Témakör: Filmek

Filmajánlók 28.

Oldaltérkép


Kapcsolódó oldalak
Filmek témában

10 kedvenc film
Cápás rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 1.
Filmajánlók 10.
Filmajánlók 11.
Filmajánlók 12.
Filmajánlók 13.
Filmajánlók 14.
Filmajánlók 15.
Filmajánlók 16.
Filmajánlók 17.
Filmajánlók 18.
Filmajánlók 19.
Filmajánlók 2.
Filmajánlók 20.
Filmajánlók 21.
Filmajánlók 22.
Filmajánlók 23.
Filmajánlók 24.
Filmajánlók 25.
Filmajánlók 26.
Filmajánlók 27.
Filmajánlók 3.
Filmajánlók 4.
Filmajánlók 5.
Filmajánlók 6.
Filmajánlók 7.
Filmajánlók 8.
Filmajánlók 9.
Filmajánlók ábécérendben
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók
Prince of Persia rendhagyó filmajánló
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló
Underworld 1-4 elemzés
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló

Mottó: ahogyan én láttam. ;-)

Hang nélkül

A Földet űrlények inváziója sújtja. A betolakodók vakok, viszont erősek, gyorsak, kegyetlenek és nagyon jól hallanak. A népesség gyorsan fogyatkozik. A túlélés záloga, hogy ne csapj zajt, járj lábujjhegyen és kussolj.
Mint alapötlet nem rossz, sőt kifejezetten nézőcsalogató, az ember kíváncsi rá, hogy mit lehet ebből kihozni. Hát, biztosan nagyságrendekkel többet lehetett volna, mint amit sikerült.

Persze ez csúnya szélsőséges álláspont :-), mert azt állítani, hogy a film nézhetetlen, nem lenne korrekt. A feszültségépítés egyes jelenetekben kifejezetten hatásos. Emily Blunt meg jó, persze ő mindig jó. A látvány nem rossz, bár mondjuk nem is hanyattvágós. A film többi részében viszont halálra idegesíti a nézőt, amint egyre erősödő hullámokban, folyamatosan támadnak a ...
... szörnyek?
... földönkívüliek?
... rémségek?
Hahaha. Nem. A logikai hibák. És baszki, nem fogynak el, csak jönnek, jönnek és jönnek. Először csak értetlenkedsz, aztán elhúzod a szádat, utána csóválod, végül fogod a fejedet, és nem hiszed el, hogy valaki erre a forgatókönyvre rábólintott. Esetleg felmerül benned a kérdés, hogyan épít űrhajót és tájékozódik az űrben egy olyan faj, amelyik nem lát, és egyébként a nap 24 órájában nem csinál mást, mint hogy vicsorogva odarohan minden zajforráshoz? Hát, elárulom, ez még csak a laza bemelegítés a maratonra.
IMDB-n 8.1-en áll, a Három óriásplakát Ebbing határában meg 8.2-n? Asszem, meg is érdemelnénk egy ilyen inváziót.

Bosszúállók - Végtelen háború

Raf ajánlója
10 éve elkezdődött valami a Vasemberrel.
Egy filmes univerzum építése, mely azóta sok követőre talált több-kevesebb (de inkább kevesebb - szevasz Dark Universe!) sikerrel.
Ez már a tizenkilencedik film (amiből én személy szerint csak egyet nem láttam, de mint a Pókember: Hazatérés, az sem tett hozzá igazából semmit a FŐ sztorilájnhoz), ahová (állítólag már az első film óta) tartott az egész: Az Élet, a Világmindenség meg Minden.

Bocsánat, rossz könyv.
Na, ide tartott az egész, egy nagy kulminálódásba (úgyis lehetne mondani, hogy Thanos havcsymmal kulminálódásokba') ahol egy elég tápos karakter űbertápolja magát (PC-s analógia: mikor a lvl 90-es Wizard beugrik egy lvl 20-as bandával pofozkodni) és kiirtaná a fél univerzumot meg mindent.
A filmet két szóban össze lehet foglalni: sztárparádés pofozkodás.
Persze nem csak ennyi a film, mert van moralizálás, érzelmi harc, szerelem, szomorúság... Na meg bunyó. És Thanos. Nyugi, van poén és oltogatás is.
Nem fogok kertelni: a maga műfajában nagyon jó a film.
DE.
És itt jön a DE.
Mivel a film alapjáúl szolgáló képregény 1992-ben született (lásd még: GoT és a Red Wedding), nem árulok el túl nagy titkot, hogy bizony nem mindenki éli túl a filmet - amivel nincs is semmi baj. Csak éppen ismerve az eddigi filmeket és "A" Kesztyűt ÉS a Kövek hatalmát ez biztos nem marad így (ha ez nem lenne elég, egyszerűen csak meg kell nézni milyen filmeket jelentettek be), éppen ezért megrázó és nagyot üt ahogy az összes elhalálozó hőst megmutatják, sajnos az egész teljesen súlytalanná válik.
Stáblistás jeleneteket tekintve kicsit combo-breaker az A:IW, ugyanis egyetlenegy van, az is a stáblista után. Személy szerint nálam kicsit kiverte a biztosítékot, mert egy kis kép alapján a következő "ismeretlen" hőst harangozza be (a mellettem ülő kiskölykök csak pislogtak, mint hal a szatyorban, hogy akkor ez most mit is jelentett, miről van szó, mire gondolt a költő), de elég esetlenül, olyan "na jó, rángassunk elő egy ismeretlen de amúgy elég tápos nyulat a cilinderből"-jellegű volt.
Félreértés ne essék, eléggé tetszett a film, a rendezés jó, a bunyók ott, ahol az igazán fontos (lásd még nem eldobható, jelentéktelen, pár másodperce megismert epizódszereplők) karakterek ütik-verik egymást lekövethető, 3D-ben a mozgás sem idegesítő, zavaró - na és a Titán Vasember megleckéztetése és a replika, az azért ütött.
Ha láttad az előző 18 filmnek legalább a felét, akkor ezt érteni is fogod és nagy eséllyel tetszeni is fog - ha csak párat, akkor mindenképpen érdemes 1-2 videót megnézni amelyik összefoglalja a történéseket (previously on MCU).

Rampage - Tombolás IMAX 3D

A Jurassic World óta tudjuk, hogy a trükk-technika képes hihetően megjeleníteni több tonnás óriásszörnyeket. A Tombolás forgatókönyve – címének megfelelően – három ilyet szabadít rá Chicago belvárosára. A gorilla, a farkas és a krokodil erősen mutálódott, gyilkos változatai pedig tudják a dolgukat, a nyomukban kő kövön nem marad, röpködnek az autók, zuhannak a helikopterek, dőlnek az épületek.

Persze van az egész körül valami történetszerűség is :-), velejéig gonosz és pénzéhes emberekkel, génmanipulációs kísérletekkel, fafejű katonákkal meg úgy nagyjából a filmes klisé-lexikonban felsorolt összes tétellel. Plusz Dwayne Johnsonnal, aki sokadszorra is ugyanazt a karaktert játssza, és ennek ellenére nem lehet nem szeretni. Szóval töredelmesen be kell vallanom, hogy én, aki mindig fújolni szoktam a gyengén megírt sztori miatt, most széles vigyorral két pofára zabálva a popcornt és szürcsölve a kólát élveztem a zúzást. Mert oké, szeretjük az okosan megírt filmeket, de amikor a hatalmas IMAX mozivásznon a megakrokodil állkapcsai lassításban zárulnak össze a fölötte elhúzó vadászgép törzse körül, és az őrült nyomás alatt megroppannak a fémlemezek, a néző alatt meg reng a szék, akkor kivételesen nem feltétlenül érezzük a hitchcock-i lassú feszültségépítés vagy a zseniális tarantino-i párbeszédek fájó hiányát. :-)

Nap nap után

Ha úgy gondoljuk, hogy szerelmet egy lélek iránt érzünk, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy mindegy, az a lélek milyen testben lakozik: nem számít a testalkat, a bőrszín, az arc vonalai... és végső soron az sem, hogy férfi vagy női testről van szó. Ezzel a gondolattal kell megbarátkoznia Rhiannonnak (Angourie Rice-ot filmről filmre jobban szeretjük), miután belefut a testvándorló A-ba, aki minden nap egy másik ember bőrében ébred. De vajon működhet-e úgy egy kapcsolat, ha azt sem tudod, holnap hogy hívják a párodat?
Kedves, aranyos, a logikai döccenők ellenére szerethető romantikus film a Nap nap után, ami végül meg is válaszolja ezt a kérdést. Hogy jól vagy rosszul, azt mindenki döntse el maga. :-)

Ready Player One

Raf ajánlója
#inanutshell:
Egy jó-ok film lélekkel, szív nélkül.
#bővebben:
Én szerettem a könyvet, annak ellenére, hogy főleg a nosztaligának köszönhetően olvastuk a legtöbben, mert irodalmilag nézve, nem egy kiemelkedő alkotás (na meg ugyebár, tudjuk, hogy régebben még a nosztalgia is jobb volt!), de a sok (pontosítok: kegyetlen sok) popkultúrális utalás feldobta a művet.
Ami igazából nem volt más, mint egy "szegény fiatal megmenti a világot és elnyeri a királykisasszony fél kezét".

Aztán Zuckerberg, bocsánat, Spielberg bejelentkezett a filmre, kivett belőle (elvileg) minden utalást a saját filmjeiről (miközben ilyen szempontból nem kis szerepet tölt be a könyvben), aztán mi meg jól megnéztük.
Nekem csalódás volt a könyvhöz képest - szerintem ha nem olvasom előtte (kétszer összesen) a könyvet, minden bizonnyal jobban élvezem (erre bizonyíték a fiatalember, akivel néztem - ő nem olvasta, csak az elejét, neki jobban is tetszett (igen, tudom, nulla mintavétel)).
A nosztalgiafaktor közepes (nagyon sok minden a 2000-es évek után született dolgokra (játék, film, stb) utalt), volt olyan benne ami sikeresen (nekifutásból) arconrúgta az eredeti művet (igen Iron Giant, rád nézek) - na meg ha MINDEN utalást észre óhajtana venni a néző, minden bizonnyal le kéne lassítani a filmet 25%-ra, HÁTHA akkor kiszúr mindent.
Jó, a fenti sorok alapján azt lehet hinni, hogy nem tetszett. Igazából inkább igen, mint nem. És ebben nagy szerepe van Ben Mendelsohn-nak (hogy honnan ásták elő, nem tudom, de nagyon örülök neki!), aki a Rúzsegy után megint egy nagyon jó szerepet kapott és hozott - és ráadásul helyenként szinte már karikatúraszerű volt, ami (ebben a filmben legalábbis) nagy plusz pont.
Hogy milyen volt a CéGéI? Teljesen jó.
Megnézzed-e?
Igen, csak ne nagy elvárásokkal ülj be a moziba - főleg ha olvastad a könyvet.

Gringo

Szeretjük az olyan filmeket, mint a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső. Csűrt-csavart sztori összevissza gubancolódó szálakkal, jól kitalált szereplők, vicces félreértések, helyzetkomikum. A Gringo is ilyen film... szeretne lenni.

Sajnos elvérzik. Nehéz pontosan megmondani, hogy min és miért, de érezzük, hogy nem az igazi. Talán egy kicsit túl lassú, talán kicsit erőltettek a fordulatok, talán nem találja az egyensúlyt a simán béna a és karikatúraszerűen túltolt karakterábrázolás között. Pedig vannak kifejezetten jól felépített, groteszkbe és abszurdba hajló vicces pillanatai, vannak benne remek színészi alakítások és alapvetően a történet sem rossz. De sajnos az összhatás a toplistára nem elég, csak az "értékeljük az erőfeszítéseit" rovatba.

Tomb Raider

Valahogy így kell videojátékból mozifilmet csinálni és főszereplőt választani. Alicia Vikander - nem gondoltam volna, de - annyira hibátlan Lara Croft, mint amennyire Noomi Rapace volt tökéletes Lisbeth Salander a Tetovált lányban.

Szellemek háza

A horrorfilmek nagy többsége úgy készül, hogy az alkotóknak eszébe sem jut híres és tehetséges színészeket szerződtetni a munkához, mintha azoknak derogálna ilyenben részt venni. Szerencsére vannak üdítő kivételek, mint a Bíborhegy vagy a Fehér pokol, és most a Szellemek háza is csatlakozik ehhez a klubhoz.

Ezúttal Helen Mirren a húzónév, és ez bizony piszok jó döntés volt. Sarah Winchester, a híres ismétlőpuska feltalálója özvegyének szerepében remekel, aki folyamatosan építteti, bővítteti és átalakíttatja a házát, amit szerinte olyan kísértetek látogatnak, akik férje találmánya áldozatainak szellemei. Hogy ez valóság vagy téveszme, annak az eldöntését kapja feladatul Dr. Eric Price, az ópiumfüggő orvos (Jason Clarke mimikája 90%-ban kimerül különféle homlokráncolásokban, ennek ellenére teljesen jól működik a szerepben). Hogy mi lesz a szakértői konklúzió, azt természetesen nem árulom el. :-)
Nem váltja meg a műfajt ez a film sem, de egy igényesen összerakott, a feszültséget szépen emelő kísértetházas mozi, amit a műfaj kedvelőinek mindenképpen érdemes megnézni.

Wind River - Gyilkos nyomon

A veterán vadász (Jeremy Renner mérföldekkel jobbat alakít, mint bármelyik szuperhősös szerepében) egy fiatal őslakos lány véres és összefagyott holttestére bukkan a kietlen hómezőkön, a Wind River indián rezervátumban. A nyomozásra kirendelt zöldfülű FBI ügynök (Elizabeth Olsen sajnos legalább annyira tűnik kezdő színésznőnek, mint kezdő FBI ügynöknek) egyértelműen a tapasztalt nyomkereső segítségére szorul a nyomozásban, mielőtt a közelgő hóvihar minden nyomot betemetne...

Lassan hömpölygő, feszült, szikár krimi a Wind River. Messze nem a műfaj legjobbja, de az atmoszférája beszippantja a nézőt. Az ember küzdelme a végtelen téllel, a hideggel, az ennek megfelelően kialakuló "túlélsz vagy nem élsz túl, ennyi" hozzáállás a mindennapokhoz, a szófukarság, az írott törvényeknél is fontosabb "szemet szemért" elv – a film képes arra, hogy hiteles környezetet adjon az eseményeknek. A Bíbor folyók, az Elrabolva (első rész) meg a Hetedik hangulata köszön vissza, és ha nem is éri el ezeknek a színvonalát, egy megnézésre mindenképpen ajánlott.

A Pentagon titkai

Lehet-e hiba egy olyan filmben, aminek a főszereplői Meryl Streep és Tom Hanks, a rendezője meg Steven Spielberg? Ez a kombináció bombabiztosnak tűnik, és a The Post (igen, ez az eredeti cím, ismét köszönjük a remek magyar fordítást) nem is lett rossz. Sajnos igazán jó sem. Nagyon szabadságpárti, nagyon hazafias, nagyon erkölcsös, nagyon feminista és nagyon pátoszos (ez utóbbi John Williams zenéjével külön súlyosbítva :-) ). Ezekkel önmagukban nem lenne baj, ha gondosan kiporciózva kapnánk őket, és nem teljes vászonszélességben túltolva, tíz körömmel kaparva az Oscar-díjért. Ez az erőlködés a hitelesség és így az élvezhetőség rovására megy – a film beleesik a klasszikus csapdába, amibe a valós eseményeken alapuló amerikai filmek általában. Kevesebb több lenne.

A legsötétebb óra

Gary Oldman Oscar-díja Winston Churchill megformálásáért teljesen indokolt. És még a film is jó. :-)

Éjszakai játék (Game night)

Ha már Oscar-szezon van, akkor adjunk egy "ezt hogy tudtam így elszúrni" díjat a fordítónak, aki a címet átültette. De ezzel nagyjából el is mondtam az összes problémámat a filmmel kapcsolatban, és persze ez nem az alkotók bűne. A Game night, a kissé bénára sikerült előzetes ellenére, egy remekül megírt, pörgős, helyenként térdet csapkodva teli szájjal röhögős akció-krimi-vígjáték. Jason Bateman és különösen Rachel McAdams lubickolnak a szerepükben, de a többi mellékszereplő is hibátlan. A poénok működnek, a sztori működik, és közben úgy dőlnek a filmes, társas- és videojátékos utalások, hogy alig győzzük követni. Remek szórakozás!

A víz érintése

Az idei Oscar-mezőny nagyon erős, és ehhez hozzájárul ez a film is.
Elisa, a néma takarítónő (Sally Hawkins jelölése indokolt a legjobb női főszereplő kategóriában) éjszakánként a szupertitkos kutatóbázison mossa fel a piszkot, valamikor a hatvanas évek Amerikájában. Egyik napon egy furcsa csomag érkezik: egy emberszabású kétéltű, amit a szadista ügynök, Strickland őriz (Michael Shannon jelölése legjobb férfi mellékszereplő kategóriában még indokoltabb). Elisa-nak sikerül az, ami az egész kutatócsoportnak nem: összebarátkozik a lénnyel, és amikor rosszra fordulnak a dolgok, úgy dönt, kimenti a bázisról...

A víz érintése egy szép mese, látványos fotózással, nagyon erős színészi alakításokkal, remekül elszórakoztat - de igazán nem érint meg érzelmileg. A néma nő és a halember kapcsolata érdekes, sőt pikáns, de hiába képes Sally Hawkins szavak nélkül is mindenféle érzelem kifejezésére, a "meghalnék érte" érzés mégsem jön át. Guillermo del Toro nem tudta hozni azt a szintet, amit anno a Faun labirintusával beállított, a néző ezúttal könnyek nélkül távozik mozból. De ettől még érdemes beülni. :-)

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkens KUKAC heatwave PONT hu Copyright 2010 Wolkensdorfer Péter Utolsó módosítás: 2011. november 06.