Témakör: Filmek

Filmajánlók 27.

Oldaltérkép


Kapcsolódó oldalak
Filmek témában

10 kedvenc film
Cápás rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 1.
Filmajánlók 10.
Filmajánlók 11.
Filmajánlók 12.
Filmajánlók 13.
Filmajánlók 14.
Filmajánlók 15.
Filmajánlók 16.
Filmajánlók 17.
Filmajánlók 18.
Filmajánlók 19.
Filmajánlók 2.
Filmajánlók 20.
Filmajánlók 21.
Filmajánlók 22.
Filmajánlók 23.
Filmajánlók 24.
Filmajánlók 25.
Filmajánlók 26.
Filmajánlók 3.
Filmajánlók 4.
Filmajánlók 5.
Filmajánlók 6.
Filmajánlók 7.
Filmajánlók 8.
Filmajánlók 9.
Filmajánlók ábécérendben
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók
Prince of Persia rendhagyó filmajánló
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló
Underworld 1-4 elemzés
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló

Mottó: ahogyan én láttam. ;-)

Jöjj el napfény!

Eddig még nem volt arra példa, hogy egy film annyira nézhetetlen legyen, hogy a felénél kijöjjek a moziból. A Juliette Binoche nevével fémjelzett Jöjj el napfény! céltalan jelenetei, rettenetes szinkronnal prezentált, teljesen értelmetlen párbeszédei viszont 40 perc alatt meggyőztek arról, hogy nem akarom tovább az időmet pazarolni erre a borzadályra.

Coco

Könnyfakasztóan megható, gyönyörű mese. Kötelező.

Jumanji - Vár a dzsungel

A Baywatch után Dwayne Johnson újabb pozitív meglepetéssel szolgál nekünk így az év végére: a Jumanji is simán túllép az átlag "csináljunk még egy újabb ötlettelen filmfelújítást" kategórián, ahova az ember elsőre besorolná: vicces, látványos, szórakoztató, sőt kifejezetten aranyos.

Hozzá nem értőknek ad egy humoros gyorstalpalót a szerepjátékok meg úgy általában a videojátékok a belső felépítéséről, logikájáról (meg logikátlanságáról) és menetéről, én ezen videojáték-rajongóként teli szájjal nevettem. Emellett a színészi játék is meglepően jó: az embernek végig az az érzése, hogy ezek tuti könnyesre röhögték magukat a forgatáson, ahogy folyamatosan hülyét csináltak magukból, és ebben a versenyben a négy főszereplő egyike sem marad le. A játékosok és az általuk irányított/megszemélyesített karakterek külseje és személyisége közötti éles ellentét kiapadhatatlan humorforrás a film végéig. A Szikla hegynyi izmaitól megtáltosodó, de legbelül még mindig nagyon félős lúzer srác mellett Jack Black, mint túlsúlyos férfitestbe költözött szőke szépség, a gyönyörű Karen Gillan, mint a nőiességével bármit kezdeni képtelen lúzer csaj és Kevin Hart, mint a macsó szerepből hirtelen kiesett futballsztár egyaránt megdolgoztatja a rekeszizmokat. Tökéletes évzáró mozi! :-)

Star Wars: az utolsó jedik

Mivel ez a nyolcadik rész a szériában, gondoltam, nyolc rövid ajánlót írok.

1. Ha jót akarsz, ne nézd meg.
2. Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban… még tudtak forgatókönyvet írni.
3. "A logika aaaannyira lejárt lemez", gondolta Rian Johnson, majd nekilátott az Utolsó jedik szkriptjének.
4. Miben különbözik egy kettes matekdolgozat és az Utolsó jedik? A kettes matekdogában kevesebb a hiba.
5. Miben különbözik az okos feleség és Rian Johnson? Az okos feleség nem rendez felesleges jelenetet.
6. "A csillagromboló kilépett a hipertérből, néhány ezer kilométerrel a bolygófelszín fölött. A keletkező vákuumrobbanás hangja fénysebességgel terjedt tova az űrben. A tompa dübörgésre a napsütötte mezőn álló hősünk felkapta a fejét, és rémült arccal tekintett fel az égre." Ha szerinted a leírt jelenettel semmi probléma, akkor aggodalomra nincs okod, tetszeni fog a film.
7. Mekkora esélye van egy olyan lázadó csapatnak, aminek a nagyokos pilótái sportot űznek abból, hogy bármit szétlőnek, utána teljes gázzal átrepülnek a felrobbanó törmelékhalmazon? (1) Hátha nem esik kár a hajóban. (2) Hátha nem jön szembe semmi a túloldalon...
8. Sikoltozó tengerimalac-pingvin hibridek. Ez most komoly?!

Wonder Wheel – az óriáskerék

Mikor felálltunk a moziban a film végén, mögöttünk megjegyezte valaki: "Hát ez nem volt valami nagy durranás."
Én meg belegondoltam, hogy Woody Allen 82 éves, és hogy mit megadnék, ha valaki most megígérné, hogy annyi idősen még ilyet tudok majd alkotni.
Mert a Wonder Wheel jó. Lehet, hogy túlírt, túljátszott, túlszínezett, de tudatosan az. Akárki akármit mond, a nagy öreg még mindig érti a dolgát.

Trónok harca 7. évad

Miután már elég sok ódát zengtem az első hat évadról, nem szeretném ismételni magam. De szerencsére nem is kell, mert ez az évad – noha csak hét részes, szemben a korábbi, tíz részes évadokkal – minden korábbinál ütősebbre sikerült! Pedig nem hittem, hogy lehet még fokozni. Lehet, hogy nem állok neki már a jövő héten a teljes széria újbóli megtekintésének :-), de ezt az évadot tuti megnézem még egyszer.

Boldog halálnapot!

Tree nem egy szimpatikus személyiség. Önző, undok, mindenkit semmibe vesz, és eltaszítja magától azokat, akik szeretni próbálják. Sokan utálják is, ki jobban, ki kevésbé... és van, aki annyira, hogy úgy dönt, megöli. A merénylet a születésnapja estéjén sikerül is… csakhogy a lány nem hal meg, hanem felébred ugyanaznap reggel. És kezdődik minden elölről.

Tree részéről nyilván erős a motiváció, hogy megváltoztassa a végkifejletet. :-) De vajon ki a rejtélyes gyilkos a béna maszk mögött? Na, ezt egy kísérletből nem sikerül megállapítani, így Tree újra és újra átéli a végzetes napot, hol kétségbeesettebben, hol lazábban keresgélve a lehetséges megoldást. De nem csak az események változnak minden alkalommal, hanem a lány személyisége is. Szinte észrevétlenül válik napról napra (elnézést...) egyre jobb emberré, míg a teljes önzéstől el nem jut a teljes önzetlenségig.
A műfaj hivatalosan horrorvígjáték, de sokkal kevésbé horror, mint amennyire vígjáték. Komédiához képest viszont kifejezetten okosan felépített, jól működnek a drámai részek, Tree személyiségfejlődése a film röpke másfél órás idejéhez képest teljesen hiteles. A főszerepben Jessica Rothe imádnivaló, ugyanolyan hibátlanul hozza a gyűlöletes egoista dögöt, mint az abszolút szerethető és szeretni képes szomszéd csajt.
Ne hagyd, hogy elriasszon a furcsa cím, ne ijesszen meg, hogy van benne egy minimális adag horror. Nézd meg, mert jól fogsz szórakozni. Nézd meg, mert sokkal több van benne, mint gondolnád. És nézd meg, mert abszolút pozitív az üzenete.

Trónok harca 5.és 6. évad

Kezdhetném megint azzal, hogy a sorozat továbbra is pont ugyanolyan, mint az első négy évadban volt, és ez egyszerre lenne igaz és nem igaz. Igaz, mert még mindig legalább annyira fordulatos, mint amennyire véres, és nem igaz, mert kicsit megint eltolódnak a hangsúlyok. Ezúttal a rasszizmus és a vallási fanatizmus válik a történetszálak fő mozgatórugójává, a Trónok harca univerzum pedig sem rasszistában, sem vallásban, sem fanatikusban nem szenved hiányt. A Sokarcú Isten, a Vízbefúlt Isten, a Fény Istene, a Hetek, a Régi és Új Istenek mind-mind rengeteg követővel bírnak, akik nem haboznak uruk nevében bármit elkövetni, akár meggyőződésből, akár puszta érdekből. A karakterek még tovább árnyalódnak, a szüntelen öldöklés és a szenvedések megint csak hol keményítik, hol torzítják a jellemeket.

Míg az egyes személyiségek egyre összetettebbek, a korábbi sokpólusú világ egyszerűsödni látszik: komplett családok és hadosztályok tűnnek el a csatákban, a megmaradók között pedig új szövetségek formálódnak. Az egyre kevesebb sereg összecsapásai egyre monumentálisabbak, van, hogy konkrétan hegyekben maradnak a halottak a csatatéren. És van úgy, hogy nem hajlandóak ott maradni...
Bizony, egyre hangsúlyosabb szerepet kap a természetfeletti vonal, a jövőbeli csaták már messze túl fognak mutatni azon, hogy egy csapat véres katona kardozik egy másik csapat véres katonával. A vihar megérkezett, és jöttében még tovább erősödött. Még ha nem is maguk az istenek fognak egymással harcolni, akkor is emberfelettiek lesznek az elkövetkező ütközetek.

Trónok harca 3.és 4. évad

A sorozat a folytatásban is hű marad magához: a Vastrónért vívott harc kegyetlenebb, mint valaha. Véres gyilkosságok rendezik át újra és újra az erőviszonyokat, jó és rossz egyaránt áldozatul esik, van, aki egy gondosan kitervelt összeesküvésnek és van, aki egy hirtelen dühkitörésnek. Van, aki a kezét veszíti el, van, aki a fejét, és van, aki... hát igen. Azt. A tempó hullámzik, néhol azt érzed, kezd sok lenni a(z egyébként változatlanul remekül megírt) filozofikus vitákból... na, ha ilyen van, akkor két percen belül garantáltan kapsz a nyakadba egy félórányi folyamatos öldöklést.

Persze egy idő után mindez unalmas lenne, ha nem éreznénk a szereplők személyiségfejlődését. Ebben a két évadban talán ez a Trónok harca legnagyobb erőssége: pontosan érzékeljük, mik azok az események, amik acélossá kovácsolják vagy éppen görcsössé torzítják a jellemet. Egy végtag elvesztésének folyományaként valaki nemesebb lesz, mint valaha volt, valaki más meg egy emberi roncs. Látjuk, hogy milyen érzés fiatalon belekóstolni az ölésbe, és megszédülni a vérontás ízétől. Látjuk, mennyire könnyű uralkodóvá lenni, de mennyire nehéz uralkodni. Mit jelent esküt tenni esküt és esküt megszegni, akár jó, akár gonosz cél érdekében.
És közben a tél folyamatosan közeledik... lassan, de elkerülhetetlenül, magával hozva valami ősi, démoni gonoszt. De ahogy korábban, a mérleg most is egyensúlyban marad - gigászi méretű vihar gyűjti az erejét, nincs már messze, hogy minden eddiginél hatalmasabb és pusztítóbb hadseregek csapjanak össze a Hét Királyságban.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkens KUKAC heatwave PONT hu Copyright 2010 Wolkensdorfer Péter Utolsó módosítás: 2011. november 06.