Még nagyobb szobai mélynyomó

Néhány hónapos intenzív mozizás, és persze más rendszerek meghallgatása után ismét belém bújt a kisördög: hiába nem rossz ez a mélynyomó, azért 33 Hz az még elég messze van a 20 Hz-től. Ugyan az utolsó beállítások után már szépen beolvadt a szub a hangképbe, de hiányzott a mélységes mély tartomány. Ráadásul úgy éreztem, a kis UHER erősítőnek túl nagy falat egy ilyen brutál szub. Szóval erősítőben is valami komolyabb kell, lehetőleg egy dedikált szuberősítő.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezzel a dobozzal különösen óvatosan kell bánni. Az üres láda már magában 25 kg körül nyom, hangszóróval és erősítővel több, mint 40 kg. A kisebb dobozoknál megszokott mozdulatok itt komoly balesetveszélyt rejthetnek magukban.

Némi keresgélés után úgy döntöttem, a Somogyi Beast 300 megfelelő lesz a feladatra, legfeljebb eladom az MA Audio-t. Neki is álltam szépen ládát tervezni. Természetesen :-) egy hatalmas reflexládára gondoltam, nagy keresztmetszetű reflexcsővel. A Beast ilyen szempontból szerencsés választásnak tűnik: nettó 110 liter reflexben 22 Hz körül van a -3 dB-s pont. Ha ez nem elég, akkor semmi... :-) Miután elkészült a dobozterv, azért megnéztem, hogyan viselkedne az MA Audio ebben a dobozban, mert annak idején ezzel kapcsolatban is felmerült a basszreflex láda, csak nem vágtam bele, két okból: egyrészt nem voltam benne biztos, hogy a netről letöltött paraméterek igazak erre a hangszóróra, másrészt ha kiderül, hogy van valami probléma a hangszóróval, akkor lett volna egy potyára épített dög nagy ládám... Nem kis örömömmel láttam, hogy a karakterisztika semmi súlyos hibát nem mutat, így az első kísérletig várhatok a Beast megvásárlásával.

No aztán fehér ember lenni nagy meglepetés... :-) Kiderült, hogy annak idején valószínűleg nem vártam meg a lakk teljes száradását a hangszóró beépítése előtt, és így az MA Audio annak rendje és módja szerint kirobbanthatatlanul belegyógyult a dobozába. Marad a Beast. Felületkezelés címszóval ezúttal a sima lakkozást találtam ki. Francnak van kedve négyzetmétereket furnérozni... :-) Az erősítő egy Mivoc gyártmányú cucc lesz, 120 wattot tud 2 ohmon, így párhuzamosan kapcsolhatom a tekercseket.

Beast aktív szub

Persze ilyen szinten alacsonyra hangolt ládánál a csőhossz már akkora - pláne nagy keresztmetszetnél - hogy nem igazán egyszerű alkalmas csövet kereskedelmi forgalomban felhajtani. Nem is fárasztottam magam ezzel :-), eleve úgy terveztem a ládát, hogy a cső is a láda anyagából készül. A ládaépítést is ezzel kezdtem. A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy az irodalom szerint a csövet minimum egy átmérőnyire a dobozfalaktól kell elhelyezni - ez itt nyilván nem valósul meg. Ennek eredménye a hangolási frekvencia megváltozása - majd kiderül, zavaró-e a jelenség. :-)

Második lépcsőben a cső rákerült az alaplapra. Annak érdekében, hogy később pontosan illeszkedjen, célszerű egy darab MDF-fel pozícionálni, hogy elkerüljük azt a kínos meglepetést, hogy az oldallap felrakásához először le kell reszelni a csőből...

A következő lépcső a merevítőkeret beépítése. Itt is ügyeljünk a pontos munkára, a "C" alakú keret végeit lehetőleg több lépcsőben ellenőrizve reszeljük pontosan méretre, amíg elérjük azt a pontot, hogy a keretet betéve a széleken egy síkban fut az alaplap éleivel.

Miután helyükre kerültek az oldallapok, következhet a fedőlap felragasztása. Tekintve, hogy a sima lakkozás nem rejti el az illesztési hibákat, ügyeljünk a pontos elhelyezésre. A derékszögtől való kis eltéréseket feszítsük vissza, amíg a ragasztás meg nem köt.

Ezután jön a hátlap, hogy a doboz megkapja a kellő merevséget. Ezt követően lehet játszani a reflexcső szájnyílásával, aminek háromnegyede az oldallapon, míg az alja az alaplapon van. A 45 fokos letörés nagy részét célszerű még az összeragasztás előtt a lapokon elkészíteni, és ragasztás után már csak síkba reszelni illetve csiszolni. (A letörés a tervrajzon nem szerepel, de elvileg csökkenti a csőszáj zajait, amellett rengeteget javít a látványon.)

Most, hogy már csak az előlap hiányzik, célszerű felragasztani az oldallapokra a csillapítást. Elvileg ez ugye a "tojástartó" szivacs. Mivel ez nem volt kéznél, maradék szőnyegpadló viszont igen, úgy döntöttem, az is teljesen meg fog felelni a célnak. :-) A reflexcső bejáratát mindenesetre gondosan kikerültem.

Az elkészült doboz két réteg lakkot kapott, aztán - okulva a fent leírtakon - néhány napig hagytam száradni. Az összerakás a "helyszínen" készült, egyszerűbb és biztonságosabb külön cipelni a részeket, mint egyben bűvészkedni a negyven kilóval. A hang már első bekapcsoláskor hozta azt, amit vártam: ez tényleg szub :-) Anélkül, hogy akár az erősítő, akár a hangszóró zavarba jönne, reng alattam a mozizós dívány. :-) Járatni persze még kell - a gyártó 50 órát javasol - no meg a beállításokat is csak hasraütésszerűen csináltam meg, de az eredmény már így is elég ahhoz, hogy széles mosollyal az arcomon hallgassam... :-)))

A cikk utoljára frissítve: 2008.01.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra