heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Szórakozás] [Autók] [Autóhifi] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 40.

Filmek téma
10 kedvenc film (2011.01.)
Ajánlók listája ábécérendben (2018.11.)
Cápás rendhagyó filmajánló (2012.11.)
Filmajánlók 01. (2011.01.)
Filmajánlók 02. (2011.01.)
Filmajánlók 03. (2011.01.)
Filmajánlók 04. (2011.01.)
Filmajánlók 05. (2011.01.)
Filmajánlók 06. (2011.01.)
Filmajánlók 07. (2011.01.)
Filmajánlók 08. (2011.01.)
Filmajánlók 09. (2011.01.)
Filmajánlók 10. (2011.02.)
Filmajánlók 11. (2011.07.)
Filmajánlók 12. (2011.12.)
Filmajánlók 13. (2012.06.)
Filmajánlók 14. (2012.11.)
Filmajánlók 15. (2013.05.)
Filmajánlók 16. (2013.12.)
Filmajánlók 17. (2014.07.)
Filmajánlók 18. (2014.10.)
Filmajánlók 19. (2015.03.)
Filmajánlók 20. (2015.08.)
Filmajánlók 21. (2015.12.)
Filmajánlók 22. (2016.04.)
Filmajánlók 23. (2016.10.)
Filmajánlók 24. (2018.07.)
Filmajánlók 25. (2018.02.)
Filmajánlók 26. (2018.02.)
Filmajánlók 27. (2018.05.)
Filmajánlók 28. (2018.07.)
Filmajánlók 29. (2018.12.)
Filmajánlók 30. (2019.03.)
Filmajánlók 31. (2020.02.)
Filmajánlók 32. (2020.01.)
Filmajánlók 33. (2020.06.)
Filmajánlók 34. (2020.10.)
Filmajánlók 35. (2021.02.)
Filmajánlók 36. (2021.02.)
Filmajánlók 37. (2021.05.)
Filmajánlók 38. (2021.08.)
Filmajánlók 39. (2021.11.)
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló (2013.10.)
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók (2017.03.)
Prince of Persia rendhagyó filmajánló (2011.01.)
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló (2013.01.)
Underworld 1-4 elemzés (2017.01.)
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló (2012.12.)

V for Vendetta

"remember, remember, the 5th of November" , azaz "emlékezz, emlékezz november 5-ére" , ezzel a mondókával indul a film, ami idén 15 éves, és nemcsak, hogy jól öregedett, de sok szempontból aktuálisabb, mint akkor. És bár vagy ötször láttam, az ajánló valamiért elmaradt - mostanáig.

A történet szerint Anglia súlyos zavargásokat és járványokat követően a gátlástalan, a hatalomért mindenre képes politikus, Sutler irányítása alá kerül. Üldözik a homoszexuálisokat, a muszlimokat, a fő megmondóember egy kamukeresztény tévés celeb, a rendőrség könyörtelenül lecsap a rendszer kritikusaira, a tévéből pedig megállás nélkül folynak a kormányzati megrendelésre gyártott, képtelennél képtelenebb álhírek és hazugságok, amit a lakosság egyre kevésbé hisz el.
Aztán egyszer csak feltűnik a színen egy rejtélyes, magát egyszerűen V-nek nevező, mindig maszkot viselő figura (Hugo Weaving alakításában, akinek úgy kell megjelenítenie a karakter hangulatát és érzéseit, hogy mimikára nem hagyatkozhat, és bizony jól csinálja), aki kőkeményen szembeszáll a rendszerrel, és egyszerű utcai verekedésektől kezdve robbantásos merényleteken keresztül a tévészékház feletti irányítás átvételéig mindenféle módon harcol a diktatúra ellen. De vajon kit rejt a maszk, honnan ez a szinte emberfeletti erő, amit valami csillapíthatatlan düh tüze táplál, és persze a végső kérdés: győzhet-e?
V útját keresztezi Evey (Natalie Portman remek), aki elvesztette a családját, és már csak túlélésre van berendezkedve ebben a disztópikus társadalomban. A sorsszerű találkozás megváltoztatja a lány életét... de lehet-e valakiből forradalmár, aki már mindent elvesztett, kivéve az életét? Vagy méginkább: mit kell még elveszítenie annak, akinek már csak az élete maradt, ahhoz, hogy forradalmár legyen?
Ha még nem láttad, kötelező tananyag. Ha már láttad, nézd meg újra, nem múlt olyan régen november 5-e.

Halloween kills

Wolkens kritikája
Emlékszem, hogy két éve milyen elégedetten dőltünk hátra a legújabb Halloween film láttán. Benne volt minden, amiért egy jó szeletős mozit szeretni lehet: ügyes feszültségépítés, értékelhető színészi játék, épkézláb forgatókönyv, jó zene, látványos gyilkolászás sok vérrel... és most a történet folytatódik, egy olyan filmben, amiben benne van minden, amiért egy rossz szeletelős mozit utálni lehet: zéró feszültség (a felénél már azon gondolkoztam, megnézem, hány pontot kapott imdb-n, legalább addig sem unatkozom), pocsék színészi alakítások (Andi Matichak mimikai eszköztára kimerül a "dühös fejet vágok" arckifejezésben, a szebb napokat megélt Anthony Michael Hall meg úgy mozog, mintha az lenne a feladat, hogy a karakterének a karikatúráját jelenítse meg), ami meg a sztorit illeti, nos, nem kicsit tolták túl a biciklit.

Így aztán hiába a jó zene, a látványos gyilkolászások is csak a Michael Myers áldozatszámlálót növelik meg, a pulzusunkat sem. A befejezés meg még annál is fájdalmasabb, mint amikor nyakon szúrnak egy félbetört fénycsővel, pedig a film alapján az is elég kellemetlen lehet.

Raf kritikája
2 év várakozás után stílszerűen mozikban (és a páva streamingen) a Halloween (2019) folytatása, a Halloween Kills. Ugyanazoktól az alkotóktól. És mégis mennyire, mennyire más alkotás! Én személy szerint nagyon szerettem az előző részt: tisztelettel nyúlt az eredetihez, sőt, több "fordított hommidzs" is volt benne, ilyenek - így kell(ene) és lenne érdemes folytatásokat sok év után csinálni, na.
Hát, ugye az alkotók megmaradtak, de valahogy, nem is tudom, teljesen más filmnek érződik - egy mezei "véresebb, felezősebb-belezősebb, többen-meghalósabb" lett, de a főhajtás az alapmű (mégiscsak lényegében a slasher, mint műfaj megteremtőjéről beszélünk - és nem, a '78-as film mellék-mellékszereplőinek (és színészeinek) szerepeltetése nem az) előtt, az valahogy teljesen kiveszett. Igen, nagyon látványos év véres gyilokok vannak. Nagyon jól ábrázolják benne az emberek csoportban megőrülését és azt is, hogy attól, hogy fegyver van nálad és bosszúra szomjazol, még nem leszel se mesterlövész, se fegyverszakértő. Michael továbbra is ugyanolyan fenyegető a maszkjában és az overalljában. Ja, és igen, John Carpenter szintiprüntyögése végigkíséri a filmet (nagy plusz pont, talán tartunk akkor mindennel együtt három pontnál?), de mégis. Ami megvolt az előző részben, annak nagyja sajnos hiányzik.
Abszolút értékét nézve egy nagyon véres slasher, ami kevés jump scare-rel operál - viszont folytatásként... Folytatásként semmilyen. De igazából már csak ~360-at kell aludni és jön a lezáró rész. Remélhetőleg a HK záró monológja is értelmet nyer teljesen és talán David Gordon Greenék visszatérnek az első (két?) rész ösvényére.
Slasher-rajongóknak ajánlott. Ha nem fekszik a sok vér, ez nem a te filmed.
U.i.: Michael megmenekülése legalább meg lett (jól) magyarázva/csinálva.

Dűne, első rész

Wolkens kritikája
9,5 pont a 10-ből, de csak azért, mert a kétharmadánál rájössz, hogy ebből a regényből lehetetlen 10 pontos filmet csinálni.

Raf kritikája
Nem könnyű úgy egy filmről írni, hogy nem csak ismered az alapanyagot, de nagyon szereted is (sőt). A Dűne nekem pont ilyen - még középiskolában (azok a kilencvenes évek!) futottam bele a Dűne 2 címet viselő RTS-be, ami egyrészt megkedveltette velem az RTS-t, mint műfajt, másrészt kapudrogként szolgált a Frank Herbert (majd Szukitséknak és FH jegyzeteinek köszönhetően Brian Herbert és Kevin J Anderson) műveihez. Mai napig kiemelt helyen van mind a 17 keménytáblás kötet a könyvespolcon, és évente-kétévente igyekszem is elolvasni legalább Frank Herbert könyveit (kivéve ha belefutok emezen vagy amazon tu-fa-sorozatokba (Galaxy's Edge, Frontlines-széria többek közt rátok nézek). Persze ott van David Lynch "remeke" a nyolcvanas évekből, a miniseries 2000-ből (Jodorowsky meghiúsult eposzát már meg sem merem említeni!) - na, és most már itt van a Dunc is, egyenesen kb 2019-ből, sok-sok csúszás után. És majd itt lesz remélhetőleg pontosan 2 év múlva (egyelőre 2023 októberére ígérik - most lesz igazán fontos, hogy az összes szereplő megélje a forgatás végét; tehát no szexz, no drugz, no alkoholz!)
És, milyen a film, tehetnéd fel a kérdést a sok rizsa után. Szuper. Kitűnő. Hihetetlen. Lassú. Lassú, de megfelelően lassú. És nem szájbarágós, igyekszik megmagyarázni mindent, felvázolni a körülményeket, elmesélni, mi, miért és hogyan van (kivéve a mentátokat, mondhatná a tökéletességre törekvő énem). A zakkant kanadainak sikerült. Sikerült egy olyan adaptációt készíteni, ami szinte teljes mértékben hű az alapanyaghoz, megértette, miről is szól (David Lynch, csókolom, érti, kire és mire gondolok, ugye?!) és mindezt olyan gyönyörű képekkel és szimbolikával vitte filmre (háttértárra?), hogy a fal adja a másikat! Minden bolygónak más a színvilága, a jellegzetessége, az atmoszférája. És a CGI! Mindennek van súlya (ötletem nincsen hogyan csinálták), valósnak hat (Fekete Özvegy kopogtat bőszen az ajtón a receptért), nem lóg ki a CGI lóláb; a járművek, főleg az ornithopterek hihetetlen jók - ráadásul nem spóroltak a zenével sem, Szoba Hans olyan soundtracket rittyentett a filmhez, hogy csak na! A színészek is nagyon jók (mondjuk ilyen stábbal még szerintem Kálomistának is sikerülne valami értékelhetőt összehozni), még Momoa sem olyan vészes (bár mimikaoktatásra a Conan óta tutira sem járt).
Lehet, hogy 155 perc (és előtte pontosan 20 perc reklám), de nem érződött annyinak (jó, oké, ezt lehet az elfogultságom miatt volt), élveztem minden percét, tudtam volna még nézni. Fogom is. Ilyen filmekre találták ki a mozit.
Én csak ajánlani tudom: kezdőknek éppen úgy, mint vérprofiknak - mindenki számára élvezhető és értékelhető. Menj moziba és nézd meg! Moziban.

Lovesick összes évad

Evie (Anthonia Thomas), Dylan (Johnny Flynn), Luke (Daniel Ings) és Angus (Joshua McGuire) az egyetem óta elválaszthatatlan barátok, akik mind próbálják megtalálni az igazi szerelmet, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Luke tökéletes nőcsábász és lepedőakrobata, de nem tartja magát elég jónak egy a komoly kapcsolathoz, Dylan látszólag mamlasz, ráadásul hajlamos túlgondolni a dolgokat, így egyik rövid párkapcsolata a másikat éri, Evie nem igazán szerelmes, de az esküvőjét tervezi, Angus meg már túl is van egy váláson.

Bonyodalom bonyodalom hátán, amit összesen 22, egyenként nagyjából 25 perces epizódon keresztül követhetünk végig (ami harcedzett sorozatnézőknek legfeljebb két estét jelent :-)), alapvetően Dylan szemszögéből. Ennek megfelelően minden epizódot egy-egy női keresztnév fémjelez, Abigail-től Tasha-ig, és megannyi történet a múltból és a jelenből.
A Lovesick egy kedves, keserédes, de sokkal inkább édes, mint keserű angol romantikus sorozat a párkeresés nehézségeiről, félreértésekről, félelmekről, elhibázott időzítésről, féltékenységről, szakításról, szerelmi bánatról, de közben mindvégig azt sugallja, mindegy hányszor esel hasra, állj fel, mert előbb-utóbb szembejön az igazi szerelem. Életszagú, leszámítva, hogy egész Britanniában nincs annyi jócsaj, mint ahánnyal Dylan kavar, és akkor Luke-ról még nem is beszéltünk. :-) Helyzetkomikum, kitűnő humor, és mini romkom szériához képest kifejezetten színvonalas színészi alakítások: a 8,1-es IMDB pontszám teljesen indokolt. Ugyan itt-ott megbicsaklik, de soha nem siklik ki, és nem ismétli magát. Mellélőni gyakorlatilag nem lehet vele, forralt bor, meleg takaró, aztán hadd szóljon (angol eredetiben!). :-)

Lucifer hatodik évad

A két részletben megjelent ötödik évad második felénél erősen rezgett a léc, így volt bennem némi aggodalom, hogyan sikerül lezárni a Földre költözött ördög történetét. A jó hír az, hogy egész jól :-), a nem jó hír az, hogy a kevesebb több lett volna.

A 10 részes évad eleje ugyan pörög, ahogy a legjobb epizódoknál megszoktuk, de a vége felé egyre jobban lelassul. Első közelítésben is elég lett volna 9 rész erre a tartalomra, ha alaposabban megnézzük, lehet, hogy 8 is. De ez legyen a legnagyobb bajunk: megint vannak remek új karakterek, érdekes csavarok, izgalmak, és ezúttal Lucifernek a legnehezebben legyőzhető ellenféllel kell szembenéznie: a saját félelmeivel.
Most, hogy tudjuk, lezárult a hat évados széria és nem volt csúnya meglepetés a végére (rád nézek, Trónok harca...), bátran ajánlhatom az egészet. Aki vallási okból nem fogott bele, azt megnyugtathatom: azon túl, hogy helyenként szabadon értelmezi a Bibliában leírtakat, egy másodpercre sem válik keresztényellenessé vagy sátánistává, és az üzenete is egybecseng a tanításokkal: a hibáinkkal szembenézés, a megbánás, a megbocsátás, a szeretet és az önzetlenség a kulcs a boldogsághoz.

Friendzone

Szegény ember "A srác nem jár egyedül"-je: a mamlasz, örökre a barát kategóriába ragadt srácot három csaj próbálja átalakítani, és vonzó pasit faragni belőle. Ismeretlen színészek, ám annál jobban ismert klisék és fordulatok - a Friendzone stabilan hozza a "megbízhatóan középszerű" színvonalat. Felejtős.

Mindenképpen, talán

Ez jól kimaradt annak idején, nem is tudom, miért, de nagyon örülök, hogy most megnéztem. A közel két órás romantikus vígjáték remek szereposztással (Ryan Reynolds, Elizabeth Banks, Isla Fisher és Rachel Weisz) örvendezteti meg a nézőt.

És nem csak azzal, mert a történet is aranyos: a válófélben levő apa rákényszerül, hogy elmesélje lányának, hogyan ismerkedett össze annak idején anyuval. De hogy ne legyen annyira egyszerű, mindjárt három szerelemről is mesél, megváltoztatott nevekkel, hogy a lánya találja ki, vajon melyik név rejti az igazit, és hogy megértse, mi a jelentősége a másik kettőnek az apja életében, illetve hogy mi vezetett a válásig.
Imádnivaló darab, aki nem látta, pótolja. :-)

Schumacher

Raf kritikája
A nagy sikerű "Vezess, hogy túlélj" (Drive to survive) után újabb F1-es dokumentumfilmet készített. Vagy inkább "should i call you "dokumentumfilm"?". Mert sajnos ez a Schumacher "doku" minden, csak nem egy film ami minden idők egyik legsikereresebb Forma 1-es versenyzőjéről szól, hanem ez egy "alkotás", amivel Corinna Schumacher (a sok plasztikai műtét miatt felismerhetetlen) emléket akar állítani a férjének. Se nem tárgyilagos, se nem szórakoztató, se nem semmi. Egy kapaszkodás egy emlékbe.

Szegény "film" az elején még Jean Todt-ra, mint "friend" hivatkozik, csak az utolsó pár percben derül ki, hogy ő amúgy Schumi főnöke volt sok-sok éven át. A zeneválasztás szintén botrányos - amikor végre megnyeri az első VB-címét a Ferrarival, az aláfestő zene tökéletesen passzolna egy hős temetése alá, de nem az olaszok 21 év után újra megnyert világbajnoki titulusának ünneplése alá.
F1-rajongóknak semmiképpen sem ajánlom, kivéve ha az ágyneműd és minden fehérneműd Schumacheres, akkor esetleg nézz bele.
Az egyetlen őszinte rész David Coulthard interjúja volt az egészben. Kár a próbálkozásért, de legalább megmutatták hogyan nem kéne csinálni.

A cikk utoljára frissítve: 2021.11.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2021.11.07.