Síelés Nassfeldben

Úgy tizenegykét éves koromból még annyi emlékem van erről a sportról, hogy a síelés az, amikor az ember fekszik a hóban, és nézi azt, hogy ez másoknak milyen jól megy. :-)
Sosem voltam és nem is leszek jó síelő, de ettől még a síelés egy olyan élmény, amit bátran merek másoknak is ajánlani. Öt éve, amikor először volt a lábamon carving léc, le voltam nyűgözve. Mint mikor beülsz egy autóba, és nem is kell tanulnod vezetni, mert úgy fordul, gyorsul, lassul, ahogy te szeretnéd...

Mik is a síelés legszebb pillanatai? A leérkezés? Szerintem nem. Az egyik, amikor felérsz a pálya tetejére, lenézel, és megállapítod, hogy nem normális, aki sílécet vesz a lábára. :-) A másik, amikor kanyarodáskor völgynek fordítod a léceket, és felszökken az adrenalin, hogy te Úristen, ez most elindul, és nem tudom, képes leszek-e megfékezni... Ami engem illet, a negyedik napra jutottam el oda, hogy már nem a talpon maradás volt a legfontosabb, hanem tudtam élvezni a dolgot. Persze ettől még esések vannak: aki nem radírozta a hegyoldalt 20 méteren keresztül, az nem is síelt rendesen. :-)

Meredek pálya

Persze ehhez kell egy olyan környék, mint Nassfeld. Kristálytiszta levegő, ragyogóan kék ég, napsütötte pályák...

Nassfeld honlap

Látkép 1

Látkép 2

És rengeteg felvonó. :-)

Sílift

Hát röviden ennyi. Még annyit szeretnék leírni, milyen fantasztikus érzés, ahogy felveszi az ember a hegyoldal "ritmusát", elmúlik a félelem, és átadja a helyét a lesiklás élvezetének. Vigyor ON. :-)

A cikk utoljára frissítve: 2006.02.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra