Filmajánlók 32.

Préda (Crawl)

horror

Wolkens ajánlója
Amikor egy filmről úgy hallasz, hogy "ez Tarantino kedvenc filmje 2019-ben", akkor azért felkapod a fejed. Ha még kiderül, hogy a producer Sam Raimi (ez mondjuk lehet jó hír is meg rossz is :-)), a rendező meg Alexandre Aja (Magasfeszültség, Sziklák szeme, Piranha, Szarvak – ez a csávó tud horrort rendezni!), akkor már sejted, hogy ez nem lesz rossz. És tényleg nem.
A Floridában játszódó, ellenben Szerbiában (!) készült, gyakorlatilag egyhelyszínes darab, ismeretlen színészekkel, abszolút kellemes meglepetés.
Haley (Kaya Scodelario) ugyanolyan makacs, mint az apja (Barry Pepper). Az apa úszóbajnokot akart nevelni a lányából, de közben a család széthullott. Haley még mindig edz, de a meggyőződés már hiányzik belőle. Aztán egy edzés után, miközben ötös fokozatú hurrikán tombol a vidéken, a lány elindul, hogy kiderítse, minden rendben van-e az apjával, aki nem veszi fel a telefonját... Nem kiszámíthatatlan fordulat a történetben, hogy nincs: régi házuk pincéjében egy alligátor támadta meg.
Az elkövetkező egy óra - nagyjából a film kétharmada - kettejük harca a túlélésért, miközben a vízszint, a szélerősség, és a túlméretes hüllők száma folyamatosan emelkedik. Mivel az egész lényegében valós időben zajlik, üresjárat nincs. Persze megkapunk egy rakás kötelező klisét a helyzet fokozatos romlásáról, meg néhány ágyútöltelék szereplőt, de ezek nem zavarók. Önfejű főhőseinket a végtelen makacsságuk tartja életben: még feladni is képtelenek egy olyan helyzetben, amikor már mindenki más beletörődött volna a sorsába. A két színész játéka megszeretteti a karaktereket, a néző szurkol nekik, izgul értük. A Préda azért hatásos, mert nem folyamatos ijesztgetéssel operál, hanem hitelesen érzékelteti a helyzet súlyosságát és reménytelenségét, és közben nem csinál a szereplőiből szuperhősöket. Oké, nyilván nem száz százalékban reális, de az még a legjobb túlélőhorroroknak sem szokott sikerülni.
Gondolom, magától értetődő, hogy a filmhez jelentős mennyiségű művért használtak fel, egy ilyen darab teljesen hiteltelenné válna, ha az alligátorok nem jutnának el az állkapcsuk használatáig. Nem extrém véresek a jelenetek, de azért nem egy esti mese.
Szóval én már értem, miért tetszett Tarantinonak ez a film. :-) Ha Neked bejön Alexandre Aja munkássága, vagy az olyan darabok, mint a Dog Soldiers, a Zátony, a Romok, a Barlang vagy természetesen a Cápa, akkor ezt se hagyd ki.

Raf ajánlója
A film, amit úgy harangoztak be, hogy Tarantino kedvenc 2019-es filmje. Na, itt kicsit elbátortalanodtam, akarom-e én-e ezt-e nézni-e, végül is több más ajánlóban is belefutottam, így mégiscsak adtam egy esélyt a filmnek.
És nem tettem rosszul.
Ugyanis műfaján belül ez egy nagyon korrekt, sőt, elég jó film - oké, a CGI helyenként eléggé szembetűnő(en esetlen); viszont ha azt nézem, hogy ~13,5 millió dollárból készült (annyiból, amennyiért egy rendező a telefonját sem feltétlenül veszi fel), akkor nem is olyan vészes! Na meg a hangulat! Az elég jó, nagyon jól adagolja a feszültséget - a rendezés helyenként pedig példamutatóan ötletes (a benzinkutas-csónakos jelenet kivitelezése nagyon üt, remélem mások is alkalmaznak majd ilyesmit a zsáneren belül!).
Alapsztori: Haley Keller (már ez egy nagyon ügyes utalás - de csak ha te beszélni teuton) úszólányt felhívja nővére, hogy tornádóveszély van, és nem sikerült elérnie édesapjukat. Haley csapatot-papot otthagyva apja után ered, hogy nem sokkal később megtalálja eszméletlenül a régi házuk pincéjében. Ahol hamar kiderül, miért is eszméletlen nemzője és edzője: bizony egy kroki (még mindig alligátor) ólálkodik a a pincében. A tornádó pedig közeledik, a víz emelkedik, s a menekülés esélye csökken.
Természetesen van hibája a filmnek, hiszen tisztában vagyok vele, hogy a krokifészek (amúgy alligátor) nem ilyen és nem így helyezkedik el és azt is tudom, hogy nem úsznak gyorsabban az emberek a krokiknál (tudom, még mindig alligátor), van az a sérülés, ami nem csak egy vállrántás; mindezek ellenére zsánerén belül ez egy nagyon jó film - ha szereted az ilyenféle filmeket és/vagy a naturális sérülések ábrázolását, semmiképpen ne hagyd ki.
Két megjegyzés még a végére: egyrészt ilyen stílusos stáblista alatti zenével (See you later Alligator) rég találkoztam, másrészt fene se gondolta volna, hogy ezt Szerbiában forgatták. Sam Raimi-nek meg köszi, összeproducerkedhetne még pár hasonló filmet, én vevő vagyok rájuk!

Kapcsolódó ajánlók

A barlang (másodszor)	A barlang (The Descent)	Dog Soldiers
Dog Soldiers (Démoni harcosok)	The hills have eyes	Piranha 3D
The ruins - A romok	Szarvak	A zátony

Egy esős nap New Yorkban

dráma

Wolkens ajánlója
Woody Allen legújabb alkotása, nos... olyan semmilyen. A karakterek csak annyira érdekesek, hogy ébren tartsák a nézőt, a történet még annyira se.
A színészek túlgesztikulálják a szerepüket – vélhetően rendezői utasításra, Jude Law magától biztosan nem produkál ekkora vonaglásokat meg grimaszokat. Igazából azt is nehéz megmondani, miről akar egyáltalán szólni ez a film, mit akar mondani nekünk az író-rendező. Szóval ha nem lenne az egyébként egyáltalán nem rossz szereposztás, meg Allen stílusának néhány jól azonosítható eleme, akár azt is hihetnénk, hogy egy alacsony költségvetésű, saját gyártású, eleve képernyőre szánt Netflix filmet nézünk. Kár érte, ezek a színészek ennél többre hivatottak.

Valan - az angyalok völgye

krimi dráma

Wolkens ajánlója
Péter (Krisztik Csaba, szemében a világ összes fájdalmával, tökéletesen hozza a karaktert) soha nem heverte ki, hogy húga a '89-es romániai forradalom kirobbanásakor nyomtalanul eltűnt. Ma nyomozóként dolgozik, lánykereskedőkre specializálódva küzd a múlt démonaival. Egy nap megszólal a telefonja, és a hírek alapján nem kizárt, hogy fény derül a régi rejtélyre... ő pedig azonnal elindul szülővárosába, Valanba. A festői környezetben fekvő város belül már csak árnyéka régi önmagának: lerohadt épületek, tönkrement életek, kilátástalanság mindenhol.
A Valant a "magyar skandináv krimi"-ként harangozták be, és ez a jellemzés teljesen helytálló. Sötét, nyomasztó, hideg, reménytelen - Bagota Béla tényleg erős filmet írt és rendezett, ami simán felveszi a versenyt olyan címekkel, mint a Fejvadászok, a Palackposta, a 64-es betegnapló vagy a kevésbé skandináv Elrabolva (az első, természetesen). A műfaj rajongóinak erősen ajánlott.

Kapcsolódó ajánlók

A 64-es betegnapló	Elrabolva	Fejvadászok
Palackposta

Jégvarázs 2 (szinkronos)

animációs

Wolkens ajánlója
Az egyik szemem sír, a másik meg videojáték-bossharcokat néz: a Jégvarázs 2 olyan mintaszerűen megkoreografált, epikus akciójeleneteket zúdít álomszép grafikával a nézőre, hogy a játékfejlesztő kiadók valószínűleg térden állva könyörögnek a licencekért, és a film is 10/10 lenne, ha... ha a főhősök nem nyervákolnának folyton értelmetlen szövegű dalokat két pörgős rész között.
Nem véletlenül írtam a címhez, hogy a filmet magyar hanggal láttam (míg az első részt eredetiben), erős a félelmem, hogy a betétdalok élvezhetetlensége ennek a számlájára írható. Aki tudja, keressen angol eredeti változatot, mert a sztori, bár kissé zavarosan indul, a végére szépen összeáll és működik, a látvány elsőrangú, és mindemellett a Jégvarázs 2 egy kellően visszafogott öko-film - az ember és a természet kapcsolatának fontosságát nem csak hisztérikus hangvételű klímakampányokkal lehet hangsúlyozni.
És aki megnézte, köszönje meg, hogy nem spoilereztem el az ajánlót egy poén kedvéért, pedig erős volt a kísértés. :-) Ha láttad, tudod majd, mire gondolok. ;-)

Álom doktor

horror

Wolkens ajánlója
Mostanában nem nagyon olvasom Stephen King könyveit, így a film alapjául szolgáló regény is kimaradt. Ráadásul az előzmény, a mind papíron, mind celluloidszalagon kultikusnak számító Ragyogás sem volt soha a kedvencem - egy darabig élveztem őket, de egy adott ponttól egyszerűen unalmassá váltak, ami mondjuk furcsán hangzik egy ilyen természetfeletti történethez kapcsolódóan.
Ettől függetlenül optimistán ültem be a moziba, hiszen a rendező, Mike Flanagan, már bizonyított olyan darabokkal, mint az Oculus, a Hush és a szintén King-adaptáció Bilincsben. És nem volt csalódás most sem: az Álom doktor két és fél órája úgy röppen el, hogy egy percig sem unatkozunk - annak ellenére, hogy a tempó nem kapkodós. A film komótosan építkezik, de ez előnyére válik, sokkal feljebb tudja tolni a feszültségfaktort. Ewan McGregor kellő alázattal viszonyul a szerephez, és nagyon szépen hozza is, Rebecca Fergusont pedig követelem a következő, élőszereplős Disney mesefilmbe gonosz mostohának. :-) A többiek okésak, bár túl sok súlyt nem képviselnek a vásznon kettejükhöz képest.
Mivel nem tudom, milyen a könyv, nem mondhatom, hogy az Álom doktor jó adaptáció, de önmagában mint horrorfilmet nézve, igen korrekt darab.

Kapcsolódó ajánlók

Bilincsben

Hush (szabad fordításban "Néma csend")

Oculus

Az élet könyve

animációs

Wolkens ajánlója
A Kubo és a varázshúrok meg a Coco után itt a következő remek animációs film, a...
Állj, stop, kezdjük elölről, pontosítok:
A Kubo és a varázshúrok meg a Coco előtt itt a következő remek animációs film, Az élet könyve. Ez a 2014-es darab valamiért anno kimaradt, és csak most sikerült pótolni. És az időbeli sorrend ismeretében kijelenthető, hogy mind a két említett film alkotóira hatással volt ez, a nézőt a holtak birodalmába elkalauzoló, kedves mese (igen, tényleg kedves, tudom, mennyire hülyén hangzik így leírva :-)). A Coco esetében egyértelmű a "lenyomat", a Kubonál kevésbé direkt, de megvan. Szóval ha ezek közül bármelyiket és/vagy a Halott menyasszonyt, a Coraline és a titkos ajtót, vagy a Karácsonyi lidércnyomást láttad és szeretted, akkor gyorsan írd fel ezt is a megnézendők listájára.

Kapcsolódó ajánlók

Coco

Coraline és a titkos ajtó

Kubo és a varázshúrok 3D

Tudsz titkot tartani?

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
Aranyos és vicces romantikus vígjáték, de bármilyen plusz nélkül. Másfél órára kikapcsol, de már a feliratok alatt sem érzed úgy, hogy még egyszer meg szeretnéd nézni.

Múlt karácsony

romantikus

Wolkens ajánlója
A moziplakát azzal hirdeti a filmet, hogy "az évtized romantikus vígjátéka".
Nos, nem az.
De hogy ne csak levegőbe beszéljek, alább tíz romantikus vígjáték 2010-től mostanáig, amik mind messze jobbak, mint a Múlt karácsony.
2010: Tamara Drewe
2011: Kellékfeleség
2012: Kémes hármas
2013: Love and lemons - az igazi szerelem receptje
2014: A csajok bosszúja
2015: Káosz karácsonyra
2016: Miért pont ő?
2017: New York-i afférok
2018: A meztelen Juliet
2019: Csekély esély

Kapcsolódó ajánlók

A csajok bosszúja	Csekély esély	Káosz Karácsonyra
Kellékfeleség	Kémes hármas	Love and lemons - az igazi szerelem receptje
A meztelen Juliet	Miért pont ő?	New York-i afférok
Szerelem és más drogok vs. Tamara Drewe

Drakulics elvtárs

vígjáték

Wolkens ajánlója
A Drakulics elvtárs egy megosztó film, de nem politikai vagy világnézeti értelemben, hanem életkor alapján. Az 1980 után születettek számára, akiknek nem nagyon vannak emlékeik a szocializmus éveiről, semmit nem fog mondani, és valószínűleg élvezhetetlen, olyan "miafrancvoltez?" élmény lesz. Akik viszont megélték a Kádár-korszakot, énekelték a mozgalmi dalokat, piros nyakkendőben utaztak az úttörővasúton, na, nekik aztán lesz mire rezonálni.
Az összes díszlet, a beszédstílus, az atmoszféra a legapróbb részletekbe menően tűpontosan megidézi a hetvenes éveket - a nosztalgiafaktor mellett remek szarkasztikus humorral. A történet szerint Fábián Béla (Nagy Zsolt tökéletes választás volt a szerepre), külföldre szakadt egykori munkásmozgalmi aktivista, a "Gyűjtsünk vért Vietnamnak!" akció keretében hazalátogat Amerikából. Itthon tárt karokkal várják, mert Béla láthatóan nem öregszik, így erős a gyanú, hogy ismeri az örök élet titkát - amire pártunknak és kormányunknak éppen égető szüksége lenne. Madárka (Walters Lili) és élettársa, Laci (Nagy Ervin egyszerűen zseniális a szerepben) kapják a fő szerepet az akcióban. Természetesen semmi nem a tervek szerint zajlik...
A sztori komplexitása nem feszegeti a néző agykapacitásának határait :-), de erre nincs is szükség. A film atmoszférája az, ami beszippant, plusz a jól megírt forgatókönyv és az egytől egyig kitűnő színészi alakítások (Borbély Alexandra, Balsai Móni, Kerekes Éva, Thuróczy Szabolcs és még sorolhatnám). Megint itt egy kihagyhatatlan magyar film - feltéve ezúttal, hogy elmúltál negyven.

Raf ajánlója
Magyarország, a '70-es évek: idegenbe (de nem túl idegenbe) szakadt, Hazájához és Hazája Elveihez hű maradt Elvtárs hazatér Magyarországra, hogy segítsen a vietkong, bocsánat, vietnámi árváknak vért gyűjteni. Csak éppen Fábián elftárs mintha nem öregedett volna! A "titkosszolgálat" meg is kapja a Baráti Szovjetuniótól a parancsot, hogy Fábiánt követni kell és meg kell tőle szerezni az örök fiatalság receptjét. Ami nem feltétlenül lesz egyszerű, mert Fábián igazán csak éjszaka szeret mutatkozni és simán, nyom nélkül eltűnik a megfigyelők elől.
Mit is lehet mondani egy fikciós történelmi-vámpíros filmről? Ami magyar? Hát, például azt, hogy nagyon jó a film, a színészek is (kivéve talán a főhősnőt, Walters Lili inkább halovány - de lehet nem abszolút értékben, hanem a többiekhez képest), a díszlet, az operatőri munka (bár a Liza a rókatündér egy(-két) fokkal szebb képi világgal rendelkezik szerintem) is nagyon jó - Kádár elftárs, hát, Kádár elftárs... Na, azt látni kell. Ahogy a többieket is - bár Nagy Ervin a kis bajuszával és alakításával!
Nagyon ajánlós.

Kapcsolódó ajánlók

Liza, a rókatündér

Éles tárgyak első (és feltehetően utolsó) évad

krimi dráma

Wolkens ajánlója
Camille (Amy Adams megrázóan hiteles) alkoholista, és ez még a legkevesebb. Gyermekként elveszítette a húgát, és a traumát a mai napig nem sikerült feldolgoznia. Újságíróként próbálna boldogulni, távol a szülővárosától, mikor is egy napon a főnöke pont oda küldi vissza, hogy a nemrégiben ott történt két gyilkosságról írjon. Így újra szembe kell néznie a múltjával és anyjával (Patricia Clarkson talán élete legjobb alakítását nyújtja), Wind Gap cseppet sem idilli kisvárosában.
Van ebben a városban valami rettenetesen nyomasztó. Camille nem csak a családjától menekült el, hanem ebből a légkörből is. Akik ott maradtak, beletörődtek a sorsukba, mintha megállt volna az idő, beragadtak ebbe a gimis emlékekből meg heti cseverészős, italozós összejövetelekből álló mocsárba. A fiatalok viszont börtönben érzik magukat, próbálnának kitörni, de a lázadásuk megmarad az alkalmi balhék szintjén. Mindenki tud mindenkiről minden mocskos titkot - kivéve azt, hogy vajon ki lehet a kegyetlen gyilkos. Ennyi képmutató, hazug, álszent, zakkant helybéli közül nagyjából bárki.
A 8 részes sorozat lassú. Helyenként már-már idegesítően, de a néző egy idő után rájön, hogy ez nemhogy a feszültséget csökkentené, hanem ellenkezőleg, fokozatosan és nagyon durván emeli. Egyre többet és többet tudunk meg Camille múltjáról, húga haláláról, és közben persze a gyilkos körül is szorul a hurok. Bár egy idő után a néző már abban sem biztos, hogy nem maga a város ölte-e meg a két lányt, olyan kézzelfoghatóan romlott és fullasztó az atmoszféra.
Amy Adams rajongóknak kötelező, de egyébként is erősen ajánlott. Feltéve, hogy bírod az ilyen hangulatú filmeket, plusz arra fel kell készülni, hogy igazán csak az utolsó részekre pörög fel a tempó, addig csak cseppenként kapjuk a történetet, mint az infúziót. Cserébe a hatása sem csak két percig tart.

Zombieland 2 - a második lövés

horror vígjáték

Wolkens ajánlója
Akiknek nincs kedvük sokat olvasni, azoknak itt egy mondatban a lényeg: a Zombieland 2 hibátlan folytatás, ami helyenként még jobb is az elődjénél, pedig az se tette alacsonyra a lécet.
Mielőtt megnézzük pontról pontra, miért is van ez így, essünk túl a szokásos fanyalgáson: a cím fordítása béna, a "második lövés" helyett a "nyírd ki kétszer" közelebb állna az eredetihez.
És most, hogy ezzel megvagyunk, jöhet a pozitívumok listája. :-)
1. A cím fordításával ellentétben a szinkron pa-rá-dés! A szövegíró egyrészt nem volt szégyenlős - ami abszolút kell is egy ilyen film esetében - másrészt olyan laza lendülettel írta a magyar változatot, hogy helyenként ötletünk sincs, hogy szólhatott mindez eredetiben. A szinkronszínészek is hibátlanok, kifejezetten élvezettel adják elő a szövegüket.
2. Az eredeti szereplőgárda változatlanul szeretnivaló. Emma Stone mimikája térdet csapkodva röhögős.
3. Az új karakterek jól kitaláltak, az őket megjelenítő színészek pedig ugyanúgy lubickolnak a szerepükben, mint a régiek. Zoey Deutch, mint egybites (a filmben kétbitest mondanak, de ettől a hibától eltekintünk :-)) szőke plázacica, Luke Wilson mint vidéki tahó, Rosario Dawson mint dögös amazon azonnal belopják magukat a néző szívébe.
4. Az első rész óta eltelt tíz év, és a forgatókönyv ügyesen használja ki az ebben rejlő lehetőségeket, mind szituációs poénokra, mind társadalomkritikára.
5. A film hű marad az eredetihez, megtart mindent, ami abban jó volt, vissza is utalgat rendszeresen. Közben nem esik bele a folytatások szokásos csapdáiba, és ezt leginkább úgy éri el, hogy nem véresebb és látványosabb próbál lenni, hanem a humorban adagol többet és kicsit másfajtát. Érzékelhetően könnyedebb hangvételű, mint az első volt, de nem válik idétlenné vagy saját maga paródiájává. Azért még akad vér bőven!
Konklúzió: ha az elsőt szeretted, akkor ezt imádni fogod. :-)

Raf ajánlója
Röviden: a film jó.
Hosszabban? Elég jó.
Ennél hosszabban már csak annyit tudok mondani, hogy igencsak elég jó, helyenként(?) jobb az elsőnél. Kivéve ha egy kicsit te is agyalsz olyan dolgokon, hogy honnan van áram? Üzemanyag? ÉTEL?! Zombedliék miért nem mennek tönkre? Sok év állás után hogyan indul be minden járgány egyből?
Na, ha ezeken túljutsz - ami nem nehéz, mert a tempó is jó, a poénok ülnek és ütnek teljes mértékben teli szájjal hangosan felröhögősek, akkor már nagyon élvezhető a film, a magyar szinkron az egyik legjobb (MCU-n kívül) amivel találkoztam az utóbbi években - sajnos a trélerek szokás szerint lőttek el csavart, történést; nem tudom miért kell ilyen légterelős előzeteseket gyártani, sokszor csinálnak olyat miben kamujelenet(ek) van(nak), nem lőnek le dolgokat - itt csak egy Clintonos-szivaros poént tettek be csak a fő trailerbe, ami később nem szerepelt a filmben.
Mindenképpen nézzed meg ha láttad az elsőt - ha még nem, akkor kezdd az elsővel és jöhet a második.
Garantált szórakozás.

Kapcsolódó ajánlók

Zombieland

The money heist (La Casa de Papel) harmadik évad

akció krimi

Wolkens ajánlója
A Professzor és csapata újra akcióban, de ezúttal nem önszántukból. Egyiküket, Riót, elkapták, és egy emberjogi rendelkezésekkel kevésbé terhelt országban próbálnak minimum megkérdőjelezhető módszerekkel kiszedni belőle infókat a többiek hollétéről. Hogy kellően nyomatékosítsák, mennyire nem értenek ezzel egyet, a banda megszállja a Spanyol Nemzeti Bankot, persze az akció előkészítésében versenyt futnak az idővel. A zsákmány természetesen itt sem csekély összeg, a rendőrség pedig, okulva az előző rablás keserű tapasztalataiból, keményebb fellépéssel próbál eredményt elérni.
A történet íve néhány túlnyújtott jelenet idejére megbicsaklik, de a sorozat még mindig abbahagyhatatlan. A Professzornak új tárgyalópartnerrel kell szembenéznie, és ezúttal bizony emberére akad. A rendőrségi akció irányítója most Alicia Sierra (Najwa Nimri mindenkit lejátszik a vászonról tévéképernyőről), egy ördögi, gátlástalan, agyafúrt és hátborzongatóan hidegvérű energiabomba - simán összemérhető a jobb Bond filmek főgonoszaival vagy legutóbb a Kingsman 2-ben a Julianne Moore alakította őrült drogbárónővel.
A pokol elszabadul… mi pedig várhatjuk a negyedik évad premierjét. :-)

Kapcsolódó ajánlók

The money heist (La Casa de Papel) első évad	The money heist (La Casa de Papel) második évad	The money heist (La Casa de Papel) negyedik évad
The money heist (La Casa de Papel) ötödik évad

The money heist (La Casa de Papel) második évad

akció krimi

Wolkens ajánlója
A sakkjátszma folytatódik: a rendőrség egyre ingerültebben próbál fogást találni a bankjegynyomdát irányítása alatt tartó kis csapaton, akik viszont egyre kimerültebben próbálják fenntartani a rendet, és előkészíteni a menekülést. Halmozódnak a személyes konfliktusok, sűrűsödnek a hibák, szorul a hurok, az idő mind jobban sürget...
Mindeközben persze újabb és újabb részleteket ismerünk meg a bandatagok múltjából, epizódról epizódra jobban és jobban izgulunk, hogy sikerüljön a lehetetlen küldetés: meglógni egy euróban tízjegyű számmal leírható, elképzelhetetlen vagyonnal. És hogy sikerül-e, azt végre megtudjuk az évad befejező részében. :-)
Természetesen addigra a néző már teljesen sorozatfüggő. :-)

Kapcsolódó ajánlók

The money heist (La Casa de Papel) első évad	The money heist (La Casa de Papel) harmadik évad	The money heist (La Casa de Papel) negyedik évad
The money heist (La Casa de Papel) ötödik évad

Ad Astra - Út a csillagokba

sci-fi

Wolkens ajánlója
Be kell vallanom, ezen a filmen többször elszunyókáltam, pedig abszolút nem vagyok az a filmen bealvós típus. Az Ad Astra ugyanis nem elég, hogy két óra hosszú, de legalább kétszer annyinak érződik. Hiába jó benne Brad Pitt, hiába gyönyörű a világűr megjelenítése, ha az egész cselekmény csak ólomlábakon vánszorog előre, túlságosan hosszúra nyújtott, céltalan jelenetek soraként. És értem én, hogy a hangsúly a főhős belső drámáján akar lenni, de a filmvégi félperces monológgal ábrázolni kívánt személyiségfejlődés minimum sajgó elégedetlenséget vált ki a nézőből.
Ahogy a Gravitációt is, az Ad Astra-t is a főhős neve adja el. Mondjuk itt legalább a fizika nagyrészt rendben van, Sandra Bullock katasztrofális űrkatasztrófájához képest messze korrektebb. De a helyzet az, hogy 2013 óta a valóságközeli űrscifik koronázatlan királya az Európa-rejtély, és ezt a trónt az elmúlt évek egyetlen hollywoodi szuperprodukciója sem tudta/tudja megingatni. Még megmozdítani se nagyon.

Raf ajánlója
Lassan 24 órája vége a filmnek és még mindig nem tudom mit gondoljak róla. Nehéz így összefoglalót/kritikát/fikázást írni. Nehéz az alkalmi mozinézők élete.
Kezdjük talán a filmmel. Miről is szól?
Adva van egy híresemberfia, aki apja nyomdokaiba lép, s kinek a nyugalmi pulzusa 47 (hogy nem esik össze?!), egy sztratoszférás ugrás közben sem nagyon megy neki 80 fölé (erre mondanák azt, hogy halvérű?), az alkotók szerint az autista spektrumon van. Na, őt elküldik tikosan a Marsra (egy megállóval a Holdon), hogy üzenjen a 30 éve Neptunuszhoz (miért nem az Uránuszhoz?) elutazott apjának, aki idegen létformák keresésével töltötte az idejét, majd megőrült(?), kiirtotta a legénységet, s most energiakisülésekkel bombázza a Naprendszer emberek által lakott területeit. Szó szót követ, tett tettet, árulás, utazás, találkozás, nyálas befejezés - olyan befejezés, amiért végtelenül kár, nem illik oda és nem is kellett volna.
Az operatőri munka... az valami fenomenális! Gyönyörűen fényképezett Hoyte Van Hoytema (nem vicc, tényleg ez a neve!), az Interstellar óta kikupálódott. Vagy csak a rendező adott szabadabb kezet?
A fizika? Hát, az, maradjunk annyiban, csapnivaló. Persze, én vagyok elkényeztetve az Expanse-zel (lásd még: Térség-sorozat), de ilyen szempontból éppenhogycsak kettes alá.
Brad Pitt? Atyaég, élete alakítása igazából - balszerencséjére aztán jön Tommy Lee Jones és a szomorú kutyanézésével lemossa a vászonról abban a pár percben.
Történet? Na, itt bicsaklik meg az egész, olyan... nem tudom rendesen megfogalmazni, de nekem hiányzott az igazi katarzis - az apakomplaxusos gyermek kanosszajárása így, ebben a formájában egy semmilyen ürességet hagyott bennem, nem elégedettséget.
Jó lehetett volna ez a film (még úgy is, hogy sok benne a narráció - érdekes módon tíz filmből tizenegynél idegesítő/felesleges/hiba ezzel élni (lásd még: "show, not tell"), mégis passzolt, helye volt), de valahol, valami félresikerült és így csak egy szép, de hiányos filmet kapunk jó színészi alakításokkal.

Kapcsolódó ajánlók

Az Európa-jelentés

Gravitáció IMAX 3D

The money heist (La Casa de Papel) első évad

akció krimi

Wolkens ajánlója
Bankot rabolni manapság már nem annyira egyszerű, hogy csak berontunk egy halom fegyverrel, lövünk párat a levegőbe, aztán rámoljuk a pénzt a táskába, kint meg vár a menekülőautó járó motorral. A részleteket az első pillanattól az utolsóig precízen meg kell tervezni, különösen, ha valaki minden idők legnagyobb zsákmányát szeretné a magáénak tudni.
A Professzor, és rablás, betörés, lőfegyverhasználat plusz további hasznos képességek tekintetében komoly gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező csapata pedig erre készül. A cél ennek megfelelően nem a sarki pénzváltó, hanem a spanyol központi bankjegynyomda. Persze ha már ott vannak, nem az a legfontosabb, hogy hamar el is meneküljenek, hanem pont az ellenkezője. A sakkjátszma kezdetét veszi, és az alaposan felkészült csapat szinte mindig egy lépéssel a rendvédelmi szervek előtt jár... de ott van kikerülhetetlenül az emberi tényező: az érzelmek, az egyéni motivációk, és persze a hibázás lehetősége.
A szépen kidolgozott krimik kedvelőinek minőségi szórakozás - nem csak úgy lehet elmesélni egy rablás történetét, hogy az egy mozifilmet kitöltsön. Az első évad játékideje kb. 10 óra, és ebben meglehetősen kevés az üresjárat. Ajánlott :-), jöhet a folytatás.

Kapcsolódó ajánlók

The money heist (La Casa de Papel) második évad	The money heist (La Casa de Papel) harmadik évad	The money heist (La Casa de Papel) negyedik évad
The money heist (La Casa de Papel) ötödik évad

The Punisher második évad

akció krimi

Wolkens ajánlója
Frank Castle (Jon Bernthal még mindig hibátlan) megbosszulta a szerettei halálát, de továbbra sem tud nyugton ülni a fenekén. Inkognitóban és céltalanul vándorol városról városra, míg egy véletlennek köszönhetően az útja keresztezi a kétségbeesett tinilányét, Amy-ét, akire valamilyen, látszólag érthetetlen okból képzett gyilkosok hada vadászik. A Megtorló ösztönösen bekapcsolódik a játszmába, kiegyenlítettebbé téve az erőviszonyokat, és ezzel egy újabb véres, sokhullás évad veszi a kezdetét.
Ez a 13 rész ugyan a forgatókönyv minőségét tekintve néhány ponton elmarad az első szériához képest, de alapvetően még mindig nagyon erős. Frank és Amy viszonya a "mogorva, magának való pasi vs. kezelhetetlen csaj" kapcsolat kliséit követi a kezdeti bizalmatlanságtól az önfeláldozásig (a The Last of Us című zseniális videojáték hatása letagadhatatlan), és persze a közel 10 óra játékidő bőven elég arra, hogy az egész szépen fel lehessen építve. Azért nem maradnak el az első évadban megismert harcostársak és ellenségek sem, csak szélesedik a paletta, és egyszerre több szálon zajlanak a politikai, lélektani, fegyveres és ökölharcok. A néző meg rágja a körmét, mert bár a rosszfiúk karakterei sem klisémentesek, mégis rendkívül szuggesztívek, különösen Josh Stewart játékáról érdemes megemlékezni.
Ha tetszett az első széria, ne habozz egy másodpercig sem, még annak tudatában sem, hogy jelen állapot szerint nem készül több évad. :-( :-( :-(

Kapcsolódó ajánlók

The Punisher első évad

The Punisher első évad

akció krimi

Wolkens ajánlója
Frank Castle családját meggyilkolták. A veterán katona egyetlen célja a megtorlás marad, felkutat mindenkit, akinek valamilyen formában köze volt szerettei halálához, és végez velük. És amikor azt hinné, nem él már egyetlen bűnös sem, hirtelen új információkra bukkan, amikből kiderül, a merénylet körülményei sokkal szövevényesebbek, mint eredetileg gondolta. Frank beleveti magát a nyomozásba, és közben többet öl, mint kérdez...
A kőkemény karaktert a markáns arcú Jon Bernthal alakítja, akire mintha ráöntötték volna a szerepet. Egy másodpercre sem hiteltelen, mint Megtorló, és akcióhőshöz képest meglepően kifinomult színészi képességekkel és arcjátékkal bír. Szerencsére a többi színészre sem lehet panasz, és a forgatókönyvre sem: noha minden epizódra jut kiadósan csontrecsegés meg vérfröcsögés, a történet végig fenntartja a feszültséget, sőt, a 13 részes évad vége felé egyre izgalmasabb fordulatokat tartogat.
A jófajta akciókrimik kedvelőinek erősen ajánlott, de vigyázat: kifejezetten sok a véres és nagyon (!) brutális jelenet, aki ezt nem bírja, inkább hagyja ki.

Kapcsolódó ajánlók

The Punisher második évad

Aki bújt

horror vígjáték

Wolkens ajánlója
Nehéz dolga van már az átlag menyasszonynak is, ha a vőlegénye átlagos családjával el akarja fogadtatni magát. Grace vőlegényének családja azonban csöppet sem átlagos - és mint kiderül, a lány is képes kilépni a semmi extra menyasszonyjelölt skatulyából.
Szóval ebben a famíliában az a szokás, hogy az új családtagnak játszania kell, és ez a játék bizony mehet életre-halálra. Persze a vőlegény ezt "elfelejti" elmesélni, így Grace először csak egy bizarr tradíciónak gondolja az egész mókát a bújócskával. Aztán elég gyorsan rájön, hogy a nászéjszakát bizony nem a hitvesi ágyban fogja tölteni selyem fehérneműben és tüzes szexszel, hanem folyamatos meneküléssel és folyamatosan romló túlélési esélyekkel. A hajnal pedig átkozottul messze van...
A film papíron horrorvígjáték, de ebben mondjuk kilenctized rész a horror és csak egytized a vígjáték. Patakvér, válogatott halálnemek, és mindez kellően látványosan előadva - a 18-as karika nem véletlenül került a filmre. A történet egyszerűsége ellenére a darab működik: sikerült minden családtagnak más és más, de hihető személyiséget kitalálni, valós motivációkkal, ami aztán erősen fekete humorú helyzetkomikumra ad lehetőséget. A főszerepben Samara Weaving az első pár percben nem tűnik erős választásnak, de az idő előrehaladtával egyre jobb a karakterben. A pontot az i-re a zárójelenet teszi fel, és ehhez még hozzájárul a kivételesen jó (zaftos :-)) szinkron.
Hát, mit is mondhatnék? :-) Ha tudod élvezni az olyan darabokat, mint a Bűbáj és kéjelgés, a Tucker and Dale versus evil, vagy a Bosszú, akkor ezt is simán, sőt, erősen ajánlottan. De ha már a Boldog halálnapot vagy a Zombieland is kiverte a biztosítékot, akkor messziről kerüld el.

Raf ajánlója
Előre szólok - a trélerek átverés, ez nem egy igazi horror-vígjáték. Hanem egy slasher pár (nagyon jó) morbid poénnal és sok vaskos, kreatív káromkodással.
Ifjú hölgyemény beházasodna egy gazdag családba, ami tele van furábbnál-furább családtaggal (a nagynéni mindent visz - mind a karakter, mind a színésznő), este pedig, mint az jó szokás, ha új családtagot fogadnak be, akkor leülnek társasozni. A probléma csak annyi, hogy bizony, a csillagok megfelelő együttállásának köszönhetően ez nem csak malmozás (nem kézzel, táblán) lehet, hanem bizony egy bújócska is, aminek során bizony el kell bújni, mert ha megtalál a család, akkor neked véged, mint a Twin Peaks-nek. Nem, nem kapsz lezáró(?) évadot - simán csak feláldoznak és meghalsz.
Persze nem eszik olyan forrón a kását, a balfék családnak köszönhetően semmi nem megy simán, s az ifjú arában is gyűlik a düh, s ki is fakad - nem adja könnyen az irháját.
Annak ellenére, hogy ez sajnos nem egy igazi, vérbeli horror-vígjáték (a sokat emlegetett (és irtózatosan elbaszigetelt magyar címet kapott) Tucker & Dale pl), de nagyon szórakoztató, helyenként megfelelően véres is (gyengébb gyomrúak a dögkutas részt NAGYON nem fogják szeretni), a szinkron fenonemális (na jó, a lihegések/ilyesmik eredeti hangjánál viszont NAGYON kilóg a lóláb) - a legnagyobb probléma az a filmbéli csavar: aki már látott pár filmet, annak elég hamar lejön a csavar, főleg, hogy nem is feltétlenül akarták elrejetni. Na és az utolsó, filemt lezáró mondat a háttérrel! Minden másra ott a mesterkártya.
Röviden: ha bejön a stílus, ne hagyd ki!

Kapcsolódó ajánlók

Boldog halálnapot!	A bosszú	Bűbáj és kéjelgés
Tucker and Dale vs. evil	Zombieland

Volt egyszer egy... Hollywood

krimi dráma

Wolkens ajánlója
Tarantino legújabb filmje nem egy egyszerű eset.
Gyakorlatilag nincsen története, mégis szinte lehetetlen spoilermentesen írni róla. Annak ellenére, hogy rengeteg olyan rész van, ami csak vágóképnek tűnik, mégsem unalmas, a több, mint két fél órás hosszával együtt sem.
Persze ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a rendező tudja, hogyan kell egy jelenetet felépíteni, mind vizuálisan, mind zeneileg - az egyik pillanatban a légkör még barátságos és derűs, aztán úgy fordul át drámaian feszültbe, hogy mire észbe kapunk, visszafogott lélegzettel figyeljük a vásznat. Na és akkor a színészi játékról még nem is beszéltünk. Leonardo diCaprio fantasztikus, Brad Pitt laza, menő és vicces, közben kőkemény, Margot Robbie pedig imádnivalóan cuki - de nem az, ahogy kinéz, hanem az, amit játszik. A mellékszerepekben a tízéves Julia Butlers nem esik sem kétségbe, sem hanyatt attól, hogy diCaprioval kell játszania, tüneményes könnyedséggel adja elő a film egyik legjobb karakterét, Timothy Olyphant, Dakota Fanning és Al Pacino kisujjból kirázzák a jeleneteiket, Mike Moh hibátlan Bruce Lee karikatúra... és még sorolhatnám tovább.
A VEEH pontosan olyan, amilyennek egy Tarantino filmnek lennie kell (vigyázat: minden tekintetben), és közben egyáltalán nem olyan, mint amilyen egy Tarantino film lenni szokott. Egy hangulat, egy pillanatkép egy korszakról, nagy formátumban, élénk színekkel és leheletfinom ecsetvonásokkal megfestve. Csakis angol eredetiben.

Übergáz

akció vígjáték

Wolkens ajánlója
Semmi extra, viszont az előzetesben látottakhoz képest meglepően szórakoztatóra sikeredett akcióvígjáték. A nagydarab, kemény öklű, rettenthetetlen és közben félig vak zsaru, valamint a főállásban eladó, mellékállásban Über sofőr, örökös lelki szemetesláda-létre ítélt, pasinak álcázott nebáncsvirág párosa már a kiindulási pontban éppen elég konfliktust hordoz magában, amiket persze szépen ki is robbantanak a közös kalandok. Klisé klisé hátán, de a rettenetes szinkrontól eltekintve egyáltalán nem rossz.

A cikk utoljára frissítve: 2020.01.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra