heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Autók] [Autóhifi] [Szórakozás] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 32.

Filmek téma
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók
Filmajánlók 01.
Filmajánlók 05.
Filmajánlók 07.
Filmajánlók 17.
Filmajánlók 10.
Filmajánlók 23.
Filmajánlók 16.
Filmajánlók 02.
10 kedvenc film
Filmajánlók 14.
Filmajánlók 26.
Filmajánlók 24.
Filmajánlók 11.
Filmajánlók 30.
Filmajánlók 15.
Cápás rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 19.
Filmajánlók 08.
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 04.
Filmajánlók 03.
Filmajánlók 13.
Filmajánlók 09.
Filmajánlók 22.
Filmajánlók 12.
Filmajánlók 27.
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló
Filmajánlók 06.
Filmajánlók 25.
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 18.
Prince of Persia rendhagyó filmajánló
Underworld 1-4 elemzés
Filmajánlók 29.
Filmajánlók 31.
Filmajánlók 21.
Filmajánlók ábécérendben
Filmajánlók 28.
Filmajánlók 20.

The Punisher első évad

Frank Castle családját meggyilkolták. A veterán katona egyetlen célja a megtorlás marad, felkutat mindenkit, akinek valamilyen formában köze volt szerettei halálához, és végez velük. És amikor azt hinné, nem él már egyetlen bűnös sem, hirtelen új információkra bukkan, amikből kiderül, a merénylet körülményei sokkal szövevényesebbek, mint eredetileg gondolta. Frank beleveti magát a nyomozásba, és közben többet öl, mint kérdez...

A kőkemény karaktert a markáns arcú Jon Bernthal alakítja, akire mintha ráöntötték volna a szerepet. Egy másodpercre sem hiteltelen, mint Megtorló, és akcióhőshöz képest meglepően kifinomult színészi képességekkel és arcjátékkal bír. Szerencsére a többi színészre sem lehet panasz, és a forgatókönyvre sem: noha minden epizódra jut kiadósan csontrecsegés meg vérfröcsögés, a történet végig fenntartja a feszültséget, sőt, a 13 részes évad vége felé egyre izgalmasabb fordulatokat tartogat.
A jófajta akciókrimik kedvelőinek erősen ajánlott, de vigyázat: kifejezetten sok a véres és nagyon (!) brutális jelenet, aki ezt nem bírja, inkább hagyja ki.

Aki bújt

Nehéz dolga van már az átlag menyasszonynak is, ha a vőlegénye átlagos családjával el akarja fogadtatni magát. Grace vőlegényének családja azonban csöppet sem átlagos - és mint kiderül, a lány is képes kilépni a semmi extra menyasszonyjelölt skatulyából.

Szóval ebben a famíliában az a szokás, hogy az új családtagnak játszania kell, és ez a játék bizony mehet életre-halálra. Persze a vőlegény ezt "elfelejti" elmesélni, így Grace először csak egy bizarr tradíciónak gondolja az egész mókát a bújócskával. Aztán elég gyorsan rájön, hogy a nászéjszakát bizony nem a hitvesi ágyban fogja tölteni selyem fehérneműben és tüzes szexszel, hanem folyamatos meneküléssel és folyamatosan romló túlélési esélyekkel. A hajnal pedig átkozottul messze van...
A film papíron horrorvígjáték, de ebben mondjuk kilenctized rész a horror és csak egytized a vígjáték. Patakvér, válogatott halálnemek, és mindez kellően látványosan előadva - a 18-as karika nem véletlenül került a filmre. A történet egyszerűsége ellenére a darab működik: sikerült minden családtagnak más és más, de hihető személyiséget kitalálni, valós motivációkkal, ami aztán erősen fekete humorú helyzetkomikumra ad lehetőséget. A főszerepben Samara Weaving az első pár percben nem tűnik erős választásnak, de az idő előrehaladtával egyre jobb a karakterben. A pontot az i-re a zárójelenet teszi fel, és ehhez még hozzájárul a kivételesen jó (zaftos :-)) szinkron.
Hát, mit is mondhatnék? :-) Ha tudod élvezni az olyan darabokat, mint a Bűbáj és kéjelgés, a Tucker and Dale versus evil, vagy a Bosszú, akkor ezt is simán, sőt, erősen ajánlottan. De ha már a Boldog halálnapot vagy a Zombieland is kiverte a biztosítékot, akkor messziről kerüld el.

Volt egyszer egy... Hollywood

Tarantino legújabb filmje nem egy egyszerű eset.
Gyakorlatilag nincsen története, mégis szinte lehetetlen spoilermentesen írni róla. Annak ellenére, hogy rengeteg olyan rész van, ami csak vágóképnek tűnik, mégsem unalmas, a több, mint két fél órás hosszával együtt sem.

Persze ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a rendező tudja, hogyan kell egy jelenetet felépíteni, mind vizuálisan, mind zeneileg - az egyik pillanatban a légkör még barátságos és derűs, aztán úgy fordul át drámaian feszültbe, hogy mire észbe kapunk, visszafogott lélegzettel figyeljük a vásznat. Na és akkor a színészi játékról még nem is beszéltünk. Leonardo diCaprio fantasztikus, Brad Pitt laza, menő és vicces, közben kőkemény, Margot Robbie pedig imádnivalóan cuki - de nem az, ahogy kinéz, hanem az, amit játszik. A mellékszerepekben a tízéves Julia Butlers nem esik sem kétségbe, sem hanyatt attól, hogy diCaprioval kell játszania, tüneményes könnyedséggel adja elő a film egyik legjobb karakterét, Timothy Olyphant, Dakota Fanning és Al Pacino kisujjból kirázzák a jeleneteiket, Mike Moh hibátlan Bruce Lee karikatúra... és még sorolhatnám tovább.
A VEEH pontosan olyan, amilyennek egy Tarantino filmnek lennie kell (vigyázat: minden tekintetben), és közben egyáltalán nem olyan, mint amilyen egy Tarantino film lenni szokott. Egy hangulat, egy pillanatkép egy korszakról, nagy formátumban, élénk színekkel és leheletfinom ecsetvonásokkal megfestve. Csakis angol eredetiben.

Übergáz

Semmi extra, viszont az előzetesben látottakhoz képest meglepően szórakoztatóra sikeredett akcióvígjáték. A nagydarab, kemény öklű, rettenthetetlen és közben félig vak zsaru, valamint a főállásban eladó, mellékállásban Über sofőr, örökös lelki szemetesláda-létre ítélt, pasinak álcázott nebáncsvirág párosa már a kiindulási pontban éppen elég konfliktust hordoz magában, amiket persze szépen ki is robbantanak a közös kalandok. Klisé klisé hátán, de a rettenetes szinkrontól eltekintve egyáltalán nem rossz.

A cikk utoljára frissítve: 2019.09.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2019.09.08.