Furnérozás lépésről-lépésre

A Cyburg's needle doboz építése közben fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy talán érdeklődésre tarthat számot egy kis leírás, hogy hogyan is szoktam a hangdobozokat lefurnérozni. Elsőre talán nehéznek tűnik a dolog, de a furnér az egyik legszebb dolog, ami egy hangdobozzal megtörténhet :-), és ha valaki megfelelő türelemmel csinálja, szemet gyönyörködtető eredményeket érhet el.

Ki és mit furnérozzon?

Talán furcsának tűnik, hogy ezzel kezdem, de ahogy egy hangdoboz esetében először azt kell eldönteni, mire is akarjuk használni, ugyanúgy itt is lényeges szempont a sikerhez, ha jól választjuk meg az eszközt.
Az első és legfontosabb: a furnérozás - legalábbis az itt leírt módszerrel - nagyon időigényes . Ne álljunk neki akkor, ha a doboznak holnapra kész kell lennie. Egy kisebb doboz lefurnérozása is több napot, sőt akár hetet vesz igénybe. Ezt vegyük figyelembe, ha valakinek ajándékba akarunk hangdobozt készíteni!
Hogy mit furnérozzunk? Tipikusan kis "ékszerdobozokat", mint a Needle vagy a Lancetta, polc-, monitordobozokat. A furnért csíkokban árulják, és ezek a csíkok jó ha 15 cm szélesek. Egy szobai mélyládánál a csíkok illesztésétől az életkedvünk el fog menni, nem beszélve arról, hogy nem nagyon kapni akkora pillanatszorítót, ami átéri a mélyládát.

A furnérozás menete

Mint írtam fent, a furnért keskeny csíkokban árulják. Sokféle létezik, megmondom őszintén, magam sem tudom, pontosan mi a különbség az egyes fajták között. :-) De bízzuk magunkat bátran a kereskedőkre: nekem a Lapp-Fa Kft-nél sikerült így vásárolnom, maximálisan segítőkészek voltak. A lényeg: tudjuk, hogy milyen famintázatot szeretnénk, és kb. 1 mm vastag furnért vegyünk. Mint a fentiekből kiderült, a furnér az bizony igazi fa :-), és ennek megfelelően is viselkedik. Megmunkáláskor kevésbé "jóindulatú", mint az MDF: szálkásan törik, reped, véletlenül sem sík. Persze ha megfelelően bánunk vele, akkor a fentiek nem okoznak problémát.

Lapp-Fa Kft.

Mint jeleztem, a keskeny csíkok általában nem takarják be egyben a hangdoboz egy oldalát (a Needle esetében az előlapot igen - ez jó, mert úgyis az látszik -, de az oldallapot nem). A felragasztás előtt jelöljük be, meddig ér el a csík, úgy, hogy a doboz szélén hagyunk 4-5 mm túlnyúlást. A dobozt a következő sorrendben furnérozzuk: hátlap, oldallapok, fedlap, előlap.

A furnér felragasztásához én a Palma Fa Expresszt használom és ajánlom. Ez vizesbázisú ragasztó, aminek jelen esetben az a nagy előnye, hogy a nedvességtartalma meglágyítja a furnért, ami ahhoz szükséges, hogy ki tudjon simulni. Nem kell belőle hatalmas mennyiséget felkenni, a képen látható adag szétterítve bőven elegendő. Egyszerre ne akarjunk nagy felületet furnérozni, hacsak nincs 8-10 pillanatszorítónk, és alkalmas méretű MDF lapunk a leszorításhoz (lásd később).

A terítéshez pl. egy kis darab furnért használhatunk. Egyenletesen nedvesítsük be vele a hangdobozt.

Az eredmény valami hasonló. :-) Kapkodásra semmi ok, hiába "Expressz" a ragasztó, pár perc alatt még nem kezd kötni. (Nekem pl. ennél a képnél merült le a digit fényképezőgép, és kellett rohannom akkumulátort cserélni. :-)) Figyeljünk arra, hogy a doboz széléig kenjük a ragasztót, a másik oldalon viszont maradjon 6-8 mm furnér, ami alá nem jut. Ennek majd a csíkok illesztésekor lesz jelentősége.

Helyezzük a furnért a helyére, tegyünk rá alkalmas méretű MDF lapot, és pillanatszorítókkal rögzítsük. A szorítókat húzzuk meg teljes erőből! Nekem két pillanatszorítóm van, ezekkel legfeljebb 30 cm hosszan szoktam egyszerre furnérozni. Ha a doboz ellentétes oldala már kész van, célszerű ott is tenni egy-egy MDF darabot a szorító alá, hogy véletlenül se sértse meg a már elkészült felületet.

Töröljük le a kitüremkedett ragasztót. Ha elég jól eltaláltuk a ragasztó mennyiségét, túl sok nem fog kijönni. Ez azért is lényeges, mert a megfolyt ragasztó nyomot hagy a furnéron, amit a csiszolás sem tüntet el teljesen. A ragasztást hagyjuk legalább 3 órán keresztül kötni. Ezalatt teljesen kiszárad, és már nem fog felpúposodni a furnér. Senki ne gondolja, hogy a munkában a pillanatszorítók súlyos lexikonokkal, hálózati trafókkal és egyéb nehéz tárgyakkal helyettesíthetők. Nem fog menni, tudom, mert próbáltam. :-)

Az idő lejártával vegyük le a pillanatszorítókat, óvatosan hajtsuk vissza a furnért, és ragasztózzuk be a következő szakaszt. A ragasztót alaposan nyomjuk be, amennyire lehet, hogy ne maradjon a két rész között ragasztómentes szakasz.

Ha végigértünk az oldalon, vágjuk le a túlnyúlásokat a doboz végeinél. Használjunk éles sniccert, és pár mm-re a doboz szélétől haladjunk. Csak lefelé nyomjuk a pengét, és a furnér csík illesztése felőli végétől induljunk (mindkét dolog azért fontos, hogy véletlenül se tépjük fel vagy repesszük meg a furnért). Ha levágtuk, reszeljük le a felesleget, majd csiszolóvászonnal hozzuk síkba.

Szálirányban - a doboz oldalélein - kicsit más a helyzet. Ne használjunk sniccert , bármennyire is csábítónak tűnik, mert a furnér szálai megvezetik a pengét és könnyen belevághatunk a dobozba, de legalábbis több furnért szedhetünk le a kelleténél. Ehelyett faráspollyal (megint mindig csak lefelé mozgatva) centiről centire haladva törjük le a túlnyúló anyagot.

Csúnyán szálkásodik, de ez nem baj. Ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni :-), és óvatos mozdulatokkal reszeljünk tovább.

Ha már fél milliméteren belül vagyunk, áttérhetünk csiszolóvászonra. Simítsuk teljesen síkba a furnért, majd óvatosan kerekítsük le az élét. Mivel az anyag összesen 1 mm, túl nagy lekerekítést ne csináljunk, mert elfogy, éppen csak az élét szedjük le.

Ha kész vagyunk, következik az illesztendő csík. Ezt hasonlóan csináljuk, azt leszámítva, hogy kb 1 cm átfedéssel tegyük a másikra. Itt két fontos részletre kell figyelni: se a ragasztó se a préseléshez használt MDF lap ne érjen el a már felragasztott csíkig, attól kb. 5 mm-re legyen.

Itt láthatjuk ugyanezt a furnér alól.

Ha végigértünk a második csíkkal, akkor jön az illesztés. Nagyon éles (lehetőleg friss pengéjű) sniccerrel határozott mozdulattal, erősen rányomva vágjuk végig a két egymást átfedő csíkot. Ügyeljünk arra, hogy a sniccert mindig a felső csík széléhez közel vigyük, nehogy lefusson az alsó csíkról.

A felső csík levágott széle leesik, viszont az alsó csík levágott része bennmarad. Óvatosan hajtsuk fel a felsőt, és húzzuk ki az alsó csík levágott felét.

Tíz esetből kilencszer lesz olyan része, ahol ragasztó került alá, és le van ragadva. Keskeny csavarhúzóval feszítsük le az MDF-ről. Ne használjunk sniccert , mert ha megszalad, garantáltan tönkretesszük az eddigi munkánkat. Figyeljünk oda, hogy az összes maradékot el kell távolítani.

Nyomjunk a csíkok felhajtható széle alá ragasztót, és simítsuk le őket. A ragasztó egy része kinyomódik. Törüljük le (mint fentebb írtam, minél kevesebb jön ki, annál jobb). A nyomkodást ismételjük addig, amíg már nem jön ragasztó. Ezután a szokásos módon MDF-fel lenyomva rögzítsük, míg meg nem szárad. Természetesen ezt is szakaszolva kell csinálni.

Megfelelő munka esetén az elkészült furnérozás olyan hatást kelt, mintha a doboz egy tömbből lenne kifaragva. Érdemes megnézni azt is, hogy gyakorlatilag nem látszik a csíkok illesztése sem (és nem csak az alacsony felbontású kép miatt :-)).

Ha kész vagyunk az oldallapokkal, jöhet a fedlap. Ezt általában nehezebb furnérozni, mivel nehéz ellenpontot találni a szorítónak. A hangszórónyílás alkalmas pont, hogy bedugjuk, de mivel ez ritkán ér ki a fedlapig, rakjunk a fedlap és a szorító közé a dobozba egy kis MDF darabot távtartónak. Tovább egyszerűsíthetjük a munkánkat, ha mindezt a dobozt fejreállítva végezzük. Ilyenkor a szorítót az asztalhoz is lehet rögzíteni.

Haladóknak: letört élek furnérozása

Eredetileg azt akartam írni, hogy mazochistáknak. :-) Az itt leírt módszert a Hobby Hifiben olvastam, és kedvem is támadt kipróbálni. Ezzel a módszerrel nem túl nagy mértékben lekerekített vagy letört éleket tudunk szépen, összesen egy csíkot felhasználva furnérozni (az én esetemben a letörés 16 mm széles és 8 mm mély). Hangsúlyozom: az itt leírtakra csak akkor érdemes vállalkozni, ha a többi munkafázis már csípőből megy, és biztosak vagyunk benne, hogy nem veszítjük el a türelmünket. Ezenkívül ez volt az első eset, hogy a két bivaly pillanatszorító éppen hogy elég a feladatra.

Hobby Hifi

A módszer szóban elmondva nagyon egyszerű. Fogunk egy 2 cm vastag, megfelelő méretű hungarocell darabot, és azzal szorítjuk le a furnért (természetesen a nyomóerő elosztása miatt kell a szorítók és a hungarocell közé egy MDF lap). A hungarocell középen összenyomható, és a szélén még mindig van benne annyi rugalmasság, hogy a ferde felületre rányomja a furnért. Az első és legfontosabb: kínosan ügyelni kell a szimmetrikus terhelésre, különben eltorzul a hungarocell lap, és csak az egyik oldalon nyomja le rendesen a furnért. Ha ilyet tapasztalunk, sajnos ki kell lazítani a szorítókat és áthelyezve újra meghúzni. Az sem nagy baj, ha a ragasztóval kicsit bőkezűbben bánunk (különösen a széleken), különben könnyen előfordulhat, hogy a következő szakasz ragasztózásakor felszedjük az előzőleg leragasztott részt (mivel a szélek szögben állnak, visszahajtáskor megfeszül a furnér). A ragasztásokat lehetőleg átfedéssel csináljuk, vagyis terheljünk rá az előző szakasz végére is.

Mivel jelentős kockázata van, hogy nem találjuk el a ragasztómennyiséget, a kinyomódó ragasztó ellen célszerű papír ragasztószalaggal megvédeni a már furnérozott oldalakat. Sokkal könnyebb, mint utólag küzdeni a ragasztó nyomainak eltüntetésével. ;-)

Látható, hogy megfelelő erővel leszorítva a hungarocell valóban idomul a doboz formájához. És itt a hangsúly azon van, hogy "megfelelő erővel leszorítva"...

Hogy mekkora is ez az erő? Hát igen. Két pillanatszorítóval, puszta kézzel meghúzva a szorítókat, egy 20x20 cm-es darabot nem lehet eléggé lenyomni . Jobb ötlet híján franciakulccsal húztam meg a szorítókat (mivel van egy pár "bütyök" a nyél tövénél, meg lehet fogni, ha jól állítjuk be a kulcsot). Aki megteheti, ezt a részt több szorító használatával csinálja, nagyobb erőt lehet kifejteni, és könnyebb biztosítani az egyenletes terhelést. Nekem ez nem volt választható opció, mert a Praktiker már zárva volt :-)

Felületkezelés

Az elkészült furnérozás hibáit érintőleges fényben azonnal megláthatjuk. A mellékelt kép mutatja, hogy bizony nem mindenhol lett teljesen sík az eredmény. A kisebb hibákat rezgőcsiszolóval kijavíthatjuk, egyébként is érdemes végigcsiszolni a felületet. A csiszolás után portalanítsuk a dobozt! Mivel a furnér fa, a különböző anyagú furnérok nem egyformán kemények. A bükknél vért izzadtam, és a doboz minden oldalánál cseréltem vásznat a csiszolóban, a nyírfát viszont viszi, mint... sajtreszelő a sajtot. :-)

A csiszolás befejeztével sniccerrel vágjuk ki a nyílásokat (hangszóró és hangfalcsatlakozó jelen esetben). Ezután már csak a lakkozás van hátra. Én Lignolakk selyemfényű parkettlakkot szoktam használni. Minimum két réteg kell belőle, az elsőt a fa simán beissza, és rücskösebb lesz tőle, mint volt.

Ha igazán szép eredményt akarunk, akkor három réteg lakkra van szükség. Az egyes lakkozások előtt érdemes végigcsiszolni a dobozt. Persze ahogy a felület egyre simább, úgy kell egyre finomabb csiszolóvásznat használni. Nálam a 60, 100, 180 hármas vált be. Ez a szám a szemcseméretre utal, a 60-assal rombolni lehet, a 180-as viszont már alig szed le valamit a felületből. Extrém felhasználók elmehetnek 240-es papírig is, de szerintem felesleges.

És voilá, kész is vagyunk! :-)

A cikk utoljára frissítve: 2006.06.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra