LEGO animációs filmkészítés - előkészületek

A filmkészítés mindig is a kedvenc témáimhoz tartozott, de egy ideje szép csendben szunnyadt a tudatom mélyén. Aztán mikor a múltkor láttam Fancypants döbbenetesen jól megcsinált "LEGO The Force Unleashed" videoklipjét, akkor eldőlt a dolog: ilyet én is akarok!

Fancypants youtube csatornája

Mi is az a stop motion animation?

A stop motion animation a bábfilm azon változata, amikor a mozgás minden egyes fázisát beállítják a bábun, lefényképezik, aztán a végén az egészet összefűzik egy filmmé, szinkronizálják, satöbbi. Ha annyira jók vagyunk, hogy 20 másodperc alatt megcsinálunk egy képkockát, akkor mindössze 500-szor annyi ideig tart a filmet elkészíteni, mint megnézni. A stop motion tehát a türelmes emberek sportja, de hát a Lamborghini projekt óta tudjuk, hogy ha kell, akkor tudok türelmes lenni. :-)
A műfaj egyik koronázatlan királya Tim Burton, a Karácsonyi lidércnyomás és a Halott menyasszony című alkotásai örök klasszikusok. De stop motion használatával készültek az Evil dead démonjai és a Birodalom visszavág lépegetői is (azon fiatalok kedvéért, akik esetleg nem hallották volna: a lépegetők mozgásához a bábosok az elefántok járását vették alapul).
Ami az amatőrfilmeket illeti, Dunát lehet velük rekeszteni. Amíg nem vágtam bele és kezdtem utánaolvasni, nem gondoltam volna, hány rajongója van a bábfilmkészítés ezen változatának, különösen a brickfilm-nek, tehát a LEGO vagy hasonló építőkockákból építetteknek.
A pontosság kedvéért megemlítendő, hogy a tisztán LEGO-t használó filmek "hivatalos" elnevezése Legomation, míg a brickfilm megengedi a számítógépes effektek használatát. Nos, én ilyet szeretnék csinálni. :-)

LEGO vagy nem LEGO?

Itt ugye ez az alapkérdés. Noha rengeteg eszköz beszerezhető a neten, ami komolyan csábítja az alkotni vágyókat díszletépítésre, mérlegelve a hely- és időigényt, a kézügyességemet és a díszletek újrahasznosítási lehetőségeit ;-), egyéb előnyöket és hátrányokat, végül a LEGO mellett döntöttem. Néhány érv:
Pro LEGO:
- a méretarány elég kicsi (1:48), kezelhető méretűek lesznek a helyszínek
- a méretek állandóságának köszönhetően minden pontosan rekonstruálható
- a már nem használt helyszínből újat lehet építeni
Kontra LEGO:
- a minifigurák mozgáslehetőségei korlátozottak
- a kis méretarány miatt nagyon finoman kell mozgatni mindent (milliméteres mozdulatok)

Mi legyen a sztori?

Mert ugye az sem baj, ha van. :-) Nos, ha valaki alaposan körülnéz, akkor láthatja, hogy a Pulp fiction-től a Kill Bill-ig minden megvan már LEGO verzióban. Én pedig olyat akartam, ami még nincs, ugyanakkor otthon vagyok benne. Emellett az egésznek megcsinálhatónak, de látványosnak kell lennie. Hamar megvolt az alapötlet: összeeresztem a két kedvenc videojáték karakteremet: Perzsia hercegét és Lara Croft kisasszonyt.
Persze ehhez legalább egyiküket át kell mozgatni egy másik időbe. Az időutazást egyik játék sem zárja ki, így ezzel nem kerülök ellentmondásba a kérdéses játékokban megszokott elvekkel. A hitelességhez nagyon fontos, hogy hűek maradjunk az eredetihez. Ez egyrészt kényszer, másrészt lehetőség is: szabadon szaladgáltathatom a herceget a falon, Larát adrenalin dodge-ra kényszeríthetem (nem, abban nincsen semmi perverz :-)), és az ellenfelek sokféleségének sem szab határt semmi.

Az ötlettől a forgatókönyvig

A történet felvázolása aránylag gyorsan megvolt. Lara, mint tudjuk, kényszeresen keresi édesanyja nyomait, így nyilván kapva kap egy olyan lehetőségen, ami felcsillantja az időutazás lehetőségét. És elég egy rosszul aktivált időportál, és máris a herceg idejében találja magát.
Nem akarom leírni az egészet, a linkek között elolvashatja, akit érdekel (annyit hozzá kell tennem, hogy valahogy ösztönösen angolul írtam az egészet - valószínűleg azért mert az összes Tomb Raider meg Prince of Persia epizódot angolul játszottam, így ez tűnt természetesnek). Inkább arról írnék, hogy milyen tanulságokkal szolgált a tervezés.
Először ugye kitaláltam a sztorit. De mire megírtam a végét, bele kellett túrni az elejébe, hogy ne legyen ellentmondásos. Persze voltak részek, amiket nem dolgoztam ki - végül is még csak az áttekintésnél vagyunk. És meg voltam elégedve magammal: teljesen jó, konzisztens.
Aztán szétszedtem jelenetekre. És rögtön rájöttem, hogy a dolog több ponton hibázik. Meg kellett változtatni egyes jeleneteket, sőt jelenetek sorrendjét is. Kijavítottam és úgy gondoltam, most már tökéletes.

Ezt követően elkezdtem megírni a részletes forgatókönyvet a párbeszédekkel. És megint kiderült, hogy vannak részek, amik még mindig nem jók. Amíg ki nem dolgoztam minden részletet, nem stimmelt, pedig minden áttekintő szinten jónak tűnt! És félek, hogy ha tovább bontom a forgatókönyvet, a storyboard szintjén még előjönnek majd dolgok. Tanulság: amíg minden részletet ki nem dolgoztál, ne gondold, hogy kész vagy...

The Dead Well of Time forgatókönyv

A technikai megvalósítás kérdései

A felvételhez a webkamerától a tükörreflexes fényképezőgépeken keresztül az USB-s videokamerákig minden használható. Természetesen itt is sok a pro és kontra. Én végül a jól bevált Nikon D50-em mellett döntöttem, néhány érv:
Pro D50:
- nagyfelbontású felvétel, ami ízlés szerint kicsinyíthető vagy vágható
- jóminőségű optika
- nagy rekesz (lehet a fókusz tologatásával játszani)
- a külső vakunak köszönhetően a megvilágítás/fehéregyensúly jól irányítható és kordában tartható
Kontra D50:
- a kép nem nézhető/továbbítható online
- a képek méretarányából adódóan vágni kell őket
A film szerkesztéséhez bármilyen vágószoftver használható, nekem Pinnacle Studio van otthon, szeretem, bevált. A képek korrekciójára, az esetleg speciális effektusokra pedig természetesen ott van a GIMP.

Hát ennyit arról, hogy hogyan is kezdődött a projekt. A következőkben szó lesz az áttekintő szintű illetve a részletes pályatervezésről, a felhasznált LEGO szettekről és az első kísérleti felvételekről. De majd csak legközelebb. :-)

A cikk utoljára frissítve: 2010.09.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra