Filmajánlók 24.

Vadon

Cheryl úgy dönt, végigcsinálja a több, mint ezer mérföldes Pacific Crest Trail gyalogtúrát egyedül. Igaz történet alapján. Elsőre nem hangzik kifejezetten nézőcsalogatónak. Csakhogy. Nick Hornby (Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról megvolt?) tudott olyan forgatókönyvet írni, amivel le lehet kötni a nézőt, Reese Witherspoon meg szőke szépség helyett egy hétköznapi nőt játszik, aki úgy érzi - mit érzi, tudja -, hogy elrontotta az életét, és ezért vezekelnie kell.

Elindul hát a megtisztulás felé... száz, embert próbáló nap sivatagon, hegyen-völgyön, hóakadályokon keresztül, éhséggel, szomjúsággal, sérülésekkel küzdve.
Lassú, filozofikus, önmarcangolós, de életigenlő film. Kell egy alaphangulat a megnézéséhez, de megéri.

Zsivány egyes

Szóval mégsem teljesen reménytelen a helyzet. Az eredeti trilógia után ötödik próbálkozásra végül csak sikerült ha nem is hibátlan, de egész jó Star Wars filmet csinálni. Pedig pont a Zsivány egyesről nem gondoltam volna, hogy ezt fogom róla írni.

A Lazarus-hatás

Néhányan talán még emlékeznek a Flatliners című darabra 1990-ből, amiben orvostanhallgatók azzal kísérleteznek, hogy a klinikai halál állapotából hozzák vissza egymást. Aztán valószínűleg ennél többen emlékeznek Lucyra, akinek egy drogtúladagolás következtében (f)elszabadul az agykapacitása. Nos, a Lazarus-hatás a kettő egyvelege, ami akár erős A kategóriás mozi is lehetne... de meg sem próbálja. A szűk büdzséből látványos effekteket nem lehetett kihozni, így alternatívaként maradt a néző ijesztgetése a "szereplő rémülten pislog körbe - hirtelen töksötét lesz - mikor kigyulladnak a fények, ott van közvetlenül mellette a gonosz" eseménysor ismételgetésével. Érdemes lenne összeadogatni, összesen mennyi idő telik el a filmben úgy, hogy a vásznon nincsen semmi, csak feketeség. És még így alig sikerült 75 percre elnyújtani a játékidőt... ez a horror bizony még az ócsó DVD árát sem éri meg.

Jack Reacher

Tom Cruise előszeretettel tolja a titkosügynök vonalat, a teljesen komolyan vett karakterektől a paródiáig. A Jack Reacher egy meglepően jól sikerült darab ezek között.

Egy szép napsütéses napon egy mesterlövész öt civillel végez, akik rosszkor voltak rossz helyen. Egyértelműen azonosítható, saját készítésű töltények, megvan a fegyver, és egy ujjlenyomat a parkolóórába dobott érmén. A bizonyítékok annyira meggyőzőek, hogy a halálbüntetés elkerülhetetlennek látszik. A gyanúsított, egy sötét múltú, leszerelt iraki veterán, vallomás helyett azonban csak annyit ír le: "kerítsétek elő Jack Reachert". Az ügy két pikantériája, hogy egyrészt a védelmet a vádat képviselő államügyész lánya (Rosamund Pike megint megmutatja, milyen remek színésznő) látja el, másrészt senkinek gőze nincs arról, ki az a Jack Reacher, és hogyan ér oda hamarabb a rendőrségre, mint az aktája. Aztán egyre szövevényesebb lesz a történet...
Szépen felépített, akciót, humort és feszültséget ügyesen elosztva adagoló krimi a Jack Reacher. A határozott ügyvédnő és a rejtélyes, öntörvényű nyomozó párosa remekül működik, Cruise és Pike között tökéletes a kémia. Ajánlott!

A jogász

Durván nyomasztó krimi a nagystílű drogbiznisz világából, parádés szereposztással: Michael Fassbender, Penélope Cruz, Cameron Diaz, Javier Bardem és Brad Pitt - ezekkel a nevekkel kár lett volna rossz filmet csinálni. A rendezői székben Ridley Scott viszont tudja a dolgát, kihozza a színészeiből a maximumot. Fassbender fantasztikus, Cruz törékeny és szeretnivaló, Diaz félelmetes (igen! aki azt hiszi, ez a nő csak szőke cicababát képes játszani, nagyon téved), Bardem egzaltált, mint általában :-), Pitt visszafogott, de hibátlan. Adjunk ehhez filozofikus mélységű párbeszédeket életről és halálról - ezt a filmet tényleg kár kihagyni, de hogy jókedved nem lesz utána, az biztos.

Szövetségesek

Marion Cotillard és Brad Pitt egy második világháborús filmben - ez tuti nyerő kombináció, gondolhatták az alkotók, és tolták is szépen bele a pénzt. A díszletek és a kosztümök abszolút autentikusak, a film látványos... csak éppen fájdalmasan nem működik. A történet - ami alapból egyébként tökéletes lenne ahhoz, hogy egy nagyívű, epikus, zsebkendőt telesírós dráma legyen belőle - több ponton megbicsaklik, logikátlan, nem hiteles, és ezek eredményeként egyszerűen nem tudja magába szippantani a nézőt. Cotillard játéka erős, Pitt viszont annyi mimikát tesz bele az egészbe, hogy komolyan felmerül a kérdés, maradt-e még működő ideg az arcában a legutóbbi botoxkezelés után. A Szövetségesek bizony komoly csalódás.

Underworld: Vérözön 3D

Mi volt jó eredetileg az Underworld filmekben? A politikai harcok, az árulások, a manipulációk sora, ahol ki-ki a saját nemes vagy kevésbé nemes céljainak megfelelően pusztította az ellenségeit vagy a saját fajtáját, még rosszabb esetben mindkettőt. Aztán mi volt jó a negyedik részben? A nonstop akció, Selene (Kate Beckinsale), mint megállíthatatlan és halhatatlan kommandós. Lehet vajon a kettőt ötvözni?

Nem egyszerű, és sajnos nem is sikerül tökéletesen. Ugyan Semira (Lara Pulver) csúcskategóriás cselszövő, ráadásul a színésznő olyan élvezettel és átéléssel játssza a karaktert, hogy mindenki más, még a főszereplő is halványnak tűnik mellette, a történet mégis megbicsaklik időnként. A forgatókönyvírók igyekeztek erősíteni a klasszikus fantasy vonalat, és annak része, hogy marha sokat kell utazniuk a szereplőknek :-), ettől a film hosszabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Az Underworld univerzum kiszélesítése jó ötlet – kár, hogy meglehetősen előkészítetlen. Viszont legalább megadja az alapot a további részekhez, amire – a befejezést látva – egészen biztosan számíthatunk. A látványvilág rendben, csatából van elég, kellően látványosra is sikeredtek, gerinckitépős kivégzést meg úgyis régen láttunk már. :-) Kate Beckinsale még mindig gyönyörű, amikor meg Theo James feltűnt a vásznon, úgy sikkantott fel a mellettünk ülő lánycsapat, hogy egy pillanatra azt hittem, az Alkonyat valamelyik részére sikerült véletlenül beülnöm. :-)
Szóval nem rossz mozi ez, messze nem a széria leggyengébb darabja – de messze nem is a legjobb. Az első rész még ma is elvarázsol, kíváncsi vagyok, lesz-e még olyan Underworld epizód, ami átviszi azt a 13 éve magasra rakott lécet.

Vaiana 3D

Wolkens kritikája A Zootopia után megvan az év második imádnivaló animációs filmje. De amíg a Zootopia a felnőttes utalásokkal a gyerekek számára egy fokkal nehezebben volt emészthető, addig a Vaiana egyszerű, tiszta, a gyerekek számára is jól értelmezhető üzeneteket közvetít. Úgy mutatja be a főhős személyiségfejlődését, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Próbatételek, kötelező elbukás, talpraállás, megtanulni hinni önmagunkban, és legyőzni azt, amit látszólag lehetetlen.

Mindezt szemkápráztatóan szép látványvilággal, élvezhető zenével és remek humorral. "If you wear a dress and have an animal sidekick, you're a princess"* - teli szájjal röhögős, amikor a Disney a saját rajzfilmjeit fricskázza. Ezt a mondatot sokáig idézni fogjuk.
Összesen egy jelenet van, amikor a film elveszti a lendületét, de azt bőven megbocsájtjuk. Na jó, legyen csak 9 pont a 10-ből. :-)

* Nem tudom, ez a magyar szinkronban hogy hangzik, mivel angol eredetiben láttam, ráadásul felirat nélkül. Szerintem ennyire csattanósan nem is lehet átültetni, mindenesetre megpróbálom: "Ha szép ruhát hordasz és egy állat a spanod, akkor bizony hercegnő vagy."

Raf kritikája
Egy polinéziai legenda tipikusan diznisen elkészítve. Tipikusan, mert nagyon szép. Tipikusan, mert a jelenetek ugyanazt a célt szolgálják a dalok között, mint pornóban a beszélgetés - kitöltik a játékidőt. Ja, és nagyon jól sikerült Maui castingja: sikerült Dwayne "A KŐ" Johnson esszenciáját, grimaszait átültetni (mondjuk másfél évad Love, Death and Robots után elnézve jogos elvárás is lehetne).
Aranyos történet, szép megvalósítás - csak kicsit túl sokat énekelnek benne az én ízlésemnek (jó, lehet én vagyok az unikornis, mert az én elvárásom, igényem a 0 környékén van). Egy megnézésre érdemes (főleg a kakas miatt - Alan Tudyk isteni, szokás szerint), csak vigyázz, nehogy dallamtapadásod legyen. Been there, done that - másfél hétig.

Az utolsó emberig (Blood father)

Először is szeretnék gratulálni a fordítónak, aki meggyalázta a "Blood father" címet, aminek a jelentése "vér szerinti apa". Tetszőlegesen sok megoldást ki lehetett volna találni, minden egyéb ötlet hiányában az "Apja lánya" vagy az "Apja vére" is teljesen jó lett volna, de még egy sima "A vér nem válik vízzé" is laposra verte volna ezt a ... nem is tudom, minek nevezzem.

Az egész filmnek ugyanis baromira pont nem az a lényege, mint a Bruce Willis főszereplésével készült, ugyanilyen címen forgalmazott, nem kifejezetten emlékezetes gengszterfilmnek. Az kb. nem szólt semmiről és emellett még dögunalmas is volt. Ez a kettő pedig igencsak távol áll a BF-től.
Link (Mel Gibson) elcseszte az életét. Pia, bűnözés, börtön, megvolt minden, és minden ráírt az arcára valamit, szakadék mélységű ráncokkal. Egy isten háta mögötti lakókocsiparkban éldegél, ahol a "Szia!" bejáratott megfelelője az orális önkielégítésre való felszólítás. Tetoválgat, tengődik, és mindent megadna azért, hogy négy éve - mikor ő épp a sitten volt - eltűnt lányát újra láthassa. Aztán egyszer csak megcsörren a telefonja, és a vonal végén az elveszett Lydia (Erin Moriarty) jelentkezik kétségbeesve...
És a film innentől apa és lánya egymásra találásának története. Az apáé, aki megjárta a poklot, és a lányáé, aki éppen úton van oda. Kilátástalan helyzetek, lelkiismeret nélküli, könyörtelen gazfickók, ölés a túlélésért, hogy aztán a következő pillanatban az öngyilkosság ne is tűnjön annyira rossz választásnak. És mindehhez aláfestésnek... nem, nem heavy metal :-), hanem humor. Az a fajta szurokfekete akasztófahumor, ami a "nekem már minden mindegy" érzésből táplálkozik, és ami erőt ad a továbblépéshez. Soha nem késő, és Link pontosan eszerint is cselekszik. Nem egy golyóálló szuperhős, hanem olyasvalaki, aki harcolt már eleget ahhoz, hogy ne higgyen a békés megoldásokban, veszített már eleget ahhoz, hogy reálisan lássa az esélyeit, és szenvedett már eleget ahhoz, hogy a saját sorsát gondolkodás nélkül alárendelje a lányáénak.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy a BF vajon több-e, jobb-e, más-e egyáltalán, mint az Elrabolva sivatagi környezetbe helyezve. A két film közötti hasonlóságok, párhuzamok egyértelműek. Arra jutottam végül, hogy a különbség pontosan kiderül a két darab címéből. (Az eredetiből, természetesen...) Az Elrabolva dögös/tökös akciómozi, ahol a főhős a lányát egy bűnszövetkezettől akarja megmenteni. A BF-ben pedig a saját elhibázott életének a megismétlődésétől, a rossz vér adta örökségtől. Hogy közben hullanak a rosszfiúk, mint a legyek, az csak kellemes mellékhatás. :-)

Cop Mortem

Az örökérvényű filmes idézet szerint "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!". Nos, ez igaz Cop Mortem című új magyar akciókrimire is, azzal a kiegészítéssel, hogy tényleg csak kicsit sárga és kicsit savanyú, de alapvetően jól sikerült. A szövegek helyenként erőltettek, a párbeszédekből többször hiányzik a dinamika, az angol nyelvű részek mind megírtság, mind kiejtés szempontjából röhejesek, a vágáson lehetett volna még csiszolni, és egyes szálak elvarratlanok maradnak... de ezzel nagyjából el is mondtam az összes hibát.

Viszont van a klisék ellenére is alapvetően egész rendesen megírt sztori, hangsúlyozottan macsó, de működő karakterek, látványos bunyók, autós-motoros üldözés, izgalom, a filmhez illő sötét hangulatú képi világ, dübörgő soundtrack. Kamarás Iván visszafogottan játszva hitelesen hozza a rejtélyes múltú Interpol ügynököt, Gáti Oszkár, Pál Zsolt, Salinger Gábor néhány gesztussal abszolút hihetően jelenítik meg a magyar rendőrség atmoszféráját, Gesztesi Károly kisujjból kirázza az egyetemi professzort, de legjobbak a nehézfiúk: Ganxsta Zolee annyira otthon van a motoros rocker szerepében, mintha egész életében mást se csinált volna, Anger Zsoltnak meg simán jár a "magyar Joker" titulus. :-)
Jó kis régi stílusú film ez, ahhoz képest, hogy semmit nem hallottam róla előre, abszolút pozitív meglepetés volt. Érdemes!

Dr. Strange vs. Éjszakai ragadozók

Régen volt már páros moziajánló, úgyhogy most élek az alkalommal. Az összehasonlítás tárgyai egy fényes héjú, hibátlan, pirospozsgás alma meg egy lédús, zamatos, hosszan érlelt körte... alakú, közepesen átsütött marhasteak. :-) A két film ugyanis legalább ennyire távol van egymástól. Hogy mi a közös bennük? Jó beléjük harapni. Az almát jóízűen elrágcsáljuk, aztán két óra múlva mintha nem is ettünk volna semmit. A steaket viszont alaposan meg kell rágni, és hosszan emészteni kell. És tuti nem vagyunk éhesek utána jó ideig. Röviden: mindkét film jó. Viszont teljesen máshogy jó, és könnyen lehet, hogy valaki szereti az egyiket, de ki nem állhatja a másikat. Szóval nézzük, mit is kell tudni, hogy jól válassz az étlapról.

A Dr. Strange képregényfilm, méghozzá a Marvel előadásában. Mivel én másfél éve nem hevertem ki az Ultron kora okozta sokkot, erősen szkeptikus voltam a "sebészdoktor és a mágia" című vászonra vitt ötlet vonzerejével kapcsolatban. Viszont mindenki dicsérte a filmet, hogy hű meg ha, így végül azt mondtam, megér egy kört. És tényleg jó... de közel sem annyira, mint amennyire mindenki el van ájulva tőle. A látványvilág elképesztő, de tényleg, a film végén szépen fel is sorolják a néhány száz 3D grafikust, aki gondoskodott róla, hogy rendszeresen elálljon a lélegzetünk, és annyi üresjárat se legyen a filmben, hogy vécére ki lehessen menni. Ellenben a forgatókönyv, mint általában a csilivili grafikás látványfilmekben, kihívásokkal küzd. Oké, szépen fel van építve Strange története, érezzük az elszántságát, van jellemfejlődése. Ráadásul Benedict Cumberbatch színész és nem filmsztár, hitelesen jeleníti meg a Marvel univerzum dr. House-át, aki azért érzi szükségesnek, hogy seggfej legyen, mert a többiek úgyis mind hülyék körülötte. Minden rendben megy előre, amíg meg nem tudjuk a világ elpusztítására törekvő időn- és földöntúli lény, a misztikus Dormammu titkos motivációját, ami annyi, hogy... "mert csak". El akar foglalni minden világot. Komolyan. Ennyi. Ne kérdezzük, miért. Az egész karakter teljesen egydimenziós. 3D szemüvegben is. Az ember elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában, visszaemlékezve a Bond filmek zseniális - és hiteles! - világuralomra törő főgonoszaira. Aztán kilép a moziból, eldobja a csutkát, és nekiáll morfondírozni, hol van még nyitva cukrászda.
De lássuk, hogyan boldogul az Éjszakai ragadozók ugyanezekkel a kihívásokkal. Színészek: pipa. Amy Adams (Susan) simán megmutatja, hogy kinőtt a tizenkettőegytucat romantikus komédiák csinoska főszerepéből, érett nő és érett színésznő. Jake Gyllenhaal (Tony/Edward) minden pillanatban lenyűgözően hiteles. Aaron Taylor-Johnson (Ray) hibátlanul hozza az intelligens pszichopatát, aljas számításról árulkodó tekintetétől a hideg futkos a hátunkon. Látvány: csak annyi, amennyi kell, a néző tekintetét úgyis az arcok vonzzák és tartják fogva. Tempó: lassú. De durván. Ha elindulsz vécére, mikor Tony kiszáll a kocsijából, hogy odaosonjon Ray kunyhójához, visszaérsz a helyedre, mire eljut odáig. Egyetlen, vágás nélküli snittben. Látszólag nem vesztettél semmit... de közben ez az egyszerű jelenet is úgy építi a feszültséget, hogy a körmödet lerágod. Pedig ami ott a vásznon történik, az csak annyi, amit Susan éppen Edward könyvében olvas. Na ez a tökéletes dramaturgia. És tulajdonképpen összesen ennyi a történet: Susan kap egy könyvet exférjétől, amit Edward szerzőként neki ajánlott, ő meg elolvassa. És a regény félelemmel tölti el. Miért ilyen erőszakos és véres a történet? Miért most? Miért őt kéri a 20 éve nem látott szerelme, hogy elsőként olvassa el? Mi történt Susannel ennyi idő alatt és mi történt Edwarddal? A végén mindenre választ kapunk.
Hahahaha. Nem. Gondolkozz. Értelmezz. Mondd meg a választ az összes kínzó kérdésre, ha tudod. Emészd meg a steaket. Órákig fog tartani.

Doktor Strange

Raf kritikája Most, hogy RDJ egyre drágább (mennyi is volt a gázsija a CW-ben? 40 misi? DOLLÁRBAN?!), ideje lecserélni(?) egy olcsóbb, britebb megoldásra - mondjuk Benedákó Cucumber nem is lenne rossz választás, milyen #vótmá a Sherlockban is, nem? Na de, hogyan is működik ez? Új színész -> új karakter -> új eredettörténet. Írd és mondd, ez már a hatodik (feltéve ha jól számoltam, elolvasás után reklamációt nem fogadok el!) eredettörténet - 14 filmből. Ne, ne számolj utána, ez bizony majdnem minden másodikat jelenti. Baj? Nem feltétlenül. Zavaró. Egy kicsit mindenképpen. (Szerencsére rebootok MÉG nincsenek - bár színészt már cseréltek, ugyebár) Unalmas? Lehet.

Természetesen ez a film sem különbözik nagymértékben a többi "és így lettem Vasalóember/Hangya/Kapitány/stb"-től: ember, történik vele valami (általában tragédia, esetleg szupererőre tesz szert), kis "de hát én nem erre vagyok hivatott" után jön a lakás/kerület/város/bolygó megmentése.
A csavar az eddigiekhez képest, hogy itt nem páncélt épít/szuperszérumot kap/összemegy kicsire/stb, hanem bizony ez itt már a nagybetűs mágia (oppárdon, MÁGIA) világa; a nagyarcú Bemenet Chunchoriból lesz a varázsló, aki hadonász, köpenyt kap, asztráltestel, kicsit meghal, nagyon küzd, üzletel, üzletel, bizniszel, alkut ajánl majd megmenti(?) a világot(?).
Hogy tökéletes-e a film? Nem feltétlenül. Szórakoztató? "mint az állat!" Látványos? Baszki de mennyire! Érdemes megnézni? Naná! Szerintem a jobb MCU-eredettörténetek közé tartozik.
Ne feledjétek: 2 jelenet van - szokás szerint. ;-)
Csak az új Star Trek filmek 93%-ban reciklált filmzenéjét tudnám feledni, csak azt.. :-(

Cloverfield Lane 10

Raf kritikája 2008, Cloverfield - mai napig az egyik legjobb found footage film. 2016 - és kapunk egy filmet amit titokban forgattak, a címe hasonló, s misztikus af. Előre lelövöm a poént: nem egyenesági rokona az "eredeti" Cloverfilednek az a film. "Csak" ugyanabban az univerzumba játszódik (a pletykák szerint nemsokára a mozikban a harmadik "rész" (epizód?)).

Ez kérem semmi "megtaláltunk egy kazettát" vagy ilyesmi - ez egy kamaradráma csavarokkal. A film Java része egy bunkerben játszódik, ahol a főhősnő egy közúti baleset után magához tér kicsit leamortizálva, s egy nagydarab, különös fickó közli vele, hogy bizony fenn halál vár rá, s lehetne hálás is, megköszönhetné, hogy megmentette az életét. De a csaj nem bízik a megmentőjében. Vajon igaza van? Tényleg mindenki meghalt fenn? Vagy csak az üldözési mániás(?) férfi kénye-kedvéért van ott?
Régóta mondom, hogy John Goodman bizony egy színészóriás (képletesen és átvitt értelemben is), ez a film pedig jutalomjáték, megmutathatta, hogy mire is képes. Ha a téma/univerzum/stb annyira nem is vonz, Frédi miatt mindenképpen érdemes megnézni!

A könyvelő

A jó könyvelő fegyverarzenáljában olyan eszközök vannak, mint toll, számológép, szemüvegtörlő kendő és természetesen erős matematikai ismeretek. Christian Wolff (Ben Affleck) még jobb könyvelő. Nála az eszközkészlet kibővül hangtompítós pisztollyal, mesterlövész puskával meg... a többit nem is mondom. :-) Ja és természetesen erős ballisztikai ismeretek.

Anna Kendrick cukorfalatabb (lehet ezt a szót fokozni? :-)), mint valaha.
Jon Bernthal egyszerre ijesztően laza csávó és ijesztően profi gengszter, kb. mint Joker lehetett pályakezdőként. :-)
J. K. Simmons pedig sokadszorra bizonyítja, hogy bármit el tud játszani. Ha kell, akkor kőkemény, rámenős kormányügynök, ha kell, akkor csak egy rettegő, idősödő pasi, aki félti a tyúkszaros kis életét. És úgy vált a kettő között, hogy észre sem veszed. Mellékszereplőként is a film egyik legizgalmasabb karaktere, ahogy a Whiplash-ban is. A két film története egyébként meglepő módon párhuzamba állítható - aki látta mindkettőt, annak szívesen elmondom, miért, de az ajánlóval nem akarok lelőni semmilyen meglepetést. :-)
Szóval, ha azt hiszed a cím alapján, a hogy Könyvelő egy dögunalmas dokumentumfilm, akkor nagyobbat nem is tévedhetnél. Ez bizony egy vegytiszta akciókrimi, lassan, okosan felépítve és kibontva a történet részleteit, helyenként humorral, helyenként ököl- és tűzharcokkal, és szerencsére elfogadhatóan kevés pénzügyi szakkifejezéssel. És ha azt érzed a végén, hogy nem lett elvarrva minden szál, akkor gondolkozz. Elemezd a rendelkezésre álló adatokat, mint egy jó könyvelő. :-) Mert ahhoz kétség nem fér, hogy ezt a filmet... Meg. Kell. Nézned! :-)

Határtalan szerelem

Három szerelem összefonódó története a görögországi migráns- és gazdasági válság sötét árnyékában. Mások és magunk elfogadása vagy megtagadása, a karrier és a magánélet összeférhetetlensége, az élet igazságtalanságai és a saját gyengeségünk börtönéből való szabadulás vagy rabság: sok nehéz téma egy nehéz filmben. Osvárt Andrea mint szőke, svéd, jéghideg, karót nyelt karrierista szingli és J. K. Simmons, mint melegszívű nyugdíjas egyetemi professzor - az átlag mozinéző számára ez a két név lehet ismerős ebből a görög filmből. Mindkettejük alakítása kitűnő, de ugyanez igaz a filmben szereplő összes görög színészre is. Akár üldöznéd a migránsokat, akár magadhoz ölelnéd őket, ez a film, így vagy úgy, árnyalni fogja az álláspontodat.

Idegpálya

A történet középpontjában egy Idegpálya nevű titokzatos játék áll, ami arról szól, hogy ki milyen zűrösebbnél zűrösebb kihívásokat hajlandó teljesíteni, az ön- és közveszélyességtől meg a törvénybe ütközéstől függően egyre több pénzért és nagyobb nézettségért. Azt pedig jól tudjuk, hogy a nézettségi hajsza kicsúcsosodása az élethalálharc.

Vee (Emma Roberts) dacból száll be a játékba, aztán egyik pillanatról a másikra azt veszi észre, hogy az Idegpálya néhány óra alatt átvette az uralmat az élete fölött. Játékostársával, Iannel (Dave Franco) próbálják a mindent behálózó rendszer ellen felvenni a harcot...
Az Idegpálya egész nézhetőre és pörgősre sikeredett, de sok sebből vérzik. Az egyik probléma, hogy az ötletek jelentős részét láttuk már más filmben, ráadásul izgalmasabban előadva (A hálózat csapdájában, Menekülő ember, Játsz/ma, de akár mondhatnám az Éhezők viadalát is a fiatalabb mozirajongók kedvéért :-)), másrészt a műszaki része olyan szinten van tele baromságokkal, hogy az már egy Szomszédok epizódban is kínos lett volna. Ami viszont abszolút hiteles, az a népszerűség manapság sokak életét meghatározó hajszolásának, a 15 perc hírnévért és a nézettségi listákon előbbre jutásért bármire való hajlandóságnak a megjelenítése. Jól érzékelhető, hogyan billen át a dolog a szórakozásból dacba, onnan függőségbe, végül pedig kétségbeesésbe. Kifejezetten a valóságshow-, Facebook- és Youtube-generációnak szánt film - kérdés, hogy hányan gondolkoznak majd el a látottakon.

Kiéhezettek

Raf kritikája Érdekes egy héten belül egy közepesen semmilyen (vagy ha úgy nézzük, nem kimondottan jól sikerült) könyvadaptáció után egy elég jó adaptációt látni.

A hülye angolok, angol hülyék már bebizonyították, hogy a zombi genre-t úgy meg tudják újítani, hogy mindenki odáig van érte meg vissza - miközben nem is zombifilm, amit nézünk (szevasz 28 nappal később, örülök, hogy vagy!). Ahogy a 28 nappal (és az inkább csak "hm, ok" folytatása, a 28 héttel) később sem szigorúan zombifilm (mert ugye a zombi elvileg olyan ember, aki meghalt, majd feltámadott halottai közül - csak éppen (általában) értelem nélküli falógép), így ez a film sem az: itt bizony a sok bácsi és néni bizony egy gombával vagyon megfertőzve. Általában csak állnak és néznek s ha zaj van, beindulnak, mennek, futnak, esznek. Fertőznek.
Főhősünk egy szőke kislány (ja, nem) aki egy katonai bázison él eléggé fura körülmények között: minden reggel elrakja a két, ágya fölé ragasztott fényképét, beül a kerekeszszékébe és lekötözi magát. Aztán jönnek a goni katonabácsinénik és eltolják egy tanterembe, ahol sok más sorstársa ül ugyanígy. Tanulnak, mesét hallgatnak - és FERTŐZÖTTEK.
Persze nem lenne posztapokaliptikus film, ha nem omlana össze a civilizáció maradéka is és nem kéne menekülniük. Egy orvos, egy katonaféle oktató, egy rideg orvos, akinek minden vágya kis kiéhezettünk agyának felszeletelése, egy őrmester (ami a feliratban néha törzsőrmester), két baka - és a veszélyes(?) kiscsaj.
A büdzsé kb 4 millió font volt - nem tudom ki mennyit kapott belőle (gondolom Caitlyn Jenner és Gemma Arterton a legtöbbet), de a látványra nem lehet panasz. persze a fertőzötttek nem néznek ki olyan jól, mint egy jobb TWD-epizódban (mondjuk nem is zombik, ugyebár), ahol lehet szűkebb tereket használtak, a romok, elhagyatott, néptelen részek pedig élethűek.
ÉS, ami nagyon fontos ijedősebb nézőink számára: nincsenek jumpscare-ek (aka: szegény ember ötlettelen tárháza), cserébe a film utolsó harmada több helyen elég jól odapasszoló száraz humorral operál.
Összességében nem nagyon tudok rosszat mondani a filmről, alkotásnak is jó, adaptációnak is - igazából azt mondanám, elsőként érdemes megnézni a filmet és UTÁNA elolvasni a könyvet.

Wolkens kritikája
Nehéz úgy beszélni a filmről, hogy egyetlen meglepetést se lőjek le, annak ellenére, hogy nincs benne olyan meglepetés, amit ne láttunk volna már máshol valamilyen formában. Leszámítva azt, hogy Glenn Close-t látni egy zombifilmben, na az tényleg ritka meglepetés. :-) És ha figyelembe vesszük, hogy a színésznő megválogatja, milyen filmekhez adja a nevét, lehet sejteni, hogy a Kiéhezettek (nem kell mondanom, hogy semmi köze az eredeti címhez) nem egy átlagos film a műfajban. Ha még hozzáadjuk Gemma Artertont, pláne. A film középpontjában mégsem ők állnak, hanem a tízéves zombi kislány, Melanie (Sennia Nanua elképesztő természetességgel birkózik meg a szereppel), aki valamilyen érthetetlen okból megőrizte a gondolkodás képességét és a tevékenysége nem merül ki abban, hogy acsarkodva rohan minden, még nem fertőzött ember vagy állat után. Úgy tűnik, ő lehet a kulcs a zombiállapotot előidéző gombafertőzés visszaszorításában.
Hol is láttunk már ilyet? Akinek ismerős a Playstation 3-ra készült egyik (ha nem a) legjobb játék, a The last of us, abban a film nézésekor erősen rezonál néhány húr. A Kiéhezettek látványvilága is sokban emlékeztet a játékéra: a várost már visszavette a természet, az enyészet nyomai mindenhol, a fémredőnyös raktárajtó meg annyira ismerős elem, hogy akár tudatos utalásnak is tekinthető az alkotók részéről. És a befejezés is hasonlóan ütős, mint a játékban, sőt talán még keményebb.

Kubo és a varázshúrok 3D

Ha csak egy stop motion technikával készült filmet nézel meg eredeti nyelven a moziban idén, akkor ez legyen az. Ha csak egy stop motion technikával készült filmet nézel meg a moziban idén, akkor ez legyen az. Ha csak egy filmet nézel megy a moziban idén, akkor... szóval izé, leszel szíves sűrűbben moziba járni, és megnézni ezt is. :-) Csókoljuk meg a Laika stúdió alkotóinak a lába nyomát, ez a film varázslatos. A szó minden lehetséges értelmében.

A cikk utoljára frissítve: 2018.07.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra