Opel Astra kabrió hifi átépítés

A második csomagtartó installal alapvetően esztétikai problémáim voltak: sokkal hülyébben nézett ki, mint számítottam rá, és ehhez képest nem javult a használhatóság. Rá kellett jönnöm, ha nem dobom ki a pótkereket, akkor is elcseszett koncepció arra tervezni, mi lesz, ha egyszer mégis kell. Hát majd szétszedem az installt jól.
További tanulság:
- Nem érdemes full csicsára megépíteni egy ládát, amíg nem vagyunk benne biztosak, hogy végleges lesz. Valszleg kicsit elbíztam már magam a sikeres építések után - na most kicsit leszálltam a földre.

Aztán elmentem szabadságra, és töviről hegyire kiolvastam a német autohifi magazin aktuális számát. Kezdett körvonalazódni a koncepció: - kisméretű láda ott, ahol eredetileg a dupla reflex volt (legfeljebb valamivel mélyebb), 30-as szub, - külön szuberősítő, - Mészáros Gyuri javaslata alapján "dupla passzív" vagy "félaktív" hajtás, kinek hogy tetszik: az első szett négy hangszórója külön-külön erősítőcsatornát kap, de marad a passzív keresztváltó (értelemszerűen szétszedve magas és mély részre, pontosabban a váltó magas ága kiváltva egy újjal).

GM Audio

Szubnak első körben három hangszóró maradt fenn a rostán: az Audio System (jelentkezzen, aki hallott már róluk :-)) HX12SQ, a Carpower Blackbass-12, és az Emphaser EX12T4. Mindháromnak elég egy relatív kicsi reflexláda, de van, amelyik zártban is hajlandó szólni. Végül - részben az autohifi magazin értékelése alapján - az Audio System szubra esett a választás.

Audio System honlap Audio System importőr

Hosszas méricskélés és számolgatás meg elmélkedés után úgy döntöttem, marad a bandpass verzió. 14+22 literben, nem eszetlen méretű reflexcsővel egész normális karakterisztika jön ki. Nagyjából 30 és 75 liter között van a -3 dB-s vonal fölött - ez még akár használható is lehet.

Persze azért nem könnyítettem meg nagyon a saját dolgomat: egy 29 cm magas helyre kellett beapplikálni egy 15 cm beépítési mélységű 30-as szubot, aminek a mágnese 16 cm átmérőjű... De sikerült. Sőt. A tervezett elrendezés mellett az első kamra még túl nagy is lett. Nem semmi ez a hangszóró: tizenegykét literes front kamra kell neki, miközben a legkisebb térfogat, amibe belefér 31x31x17 cm, vagyis 16 liter... Ez ugye azért érdekes, mert állítólag a negyedrendű bandpass akkor lesz jó, ha a hangszóró feneke néz a front kamra irányába.

A láda kívülről szimmetrikus, a baloldali, leválasztott kamrában megy a reflexcső, amiben így van egy derékszögű kanyar.
Miután a reflexcső átmérőjét csak úgy lehet növelni (változatlan karakterisztika mellett, természetesen), ha nő a csőhossz, gondosan meg kell választani a méreteket. Jelen esetben egy 6x10 cm-es csövet terveztem. Érdemes észrevenni, hogy így a cső középvonala 46 cm hosszú, míg ha "fektetve" lenne a reflexcső, vagyis a 10 cm-es oldala lenne vízszintes, a cső 4 cm-rel rövidebb lenne. Nem mindegy! Persze lehetne tovább csökkenteni a szélességet és növelni a magasságot, de nem érdemes a csövet túlságosan leszűkíteni, plusz függőlegesen átlépnénk a rendelkezésre álló helyet.

Meglepő módon az Audio System-nek létezik hazai importőre, aki ráadásul kaposvári. Így aztán subvoice barátom lett felkérve a nemes feladatra, hogy beszerezzen egy példányt ebből a szépségből. A HX12SQ ugyanis egy mintaszerűen megépített, gyönyörűséges hangszóró. Ritka szép. De tényleg.

A láda legbonyolultabb része a reflexcső környéke, így célszerű a felépítést annak környékével kezdeni. A hátlapból kivágtam a láda "sziluettjét" és a reflexcső nyílását. Ezek után a határoló lapok már összerakhatók.

Folytattam a felépítést a reflexcsővel. A képen már látszik a cső vonalvezetése, elölről majd a láda előlapja, felülről pedig a bal oldali rész fedele határolja majd. Nem szabad elfelejtkezni a kábelátvezetésről sem (ami viszont nem látszik a képen :-)).

A következő lépés a hangszórótartó (vagy ha úgy tetszik, a front és a rear kamrát elválasztó) lapok beépítése. A hangszóró épphogy befér a rendelkezésre álló helyre. Mivel a ferde csavarok betekerése nem lesz egyszerű feladat, elengedhetetlen, hogy a furatok elkészüljenek a lap beépítése előtt. Megfigyelhető még a képen a dekorgumi ágy a hangszóró pereme alá, illetve itt már be van fűzve a kábel. A ferde lapot az alá helyezett fadarabok rögzítik, amíg a ragasztó megszárad.

A reflexcső derékszögű törését 45 fokban "enyhítettem", ügyelve arra, hogy a keresztmetszet megmaradjon.

Mivel itt a hangszórónak kiszedhetőnek kell maradnia, a fedőlapot nem lehet ragasztani. Így - hasonlóan a PC-s bandpass ládához - itt is dekorgumival alapoztam meg a rezonanciamentes, de légmentesen záró illesztést.

Ééés belefért! A méretezés annyira passzentos, hogy a hangszóró vízszintesen nem is fér be a dobozba, már berakáskor meg kell dönteni.

Rend a lelke mindennek: mivel nem akartam rezonáló/verődő doboztetőt, alaposan lecsavaroztam. Biztonság kedvéért a front és a rear kamra közötti elválasztófalhoz is hozzárögzítettem.

A láda az elfogadható méretek ellenére sem lett pehelysúlyú...
Első kísérletek: feleségem autójában, miután a kabrió totál szét van kapva. Néhány óra finom járatás után az első normál hangerejű kísérletek, mindenféle rendszerátállítás nélkül, úgy ahogy van. Az eredmény egész biztató: bandpass létére döngésnek nyoma sincs. Kicsit "alattomos" a láda: néha úgy érezni, hogy kevés a mély (ha majd játszok a szintekkel is, biztosan feljebb állítom), aztán egyszer csak megremeg minden az autóban. Jó lesz ez, gondoltam én.

De sajnos nem: kiderült, hogy már közepes hangerőn is fújtat a reflexcső, szelel a láda a fedlapnál (ezt még erőből meg tudtam oldani), és valahol a hangszóró illesztése sem az igazi. Próbálkoztam a csőszáj legömbölyítésével, hogy csökkentsem a turbulencia okozta zajokat, de nem segített. Miután megállapítottam, hogy ebből jó láda nem lesz, jött a finomított verzió.

Közben azért ment a másik ág is: összeraktam a keresztváltót a magasaknak a Gyuri által elmondottaknak megfelelően. Miután feleségem autójából megmaradt a DLD szett keresztváltója, sikerült egész gyári kinézetre megcsinálni. Eldőlt a szuberősítő kérdés is: az éppen akciósan kapható Carpower HPB-1502-re esett a választás. 1x500 Watt RMS 4 ohmon... :-)))

Arra a következtetésre jutottam, hogy a fújtatás oka a szűk reflexcső. A neten szerencsére van "minimális reflexcsőátmárő kalkulátor", így, kiindulva abból a feltételezésből, hogy a 11 mm-es xmax-on túl nem terhelem majd a ládát, hamar ki is számolhattam, hogy nekem minimum 20 cm átmérőjű, 280 cm hosszú reflexcső kell... :-( Mivel ezzel már egy szippantóskocsi is tudna dolgozni :-), igyekeztem finomítani a méreteken. A gyári ajánlás 12 cm átmérőjű csövet mond, ha nekik elég 113 cm2, nekem is az lesz. Viszont ekkora keresztmetszettel fel kellett tolnom a hangolási frekvenciát 60 Hz fölé (pontosabban a megvalósítható csőhosszal ennyire fog felmenni). Az eredmény: egy oktávon keresztül egyenletesen emelkedő, aztán meredeken eső karakterisztika. Ez reményeim szerint az erősítő aluláteresztőjével egész jól kompenzálható lesz.

A ládát nem egyszer és nem kétszer rajzoltam át, mire rájöttem, hogy el kell vonatkoztatnom a blokkvázlatszerű reflexcső-front kamra-rear kamra felépítéstől, ha rendesen ki akarom használni a helyet a ládában. A legfontosabb kritérium: a reflexcső nyílása kerüljön minél messzebb a front kamrától (Vf a lenti ábrán), hogy a cső a lehető leghosszabb lehessen. Magyarul: hangszórót át a láda másik végébe. A hátsó kamra ezek után alulra kerül (Vr1 az ábrán). Mivel ott nem elég a térfogat, kihasználható a reflexcső-hátsó fal-front kamra által bezárt rész is (Vr2). A kettő majdnem pontosan kiadja a kívánt térfogatot. Ez már elegáns dizájn, bár a Schmacks-tölcsértől azért még odébb van. ;-)

A ládaterv drasztikusan leegyszerűsödött, leszámítva, hogy eldöntöttem, a reflexcső ívét pontosan ki fogom dolgozni. Meg kicsiszolom, lefényezem, és felpolírozom. Nekem ne zörögjön az a rohadt cső! :-))) A nyitható lap átkerült alulra, a felső részen megszűnt a kiugró rész, így a tető három helyett egy darabból van. Nincsenek szögben reszelendő lapok, fűrészelni csak a hangszóró helyét kell, illetve a Vr1 és Vr2 közös felületét kell kivágni a belső elválasztó lapból. Jól megfigyelhető, hogy gyakorlatilag semmilyen, a reflexcső elhelyezésére vonatkozó szabályt nem sikerül betartani (dobozfalaktól való távolság stb.), ha be akarok férni a rendelkezésre álló helyre. A front kamra magassága megegyezik a reflexcsőével. Remélhetőleg ezek csak annyiban befolyásolják az eredményt, hogy látszólag nő a csőhossz, és lejjebb tolódik a hangolási frekvencia.

HX12SQ bandpass láda

A láda új változata, azon kívül, hogy formára olyan, mint egy gigantikus nápolyi szelet :-), semmi újdonságot nem tartalmaz az előzőhöz képest, így erről már nem készült lépésenkénti beszámoló, csak ismétlés lenne. Az egyetlen kivétel a reflexcső könyökében levő lekerekítés. Ezt az ívet végül MDF-ből alakítottam ki, fűrésszel és reszelővel. Elég hardcore megoldás, de nem volt annyira nehéz, mint hittem. Reszelés, lakkozás, megint reszelés, megint lakkozás, csiszolás... Első tesztek megint feleségem autójában, még kárpitozás előtt. Abszolút pozitív eredmények: a láda csak a csatlakozónál szelel (nem probléma, még nem volt alatta gumi), viszont nem zörög sehol, csak eszement erővel szól. :-)

A csomgatartó install kialakításánál igyekeztem figyelembe venni az eddigi tapasztalatokat: maradjon hely a kábeleknek, kezelőszerveknek, lehetőleg szerelni is lehessen... már papíron sem volt egyszerű a feladat. De csak elfért, és még némi esztétikája is van a dolognak. :-) Ja a mélyláda azért lett fekete-piros, mert éppen hat centivel szélesebb, mint a boltokban kapható kárpit.... :-)

Közben a Duettnél átkábelezték a tápot, behúzták az új hangszóróvezetékeket. Miután a tápok bekötését leszámítva mindent magam akartam csinálni, ki kellett mérnem, ki kivel van. Ehhez kedvenc húszéves hangfalbejárató rádiómat használtam. A csipogók védelmében a hangszórók beazonosítása egy kondenzátoron, mint felüláteresztő szűrőn keresztül történik. Megfontolandó módszer. ;-) A tervnek megfelelően Duették segítettek a legvégén a táp bekötésében. Szinte remegtem már, mikor hallgathatom meg végre. :-) Először csak fülre tekergettem, és valahogy nem tetszett az egész. Ugyan külön-külön érzékelhető volt a javulás: a magasaknak határozottan jót tett az új keresztváltó, a mélyközepeknek meg az ajtópanel, de a hangzás nagyon idegen lett, és a mélyláda nem ment együtt a többivel. :-(((

A nyáron volt a német autohifi magazin mellékletében egy mérőprogram, amit ők is használnak. Rózsazajos mérés, aránylag egyszerű, mérőmikrofonom meg már volt korábbról, ha nem is komoly. Hónom alá csaptam hát a notebookot és lecuccoltam a garázsba. Egy óra állítgatás, hangszínszabályozás, többszöri mélyláda polaritásfordítás után sikerült a mellékelt ábra szerinti karakterisztikát beállítani. Piros az újság által javasolt hangolás, zöld a mért. Markerekkel megjelölve a legnagyobb hibák, amiket nem sikerült eltüntetni. A 3 és 8 kHz közötti anomáliát itt még nem azonosítottam be: ehhez külön kellett volna mérni mélyközepet meg magasat, és engem most jobban izgatott a hang. Persze a rózsazajjal mérés önmagában tök vicces: bekapcsolod, sistereg, mérsz. Tekersz a potikon, máshogy sistereg. De hogy most így jobb a sistergés vagy úgy, azt nehéz eldönteni. :-)

Mindegy, ezúttal azt mondtam, bambán a görbére optimalizálok. 80 Hz-en +3 dB emelés van (és még így sem tűnt el a lyuk 70 Hz-en... szinte biztosan az első szett és a mélynyomó küzd egymás ellen, de fordított szubpolaritással csak szélesebb lett az árok). Érdekes.
Ez van, ennyire lehetett közel jutni a célhoz. Zajos CD ki, audio CD be. És halljatok csodát: kellemes hangja van, a mélyláda nem zenél magában, egyben van az egész... sokkal jobb lett. Szóval ezek a csókák ott az autohifi magazinnál nem egészen hülyék. :-)
Aztán csak újabb és újabb CD-k egymás után és egyre jobban tetszik a hang. :-) Számomra döbbenetes dinamika, hibátlan színpadkép, minden eddiginél jobb részletezettség. Ha így hagynám, akkor is tudom száz évig hallgatni, de azért utána fogok járni a karakterisztika csúnyaságainak.

Több barátomat is megkínoztam demohallgatással, de leginkább azokat, akiknek adok a véleményére. :-) Konklúzió: többen reklamálják a magasakat, hogy "a pincéből szólnak", "kevesen vannak", satöbbi. Jöhet a második felvonás.

Nekiültem, és szénné mértem az autót (keresztváltó módosítás, csipogó polaritásfordítások, szintek tekergetése, volt itt minden), de nem tudtam megoldani, hogy műszer szerint is minden stimmeljen. A csipogó karakterisztikájában van egy kiemelés 10 kHz fölött, amit nem tudtam kikorrigálni. Ráadásul, ha annyira felemeltem a magasak szintjét, hogy műszer szerint jó legyen, akkor a fülemnek már kezdett sok lenni, és végül is nekem kell majd hallgatni a zenét, nem a mérőmikrofonnak. :-) Azért volt néhány érdekes tapasztalat:
- Eddig, ha azt olvastam, hogy bizonyos beállításokban egy rendszer úgy szól, hogy orrhangon énekelnek, azt hittem, ilyen nincs. Nos van, nekem is sikerült párszor ilyet beállítani. :-)
- Noha nem hallok 16 kHz fölött, simán meghallom a különbséget, ha a hanghangszínszabályozón 0-ról -1-re csökkentem a szintet 17.5 kHz-en. Mi több, zavaróan tompa lesz a hangzás.
A megoldás az lett, hogy a magasak valamennyire feljebb lettek húzva az előző beállításhoz képest (ennyi valóban belefért), és minden mást hagytam úgy, ahogy volt. Mert hát azért nem volt ez rossz már akkor sem. :-) Remélem, ez most már a végleges változat...

A cikk utoljára frissítve: 2007.11.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra