Házimozi hangdobozok

Komoly dilemmát okozott az "akarok-e házimozi hangdobozokat építeni" kérdés. Manapság már korántsem biztos, hogy olcsóbban jön ki az ember, főleg ha beéri minimálkivitellel. A végső lökést a hangdoboz felújítás projekt sikere adta meg. Eldőlt a dolog, házimozi márpedig lesz. :-) A hozzávaló mélyláda készítése során szerzett tapasztalatok pedig elég önbizalmat adtak ahhoz, hogy még ráadásul furnérozásra is adjam a fejem...
Az öt hangdoboz becsült költsége mintegy 60-65 ezer Ft tokkal-vonóval.

A korábbiakban követett eljárásokat felrúgva, a következő sorrendet találtam ki: - először természetesen elkészül a dobozok tervrajza, - nyers dobozok megépítése, - átviteli karakterisztikák mérése, - hangváltó tervezése és építése, - kész dobozok felületkezelése. Ezzel - elvileg - el tudom érni azt, hogy a hangváltók méretezése optimális legyen. Ami már induláskor eldöntött volt, hogy marad a bevált elsőrendű váltó.

Házimozi tervrajz

A kísérletezéshez terveztem egy egyszerű keresztváltó NYÁK-ot, amire ízlés szerint lehet felépíteni majd az áramkört. A kondenzátoroknál elég sok furat van, hogy igény szerinti méretű alkatrészt lehessen használni, ráadásul két kondenzátor párhuzamos kapcsolására is lehetőség van (ha a kívánt érték nem elérhető). A magashangszóró hangerejének állításához van egy L-Pad-nak is hely a panelen. Aki használni akarja, annak a beültetés: L: aluláteresztő szűrő tekercs CZa és CZb: mélyhangszóró Zobel tag kapacitás RZ: mélyhangszóró Zobel tag ellenállás Ca és Cb: felüláteresztő szűrő RLa és RLb: magashangszóró L-Pad tag ellenállások Ha nem kell a magasak szintjét csökkenteni, akkor RLa = 0 ohm, vagyis át kell kötni! Igény esetén RLb el is hagyható (méretezési kérdés).

Keresztváltó NYÁK

A dobozok közül nyilván a frontok a legbonyolultabbak, célszerű az építést ezekkel kezdeni. Mivel 4 mm-es MDF-et nem sikerült szerezni, helyette rétegelt lemez került az előlapra. Ezzel kicsit nehezebb dolgozni, figyeljünk oda. Először vágjuk ki a hangszórók körvonalát a rétegelt lemezből, majd átjelölve az MDF-ből (itt már csak a beépítési átmérőnek megfelelően!). A doboz teteje felől dolgozzunk lefelé, mert - különösen a vékony régetelt lemez - hajlamos a belengésre reszeléskor, és ugye elég dühítő lenne, ha eltörne, tönkretéve az eddigi munkát. Így viszont kisebb lesz a lengő tömeg. Ha kész, alaposan préselve ragasszuk össze a két lapot. A felépítést az alap- és fedőlappal folytassuk, utána ragasszuk helyére az egyik oldalt. Erre már ráépíthetjük a belső merevítőket. A keresztváltó dobozán (ragasztás előtt!) fúrjunk lyuka(ka)t a vezetékeknek.

Ezután helyére kerülhet a másik oldallap is. Az illesztéseknél rengeteget segíthet két alkalmas méretű pillanatszorító. Ezeket még a mélyláda furnérozásakor vettem, de azóta örülök nekik, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ezen ne spóroljon. A képen megfigyelhetők a dupla előlap kivágásai.

Míg a ragasztó köt, nekiállhatunk a belső kábelezésnek. Mivel jelen esetben a hangfalcsatlakozó a doboz aljára került (a keresztváltó a kísérletezések egyszerűsítésére kapott külön zárt részt), a belső kábelek hossza jelentős. Ha nem akarjuk, hogy összevissza lifegjenek a doboz belsejében, fűzzük át őket a belső merevítőkbe fúrt lyukakon és kábelkötegelővel rögzítsük. A két mélyközép vezetékét ellentétes polaritással vezessük. Fontos! Erről mindenképpen készítsünk fényképet. Csak így tudjuk majd meggyőzni audiofil barátainkat, hogy mindent megtettünk a káros kábel-kölcsönhatások minimalizálása érdekében. ;-)))

A dobozfalakat ízlés szerint csillapítsuk. :-) (A magam részéről a hangszórókkal szemközti hátfalat illetve a doboz alján levő vízszintes felületeket tartottam lényegesnek.) Hasonlóan ízlés szerint tegyünk bele csillapító vattát. A leírt építési sorrend esetében a doboz aljába be tudjuk helyezni a csillapítóanyagot lezárás előtt, a tetejébe majd a hangszórónyílásokon keresztül kell. A hátlapon látható kerek lyuk a hangfalcsatlakozó helye, a téglalap alakú lyukon keresztül lesz majd hozzáférhető a keresztváltó.

Közben sort keríthetünk a hangdobozépítés vélhetően legunalmasabb és legkevésbé sikerélményes részére: megfelelően puha illesztést kell készíteni a hangszórók és a doboz közé. Ennek két célja van: egyrészt az illesztés légmentes záródásának biztosítása, másrészt annak megakadályozása, hogy a hangszórókosár a dobozhoz verődjön. Elsőre hihetetlenül hangzik, de nem lehet úgy meghúzni a rögzítőcsavarokat, hogy a kosár ne tudjon berezegni (lemezkosárról beszélünk, azért egy öntvénykosár esetében jobb a helyzet). Aki nem hiszi, próbálja ki, egy kis szinusz sweep-pel olyan szépen be lehet rezonáltatni a vasat, hogy öröm hallgatni. Aki egyszer megtapasztalta, a továbbiakban nem fogja kihagyni az illesztést... :-) Természetesen több megoldás létezik, én a magam részéről dekorgumit szoktam használni. Ez mintegy 2 mm vastag és ollóval könnyen vágható. Az anyagtakarékosság érdekében negyedkör darabokból érdemes kirakni a teljes gyűrűt, legalább a mélyközepek esetében.

A keresztváltó NYÁK a gondos tervezés ellenére sem lett tökéletes: arra nem hagytam helyet, hogy a mélyeket is lehessen csillapítani. Pedig ugye két hangszóró párhuzamos kapcsolásánál 6 dB-vel nő a szint, és nem 3 dB-vel... figyelni kellett volna az iskolában. ;-) Persze eleinte nem ettől volt rettenetes a doboz hangja. Megint rájöttem, és javaslom is mindenkinek: összerakás után bekapcsolni a dobozt és legalább két órára otthagyni. (Legalábbis az én szintemen - kifinomult hallással rendelkezők esetében ez lehet két nap vagy akár két hét.) Néhány óra kísérletezés után összeállt a "lokális maximumnak" :-) tekinthető váltó. Erős idegzetűek megtekinthetik a kísérletezés eredményét a bal oldali képen. :-) Felhívnám a figyelmet a kondenzátorok (kék) mintaszerű párhuzamos kapcsolására illetve a hangfalcsatlakozó rögzítésére. :-)

Gondolom, többeket meglep, mit keres a tekercs a dóm ágában - nos, ez a szobai hangfalakon szerzett tapasztalatokat követi. A DT-99 jelentősen kiemel 10 kHz fölött, amire csak rátesz a doboz D'Appolito felépítése: annyi a magas, hogy az embernek az az érzete támad, hogy a gitár hangjából csak a pengetést hallja. A kis soros tekercs alig mérhetően csökkenti a magasátvitelt, mégis lényegesen kiegyensúlyozottabb lesz a hangzás.

Na akkor végre CD-t neki. :-) Az érzetet nem tudnám jobban megfogalmazni, mint ahogy Subvoice leírta a honlapján ugyanerről a dómról: egyszerűen több információ jön át rajta. Kedvenc CD-imen - amiket úgy gondoltam, hogy már jól ismerek -, eddig ismeretlen hangokat fedeztem fel. :-) És még csak az egyik doboz szól... :-) Érdekes módon ilyen szempontból übereli a hangdoboz felújítás projekt dobozait is, pedig ott ugyanilyen hangszórók szólnak.

Subvoice honlapja

Az első nyers doboz meghallgatásától a két front doboz befejezéséig "alig" másfél hónap telt el. Ez elsősorban abból adódott, hogy a furnérozás felragasztása - azzal a technológiával, amivel én tudom csinálni - oldalanként kilenc lépésből áll, az egyes lépések között minimum két óra szünettel. Első lépcsőben tehát szatellitek és center nélkül lett beüzemelve a rendszer. A hangkép nagyon meggyőző, de a kis bázistávolság és a helység aszimmetriája miatt elég szűk a sweet spot. Ott viszont tudja, amit kell. Első komoly filmhang teszt: a Bourne-rejtély autós üldözéses jelenete (angol DTS hanggal). Örömmel jelenthetem, hogy rendesen van mélysége a hangnak, és nem csak statikusan, hanem dinamikusan is. A csörömpölő üvegszilánkokat szinte érzem magamra záporozni :-). Amit viszont szintén be kell vallani, hogy ezek a dobozok azért kérik a szub támogatást. Lágy zenéken ugyan elég a 70 Hz körüli alsó határ, de a tuc-tuc zenék nagyon elhalnak rajtuk, ha csak magukban szólnak.

Újabb egy hónap elteltével elkészült a teljes szett. Mivel a kis család éppen nyaralni volt, zavartalanul tesztelhettem a rendszert nagy hangerőn is. Élvezetes. :-) Noha nagyon tetszik a cucc, és minden este mozizok is rajta, igyekszek objektív lenni a tapasztalatok leírásánál. - Mivel a hangszórók nem árnyékoltak, muszáj volt magasra rakni a centersugárzót, hogy ne zavarjon bele a tévéképbe. Ennek ellenére a párbeszédek nem föntről jönnek, hanem a tévéből, leszámítva azt az egy esetet, amikor mono tévéműsort nézek. - A szatellitek közelsége nem okoz problémát (ettől azért tartottam), de az elhelyezésük nem teljesen optimális. Kétféle problémát okoznak a hangképben: egyrészt a hátulról előre menő hangok "ugranak" a térben, nem elég finom az átmenet (érdekes módon az elölről hátra menő hangoknál ez nem zavaró), másrészt előfordulnak olyan esetek (szintén hátulról jövő hangok esetében), amikor a hangforrás már megjelent a képernyőn, viszont a hang még hátulról szól. Ezen javítana, ha a szatellitek oldalt helyezkednének el, erre viszont a helyiség méretei nem adnak lehetőséget.

És végül a finom részletek: először is hangszóróállvány a hátsó szatellitnek. Mivel egyedi rendelésre készült (hogy harmonizáljon a galéria korlátjával), elég húzós tételt jelentett a teljes költségvetésben, így csak egy darab készült belőle. Főbb jellemzők: forgatható tányér, kábelcsatorna az oszlop belsejében, üreges talp (hogy betonnal kiönthető legyen). Természetesen ;-) tömör bükkfából.

A másik finomság a sorozatszámot tartalmazó gravírozott alumínium plakettek. A dolog onnan indult, hogy kell valamilyen fedél a keresztváltó üregének lezárásához. És ha már több hónapot küzdöttem a cucc elkészítésével, úgy éreztem, egy furnérozott dobozkészlethez méltatlan lenne valami fröccsöntött műanyag fedél... Igazából ezt merem javasolni mindenkinek, hasonlóan az erősítőnél leírtakhoz: erőfeszítéseink megérdemlik, hogy az ilyen részleteket is tisztességesen kidolgozzuk. Utána aztán elégedetten hátradőlhetünk egy üveg sörrel a kezünkben és élvezhetjük a munkánk gyümölcsét. :-)))

Finomhangolás

Mint írtam a mélyláda részben, a láda a hangszóróhoz képest alul van méretezve. Az eredmény egy púpos karakterisztika (elég jól hallhatóan púpos), amit soros kondenzátorokkal lehet javítani. A korrekció meg is történt, sokkal jobb lett a hang, de még mindig aggresszívnak találtam. A rendszerbeállításoknál egyébként az összes doboz "small"-ra volt állítva, a keresztezési frekvencia 80 Hz-re, így az egyébként is 70 Hz környékéig működő dobozokról a terhelés csökkentése érdekében le lettek vágva a legalsó frekvenciák. Mint tesztjellel hallgatva kiderült, ez jól kivehető lyukat eredményezett az átvitelben. Valószínűleg ezt a lyukat akartam fülre kompenzálni, és ennek az eredménye lett a túl sok mélyhang a rendszerben.
Kísérletképpen visszavettem kicsit a mélyből és a frontokat (csak a frontokat) átállítottam "large" módba, a mélykimenetet "sub+main" állásba, és hallj csodát: megszűnt az aggresszív ütés a mélyekben, gyakorlatilag folyamatos lett az átmenet a frontok és a szub között, eltűnt a karakterisztikából a lyuk. A különbség annyira hallható, hogy rögtön leültettem a feleségemet is a cucc elé, és minden tiltakozása ellenére :-) csináltunk két gyors A/B tesztet (nem tesztjellel, hanem filmmel). Miután gondolkodás nélkül az új beállításokra szavazott, megnyugodtam, hogy nem csak én képzelem be magamnak a dolgot.
Konklúzió: nem szabad sajnálni az időt a rendszer beállítására.

A cikk utoljára frissítve: 2006.01.

Vissza a lap tetejére | Vissza a nyitóoldalra