Lancetta

Azt hiszem, a hobbi akkor kezd szenvedéllyé válni, mikor már nem lehet célszerűségi szempontokkal alátámasztani, hogy miért is csinálja az ember. Na nekem a Lancetta volt ez a pont. :-) Mikor megláttam a leírását, az első az volt: nekem ilyen kell. 3 collos játékhangszóró olyan dobozban, aminek 55 Hz az alsó határfrekvenciája - ilyen állat nincs is. :-) Így aztán ez lett az első olyan doboz, amit nem saját méretezés alapján építettem. Mondjuk én nem is méreteznék olyan dobozt, aminek a magassága 14x akkora, mint a szélessége. :-) Jelen esetben a hangszórók beszerzése nem egyszerű (Magyarországon nem tudok forgalmazót), és a tervrajzot sem áll módomban közzétenni, az a Hobby Hifi újság szellemi tulajdona. Ezzel együtt ajánlom a projektet mindenkinek, egyszerű, tanulságos, érdekes, és végül, de nem utolsósorban, megfizethető. Ha valakit érdekel, a neten építőkészlet formájában meg lehet rendelni a fő tartozékokat (ehhez jár műszaki rajz is). Szerintem remek ajándék, és esetemben ez is lett a sorsa. :-)

Hobby Hifi Hangdoboz építőkészletek

A Lancetta egy úgynevezett egyenes transmission line doboz, ami azt jelenti, hogy a hangszóró gyakorlatilag egy cső egyik végén helyezkedik el, és a csőben levő levegőoszlop rezeg. A doboz alsó határfrekvenciáját a levegőoszlop hossza határozza meg, és általában a hangszóró rezonanciájára méretezik. A Lancetta esetében ez nem igaz: az alsó határfrekvencia jóval a hangszóró rezonanciafrekvenciája alatt van. A TL dobozok fő gyengéjeként azt szokták felróni, hogy a rezonanciafrekvencia bizonyos többszöröseinél erősen kiemel a karakterisztika, egyenetlen az átvitel. Ennek csillapítása "klasszikus" esetben a TL csillapításával történik, kihasználva azt a tényt, hogy a magasabb frekvenciák a csillapítóanyagban jobban elnyelődnek. Ennek persze hátrányai is vannak, egyrészt nem tökéletes az elnyelés, ráadásul a kihasználni kívánt rezonanciát is csillapítja.

A Lancetta esetében a megoldás belső Helmholtz-rezonátorok használata. Ez gyakorlatilag egy csillapítóanyaggal töltött üreget jelent, ami a külvilághoz egy hangolt reflexcsővel kapcsolódik. Jellemzője, hogy a hangolási frekvencián jelentős energiát képes elnyelni. A Lancetta esetében két belső rezonátor felelős a két kritikus rezonancia csillapításáért. A két rezonátor reflexcsöve 46 mm belső átmérőjű közönséges PVC cső. Ezeket a leghatékonyabban és legpontosabban gérvágó fűrésszel szabhatjuk méretre. A tartólapokba pontosan 50 mm átmérőjű kört vágjunk, reszelővel tágítsuk, és ha már sikerül belenyomni a csövet, ragasztóval tömítsük az illesztést.

Az üregeket még a doboz összerakása előtt töltsük ki egyenletesen csillapító vattával. A doboz igen kis méretei némi kézügyességet és gondos tervezést igényelnek: hasonlóan a tölcsérhez, ha egyszer összeraktuk, többé nem férünk hozzá a belsejéhez!

Még az összerakás előtt kerüljön be a kábel is. A mozgását megakadályozandó, több ponton rögzítsük a doboz hátfalához. Ne felejtsünk el elég hosszan ráhagyni!

Az előlap helyrerakása előtt behelyezhetjük a cső csillapítását, amire az újság leírása szerint egy vékony csík is elegendő. A képen megfigyelhető, hogy az előlap fekete, míg az oldallapok barnák. Mivel a dobozt sem tapétázni, sem furnérozni nem akartam, végül is egy "szeszes fapác" névre hallgató találmány mellett döntöttem, ezzel relatív gyorsan lehet színezni a fát, és az eredmény még az MDF esetében is meglepően jól néz ki. Az egyetlen pont, ahol hibázni lehet, az a ragasztások nyoma: ahol kifolyt a ragasztó, hiába töröljük le, ott már nem nyeli ugyanúgy a pácot az anyag. Az összerakott doboz végül két réteg selyemfényű parkettlakkot kapott.

A dobozhoz javasolt "keresztváltó" használata, ami valójában nem is keresztváltó, hanem csak egy, a karakterisztika egyenetlenségeit kompenzáló párhuzamos RLC kör. A legegyszerűbb az ellenállást és a kondenzátort a tekercs végeire forrasztani, és a tekercset a doboz alapjára csavarozni.

Ami a hangzást illeti, a Lancetta még az én nem túlzottan kifinomult hallásommal is komolyabb járatást igényel. Míg a házimozi dobozoknál két óra elteltével már nem éreztem jelentős változást, a Lancettának jó tíz óra elteltével jött meg igazán a hangja (elsőre siralmas dobozhangon szólal meg). Persze egy szélessávú nem egy dóm - az iránykarakterisztika elég kúpos, 45 fokon kívülre menve teljesen elhallgatnak a magas hangok. Szemből teljesen jó a hang, és az ígéreteknek megfelelően meglepő mélyeket (és hangerőt!) produkál, emellett szobahangerőn membránmozgásnak még nyoma sincs.

A színpadkép is teljesen rendben van, a hangok elszakadnak a hangszóróktól, és kitöltik a teret. A hangja nagyon kellemes, nekem vidám, pörgős zenéken (pl. "Nut rocker", Szekszárd Big Band) tetszett a legjobban. Nagyon tiszta énekhangoknál (Miklósa Erika) lehet érzékelni, hogy TL doboz, és nem mindenhol mentes a rezonanciától, de hát az fújoljon, aki egy darab 3 collos szélessávúból ennél jobbat épít... :-)

A Lancetta nem az a doboz, ami leüvölti az ember fejét, de ha valaki egy különleges konstrukcióra vágyik, akkor remek választás, és - ellentétben más dobozformákkal - meglepően pozitív reaciókat csalt ki első ránézésre, a doboz dizájnra egyébként nem túlzott mértékben fogékony családtagjaimból is. ;-)

A cikk utoljára frissítve: 2006.01.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra