simán egy szórakoztató film, amit olyanok írtak, akik minden bizonnyal imádják a videojátékokat. A rendezést Chris Colombus vállalta (érdemes megnézni, miket is rendezett még, nem gyenge lista), a főszerepeket pedig csupa olyan színész játssza, aki imád bolondozni. El sem kezdem sorolni a neveket, ez a film úgyis egy jutalomjáték mindannyiuknak. ;-) Ehhez még jön egy elképesztően tökéletes látványvilág, egyszerűen nincs olyan részlet, amire ne figyeltek volna oda a készítők.
Ha van film, amiből át lehet érezni (átérezni, nem megérteni!), mitől imád valaki videojátékokkal játszani, akkor ez az. Akár tudod, mi az a WASD, akár nem, erre bátran beülhetsz, garantáltan jókedvűen fogsz kijönni a moziból. :-)

A cikk utoljára frissítve: 2015.12.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2018.09.04.