heatwave.hu

[Filmek] [Otthoni hifi] [Programozás] [Autók] [Autóhifi] [Szórakozás] [Fotók] [Minden]

Oldaltérkép

Filmajánlók 30.

Filmek téma
Jubileumi 500. moziajánló: Utazók
Filmajánlók 01.
Filmajánlók 05.
Filmajánlók 07.
Filmajánlók 17.
Filmajánlók 10.
Filmajánlók 23.
Filmajánlók 16.
Filmajánlók 02.
10 kedvenc film
Filmajánlók 14.
Filmajánlók 26.
Filmajánlók 24.
Filmajánlók 11.
Filmajánlók 15.
Cápás rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 19.
Filmajánlók 08.
Vámpíros-vérfarkasos rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 04.
Filmajánlók 03.
Filmajánlók 13.
Filmajánlók 09.
Filmajánlók 22.
Filmajánlók 12.
Filmajánlók 27.
Halloween Night Fest 2 rendhagyó moziajánló
Filmajánlók 06.
Filmajánlók 25.
Schwarzenegger 80's rendhagyó filmajánló
Filmajánlók 18.
Prince of Persia rendhagyó filmajánló
Underworld 1-4 elemzés
Filmajánlók 29.
Filmajánlók 21.
Filmajánlók ábécérendben
Filmajánlók 28.
Filmajánlók 20.

Ruben Brandt, a gyűjtő

Csapágyasra járatott klisé lenne azt mondani a film kapcsán, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Mondhatnám, hogy egy szemem sír, négy meg nevet, és ez a mondat a Ruben Brandt világában még csak nem is lenne megdöbbentő, mert ez egy olyan univerzum, ahol az "emberszabású" kifejezés - ahogy Picasso festményein is - új értelmet nyer.

Ez a hazai gyártású animációs film egy audiovizuális kéjutazás, de legalábbis egy piszok jól sikerült drogtúra. Minden egyes képkocka gyönyörű, akár fekete-fehér, akár túltelített színekkel operál. Keverednek az anime stílusú, egy színnek összesen két árnyalatával játszó részletek és a fotorealisztikus textúrák, és az egész koherens egységként működik! Kecsesek az animációk, remekül kitaláltak a kamerafahrtok, pörgős az akció. A zene tökéletesen odaillő, dőlnek a festészetes, szobrászatos és filmes utalások, első megtekintésre a néző garantáltan nem veszi észre a felét sem. Élnek a karakterek, még a kétdimenziós pasi sem lapos :-), a film egyszerre feszes krimi és totál zakkant paródia. A Ruben Brandt a nulladik másodpercben beszippant, hipnotizál és nem ereszt... és csak a vége után jössz rá, hogy a forgatókönyv bizony olyan lyukas volt, mint egy ementáli sajt. Hemzsegnek a megválaszolatlan kérdések, még a befejezés sem egyértelmű, sőt... de nem érdekel, tuti, hogy beülök még egyszer, mellékhatások ide vagy oda, ez nekem való drog. :-)

Az első ember

Raf ajánlója
Az első film amiben végleg felfigyeltem Ryan Goslingra, az a Drive volt. Emlékszem, a (legalább) fél mozi visszatartott lélegzettel fgyelte az arcát a film végén és kábé egyszerre sóhajtott fel a megfelelő pillantban. Aztán láttam pár korábbi alkotását is, s elég hamar belopta magát a "asztakurva, de jó színész" kategóriába, s ezzel az "ó, ő benne van? Akkor igyekszem megnézni" fiókba is véglegesen bekerült (John Goodman, Jack Nicholson és még sokan mások mellé).

Amikor befutott az első hír, hogy Libácska Rájen fogja Neil Armstrongot eljátszani, a téma és a főszereplő miatt már tűkön ülve vártam, hogy megérkezzen a mozikba.
Elmentem egy (na jó, AZ) IMAX terembe és ott néztem meg a filmet. És letettem az arcom. Mert nem teljesen azt kaptam, amire számítottam, de azt olyan formátumban, hogy teljes mértékben kárpótolt, sőt, megvett kilóra.
Mert ez a film tele van jobbnál jobb színészekkel, lényegében az statisztákon kívül mindenki a maximumot nyújtja. És mindezt úgy, hogy a kamera sokkal inkább az arcjátékra, mimikára helyezi a hangsúlyt, a színészek arcain keresztül tapasztaljuk meg a film felét (és nem, számomra nem volt zavaró, sőt).
Azt még tudni érdemes, hogy a film címéhez hűen a film nem a holdraszállásról (konteós olvasók számára: a kamu holdraszállás kamu felemlegetése/újrajátszása) szól, hanem Neil Armstrong pár évéről (1961-1969), ami alatt elveszti kislányát, bekerül a Gemini, majd az Apollo programba, majd első emberként (lásd cím) lép a Holdra.
Nálam Az első ember elfoglalta a történelmi űrhajós filmek trónját, sőt, történelmi filmek terén is kiemelkedő. Mindenképpen érdemes megnézni, lehetőleg IMAX-ben (nem reklám helye - egyszerűen úgy van megcsinálva a film, hogy az orbitálisan nagy vászon miatt az ember úgy érzi, hogy benne van a filmben, kilövésnél ő is együtt emelkedik az asztronautákkal az égbe, együtt ül velük az asztalnál...

Pizzarománc

Az Emma Roberts és Hayden Christensen főszereplésével készült romantikus vígjáték nagy meglepetésre az idei év egyik legélvezetesebb darabja. Remekül kitalált karakterek, vicces beszólások (élvezetes szinkronnal), életigenlés, és pizza minden mennyiségben a vásznon, térdet csapkodós, könnyeket törölgetős kacagás a nézőtéren. Garantáltan nem fekszi meg a gyomrodat. :-)

I don’t feel at home in this world anymore

Ruth (Melanie Lynskey imádnivalóan setesuta) kicsit kövérkés, kicsit piás és kicsit depressziós. Amikor egy betörés során eltűnnek a nagymamájától örökölt ezüst evőeszközök, és a rendőrség nyomozás helyett minden mással van elfoglalva, a halálra frusztrált nő úgy dönt, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat, és visszaszerzi az eltűnt értékeket.

Segítőtársául szegődik Tony (Elijah Wood hibátlanul hozza az önjelölt, de közben totál kétbalkezes harcművészt), hogy aztán ketten együtt keveredjenek egyre zűrösebb, egyre véresebb, de mindvégig vicces helyzetekbe, miközben a film fokozatosan eltolódik a fekete komédia irányába. Nem ajánlott mindenkinek, de ha tetszett a Csapatleépítés, a Tuck and Dale vs evil (rettenetes magyar fordításban Trancsírák), vagy a Rendes fickók, akkor érdemes tenni vele egy próbát.

Defekt

Hat fiatal autózik egy szép nagy terepjáróval a semmi közepén, amikor váratlanul defektet kapnak. Legalábbis elsőre annak tűnik, de aztán elég gyorsan kiderül, hogy puskagolyó van a kerékben, és valójában egy mesterlövész vadászik rájuk. Megkezdődik a harc a túlélésért... már amennyire csavarhúzóval meg mobiltelefonnal, persze térerő nélkül, harcolni lehet egy láthatatlan és halálos ellenfél ellen.

Azon, hogy a karakterek és háttértörténetük meglehetősen gazdag klisékben, különösebben nem lepődtem meg. Ennek ellenére lehet szimpatizálni a szereplőkkel, a film közepe felé már nem csak két lábon járó céltáblának érezzük őket (spoiler: már akik még életben vannak :-)). Gondolkodnak, vannak értelmes ötleteik, működik a túlélési ösztönük...
... a forgatókönyvíró esetében viszont pont fordított a helyzet. Megjelennek a logikai hibák, repedezik az addig szépen - na jó, ha szépen nem is, de legalább egész jól - működő struktúra, majd a végén konkrétan atomjaira hullik. Csak egy példa: hőseink a kocsi árnyékában találnak menedéket a Nap és a lövések elől. (Az orvlövész szempontjából teljesen logikus, hogy a Napnak háttal helyezkedjen el.) Aztán ahogy telik az idő, az autó oldala szépen kikerül az árnyékból, jöhet a szomjúság és az izzadás - majd minden átmenet nélkül a Nap fordul 180 fokot, és elkezd a másik irányból sütni (nem, köszönöm az okos kérdést, nem volt közben éjszaka, az majd később jön a filmben :-)). És igen, ez csak egy apróság, de aggodalomra semmi ok, lesz ez még fokozatosan egyre rosszabb, egészen a nevetséges befejezéssel bezárólag.
Szóval ha azt gondolod, hogy egy ilyen faék egyszerűségű filmet, ami végig egy helyszínen játszódik, és néhány óra történetét meséli el, nem lehet elrontani, hát, gondold újra.

X - A rendszerből törölve

Éva (Balsai Móni döbbenetesen jó) egy pánikbeteg nyomozó, aki valamiért olthatatlanul szomjazza az öngyilkosságnak álcázott gyilkosságok felderítését. Ezek pedig elharapózni látszanak a korunk alternatív Budapestjén játszódó, hamuszürke színekben fotózott, koromsötét hangulatú thrillerben.

A választások előtti paprikás belpolitikai hangulatban persze a rendőrségi vezetőknek más sem hiányzik, mint egy újabb rejtélyes bűncselekménysorozat. Így Éva magára marad a véleményével, anyját, magát és a világot felváltva gyűlölő kamasz lányával, és a Damoklész kardjaként a feje fölött lógó lakáshitelével.
Az X reklámja szerintem a valaha készült legjobb magyar mozielőzetes volt, előrevetítve a film hangulatát és feszültségét. Ennek megfelelően ultramagas elvárásokkal ültem be a filmre, és bár nem hozta száz százalékban azt a szintet, amit reméltem, azért nem mondanám, hogy csalódottan távoztam volna a moziból. Két órányi, szünet nélkül nyomasztó és fullasztó para, ami átragasztja a nézőre Éva rettegését, szépen, komótosan felépített sztori, remek soundtrack - ha nem maradna néhány elvarratlan szál és megfejtetlen titok, akkor akár 10/10 is lehetne. A Hetedik adta inspirációt le sem tagadhatja, de ezzel azért együtt lehet élni. :-)

A cikk utoljára frissítve: 2018.12.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra

  E-mail: wolkensKUKACheatwavePONThu Copyright Wolkensdorfer Péter Utolsó frissítés: 2018.12.02.