|
|
A következő gól nyer |
|
Raf ajánlója
Taika Waititi visszatért egy nagyobb marveles kitérő után oda, ahonnan indult:
kisebb költségvetésű filmek, amik sokszor szívvel-lélekkel készülnek.
Általában. Néha. De szoktak.
Jelen esetben annyira nem kellett a saját szürkeállományát tornáztatni, hiszen
megtörtént eseményt vett alapul: az Amerikai Szamoa fociválogatottjának (lásd
még: minden idők legrosszabbja) felemelkedését filmesítette meg - persze nem
teljesen úgy és akkor, amikor, de azért igyekezett. A végeredmény pedig egy
feelgood mozi, ahol a stáb tutira élvezte a forgatást - és a végén még "archív"
felvételeket is mutatnak, bizonyítékként, hogy tényleg úgy volt sok dolog,
ahogy.
Ha szeretted a Hunt for the Wilderpeople-t, akkor ez is tetszeni fog - igaz,
nem annyira emlékezetes, de 104 perc felhőtlen szórakozást kapsz.
Amit nem tudtál: Will Arnett ugrott be Armie Hammer helyére, és ezért voltak
utóforgatások.
|
Utánunk a tűzözön |
|
Wolkens ajánlója
A minap láttam egy vicces számítást, hogy Samuel L. Jackson (1972-ben
indult!!!) karrierje során több, mint egymillió dollárt keresett azzal, hogy
azt mondta, "motherfucker". Nem véletlenül mémesedett a dolog, és
mostanra a pasi neve összeforrt ezzel a szóval.
És ez a kifejezés elhangzik ebben a közel 30 éves darabban is, amiben Jackson
csak mellékszereplő: a történet középpontjában az amnéziás tanárnő, Samantha
(Geena Davis) áll, akinek egy baleset következtében elkezdenek visszatérni az
emlékei. Kiderül, hogy ő volt Charly, a kormány titkos profi gyilkológépeinek
egyike... és ahogy az emlékek a felszínre törnek, úgy törnek a régi kollégák is
a nő életére, de hát ilyen ez a popszakma. Ő meg harcol a túlélésért, és
persze, hogy megtudja, ki is ő és mi is történt a múltban.
Mai szemmel nézve kissé régimódi akciófilm, cserébe mentes minden, a mai
amerikai filmeket sújtó túltolt polkorrektségtől meg jajsenkitnesértsünkmegtől,
és annak idején azért rendesen megcsinálták. Itt nem szükséges az alkotók
részéről a szokásos, pocsék filmeket mentegető kimagyarázás, hogy a férfiak nem
szeretik az erős női karaktereket: az izmos, vékony Davisnek teljesen jól áll
a folyamatosan cigiző, piáló meg káromkodó akcióhősnő szerepe. Szóval még ha az
idő meg is szépítette az emlékeket a filmet illetően, egy újranézést simán
megér, ahogy hőseink a puszta kéztől a késen keresztül távcsöves puskáig a
teljes arzenállal ritkítják a rosszfiúkat.
|
A hercegnő és a sárkány |
|
Wolkens ajánlója
Vigyázat, az ajánló ezúttal (szokásomtól eltérően) lényeges fordulatokat árul
el a cselekményből. De ennek igazából nincs jelentősége, hiszen ezt a filmet
úgyis láttuk már. Hol itt, hol ott.
Ötlet
|
Itt láttuk
|
Az összes férfi karakter
béna vagy gonosz |
Lőpor turmix |
A hősnőt a pasija ledobja
egy szikláról, a csaj csúnyán megsérül, de meggyógyítja magát, hogy
elégtételt vegyen úgy, hogy kő kövön nem marad |
A bosszú |
A hősnő kimászik egy
függőleges kürtőből, vízbe esik lassítva, kötélen mászik stb. |
Tomb Raider (A
videójáték, annak is a 2013-mas Survivor része) |
"Sárkány van nálam
és nem félek használni!" |
Shrek |
Fájdalmas arccal és
sérült lábbal kúszás sziklahasadékokban |
A barlang |
Már csak egy sárkány él a
világon, de legalább egyfolytában jár a szája |
Sárkányszív |
A menyasszonyt, egy
ördögi megállapodás részeként, fel kell áldozni a család gazdagságáért
cserébe, de a család pechjére a menyasszony nem hajlandó ezt
elfogadni |
Aki bújt |
Ha esélyed sincs a
harcban, fordítsd az ellenséged erejét saját maga ellen |
Videojátékok végtelen
sora |
Ha a tisztítótűzben
elpusztult az előző uralkodó osztály, itt az idő átvenni a helyét |
A kék szemű
szamuráj |
Egyvalamit azért el kell ismerni: a látvány nem rossz.
Kapcsolódó ajánlók
|
A mackó első évad vs. második évad |
|
Wolkens ajánlója
Szóval ahhoz képest, hogy simán megnézek zúzós akciófilmeket, vérfagyasztó
horrorokat, rémisztő thrillereket, itt van ez a sorozat, ami egy étterem
színfalak mögötti életét mutatja be, és nekem majdnem túl sok volt. Túl
intenzív.
Röhejes, nem?
Nem, ha belegondolunk, hogy ezt mivel éri el. Fantasztikus színészi játék,
lelkileg sérült (ki nem az?) és abszolút emberi, mélységgel rendelkező,
rendesen kidolgozott karakterek, szinte szünet nélkül túlpörgő forgatókönyv -
A mackó attól nehéz, hogy fájdalmasan életszagú és hiteles. Azért nézhető, sőt
abbahagyhatatlan mégis, mert (1) a szereplőket nem lehet nem szeretni, a
problémáik ellenére sem, sőt, azokkal együtt, (2) nagyon izgalmas bepillantást
ad abba a kreatív káoszba, ami az éttermek "konyha" feliratú ajtaja mögött
zajlik, (3) tökéletes kajapornó. :-)
De ha már az ajánló címe "első vs. második évad", akkor nézzük, mi is a
különbség. Az első évad tényleg majdnem túl sok, a tempó rettenetesen gyors,
iszonyatos a feszültség - miközben olyan kaliberű témákon ugranak egymás
torkának, hogy sertés kerüljön a szendvicsbe vagy marha. A kamera is legalább
olyan ideges, mint a szereplők: brutál rövid snittek, főleg, amikor ketten
egymás próbálják túlkiabálni. A második évad aztán helyenként kicsit lassít,
kiemel egyes karaktereket, a személyiségfejlődésükre fókuszálva. És míg a
csapat az első évadban az étterem puszta fennmaradásáért küzd, a másodikban egy
szebb-jobb vendéglátóhely létrehozása a cél, versenyt futva az idővel meg a
pénzzel.
És a végén úgy zárja le a történetet, hogy azonnal könyörögsz, hogy mielőbb
legyen folytatás.
|
Beef első évad |
|
Raf ajánlója
Azt mondják, mindenki a saját szintjén nyomorog. Erre a limitált(?)
minisorozatra (is?) teljesen igaz: a munkásember és a gazdag vállalkozó spiné
konfliktusa egy hosszú dudálás által kialakult országúti dühöngés
folyományaként eszkalálódik egyre jobban, míg... Hát míg le nem zárul az
egész.
Na de az odáig vezető út, hát, az sok mindennel van kikövezve, de legfőképpen
eszkalálódással és meglepő, nem várt történésekkel, csavarokkal.
Nagyon ajánlom, 10 rész, 30+ percesek (= 5+ órás film, csak így könnyebben
fogyasztható), a rutinos rókákat is simán meglepik egyes történések. Is.
Steven Yeun (TWD, Invincible) a küszködő munkás szerepében éppen olyan jó, mint
Ali Wong a nagyon hibás újgazdag anyukaként, olyan jól hozza az "amikor pofákat
vágsz, én a pofádba vágnám a széket"-karaktert, de a többiek is jók, bár rajtuk
kívül a legtöbben max epizódszerepekből lehetnek ismerősök.
|
Dűne, második rész |
|
Wolkens ajánlója
Epikus.
"
Az epikus jelzőt olyan műre használják, amely nagyobb terjedelmű, komoly és
emelkedett hangvételű, illetve valamilyen hősies történeteket mesél el. A műfaj
szereplői gyakran hősök, istenek vagy más mitikus lények.
" (Idegen szavak
szótára)
Nagyon sok rendező szeretne epikus filmet csinálni. A szuperhősfilmek és a
mindent leuraló számítógépes effektek korában viszont keveseknek sikerül. A
Marvel mozik döntő többsége jó példa arra, hogy valami lehet látványos meg
monumentális, de attól még nem lesz
epikus.
Villeneue megcsinálta. Másodszor is.
Az ajánlót itt akár be is fejezhetném, de szeretnék még ömlengeni egy kicsit
:-), részben kiragadott részletekkel illusztrálva, miért remekmű a Dűne második
része (is).
Szóval van az a jelenet, amikor Paul először lovagol meg egy óriás homokférget.
Azt hinnéd, ahhoz, hogy kellően hatásos legyen a jelenet, kell látnod a férget
teljes valójában, gigapixel felbontásban (helló, Marvel!). Pedig nem.
Úgy, hogy a kavargó homokon, a beöltözött színészen, meg a féreg egy nagyjából
tíz méteres bőrfelületén kívül semmit nem látni, képes a rendező elérni, hogy
minden izmomat pattanásig megfeszítve, libabőrösen meredjek a vászonra.
Epikus.
De nem csak a látvány hibátlan. A színészek (leszámítva Zendayát, aki a
jelenetei háromnegyedében nem csinál mást, mint morcosan néz) egytől egyik
remekelnek. Timothée Chalamet másodszor is bebizonyítja, hogy tökéletes
választás volt Paul szerepére. Ahogy Rebecca Ferguson, Javier Bardem, Stellan
Skarsgard és Charlotte Rampling is, hogy csak a legnagyobbakat említsem. És ne
feledkezzünk el Austin Butlerről sem, aki olyan szinten nagybetűs Gonosz, hogy
az már-már Heath Ledger játékát idézi Joker karakterében.
A forgatókönyv lényegesen lazábban kezeli az eredeti könyvet, mint az első
részben, de ez nem válik a kárára. Érezhetően nagyobb volt a szabadságfok, így
a történet fókuszpontjai kissé máshova kerültek, részek kimaradtak vagy éppen
hangsúlyosabbak lettek, vagy meg lettek változtatva. Annak ellenére nem fájt,
hogy vagy ötször olvastam a könyvet, és a mai napig az egyik kedvencem.
Ja, és mindez Hans Zimmer (nyilván epikus :-)) zenéjével aláfestve.
2 óra 46 perc. És még néznéd tovább.
Raf ajánlója
Csak magamat tudom idézni 2021 október 27-éről: "Nem könnyű úgy egy filmről
írni, hogy nem csak ismered az alapanyagot, de nagyon szereted is (sőt)."
Elfogult vagyok most (IS), nagyon. Ennek ellenére próbálok objektív maradni
(spoiler alert: nem fog menni).
Szinte ugyanott vesszük fel a fonalat, ahol az első rész végén abbahagytuk
(na jó, nem teljesen, ugyanis haladtak pár km-t, a nyílt sivatag után egy
sziklás résznél látjuk újra Paul&Co-t). Paul próbál túlélni, beilleszkedni,
miközben Jessica a háttérben kavarja a szar, izé, szálakat. Palink sikeresen
beilleszkedik a fremenek közé, harcol a Harkonnenekkel, de a sorsát (lásd még:
"nincs végzet, csak ha bevégzed") nem kerülheti el, hiszen ő a Kwisatz Haderach
a Bene Geseritnek, s a Lisan al-Gaib a fremeneknek.
A kanadai F1-es pilótarokon már szabadabban bánt az alapanyaggal, mint az első
fejezetben (részben?), de ez csak azoknak lehet szembetűnő, akik nagyon ismerik
a regényt. És amit az előző részről írtam, az is megállja a helyét: ugyanúgy
valósnak hat, gyönyörű, mesteri, lényegében tökéletes. Jó, oké, van olyan
barátom, aki szerint Zendaya mást nem csinál a film alatt, mint összehúzott
szemöldökkel néz, de ez nem igaz (nem teljesen igaz) - igen, ő "A" kétkedő
(sound of reason), ugyanis azok a szerelmes pillantások, amiket vált
Csalamádéval (mindkettejük részéről), hát, nem lennék Tom Holland helyében,
amikor megnézi (megnézte?) a filmet.
Én csak áradozni tudok a filmről - most már nem is gond, hogy a Jodorowsky-féle
adaptáció meghiUSULt, nem hiszem (REMÉLEM), hogy ilyen jó lett volna. És ami a
legjobb, DV nyilatkozta, hogy szeretné lezárni Paul történetét, s ennek
megágyazott a záró képsor is. Remélem nem kell (DE) újabb 2,5 évet várni.
KÖTELEZŐ. Moziban. IMAX-ben, ha lehet.
Ja, és ha nem szórják tele oszkárbácsikkal a filmet, akkor az ítészek
gebedjenek megfelé, de nagyon-nagyon.
Kapcsolódó ajánlók
|
Imádlak utálni |
|
Wolkens ajánlója
Bea (Sydney Sweeney) és Ben (Glen Powell) egy kávézóban ismerkednek meg, egy
nem szokványos szituációban, hogy aztán egy csodálatos éjszaka után, néhány
félreértést követően, hosszan és látványosan utálják egymást. Így kerülnek abba
a kínos helyzetbe, hogy ugyanazon az esküvőn kell részt venniük, nyomuló
exekkel, kontrollmániás szülőkkel és szünet nélkül kerítőt játszó barátokkal
meg rokonokkal körülvéve.
Aki látott már romantikus filmet, az házifeladatként megírhatja a forgatókönyv
további részét, aztán a filmet megnézve megveregetheti a saját vállát, hogy
milyen jól kitalálta. Az Imádlak utálni egy teljesen kiszámítható romkom, amit
mégis imádunk nézni. Sweeney és Powell tökéletes páros, szikrázóan működik
közöttük a kémia, a közös jeleneteik igazán aranyosak és romantikusak. Ha még
nem láttad a filmet, pót-Valentin-napi programnak hibátlan választás.
|
Argylle, a szuperkém |
|
Wolkens ajánlója
A kissé önbizalomhiányos Elly (Bryce Dallas Howard) egy írónő, aki egy súlyos
baleset után kezdett el írni, és néha maga sem érti, miért ilyen sikeresek a
kémkönyvei, amiknek a középpontjában a mindig elegáns Argylle ügynök (Henry
Cavill) áll. Azt meg még kevésbé érti, hogyan keveredik ő maga egyszer csak egy
élőszereplős kémtörténetbe, amikor feltűnik a színen a kissé túlpörgött,
viszont túlélésből tagadhatatlanul jeles ügynök, Aidan (Sam Rockwell), akinek a
nyomában kő kövön nem marad. De szerencsére szál nem marad elvarratlanul: a
film bő két órája mindent megmagyaráz, és noha igazából nincsen benne olyan
elem, amit ne láttunk volna már, olyan ügyesen adagolja a fordulatokat a
történetben, és olyan szellemesen szövi össze őket, hogy olyat ritkán látni.
Mindehhez akkora sztárokat villant meg még a mellékszerepekben is, mint Samuel
L. Jackson, John Cena meg Bryan Cranston. Kapunk látványos, helyenként balettba
hajló bunyókat remek zenei aláfestéssel, a stílus folyamatosan váltogat a
paródia, az akcióvígjáték és a kemény akciófilm között, szerencsére sosem veszi
magát véresen komolyan. Rockwell felszabadultan idétlenkedik, lubickol a
szerepben, Howard okés, Cavill ezúttal finoman visszafogott, ahogy a szerepe
megkívánja. És most a szinkron sem fájdalmas, néhány szóviccnél tényleg érdekes
lenne tudni, hogyan is hangzott eredetiben. Az egyetlen zavaró elem a főhősnő
dekoltázsa, azt vagy számítógéppel rajzolták, vagy 100% műanyag, de hogy nem
természetes, az biztos, és ehhez képest elég sokat látjuk. Mondjuk ennél
nagyobb bajunk egy mozival ne legyen. :-)
|
Wifelike |
|
Wolkens ajánlója
William (Jonathan Rhys Meyers) egy olyan cégnél dolgozik, amelyik tökéletesen
emberi külsővel megáldott, mesterséges intelligenciával irányított robotokat
gyárt - feleségnek. Így aztán neje halálát követően aránylag könnyen vehet
magának egy modellt (Elena Kampouris), amely külsejében maximálisan követi az
elhunyt nőt. William igyekszik megismertetni az androiddal a múlt emlékeit,
hogy egy idealizált lenyomatot hozzon létre egykori szerelméről... de
valamilyen anomália folytán oda nem illő részletek jelennek meg a robot
álmaiban, amik mintha egy előző életre utalnának. Aki most Westworld szagot
érez, annak jó a szimata :-), a film kétségtelenül elég sok elemet emel át a
remek sorozatból. Mivel ez még kevés lenne a játékidő kitöltéséhez, meg a
forgatókönyv is, ezért aztán kapunk - egyébként egész rendesen megcsinált -
szexjeleneteket ráadásnak. Meg persze a végén mindenre fény derül, és nyilván
senki nem az, akinek eredetileg gondoltuk. Egynek jó, de két hét elteltével
valószínűleg már csak arra fogunk emlékezni, hogy a főszereplő milyen jó csaj.
|
Seveled |
|
Raf ajánlója
Gergő a számára(?) tökéletes(?) nőt keresi több-kevesebb sikerrel. Sajnos az
egyik kézzel eszi a palacsintát, a másik Klotild, a harmadik meg csak simán
idegesítő - és így tovább. Az sem segíti Gergő helyzetét, hogy anyukája
szívátültetésre vár, s egy roham után az orvos csak napokat ad a mamának. Így
hősünk hóna alá csapja Sacit, a félidős terhes kismamát a szomszédból, s
menyasszonyaként mutatja be a haldokló anyukának a leányzót.
A gond az, hogy egy izlandi motoros jobb létre szenderülése okán bizony Emma
kap új szívet, s ezzel alaposan belefingik a nulláslisztbe. Hazugság hazugság
hátán, katyvasz, s minden ami kell.
Nem fogok hazudni, semmi eredeti nincsen a filmben igazából, klasszikus romkom,
A-ból B-be tartva, de azért van(!) jellemfejlődés(!) Gergőnél. Is. Nincsen új a
nap alatt, de mégis nagyon jól működik az egész (még Adonisz és Hedvig
karikatúraszerű karakterei is - annak ellenére (vagy éppen azért?), hogy ők
voltak a film C3PO-ja és R2-D2-je), Mészáros Béla és Tenki Réka is jók együtt
(és azt amúgy tudod gúgelezés nélkül, hol van Tenk? És azt tudtad, hogy Tenk
közelében van egy tengerészeti múzeum?!), főleg, amikor a rendezés "tükrözi" a
két karakter reakcióit.
Egy aranyos magyar romkom nagyon jó színészekkel, klisés, mégis nagyon
szórakoztató történettel. Igen, semmi újat nem ad - de azt nagyon jól!
Nem egy "Így vagy tökéletes", de nem olyan sokkal van lemaradva.
Kapcsolódó ajánlók
|
The Morning Show harmadik évad |
|
Raf ajánlója
Eltelt 2 év az előző évad vége (és a COVID kezdete) óta, a UBN prosperál - de
nem eléggé, ugyanis kéne a zsé, de nagyon. A gond az, hogy Corynak két
lehetősége van: valahogyan nagy nehezen kölcsönt szerez (és ezáltal simán
lehet, hogy az egyik ősellensége fog a nyakába lihegni miközben megpróbálja
kikészíteni) vagy eladatja a céget a new-age-űrhajózós fickónak. De vajon az ő
szándékai tiszták, tényleg csak portfóliót bővítene? És ha ez nem lenne elég,
még Alex is belezúg Paul-ba, a Hyperion tulajába, a felvásárlóba. De Bradley-t
se kell félteni, ő is belefingott a nulláslisztbe, de igazán.
A The Morning Show harmadik évada sem adja lejjebb, továbbra is veszett jó, s
még mindig viszi Billy Crudup a hátán a sorozatot, ilyen karaktert, akit a
káosz éltet, ritkán látni, főleg ilyen jó alakítással. Persze a többieket sem
kell félteni, igazából mindenki nagyon jól alakít, s a történet is pont annyira
csavaros, hogy el ne veszítse az ember a fonalat ÉS ne is feltétlenül jöjjön
rá, mi fog történni.
Ha láttad az első két évadot, akkor hajrá, lehet darálni. Ha nem láttál még egy
részt sem - MIÉRT NEM?!
|
Előző életek |
|
Wolkens ajánlója
A filmről csak jót hallottam, így muszáj is volt megnézni. Az első 10-15 perc
után nem értettem a nagy lelkendezést: a film már-már vontatott, nem igazán
tűnik érdekfeszítőnek... nem értettem, mi lesz ebből.
És még most, egy nappal a mozizás után sem tudom megmondani, mikor volt az a
pont, amikor beszippantott. Vagy hogy volt-e egyáltalán egy ilyen pont, vagy
egy nagyon lassú folyamat vége és eredménye lett az, hogy magával ragadott.
A történetről nem ejtenék szót, mert nem azon van a hangsúly. Néhány dologról
viszont érdemes szólni: az Előző életek egy romantikus film, és ha azt
gondolod, láttál már minden romantikus filmet, nos, én is azt hittem, de ez
tudott újat mondani. Vagy talán nem is újat mondani, csak nagyon máshogy
elmesélni. Évtizedek oda-vissza átugrásával, szokatlan, a nézőnek helyenként
kifejezetten diszkomfortos képkivágásokkal, furcsa pályán mozgó kamerával,
sajátságos ritmikával, pattanásig erősödő feszültséggel, fájdalmasan mardosó
érzésekkel, és végül, de nem utolsósorban, remek főszereplőkkel. Ez a film
minden, ami egy amerikai romantikus tinikomédia nem. És annak ellenére, hogy
imádom a romkomokat, pont ezért jó. És valószínűleg pont ezért dominált a
nézőtéren a negyvenes-ötvenes korosztály, nem a tizen-huszonévesek.
|
A Sun fivérek első évad |
|
Wolkens ajánlója
Charles (Justin Chien) és Bruce (Sam Song Li) testvérek, akik kisgyerek koruk
óta nem látták egymást. Charles az apjával, aki az egyik nagy bűnszövetkezet
feje, Tajvanon él, míg Bruce az anyjával (Michelle Yeoh), aki ápolónőnek
álcázza magát tizenöt éve, hogy fiával rejtve maradjanak a rivális bandáktól,
Los Angelesben. Aztán az események úgy hozzák, hogy a két fivérnek újra
találkoznia kell. Az egyik egy képzett gyilkos a bűn világából, mellékesen
hobbicukrász, a másik egy jólelkű és talpig becsületes orvostanhallgató, akinek
a titkos szenvedélye az improvizációs színház. A kétoldalú kultúrsokk
garantált.
Ha az eddig leírtak nem vettek meg kilóra, akkor is tegyél egy próbát a
sorozattal, mert a Sun fivérek minden szempontból remek darab. Jók a
karakterek, és jók az őket alakító színészek, jó a forgatókönyv, jó a dinamika,
jó a helyzetkomikum, jó a filmzene, és brutálisan jók a verekedős jelenetek.
Oké, vannak epizódok, amik kissé időkitöltésnek érződnek, de azt a néhány
percet simán elnézzük, mert lejönni nehéz róla. Nyolc rész, nyolc óra, két
este. :-)
|
A méhész |
|
Wolkens ajánlója
A szupertitkosnál is szupertitkosabb szupertitkos szuperügynökök legújabb
csapata "méhész" kódnéven fut. Itt csak olyan kemény csávók dolgozhatnak, mint
Adam Clay (Jason Statham), aki tizenkét másodperc alatt hatástalanít nyolc
állig felfegyverzett kommandóst, úgy, hogy a az acélos arcélen meg a derékszíj
csatján kívül semmi más fémes nincs rajta/nála érkezéskor.
Na ebből nagyjából kitalálható, mekkora komolyságú filmmel van dolgunk a Méhész
esetében. És igen, ha azt hitted, az előzetesben felrobbantott épület a film
csúcspontja körül kerül elő, nos, nem, az csak a kezdet. Innentől Clay
tökön-babon keresztül gázolva halad a célja felé, körülötte égnek az épületek,
robbannak az autók, hullanak a rosszfiúk, mint a legyek (azért is stimmel a
hasonlat, mert ugye lehet két legyet egy csapásra...). A halálnemek listája
meglehetősen változatos, a film igazi bűnös élvezet, és bár ebben a
kategóriában jelentősen elmarad mondjuk a Machete szintjétől, szerencsére
Statham közelmúltbeli filmjeit, mint a MEG2 vagy a Feláldozh4tók, magasan
übereli. Popcorn, kóla, oszt hadd szóljon. :-)
Raf ajánlója
Jason Statham. Az angolok Steven Seagal-ja. Na jó, túloztam, Toronyugró
bajnokunknak egynél több arckifejezése van - sose számoltam meg, de legalább öt
("bezzeg régen minden jobb volt"-rovat: A ravasz, agy-ban és Blöffben még
tudott (akart?!) színészkedni; gondolom rájött, hogy dühiarccal is végig lehet
nyomni egy filmet, a della így is dől...).
A MÉHész sem különbözik ilyen szempontból az utóbbi ~10 év Statham-filmjeitől,
sőt, még az archetípus (elvonult exvalami, durva kiképzéssel a háta mögött, aki
a közkatonát félkézzel, a bossfightokat pedig kettővel és 7-7 nyögéssel intézi
el) is stimmel (pedig amúgy tud ám más is lenni, elég megnézni A Kém-et, ahol
lényegében önmaga paródiája, s milyen jól csinálta!).
Na a nem-nőgyógyász-mégis-méhész barátunk bosszúhadjáratra indul, mert az
"egyetlen, aki kedves volt hozzám" meghalt a gonik által közvetve, s ez bizony
nem tűr se halasztást, se akadályt, se más méhészt, se semmit. Természetesen
repkednek a pofonok, emberek, golyók, az egysorosok, leég, ami leéghet, s a
végén nagy-nagy showdown is kerekedik.
Hogy jó-e a film? Define jó. Mint film-film objektíven nézve nem. Mint
akciófilm, amin ki tud az ember kicsit kapcsolni és visítva röhöghet a
beszólásokon, odabiccentéseken? Na úgy már sokkal inkább! Maga műfajában (mint
akció-, mint Statham-film) ez bizony a jobbak közé tartozik (akkor meg főleg,
ha a Meg2 az alap. De ne legyen. Felejtsük el. MOST!), abszolúte szórakoztató,
a bunyók nincsenek szarrá vágva (bár így sem a mozdulatlan kamera veszi
nagytotálban, egy snittben), hihetetlen jelenetek se nagyon vannak, a magyar
szinkron poénjai is jók - cserébe a szinkron, hát, nem kimondottan jó: sokszor
nem volt atmoszféra és úgy hangzottak a szinkronszínészek, mintha egy
kartondobozban vették volna fel őket; illetve Jeremy Irons hangjaként
Reviczky... Hát, a jó nem ilyen. Sajnos feliratos/eredeti nem volt.
Ha szereted az akciómozikat és/vagy Stathamet (de nagy csalódás volt a
megkettő), akkor itt egy teljesen jó darab.
Kapcsolódó ajánlók
|
Nincs, aki megmentsen |
|
Wolkens ajánlója
Hát, a filmet se.
|
Nem versz át |
|
Wolkens ajánlója
Erősen indítja a Netflix az évet: a saját gyártású "Nem versz át" azonnal
berántja a nézőt, és a nyolcadik rész végéig el sem engedi.
Maya Stern százados (a szépséges Michelle Keegan), exkatona életében egymást
érik a tragédiák. A háborús traumáktól nem tud szabadulni, aztán előbb nővére,
majd férje is egy-egy félresikerült rablás áldozata lesz.
De vajon tényleg rablásokról van szó, és nem előre kitervelt gyilkosságokról?
Összefügg-e a két haláleset? Miután a rendőrség nem igazán képes eredményt
felmutatni, Maya a saját szakállára kezd nyomozni... és egyre rémisztőbb
részletekre bukkan mind a rég-, mind a közelmúltból.
A sorozat nem teljesen mentes a logikai hézagoktól, de ezeket ügyesen álcázza,
és igazából nem nagyon zavaróak a történet szempontjából, csak utólag
gondolkodunk el rajta. A feszültségépítés remek, a karakterek és az őket játszó
színészek jók, a történet elég sok szálon fut ahhoz, hogy egy pillanatig sem
legyen unalmas. Azt azért tegyük hozzá, nem mindegyik szál lényeges az
események szempontjából, de mire erre rájövünk, már végigszaladtunk az egészen.
A részekre bontás szinte csak technikai szükségszerűség, az epizódok közötti
váltásnál sok esetben ugyanaz a jelenet folytatódik. Ha egy téli estén
napnyugta után leülsz megnézni, mire aludni kell menni, végig is érsz rajta.
Mondjuk aludni nem nagyon fogsz az az adrenalintól. :-)
|
Wonka |
|
Raf ajánlója
Két Karcsi és a csokigyár után az idei kariszezonra kaptunk egy előzményfilmet
(született prequel - köszi Lucas), amiben Vonka Vilmos korai éveit, sőt mi
több, a vállalkozása elrajtolását ismerhetjük meg.
Oké, a családi történet is teljesen más, mint Burton filmjében - szerintem
nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez IS a Multiverzum része. Itt viszont nem az
umpalumpupákok dalolásznak, hanem Vili és társai. Igen, jól értetted, ez IS
musical (mjúzikel?). Dalolnak, kalandoznak, dalolnak, cselszőnek, dalolnak,
árulnak, dalolnak, nyernek. Dióhéjban.
Nem fogok hazudni, nem igazán jó film. Se Burton, se Dahl baljósabb
stílusjegyei nincsenek benne, minden sziporkázik, színes. Majdnem minden,
pontosabban.
Viszont annak ellenére, hogy nem jó Film, nagyon aranyos, kedves, vidám, vicces
mozi minden korosztálynak, pont annyira szirupos, hogy PONT NEM gejl. Csalamádé
Timoti pedig szokás szerint nagyon jó, ahogy Coleman és a többiek is.
Vicces, szórakoztató és fülbemászódallamos ÉS nincsen benne Kevin. Mi mást
lehetne kívánni egy karácsonyi mozitól? Mármint leszámítva Hans Grubert.
|
Tűnj el! |
|
Raf ajánlója
Key and Peele. Két humorista, akik a Foxnál állást kaptak, hogy műsort
készítsenek (igazából csak egy token guy-t akartak felvenni, de kettő lett,
maradhatott). Érdemes belenézni a szkeccseikbe, nem csak viccesek, de még jók
is.
Na, ennek a párosnak az alacsonyabbik tagja gondolt egyet, alapított egy
stúdiót (Monkeypaw), majd nemrég saját maga is rendezésbe fogott - és nem is
akárhogyan. Ugyanis az első filmje, a "Tűnj el!" (írta, rendezte, producerálta)
meg is nyerte a "legjobb eredeti forgatókönyv" oszkár bácsiját. Ami már alapból
kemény, hogy a saját forgatókönyvére díjat kap, amit amúgy ő is rendezett,
elsőfilmesként.
Chris a fehér (lásd még: WASP) csajával öt hónap járás után elmegy a csajszi
szüleihez egy hétvégére. Srác, mivel ébenfekete, kicsit kényelmetlenül érzi
magát, de a béke sok mindent megér egy férfiúi léleknek - a probléma az, hogy
a fura, sőt gyanús dolgok egyre csak szaporodnak, s mikor végre főhősünk a
lelépés mellett dönt, eszkalálódik a szitu. Nagyon.
Hiába van Peele-nek három rendezése még "csak" (remélem, hozza a színvonalat a
későbbiekben is), egyelőre úgy tűnik, ő egy olyan sokoldalú rendező, hogy az
már gömb a "horror" műfaján belül. Amiben nagyon erős még, az a szimbolika, a
rejtett utalások, szavak, amelyeknek csak később lesz értelme, de akkor aztán
nagyon! És eddig mindegyik filmjében közös, hogy fekete a főszereplő, de nem
érződik egyszer sem "kötelező fekának" a karakter, sőt, a szimbolika mellett
ugyanúgy meghúzódik a társadalomkritika is - szerencsére nem szájbarágósan, nem
olyan "woke"-módra, hanem érthetően, okosan és művésziesen.
Nem igazi horror, bár van kis vér, de mindenkinek megtekintésre ajánlom,
lehetőleg többször, hogy észrevehesse az utalásokat, jeleket.
|
The Bear második évad |
|
Raf ajánlója
Továbbra sem vagyok hajlandó leírni a magyar címét a sorozatnak, maradjon csak
Bear, esetleg The Bear.
A lényeg, hogy a nagysikerű (kritikailag és népszerűségileg IS)
szakácsos-főzős-idegbajos sorozat új, második évada megérkezett, s akárhonnan
nézem, sikerült tartani a színvonalat (vagy ahogy az amerikaiak mondanák: "kept
the colorline"). Bár most már a sztékek sokkal magasabbak, mint az első
évadban: ott a túlélés volt a tét, most már az étterem felújítása és
megnyitása. Ami ismerve a legénységet minden, csak nem egyszerű dolog: Kármen
ugyanúgy bajos, de Szidni, Ausztráliával sikeresen egymásra kapcsolódtak az
étteremmel kapcsolatban; Ricsikuzin kretén, mint mindig és eddig, Cukor pedig
beugrik PM-nek. Az idő pedig ketyeg.
A második évad ugyanolyan erős, mint az első, csak éppen más szempontból -
ugyanúgy látjuk a csapatot, de már nem mint egy maroknyi egyéniség, hanem egyre
többször működnek egy jól olajozott gépezetként. De csak ha minden megvan. Na,
ez az egyik, ami nem mindig van meg.
A színészi játék még jobb lett (ne kérdezd, nem tudom hogy sikerült, mert már
az elsőben is nagyon jó alakítások voltak!) - a hatodik, dupla rész pedig...
Hát, az egyrészt egy kaotikus káosz, másrészt olyan vendégszereplői vannak,
mint Kármen anyja, Ricsi (terhes) neje - és elég sok minden kiderül, Kármi
miért is olyan, amilyen, miért nem tudja elfogyasztani a cannolo-t (megértem,
de a cannolo szent és sérthetetlen és végtelen mennyiségben evendő). És ami a
legjobb - lényegében mindenki megkapja a saját részét/fél részét.
Lehetne még a végtelenségig fényezni az évadot és a sorozatot is, de (jobb
kezével megdörzsöli a mellkasát a szíve felett) inkább azt tanácsolom, nézd meg
minél előbb az új évadot! Ha meg nem láttad az elsőt (MIÉRT NEM?!) akkor
legalább 18 részt tudsz ledarálni.
Kapcsolódó ajánlók
|
A lápkirály lánya |
|
Wolkens ajánlója
A tízéves Helena és szülei nomádként élnek az erdőben, az apja a nyomolvasástól
a vadászatig mindenre megtanítja a lányát. A látszólag idilli életnek azonban
egyszer csak vége szakad, és kiderül, hogy az apa mégsem az annyira tökéletes
példakép, mint azt a lánya képzeli, annyira nem, hogy börtönben landol.
Húsz évet ugrunk az időben, Helena már anyuka, amikor az apja, akit a
bulvársajtó anno lápkirálynak keresztelt el, megszökik a
büntetésvégrehajtásból. A lány innentől retteg, hogy a gazfickó megtalálja őt
és családját...
A film igazán jól indul, a való életben tizenhárom éves Brooklynn Prince játéka
nagyon bájos, élmény nézni. Aztán jön a felnőtt nőt alakító Daisy Ridley, és
Kristanna Lokent (Teminator 3, Bloodrayne) megidéző mélyrepülésben nyomja végig
a történet hátralevő részét, a mimikájával úgy rántva le a filmnézés élményét a
láp mélyére, hogy a buborékok alig jönnek fel. Adjunk hozzá katasztrofális
operatőri és rendezői megoldásokat (van olyan párbeszéd, aminél meg vagyok
győződve, hogy különböző időpontokban vették fel a két fél szövegeit, annyira
nem rezonálnak egymásra), történések helyett feszültségfokozási céllal az
unalomig túlnyújtott jeleneteket, és egymást érő logikai hibákat.
IMDB-n 5.9 ponton áll, ebből mondjuk 5.5 lehet az a film első harmada, amiben
nem
szerepel Ridley, és 0.4 a maradék, amiben igen. Ha kihagytad a
filmet 2023-ban, és már éppen pótolnád, akkor ne!
Kapcsolódó ajánlók
A cikk utoljára frissítve: 2024.04.
Vissza a lap tetejére |
Vissza a nyitóoldalra
|