Bass Effect mélyláda

A ládakonstrukció ezúttal nem az én művem, a neten Wicked One néven elég sok példányban fellelhető. A tervező a Decware cég, tőlük le lehet tölteni (pénzért) a tervrajzokat, így közzé nem tehetem őket, de annyit elárulhatok, ha megveszed, sem kapsz sokkal több infót, mint amit a netről némi keresgéléssel ki lehet deríteni. ;-) Az eredeti méretek 30 cm-es mélynyomóhoz készültek, és majdnem 1 méter x 1 méter a láda. Ezt azért kicsit sokalltam, így lekicsinyítettem az egészet nagyjából a 80%-ára, hogy 20 cm-es hangszóróhoz is használható legyen. Mivel ez inkább poénláda, nem akartam sokat költeni a hangszórókra: a SAL SBX2030-ra esett a választás.

Wicked One szub

Ami megragadott a Wicked One ládában, az a belső kialakítás, valamiért nagyon bejön ez a - sokak szerint egyébként koporsóra emlékeztető - dizájn. A kialakítást tekintve egy dupla, elölről terhelt tölcsér, szimmetrikusan elrendezve és négyzet alaprajzú dobozban. Annyira szép, hogy eldöntöttem, nem szabad eltakarni :-), és így a fedőlap plexi lesz. De akkor már "nyilván" kellenek LED-ek... viszont nem akartam egy szokásos, semmiextra ládát, pláne nem közvetlenül a hangszóróvezetékre kötött LED-ekkel. A vezérlőelektronika a láda alján levő "haszontalan" térfogatba kerül majd.

A következő ötlet az volt, hogy legyen kétféle színnel megvilágítva, és legyen valami tematikus háttere. A Csillagok háborúja jó oldal-sötét oldal párosa már annyira lerágott csont, hogy mindenképpen egy más, de kellően kocka :-) témát akartam. És jött az ötlet: a Mass Effect-ben ugye ízlés szerint játszhatunk pozitív vagy negatív karaktert. Voltak is egész jó háttérképek az ME3-ról, persze a női Shepard kapitánnyal.

Ez már kezdett emlékeztetni arra, amit szerettem volna, de a színvilág nem felelt meg a tervezett piros-kék megvilágításnak. Némi keresgélés után találtam izzó lávás meg jégbolygós hátteret. A többi már sima GIMP ujjgyakorlat :-) és persze fotónyomtatás megfelelő méretben.

Ez az elrendezés szerencsére jól illeszkedik a ládastruktúrához. Úgy döntöttem, az egészet még megfejelem néhány logoval, többek között a Mass Effect logo átértelmezésével - innen a láda neve. :-) A logók Gulácsi Zoli barátom műhelyében készültek el.

Gulácsi Zoltán honlapja

Ahhoz, hogy a LED-es megvilágítás meg a hangszórók kábelei ne tekeregjenek összevissza a dobozban, úgy döntöttem, három rétegű hátlap lesz: hátul egy tömör lap, előtte egy vékony lap, kifűrészelve belőle a kábelcsatornák, legelöl megint egy tömör lap, amin csak furatok vannak, hogy kijöjjenek a kábelek. A képen a már összeragasztott hátsó és középső lap látható.

A képet sajnos nem lehet egy az egyben felragasztani, mivel a láda darabjait is hozzá kell majd ragasztani az alaplaphoz, a faragasztó meg jó eséllyel nem kötne elég erővel a forónyomtatáshoz, vagy nemes egyszerűséggel letépné a képet. Így a ragasztási felületeket ki kell vágni a képből (ügyelve arra, hogy a vágási élek azért belógjanak a belső falak alá. Öt részre vágtam a képet, a két szélső darabot a cső szájánál illesztettem a középsőhöz.

Mivel ezúttal a belső falak is látszani fognak, azokat is felületkezelni kell. A színes megvilágítás miatt a sima fehér festék tűnt jónak. Viszont a háttérkép miatt a festést nem lehet az összeragasztás után csinálni, mert elkerülhetetlenül festékes lesz a kép. Ezért a belső falrendszert összeraktam külön, hogy egyben le lehessen festeni az egészet. Ez eddig jó ötlet volt... leszámítva, hogy a legbelső darabot ki kellett volna hagyni és külön lefesteni. A tölcsér szája annyira szűk, hogy a belső élet végül egy leselejtezett fogkefével :-( tudtam megoldani a festék felvitelét. És akkor most jöjjön a figyelmeztetés: A ládán alig van olyan lap, ami derékszögben van illesztve. Csak akkor érdemes nekiállni, ha van olyan gérvágó fűrészünk, ami fok pontossággal állítható szögben képes vágni, és van akkora átfogása, hogy egyben el tudunk vágni vele akár 30 cm-t. Enélkül a dolog egy örökkkévalóságig fog tartani és szinte garantáltan kudarcra van ítélve.

Amígy a festés szárad, nekieshetünk a kábelezésnek. A kábeleket melegragasztó pisztollyal rögzítettem a csatornákba.

A Bass Effect projekt leállítása és tanulságai

Másfél év szünet után újra elővettem a ládát, dolgoztam rajta két hétvégét, aztán úgy döntöttem, muszáj eldobni az egészet úgy, ahogy van. A beletett munkaidőt, anyagmennyiséget és költséget tekintve elég fájdalmas döntés volt :-(, de rá kellett jönnöm, hogy elkövettem jó néhány már hibát a tervezéskor, de szintén nagy hiba volt hagyni ennyi ideig állni a projektet. A veszteségminimalizálás még mindig jobb, mint végigcsinálni úgy, hogy előre tudom, az eredmény messze nem lesz arányban a beletett erőforrásokkal. Hogy mi minden vezetett a döntésig, azt érdemes végigtekinteni, és levonni a tanulságokat. Lássuk először azt, miért volt hiba ennyi ideig parkolópályára állítani a projektet.

Az állás ideje alatt a vékony rétegelt lemezek eldeformálódtak. Sem a többrégetű hátlap összeragasztásakor, sem a láda elemeinek a hátlapra ragasztásakor nem sikerült hibátlan illesztést csinálni, bármennyire is próbáltam minél nagyobb nyomással összepréselni a lapokat. Ráadásul kiderült, hogy egyes lapokat nem festettem le. A festék közben elfogyott, és persze a típusára sem emlékeztem, így persze az utólag festett lapok más színűek lettek.

És akkor nézzük, mik voltak a tervezési és munkafolyamat-beli hibák:
- nem tudtam eldönteni, hogy álló vagy fekvő láda legyen. A fekvőnek egyszerűen nincs hely a lakásban, meg nem is érvényesülne a látvány, az állóba viszont folyamatosan belepotyogna minden, mivel a legnagyobb nyílása felül van.
- jó lett volna eleve úgy módosítani a gyári terveket, hogy legyen hely egy beépített szuberősítőnek.
- a kábelezés elhelyezésekor teljesen rossz döntés volt a lapok összeragasztásának sorrendje. Először kellett volna összeragasztani az előlapot és a kábeleket tartalmazó lapot, és csak utána rá a hátlapot - egy nagyságrenddel egyszerűbb lett volna a kábelek átfűzése és a ragasztás.
- túl vastag vezetékeket használtam (hajlamos vagyok az indokolatlan túlméretezésre), ami minden szempontból nehezítette a munkát, rádaásul vékonyabb drótot használva lehetett volna a középső lap is vékonyabb, a hátlapról nem is beszélve, oda bőven elég lett volna a 16-os helyett 10 mm-es MDF. Ebben a verzióban 26 mm lett a hátlap, ehelyett meg lehetett volna 18 mm-ből. Ekkora méretben már ez durva súlykülönbséget eredményez. A láda már úgy is brutálisan nehéz, hogy előlapról még szó sincs.
- mivel a láda oldalfalai alig magasabbak 20 cm-nél, és nem hangnyomásversenyre készült volna a láda, szinte biztos, hogy a falakhoz is elég lett volna 16 mm-es MDF a 18 mm-es helyett - újabb anyag- és súlymegtakarítás.
- a vékonyabb vezetékekhez kisebb átvezető furat kell, ami javít az esztétikán.
- a háttérkép szétvágása helyett a láda elemeit a ragasztás mellett csavarokkal is lehetett volna rögzíteni, ami kellő tartást biztosít.
- a LED szalagos világítást máshogy kellett volna kialakítani, úgy, hogy sehol se világítson közvetlenül szembe.
Asszem, nagyjából ennyi :-), szerintem jól látható a fő tanulság: ez ilyen komplexitású projektnél muszáj alaposan megfontolni az összes részletet, hogy aztán ne félúton - amikor már nem lehet javítani a hibákat - jöjjünk rá, mit is kellett volna máshogy.
Egyelőre elég volt a wicked ládából, köszönöm :-), de azért nincs kizárva, hogy egyszer még újra nekiállok, egy kicsit alaposabb előkészítés után.

A cikk utoljára frissítve: 2018.07.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra