|
|
 |
A bébiszitter: gyilkos királynő |
|
Wolkens ajánlója
Bevallom, a film első tíz percében komoly aggályaim voltak, hogy a folytatás
egy ugyanolyan üdítően szórakoztató, véres, pörgős horrorvígjáték lesz-e,
mint az első rész volt, és nem valami totál elcseszett lehúzás... de ez
tényleg csak ennyi ideig tartott. A lassú kezdés után beindul a verkli,
hordószám fröcsög a művér, sorra haláloznak el mindenféle válogatott módon a
szereplők, egészen a végső nagy leszámolásig.
De ne szaladjunk ennyire előre :-), pár szó a történetről. Két év telt el a
Bébiszitter eseményei óta. Cole jóképű kamasz sráccá nőtte ki magát, de ez nem
segít azon, hogy mindenki őrültnek tartja, miután az első részben lezajlott
vérengzés nyomai rejtélyes módon eltűntek. Gyerekkori barátja, a kedves
Melanie, aki akkor tanúja volt az eseményeknek, az egyetlen, aki hisz neki -
igazán kár, hogy mégis egy seggfej sráccal kavar, főleg, hogy közben belőle is
szőke bombázó lett. Így persze könnyen sikerül rábeszélnie Cole-t, hogy
szökjenek meg egy hatalmas tóparti buliba, ahol felbukkan új osztálytársuk, a
különc és vadóc Phoebe is (Jenna Ortega tökéletes választás a szerepre), és az
események váratlan fordulatot vesznek... Innentől lásd első bekezdés. :-)
Ha tetszett az első rész, ne habozz megnézni ezt is. Amellett, hogy kellemes
kikapcsolódás, az elmúlt évek egyik legjobb tini párosát kapod, akik között
tökéletesen működik a kémia.
Raf ajánlója
Cole-nak két év után sem hiszi el senki (legfőképpen nem a szülei), hogy őt meg
akarta gyilkolászni a csábos Bee (spoiler alert: Samantha Weaving nem más, mint
Hugo Weaving unokahúga), egyedül a szembeszomszéd Melania hisz neki, aki,
miután Cee megtudja, hogy szülei egy bentlakásos elmegyógyintézetbe akarják
dugni, elhívja egy hétvégi lelazulós partira. Amin újfent elszabadul a pokol,
s főhősünknek megint az életéért kell szaladnia.
Az előző részt hiába forgatták 2015-ben, 2017-ben került a nagyközönség elé,
így igazából tényleg 2 év telt el a két film között (forgalmazásilag), viszont
valóidőben négy, ezért minden gyerekszínész sokkal nagyobb és érettebb - sajnos
a filmről is el lehet ezt mondani (mármint a nagyobb és érettebb); sok
szempontból klasszikus folytatás lett: nagyobb, hangosabb, hosszabb, de nem
jobb. 20 percet simán ki lehetett volna akár vágni belőle, mert a tempó
többször megbicsaklik, vannak benne nagyobb üresjáratok (amik az előzőben nem
kimondottan voltak - mondjuk úgy nem nehéz ha az bruttó 85 perces, ez meg
101!), kevésbé bájos is (igen, tudom, egy slasherre ilyet mondani?!), a kreatív
feliratokból, bevágásokból is kevesebb van sajnos. Szerencsére a halálok(?)
nagy többsége ugyanolyan kreatív és látványos (na jó, bigger, better -
sziasztok folytatások!), bár nekem az újoncok vége némi űrt hagyott bennem, az
nem passzolt nekem a filmhez annyira.
Összességében nem rossz film, de sajnos haloványabb, mint az első rész - és
Samara Weaving úgy néz ki benne, mint aki éppen egy éhenhalós film forgatásáról
ugrott volna be szerepelni.
Egy esélyt megérdemel a film, mert lehet rajta szórakozni - legfőképpen az
egyik legkreatívabb szexjeleneten, amit mostanában láttam. :-D
Kapcsolódó ajánlók
 |
Lucifer negyedik évad |
|
Wolkens ajánlója
A negyedik évad az eddigi legrövidebb a szériában, mindössze tíz részen
keresztül követhetjük nyomon kedvenc hőseink kalandjait. A karakterek nagy
többsége, legyen az angyal, démon, ördög vagy ember, önazonossági problémákkal
küzd, keresi a helyét a (földi) világban.
A helyzetet ezúttal több új szereplő felbukkanása is bonyolítja,
így a nyomozónő és Lucifer kapcsolata - aminek nyilván az sem tett jót, hogy
Chloe nehezen dolgozza fel a tényt, hogy kedvenc tanácsadója tényleg maga az
Ördög - különösen problémás. Ráadásul egyre többen kívánják, hogy Lucifer
végre visszakerüljön a Pokolba, és aktívan tesznek is az ügy érdekében -
elszabadulni látszik a káosz, beteljesülni látszik egy régi prófécia. Hogy mi
lesz a vége, azt persze nem árulom el, de annyit mondhatok, az évad végén az
ember pontosan megérti, miért követelték a rajongók a folytatást. ;-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
A meghívás |
|
Wolkens ajánlója
A Meghívás az a film, aminek a történetéről gyakorlatilag semmit nem
lehet elárulni úgy, hogy ne lőjek le valamilyen részletet, amit az alkotók
gondosan megválasztott időpontban adnak csak a néző tudtára. Szóval legyen
elég annyi, hogy Will (Logan Marshall-Green hibátlan) és barátnője, Kira egy
rég nem találkozott baráti társaság összejövetelére tartanak, kezükben egy
talán túlzottan is hivatalosnak tűnő meghívóval.
A buli légköre nem az igazi, először csak fullasztó, aztán már fenyegető...
ahogy Will is egyre inkább úgy érzi, hogy valami itt nagyon nincsen rendben,
úgy ragad át a para a nézőre is. De vajon a főhős csak saját zaklatott
lelkiállapotának köszönheti az érzést, vagy tényleg készül valami?
A feszültséget kínzó lassúsággal, módszeresen építi a film, hogy aztán amikor
robban a bomba, annál nagyobbat szóljon. De ekkor sem enyhül a nyomás, csak
műfajt vált a darab, és egy szempillantás alatt átfordul thrillerből horrorba,
aztán szépen ott is marad végig. És amikor azt hiszed, már túl vagy az egészen,
akkor az utolsó fél percben még pofán vág egy tökéletesen előkészített és mégis
derült égből villámcsapásként érkező csavarral, úgy, ahogy az kevés filmnek
sikerül.
 |
Lucifer harmadik évad |
|
Wolkens ajánlója
A sorozat harmadik évada immár 26 résszel örvendezteti meg a nézőt, így kétszer
olyan hosszú, mint az első volt. A 20 órányira nőtt játékidő bőven ad
lehetőséget új szereplők felvonultatására, a személyes kapcsolatok még
részletesebb bemutatására és közben rengeteg fordulatra is a történetben.
A pozitívumok mellett ez azonban némi szappanoperás mellékízt is ad neki,
sokkal több a "lelkizős" rész, mint korábban. A megszokott karakterek persze
ettől nem lesznek kevésbé izgalmasak, az újonnan bekerültek között pedig akad
igazi nehézsúlyú kihívás is Lucifer számára. Külön élmény, ahogy a főhős az
egyes epizódok bűnelkövetőinek viselkedésében ráismer a saját hibáira.
A színészi játék még mindig parádés, nincs olyan a főszereplők között, aki ne
hozná hibátlanul a karakterét.
A záró epizód kakukktojás, nagyjából olyan, mint pár éve a Boszorkány című
remek horror befejezése volt. Egyrész tökéletesen illik oda, másrészt viszont
egyáltalán nem. :-) Ebben valószínűleg közrejátszik az is, hogy eredetileg ezt
szánták az utolsó évadnak, és a banális befejezés helyett valami mást szeretett
volna az alkotógárda. Az ezutáni évadok már a Netflix égisze alatt készültek -
kíváncsi vagyok, ez milyen változásokat hoz majd. Mivel időközben kijött az
ötödik széria, lesz kellő összehasonlítási alap. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Tenet |
|
Raf ajánlója
Röviden a filmet tudnám idézni: "ne próbáld megérteni, csak érezd".
Kicsit bővebben: nem rossz film, élvezhető, szórakoztató, de javarészt
ugyanabba a hibába esik, mint az Égenjáró Kora: A-ból B-be megy majd B-ből
C-be, hogy onnan D-be és így tovább. Mellékesen pedig ott vannak a színészek,
akinek sokszor semmi más szerepük nincsen, mint az expozíció, elmondani mi
miért van, mit kéne csinálni majd soha többet nem is szerepelnek. Ezzel nem
azt mondom, hogy rossz film, mert van benne egy kis ötlet, egy kevéske
eredetiség, látványos jelenetek - de nem, messze nem ez Nolan legjobb filmje.
Sőt.
Érdemes azért mindenképen megnézni, de nagy eséllyel két órával később max arra
fogsz emlékezni, hogy Csillagtök Róbert mennyivel jobb volt ebben a filmben,
mint Denzelke Washington, és Kenneth Branagh milyen jól lubickolt a szerepében.
Na meg Debicki Erzsébet mennyivel magasabb még magassarkú nélkül is, mint a Kis
Denzel.
Kapcsolódó ajánlók
 |
A láthatatlan ember |
|
Raf ajánlója
Nem egyszerű erről a filmről beszélni, mert az első harmada... Az első harmada
nagyon durva - és nem azért, mert véres, belezős-felezős; hanem mert egy nő
menekülését mutatja be egy bántalmazó kapcsolatból. Nem elég, hogy Elisabeth
Moss hátborzongatóan élethűen alakít, de ott van a nyitójelenet a szökéssel,
majd a rejtőzködéssel. Eddig is tudtam, hogy EM nagyon jó színésznő (Mad Man,
bárki?), de amit itt művel... Túlságosan élethű. Ez a része a filmnek engem
megviselt, úgy néz ki az ilyen kombó nekem jelenleg túl sok.
Persze később "megjelenik" a címszereplő is, macska-egér játék veszi kezdetét,
aminek a végkifejletéről nem feltétlenül lehet kétsége a gyakorlott filmnézőnek
- csak hát az odavezető út, az ami abszolúte jól van megcsinálva, van csavar is
- mi kell még?
Aki szereti az ilyen stílusú filmeket (lásd még: misztikus thriller-féleség) és
a párkapcsolati bántalmazásos részen épp ésszel túljut, akkor egy kimondottan
jól megcsinált filmet kap a pénzéért. És jegyezze meg Harriet Dyer nevét -
Erzsink mellett nagyon jót alakít!
Mindenképpen ajánlós.
 |
A bébiszitter |
|
Wolkens ajánlója
Samara Weaving már a 2019-es "Aki bújt" nehéz sorsú menyasszonyaként is
imádnivaló volt, de ahogy most megtudtam, nem az volt az első kiruccanása a
horror(vígjáték) műfajába. A két évvel korábbi Bébiszitterben ő alakítja a
címszerepet, és mint Bee, ő a kocka kamaszfiúk megtestesült nedves álma:
lobogó szőke haj, igéző kék szemek, bombasztikus alak, és mindemellett ugyanúgy
otthonosan mozog a Star Trek, mint a Nyolcadik utas a halál világában.
Nem csoda, hogy a 12 éves Cole (Judah Lewis remekül megbirkózik a
szereppel) számára így válik egyáltalán elviselhetővé a tudat, hogy szülei még
mindig ragaszkodnak a gyerekfelügyelethez. Aztán egy kellemesen eltöltött
estén, nem sokkal villanyoltás után Cole ráébred, hogy a szőke szépség
vezényletével sátánista szeánsz zajlik a nappalijukban... és innentől a film
hangulata sokban emlékeztet a már említett Aki bújt-ra.
Rettenetesen csavaros történetre természetesen nem kell számítani, de a
Bébiszitter meglepően szórakoztató. Érződik rajta, hogy B-filmesen alacsony a
költségvetése, meg hogy az alkotók maguk sem vették túl komolyan, ehhez képest
értékelhető színészi játékot és tűrhető vizuális effekteket kapunk. Kb. egy
szinten mozog a "Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére" című
klasszikussal :-), ha kell már egy kis hiánypótlás ebben a kategóriában, bátran
ugorj neki.
Raf ajánlója
Cole 12 éves de még gyermekfelvigyázója van, egyedüliként az ismerősei közül,
bár ő ezt annyira nem sajnálja, hiszen Bee (mint Bébicsősz) tökre jó arc,
popkultúrában ott van a szeren és még csinos is.
Egy gond van csak a leányzóval - tulajdonában van egy könyv mely sátánista
rituálékhoz tartalmaz instrukciókat; olyanokat, amikhez társaságra és vérre van
szükség. Vért pedig általában élő élőlényekből szokás vételezni...
Ez a film egy nagyon szórakoztató slasher, kikacsintásokkal, viccekkel, jó
alakításokkal és pár meglepetéssel. Ha szereted a műfajt, akkor semmiképpen se
hagyd ki, kötelezően ajánlott!
Kapcsolódó ajánlók
 |
Lucifer második évad |
|
Wolkens ajánlója
A sorozat második évada természetesen emeli a tétet. Viszont elég nehéz bármit
írni a történet fő száláról anélkül, hogy ne árulnék el fontos fordulatokat,
úgyhogy inkább maradjunk inkább az érdekesebb részleteknél. A nyomozónő és
Lucifer kapcsolata egyre bonyolódik, szemmel láthatóan egyikük sem tud mit
kezdeni azzal a helyzettel, hogy kedvelik egymást. Ezen nem könnyít az sem,
hogy fokozatosan fény derül arra, miért is immunis Chloe az Ördög vonzerejére,
és hogy a történet túlmutat kettejükön.
Mindeközben persze megtudhatunk olyan rendkívül fontos részleteket, mint hogy
milyen az, ha a lakótársunk egy, késekkel kiválóan harcoló démon, akinek
folyton a szexen jár az esze, milyen kockázatokat rejt magában, ha az Ördög
viszi a gyereket iskolába, miért lép fel egy angyal improvizációs színházban,
és persze - némiképp komolyra véve a hangot - azt is, hogy hogyan dolgozza fel
magában a 21. század tudományban hívő embere azt a tudatot, hogy a Biblia nem
fikció. Amin külön meglepődtem, hogy az előző ajánlóban említett Alanis
Morisette szám is felcsendül az egyik epizódban. :-) A helyzetkomikum
változatlanul kitűnő, a párbeszédek briliánsak, egymást követik a jobbnál jobb
szóviccek (legalábbis az angol eredetiben). A közel másfélszeresére növelt
összidő pedig lehetőséget ad a többi karakter alaposabb bemutatására, a sztori
sokszor párhuzamosan több szálon fut. Aztán a végén az évadzáró nyilván megint
követeli a folytatást. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
The old guard (A halhatatlan gárda) |
|
Wolkens ajánlója
Andynak (Charlize Theron) elege van a küzdésből, a végeláthatatlan
szélmalomharcból, amit az emberiség jobbá tételéért vív. Úgy pár ezer éve,
mivel Andy halhatatlan. Kevesebb, mint tízen vannak a világon egyáltalán, akik
hozzá hasonlóak, pár évszázadig is eltart, amíg egy új arc bukkan fel a színen.
Ez történik most is, a fiatal tengerészgyalogos csaj, Nile (KiKi Layne)
személyében.
A lány beszervezését azonban nemcsak annak makacssága nehezíti, hanem egy
pénzzel jól kitömött társaság is, akik mindent megtesznek azért, hogy elkapják
ezt a kivételes csapatot. Innentől aztán jönnek a szokásos kötelező fordulatok,
klisék, minden, ami kell, persze borítékolható befejezéssel... de oké,
bevallom, a végefőcím utáni csavar azért tetszett. :-)
Szóval semmi extra, de rendesen összerakott csihipuhi fantasy akciófilm. Theron
természetesen hibátlan, bár az idő kilenctized részében nincs más dolga, mint
végtelenül elgyötört arcot vágni... de egyrészt ez gond nélkül ment már a Mad
Max-ben is, másrészt meg basszus, ő Charlize alegjobbnő Theron, neki még ez is
jól áll. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Lucifer első évad |
|
Wolkens ajánlója
Alanis Morisette-nek van egy kedves dala, a "One of us", ami arról szól, milyen
lenne, ha Isten közöttünk élne, és csak egy idegen lenne a buszon, aki ugyanúgy
hazafelé tart a nap végén, mint egy hétköznapi ember. A Lucifer ugyanezt a
gondolatot veti fel az Ördögre vonatkozóan: mi van akkor, ha a Pokol urának
lenni valójában nem egy menő dolog, hanem csak egy utálatos meló, ahol még
szabit sem lehet kivenni.
A címszereplőnek azonban nagyon elege lesz az egészből, és úgy dönt, otthagy
csapot-papot (ööö... ez a kifejezés itt most nem alkalmazható :-)), és az
emberek világába - Los Angeles-be, hová máshova - költözik. Él és virul, szex,
pia, gazdagság, végtelen bulik, a nők a lába előtt hevernek... míg egy napon
keresztezi a súlyos munkahelyi közutálatnak örvendő és magánéleti problémákkal
is küzdő nyomozónő, Chloe (Lauren German) útját, akire (főleg számára)
érthetetlen módon nem hat a sármja. A helyzet új és izgalmas, ezért innentől
Lucifer a nő levakarhatatlan, minden lében kanál, elefánt a porcelánboltban
kísérője lesz a nyomozások során - ami meglepő módon sokszor javítja az
eredményességet.
Kicsit utánaolvastam keresztény oldalakon, így megtudtam, hogy Ördög arrogáns,
hiú, irigy és önző. Nos, a sorozat ebben a tekintetben autentikus, bár tény,
hogy alapvetően helyzetkomikumra használja Lucifer teljesen egocentrikus
látásmódját (helyenként térdet csapkodva röhögősen), és nem arra, hogy
eltávolítsa a főhőst a nézőtől. Tom Ellisre mintha ráöntötték volna a szerepet,
a játékának minden másodpercét élvezet nézni. Persze ez még kevés lenne, de
szerencsére remekül megírt karakterek veszik körül, akiket remek színészek
játszanak el, remekül megírt párbeszédeket előadva.
Az évad lezárása nyilván a levegőben lógva hagyja a nézőt, részemről jöhet a
folytatás.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Kémecském |
|
Wolkens ajánlója
JJ (Dave Bautista) kőkemény CIA ügynök, akinek a fő erőssége az akció. Egy
félresikerült művelet után azonban kispadra küldik, és újonc, terepet még soha
nem látott partnerével egyszerű megfigyelésre kárhoztatják. Nem is lenne baj,
ha a megfigyelés tárgyát képező anyuka 9 éves lánya nem járna túl már az első
pillanatban az eszükön. A totális bukást elkerülendő, JJ kénytelen úgy
táncolni, ahogy a kislány fütyül...
A továbbiak simán kitalálhatók. Ami viszont meglepő, hogy a Kémecském a sem nem
eredeti, se nem túlbonyolított sztori ellenére mennyire jól működik. Az eszes
Sophie szerepében a 11 éves Chloe Coleman teljesen természetesen és lazán
játszik, Bautista meg szemmel láthatóan élvezi ezt a komolyan nem vehető
szerepet. Persze kapunk némi akciót is, nyilván korlátozott mennyiségben, a
hangsúly nem azon van, hanem a kacagáson.
Abszolút kellemes csalódás a Kémecském, bátran ajánlható laza délutáni
kikapcsolódásra.
 |
Csavard be, mint Beckham |
|
Wolkens ajánlója
2002. Az Igazából szerelem még nem robbant be a romantikus filmek világába, de
a 17 éves Keira Knightley már rutinos színésznőként teszi a dolgát. Ezúttal egy
női focicsapat játékosát, Julest alakítja... viszont nem ő van a középpontban,
hanem Jess (Parminder Nagra, aki ekkor már 27 éves, de simán elhisszük, hogy
egykorúak), aki egy indiai családban a kisebbik lány.
Szülei legnagyobb bánatára Jess nagyjából semmit nem szeret, ami hagyományosan
indiai, a gondolatai szinte kizárólag a foci körül forognak, amit persze a
környezete egyáltalán nem néz jó szemmel.
Az örök konfliktus tehát adott: a család elvárásai szemben a saját vágyakkal,
az önmegvalósításhoz vezető rögös út, vér és könnyek. Szigorúan a történet
vázát nézve semmi olyan, amit ne láttunk volna már valahol. Persze az is hülye,
aki egy romantikus vígjátékban a történet vázát nézi :-), a hangsúly a jól
megírt és szerethető karaktereken van, és abban nincs hiány. Igazi életigenlő
és szívmelengető film, érdemes (újra) megnézni. Ugyan 18 éves, de semmit nem
veszített a bájából.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Sex education második évad |
|
Wolkens ajánlója
Otisnak ezúttal komoly konkurenciája akad az iskolában a szextanácsadás
területen. A nehézsúlyú ellenfél nem más, mint a saját anyja, aki szakmai
ismereteivel és előítéletektől mentes hozzáállásával villámgyorsan hódítja el
az ügyfélkört, anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Kérdés pedig akad rengeteg:
az aszexualitástól a fétiseken keresztül a pánszexualitásig minden terítékre
kerül. Közben persze teljes gőzzel dübörög az élet: új szerelmek szövődnek,
kapcsolatok hullanak szét, hőseink hol az ideális párt, hol a saját
identitásukat keresik.
A második évad még a nem kifejezetten prűd elsőhöz képest is nagyon nyitottan
beszél a szexszel kapcsolatos kérdésekről. Bár a téma megjelenítése nem válik
sem pornográffá, sem öncélúvá, személyes beállítottság kérdése, hogy ki találja
szórakoztatónak, és kinek sok - és biztos vagyok benne, nem kevesen vannak,
akiknek ez már túlmegy egy határon. Személy szerint nekem nagyon tetszett,
ahogy anno a Szexterápia is: elutasítás és kirekesztés helyett a kommunikáció
és az elfogadás fontosságát, az emberek és a párkapcsolatok sokszínűségét
hangsúlyozza. Ha ez megfelel a világképednek, akkor semmiképp ne hagyd ki, de
ha úgy gondolod, akár szerelmi, akár szexuális kapcsolatnak csak egy nő és egy
férfi között szabadna léteznie, akkor még próbát se tegyél vele.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Hardcore Henry |
|
Wolkens ajánlója
Lényegében olyan, mintha egy ZS kategóriás belső nézetes lövöldözős
videójátékot néznél, a műfaj összes lehetséges kliséjével és kötelező
fordulatával. Három dolog miatt szórakoztató (már akinek :-)): egy másodpercre
sem lassít, nagyon durván belezős-felezős, és néha elgondolkodsz, hogy na ezt
vajon hogyan forgatták le.
 |
Sex education első évad |
|
Wolkens ajánlója
Otis (Asa Butterfield-et az x+y óta szeretjük) egy gyermekkori traumáktól
szenvedő tinédzser fiú, akinek az életét még pluszban nehezíti, hogy az anyja
(Gillian "X-akták" Anderson sziporkázik) szexterapeuta. Egy furcsa véletlen
folytán a fiú mégis abban a zűrös helyzetben találja magát, hogy szexszel
kapcsolatos tanácsokat ad iskolatársainak, akik persze a középiskolások teljes
palettáját prezentálják, mind az éretlenség, mind a szexuális orientáció, mind
a szociális viselkedés terén.
A kezdeti buktatók után az üzlet beindul, az ügyfélkör egyre bővül... a kérdés
csak az, hogy Otis vajon képes-e saját magát megfelelő tanáccsal ellátni a
témában.
Jól kitalált, helyenként sztereotip, de mégis szerethető karakterek, a témából
adódó helyzetkomikum, ügyesen felépített konfliktusok – a 8 epizód úgy röppen
el, hogy azt érezzük, ezt a lökött bandát bármeddig néznénk tovább. :-)
Kapcsolódó ajánlók
 |
Westworld harmadik évad |
|
Wolkens ajánlója
A robotok és az emberek harca átlépte a park határait, és bár látszólag kevés a
konkrétan érintett, immár a teljes emberi civilizációt fenyegeti. Közben olyan
filozófiai dilemmák vannak terítéken, mint a szabad akarat létezésének
kérdésessége... de mielőtt elmélyülhetne a vita, tuti beindul egy bunyó vagy
egy lövöldözés. A főszereplők köre bővül – nyilván ki kell tölteni az előző
évadban elvesztett karakterek által maguk után hagyott űrt -, és megint csak
jól sikerült választani, többek között Vincent Cassel is tiszteletét teszi.
Köszönjük, jöhet a negyedik évad.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Six Underground |
|
Raf ajánlója
Röviden össze lehet foglalni: Bayhem.
Egy borzalmasan rossz film, rossz rendezés, rettenetes operatőri munka, a torta
kivételével minden robban és szikrázik, színészi teljesítmény, mint olyan,
nincs (hol van Ryan Reynolds Voices-béli alakítása?! Szokásos
szomorú-kutya-nézés és kész), a történet hebehurgya, de legalább össze-vissza
ugrál az időben, és ilyenek. De legalább a bodycount az bőven 100 felett van -
ilyen mennyiségű halott háborús filmekben is ritka.
Ne nézd meg - én megtettem, hogy neked ne kelljen.
U.i.: Jó lenne, ha senki nem adna többet pénzt ennek a megalomániás, piromán,
szexista embernek, mert minden egyes ilyen alkalommal csak fos kerül ki a kezei
közül.
 |
Radius |
|
Wolkens ajánlója
Előre látom, amint zseniális filmcím fordítóink a homlokukra csapnak, és
azt mondják: legyen Halálsugár!
Ami egyébként, bár úgy hangzik, mint egy Zs-kategóriás sci-fi címe, nem is
lenne helytelen. Csak itt nem egy gyilkos fény- vagy energianyalábról van szó,
hanem egy láthatatlan gömb sugaráról, ami az egyik főszereplőt, Liam-et
körülveszi. Minden állat vagy ember, aki bekerül ebbe a gömbbe - vagyis túl
közel kerül a férfihez -, azonnal szörnyethal.
Kivéve Jane-t.
A pasi és a nő kétségbeesetten próbálják együtt megoldani a rejtélyt, amit
nagyban megnehezít, hogy egyikük sem emlékszik arra, mi történt azon a
vészterhes éjszakán, aminek ilyen következményei lettek... sőt, nagyjából
semmire sem az addigi életükből.
A Radius-t ugyanazért szeretjük, amiért a Coherence-t: megmutatja, hogy nem a
csillió dolláros vizuális effektektől lesz király egy film, hanem az ötlettől,
a sztoritól, a színészi játéktól. Diego Klattenhoff és Charlotte Sullivan
párosa tökéletesen működik, a feszültség jelenetről jelenetre épül, a múlt
lassan összeálló mozaikdarabkái pedig egy brutális csavarral lezárva helyeznek
más megvilágításba mindent. Remek misztikus krimi, feszült thriller, okos
fantasy - csak ajánlani tudom.
Kapcsolódó ajánlók
 |
Fújd szárazra, édes |
|
Raf ajánlója
Egy brit film 2001-ből, természetesen Bill Nighy-val. És Alan Rickmann-nel.
Szerepel még benne Josh "eltűnt" Harnett és Rachel "nyoma veszett" Leigh Cook
is többek között.
Hogy miről szól a film? Kapaszkodj - fodrászversenyről. Igen, jól olvastad,
fodrászversenytől. Tegyük azért hozzá, hogy ha ez nem is kelti fel bárki
figyelmét - ott van Rickman és Nighy. Ha ennyi nem elég, akkor nem tudom, mi
kellhet még!
Nem egy mestermű, de nagyon szórakoztató. Nézős.
A cikk utoljára frissítve: 2020.10.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|
Oldaltérkép
