heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Szórakozás] [Autók] [Autóhifi] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 40.

Filmek téma
10 kedvenc film (2011.01.)
Akciófilm ajánlók listája ábécérendben (2022.10.)
Animációs film ajánlók listája ábécérendben (2022.10.)
Cápás rendhagyó filmajánló (2012.11.)
Dráma ajánlók listája ábécérendben (2022.10.)
Fantasy ajánlók listája ábécérendben (2022.10.)
Filmajánlók listája ábécérendben (2022.10.)
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló (2013.10.)
Horror ajánlók listája ábécérendben (2022.10.)
Jubileumi 1000. moziajánló: Csábító leckék (2024.03.)
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók (2017.03.)
Krimi ajánlók listája ábécérendben (2022.10.)
Prince of Persia rendhagyó filmajánló (2011.01.)
Romantikus film ajánlók listája ábécérendben (2022.10.)
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló (2013.01.)
Sci-fi ajánlók listája ábécérendben (2022.10.)
Sorozatajánlók listája ábécérendben (2022.10.)
Underworld 1-4 elemzés (2017.01.)
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló (2012.12.)
Vígjáték ajánlók listája ábécérendben (2022.10.)

The Witcher második évad

fantasy

Wolkens ajánlója
Elröppent bő másfél év, és megérkezett ríviai Geralt kalandjainak folytatása. A második évad ott és abban a percben veszi fel a fonalat, ahol az első véget ért, újabb remek nyolc résszel megajándékozva minket.
Már a széria felütése is nagyon erős, és utána tartja is a szintet. Ugyanakkor sokkal sötétebb, helyenként már tényleg a Trónok harcát idézően komor és kegyetlen fordulatokkal megtűzdelt történetet kapunk, ami viszont időben nincs úgy szétszórva, mint az első évadban volt: sok párhuzamos szálon fut a cselekmény, de ugyanazon az idősíkon. A színészi játék ugyanolyan jó, mint előzőleg volt, a látványvilág - néhány számítógépes trükköt leszámítva - mozifilm színvonalú. És ahogy előzőleg is: a történetnek megint lezárul egy szakasza, nem hagyja durván a levegőben lógva a nézőt, a folytatást viszont ugyanúgy várjuk.
Én meg most már tényleg beteszem a Witcher 3 lemezt a Playstation-be. :-)

Kapcsolódó ajánlók

Trónok harca első és második évad
Trónok harca harmadik és negyedik évad
Trónok harca ötödik és hatodik évad
Trónok harca hetedik évad
The Witcher első évad
The Witcher harmadik évad


Hell baby (Ördögfattya)

horror

Wolkens ajánlója
Nem mondom, hogy ez a legnézhetetlenebbül gagyi és egyben a leggusztustalanabb horrorfilm, de azért jó eséllyel indul a mezőnyben. A 4,9-es IMDB pontszámból köbkögyöt kell vonni.


Pókember - nincs hazaút

akció
fantasy

Raf ajánlója
Ha csak a számokat nézzük, ez a marvel 27-ik (26-ik???) filmje, és a nyolcadik élőszereplős Pókember. Ja és harmadik színész Parker Péter szerepében. 19 év alatt azért teljesítmény. Rambóból is "csak" 5 volt 37 év alatt. Terminátor: 35 év és 6 film. Igaz, John Connorból többet fogyaszottak el, sőt retcon is volt.
Nehéz spoilerek nélkül beszélni a filmről, hiszen egyrészt elég sok légterelő helyeződött el az Interneten szándékosan/kevésbé szándékosan, igyekszem így tenni, hátha úgy néznéd meg, hogy a lehető legtöbb meglepetés maradjon meglepetés.
Nem egyszerű Parkos Petre élete, mert a Hírharsona J Jonah Jameson-ja bizony a nyilvánosság elé tárta Pjotr valódi személyazonosságát, Mysterio bosszúja a sírból is utólérte Kedvenc Hálószövőnket - és igen, tényleg ott vesszük fel a fonalat, ahol az előző részben véget ért. Persze nem könnyű megbirkózni a hírnévvel tiniként, ezért el is szánja magát rá Petrosz, hogy ez így nem maradhat, s bepróbálkozik Különös Doktornál, hátha neki van egy olyan varázslata, amivel visszanyerheti a privátszféráját. Persze nem megy ez olyan könnyen faluhelyen, hiba csúszik a varázslatba, s Pierre azon veszi észre magát, hogy olyan alakok törnek az életére, akikről ő még sosem hallott, de valahogy ők mégis ismerik őt. Vagy az ő egy másik verzióját?
Pedronak össze kell szednie magát, és fel kell nőnie a feladathoz.
Ez a film lett Pókember felnövés története, itt vált el a sza, izé, akarom mondani, itt lett ez a Pietro vízválasztója, ahol a gondtalan tiniből elindult a felnőtté válás útján, hogy megtudja mivel jár a nagy felelősség, s meghozza a megfelelő időben a megfelelő döntést.
A látványra nem lehet panasz, jól néz ki a harcok nagy része is (azért a vége felé csak kezelte a kamerát kicsit a parkinsonos parkour-őrült operatőr), a humor szokás szerint megvan (jó pár "kringés" momentum akad, szerencsére a többi poén elfelejteti), fanservice is akad rendesen (a többi pókfilmre éppen úgy, mint az MCU-ra (ezzel együtt ugye az előző Hollandi-filmekre)), ahogy az alakítások is jók, legyen szó bármelyik szereplőről - bár Barbituate Coddleswort amerikai akcentusa borzalmas (az eredeti szinkron átka).
Ha szereted az MCU-t, akkor természetesen számodra kihagyhatatlan. Ugyanez igaz a Pókember-ventilátorokra is. Viszont ha unod már az egészet (lásd még: képregényes-univerzumépítős), azért én ezt megnézném a helyedben, mert szórakoztató, vicces és azért van szíve is.


Nagykarácsony

romantikus
vígjáték

Wolkens ajánlója
Arnold (Ötvös András) jóvágású, keménykötésű, félelmet nem ismerő tűzoltó... mindaddig, amíg barátnőjét rajta nem kapja a nagymenő színésszel (Szabó Kimmel Tamás saját magát játssza, fergeteges öniróniával). Innentől kezdve viszont tériszony gyötri, így kellően földhözragadt feladatot kap: egy karácsonyi vásárt kell biztosítania. Ahol mi más is történhetne, mint hogy egy kedves és csinos tanítónő, Eszter (Zsigmond Emőke imádnivaló) készíti fel a kisiskolásokat egy betlehemi színdarabra... és innentől minden egyes csavar kitalálható. :-)
Végre kaptunk egy szerethető, hazai romantikus komédiát Karácsonyra, és ennek örülünk. De azt azért el kell mondani, hogy a Nagykarácsony sokkal inkább szerethető , mint . Arnolddal eleinte nagyon nehéz azonosulni (és később sem túl könnyű), a szakítási jelenetnél a néző konkrétan hajlik afelé, hogy a barátnő pártjára álljon, vagy legalábbis megértse a miértet. Aztán a tűzoltó és a tanítónő viszonyának alakulása is elnagyoltan van ábrázolva, kevés idő jut az érzelmi fejlődés bemutatására, aminek az az egyik oka, hogy a film behoz több mellékszálat... amikre aztán szintén kevés idő jut, és ezért szintén elnagyoltan vannak ábrázolva. Így hiába közel két óra a film, mégis úgy érezzük, folyamatosság helyett ugrásokkal halad előre a történet.
De, mint írtam, a hibák ellenére a film szerethető. Megnézésre abszolút ajánlott, én a magam részéről örülnék, ha minden évben kapnánk egy ilyet.

Raf ajánlója
Arnold tűzoltó, az adrenalin élteti, az neki a fizetség. Éppen megkérné a barátnője kezét egy magasból mentőből (lásd még: emelőkosaras daru), amikor éppen rajtakapja a nőjét, hogy csőrözik Szabó Kimmel Tamással (Szabó Kimmel Tamás), s így egyrészt a leánykérés meghiúsul, másrészt Arnold leesend az utcában felhalmozott fenyőfákra; ennek folyományaként pediglen Arninak intenzív tériszonya lesz (welcome to my world). Hogy ezt a parancsnoka leplezze, elküldi a Várkertbazárba felügyelni, ahol megismerkedik egy tanárnénivel (tanítónénivel?), s ahogy az meg vagyon írva, kisebb kitérőkkel, de egymáséi lesznek.
Ó, bocsánat, spoiler alert.
Ez a film a magyarok válasza az "Igazából szerelem"-re - nem pont úgy, mint az olasz pizzára adott válasz, a lángos, ugyanis ez a film egy tipikus magyar narancs.
Az egy dolog, hogy az alapötlet olyannyira egyedi, mint a kínai autóipar, mert nem könnyű egyedi ötletekkel előállni (mondjuk ha van akarat, mégiscsak sikerül, ugye Liza, a rókatündér, UGYE?!), de attól, hogy nem vagy "originált", még lehet a végeredmény jó. És az a durva, hogy a filmnek vannak nemhogy jó pillanatai, hanem igazán vicces jelenetek is (nagy részük Csujának (what a cliché) és Arnold két társának (Orosz Ákos és Egger Géza) köszönhető), tehát bárki is írta, volt benne humorérzék, de valahol megnyújtották a filmet közel két(!!!!) órásra (90 perc sem nagyon volt benne), hiába van benne Scherer és Pokorny szála, hiába jó színészek, az ő történetszáluk kényszeres és érződik, hogy muszáj volt ilyet/ezt is betenni (szia Love Actually). Azt már meg sem merem említeni, hogy Hernádit viszont teljesen elpocsékolják, Szerednyei (lásd még: Tréfi törp) meg... Hát, őt kevésbé, de többet érdemelt volna ő is (esélyes, hogy csak azért került be, mert a rendező nagybátyja).
A potenciál megvolt a filmben, de sajnos ez egy tipikus "másfél méterről üres kapuba fölé". Megtekintésre csak akkor ajánlom, ha nincsen más magyar romkom, amit nézhetnél. Inkább nézd meg mégegyszer az Így vagy tökéletest.

Kapcsolódó ajánlók

Igazából szerelem (Love actually)
Így vagy tökéletes
Liza, a rókatündér


Outer Banks második évad

krimi

Wolkens ajánlója
Ahhoz képest, hogy bejött az első évad, elég sokára sikerült eljutni a másodikig. Mintha sejtettem volna, hogy valami nem lesz az igazi... és bizony így is lett.
Ezt a szériát ugyanis úgy, ahogy van, kinyírja az, ahogy a forgatókönyvírók a nézőket hülyének nézik, sőt a sorozat előrehaladtával egyre hülyébbnek. MInd gyakrabbak a logikai hibák, a kizárólag a cselekmény bonyolítását és a játékidő elhúzását célzó, teljesen irracionális döntések és események, hogy aztán az utolsó rész "fordulatait" már tényleg csak a fejünket fogva, magunkban "ezt nem hiszem el"-eket motyogva tudjuk nézni. Az egyetlen, ami értékelhető, az a mentális és drogproblémákkal küzdő Rafe karakterét alakító Drew Starkey játéka. Ő tényleg tudja, mi a dolga. Egy tízszer hatvan perces évadhoz sajnos ez nagyon kevés.
Jön majd a harmadik évad, de hogy bele sem fogok nézni, az tuti.

Kapcsolódó ajánlók

Outer Banks első évad


Nincs idő meghalni

akció

Wolkens ajánlója
A helyzet az, hogy engem annyira irritált Daniel Craig a legendás titkosügynök, James Bond szerepében, és annyira gyengének éreztem a vele készült darabokat a Casino Royale-tól a mélypontot jelentő Quantum of Solace-en keresztül a Skyfall-ig, hogy a 2015-ös Spectre-t már majdnem meg sem néztem.
Szóval igazából meg sem tudom mondani, miért döntöttem úgy, hogy ez a film kap egy esélyt. De nem bántam meg. A Nincs idő meghalni ugyanis visszahozza mindazokat a motívumokat, stílusjegyeket, hangulatot, amiért a régi, klasszikus Bond mozikat szerettük, és teszi ezt úgy, hogy közben mégis nagyon más.
Ez az utolsó Bond-mozi, amiben Craig a főszereplő, és noha a pasiból még mindig hiányzik a Pierce Brosnan-féle hanyag elegancia és sárm, ez a film bebizonyítja, hogy ennek ellenére nem volt rossz választás a szerepre. A forgatókönyv meg azt, hogy a 21. században is lehet őszinte, régimódi Bond filmet csinálni. Kár, hogy ehhez ennyi időnek kellett eltelnie.

Raf ajánlója
Az utolsó Craig-es Bond, melyet kb. többször toltak el, mint Magyarország felzárkózását a Hanyatló Nyugathoz. És pontosan olyan is lett: lassú, érdektelen és unalmas. Szegény Craig hiába jó színész, igazából mindegyik Bond-filmben semmilyen/rossz volt (igaz a karaktere is egy masszív sudribunkónak volt megírva), de itt! A film 90%-ában epebajos arccal nézi a világot, de a világ nem néz vissza rá, kb. élete legrosszabb alakítását nyújtotta. "Nyújtotta". A történetnél (akárhonnan nézzük, Bond saját önzősége és fafejűsége következményeként járt pórul) már csak a főcímdal rosszabb - értem én, hogy Bilielis most a minden, de ilyen felejthető, semmilyen "dalt" 007-es főcímként én még nem pipáltam. Már a főcím alatt kiment a fejemből a dallam meg minden. Bezzeg a Skyfall refrénjét mindenki tudja idézni (vagy a Goldeneye-t, bár abban Zámbó Krisztián keze is benne van).
Csak azért nem a legrosszabb Craig-es Bond film, mert létezik a Kvantum Szólacija.
Viszont ha mást nem, azt a filmnek köszönhetjük, hogy háborús dezinfomáció alapul a bevetendő fegyveren.

Kapcsolódó ajánlók

A Quantum of Solace
Skyfall
Spectre


The money heist (La Casa de Papel) ötödik évad

akció
krimi

Wolkens ajánlója
1-5. rész
15 hónappal a negyedik évad után végre kijött az ötödik évad... első fele. Öt résszel kell most beérnünk, és amekkora adrenalinlöket ez a bő négy óra, biztos vagyok benne, hogy rengetegen lesznek, akik egy ültő helyükben ledarálják.
A széria még mindig kihagyhatatlan, egyetlen gyengesége a helyenként túltolt érzelmes részek és a rendszeresen túlnyújtott visszaemlékezős részek. Ezek egy idő után kezdenek frusztrálóak lenni, főleg, amikor többfrontos tűzharc kellős közepén kúszik be egy romantikus este zenés-táncos-gyertyafényes képe. Azért lövöldözésből ennek ellenére sincs hiány: Schwarzenegger, Stallone és Norris fénykorukban ugyanennyi idő alatt együtt sem használtak el ekkora tételben töltényt, kézigránátot, lángszórót, robbanóanyagot meg páncélöklöt. Emellett a szerencse forgandó: látszólag reménytelen helyzetekből is lehet kiút, és látszólag biztos pozícióból is lehet mélyre zuhanni, mindkét oldalon. Visszaszámlálás indul, 90 nap az évad második felének megjelenéséig. Tűkön ülünk.
6-10. rész
Nem kérdés, hogy muszáj volt egyben lenyomni. :-) Amivel nincs is baj, a sztori továbbra is kellően fordulatos, és az utolsó pillanatig fenntartja a feszültséget... a gond csak az, hogy milyen áron. A gyorsan forduló helyzet meg az akció igyekeznek eltakarni a kisebb logikai hibákat, de ez egyre kevésbé sikerül - annyira, hogy vannak konkrétan "mert csak" szinten megmagyarázott történések -, a játékidőt meg, ahogy az évad első felében is, túl hosszúra nyújtják a visszaemlékezős részek. Messze nem kiváló, de azért jó lezárás, viszont nagyon érezni rajta, hogy a téma kifutott.

Kapcsolódó ajánlók

The money heist (La Casa de Papel) első évad
The money heist (La Casa de Papel) második évad
The money heist (La Casa de Papel) harmadik évad
The money heist (La Casa de Papel) negyedik évad


Arcane: League of Legends első évad

animációs
sci-fi
fantasy

Wolkens ajánlója
Előfordul, hogy az ajánlókban kommentálom az adott film vagy sorozat IMDB-pontszámát, akár indokolatlanul alacsonynak, akár indokolatlanul magasnak ítélve. Nos, az Arcane jelenleg 9,3 ponton áll a 10-ből, és nem kismértékben elfogult véleményem szerint ez simán lehetne legalább 0,7-tel több.
Igen, az Arcane úgy bűvölt el, ahogy nem nagyon szokott semmilyen filmipari alkotás sem, ekkora államat leejtős hanyattesésre meg főleg nem számítottam egy saját gyártású Netflix animációs műsortól, ami elvileg még videojáték-adaptáció is. (Szerencsére gyakorlatilag meg nem.)
Nézzük szépen sorjában, mit ad nekünk ez a kilencszer 40 perc.
Az első, ami berántja a nézőt, az a látványvilág. Nem egyszer halljuk, hogy na ilyet még nem láttunk a vásznon vagy a képernyőn, hát ez tényleg olyan. Stilizált, de közben karikatúraszerűen határozott, végtelenül kidolgozott (igen, úgy, hogy közben stilizált!) és valami szemkápráztatóan gyönyörűséges. Még képregénynek is AAA kategória lenne, nemhogy animációs filmnek. A rajzok mellett a vágások, a kameraszögek és az animációk is elképesztően jók, őrült, anime stílusú dinamika és kecses koreográfia kapcsolódik össze minden akciójelenetben, olyan hangulatos aláfestő zenékkel, hogy a nézőt menthetetlenül elkapja a gépszíj.
Aztán jönnek a karakterek. Amellett, hogy elsőrangú a megjelenítésük, a személyiségük is kellő mélységgel bír, az első szereplők nagyjából tíz perc alatt a szívünkbe lopják magukat. A többiek meg csak jönnek és jönnek és jönnek, ahogy a látszólag faék egyszerűségű, gagyi fantasy-nek tűnő kezdésből fokozatosan egy egyre több vonalon játszódó, komplex történet bontakozik ki, személyes sorstragédiákkal, politikai sakkjátszmákkal és hatalmi harcokkal, heves érzelmekkel és egy olyan leheletfinom leszbikus szerelmi szállal, ami egyrészt kötelező Netflix elem, másrészt olyan visszafogottsággal kerül ábrázolásra, hogy a néző sokáig abban sem biztos, jól érzékeli-e, mi zajlik a két szereplő között. És a széria végére a látványvilág, a karakterek és a történet tökéletes szabályos háromszögbe kapcsolódnak, és a nagy finálé teszi fel az i-re a pontot, úgy hagyva nyitva egy halom kérdést, hogy közben mégis tökéletes lezárása az eseményeknek, és minden, ami ezután jön, az valami újnak a kezdete.
Csak jönne már...


A castle for Christmas

romantikus

Wolkens ajánlója
Közeleg a Karácsony, és ezt nem csak az jelzi, hogy Mariah Carey átvette az uralmat a bevásárlóközpontokban, hanem az is, hogy megjelentek a szezonális filmek kedvenc streaming-szolgáltatónknál. Hát, a kezdés nem sikerült túl jól.
Sophie Brown, a dúsgazdag írónő a legújabb könyve körül kialakuló viták és magánéleti problémái elől Skóciába menekül, hogy végre meglátogassa a kastélyt, ahol apja családja cselédként dolgozott. Ott természetesen azonnal konfliktusba kerül a birtokossal, hogy aztán a százszor látott receptnek megfelelően fokozatosan kialakuljon a vonzalom kettőjük között.
Általában az ajánlókban a színészeket csak egy rövid, zárójeles kommentben szoktam méltatni vagy kritizálni, nos ezúttal kivételt kell tennem. Mégpedig azért, mert a női főszereplőt alakító Brooke Shields tragikusan rossz választás, ő a fő oka annak, hogy a filmet nem lehet szeretni. A fiatalon szépséges Shields arcában mostanra semmi szeretnivaló nem maradt, a néző folyamatosan úgy érzi, a botox és a még élő arcizmok elkeseredett harcát látja minden egyes jelenetben, egyszerűen el sem tudjuk képzelni, hogyan lobbanhat szerelemre valaki iránta. Mondjuk a forgatókönyv kínkeserves és erőltetett fordulatai, meg kötelező elemei sem dobnak sokat az élményen. Két dolog élvezhető a darabban: az egyik, hogy Shields-zel ellentétben a kastély urát alakító Cary Elwes megőrzött valamit ifjúkori sármjából, az ő alakításában még némi öniróniát is fel lehet fedezni, és mellé kőkeményen tolja a skót akcentust, a másik pedig Hamish, a kastély kutyusa, aki a film legkedvesebb és legcukibb karaktere.


Riders of justice

krimi
dráma

Wolkens ajánlója
Egy vonatbaleset kapcsolja össze véletlen emberek sorsát. Otto, a zseniális statisztikus túléli a katasztrófát, míg a harcedzett katona, Markus (Mads Mikkelsen) felesége életét veszti. De vajon tényleg baleset volt vagy merénylet? Otto biztos abban, hogy az utóbbi, így barátaival felkeresik Markust, hogy a saját kezükbe vegyék a nyomozást és az igazságszolgáltatást...
A Riders of justice esetében a legszolidabb jelző a "kattant", amit használni lehet. A történet egyetlen szereplője sem fér bele a "normális ember" kategóriába, csak éppen mindenki más elmeorvosi eset. Ez persze időnként jó alkalmat ad helyzetkomikumra, és érdekesek a történet azon részei, amikor kiderül, ki milyen gyógyíthatatlan lelki sebektől szenved, és miért viselkedik úgy, ahogy, de az idő nagy részében a néző csak azt próbálja eldönteni, hogy egyáltalán mit is lát. Egy bosszúfilm-paródiát? Egy sötét humorú vígjátékot drámai elemekkel? Egy tragédiát, amit próbálnak nem szokványosan ábrázolni? És mivel a film igazából egyik sem tud lenni, ráadásul közel 120 perc, így az utolsó félórában már nagyon várjuk, hogy vége legyen.

Raf ajánlója
A pillangóhatás egy érdekes elmélet, láthatjuk is ebben a filmben - igaz, itt nem sirály rebbenti szárnyát s változtatja meg a klímát, hanem Lettországban rendelnek egy kék biciklit, erre egy vonatbalesetben meghal Markus (Mads Mikkelsen - akit végre talán felfedezett magának Halivúd a Zsivány egyessel) neje, félárván hagyva lányukat, Matildát. Persze vonatbalesetek még a Hanyatló Nyugaton is történnek (vagyis szinte csak ott), csak éppen Ottó a Félkarú (aki maga adta át a helyét Markusnénak, lényegében halálát okozva) úgy gondolja, ez nem egy átlagos vonatbaleset volt, mert a Riders of Justice motorosbanda tanúskodásra készülő volt vezetője is áldozatul esett az egésznek, na meg az is árulkodó volt, hog egy fickó pont a baleset(?) előtt szállt le a vonatról, miközben éppen csak beleharapott a szendvicsébe, de egyből kidobta. Majd leszállt. Hiába megy a rendőrségre, ott teljesen jogosan(?) hülyének nézik és elhajtják. Ekkor (éppenhogycsak funkcionáló autista) barátaival nyomozni kezdenek, s arra jutnak, hogy bizony ez nem baleset, hanem merénylet volt, s a banda volt az okozója. Ekkor fordulnak Márkushoz, a gyászoló katonához, hogy tudassák vele, mi történt.
Nem egyszerű film, mert elsőre egy szokványos bosszúfilmnek tűnik, de nem igazán az. Inkább egy bosszúfilmbe oltott történet arról, hogy hogyan lehet összehozni egy ENNYIRE diszfunkcionális emberhalmot egy családnak. Van itt minden: autisták (mindennapokban elketyegő, de emberek közt éppen csak működő); ukrán, emberkereskedők által futtatott meleg prosti, az érzelmeit kinyilvánítani/megélni nem tudó alkoholista katona; a tinilány, akinek a legnagyobb szüksége lenne az életben maradt szülőjére.
A történet és vezetése kicsit kaotikus, ahogy a szereplők élete és kapcsolatai is - nem könnyű alkotás, a tréler igencsak megtévesztő, ez egy lassabb dráma; igazából csak azoknak tudnám egyértelműen ajánlani, akik láttak Anders Thomas Jensen és Mikkelsenék előző négy közös alkotásából legalább kettőt (Ádám Almái, Flickering Lights, Zöld hentesek - a Csirkék és embereket még én sem mertem megnézni) ÉS tetszett nekik. De nekik nagyon.

Kapcsolódó ajánlók

Zsivány egyes


Love hard

romantikus
vígjáték

Wolkens ajánlója
Natalie (Nina Dobrev) annyira bénázik a társkeresésben, hogy külön rovata van a félresikerült randijairól a magazinnál, ahol dolgozik. Legújabb jelöltje egy mesebeli hercegnek tűnik: jóképű, kedves, művelt, intelligens, már-már túl szép a kép ahhoz, hogy igaz legyen. A lány december közepén hirtelen elhatározásból repülőre száll, hogy a kontinenst átszelve találkozhasson az álompasival... akiről elég gyorsan kiderül, hogy nem egészen olyan, mint amilyennek a társkeresőn tűnt. És az első sokk még csak a problémák kezdete, lesz ez még sokkal zűrösebb is.
Persze a Love hard romantikus vígjáték, így azért elég gyorsan ki lehet találni, mi lesz a történet vége. Az építőelemeit meg ki sem kell találni: konkrét szituációk és párbeszédek köszönnek vissza olyan filmekből, mint az Aludj csak, én álmodom, az Igazából szerelem (Love actually), meg a Drágán add az életed (Die hard). Mert ugye ezek mind karácsonyi filmek. És hogy melyik a legjobb közülük, nos, ehhez a Canon vs. Nikon ;-) vitához számos jó érvet hallhatunk a filmben. Love actually és Die hard, vágod, honnan jön a film címe. :-)
Nem újítja meg a műfajt, sőt, meg sem is próbálja. Cserébe szórakoztat és felvidít, és így a negyedik Covid hullám közepén ez is elég.

Kapcsolódó ajánlók

Aludj csak, én álmodom (While you were sleeping)
Igazából szerelem (Love actually)


Ted Lasso második évad

vígjáték
dráma

Wolkens ajánlója
A krónikusan optimista edző minden munkája ellenére a csapat kiesett az első osztályból, és egyelőre a másodosztályban sem brillíroznak. Sőt, a helyzet egy tragikus véletlen következményeként odáig fajul, hogy a klub kénytelen szerződtetni egy sportpszichológust (Sarah Niles ugyanolyan tökéletes választás a szerepre, mint a többiek), akinek a munkáját Ted nem tartja túl sokra. Szóval gyűlnek a sötét felhők, és egyre indokoltabb a kérdés, vajon hősünk meddig képes fenntartani a pozitív hozzáállást magában és a csapatban.
A második évad érezhetően komolyabb, mi több, helyenként sötétebb hangvételű, mint az első, persze ez szükséges ahhoz, hogy a karakterfejlődések hitelesek legyenek. Abból pedig nincsen hiány - a forgatókönyvírók nem elégedtek meg azzal, hogy lemásolják az első szériát, hanem komolyan vették a munkájukat, így a sorozat továbbra is eseménydús, kedves, viccces, ergo abbahagyhatatlan.
Várjuk a harmadik évadot. :-)

Raf ajánlója
Mindenki kedvenc(?) toxikusan pozitív edzője visszatért egy új évaddal, csak most már egy egész szezont kap a Championshipben, hátha sikerül felkerülni a Premier League-be (igen, angolok és az ő osztályaik...). Sok minden nem változott: Ted optimizmusa továbbra is határtalan, a focihoz továbbra sem ért, a csapat van, Szakáll Edző szakállas, Natániel natánielkedik és így tovább. Kivéve Roy Kent, aki visszavonulása óta nem találja a helyét. Illetve egy tragikus(????) büntető folyományaként egy sportpszichológus is megjelenik a csapatnál - Ted legnagyobb bánatára.
Változott a sorozat hangvétele, igyekeztek komolyabb témákat is behozni (néha sírva röhögősen megoldva), de ugyanolyan szórakoztató a sorozat, ugyanúgy függővé tesz, mint az első évad.
DE.
Van egy nagy de: márpedig a kilencedik rész. Egy másik sorozatban ez egy jó rész lenne. De nem a Ted Lasso-ban. Hiába jó önmagában a rész, ha magából a sorozatból teljesen és feleslegesen kilóg, megtöri mind a stílust, mind a hangvételt. Én biztosan ki fogom hagyni amikor újranézem.
Ha még mindig nem láttad az első évadot, akkor most daráld le a kettőt egyben, ha pedig csak ez az évad van vissza, akkor gyerünk, gyerünk - a jókedv garantált.

Kapcsolódó ajánlók

Ted Lasso első évad
Ted Lasso harmadik évad


V for Vendetta

sci-fi
fantasy
dráma

Wolkens ajánlója
"remember, remember, the 5th of November" , azaz "emlékezz, emlékezz november 5-ére" , ezzel a mondókával indul a film, ami idén 15 éves, és nemcsak, hogy jól öregedett, de sok szempontból aktuálisabb, mint akkor. És bár vagy ötször láttam, az ajánló valamiért elmaradt - mostanáig.
A történet szerint Anglia súlyos zavargásokat és járványokat követően a gátlástalan, a hatalomért mindenre képes politikus, Sutler irányítása alá kerül. Üldözik a homoszexuálisokat, a muszlimokat, a fő megmondóember egy kamukeresztény tévés celeb, a rendőrség könyörtelenül lecsap a rendszer kritikusaira, a tévéből pedig megállás nélkül folynak a kormányzati megrendelésre gyártott, képtelennél képtelenebb álhírek és hazugságok, amit a lakosság egyre kevésbé hisz el.
Aztán egyszer csak feltűnik a színen egy rejtélyes, magát egyszerűen V-nek nevező, mindig maszkot viselő figura (Hugo Weaving alakításában, akinek úgy kell megjelenítenie a karakter hangulatát és érzéseit, hogy mimikára nem hagyatkozhat, és bizony jól csinálja), aki kőkeményen szembeszáll a rendszerrel, és egyszerű utcai verekedésektől kezdve robbantásos merényleteken keresztül a tévészékház feletti irányítás átvételéig mindenféle módon harcol a diktatúra ellen. De vajon kit rejt a maszk, honnan ez a szinte emberfeletti erő, amit valami csillapíthatatlan düh tüze táplál, és persze a végső kérdés: győzhet-e?
V útját keresztezi Evey (Natalie Portman remek), aki elvesztette a családját, és már csak túlélésre van berendezkedve ebben a disztópikus társadalomban. A sorsszerű találkozás megváltoztatja a lány életét... de lehet-e valakiből forradalmár, aki már mindent elvesztett, kivéve az életét? Vagy méginkább: mit kell még elveszítenie annak, akinek már csak az élete maradt, ahhoz, hogy forradalmár legyen?
Ha még nem láttad, kötelező tananyag. Ha már láttad, nézd meg újra, nem múlt olyan régen november 5-e.


Halloween kills

horror

Wolkens ajánlója
Emlékszem, hogy két éve milyen elégedetten dőltünk hátra a legújabb Halloween film láttán. Benne volt minden, amiért egy jó szeletős mozit szeretni lehet: ügyes feszültségépítés, értékelhető színészi játék, épkézláb forgatókönyv, jó zene, látványos gyilkolászás sok vérrel... és most a történet folytatódik, egy olyan filmben, amiben benne van minden, amiért egy rossz szeletelős mozit utálni lehet: zéró feszültség (a felénél már azon gondolkoztam, megnézem, hány pontot kapott imdb-n, legalább addig sem unatkozom), pocsék színészi alakítások (Andi Matichak mimikai eszköztára kimerül a "dühös fejet vágok" arckifejezésben, a szebb napokat megélt Anthony Michael Hall meg úgy mozog, mintha az lenne a feladat, hogy a karakterének a karikatúráját jelenítse meg), ami meg a sztorit illeti, nos, nem kicsit tolták túl a biciklit.
Így aztán hiába a jó zene, a látványos gyilkolászások is csak a Michael Myers áldozatszámlálót növelik meg, a pulzusunkat sem. A befejezés meg még annál is fájdalmasabb, mint amikor nyakon szúrnak egy félbetört fénycsővel, pedig a film alapján az is elég kellemetlen lehet.

Raf ajánlója
2 év várakozás után stílszerűen mozikban (és a páva streamingen) a Halloween (2019) folytatása, a Halloween Kills. Ugyanazoktól az alkotóktól. És mégis mennyire, mennyire más alkotás! Én személy szerint nagyon szerettem az előző részt: tisztelettel nyúlt az eredetihez, sőt, több "fordított hommidzs" is volt benne, ilyenek - így kell(ene) és lenne érdemes folytatásokat sok év után csinálni, na.
Hát, ugye az alkotók megmaradtak, de valahogy, nem is tudom, teljesen más filmnek érződik - egy mezei "véresebb, felezősebb-belezősebb, többen-meghalósabb" lett, de a főhajtás az alapmű (mégiscsak lényegében a slasher, mint műfaj megteremtőjéről beszélünk - és nem, a '78-as film mellék-mellékszereplőinek (és színészeinek) szerepeltetése nem az) előtt, az valahogy teljesen kiveszett. Igen, nagyon látványos év véres gyilokok vannak. Nagyon jól ábrázolják benne az emberek csoportban megőrülését és azt is, hogy attól, hogy fegyver van nálad és bosszúra szomjazol, még nem leszel se mesterlövész, se fegyverszakértő. Michael továbbra is ugyanolyan fenyegető a maszkjában és az overalljában. Ja, és igen, John Carpenter szintiprüntyögése végigkíséri a filmet (nagy plusz pont, talán tartunk akkor mindennel együtt három pontnál?), de mégis. Ami megvolt az előző részben, annak nagyja sajnos hiányzik.
Abszolút értékét nézve egy nagyon véres slasher, ami kevés jump scare-rel operál - viszont folytatásként... Folytatásként semmilyen. De igazából már csak ~360-at kell aludni és jön a lezáró rész. Remélhetőleg a HK záró monológja is értelmet nyer teljesen és talán David Gordon Greenék visszatérnek az első (két?) rész ösvényére.
Slasher-rajongóknak ajánlott. Ha nem fekszik a sok vér, ez nem a te filmed.
U.i.: Michael megmenekülése legalább meg lett (jól) magyarázva/csinálva.

Kapcsolódó ajánlók

Halloween


Dűne, első rész

sci-fi
fantasy

Wolkens ajánlója
9,5 pont a 10-ből, de csak azért, mert a kétharmadánál rájössz, hogy ebből a regényből lehetetlen 10 pontos filmet csinálni.

Raf ajánlója
Nem könnyű úgy egy filmről írni, hogy nem csak ismered az alapanyagot, de nagyon szereted is (sőt). A Dűne nekem pont ilyen - még középiskolában (azok a kilencvenes évek!) futottam bele a Dűne 2 címet viselő RTS-be, ami egyrészt megkedveltette velem az RTS-t, mint műfajt, másrészt kapudrogként szolgált a Frank Herbert (majd Szukitséknak és FH jegyzeteinek köszönhetően Brian Herbert és Kevin J Anderson) műveihez. Mai napig kiemelt helyen van mind a 17 keménytáblás kötet a könyvespolcon, és évente-kétévente igyekszem is elolvasni legalább Frank Herbert könyveit (kivéve ha belefutok emezen vagy amazon tu-fa-sorozatokba (Galaxy's Edge, Frontlines-széria többek közt rátok nézek). Persze ott van David Lynch "remeke" a nyolcvanas évekből, a miniseries 2000-ből (Jodorowsky meghiúsult eposzát már meg sem merem említeni!) - na, és most már itt van a Dunc is, egyenesen kb 2019-ből, sok-sok csúszás után. És majd itt lesz remélhetőleg pontosan 2 év múlva (egyelőre 2023 októberére ígérik - most lesz igazán fontos, hogy az összes szereplő megélje a forgatás végét; tehát no szexz, no drugz, no alkoholz!)
És, milyen a film, tehetnéd fel a kérdést a sok rizsa után. Szuper. Kitűnő. Hihetetlen. Lassú. Lassú, de megfelelően lassú. És nem szájbarágós, igyekszik megmagyarázni mindent, felvázolni a körülményeket, elmesélni, mi, miért és hogyan van (kivéve a mentátokat, mondhatná a tökéletességre törekvő énem). A zakkant kanadainak sikerült. Sikerült egy olyan adaptációt készíteni, ami szinte teljes mértékben hű az alapanyaghoz, megértette, miről is szól (David Lynch, csókolom, érti, kire és mire gondolok, ugye?!) és mindezt olyan gyönyörű képekkel és szimbolikával vitte filmre (háttértárra?), hogy a fal adja a másikat! Minden bolygónak más a színvilága, a jellegzetessége, az atmoszférája. És a CGI! Mindennek van súlya (ötletem nincsen hogyan csinálták), valósnak hat (Fekete Özvegy kopogtat bőszen az ajtón a receptért), nem lóg ki a CGI lóláb; a járművek, főleg az ornithopterek hihetetlen jók - ráadásul nem spóroltak a zenével sem, Szoba Hans olyan soundtracket rittyentett a filmhez, hogy csak na! A színészek is nagyon jók (mondjuk ilyen stábbal még szerintem Kálomistának is sikerülne valami értékelhetőt összehozni), még Momoa sem olyan vészes (bár mimikaoktatásra a Conan óta tutira sem járt).
Lehet, hogy 155 perc (és előtte pontosan 20 perc reklám), de nem érződött annyinak (jó, oké, ezt lehet az elfogultságom miatt volt), élveztem minden percét, tudtam volna még nézni. Fogom is. Ilyen filmekre találták ki a mozit.
Én csak ajánlani tudom: kezdőknek éppen úgy, mint vérprofiknak - mindenki számára élvezhető és értékelhető. Menj moziba és nézd meg! Moziban.


Lovesick összes évad

romantikus
vígjáték

Wolkens ajánlója
Evie (Anthonia Thomas), Dylan (Johnny Flynn), Luke (Daniel Ings) és Angus (Joshua McGuire) az egyetem óta elválaszthatatlan barátok, akik mind próbálják megtalálni az igazi szerelmet, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Luke tökéletes nőcsábász és lepedőakrobata, de nem tartja magát elég jónak egy a komoly kapcsolathoz, Dylan látszólag mamlasz, ráadásul hajlamos túlgondolni a dolgokat, így egyik rövid párkapcsolata a másikat éri, Evie nem igazán szerelmes, de az esküvőjét tervezi, Angus meg már túl is van egy váláson.
Bonyodalom bonyodalom hátán, amit összesen 22, egyenként nagyjából 25 perces epizódon keresztül követhetünk végig (ami harcedzett sorozatnézőknek legfeljebb két estét jelent :-)), alapvetően Dylan szemszögéből. Ennek megfelelően minden epizódot egy-egy női keresztnév fémjelez, Abigail-től Tasha-ig, és megannyi történet a múltból és a jelenből.
A Lovesick egy kedves, keserédes, de sokkal inkább édes, mint keserű angol romantikus sorozat a párkeresés nehézségeiről, félreértésekről, félelmekről, elhibázott időzítésről, féltékenységről, szakításról, szerelmi bánatról, de közben mindvégig azt sugallja, mindegy hányszor esel hasra, állj fel, mert előbb-utóbb szembejön az igazi szerelem. Életszagú, leszámítva, hogy egész Britanniában nincs annyi jócsaj, mint ahánnyal Dylan kavar, és akkor Luke-ról még nem is beszéltünk. :-) Helyzetkomikum, kitűnő humor, és mini romkom szériához képest kifejezetten színvonalas színészi alakítások: a 8,1-es IMDB pontszám teljesen indokolt. Ugyan itt-ott megbicsaklik, de soha nem siklik ki, és nem ismétli magát. Mellélőni gyakorlatilag nem lehet vele, forralt bor, meleg takaró, aztán hadd szóljon (angol eredetiben!). :-)


Lucifer hatodik évad

akció

Wolkens ajánlója
A két részletben megjelent ötödik évad második felénél erősen rezgett a léc, így volt bennem némi aggodalom, hogyan sikerül lezárni a Földre költözött ördög történetét. A jó hír az, hogy egész jól :-), a nem jó hír az, hogy a kevesebb több lett volna.
A 10 részes évad eleje ugyan pörög, ahogy a legjobb epizódoknál megszoktuk, de a vége felé egyre jobban lelassul. Első közelítésben is elég lett volna 9 rész erre a tartalomra, ha alaposabban megnézzük, lehet, hogy 8 is. De ez legyen a legnagyobb bajunk: megint vannak remek új karakterek, érdekes csavarok, izgalmak, és ezúttal Lucifernek a legnehezebben legyőzhető ellenféllel kell szembenéznie: a saját félelmeivel.
Most, hogy tudjuk, lezárult a hat évados széria és nem volt csúnya meglepetés a végére (rád nézek, Trónok harca...), bátran ajánlhatom az egészet. Aki vallási okból nem fogott bele, azt megnyugtathatom: azon túl, hogy helyenként szabadon értelmezi a Bibliában leírtakat, egy másodpercre sem válik keresztényellenessé vagy sátánistává, és az üzenete is egybecseng a tanításokkal: a hibáinkkal szembenézés, a megbánás, a megbocsátás, a szeretet és az önzetlenség a kulcs a boldogsághoz.

Kapcsolódó ajánlók

Lucifer első évad
Lucifer második évad
Lucifer harmadik évad
Lucifer negyedik évad
Lucifer ötödik évad
Trónok harca első és második évad
Trónok harca harmadik és negyedik évad
Trónok harca ötödik és hatodik évad
Trónok harca hetedik évad


Friendzone

romantikus
vígjáték

Wolkens ajánlója
Szegény ember "A srác nem jár egyedül"-je: a mamlasz, örökre a barát kategóriába ragadt srácot három csaj próbálja átalakítani, és vonzó pasit faragni belőle. Ismeretlen színészek, ám annál jobban ismert klisék és fordulatok - a Friendzone stabilan hozza a "megbízhatóan középszerű" színvonalat. Felejtős.


Mindenképpen, talán

romantikus
vígjáték

Wolkens ajánlója
Ez jól kimaradt annak idején, nem is tudom, miért, de nagyon örülök, hogy most megnéztem. A közel két órás romantikus vígjáték remek szereposztással (Ryan Reynolds, Elizabeth Banks, Isla Fisher és Rachel Weisz) örvendezteti meg a nézőt.
És nem csak azzal, mert a történet is aranyos: a válófélben levő apa rákényszerül, hogy elmesélje lányának, hogyan ismerkedett össze annak idején anyuval. De hogy ne legyen annyira egyszerű, mindjárt három szerelemről is mesél, megváltoztatott nevekkel, hogy a lánya találja ki, vajon melyik név rejti az igazit, és hogy megértse, mi a jelentősége a másik kettőnek az apja életében, illetve hogy mi vezetett a válásig.
Imádnivaló darab, aki nem látta, pótolja. :-)


Schumacher

dokumentum

Raf ajánlója
A nagy sikerű "Vezess, hogy túlélj" (Drive to survive) után újabb F1-es dokumentumfilmet készített. Vagy inkább "should i call you "dokumentumfilm"?". Mert sajnos ez a Schumacher "doku" minden, csak nem egy film ami minden idők egyik legsikereresebb Forma 1-es versenyzőjéről szól, hanem ez egy "alkotás", amivel Corinna Schumacher (a sok plasztikai műtét miatt felismerhetetlen) emléket akar állítani a férjének. Se nem tárgyilagos, se nem szórakoztató, se nem semmi. Egy kapaszkodás egy emlékbe.
Szegény "film" az elején még Jean Todt-ra, mint "friend" hivatkozik, csak az utolsó pár percben derül ki, hogy ő amúgy Schumi főnöke volt sok-sok éven át. A zeneválasztás szintén botrányos - amikor végre megnyeri az első VB-címét a Ferrarival, az aláfestő zene tökéletesen passzolna egy hős temetése alá, de nem az olaszok 21 év után újra megnyert világbajnoki titulusának ünneplése alá.
F1-rajongóknak semmiképpen sem ajánlom, kivéve ha az ágyneműd és minden fehérneműd Schumacheres, akkor esetleg nézz bele.
Az egyetlen őszinte rész David Coulthard interjúja volt az egészben. Kár a próbálkozásért, de legalább megmutatták hogyan nem kéne csinálni.

A cikk utoljára frissítve: 2022.01.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2024.03.03.