A osztályú erősítő Sennheiser HD 555 fejhallgatóhoz

Minden történetnek van egy kezdete :-), ez onnan indult, hogy a cégnél egyik kollégám meghirdetett egy használt Sennheiser fejhallgatót. Nálam meg a fejhallgató márkája az definíció szerint Sennheiser :-), így gyorsan le is csaptam rá. Aztán gondosan elraktam a szekrény mélyére, hogy majd egyszer hasznosítom... és most érett meg rá az idő. A mini ghettoblaster kapcsán már nézegettem A osztályú erősítőkapcsolásokat, de ahhoz nem lett volna jó. Egy fejhallgatóhoz viszont tökéletes - ennél a teljesítménynél még elviselhető az igencsak szerény hatásfok. Akit részletesebben érdekel az A osztályú erősítők működése, a Linkek rovatban talál egy cikket az Elliott Sound Products oldaláról - a rá jellemző precizitással megírva.

A osztályú erősítők működése

Szóval így néz ki a kis aranyos. :-) Főbb jellemzők: - impedancia: 50 ohm - maximális teljesítmény: 500 mW - frekvenciaátvitel: 15 Hz-28 kHz (én már a 14 kHz-et sem nagyon hallom :-D) - THD: 0,2% Az 500 mW maximális teljesítményhez 100 mA effektív áram tartozik. Ezzel még nem lesznek tojássütésre alkalmasak a végtranzisztorok, de ez annyira nem is baj. :-)

A kapcsolás nem az én szellemi termékem, így nem is rakom ide, a Linkek rovatban megtaláljátok. Azt a kapcsolást választottam az oldalról, amiben 78L05-tel történik az áramgenerátor szabályozása. A tápfeszültség 2x12V, így 200 mA-es üresjárati áramot beállítva tranzisztoronként 2,4 Watt az üresjáratban elfűtött teljesítmény. Ehhez képest némiképp túlméretezett hűtőbordákat használtam, mentségemre szolgáljon, hogy azokat már korábban megvettem. :-)

Egyszerű A osztályú erősítő

A cél persze nem csak az erősítő megépítése volt. Úgy döntöttem, olyan dobozt építek, ami használaton kívül gyakorlatilag csak egy ládika, és helyet kap benne maga a fejhallgató, az erősítő, és a tápkábel. Így elkerülhető a lakáson belüli káosz további fokozódása. Figyelembe véve a füles meg az erősítő helyigényét, a doboz méretei nagyjából 52x27x12 cm-re adódnak, ha nem cél az összezsúfolás. A mellékelt kép mutatja, milyen elrendezést találtam ki. A rajz még nem tökéletes, nem szerepel rajta például a hálózati csatlakozó meg az RCA bemenet, de nagyjából látható a lényeg. Semmi túlbonyolítás, az előlapon csak bekapcsolás, hangerő meg a jack aljzat.

Az erősítőhöz egy vékony laminált bútorlapot használtam szerelőpanelnek, némi plusz merevítést és magasítást kapott két léc formájában. Így nem a rögzítőcsavarokon fog feküdni az egész.

A hálózati trafó majd a fejhallgató tárolórekeszében kap helyet. Az erősítő paneljén legfelül a kondenzátortemető :-) látható - tápáganként 40.000 uF. Tudom, ágyúval verébre. Ahogy a 8A-es egyenirányító is. Ahhoz, hogy csillagpontos legyen a tápelosztás, minden a forrfüleken találkozik. Az előtérben látható távtartókra kerülnek majd a hűtőbordák.

Az áramgenerátorként működő FET-ek hőmegfutását a kapcsolási rajzon látható három sorbakapcsolt dióda hivatott megakadályozni. Ezeket a hűtőbordára kell felszerelni. Ezek a diódák kerültek az erősítő mellett látható pici NYÁK-ra, a szigetelt felszerelést majd szilikon alátét fogja biztosítani.

Így néz ki a helyére szerelve.

Első körben az egyik csatornát raktam össze. A képen éppen zajlik a nyugalmi áram mérése. Felhívnám a figyelmet a piros nyíllal megjelölt apró részletre: ahhoz, hogy a műveleti erősítő kimenete ne lebegjen összevissza a be nem kötött csatornán, egy ellenállással megcsináltam átmenetileg a visszacsatolást. Illik nem elfelejteni!

Miután megggyőződtünk róla, hogy a nyugalmi állapot rendben működik, és a kimeneten nincs egyenfeszültség, lehet tesztelni az átvitelt.

Amikor elkészült a második csatorna is, mehet egyszerre a kettőn a nyugalmi áram beállítása. Még jó, hogy van több multiméterem. :-) Tapasztalat: a trimmerpotenciométerrel nem egyszerű a beállítás, minimális tekerésre is nagyot változik az áram. Túltekerve egyszerűen kiakad a műszer 10A-es (!) állásban. Szóval csak óvatosan. Érdemes lenne többfordulatú potenciométert használni. Végül 200 mA-t állítottam be, ennél az áramnál alig melegszenek a hűtőbordák. Melegszik viszont a műveleti erősítő - arra nem gondoltam, hogy a 2x12V effektív feszültségű trafóval üresjáratban bőven 30V fölött mérhetünk a táp két pólusa között. Szóval ez valószínűleg cserés lesz, elég lesz oda 2x8V is. A 35 Watt terhelhetőség is erős túlzás.

Na és akkor végre akusztikus gyorsteszt. :-) Komolyan mondom, reszkető kézzel dugtam be a fülest. (Ja, koppanásgátlás egyelőre nincs, ezért csak bekapcsolás után dugom be, és kikapcsolás előtt kihúzom.) Hátizé. Üresjárásban konkrétan csend van, ahogy kell. Semmi brumm, semmi búgás, semmi sziszegés, csak csend. Zenén pedig... bőr alá menően szól, még a zajos kimenetű PC-ről hallgatott MP3 is (de legalább 320 kbit-es :-)). Terhelhetőségről értelmetlen beszélni, hangosan hallgatva sem melegszik jobban, mint üresen, de hát pont ettől A osztály... :-)

A doboz

Úgy gondoltam, ha már rendes doboz készül, akkor legyen valami elegáns díszítése. Fadobozról lévén szó, elég kézenfekvő volt a pirogravírozás gondolata. Pár éve kaptam egy faégető pákát, a LIDL forgalmazza, valami nagyon komoly 3000 Ft körüli összegért. Még csak bekapcsoló sincs rajta, be kell dugni a konnektorba, aztán megvárni, míg a másik vége meleg lesz. :-)
Mivel a cucc arra van méretezve, hogy biztosan lehessen vele égetni, ha csak minimálisan is tovább tartjuk a fán, azonnal szép nagy foltot éget maga köré. Ezzel finoman rajzolni szinte lehetetlen, márpedig a hozzáértők szerint a kulcs a megfelelő hőfokszabályozás. A megoldás nagyon egyszerű: vettem egy közönséges fényerőszabályozót, bekötöttem az égető páka elé, és némi kísérletezés után sikerült megtalálni a megfelelő beállításokat.
Vigyázat: noha a dolog tényleg nem túl bonyolult, 230V-os eszközökről van szó. Az érintésvédelmi szabályokat tartsuk be, és véletlenül se szereljük az eszközt, amikor be van dugva.

A választás végül egy fejhallgatós lányra esett, manga stílusban megrajzolva. A képet a neten találtam, és mérethelyesen átmásoltam a rétegelt lemezre. Pozitív meglepetés, hogy a kedvenc HB-s ceruza tökéletesen alkalmas a feladatra, sőt, radírozni is lehet. Az elkészült rajzot először kontúroztam, itt még maximális teljesítményen járatva a pákát. A képen egyszerre látható a ceruzarajz és a már égetett kontúr.

Mintegy 10 óra munkával idáig sikerült jutni. Szerintem vállalható, az égető páka használata a fényerőszabályozóval kifejezetten sikerélményes. A hangsúly a türelmen van - aki meg tudja rajzolni, ki is fogja tudni égetni. (A méret kb. 50x27 cm, szóval nem kicsi.)

Menet közben átterveztem a dobozt. Miután a védőrelét első körben simán kifelejtettem az áramkörből, úgy gondoltam, egyszerűbb egy közös rekeszbe rakni a hálózati trafóval, és így a fejhallgató fészkében semmi elektromos nem lesz.

A doboz megépítése nem túl bonyolult, de időigényes. Miután a kész dobozt már nem igazán lehet szépen csiszolni, ezért úgy döntöttem, hogy a falapokat - a ragasztandó felületek kivételével - lelakkozom még összerakás előtt. Oldalanként két réteg lakk, közte csiszolással, és 24 óra száradási idővel - csak a lakkozással elmegy négy nap. Összesen négy csatlakozó kerül a dobozra: elöl a fejhallgató és a hangerő potméter, hátul a hálózati kábel csatlakozója, és az RCA csatlakozós bemenet.

A fedlapot egy sima zsanérral gondoltam felszerelni. Persze a kapható legkisebb, már használható méret csavarjai is hosszabbak, mint 10 mm - ahhoz, hogy ne lógjanak ki a túloldalon, le kellett vágni belőlük. Noha keménynek tűnik az anyaguk, csípőfogó simán elvágja őket.

Mivel a legtöbb csatlakozót 1 mm körüli fémlemezhez tervezik és nem 1 cm vastag rétegelt lemezhez, alapból nem lehet őket rögzíteni. Ezért közdarabokra volt szükség, amik 3D nyomtatással készültek, és fel lettek ragasztva, hasonlóan a mini ghettoblaster előlapjához. A feliratot itt is átfestettem akrillal. A potenciométer távtartóján a plusz lyuk az elfordulást megakadályozó tüskéhez van.

A fedlapot mágnesesen szeretném a helyén tartani, ehhez a doboz élébe betekertem néhány csavart, célszerűen nem rézből. :-) A csavarok helyén mindenképpen elő kell fúrni, méghozzá az átmérőjüknél csak minimálisan kisebb fúróval, hogy véletlenül se repesszék meg a rétegelt lemezt. Én a 4-es csavarnak 3.5-ös lyukat fúrtam.

Az ellendarab, a mágnes a doboz fedlapjába lesz besüllyesztve. Gondosan mérjük ki a helyét, sniccerrel vágjuk körbe, és távolítsuk el a legfelső 1 mm-t. Utána - nagyon óvatosan! - mélyíthetjük mondjuk Dremmellel. Nagyon vigyázzunk mindkét eszközzel: az ujjunk is bánhatja, ha megszalad, de a fán azonnal és garantáltan helyrehozhatatlan sérülést okoz.

A mágnest simán beragasztottam Technokollal, meglátjuk, rendesen megfogja-e. Ja, bármilyen hihetetlen, még mágnest is lehet kapni a barkácsáruházakban. :-)

Befejezés

A trafót és az utolsó pillanatban kitalált védőrelét szintén egy lapra szereltem fel. Értelemszerűen kell néhány átvezető furat a tábkábelnek illetve a kimenetnek. Ezeket célszerű a dobot összeragasztása előtt kifúrni. Én természetesen elfelejtettem. :-)

A minimalista dizájnt fokozva a hálózati kapcsolót végül a trafót eltakaró lapba építettem be. A képen már a tesztüzem látható (Britney, mint mindig :-)), a hátlapon a pillanatszorítók még a bemeneti RCA aljzatokat fogadó, 3D nyomtatott lemez ragasztását rögzítik.

Felkerült a fedél, és az előlap kapott egy heatwave feliratot. :-)

Lecsukott fedéllel tényleg gyönyörű, és majdnem téglatest alakú. Ami megint csak későn jutott eszembe: a mechanikai védettséget javítaná, ha a hangerőpoti tekerője sem lógna ki az előlap síkjából, akkor aztán tényleg gond nélkül lehetne hurcolni a cuccot.

Most jön a neheze: megcsinálni a fészket a fejhallgatónak. A hungarocellt felragasztottam egy vékony falapra, hogy némi mechanikai stabilitást adjon. Utána nekiestem Dremellel. Az persze szórja ész nélkül a forgácsot, így a bal kezemben a porszívóval próbáltam megakadályozni, hogy mindent elborítson a műanyag hó...

A kész fészket mindenképpen ki akartam bélelni, a nyers hungarocell ugye elég ronda látvány. Az anyag berögzítésére végül kétoldalas ragasztószalagot választottam - ez nem türemkedik át az anyag szálai között, ahogy egy folyékony ragasztó tenné.

A ragasztással alulról haladtam felfelé. Érdemes mindig csak a következő felületrészen eltávolítani a védőfóliát a ragasztóról, és lépésről lépésre haladni, mert amit egyszer leraktunk, az jó eséllyel örökre ott marad. A burkolóanyag egy jóminőségű, de használaton kívüli repiajándék pólóból lett kivágva. :-) Elég rugalmas, így aránylag jól sikerült lekövetni a formát, bár a gyűrődések elkerülhetetlenek.

A végén a felesleg egy részét levágtam, a maradékot pedig gombostűkkel rögzítettem.

És íme a kész mű. :-) Tetszetős is, egyedi is, de ha mégegyszer nekiállnék, rengeteg részletet változtatnék a felépítésen. De hát végülis azért csinálja az ember, hogy tanuljon belőle. :-)

A cikk utoljára frissítve: 2016.08.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra