Filmajánlók 49.

Csendes éj

akció

Wolkens ajánlója
Az elvesztett családtag(ok)ért véres bosszút álló szülő története sem ma pattant ki a forgatókönyvírók fejéből. Az egyik emlékezetes ezek közül a Peppermint, amiben a Hétköznapi Boldog Anyuka képzi ki magát a lőfegyverektől a közelharcig mindenben, hogy aztán leszámoljon a bandával, ami felelős a családja haláláért. És most itt van nekünk a Csendes éj, amiben a Hétköznapi Boldog Apuka (Joel Kinnaman) töri meg az alkoholmámoros gyászolást egy intenzív tréningprogrammal, aminek a végén úgy bunyózik, mint egy MMA bajnok, úgy lő célba, ahogy Robin Hood tette volna, ha van pisztolya, és úgy vezet, mint a néhai Ken Block. A két film történetszála között egy markáns különbség van: az előbbi a bosszúhadjáratra helyezi a hangsúlyt, az utóbbi pedig az arra történő felkészülésre. Nem tudom, hogy mennyit kellett retusálni Kinnaman hasfalán ehhez a nulla százalék testzsíros kinézethez, de a csávó olyan arccal csinálja végig a dolgot, hogy simán elhisszük neki, hogy a kockahas igazi. És amikor a bábun gyakorolt mozdulatok a valóságban mégsem úgy sikerülnek, mert az igazi ellenfél sem ma kezdte a szakmát, attól csak még jobban összeszorítja a fogait, és tovább edz, egészen a végső nagy harcig.
A Csendes éj alig több, mint másfél óra, de egy órával többnek érződik. Ennek oka részben az ipari mennyiségű lassítás, amivel a legendás akciófilm-rendező, John Woo ezúttal sem fukarkodik, a másik pedig a felkészülés aprólékos bemutatása. Személy szerint nekem ezek tetszettek, főleg, mert így szépen épül a feszültség, és jól lehet azonosulni a főszereplővel. Amikor viszont végre akció van, akkor az gyors, intenzív és kegyetlen - amikor éppen kés áll ki a combodból és a rosszfiú kezében van a nyele, nem biztos, hogy a szépségdíjas megoldásokat fogod keresni. A film egészen az utolsó jelenetekig nem száll el nagyon a valóságtól, a végére viszont igen, és itt az eldördülő lövések száma egyre kevésbé múlja felül a logikai bakikét, pedig lőnek rendesen. Kár érte, főleg, hogy nagy részük elkerülhető lett volna. Újranézésre valószínűleg nem fog sarkallni a darab, de egynek jó.

Raf ajánlója
A Legendás John Woo visszatért Hollywood alázatos szolgálatába 20 év után, sok siker és repkedő galambok után - a nagy kérdés, hogy MINEK?! Vagy.. MIÉRT?!
Nem tudom, hogy a forgatókönyv volt ennyire ergya vagy Woo is megzápult öregkorára (mint más, legendás direktorok), de számomra kínszenvedés volt a film (másoknak sem jött be a moziban, több ember kb. a film felétől a telefonját bújta, tisztára, mintha otthon lenne), a bő másfél órás játékidő két és félnek tűnt (ehhez asszisztáltak a Snyder-féle lassítások (igen, tudom Woo előbb használta, de a "tökélyre" Zakariásunk fejlesztette) - de a legrosszabb, a leges-legrosszabb a vég nélküli művészieskedés. Sajnos ez a klasszikus "addig erőlködött, míg befosott"-kategória. Lehetne napestig sorolni, hogy mennyire alárendel mindent a művészieskedésnek (amikor még minden szép és jó, karácsonykor zöldell a pázsit, aztán áprilisban kiégett és száraz levelekkel van tele; vagy a férjéhez rohanó feleség szemére HÁROMSZOR zoomol és pauzál a kamera 1-1 pillanatra).
Nem segít a filmen az sem, hogy alig beszélnek benne: csak rádióadások, tv bejátszások, üzenetek adják a monológusokat a két maréknyi mondat mellett. Ez jobb színészekkel működhetne is, sajnos Joel Kinnaman ennyire nem jó aktor. De a leghihetetlenebb mégis az (számomra), hogy az anyuka(!!!!) egy üzenetben elküldött mondaton kívül teljesen jól túllépett egy szem gyermeke halálán, csak az apa gyászolt igazán.
Én senkinek sem ajánlom megtekintésre, van sok másik bosszútörténet, amire érdemes időt pazarolni.
U.i.: ha menő akarsz lenni, mint a színészek, akkor a poros autó szélvédőjét szárazon töröld az ablaktörlővel tisztára, és hegesszél gallytörő rácsot a műanyag lökhárítóra. Mint a nagyok. Tisztára, mint a nagyok.

Kapcsolódó ajánlók

Peppermint - a bosszú angyala

Családi cserebere

vígjáték

Wolkens ajánlója
A Walker család tagjainak élete fordulópont előtt áll: anyuka (Jennifer Garner (Peppermint)) egy sikeres prezentáció után végre előléphetne a céges ranglétrán, apuka (Ed Helms (Másnaposok)) esélyt kap, hogy zenekarával nagy publikum előtt is bizonyíthasson, lányuk, CC (Emma Myers (Wednesday)) egy meccsre van a fociválogatottságtól, zseni fiuk (Brady Noon (csupa ismeretlen film és sorozat :-))) elsős gimis létére már az egyetem kapujában toporog. Álmaik egy napon mégis összedőlni látszanak, amikor egy aprócska csoda folytán a szülők és a gyerekek személyiséget cserélve egymás testében ébrednek, hogy aztán egyre kétségbeesettebben igyekezzenek túlélni a reménytelennek tűnő helyzetet, és visszakerülni a saját bőrükbe.
Aki ezután az eredetinek nem mondható ötlet után egy jól kiszámítható, cukorszirupos kliséhalmazra számít, az... nos, logikusan gondolkodik, de szerencsére a film rácáfol. A Családi cserebere, saját gyártású Netflix darab létére, meglepően aranyos, humoros, érzelemgazdag és kedves. Ráadásul többet mond a család fontosságáról, mint Vin Diesel a Halálos iramban összes részében együttvéve. Az, hogy a történet nem fordul totálisan giccsbe, az jelentős részben a főszereplők önfeledt játékának köszönhető, mind a négyen remekelnek a szerepükben – a film végén a bakiparádé egy kis ízelőt is ad, milyen jól szórakoztak a forgatáson. Ha már csak egy családi vígjátékra van időd Karácsonyig, ez legyen az! :-)

Kapcsolódó ajánlók

Halálos iram	Halálos iramban 5	Halálos iramban 6
Halálos iramban 7 IMAX	Halálos iramban 8	Peppermint - a bosszú angyala
Wednesday első évad

Hullaadás

horror

Wolkens ajánlója
Általában prüszkölni szoktam a kreatív magyar filmcím-fordításokra, de ezúttal kifejezetten tetszik a szójáték. A film se rossz, feltéve, hogy szereted a belezős-felezős filmek azon részét, amik szeretnének szóról szóra megfelelni a kategóriának. A film nem véletlenül kapott X besorolást, ami azt jelenti, hogy a mozik csak este 10 után vetíthetik. Persze ennek megvan az az előnye, hogy Raf barátommal ketten képviseltük a nézőközönség harmadát.
A történet szerint az egyik Black Friday akció félremegy Plymouth városában, a magukból kikelt vásárlók mint egy sáskahad rabolják le a helyi szupermarketet, néhány agyontaposott meg egyéb úton elhalálozott civil áldozat árán jutva kedvezményes árú anyagi javakhoz. A nyitójelenet pokolian erősre sikeredett, némi társadalomkritikával rendesen megalapozva a hangulatot. Aztán egy év múlva az adott éjszaka eseményeiben valamilyen szinten szerepet játszó lakosokat egy kegyetlen - az eseményekben nyilván szintén érintett - sorozatgyilkos kezdi ritkítani, kifejezetten fájdalmas megoldásokat használva az élők sorából történő eltávolításra. A rendőrség és a gyilkos céltáblájára felkerült fiatalok párhuzamosan nyomoznak a tettes után, a hullák száma meg egyre csak nő... az alapkérdés persze a szokásos: vajon ki éli túl, és ki nem.
Ahogy említettem az elején, brutalitásból nincs hiány. Ha a Halloween, Péntek 13, Fűrész meg a Sikoly filmeken edződtél, akkor valószínűleg ezzel is megbirkózol, de ha ezekhez nem volt szerencséd, akkor válassz inkább a Netflix karácsonyi filmes kínálatából. :-)

Raf ajánlója
Eli Roth. Az ember akire kitalálták a "hit-or-miss" kifejezést az angolszászok. Meg lehet nézni a filmjeit - illetve az imdb pontokat: egy cápás doku a legjobban értékelt. A Borderlands-ről meg inkább ne beszéljünk: 2021(!) június negyedikén fejezték be a forgatást Magyarországon, s a premier (most éppen) 2024 augusztus. Ja és már Tim Miller utóforgat (jó ideje), nem is a Bearjew. (viszont a Cabin Fever értékelését nem tudom hová tenni, én személy szerint imádtam a kilátástalan vége miatt, meg úgy az egészet; de mondjuk én nem vagyok komplett. Lehet ez is benne van.)
És akkor itt a Thanksgiving, ami egyrészt visszahozza a belezős-felezős zsánerbe a belezést-felezést (szó szerint), másrészt a bél és patakvér jól és profin van megcsinálva - ez is X-ként járta be a mozikat (lásd még: este 10 után adható a mozikban; pont mint a SVIkoly volt. Csak ott 1-2 véres késen kívül nem volt semmi. Itt meg. VAN.). Igen, a végén a feloldás előtti rész full logikátlanul lett megoldva, de ennek ellenére pont a slasher műfajnak az most ez a film, mint a Sikoly volt '96-ban.
És azért nem elhanyagolható módon sikerült több helyen is elég vastag társadalomkritikát belefűzni - kicsit több jobb lett volna, de így is nagyon jó, hogy volt.
Aki szereti a komolyabb (nem hangulatra, kinézetre) belezős-felezős/slasher filmeket, az mindenképpen nézze meg. Legrosszabb esetben megkíván egy sültet.

Kapcsolódó ajánlók

Halloween	Halloween ends	Halloween kills
Sikoly	Sikoly VI

Minden idők legjobb karácsonya

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
Charlotte (Heather Graham, akit már mindannyian láttunk valamiben, csak éppen nem tudjuk megmondani, hogy miben :-)) kissé elégedetlen az életével. Így aztán meglehetősen morcosan veszi tudomásul, hogy a karácsonyi rokonlátogatáskor rossz lakcímen landolnak családilag: régi ismerősük, Jackie (Brandy Norwood) nyit ajtót, akinek a hagyományos karácsonyi családi hírlevelek alapján tökéletes az élete. Charlotte innentől kezdve mindent elkövet, hogy bebizonyítsa, vendéglátóinak ez a makulátlan világa csak kamu...
Netflixes tucatromkom létére meglepően érzelemgazdag és kedves, jól sikerült karácsonyi filmecske. Ha nem is bajnok a kategóriájában, egy megnézést mindenképpen megér.

Leo

animációs

Wolkens ajánlója
Leo, a kedves, barátságos gyík (szinkronhang: Adam Sandler) és Squirtle, a kedves, barátságos teknős (szinkronhang: Bill Burr) egy terráriumban éldegélnek 70+ éve egy floridai általános iskolában, és, ismerve az átlagos időt, amit egy gyerek itt tölt, nagyjából mindent láttak már. Mikor Leo rádöbben, hogy bizony öregszik, és már csak egy éve van hátra, hirtelen úgy érzi, mindent meg kell valósítania, amiről eddig csak álmodozott. Persze ehhez először ki kell kerülnie a terráriumból...
Adam Sandler megint bedobta magát: ezúttal a szinkronszínész szerep mellett íróként is dolgozott ezen az animációs filmen, plusz megint beszervezte a lányait is. Ennek megfelelően igazi családi film lett a Leo, de szerencsére nem csak Sandlerék szempontjából. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlott cukiság, remek hangulatjavító.

Raf ajánlója
Adam Sandler sokaknál szitokszó - amit sokszor teljes mértékben megértek, mert a Nagyfiúk 2, hát... Meg még van 1-2, ami inkább merénylet az emberi jóízlés ellen, de mégis van több olyan filmje, amit bármikor elő tudok venni és szénné röhögni magam rajta (Zohan, már megint rád nézek), mert nem csak vicces, hanem a maga bárdolatlan, sudribunkó módján egy nagyon jó társadalomkritika is. És közben még vicces is.
Arra szerintem Ádámunk is rájött, hogy kizárólag abból nem lehet megélni, hogy haverokkal, haveroknak csinál egy bűnrossz dolgot, amit filmként eladnak (Nagyfiúk 2, megint a te anyád csuklik), ezért leült a Netflix fejeseivel és leszerződött velük, termelve a filmeket és lapátolva a sékeleket a manitasijába (lásd még a bármicvás felnövéstörténetet a lányaival, lányairól; illetve listán van még az Uncut Gems és a Hustle, mindkettőről jókat olvastam). Maradjunk annyiban, hogy a Leo megnézése (jó, a két Murder Mystery is ide tartozik, de az inkább átmenet a szar és a jó filmjei közt) után kijelenthessem: nem volt ez rossz üzlet nézői szempontból.
Főleg, mert a Leo nem más, mint egy rajzfilm, aminek a címszereplője egy általános iskolában lakó leguán, aki (ami?) az új tantónéninek köszönhetően a hétvégéket a nebulóknál tölti, összehaverkodva velük és ezáltal jobb teljesítményre ösztönözve őket. Többek közt.
Igen, tanmese. Igen, többet ÉS rosszabbul énekelnek benne, mint egy dűzni-mesében, mégis nagyon jó, mert tele van poénokkal (kicsiknek és nagyoknak egyaránt), vicces poénokkal és running gagekkel.
Mindenkinek bátran ajánlom!

Kapcsolódó ajánlók

Ne merészelj eljönni a bát micvámra

A kék szemű szamuráj első évad

animációs

Wolkens ajánlója
Mizu egy démon. Legalábbis annak tartja az emberek döntő többsége - a 17. századi Japánban. A lány ugyanis fehér apától és japán anyától született, és rikító kék szemei nem igazán vágnak egybe a szigetországban megszokottakkal. A sorsa ezért üldöztetés, csak a vak kardkészítő mester, Eiji fogadja be. Mizu pedig türelmesen tanul, fegyelmet, kovácsolást és harcművészetet... de a belsejében a gyűlölet csillapíthatatlan tüze ég, és esküvel fogadja, hogy megöli a négy európai férfit, akik a születésekor Japánban éltek, így potenciális apaként a szenvedései forrása lehetnek.
Két éve a Netflix akkorát dobott az Arcane - League of Legends animációs sorozattal, hogy azt hittem, azt megközelíteni sem lehet. Mizu története - pontosabban a történet első évada, és nagyon, de nagyon szeretném remélni, hogy lesz folytatás! - ugyan nem éri el azt a szintet, de azért elég közel jut hozzá. Szemet gyönyörködtető, minden szempontból igazi animés látványvilág, több szálon futó történet, karakterek, akiket vagy a szívünkbe zárunk vagy szívből utálunk, jellemfejlődés...
... és ha ez nem lenne elég, akkor bónuszként:
- rengeteg, közvetett vagy közvetlen utalás a Kill Bill-re,
- Tarantino stílusában felrúgott/párhuzamosított időrend,
- nem csak a patakvér miatt 18+ kategóriás ;-),
- a soundtrackben Stray Cats (!). Azért az üt, mikor a szeletelős harchoz rockabilly szól aláfestésként. :-D
Az egyetlen hiányosság a helyenként megdöccenő történet, néhány kicsit túlnyújtott jelenet, de ennyi. Ha van sorozat 2023-ban (a Last of Us-on kívül :-)), ami kötelezően ajánlott, akkor az ez.

Kapcsolódó ajánlók

Arcane: League of Legends első évad	Kill Bill	Kill Bill Vol. 1-2
The Last of Us első évad

Vajon létezik szerelem első látásra?

romantikus

Wolkens ajánlója
Alapvetően semmi extra nincs benne, szóval lehetne csak egy csepp a karácsonyi időszak romantikus vígjáték-tengerében. De minden sablonossága ellenére - néhány döccenőt leszámítva - végig aranyos, és vannak kifejezetten megható pillanatai. A repülőúton egymásba habarodó Hadley (Haley Lu Richardson) és Oliver (Ben Hardy) között remekül működik a kémia. Igazi szívmelengető és hangulatjavító filmecske.

Peripheral első évad

sci-fi

Raf ajánlója
Flynn néha besegít veterán tesójának, Burton-nek a VR-játékában, s így beugrik helyette a legújabb, kísérleti játékba, ami csúcsminőségű, teljesen élethű sim. Vagy mégsem csak egy sima sim?! Flynn így a mélyére keveredik egy sci-fibe illő világba, s olyan összeesküvésbe és kavarásokba, hogy a fal adja a másikat.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy megfogott az első trailer. Generic tu-fa. Aztán kiderült, hogy bizony William Gibson regényen alapul, s máris katapultálódott a sorozat az "amit muszáj lesz mindenképpen megnézni"-lista élére. Igen, AZ A Willian Gibson. A kiberpunk (=cyberpunk) atyja, személyesen.
Aztán el is kezdtem a sorozatot, darára készülve; valahol a harmadik rész környékén (a nyolcból) tartottam, amikor jött a hír: hiába rendelték be a következő évadot, a színészek sztrájkja miatt elkaszálták a folytatást. Innentől fogva nehezen szántam rá magam a nézésre, mert bár a történések aránylag lassúak, a világépítés, az idősíkok és a környezet nagyon jól van megcsinálva, pénzt (uszkve 175 millió zöldhasú) és kreativitást nem kímélve készült el.
Két nagyobb hibája van a The Peripheral-nak: az egyik ugye, hogy a körülmények kellemetlen együttállása miatt kaszát kapott, a másik pedig, hogy Burton-t nem más "játssza", mint Jack Reynor. Ki az a Jack úrfi, kérdezhetnéd. Nem más, mint egy enyhén bandzsa és teljességgel tehetségtelen fickó (vagy csak nekem nem volt szerencsém rendes alakítását elcsípni), akit láthattál a kihaláskorás Bayham-transzformerszben, ő volt, aki a híres (de inkább hírhedt) Romeo&Juliet law-t idézte. Azt is rosszul (ez egyrészt Bay hibája). Pedig a karakter jó (veterán, aki a barátaival/bajtársaival haptikus kapcsolatban van), és minden tehetségtelensége ellenére nem sikerült elszabnia az utóbbi évek egyik legjobb fenyegetős jelenetét.
(kötelezően) Ajánlom minden cyberpunk-rajongónak (van még rajtam kívül vajon az országban?!), ahogy sci-fi fanoknak is. Igen, nem kapkodós a sorozat, de műfajában nagyon jó!

Kapcsolódó ajánlók

Transformers - A kihalás kora

Gyilkos a múltból

horror vígjáték

Wolkens ajánlója
Vannak filmek, amik újrahasznosított történetekkel próbálnak szórakoztatni, aztán vagy sikerül, vagy nem. A Boldog halálnapot! az Idétlen időkig ötletét rakta üdítően más keretbe, a Sikoly széria a 80-as évek kultikus szeletelős horrorjainak, a Péntek 13-nak meg a Halloween-nek a farvizén evezett, és most itt van nekünk a Gyilkos a múltból, ami a Vissza a jövőbe alapszituációját ötvözi a Sikoly filmekkel.
És teszi ezt meglepően jól!
A történet szerint a gimnazista lány, Jamie (Kiernan Shipka) visszautazik a múltba, hogy megakadályozzon egy 35 évvel korábban történt gyilkosságsorozatot. A motivációja meg a dolog technikai kivitelezése majd kiderül a filmből, nem akarom lelőni a fordulatokat. Amiről viszont érdemes beszélni, az az, hogy a GyaM-nak sikerül egyszerre viccesnek és véresnek lennie, ahogy már a fent említett Boldog halálnapot! és a Freaky is az volt. A humor forrása itt elsődlegesen két téma: az egyik, hogy milyen érzés szembesülni azzal, hogy a szüleid gimisen még nagyobb, khmm, mondjuk úgy, rosszcsontok voltak, mint te :-), a másik pedig a 21. század túltolt politikai korrektségének az ütközése az 1980-as évek ezzel szöges ellentétben álló világával. Ez helyenként annyira térdet csapkodva röhögős meg pajzán, hogy még a kisebb logikai hibákat is megbocsátjuk a filmnek. Ajánlott!

Raf ajánlója
Jamie anyukájának barátaiból, mikor 16 évesek voltak, egy ismeretlen tettes 16 késszúrással szűrőt csinált. Emiatt Jamie anyukája Jamie-t féltve nevelte, hiszen sose kapták el a gyilkost. Csak éppen a maszkos gonosztevő 35 évvel később lecsap, s Jamie anyukája is eltávozik az élők sorából, sőt, Jamie-t magát is üldözni kezdi, aki egy fatális véletlennek köszönhetően visszautazik az időben, PONT arra a napra, mikor az első áldozatból nem lett tamtamdob. Versenyfutás kezdődik, hogy Jamie megmentse a három Molly-t, s megvédje jövendő édesanyját is egyúttal; na meg persze ő se hagyja ott a fogát.
Mit kapsz, ha keresztezed a Vissza a jövőbét egy tini slasherrel és adsz hozzá egy csipetnyi Hororra akadva 1-et?
Pont ezt a filmet. Mert van benne tinislasher, időutazás, humor (többször jól szembeállítva a fránya nyolcvanas éveket az átkozott kétezerhuszasokkal), egy kis vér, aránylag könnyen kitalálható tettes és csak kevés logikai bukfenc.
Nem túl véres, bárkinek ajánlható, nem csak tinidarabolós-rajongóknak, könnyed szórakozás, garantált nevetés, kevés jump scare.

Kapcsolódó ajánlók

Boldog halálnapot!	Freaky	Sikoly
Sikoly VI

The Marvels

fantasy

Raf ajánlója
A híreket (4 hetes utóforgatás; amin amúgy a rendező nem is nagyon volt, stb.) olvasván egy borzalmas, inkonzisztens, felesleges filmre számítottam, tehát igencsak negatív elvárásokkal ültem be a filmre.
És legnagyobb meglepetésemre egy inkonzisztens, felesleges, ámbár helyenként nagyon szórakoztató filmet láttam - tény és való, hogy a szórakoztatási faktort Goose (=flerken(ek)) és Iman Vellani (Kamala Khan/Ms Marvel) nyújtja; Iman már a Ms Marvel sorozatban is üdítő színfolt volt, itt is éppen olyan jó nézni, a rajongása vagy teljesen valós, vagy korának egyik legjobb színésze. Amikor nem szuperhősködnek, élvezet nézni a pozitív értelemben vett cukiságát (és ebben a családját alakító színészek is jó társak).
De miért vélem úgy, hogy inkonzisztens? Hát, többek között, mert a Titkos Invázió mintha meg se történt volna, Fury meg lényegében csak asszisztál, árnyéka "önmagának", a S.H.I.E.L.D. mindenható vezetőjének, akinek mindenre volt terve. Terv most is van a végére, de ennyi.
A történetbe nagyon esélyes, hogy a producerek belenyúltak, mert néha olyan ugrások vannak a sztoriban, s felejtenek el fajsúlyos dolgokat, mintha az csak egy tüsszentés lett volna, nem egy bolygó elpusztulása.
Összességében a jegy árát nem feltétlenül éri meg, úgyis pár hét múlva kint lesz D+-on, ott megér egy streamelést egy hűvös téli délután - na meg végre elindították a hype-vonat az X-Men-állomásról.
Ja, és a stáblista közbeni jelenet után nincs több, csak egy rövid kis hangsáv.

Post Mortem

horror

Wolkens ajánlója
2021-ben a Post Mortem-et Magyarország nevezte Oscarra, de elég gyorsan kiesett. Ami nem meglepő, mert nem oda való.
Ami meglepő, az az, hogy a Post Mortem egy hátborzongatóan hangulatos és látványos, rendesen megcsinált horror. Nem kevés kísértetes meg kísértetházas mozit láttam már, de azt nem gondoltam volna, amikor rányomtunk a lejátszás gombra, hogy ez a hazai, kevés szereplős horror simán felveszi a versenyt olyanokkal, mint az Oculus vagy a Bíborhegy, és főleg nem gondoltam volna ezt a technikai kivitelezésről, különösen nem a hollywoodi mértékhez képest röhejes, 3 millió dollárt sem elérő költségvetés fényében. Pedig igen.
A történet szerint 1918-ban járunk, a világháború után. Tomás (Klem Viktor) kis híján odaveszett a csatatéren, talán halott is volt pár percig... és a traumatikus élményt úgy dolgozza fel magában, hogy halottakat fotóz az elhunyt még élő családtagjainak kérésére. Az üzlet, ha nem is pörög, de megyeget, aztán hősünk egy furcsa kislányt, Annát (Hais Fruzsina) követve elkerül egy névtelen faluba, ahol nagy meglepetésére az összes fényképén kísértetek látszanak. Ez még nem lenne akkora baj, de valamiért a kísértetek a fotós feltűnését követően egyre agresszívabbá válnak, így Tomás a lány segítségével - versenyt futva az idővel - próbálja kideríteni, mi az oka a jelenségeknek...
Ha tetszik az alapötlet, és szereted a műfajt, mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt. Ugyan vannak kisebb ilyenolyan hibái, de a hangulata magával ragad, és ez egyszerre köszönhető a szépen felépített feszültségnek, a végig baljós zenének, a színészi játéknak, a sápadt színvilágnak és a kifejezetten látványos effekteknek. Kérünk még ilyeneket!

Kapcsolódó ajánlók

Bíborhegy

Oculus

65

sci-fi

Wolkens ajánlója
Adam Driver egy embernek látszó földönkívülit alakít ebben a filmnek látszó valamiben. (Anti)hősünket az űrhajó meteorológia-alkalmazása elfelejtette figyelmeztetni az aszteroidazápor képében manifesztálódó szélsőséges időjárásra (érted, METEORológia, hö-hö-hö), így aztán kényszerleszállást kénytelen végrehajtani a Földön - mikor máskor, mint 65 millió évvel ezelőtt. Bolygónk pedig nem a legszebb arcát mutatja. Egymást érik a rondánál rondább őslények, amik között valahogy egyetlen növényevő sincs, szemmel láthatóan mind ember-, bocsánat, űrlényvérre pályáznak. Mills (Driver) ráadásul pulzál az önjelölt szuperhős és a lúzer között, de többnyire az utóbbi, mivel kábé a saját lábában is elesik, és minden esés után nagyon fáj valamije. Így próbálja megmenteni a tízévesforma Koát (Ariana Greenblatt), aki ráadásul még Millsnél is földönkívülibb nyelvet beszél, nehogy ők ketten véletlenül szót értsenek.
A másfél órás film nagyjából a kétharmadánál válik idegesítően unalmassá (kiszámítható már addig is volt). Helyenként lassan már mindennek is szurkoltam Mills ellenében, a négylábúvá mutálódott T-Rex-ektől a mindent elnyelő mocsáron keresztül a fizikai hülyeségek tömkelegén keresztül vizualizált aszteroidákig.
Ha ez lenne Adam Driver első filmje, akkor lehetne az érv, hogy "fiatal voltam és kellett a pénz", de hogy elismert színészként erre a borzadályra hogyan tudott igent mondani, az rejtély.

Gyilkos a házban harmadik évad

krimi

Wolkens ajánlója
Hőseink idegeit újabb gyilkosság borzolja: az áldozat ezúttal egy filmsztár (Paul Rudd), akit elég sok ember utált, így aztán nehéz eldönteni, ki is utálhatta legjobban. Az amatőr nyomozó trió, Charles, Mabel és Oliver (Steve Martin, Selena Gomez, Martin Short) többszörösen is érintett az ügyben: egyrészt konkrétan a nyakukba esik az aznap este az árnyékvilágot már másodszor elhagyó pasi hullája, másrészt az illető éppen az Oliver rendezésében színpadra kerülő előadás főszereplője, ráadásul a darabban Charles is játszik. Szóval van mit kibogozni, és akkor ott vannak még a párkapcsolatok is, amiben kedvenceink sokkal kevésbé mozognak otthonosan, mint a gyilkosságok felderítésében.
Ahogy eddig is, kellemes kikapcsolódás a sorozat, de! erős pluszpont, hogy ezúttal megnyerték az évadhoz az egyik legnagyobb színésznő-legendát Meryl Streep személyében, és említésre érdemes még Matthew Broderick vendégszereplése is, aki most éppen saját magát alakítja.

Kapcsolódó ajánlók

Gyilkos a házban első évad

Gyilkos a házban második évad

Cicaverzum

romantikus vígjáték

Wolkens ajánlója
A Cicaverzum előzetese a lökött csajjal (Törőcsik Franciska) meg a szexi hangon búgó kandúrmacskával az első percben megvett kilóra... tűkön ülve vártam, hogy végre jöjjön a film is. És, mondjuk úgy, visszafogottan fogalmazva, a film maga már nem vett meg kilóra.
Azt azért erős lenne kijelenteni, hogy a reklámban elsütötték az összes poént, ez messze nem lenne igaz, de hiába a humor, hiába a helyzetkomikum, hiába a jó színészi játék (Patkós Márton a csábító macska szinkronjaként már azzal képes megmenteni egy jelenetet, ahogy a hangjával játszik), a darab egyszerűen nem talál magára. A történet szétesik sztereotip epizódokra, amikben a pillanat felülír mindent, a jelenetek szerves összekapcsolódása nem szempont. A végére eljutunk oda, hogy nagyjából senkinek a motivációját nem értjük, meg azt sem, hogy mi ez az egész. Pedig az abszurd alapötletből lehetett volna a szatírától egy filozofikus hangvételű romantikus vígjátékon keresztül egy szimbólumokkal teletűzdelt társadalomkritikáig bármi. Vagy ezek kombinációja.
Szóval hiú ábránd volt, hogy valami Liza, a rókatündér szintű és színvonalú másfél órát kapunk. Kár érte, az alapötletben sokkal több volt, mint amit a forgatókönyv ki tudott hozni belőle.
De! ahhoz képest, hogy a macskák legendásan NEM taníthatóak, emelem a kalapom az idomárok előtt, sehol nem érezni, hogy egy adott vágásban a kandúr(t éppen alakító macska) ne azt csinálná, amit kell neki.

Raf ajánlója
Fáni (aki nem elefánt, hanem egy frufrus építész leányzó) párkapcsolati problémákkal küszködik - apja (Kiss Tibor, a Quimby énekese és a Moszkva tér záró mondatainak elmonológolója) halála miatt bárki, számára vonzó férfival találkozik, annak elképzeli a halálát, s így nem képes vele semminemű kapcsolatra.
De aztán új pasi jön az irodába - aki hozza magával a fekete macskáját, ki elkezd Fánihoz beszélni, s így zuhan a leányzó bele egy lefelé tartó spirálba, ahol várja őt az őrület és a klasszikus bántalmazó kapcsolat.
Sajnos a film (vagyis hát, az alkotói) nem igazán tudták eldönteni, hogy akkor most mit is akarnak csinálni. Fekete vígjáték-féleség? Hamar eldobják. Romkom? Ez viszi a prímet, de akkor meg minek volt benne a morbid vonal?
Pedig a potenciál, AZ megvolt - elég csak a trélert megnézni, ha azt a filmet csinálták volna meg, sokkal jobbak lennének a visszajelzések (lásd ezt a firkálmányt, itt és most). Így is vannak zseniális karakterek (a három idős grácia telitalálat - pláne, hogy Udvaros Dorottya, Tordai Teri és Martin Márta játsza őket; kemény belegondolni, hogy U. Dorottya is már nagyiszerepekre öregedte magát), Patkós "Rómeó" Márton, mint a macsek(ok) hangja is telitalálat (csak egy egérköhögésnyi hiányzik, hogy hozza Sinkó László "Helló Cicus"-át a Macskafogóból) és a Don't Breathe-ből ismerős Törőcsik Franciska is jó Polgár "Mercutio" Csabával.
Egyszer nézős film - de mindenképpen úgy érdemes beülni rá, hogy letekerjük az elvárásokat, mert a tréler sajnos magasra tette a lécet, amit a film nekifutásból, művészi könnyedséggel lever, hiába hangzik el, hogy egy probléma az álruhás lehetőség. Lehetőség? Igen. Siker? Nem annyira.

Kapcsolódó ajánlók

Liza, a rókatündér

Easttown-i rejtélyek első évad

krimi dráma

Wolkens ajánlója
Kate Winslet remek színésznő, de a külsejét illetően nem idősödött szépen. Pozitív mellékhatásként viszont így tökéletesen hiteles tud lenni minden "utálom a világot" szerepben, és ezt adja az Easttown-i rejtélyekben is. Elvált, megkeseredett, a múlttal való szembenézés elől a munkába menekülő rendőrnyomozót alakít, akinek rövid időn belül egy meggyilkolt és két eltűnt fiatal lány esetével is meg kell birkóznia.
A hétrészes, epizódonként egy órás sorozat nem kapkod, az első részt teljes egészében az alaphelyzet felvázolására fordítja, hogy aztán fokozatosan tegye egyre nyomasztóbbá a légkört egészen az utolsó részig. Easttown az a kisváros, ahol nincsenek nyertesek, csak vesztesek, még vesztesebbek, és a vesztes szó további fokozott alakjai. Mindenki tud mindenkiről mindent... vagyis azért mindent mégsem, mert akkor nem lehetne ilyen hosszú a széria. :-) Hangulatában helyenként már-már a Dogville-hez közelít, de az egy mestermű, ez meg azért annyira nem. A kötelező nagy fordulat előtti szakasz nyúlik, mint a rétestészta - egyértelműen az utolsó epizód a leggyengébb láncszem a sorozatban. Viszont mentségére legyen mondva, hogy végig következetes marad, az újabb csavarok nem rúgják fel a régieket. Összességében jófajta krimi ez, érdemes végignézni.

Kapcsolódó ajánlók

Dogville

Dogville vs. Manderlay

Marsra, magyar! első évad

vígjáték

Wolkens ajánlója
1-7. rész
Kamu valóságshow egy kicsi, viszont a multicéges működés összes hülye tünetét mutató, fiktív hazai vállalkozásról. Mind a valóságshow, mind a magyarok, mind a multicég szempontjából a karikatúráig túltolt sztereotip karakterek, magukból hibátlanul hülyét csináló színészgárdával (a legismertebb nevek Stefanovics "Köszönjük, Emese" illetve "Anzselika Habpatron" Angéla (ez eleve sokat elárul :-)), Thuróczy Szabolcs és Stork Natasa). Sírva röhögős, ha még nem láttad, kezdd el nézni. Most!
8-13. rész
Az évad második fele sajnos nem hozza azt a szintet, amit az első. A nyolcadik rész számomra az eddigiek csúcspontja, de utána rendesen szétesik az egész, mintha a forgatókönyvírók maguk sem tudták volna eldönteni, mi is történjen, csak időkitöltésnek írták meg a további epizódokat. Szóval ha az említett nyolcadik részt lezáró zseniális zenés performansz után abbahagyod a nézést, valószínűleg nem vesztesz sokat.

A balerina

akció

Wolkens ajánlója
Faék egyszerűségű, még éppen nézhető nézhető koreai bosszúfilm. Nagyjából olyan, mint a Sisu: kevés, de annál intenzívebb és véresebb akciójelenet, köztük pedig lassan vánszorgó cselekmény. Ráadásul itt a legfontosabb kérdésekre pont nem kapunk választ.
Ha még nem láttad a Kate-et vagy a Peppermint-et, inkább azok közül nézd meg valamelyiket, a kategóriában messze jobbak.

Kapcsolódó ajánlók

Kate

Peppermint - a bosszú angyala

Magyarázat mindenre

dráma

Wolkens ajánlója
A Magyarázat mindenre az egyike az idei, állami támogatás nélkül készült, ellenben nemzetközi díjat nyert filmeknek.
Nem véletlenül: tűpontos kórkép, izé, körkép a mai magyar valóságról. Hibátlanul felépített karakterek, hozzá remek színészi alakítások. A MM lehetne 10/10 pontos is, ha mondjuk a két és fél órás játékidő helyett egy óra negyvenöt perc lenne. Vágni lehetne belőle bőven: néhány indokolatlanul hosszú vagy csak simán indokolatlan jelenet hiányát nem érezné meg a film, és cserébe végig feszes lenne a tempó, mert amikor történik valami, akkor az viszont a kellő dinamikával történik. Ajánlott, de erőfeszítést igényel végigülni.

Az alkotó

sci-fi

Wolkens ajánlója
Az esetek nagy részében már a film megtekintése közben van egy kép a fejemben arról, mit is gondolok róla. Az alkotó esetében viszont a moziból kijőve még csak azt sem tudtam megmondani, tetszett-e – mondjuk azt sem, hogy nem.
A téma nagyon aktuális: a mesterséges intelligencia hatása az emberiség sorsára. És persze egy sor ehhez kapcsolódó kérdés: mikor tekinthetünk személyiségnek valakit, lehetnek-e egy robotnak jogai, akár csak a létezéshez, elfogadható-e egy érzelmi kötődés egy számítógépvezérelt, emberi külsővel rendelkező géphez? A film fel is teszi ezeket a kérdéseket, de a klisés válaszokon nem igazán jut túl. Két területen mégis elég jól teljesít: az egyik a háborús pusztítás értelmetlenségének megmutatása, amit már nézni is fájdalmas, a másik pedig a régi Csillagok háborúja filmek hangulatát megidéző, fantasztikus látványvilág. Hűha-élményhez ennyi kevés, de azért egy megnézést megérhet.

Raf ajánlója
Gareth Edwards a Rúzsegy után újra blockbusterben utazik - egy eléggé aktuális témát feldolgozva (lásd még: AI, világuralom, háború, satöbbi). Egy gond van csak a filmmel: nem ártott volna valakit még szerezni, aki jobb történet tud rittyenteni. Mert minden más egyszerűen hihetetlenül lenyűgözően jól néz ki (abszolút értékben is - aztán meglátod, hogy 80(!) millió(!) dollárból készült(!!!!!!4!!!) - és így már nem hiszed el. Én még mindig nem.), konzisztens a látványvilág, a minden. Ennyi pénzből ezt összehozni - EZ a művészet, nem orosz művészként a zongorába szarni a Louvre-ban (mert úgysem értenék meg)! Kár, hogy a történet, ha nem is faék egyszerűségű, de 90%-ban kiszámítható, meglepetések nem fognak érni, ha már láttál pár filmet meg négy Bolygó Kapitánya részt.
Nagy kár, mert álleejtően jól néz ki.
Mindezek ellenére mindenképpen nézős, ha másért nem, mert megmutatja a film, hogy egy ügyese/kreatív arc mit tud összehozni. Legközelebb meg talán jobb írót is vesz maga mellé.

Kapcsolódó ajánlók

Zsivány egyes

Ashoka első évad

sci-fi

Raf ajánlója
Ásóka, a csápos ex-jedi kalandjai folytatódott a Clone Wars, a Rebels és a Mandó után - a sorozattal a legnagyobb gond, hogy ha mindent IS láttál akkor őőőőőőőőőőrületesen lassúnak érződik, mert bizony ezt a sorozat úgy csinálták, hogy akik Rosario Csápzonnal csak a Mandóban találkoztak és nem nagyon tudnak róla sokat, is megértsék, hogy kicsoda Ezra, Thrawn és a többiek (amúgy Anakin Skywalker(!) tanítványa volt, de mivel kitagadta a dzsedirend koholt bizonyítékok alapján, s lett fehérkardos szürkedzsedáj(ISH), s nem tért vissza a Rendbe).
Pedig a sorozat vizualitása, sőt zenéje nagyon jó (nem egy Andor, de az Andor teljesen más vonal és stílus is!), rég nem látott, ismerős (már akinek, ugye) karakterek térnek vissza. Oké, Dawson szegényem a két kiló smink alatt sok mimikával nem tud szolgálni, de az nem az ő hibája, hanem Filonié, aki eredetileg Ásókát olyannak képzelte el, amilyen.
Összességében a jobb SW-sorozatok közé tartozik (ha az Andor még mindig a mérce, akkor csak átlagos lenne, de mint említettem, az teljesen más teaház), mindenképpen nézős kategória.
Aztán, hogy lesz-e második évad vagy legközelebb a Mandoverse-et lezáró filmben látjuk legközelebb Tano úrnőt, hát az nagy kérdés.

Kapcsolódó ajánlók

Andor első évad

The Mandalorian első évad

The Mandalorian második évad

A cikk utoljára frissítve: 2024.01.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra