heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Autók] [Autóhifi] [Szórakozás] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 33.

Filmek téma
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók
Filmajánlók 01.
Filmajánlók 05.
Filmajánlók 07.
Filmajánlók 17.
Filmajánlók 10.
Filmajánlók 23.
Filmajánlók 16.
Filmajánlók 02.
10 kedvenc film
Filmajánlók 14.
Filmajánlók 26.
Filmajánlók 24.
Filmajánlók 11.
Filmajánlók 30.
Filmajánlók 15.
Cápás rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 19.
Filmajánlók 32.
Filmajánlók 08.
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 04.
Filmajánlók 03.
Filmajánlók 13.
Filmajánlók 09.
Filmajánlók 22.
Filmajánlók 12.
Filmajánlók 27.
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló
Filmajánlók 06.
Filmajánlók 25.
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 18.
Prince of Persia rendhagyó filmajánló
Underworld 1-4 elemzés
Filmajánlók 29.
Filmajánlók 31.
Filmajánlók 21.
Filmajánlók ábécérendben
Filmajánlók 28.
Filmajánlók 20.

A vadászat

Wolkens ajánlója
ezúttal nem a Mads Mikkelsen főszereplésével készült zseniális és rettenetesen nyomasztó 2012-es darabról van szó, a 2020-as Vadászat zseniálisnak egyáltalán nem zseniális, nyomasztónak sem nyomasztó, de legalább rettenetes.

A történet szerint néhány piperkőc dúsgazdag baloldali amerikai néhány elrabolt vidéki tahó szegény jobboldali amerikaira vadászik akármilyen indíttatásból is valahol az isten háta mögött. Nem is lenne rossz a hajszának az Éhezők viadalára (meg pár másik, jobban sikerült elődre) hajazó kezdete, de nagyjából négy és fél perc alatt elhullik a férgese. Csak néhányan maradnak, többek között a női főhős (Betty Gilpinnél még én is jobb csajt alakítanék a vásznon :-)), akinek a vidéki bunkó akcentussal megspékelt retardált beszédstílusa a legvonzóbb személyiségjegye, persze aztán kiderül, hogy a karcos külső meg a folyamatosan citromba harapott arckifejezés intellektuális belső értékeket takar, csak valamiért a verbális sávszélesség korlátozott. És ezzel még az ő jellemrajza a legkidolgozottabb, a többieké nagyjából egy aszfaltkrétával a járdára felskiccelt pálcikaember karakterének mélységével bír. A főgonosz szerepében Hillary Swank próbálná menteni a menthetőt, ha lenne mit. De nincs. Így aztán érzelem nélkül szemléljük végig, ahogy sorban elhalálozik a sok, pártállástól függetlenül egyformán síkhülye ágyútöltelék. A politikai korrektség, a liberalizmus és a gendersemlegesség lózungjait pufogtató vadászok esetében már azt sem értjük, hogyan tudják egyáltalán megtölteni a fegyvert anélkül, hogy közben háromszor pofán ne lőnék magukat. A Vadászat egyetlen értelmezhető poénja is a túltolt feminizmust gúnyolja, és ezt az egyet legalább jól csinálja. Akit érdekel, a jelenet 0:56:45 és 0:56:55 között van a filmben, azt a 10 másodpercet megéri.

Raf ajánlója
A film amire kiakadt a jelenlegi POTUS, pedig a kiakadás pillanatában még nem is láthatta.
Én megnéztem, hogy neked ne kelljen.
Ez a film nem elég, hogy egy csomószor megörökített téma (gazdag és gonosz emberek vadászni szegény emberek), de legalább beleerőszakolták a(z amerikai) liberális-jobboldal ellentétet is, papírmasé karakterekkel, üres frázis pufogtatással és jelszavak párbeszédbe illesztésével.
Tehát kapunk egy ezerszer elcsépelt ötletet politikai szembenállásra felhúzva. Mit kapunk még? Karikatúrákat. És az új Terminátornál nagyobb félrecastingolást. Lehet, hogy Betty Gilpin jó pankrátornéninek, ott ugrabugrálni, harcot játszani, évadonként egyszer megvillantani az ikreket - de EZ, amit itt művel?! Mintha végignézte volna a Anthony Starr-t a Banshee-ben, felvette volna az ő by default pocokarcát és néha citromot vett a szájába és arra koncentrált, nehogy becsináljon. Komolyan, ez volt a "színészi tárháza" a filmben. Lehet, hogy ő komolyan gondolta, de sajnos ezt nézni röhejes és szánalmas. Ha szavazhatnék az Arany Málnára, jövőre az ÖSSZES kategóriát neki adnám, pedig én láttam Emilia Clarke-ot és Jai Courtney-t egy filmben "szerepelni".
És akkor még ott a finálé, a begyógyult sebekkel meg minden.
Nem azért szar a film, mert megalázzák az alt-rightosokat, hanem mert szar a film. Legalább kicsit elmenne önmaga paródiájába a film, de nem, végig komolyan veszi magát. Nagy kár.
U.i.: Olyan nehéz lenne egy sokmilliós film forgatása előtt/alatt megbízni 2-3 gyakornokot pár óra guglizással, hogy legalább KICSIT hasonlítson a Balkán a Balkánra? Rendszámok, akcentusok, emberek, ilyenek? Jó, tudom, egy óceánnyival arrébb nem oszt, nem szoroz, de akkor is.

The money heist (La Casa de Papel) negyedik évad

kedvenc bankrablóink visszatértek: a Spanyol Nemzeti Bank megszállása folytatódik, de ezúttal közel sem alakul minden a terv szerint, sőt. A csapatot belső ellentétek bomlasztják, és ezúttal a hivatalos szervek sem dolgoznak kesztyűs kézzel. Nem csak a pszichológiai játszmák tétjei emelkednek fokozatosan, hanem a tűzharcok száma és intenzitása is: a negyedik évad minden korábbinál feszültebb, pörgősebb és véresebb. Csavarok a történetben, a Dűnét idézve "cselek és a cseleken belül újabb cselek". A végén meg egy lezárás, ami a levegőben lógva hagy szinte mindent - sajnos legjobb esetben is legalább egy évet kell várni, hogy láthassuk a folytatást. :-(

Fantasy Island

Raf ajánlója
A tökéletes recept:
- végy pár közepesebben híres/kedvelt színészt, lehetőleg legyen közte olyan, aki zsánerfilmekben szerepelve azt feldobja (Michael Rooker, Michael Pena, Kim Coates)
- dobj be mellé 1-2 nőneműt, ha van közte ázsiai, az előny (Kína mégiscsak nagy piac)
- szórd meg gyönyörű tájjal, lélegzetelállító felvételekkel
- ha van emléked egy '70-es évekbeli sorozatból, tegyél hozzá ízlés szerint
- ha van 1-2 fordulat a cselekményben, az nem baj, ártani nem árthat
- három csipetnyi CGI a 2000-es évekből
- nem baj, ha nincsen forgatókönyved, senki sem fogja észrevenni (DE)
- alaposan rázd össze, hagyd kicsit érni (forgatás kezdetétől számítva jó egy évig)
- csináld meg a szoni égisze alatt, küldd be mozikba, tálald hangulat szerint

És készen is van a Film, amit nem érdemes megnézni. Nem véletlenül áll 4.7-en (jelen pillanatban) iMDB-n.
Én megnéztem helyettetek - hogy nektek ne kelljen.

Bloodshot

Raf ajánlója
Egy újabb képregényadaptáció - sajnos az alapanyagot nem ismerem (pedig a kiadó legnépszerűbb kiadványa: több, mint 7 milliót adtak el belőle több nyelven) - de a filmet látva nem is feltétlenül támadt kedvem rá.

Sajnos a film semmilyen. Szánalmasan kiszámítható, mint a Csebisev interpoláció, sablonos, de legalább többször a CGI is, khm, gyengécske.
Egy mozijegy árát nem éri meg - bár ha egy átlagos akciófilmet akarsz nézni, amiben feltűnik Budapest (ÉS saját magát játssza!) és még Vin "Morgóhal" Dieselt is kedveled/nem gyűlölöd, akkor egy unalmas délután érdemes megnézni. De sokat ne várj a filmtől.

Westworld második évad

Nehéz úgy írni a második évadról, hogy nem árulok el közben semmit az első történéseiről, úgyhogy inkább a különbségekre fókuszálok.

A második évad egyértelműen brutálisabb, mint az első: több a harc és véresebbek is, a gyilkosságok kegyetlenebbek, mindenki a túléléséért harcol, legyen az robot vagy ember. A történet folyamatosan ugrál több idősík között, amivel kellően össze is zavarja a nézőt, eleinte egyáltalán nem lehet eldönteni, mi mikor, milyen sorrendben történt. Ugyanakkor - ami nem volt jellemző az első szériára - vannak kifejezetten időkitöltésnek szánt, lassú epizódok, meg olyan mellékszálak, amik ahogy megjelentek, úgy el is halnak. A fordulatok nagy része kiszámítható, akkora hűha-élményre, mint a korábbiakban, ne számítsunk. Szóval némiképp hiányzik az első évad feszessége, konzisztenciája, ütőereje. A színészi játék viszont változatlanul remek, különösen Ed Harris telitalálat a szerepében. Így összességében még mindig abszolút pozitív a kép, ami engem illet, tuti belevágok a harmadik évadba is. :-)

Westworld első évad

A Westworld egy gigantikus élménypark, ahol újraéled a vadnyugat. A vendégek tetszés szerint vehetnek részt előre megtervezett, újra és újra végigfutó kalandokban, eldönthetik, hogy jó- vagy rosszfiúként viselkednek... és mindezt büntetlenül. A park lakói ugyanis külsőre embernek látszó robotok, akiket egy esetleges lövöldözés után a karbantartó részleg befoltoz, majd memóriatörlés és újraindítás után visszarakja őket a történetükbe.

Persze semmi sem lehet tökéletes, így a robotok szoftvere sem: bizonyos egyedeknél mintha nem sikerült volna maradéktalanul az emlékek törlése. Repedések jelennek meg a hibátlannak hitt rendszer falán, és a mesterséges intelligenciák kezdenek öntudatra ébredni. De az öntudatra ébredés vajon az alkotók célja vagy legsötétebb rémálma? Igaziak-e a szimulált érzelmek? Egyáltalán miben különböznek a lakók a vendégektől? Egy csomó filozofikus kérdés, amikre szépen sorban választ kapunk.
Az első évad parádés szereposztással (Anthony Hopkins, Ed Harris, Thandie Newton, James Marsden a húzónevek) kényezteti el a nézőt, de a hozzájuk képest ismeretlen színészek (Evan Rachel Wood, Jeffrey Wright) is nagyszerűek a szerepükben. A látványvilág pazar, a történet pedig több olyan, szépen előkészített fordulatot is tartogat, amik egyenként is gyomorba vágják a nézőt.
Majdnem olyan sötét utópia, mint a 2014-es Ex Machina – azért csak majdnem, mert ez még csak az első évad. ;-)

13 reasons why első évad

A 13 okom volt 2007-ben jelent meg könyvben, és bő tíz évig tartott, mire tévésorozat készült belőle a Netflix irányítása alatt. Megmondom őszintén, kevés dologra emlékeztem a könyvvel kapcsolatban, az egyik az, hogy nem volt jó érzés olvasni. Hát, a sorozatot meg nem jó érzés nézni. És nem azért, mert gyenge minőségű, éppen ellenkezőleg.

Hannah Baker, a Liberty High középiskola 17 éves diákja, aki nemrég költözött a városba, öngyilkos lesz. A tett testi és lelki bántalmazások hosszú sorának következménye, a lány egyszerűen nem lát más kiutat. Búcsúüzenetként - vádiratként - készít 13 hangfelvételt, elmesélve történeteket és megnevezve azokat, akik egy-egy szöget vertek a koporsójába. A listán a régi barátnőtől az iskolafotóson át az iskolai kosárcsapat kapitányáig szerepelnek nevek.
Clay Jensen, Hannah önbizalomhiányos és depresszióra hajlamos osztálytársa, aki szerelmes volt a lányba, kis híján sokkot kap, amikor megkapja a doboznyi kazettát, rajta a történetekkel. Mint kiderül, a lány kívánsága az volt, hogy a csomag jusson el sorban az összes címzetthez, és persze megtette a kötelező óvintézkedéseket, hogy a lánc ne szakadjon meg.
A srác kétségbeesik, mert meg van győződve róla, hogy ő soha nem tett semmi rosszat, és nem érti, hogy került a listára, de nincs más választása, elkezdi hallgatni őket... a néző pedig vele együtt 13 részen keresztül követheti nyomon Hannah életének széthullását. A történet párhuzamosan fut a múltban és a jelenben, megmutatva, kik azok, akik képesek szembenézni a tetteik következményeivel, és kik azok, akik nem, nem is feltétlenül gyávaságból. És bizony, ahhoz képest, hogy a szereplők nagy részét még soha nem láttuk semmiben, a színészi játék, ha nem is hibátlan, de nagyon meggyőző. A rendezés jó, a részek egytől egyik brutálisan nyomasztóak, és ez csak fokozódik az események előrehaladtával. Ritkán kapom azon magam, hogy megfeszített izmokkal nézek egy filmet, ez most gyakorlatilag minden epizódnál megtörtént. Az atrocitások nem tűnnek elképzelhetetlennek, főleg azért, mert a sorozat nem esik abba a hibába, hogy fekete-fehér képet fessen a szereplőkről. Tisztán megmutatja, hogy Hannah viselkedése és reakciói sem makulátlanok, ahogy a 13 vádlott sem maga a megtestesült gonoszság.
Kifejezetten jól sikerült sorozatnak tartom az első évadot - és valószínűleg nem nézem meg a többit, ami már nem a könyv alapján készült. Ez a történet számomra így kerek egész. Mondanám, hogy erősen ajánlom, de lelkileg elég megterhelő, ezért csak óvatosan.

Úriemberek

Ami Tarantino Amerikában, az Guy Ritchie Angliában: csavaros forgatókönyv, kidolgozott karakterek, tökéletesre csiszolt párbeszédek, sztárok helyett színészek, akik képesek két mondatnál többet is memorizálni és előadni: az Úriemberek szinte hibátlan (de nem vértelen!) krimi-vígjáték. A főszereplők egytől egyig lubickolnak a szerepükben, minden választás telitalálat. Hugh Grant, Matthew McConaughey, Colin Farrell, Charlie Hunnam egyaránt eszméletlen nagyot alakítanak, de akár fel lehetne sorolni a teljes stáblistát. 20 év után Ritchie megint hozta azt a szintet, amit anno A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsővel meg a Blöffel beállított. Csakis angol eredetiben!

Jojo nyuszi

Van egy mondás, hogy aki sokat markol, keveset fog. Meg van egy másik mondás, hogy a kivétel erősíti a szabályt.

A kimondhatatlan nevű új-zélandi rendező, Taika Waititi új filmjével, a Jojo nyuszival megmutatja, hogy ő az a bizonyos kivétel a szabály alól. Mert bizony sokat markolt és sokat fogott: a Jojo nyuszi egyszerre szatíra és dráma, maximálisan laza és véresen feszült, haláli vicces és nagyon komoly, felnőttekhez szól, de a gyerekek nyelvén beszél, és még sorolhatnám az ellentétpárokat. Pillanatról pillanatra váltogat ezek között, lehet, hogy mire elhal a jóízű kacagás egy poén után, már el is akad a lélegzet a másodpercek alatt felépülő feszültségtől.
A történet szerint a második világháború vége felé járunk Németországban. A tízéves Jojo lelkesen visszhangozza a náci propagandát, és a kedvenc képzelt barátja maga Hitler, de belül csak egy félős kisfiú, aki mit sem sejt arról, hogy édesanyja egy zsidó lányt rejteget a padláson. A titok persze nem maradhat örökké titok, és Jojo egy szép napon rábukkan a lány búvóhelyére... aztán az első találkozást újabbak és újabbak követik, és a srác lassan elbizonytalanodik a rasszista eszméket illetően.
A színészek mind csúcsteljesítményt nyújtanak: a címszerepben a karakterrel egyezően tízéves Roman Griffin Davis olyan természetes ártatlansággal játszik, hogy az egyszerűen lenyűgöző. A zsidó lányt alakító Thomasin McKenzie tökéletes partner: egyszerre félénk, törékeny, de közben mindenre elszánt. Scarlett Johansson, mint az anya, megint megmutatja, hogy neki a szuperhősfilmek csak pénzkeresésre kellenek, ő valójában sokkal inkább színésznő, mint sztár. Sam Rockwell kisujjból kirázza a szerepet, a kiégett, cinikus, a halált és a nácizmust egyformán valami múló kellemetlenségnek tekintő százados a film legjobb karaktere. Waititi, aki a forgatókönyvírás és a rendezés mellett eljátssza a képzelt Hitlert is, szintén hibátlan. A Jojo nyuszit egyszerűen muszáj megnézni.
Ja, azt tudtátok, hogy a könyökömön jönnek ki a második világháborús filmek? Na most már ez alól a szabály alól is van kivétel. :-)

Virgin River első évad

Súlyos családi tragédia után Melanie (Alexandra Breckenridge), a fiatal ápolónő Los Angelesből a világ forgatagától elzárt Virgin Riverbe költözik, hogy új életet kezdjen. Mindjárt az első napon sikerül összetűzésbe kerülnie leendő főnökével és még a város több más lakosával is, akik természetesen ferde szemmel méregetik az idegent. Melnek több fronton is bizonyítania kell, hogy elfogadják és megbízzanak benne - de neki is meg kell bíznia másokban, hogy le tudja zárni magában a gyászt.

Kedves romantikus sorozat a Virgin River, és ahhoz képest, hogy nem akarja megváltani a műfajt, meglepően jó színészi játékot kapunk, nem csak a főbb szerepekben. A nagyjából 7 órányi játékidőn két este alatt átszalad az ember, mert rögtön az elejétől a szívébe zárja a szereplőket. Kár, hogy a második évadra még közel egy évet kell várni... de legalább lehet tudni, hogy lesz. :-)

Árok

Wolkens ajánlója
Tengerfenéki olajkitermelés a Mariana-árok mélyén, ugyan mi mehetne félre? Felejtsük el az összes kapcsolódó hülye kérdést, és adjuk át magunkat a klausztrofób alapszituációnak: egy, a világtól gyakorlatilag elzárt, víz alatti bázis, olyan mélyen, ahol hideg, vaksötétség és irtózatos nyomás uralkodik, ahol az éjjel és a nappal váltakozását csak az órák mutatják, és a végtelen ingerszegénységet csak a gépek halk moraja töri meg.

Na aki ilyen helyre megy dolgozni, az tuti nem százas. Hogy ki mennyire és miért nem, az szépen ki is derül, leginkább persze krízishelyzetben. Az Árok ettől a pillanattól indít: hatalmas rengések rázzák meg a komplexumot, betör a víz, egymás után állnak le a rendszerek, egy kis csapat túlélő, az élen a kapitánnyal (Vincent Cassel) és egy gépészmérnökkel (Kristen Stewart) próbál menekülni. Elég hamar kiderül, hogy 11 km mélyen sincsenek egyedül: soha nem látott, válogatott ronda élőlények úszkálnak a bázis körül, naná, hogy elsődlegesen táplálékszerzési céllal.
A film, minden hiányossága ellenére, meglepően hangulatos. Nekem alapvetően két problémám volt vele, és ezek közül egyik sem a női főszereplőhöz kapcsolódik, akit előszeretettel azonosítanak az Alkonyat-szériában alakított Bellával. Szóval az egyik probléma, hogy az összes víz alatti felvétel totál elmosódott és zavaros, ami gondolom, azt hatást akarja kelteni, hogy a víz nem tiszta, ehelyett azt a hatást kelti, hogy filléres megoldásokra törekedtek az effekteknél. Ami egyrészt azért szomorú, mert sok van belőlük, másrészt meg azért, mert a bázison belüli díszletek egész szépen kidolgozottak, bár tény, hogy ott sem kell szemkápráztató látványra számítani. A másik problémám, hogy a lények sokkal inkább rondák, mint félelmetesek, így a kötelező ijesztgetéseken kívül nem nagyon fogunk parázni. Főleg, hogy a korhatár 16-os, pedig a sztori simán elbírt volna egy piros karikásra vágott, sokkal véresebb verziót.
Összességében kellemes darab lett az Árok, hangulatra talán a 2017-es Élethez hasonlítható, mondjuk ott a látványvilág sokkal szebb. Akinek már hiányzott egy jó kis szörnyes (a kategóriájában azért nem egy nehézsúlyú) horror, nyugodtan nevezzen be rá.

Raf ajánlója
Egy vízalatti fúrótársaság (vagy inkább bányász?) a bevezető képsorokban megmutatott baljós előjelek ellenére folytatja a munkát, és a film első perceiben bele is csap a lecsóba. Szó szerint - egy Alien hommidzs svenkelés után megmutatják nekünk Kristen "Darth Vader mimika" Stewartot fogmosás közben, majd jön is a katasztrófa, pusztul az állomás, mintha fizetnének érte, s elkezdenek fogyni a szereplők, ahogy a zsánerben szokás.
És innentől fogva spoileres leszek, óvatosan:
A hangulat, főleg a film első felében nagyon jó, tényleg klausztrofób érzése lesz az embernek, ami főleg a szűk járatoknak, kis tereknek és jó kamerakezelésnek köszönhető. Aztán kinyílik a vízalatti világ, s megszűnik a bezártságérzet, jönnek a szörnyek, az önfeláldozás, a tipikus, lerágott klisék (lásd még: átadod a kabalád, véged borítékolva vagy akár a "ha mesélsz az elhunyt párodról, akkor te sem éled túl" és ilyenek), aztán...
Aztán jön a vége, és én ültem és néztem, és azon filóztam, hogy ki keverte össze az utolsó fejezet forgatókönyvét egy másik filmmel és az a másik film milyen lett és mi a címe?!
Igen, az "OTT A SZÖRNY"-re célzok. Van amikor a jóból is megárt a sok - és az a legrosszabb, hogy utánaolvasva, bizony a készítők ezt komolyan gondolták, mert voltak utalások korábban is. Ugyanis a szörny kérem alássan nem volt más (elvileg), mint Cthulhu. Érted. Cthulhu. Akit el is pusztítanak egy nukleáris (?) robbanásban. Cthulhu-t.
Hagyjuk inkább ezt a szálat és inkább tegyük fel azt a kérdést, hogy egy ilyen hatalmas és kiterjedt vízalatti (lásd még: Mariana-árok) komplexumban miért van ennyi vasbeton?!
És miért csak az emberekre hatott a nyomásváltozás, a lényekre miért nem?
Spoileres rész vége.
Összességében a játékidő jó részében hangulatos filmet kaphatsz a pénzedért - csak a vége. Azt feledhetném.

Az 2

Raf ajánlója
Sokat panaszkodtam már a filmek címeire, szerencsére az első I.T. után már tudtam, hogy ez (sem) az IT-iparban megfáradt hősökről szól, hanem ez is arról a fura bohócról.

Ugye annó panaszkodtam, hogy az alapanyaghoz képest mennyire tele van bazári jump scare-ekkel, kiderült, ebből a szempontból tudják még emelni a tétet, az egyik trélerben ellőtt (Beverly ellátogat a volt lakásukba) jelenet kivételével nem nagyon van feszültség a filmben, bazári riogatás a java része.
Nagy kár érte, mert ez a mű nem ezt érdemelte volna.
Aztán eljött a film vége - és hol sírtam, hol nevettem. De inkább a szekunder szégyen állapotában leledztem, komolyan nem hittem el, hogy ezt komolyan gondolták ÉS leforgatták.
Ha szereted az alapot (lásd még: könyv) akkor igencsak esélyes, hogy keserű szájízzel állsz fel a film(ek) után - ha szereted a horrofilmeket és nem zavar a bazári ijesztegetés akkor nagy az esélye, hogy jót fogsz szórakozni.

Botrány

Bár a valós eseményeken alapuló filmek nem a kedvenc műfajom, az elmúlt pár évben több ilyen is bizonyította, hogy érdemes nekik esélyt adni (Spotlight; Én, Tonya).

A Botrány hasonlóképpen jól sikerült, a Fox tévéstúdió 2016-ban kirobbant szexuális zaklatásos botrányát bemutató mozi, hanem is körömrágósan, de végig fenntartja a feszültséget és leköti a néző figyelmét. Ehhez nyilván nagyban hozzájárul a parádés szereposztás: Nicole Kidman, Charlize Theron, Margot Robbie és John Lithgow a legnagyobb húzónevek, de azért Allison Janney is megérdemelten Oscar-díjas (pont az említett Én, Tonya-ban mutatott teljesítményéért), Kate McKinnont a "Kém, aki dobott engem" óta szeretjük, Connie Brittont meg az American Horror Story óta, és még folytathatnám. Persze ilyen színészekkel is lehetne rossz filmet csinálni, de ez nem az az eset. :-) A Botrány bőven megér egy megnézést, főleg, mivel nálunk nem volt erős médiafókusz a film alapjául szolgáló eseményen, ami #metoo mozgalom felerősödését kiváltó, kísértetiesen hasonló Weinstein-botrányt egy évvel megelőzte.

The Witcher első évad

Előrebocsátom, nem olvastam egyetlen Witcher könyvet sem, és nem játszottam egyetlen Witcher videójátékkal sem (bár a minden idők egyik, ha nem a legjobb szerepjátékának tartott 3. rész már az asztalomon figyel egy ideje :-)), így a jelen kritika a vajákok világába tett első kirándulás élménybeszámolója.

Könyvszériából készült (sötét) fantasy tévésorozatról lévén szó, az összehasonlítás a Trónok harcával nehezen megkerülhető, de tény, hogy legalább annyira nehezen indokolható is. A Witcher ugyanis egy másodpercig sem akar koppintás lenni, és a legkevésbé TH koppintás. Kevesebb szálon fut, viszont már az első évad is hosszú, több évtizedes időtávot ölel fel – a 8 órás összidő miatt természetesen csak epizódokat tud felvillantani a három főszereplő történetéből - felforgatott időrendben, a teljes kép csak a végére áll össze. Geralt, a mogorva, kevés szavú, magának való vaják (Henry Cavill játéka visszafogott, de minden egyes bajusz alatti mordulása hiteles, és lejárt a konditerembe is rendesen), a mélyből induló, ám a csúcsra jutásért súlyos árat fizető varázslónő, Yennefer (Anya Chalotra tökéletesen hozza a személyiségfejlődést és az érzelmi viharokat, sajátos szépsége megbabonáz) és a titokzatos, még saját természetfeletti erejének sem tudatában levő fiatal hercegnő, Cirilla (Freya Allan mimikájának apró rezdüléseivel többet mond, mint szavakkal) története beszippantja a nézőt. A többi színészre sem lehet panasz, ahogy a látványra sem, csak helyenként a trükkökön érződik a büdzsé szűkössége. Mondom helyenként, a hangsúlyos jelenetek, különösen a harmadik és a nyolcadik részben konkrétan hátborzongatóan jól sikerültek. És amit nem gondoltam volna egy sötét fantasy-ről: az évadzáró mondaton konkrétan öt percig röhögtem. :-) Jöhet a folytatás – sajnos jelen állapot szerint csak 2021-ben.
De addig legalább van idő végigjátszani akár három Witcher játékot is. :-)

Star Wars - Skywalker kora

Keményvonalas "eredeti trilógia" Star Wars rajongónak tartom magam, az Ébredő Erő kivételével az új részeket* mind nagyjából savat köpve utáltam. Az Ébredő Erő annyira nem volt rossz, csak éppen igazán jó sem. Ezek után, figyelembe véve, hogy a Skywalker kora kritikái az 1-5 skálán nagyjából -5 és +5 között szórtak :-), próbáltam leginkább elvárások nélkül beülni a filmre.

És, kövezzetek meg, de nekem tetszett.
Oké, ezer sebből vérzik. Vannak kisebb, nagyobb és bődületesen nagy logikai hibái, felesleges karakterei és feleslegesen hosszú jelenetei, túl sok a pátosz, meg a cuki élőlény vagy robot, kicsit túl van tolva a misztérium faktor, amitől helyenként egy Uncharted (videójáték) epizódra emlékeztet a sztori, bénák a párbeszédek, és még sorolhatnám, de... valamiért mégis szerethető lett az egész, úgy, ahogy az az összes többi, 1983 után készült epizódnak NEM sikerült. Nem tudom, mit csinált Abrams máshogy, mint az összes többi rész rendezője (beleértve őt magát is), de sikerült a lehetetlennek tűnő mutatvány: jól zárta le a szériát. És a magamfajta rajongó mit is kívánhatna ennél többet?

*Zsivány Egyes is kivétel, de az nem sorszámozott rész, ellenben jó. :-)

Jumanji 2 - a következő szint

A jó receptet nem szabad alapjaiban újraírni, ezt az elvet követi a Jumanji második része. Minimálisan változtat az első részhez képest, éppen csak annyit, hogy ne lehessen rásütni az egyszerű utánzat bélyeget. Ennek megfelelően változatlanul szórakoztató, látványos, vicces és kedves - az egyetlen, ami hiányzik belőle, az a meglepetés ereje.

A cikk utoljára frissítve: 2020.05.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2020.05.03.